Ez a  szó egyike a  legszebb magyar szavaknak -, úgy gondolom.Gondoljuk csak meg: benne van a „ szív” szó – s a szív a hiedelmek szerint az érzelmek lakhelye. Hiszen ha pl. valakit bánat, vagy csalódás ér, azt mondjuk: szívére veszi a dolgot. Kedvenc foglalatosságainkat   szívesen csináljuk, és szeretni is szívből szeretünk.. Ha valakit nagyon nagy bánat ér: megszakad a szíve  miatta! A szívesség   valami olyasmi, amit lehet kérni, lehet elfogadni szorult helyzetünkben, vagyis a fogalom  igazi,  szívből jövő  baráti segítséget takar. Élete során - kivétel nélkül minden ember - kerül olyan helyzetbe, hogy bajában képtelen  egyedül boldogulni: ezért   szívességet kell  kérnie! Ez a szívesség tehát  a baráti érzelem igazi  bizonysága: feltétlen, önzetlen  segítség a bajban. Az Értelmező Szótár azt mondja: jóindulat, segítő szolgálatkészség, és az ebből fakadó cselekedet - azt rejti a fogalom:  szívesség / -nem szó szerint idéztem a Szótárból./.Itt szeretnék kicsit elidőzni: a szívesség kérésénél. Csak olyan stílusban kérjünk szívességet,hogy szépen, kedvesen, tisztelettudóan szóljunk: tehát nem „ légyszi”, még kevésbé: „lécci”! Látszólag bizalmas, kedveskedő - az én szememben otromba és nevetséges /főleg, ha  élemedett korú „örökifjak” használják - borzasztó!/. Senki sem lesz több  azáltal, hogy áldozatul esik  ilyen nyelv-gyilkos, ostoba divatnak. Tudjátok: a stílus -  maga  az ember!  Sokkal könnyebb az élete annak, akinek sok barátja van, mert szükség esetén bármikor hozzájuk fordulhat segítségért: szívességért.  Van azonban valami, amiről sokan szeretnek megfeledkezni, pedig még közmondásunk is van róla: kölcsön kenyér visszajár! Mivel a szívesség sem más, mint egyfajta kölcsön, bizony,  kötelező azt  visszaadni! Eszembe jutnak most kedvenc meséim: Benedek Elek   vagy Aesophus – illetve Heltai Gáspár meséi. Tudjuk, milyen sokszor megtörténik a mesékben: a szegény legény útjába tornyosuló nehézségek leküzdéséhez látszólag gyenge, tehetetlen valakik ígérik segítségüket: hangyák, varjak, halak, hollók…Adnak pár szőrszálat, vagy pikkelyt, esetleg tollat a szárnyukból – amit eleinte a megsegített is megmosolyog. Később aztán tapasztalja: a megígért szívesség éppen időben megérkezik!Vagy emlékszünk:  Aesophus meséjében ki szabadítja meg az állatok királyát  a fogságból? A semmi kis egér, aki elrágja a csapda kötelét!
Persze, azt is megfigyelhetjük: baráti szívesség csak a jó és arra érdemes személyeknek jár.
Olyan esetekkel is találkozunk, amikor sokan bizony arra érdemtelenül, követelőzve akarják kierőszakolni a szívességet, a jutalmat – bizony, ezek csúfosan rajta is vesztenek! Emlékezzünk  csak pl. arra: mit kapott arany, kincsek helyett a mostoha kényes, lusta,követelőző lánya! /Holle anyó/ Még  a kakas is kicsúfolta, és ország-világnak kikukorékolta szégyenét!
Azt hiszem, mindenkinek van olyan ismerőse, vagy rokona, aki csak kapni szeret. A szívesség az ő számukra természetes – a viszonzás meg keserves. Nagyon nem szeretjük ezeket az önző és hálátlan embereket! Viselkedésükkel azt érik el, hogy egyre kevesebb „palimadár” lesz, akinek adott esetben még  „beugrik”, és hajlandó  segítséget nyújtani.
Jó,  ha egész életünkre megtanuljuk, és megszokjuk: semmi sincs ingyen! Még akkor sem, ha a segítséget nyújtó pillanatnyilag azt is mondja: ugyan, semmiség, szóra sem érdemes. Akkor is meg kell találni a módját, hogyan  is háláljuk meg a kapott segítséget /- persze, birokra kelni azért nem szükséges,  de figyelni kell, és a kedvező alkalom biztosan  eljön./
Heltai Gáspár, aki az 1500-as évek végén adta ki mesegyűjteményét, használ szövegeiben egy olyan kitűnő szót, ami nekem nagyon tetszik, ez: a” hálaadatlan”. Bár azóta ez  már „hálátlan”-ná rövidült, kiválóan tükrözi a szó jelentését: valaki, aki elmulaszt valamit meghálálni! Bizony, mind az ő meséiben, mind a mi életünkben /amit a mese leképez/ de sok hálaadatlan személlyel találkozunk! Nagyon ajánlom Heltai Gáspár meséit: minden korosztály meríthet belőlük valami jót, tanulságosat! Olvasása jó szórakozás, igaz, közben az író egyszer-egyszer jól ránk is pirít! Hiszen mért pont mi lennénk „jobbak a Deákné vásznánál?”
Amikor ide, Berekfürdőre kerültem, itt találkoztam először  azzal a szép mondással, hogy a kérdésemre: mivel tartozom? – azt felelték: jó szóval. Nagyon tetszett ez nekem, mert –bár nem volt közvetlen barátom a szívesség – tevő, valami kedveset, barátit, szeretetet hordozott ez a két szó. Ő annak szánta, és én is úgy éreztem. /Persze, a jó szón kívül azért mással is honoráltam szívességét./
Keserves tapasztalatokkal lettem „gazdagabb” azáltal, hogy mi is történik   – történhet-     olyankor,   ha mégis beugrottam a „szóra sem érdemes”  szólamnak…. Bizony, még  ha nem is mondják, akkor is tudnunk kell: igenis,  elvárják a viszonzást. S ha a viszonzás elmarad,sőt  még  meggondolatlanul több szívességet is elfogadtunk, ne csodálkozzunk azon, hogy bizony, lekötelezettekké váltunk. Akkor aztán jön a keserves meglepetések sorozata:  mindaz, amit nehezen viselünk, mégis jó képet kell vágnunk hozzá! Ha elfogadtuk a szívességet és figyelmetlenek voltunk, nem törlesztettünk, ne csodálkozzunk azon, hogy  fizetni mindig  a kapottnak a  sokszorosával kell! Kényelmetlen helyzetek hosszú sora vár ránk:  - kínos feszengés : érezd jól magad olyan társaságban, amit a hátad  közepére sem kívántál soha.  - Olyan látogatások, amelyek fölöslegesek, és alig tudjuk kivárni a végét! Természetesen. oda – vissza értendő!  - Ránk erőszakolt barátságok, kölcsönkérések sora, és  még hosszan-hosszan sorolhatnám! Ugye: bizony,  ezerszer is megátkozzuk a buta  fejünket: mért is ugrottunk be annak, ami  „szóra sem érdemes” ?!
(Írta: Dr.Hajdúné Rácz Gabriella) 

A 85 millió forintos tőkével bejegyzett Magyar Ízek Kereskedelmi Szövetség Zrt.új társaság folytatja a Kézműves Magyar Ízek által elindított kezdeményezést, és további eszközöket, forrásokat biztosít a magyar termékek népszerűsítéséhez. A félmilliárdos árbevétellel kalkuláló cég egyik tulajdonosa a már három sikeres gasztrofesztivált maga mögött tudó Kézműves Magyar Ízek Kft., a másik pedig Varga Mihály, a 30 éves KÉSZ csoport tulajdonosa. (forrás:orientpress.hu)

Tanácsok örök elégedetlenkedőknek. Sokan úgy tartják, hogy a fejlődés fő mozgatórugója az örök elégedetlenség. Ha valami nem működik, nem elég jó vagy kényelmes, akkor mérnökök és tudósok hada dolgozik azon, hogy megoldja a problémát. Érdekes módon azonban minél jobb feltételek vesznek körül minket, annál kevésbé vagyunk elégedettek a saját anyagi és lelki szükségleteinket illetően. Olyan, mintha párhuzamos, egymással alig érintkező világokban élnénk ezen a Föld nevű bolygón. Vannak, akiknek csupán másnapra van élelmük, egy kunyhóban élnek valahol Afrikában vagy egy nyomornegyedben Ázsiában, mégis elégedettek. Mások viszont középosztálybeli, netán afeletti életszínvonalon élnek Magyarországon vagy az Egyesült Államokban, mégis folyton keveslik azt, amijük van. A fogyasztói társadalom egyik fő sajátossága az, hogy olyan szükségletek iránt ébresztenek bennünk vágyat, amelyek nélkül vígan eléldegélhetnénk. Így aztán relatívvá válik a szükséges és fontos, illetve az elég fogalma. A megelégedettség alapvetően lelki kérdés. Az anyagiakhoz való viszonyunk sem attól függ, hogy ténylegesen mennyi pénz van a számlánkon, hanem a lelki-szellemi állapotunkat tükrözi. Pál apostol ezt írja: „...megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.” (Filippiekhez írott levél 4,11–13) Mi tehát a minimum? Először is belül kell elégedettnek lennünk. Tudnunk kell, hogy Isten irányítja a sorsunkat, ő tudja a helyzetünket megváltoztatni – persze ehhez nekünk is hozzá kell tennünk a magunk részét. A hívő embereket az különbözteti meg az örökösen többre vágyó többségtől, hogy ismerik a megelégedettséggel járó belső békességet – vagyis abban mások, ahogyan reagálnak a helyzetükre és a velük történő eseményekre. ...(forrás:family.hu)

A jó kedvvel végzett munka természetességét szeretik az emberek – mondta az idei református önkéntes napok fővédnöke. Szabó István püspök szerint a Szeretethíd mögé nincs téve semmilyen hangzatos ideológia, egyszerűen csak jó és nemes célokat szolgáló rendezvény. Falfirka-takarítás, faültetés, közösségi alkalom hajléktalan betegeknek, koncert idősek otthonában, templomtakarítás, kertrendezés, beteglátogatás és még sok más feladat várja az idei Szeretethíd résztvevőit. A rendezvényhez baracskai fogvatartottak is csatlakoznak, ők temetőkertet rendeznek. A társadalmi felelősségvállalás jegyében kisebb-nagyobb csoportok dolgoznak szociális, fejlesztési és ökológiai területen, valódi segítséget nyújtva ezzel településeknek, intézményeknek, gyülekezeteknek.Tavaly tízezren szorgoskodtak a Szeretethídon Kárpát-medence szerte. (forrás:parokia.hu)

Megújult a csaknem nyolc évszázados múltra visszatekintő boldogkői vár több része, az Új Széchenyi Terv keretein belül uniós támogatásból megvalósult projekt elsődleges célja a műemlék vonzerejének és a nyújtott szolgáltatások számának jelentős növelése. Megújult egyebek mellett a palotaszárny, a háromszögű torony, a szárazmalom, új kiállítótereket alakítottak ki. A fejlesztésnek köszönhetően évente legalább 40 ezerrel több látogatót fogadhat az ódon vár, és az ide látogatók hosszabb időt tölthetnek Boldogkőváralján és környékén. A Miskolctól északkeleti irányban, egy sziklaszirten áll Boldogkő vára. Először a III. András által kiadott oklevélben említik meg az erődítményt. A most befejezett munkák során a várban a régészeti kutatást követően rekonstruálták az északi védművet és az alsó vár kapuját. Egyedi történelmi kiállítások és tárlatok létesültek. A lovagteremben a teljes magyar történelmet bemutató ólomkatona-kiállítást láthatnak az érdeklődők, ez Közép-Európa legnagyobb ilyen látványossága több ezer ólomkatonával. Újdonság a címer- és zászlókiállítás, a hadtörténeti eszközök bemutatása. Rekonstruálták a kovácsműhelyt, megtekinthető a börtön- és a kínzókamra, egy érem előállítására alkalmas pénzverde és a hozzá tartozó numizmatikai kiállítás. (forrás:richpoi.com)

A "Szülőföldünk Nádudvar öröksége és jövője" Alapítvány és a nádudvari Városi Könyvtár szeretettel vár minden érdeklődőt 2012. május 22-én, kedden 18:00-kor az Ady Endre Általános Művelődési Központ tanácstermébe, ahol Dr. Romsics Ignác egyetemi tanár, akadémikus (a képen) tart előadást Tirianon okai címmel. (forrás:nadudvar.hu)