Láposi Gabriella szobrász, édesanya. Balinkán él családjával, de biharnagybajomban nevelődött, a "háromföldön".  Kisgyerekként a zene, az éneklés az élete részévé vált. Népdalkörökben, kórusokban mindig együtt énekelt másokkal. Zeneiskolai tanulmányait (furulya, klarinét, citera) képzőművész pályára cserélte, de a zenélést sosem hagyta abba. Folyamatosan issza magamba népdalkincsünk kimeríthetetlen forrását. Ez ad erőt, ez szellőzteti ki nap mint nap a lelkét, ez emeli, gyógyítja, segíti, és reméli, hogy  másokat is a 3Falu Banda muzsikája által, melyben együtt zenél fiával, Áronnal. Férje Bíró Csaba, bronzműves, együtt alapították meg a Tűzvarázs Művészeti Műhelyt. A házaspár eleink mintakincséből származó bronzkollekciókat készít, középkori rendezvényeken együtt mutatják be a korabeli öntészeti eljárásokat. Gabriella egyik nevezetes alkotása a székesfehérvári Országzászló és Trianon Emlékműbe épített országpallos, melyet férjével együtt formáltak és öntöttek bronzba. Eddigi legjelentősebb munkájuk a törteli hun üst újraalkotása. Gabriella lassan két éve Női Kört hozott létre, amelynek célja egy az őszinteségen alapuló nőiséget, anyaságot támogató közösség megélése. Négy gyermek boldog szülei.

Koppányi István (1954-1996) népművelő - Debrecenben termet neveztek el róla, bár amikor az ajtóra felírták a nevét a fiatalok már csak múltbéli fogalomként ismerték a szót, népművelő.
Koppányi István az 1970-es években választotta ezt a hivatást, hogy minél többeknek, elsősorban fiataloknak segítsen egyéniségggé válni, ugyanakkor közösségre találni és örömöt lelni az együttes cselekvésben. Az akkori keretek között is hitt a civil világ létjogosultságában, s pontosan tudta: ha az emberek szabadon tehetik, amit szeretnének és amihez értenek, az mindenkinek hasznára lesz. Arra tanított, hogy a hasonló célokért összeálló közösségekben több erő van, mint bármely hivatali szervezetben.
Aztán váratlanul lelépett a képzeletbeli katedráról. 41 évesen ment el. Amit addig tett értékként maradt ránk. Az pedig, ahogyan tette, utánozhatatlan. Emberi tartása, szakmai hitele és magával ragadó személyisége magasan a kortársai fölé emelte.
Alapító tagja volt a SzólaRádió Alapítványnak, ötletgazdája és első szerkesztője a megye civil szervezeteit bemutató Civil Műhely című - két évente megjelenő - cím- és adattársorozatnak, valamint felelős szerkesztője a Varázstükör című magyar művelődéstörténeti kiadványsorozatnak. Élete utolsó éveiben a debreceni polgármesteri hivatal közművelődési előadójaként szolgálta a civil ügyet.
Emlékére barátai 1996-ban megalapították a nevét viselő civil díjat, melyet évente adnak át egy arra érdemes hajdú-bihari civil szervezetnek. (Debrecen, 2004. április 13.)

A Civil-díj, Koppányi István emlékére elismerésben az alábbi szervezetek részesültek:

1997 Civil Terasz- Civil Szervezetek Szövetsége, Debrecen

1998 Kuckó Művésztanya Egyesület, Debrecen

1999 Szóla Rádió Alapítvány, Debrecen

2000 Vonzáskör Egyesület, Püspökladány

2001 Más Mozaik Kulturális Egyesület, Debrecen

2002 Vízöntő Kulturális Egyesület, Debrecen

2003 Motolla Egyesület, Debrecen

2004 Kelet-magyarországi Közösségszolgálat Alapítványa, Debrecen

2005 Nagyrábéi Baráti Kör és Egyesület, Nagyrábé

2006 Főnix Néptánc Együttes Egyesület, Debrecen

2007 Nagyközségi Népfőiskoli Egyesület, Földes

Derzsi János Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes művész. (1954. április 20. ) "(...) Meghatározó volt az életemben a debreceni Alföld színpad, az is, ahogy alakult, és persze azt sem felejthetem el, hogy Thuróczy Györgytől kaptam az első olyan komoly könyvet, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését, amin el kellett gondolkodnom. Majdnem tizennyolc éves voltam már. Először ő adott nekem könyveket, verseket, később pedig Bódi Gábor. Aztán jöttek azok a tanárok, akiknek a hatására az ember meg tudott változni, és átmehetett mindenféle gondolkodásrendszereken. (...) Nagyon szerettem játszani, és a sors megadta nekem, hogy ilyen emberekkel találkozhattam. Gyurka bácsi után pedig jöttek sorra azok, akik mindig átsegítettek a nehézségeken. Ádám Ottó nagyszerű osztályfőnököm volt. Kirúgtak ugyan a főiskoláról, de aztán visszavettek.(...)" (forrás: www.szekesfehervar.hu)
1982-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Kezdő színészként 1985-ig Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban szerepelt. 1985-től egy évadot a kecskeméti Katona József Színházban töltött. 1986-tól 5 évig a szolnoki Szigligeti Színház színésze volt. 1991–1994 között a Budapesti Kamaraszínház tagja volt. 1994–1996 között a Budapest Bábszínházban játszott. 1996-tól egy évig ismét a szolnoki Szigligeti Színházban lépett fel. 1997-től egy évadot a Szegedi Nemzeti Színházban volt látható. 1998-tól 2012-ig az Új Színház tagja. 2013-tól a székesfehérvári Vörösmarty Színház színésze. (forrás: wikipédia.org)

Nyakas Miklós (Gyula, 1942. szeptember 16. – Hajdúböszörmény, 2020. szeptember 13. politikus (MDF), önkormányzati képviselő, tanár, tanító, muzeológus.

Nyakas Miklós Antal nevű felmenője bizonyíthatóan a letelepült hajdúság első nemzedékéhez tartozott, valamint részt vett a Bocskai-felkelésben is. 1610-ben II. Mátyástól nemesi levelet kapott. Antal unokáját, Istvánt Nánáson 1702-ben a hajdúnemesek között írták össze; 1696-ban Nánás város hadnagya, majd 1705-ben átveszi megőrzésre „az ecclesiához tartozó edényeket” és iratokat.

Édesanyja, Nyakas Miklósné Varga Etelka (Debrecen, 1914. december 19. – Debrecen, 1984. december 22.) a magyar népművészet hagyományainak ismeretét és szeretetét a Nyíregyházi Tanítóképzőben sajátította el. Az 1950-es évek elején fedezte fel a Hajdúságban és Debrecenben a népi szövőmesterség értékeit, s kutatni kezdte és újraalkotta Hajdú-Bihar szőtteseit, ezután a tanítói pályát felcserélte a szövőmesterséggel. A kenderből, lenből, gyapjúból szőtt alkotásain a rozmaringág, a szegfű, a csillag, madárfigurák formái elevenednek meg. 1960-ban lett népi iparművész, 1965-ben a Népművészet Mestere. Két testvére van.

Középfokú tanulmányait 1957 és 1961 között a debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban végezte, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészettudományi karának magyar történelem szakán szerzett diplomát (1961 – 1966). Bölcsészdoktori címét 1974-ben védte meg középkori magyar történelemből. Az egyetem elvégzése után a sárospataki II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban tanított, majd 1970-től a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum történész–muzeológusaként, 1976-tól nyugdíjazásáig pedig az intézmény igazgatójaként dolgozott. 1968-ban nősült, felesége Bánya Ildikó, aki a hajdúböszörményi főiskolán magyar nyelvet és nyelvművelést tanított. Két gyermeke és öt unokája van.

Díjai, elismerései
Szocialista Kultúráért (1978)
Kölcsey Ferenc emlékdíj (2002)
Pro Regione (Nagyalföld Alapítvány, 2008) Az előbbi megyei, az utóbbi regionális kitüntetés.
Hajdúböszörmény város Díszpolgára (2011)

Munkássága
Fő kutatási területe a hajdúság története, helytörténeti és regionális kutatások, kiemelten a Hajdúböszörmény és a hajdúvárosok, a Hajdúkerület, Partium és a Nagyalföld területe. Kiemelten foglalkozott a Hajdúkerület kialakulásával, monográfiája jelent meg Hajdú megye megszervezéséről (Hajdú vármegye létrejötte = HKözl 11. 1983. 98. p. 2. térkép Hajdúböszörmény), elsőként gyűjtötte össze és rendszerezte Hajdú-Bihar megye települési címereit (Hajdú-Bihar megye címerei = Hajdúsági Közlemények 16. 1991. 123. p. Hajdúböszörmény) E tárgykörben több száz kisebb-nagyobb írása jelent meg, főleg múzeumi, levéltári kiadványokban, évkönyvekben, országos és regionális folyóiratokban. Főbb publikációi: Sillye Gábor – A szabadságharc kormánybiztosa, a Hajdúkerület utolsó főkapitánya 1817-1894 (1980), Hajdúböszörmény sajtótörténete. 1982. 76. p.; Csorba Sándorral közösen: A Kölcsey-család geneológiája és – címere. A Kölcsey Társaság Füzetei 5. Fehérgyarmat, 1993. 117 p. Hajdúkerületi statútumok 1696/8 – 1844 (Studia Oppidorum Haidonicalium X.) Hajdúböszörmény, 2003. A hajdúvárosok katonai szerepének alakulása a 17. század második felében (Studia Agriensia 14. Eger, 1993. 177-192. p.; Hajdú vármegye létrejötte (1983), Böszörmény a múló időben (2000), Eltűnt iratok nyomában. Egy hajdanvolt kiváltságolt kerület, a Báródság (2001), A Hajdúvárosok a magyar diétán 1792-1848 (2002), A bihari kishajdú városok története. (2005).

Szerkesztette a Hajdúsági Múzeum Évkönyveit, a Hajdúsági Közlemények c. sorozatot, a Studia Oppidorum Haidonicalium c. kismonográfia sorozatot, illetve a Hajdú – Bihar megye gondozásában megjelenő, s a Bocskai Szabadságharc Négyszáz Éve c. sorozatot. Rendszeresen tart tudományos és ismeretterjesztő előadásokat. A Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep Kuratóriumának, és a Hajdúsági Múzeum Baráti körének tb. elnöke. A Magyar Demokrata Fórum alapító tagja, a rendszerváltás utáni első megyei választmányának elnöke. 1990-től 2002-ig hajdúböszörményi önkormányzati képviselő, kulturális bizottsági elnök. 2002-től a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés tagja, a regionális kapcsolatok bizottságának elnökhelyettese. 2002–2010 között tagja a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés Művelődési, Sport és Civil Kapcsolatok Bizottságának, illetve a megyei önkormányzat Bocskai Munkabizottságnak. Többször tartott szemesztereket a KLTE-n, illetve a Debreceni Egyetemen.

Az MTA által rendezett Bocskai emlékkonferencián Bocskai és a hajdúk kapcsolatát méltatta. 2008-ban a következő tudományos konferenciákon tartott előadást: A hajdúkérdés Bocskai halála után. A második hajdúfelkelés (Debrecen, Déri Múzeum, 2008. márc. 28.); Thököly és a hajdúvárosok. Thököly Imre. Nemzetközi Tudományos Konferencia. (Hajdúszoboszló), Bihari hajdúság – korai kurucság Esze Tamás halálának 300. évfordulója (Tarpa-Vaja), Báthory Gábor hajdúpolitikája. Báthory Gábor. Nemzetközi Tudományos Konferencia (Debrecen, Nyírbátor) Rendszeresen publikál helyi újságokban, jelenleg folyamatban egy nagyszabású cikksorozat közlése a Szókimondóban a hajdúságról.

Újabban fontosabb könyvei: Nagy András hajdúgenerális. 2008 (második kiadás 2012), Bocskai István váradi főkapitányt illető levelek. Debrecen – Nagyvárad, 2009. Ismeretlen adatok Derecske hajdú múltjából Derecske, 2010., Kismarjai Bocskai István nemzetsége és nagysága (Kiállítás vezető) 2010. A hajdúk letelepítése Hajdúböszörményben (második, bővített kiadás), 2010.

Több előadást tartott a Hajdúböszörményben rendezett építész-konferenciákon. Tanulmánya jelent meg a Nagyváradon kiadott Kálvin emlékkötetben (2010), és a Hajdúszoboszlón kiadott Thököly-emlékkötetben (2010). (forrás: wikipédia)

Dr. Tóth Albert József 50 éve szerzett földrajz-biológia szakos diplomát a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Az egyetem elvégzése után három évtizeden keresztül egykori iskolájában, a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumban tanított. Középiskolában szerzett tapasztalatait felhasználva a mezőtúri GATE Mezőgazdasági Főiskolai Kar főiskolai tanáraként tevékenykedett. Jelenleg a Szolnoki Főiskola professzor emirátusa. (forrás: www.ratztanarurdij.hu)
A nagykunsági Kisújszállás város szülötte, az alföldi táj tudós kutatója, tanárember. Berci bácsi “tanmeséit” egy kunhalom tövében ülve, alföldi felhők között az égben vagy egy szíkpadkánál megpihenve a tábor apraja-nagyja szívesen hallgatja. “ám nem mese ez gyermek” idézi sokszor Berci bácsi Arany János szavait: az elbeszélésekből megelevenedik az alföldi táj története, a múlt amely a lábunk alatt van, nem pedig mögöttünk, és egyúttal a táj jelenkori problémái is érthetőbbé válnak.
Berci bácsi többünknek már általános iskola kora óta meghatározó tanára, mint a Kaán Károly és Hermann Ottó természetismeret- és biológiai versenyek megálmodója és versenyfelelőse. A Pro Natura díjas, közel négy évtizedes múltra visszatekintő Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótábor szervezője, vezetője, melyben a Táj és Ember Népfőiskola számos tagja is életreszóló útravalót kap emberségből, az Alföld és a tudományok szeretetéből. (forrás: tajesember.hu)

- Jó sorsom úgy hozta, hogy az 1970-es évek elején levelezhettem a Nobel-díjas Szent-Györgyi Alberttel és Selye Jánossal, a stressz elmélet megalkotójával. Tanítványaim voltam a „felbújtók”. Az akkori biológia és pedagógia szakkörös tanítványaim rávettek, hogy levélben keressük meg ezt a két világhírű tudósunkat. Az akkori időben magyarul is megjelent könyveiket (Egy biológus gondolatai, őrült majom, Életünk és a stressz, s még megannyi könyvüket) rendszeresen tanulmányoztuk szakköri foglalkozásainkon. Különösen az őrült majom című kötet volt kedvencünk, hiszen a Nobel-díjas szerző ezt a művét az ifjúságnak ajánlotta. Ez az évekig tartó kapcsolat maradandó nyomot hagyott akkori diákjaink lelkében. A levelezés hozadékaként ajándékba kapott könyvek és fényképek azóta is félte őrzött kincseink. E két világhírű tudóssal való kapcsolatfelvételünk többeknek szinte képtelenségnek tűnt, hiszen először még címüket sem ismertük. Szent-Györgyi Albert 1974-ben a Szolnok Megyei Biológia Versenyhez adta a nevét, dedikált fényképét a megyei biológia verseny résztvevőinek ajánlotta. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ebben az évben két megyei biológia verseny volt, az egyik a Felszabadulás Emlékverseny, a másik az említett Szent-Györgyi Albert Megyei Biológia Verseny. Az akkori versenyzők fénymásolatban megkapták, és azóta is féltve őrzik Szent-Györgyi Albert dedikált fényképét. A biológia szakkörünk legkülönlegesebb, többek számára szinte felfoghatatlan lépése az volt, hogy a Nobel-díjas tudóst a szakkör által alapított Jermy Gusztáv-díjjal tüntettük ki. Az első díjazott Karikó Katalin jelenleg a Dept. of Neurosurgery University of Pennsylvania kutató professzora. (forrás: www.blans.hu)
     Kisújszállás álmos kisváros Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a 4-es út mentén. Egyetlen gimnáziumának azonban olyan biológia szakköre volt, hogy az ott szerzett tudásvágy egyenesen a Nobel-díjig repítheti Tóth Albert egykori tanítványát. Dr. Karikó Katalin és földijei tudásukkal jelentősen hozzájárulnak a koronavírus elleni harchoz. (forrás: metropol.hu)

Dr. Kapusi Imre 1941. március 4-én született Hosszúpályiban. Általános iskolás korában a nagyapjával sokat járt az erdőre kirándulni. Akkor találkozott először egy igazi erdésszel, aki erdészruhában volt, vállán a puskája, és hintóval közlekedett. Ez annyira megtetszett neki, hogy elhatározta, ő is erdész lesz.
Az általános iskola befejezése után a Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnáziumban tanult, 1960-ban érettségizett. 1961-ben vették fel a Soproni Erdőmérnöki Főiskolára, ahol 1966-ban diplomázott. Az egyetem elvégzése után a Hajdúsági Állami Erdőgazdasághoz került, a Berettyóújfalui Erdészethez nevezték ki műszaki vezetőnek.

1968-ban áthelyezték az Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomására.
1981-ben a nyírségi akáctermesztés fejlesztéséből doktorált. 1982-ben lett az Erdészeti Tudományos Intézet Tiszántúli Kísérleti Állomásának igazgatója. 1990-ben ismerkedett meg a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítvány kelet-magyarországi képviselőjével, akivel az állomás telephelyén építettek egy állandó gyermektábort. Ez volt az első erdei iskola Kelet-Magyarországon.
A hagyományos kutatási feladatok mellett erdei túrizmussal is foglalkozott, rendezvényeket szervezett, különféle bizottságokat fogadott. Püspökladány város lakói számára megnyitotta az ERTI püspökladányi arborétumát, kilátót, víztározót, teniszpályát, sétáló utakat épített. A 407 hektáros püspökladányi szikkísérleti erdőkomplexum kezelését is átvette az erdőgazdaságtól. 1994. október 23-án Püspökladány város önkormányzatától „Pro Urbe” díjat kapott.
1968 és 1995 között tizenöt nemes nyár, három fehér fűz, egy szil fajta előállításában vett részt.
1995-ben egyéni vállalkozó (magánnemesítő) lett. Még 1982-ben a Felsőtiszai Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság Vállalati Kutató Fejlesztő Csoportja külső munkatársaként, összeállított magának egy akácnemesítői programot, ami a majdani akác energetikai faültetvények biológiai alapjainak fejlesztését célozta. Fő tevékenységként ennek a programnak a megvalósításán dolgozott, gyűjtögette a nemesítői alapanyagokat (20 alföldi csemetekertben 7 évig válogatta a kiugróan jó növekedésű akác csemetéket). A válogatott csemeték felhasználásával 12 községhatárban 40 ha utódvizsgálati kísérletet létesített, az utódvizsgálatok keretében törzsfákat szelektált. Ezeket törzskönyvezte és 1997-ben az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézettel is nyilvántartásba vetette. A szelektált törzsfáiról magot gyűjtött, a magból csemetéket nevelt és újabb utódvizsgálati kísérleteket létesített. Egyéni vállalkozóként százhuszonöt akác törzsfát, százegy törzsfanemzedéket, és nyolcvanegy törzsfa klónt állított elő. A legújabb magyar „TURBÓ” és „TURBÓ OBELISK” akác fajták is az ő nemesítői alapanyagaiból származnak.
2000-ben saját csemetekertet is létesített, ahol szuper elit termesztési fokozatú, vizsgált kategóriájú akác csemetéket nevelt. A csemetekertjéből kikerült szaporítóanyagok felhasználásával 12 akác plantázs létesült Magyarországon. A nemesítői munka keretében előállított törzsfa klónok (plantázs komponensek) túlnyomó része a Tibolddaróci Kapusi Kertben lett archiválva. A klónarchívum 43 akác törzsfa (genotípus) EU által is támogatott ex situ génmegőrző helyeként működik.
Dr. Kapusi Imre akác plantázsai általában 30-40 klónosak, de van kétklónos plantázsa is (kétklónos akác plantázst rajta kívül még nem alapított senki). A szelektált törzsfái szaporítási, hasznosítási jogát 2006-ban eladta a Silvanus Csoportnak.
1995-ben a Kecskeméti Szaporítóanyag Központ felkérésére fehér nyár, madárcseresznye, vadkörte, kései meggy törzsfákat szelektált. Közreműködött a szelektált törzsfák szaporításában is. 1996- 97-ben, a FLORASCA Környezetgazdálkodási Vállalat kérésére akác gyökereztetési kísérleteket folytatott tőzeg alapú talajkeverékekkel. 1997-ben a Hajdúhadházi Erdőbirtokossági Társulat kérésére felmérte az általuk kezelt kocsányos tölgyesek állapotát. A 10 éven belül vágáséretté váló tölgy állományokra készített egy szerkezetátalakítási programot, amit a Debreceni Erdőfelügyelőséggel is sikerült elfogadtatni. Hajdúhadházon az erdőbirtokossági társulatok segítségével kiépített egy minden igényt kielégítő akáctermesztési bemutató területet, ahol a Keresztesi-féle akác fajtákat, és az ő törzsfáit, törzsfanemzedékeit, törzsfaklónjait üzemi méretekben lehet tanulmányozni. 1996-ban volt Magyarországon egy nemzetközi nyárfa kongresszus, aminek a keretében ezt a területet is bemutatták.
1996-ban Tibolddaróc határában vásárolt 7,1 ha felhagyott szőlőt, aminek a helyén 2000. tavaszán szárazságtűrő fafajokból, erdei gyümölcsökből, fás szárú gyógynövényekből álló élőfagyűjteményt (arborétumot) létesített. 2001-ben ment nyugdíjba.
2002-ben telepített magának Kácson 1,4 ha akác energiaerdőt. Ez a legidősebb üzemi akác energetikai faültetvény Magyarországon. Már évek óta használja, az ültetvény egy teljes háztartás energetikai szükségletét fedezi.
A klímaváltozással kapcsolatos problémákkal nyugdíjasként kezdett foglalkozni. A 7,1 ha-os tibolddaróci élőfagyűjteményében szárazságtűrő fafajokat, erdei gyümölcsöket és fás szárú gyógynövényeket nemesít. A gyűjteményében végzett munka kulcs szavai: génmegőrzés, biodiverzitás, genetikai változatosság, szaporodó képesség, szárazságtűrő képesség, társulási készség, haszonvételi lehetőség. A munka legfontosabb célkitűzése: a klímaváltozás miatt szélsőségesen szárazzá váló termőhelyek és a felnyíló erdők fásítási biológiai alapjainak fejlesztése. A gyűjteményben 12 erdei fafaj EU-által támogatott génmegőrzése is folyik, NÉBIH felügyelettel.
2000 óta bejegyzett erdőgazdálkodó. Kács és Tibolddaróc határában van 10,5 ha erdeje. A kácsi lakóháza körül is van egy gyűjteményes kertje. Abban őrzi az általa legnagyobbnak tartott hazai dísznövénynemesítő, Dr. Barabits Elemér majdnem teljes életművét. Tiszteletbeli elnöke a Kácsi Hagyományőrző Egyesületnek. Oktatója a Kácsi Örs Vezér Erdei Iskolának. Tagja az Arborétumok és Botanikus Kertek Országos Szövetségének.
Háromszor volt az Erdészeti Tudományos Intézet kiváló dolgozója és kétszer kapott kitüntetést. Több mint 40 publikációja jelent meg alföldfásítási, termőhelyfeltárási, nyárfatermesztési és akáctermesztési témakörökben.
2020. augusztus 20-án a földművelésügyi miniszter Dr. Kapusi Imrének Fleischmann Rudolf Díjat adományozott. (Írta: Horváth Sándor)

Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus. Karcagon született, pszichológiai diplomáját az ELTE-n szerezte. Dolgozott a karcagi Kátai Gábor Kórházban is és ebben az időben sokszor szerepelt a helyi Mediátor Tv-ben. Rendszeresen tart előadásokat, a közösségi médiában kilencvenezer követője van. Fő kutatási területe a generációk által átörökített traumák és fájdalmak működése és kezelése. 2018-ban jelent meg ebben a témában írt könyve, melynek címe Örökölt sors.

Ferenczy Zsolt képzőművész (1970, Berettyóújfalu) Az MKE festő szakán végzett 2000-ben, mestere Tölg-Molnár Zoltán volt. Ugyanitt 2008-ban DLA-fokozatot szerzett, 2019-ben habilitált. Jelenleg az egri EKE Vizuális Művészeti Intézetének egyetemi docense. Elsősorban festményeket, rajzokat és installációkat készít. Egyéni tárlatait 2010 és 2017 között Budapesten és Debrecenben mutatta be. Fontosabb díjai: Herman Ottó Múzeum díja (2018), Budapest Galéria bécsi alkotói ösztöndíja (2011), Római Magyar Akadémia ösztöndíja (2007), FKSE-díj (2006), Barcsay-díj (2006), Glatz Oszkár-díj (2000), Amadeus alkotói ösztöndíj (1999). Művei megtalálhatók a Luciano Benetton Gyűjteményben, a St. Gallen Városi Gyűjteményben, az indiai Vyom Art Centerben, a debreceni MODEM-ben és a Déri Múzeumban, valamint a Miskolci Galéria és Művészeti Múzeumban.

Fekvő varjú, 2019
tus, akril, dobozkarton ...

Nyéki Imre sportoló Szerepi földműves család második gyermekekét született 1928-ban. Az elemi iskolát Szerepen végezte, és már itthon megtanult úszni a két nagy vályogvető gödör vizében, bár focizni is nagyon szeretett. 15 évesen felkerült Budapestre, ahol előbb napszámosként dolgozott, és vasárnapon-
ként eljárt a „Csaszi”-ba, az ingyen uszodába. Itt figyelt fel rá egy edző, aki bátorította, nevelte, elindította a versenysport felé. Már 1945-ben megismerik a nevét a budapesti, majd országos versenyek alkalmával. Közben tanul, dolgozik és naponta kétszer edz, hogy eredményes sportoló lehessen.
A kemény edzésnek, kitartásnak, lemondásnak köszönhetően egyre jobbak az eredményei.
Aktív sportolóként bejárta egész Európát, nevét és eredményeit mindenütt ismerték. Úszónak
éppen olyan híres, mint Puskás Öcsi labdarúgónak – írják róla a korabeli újságok. Barátai is
sportolók: Székely Éva, Csikány József. A nagy karrier nem tette feledékennyé: rendszeresen
hazajárt Szerepre a szüleihez, ha tehette, itthon pihent. 1950-ben megnősült, egy év múlva
megszületett egyetlen gyermeke: Judit. Az aktív sportolást 1958-ban hagyta abba, és a
vendéglátásban-kereskedelemben dolgozott. Magánéletének nagy tragédiája volt, hogy lánya
egy autóbalesetben elhunyt.
Szülei is elköltöztek Szerepről, így csak egy-egy lakodalom vagy temetés alkalmával jött újra
haza. 1988-ban ment nyugdíjba és a megszaporodott szabadidő újra az úszás felé irányította.
Az olimpiai ezüst, a 9 világbajnoki, a 4 európai arany, a 30 magyar bajnoki győztese szenior
úszóként újra edz, és versenyekre készül.
Szeniorként 12 nemzetközi versenyen vett részt, ezek nagy részét meg is nyerte. A „Magyarország örökös úszóbajnoka” cím büszke viselője 1995-ben hunyt el. Halála után a Budapesten lévő Kondorosi úti uszoda – Dr. Csikány József, „Magyarország örökös úszóbajnoka”, egyben Nyéki Imre jó barátja és sporttársa javaslatára – 1997-től Nyéki Imre nevét viseli és nemzetközi senior úszóversenyt rendeznek emlékére. Szerep község díszpolgára. (Forrás: szerep.hu)

Parti József szűcsmester 1925. február 11-én született Nagyrábén. Öt testvérével együtt parasztcsaládban nőtt fel, és már egészen fiatalon, nyolcéves korában, édesapja irányítása alatt megismerkedett a nyúl- és a báránybőr kikészítésével. A rábéi elemi iskola után, 1937-ben, Hódmezővásárhelyre szegődött szűcsinasnak.  Tehetségét mutatja, hogy másodéves az ottani mesterével, Teleki Béla szűcsmesterrel együtt elkészített hímzett subája a lipcsei kiállításon (1938) aranyérmet nyert. Eztán a szűcs-segéd évek következtek: 1942-ben Kunszentmártonba került, ahol több mester mellett is segéd volt, egészen 1946 novemberéig. Ekkor tette le mestervizsgáját, 21 évesen, a szegedi Ipari Kamaránál. 1948-ban Nagyrábén váltotta ki az ipart, itt dolgozott 1953-ig.
Ezt követően Budapestre került, majd a forradalom után ismét Kunszentmártonba, ahol iparosként dolgozott. 1968-tól készítettek műhelyében hímzett subákat, irhakabátokat, mellényeket: kunsági, bihari motívumokkal, saját ötletekkel gazdagítva a díszítést. Országszerte híressé és elismertté vált: az 1968-as téli olimpián a magyar csapat az ő üzemében készített fehér bundában jelent meg.
Számtalan elismerés, díj kísérte munkáját. A Pécsi Bőripari Kiállításon 1978-ban aranyérmet nyert. 1980-ban megkapta a Budapesti Nemzetközi Vásár nagydíját. 1985-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát adták át neki.

 1996. szeptember 2-án halt meg Kunszentmártonban. Az általa alapított üzemet Parti Szőrme Kft. néven ma unokája működteti tovább. Parti József munkássága, és az általa alapított üzem része a magyar örökségnek, múzeum őrzi Kunszentmártonban az emlékét. Ízig-vérig Nagyrábéiként meghódította mesterségével és szaktudásával a nagyvilágot. Legyünk rá büszkék, büszkébbek! (Írta: Balogh Gyula)