Azt mondja a családom, hogy én csak jó dolgokat osztok meg a facen. Igen! Valóban csak az örömteli eseményekről tudósitok. De vannak azért nekem is kellemetlen élményeim, egészségügyi gondjaim, fogyatékosságaim. Most erről egy pár mondatot. Az utóbbi két három évben egyre hangosabban kezdtem el beszélni -bár eddig sem voltam egy halk szavú ember-, és azt figyelte meg a családom, hogy többször visszakérdezek: tessék?

Előbb csak tréfálkoztak velem, idézték a közismert színdarabból való mondatot: hosszú!
Egyre többször vettem észre magamon, hogy ha valakivel beszélgetek, akkor nem a szemébe nézek, hanem a száját figyelem és onnan próbálom leolvasni, hogy mit mond. Ez azért már egy kicsit megijesztett. Elmentem hallás vizsgálatra, itt Püspökladányban. Megállapították, hogy középfokú halláskárosodásom van. Nem akartam elhinni, elmentem Debrecenbe is, egy ugyan ilyen vizsgálatra. Ott is ezt állapították meg. Tv nézés közben már olyan hangerőt használtam, hogy ha bérházban laknánk a szomszéd is velünk együtt élvezné a kép nélküli műsort. És azt is meg kell említenem, hogy az egyre gyorsabb közbeszéd is csak rontott a helyzetemen. Közfoglalkoztatottként két megyében utaztam különböző múzeumokba és havonta egyszer Budapestre is kellett mennem. Az utca moraja nagyon zavart, ugyan így a busz és a vonat zaja is. Az értekezleteken nem értettem tisztán az előadót, a hozzászólásokról nem is beszélve. Egyre kényelmetlenebbül éreztem magam, de még mindig segített a szájról való olvasási technika. És akkor beütött a covid! Ekkor már nem dolgoztam, viszont a hallásom semmit nem javult, sőt, mivel mindenki maszkot hord ezért a szájról olvasás is megszűnt számomra. Teljesen kétségbe estem, mivel egyre többször kellett ügyet intéznem és már nagyon kellemetlen volt számomra, hogy mindenütt - a boltban, a bankban, a postán- többször visszakérdeztem: tessék??? A családom is kezdett valóban aggódni, hiszen a közlekedésben is nagyon fontos ma már a jó hallás az elektromos autók és biciklik, motorok korában, amik hangtalanul suhannak el az ember mellett.

Végre rászántam magam és elmentem újra egy hallás centrumba Karcagra, ahol igen alaposan megvizsgált az audiológus. Ő az, aki a vizsgálat során meghatározza a halláskárosodás típusát és megállapítja a halláscsökkenés mértékét. A vizsgálat előtt felvette a kórelőzményt: kikérdezett a panasz jellegéről, a korábbi, valamint családban előfordult betegségekről. Hol dolgoztam, milyen munkát végeztem, stb. Arra jöttünk rá közösen, hogy a munkámból adódó fejhallgatóval végzett tevékenység ludas a süketségemben. Sajnos a halló idegek elhalásáról van szó, ami visszafordíthatatlan folyamat.

Aztán jöttek a különböző mérő eszközökkel végzett feladatok, melyből pontosan meg tudta határozni, hogy mely magasságú és mélységű hangokat nem hallok tisztán. A vizsgálat végén különböző hallókészülékeket ajánlott, melyet próbahordással lehet és ajánlott is kipróbálni, hiszen a hallókészülékkel való élés teljes életmódváltást jelent. Fantasztikus élmény volt, hogy az addig összefolyó, halandzsa szöveg egyszerre hallható, érthető, felfogható lett számomra. A környezetemben egyre többen kérdeznek vissza beszélgetésünk során, hogy tessék? A hallókészülék miatt én teljesen normális hangnemben beszélek. Tehát egyre több hasonló korú ember szenved halláskárosodásban. A mai zajos világban és a fülhallgatók, headsetek korában nem is csoda ez. Én örülök - a családom is -, hogy van erre megoldás. (Írta: Csontos Gabriella)

Mint tudjuk legfontosabb testrészünk a lábunk. Azon hordozzuk nap, mint nap testünket. Azon állunk. Ezért gondoltam, hogy alapítok egy díjat a lábra, mely a legbiztosabb alap és a legnagyobb szüksége van arra, hogy megbecsüljük. Január még a tél közepe, így igen fontos, hogy melegen tartsuk. Én meg szeretek fuszekliket gyártani, ezért teljesen természetes volt számomra, hogy a díj egy általam kötött gyapjú zokni lesz.

A www.haromfold.hu honlapon közlöm majd annak a három személynek a nevét és szakmai önéletrajzát, akik 2022-ben elsőként kapják az általam alapított és készített Fuszekli-díjat.

Ez egy teljesen civil és szubjektív kitüntetés. Elismerésem jeléül adom minden év januárjában annak a három embernek, akik számomra a kultúra, az önzetlenség és a szakmaiság szerelmesei, megvalósítói, megtestesítői a három földön: a Nagykunságban, a Nagy-Sárréten, és a Hajdúság-Hortobágyon.

Díjazottak:

Nagykunság:
Bartha Júlia orientalista, etnográfus
Karcag

Nagy-Sárrét:
Szabó Irma közművelődési szakember
Földes

Hajdúság-Hortobágy:
Tiszai Zsuzsa néptánc pedagógus, koreográfus
Debrecen

Árvák lettünk... 2021. augusztus 8-án elhunyt Prof. Dr Farkas Dezső egyetemi tanár az uram édesapja. 2021. augusztus 9-én pedig örökre megpihent az én anyukám is.

Apósom szálfa termetű, nagyon kritikus, szinte fájdalomig őszinte ember volt. A borsodi kis faluból, Hejőkürtről szegény családból küzdötte fel magát az egyetemi katedráig. Nagyon szerette a természetet - főleg a növényeket -, szépen rajzolt, nagyon okos ember volt. Ezt minden alkalommal elmondták nekem a volt püspökladányi főiskolai osztálytársai. Életének 92. évében hunyt el.

Anyukám 1931-ben látta meg a napvilágot itt, Püspökladányban. Szülőföldjét utolsó leheletéig rajongásig szerette. Munkájára, otthonára, családjára figyelő, gondoskodó édesanya, nagymama, dédi volt. Valóban őrizte a családi tűzhelyet. A rokonok, a nagycsalád az ő asztalánál jött össze. De régi iskolatársaival, barátaival is halálukig tartotta a kapcsolatot. Nagy természetjáró volt, ezt családtagjaiba is bele nevelte. Senkit nem bántó, mindenkit megértő személyisége példa lehet számunkra.

Mindketten nagy harcosok voltak. Apósomat sok veszteség érte, de mindig fel tudott állni, le tudta küzdeni a nehézségeket. Anyukám örök optimista volt és mindig mosolygott. Soha nem láttam elkeseredettnek.
Szép és hosszú életükben végig kísérhették gyermekeik, unokáik életének alakulását és anyukám megérhette dédunokái születését is.
Köszönjük, hogy eddig velünk voltak. (Írta: Csontos Gabriella)

Édes Éva Judit Őszinte részvétem. Sárközi Erzsébet Őszinte részvétem nektek! Zsolt Kiss Fogadják őszinte részvétem! Bak-Csiha Sára Őszinte részvétünk! Nemes Erzsébet Viola Gabi! Fogadjátok őszinte részvétem! Nagy-Fekete Zsuzsanna Őszinte részvétem, vigasztalódást kívánok! László Varga részvétünk. Edit Nagy Öszinte részvétünk a családnak. Péterné Rácz Őszinte részvétem nektek! Szekrényesiné Fekete Tündi Őszinte részvétem! Molnár Istvánné Mari Őszinte részvétem! Imre Tamás Őszinte részvétem Nektek! István Kardos Fogadjátok őszinte részvétünket! Igen, ezután nem fognak kislányomnak és kisfiamnak szólítani! Éva Sólyom Őszinte részvétem Éva Vass Kenyeresné Fogadjátok őszinte részvétem! Ildikó Sárköziné Pataki Őszinte részvétem! Nyugodjanak békében. Klári Sáriné Részvétem a családnak. Vigasztalódást kívánok. Ötvös-Varga Krisztina Őszinte részvétem. Melinda Oborzil Részvétem. Lajosné Kocsis Őszinte részvétünk az egész családnak! Irén Ferencziné Vigasztalódást kívánok! Irmus Biróné Őszinte részvétem, sok erőt kívànok a dupla csapás  lviseléséhez! Mónika Bóné Istvánné Makai Őszinte részvétem! Mátyás-Schwarcz Petra Őszinte részvétem! László Kiss Őszinte részvétem Julika Tóthné Őszinte részvétem a családnak..Lászlóné Csizmadia Őszinte részvétem! Piroska Tegze A közös gyászhoz őszinte részvétünk,vigasztalódhat kívánunk. Kisné Fekete Margit Őszinte részvétünk! Pernyésné Juhász Edit Őszinte részvétem! Júlia Bojtorné Füleki Őszinte részvétem! Balint Valeria Őszinte részvétem a családnak! Betty Gün Őszinte reszvetem. Viktória Adél Bagdány Beke Őszinte részvétünk. Gyuláné Nemes Őszinte részvétem! Anna Ráczné Nyirkos Fogadjátok őszinte részvétünket! Cilla Nemes Drága Gabi és Dezső, fogadjátok őszinte részvétem Juli Oros Őszinte részvétem! Éva Csiháné Fogadjátok őszinte részvétünket! Csilla Kupás Őszinte részvétem Molnár-Mersitz Ágnes Őszinte részvétem mindkettőtöknek! Edit Karai Részvétem nektek ! Földesi-Szabó László Részvétem a Családnak! Zsóka Lekvárné Őszinte részvétem a családnak! Marika Szilágyiné Őszinte részvétem mindkettőtöknek Kun Ibolya Drágáim! Egy csapást is nehéz elviselni, de ilyen hirtelen egyszerre két legkedvesebbet elveszíteni.!!...őszinte részvétünk, erősítsétek egymást, vigasztalódást az egész családnak! Ágnes  Korényné Őszinte részvétem Sarolta Szilágyi Őszinte részvétem! Edina Magyari Gabriella Aranyné Mile Őszinte részvétem mindkettőtöknek Tímea Nagy Őszinte részvétem Gabi néni! János Galsi Őszinte részvétem. Judit Kissné Jánosi Őszinte részvétem! Marika Szabóné Vincze Őszinte részvétem. Éva Lakatosné Őszinte részvétem a csalådnak! Júlia Bartha Őszinte részvétem. Piroska Kroppné Oszinte reszvetem Szilvia Imre-Erdős Őszinte részvétem! Mária Gondáné Nádházi Mélységes gyászotokban együtt érzünk! Krisztina Kissné Balla Őszinte részvétünk! Vigasztalódást kívánunk az egész családnak! Soós Kálmánné Őszinte részvétünk  Ferenczy Zsolt Béke legyen velük! Együttérzésünk! Károlyné Gali Őszinte részvétem. Melinda Földesi-Nagy Őszinte részvétem! Erika Burzuk Őszinte részvétem. Virág Darabosné Biró Őszinte részvétem! Anita Perge Őszinte részvétem Hodosán Róza Fogadjátok részvétem ezekben a nehéz napokban. Igen, árvák lettetek, véglegesen. Nehéz, nagyon. Csontos Erzsébet Őszinte részvétem ! Lajos Szabó Őszinte részvétünk! Szabó Mária Bereczné Őszinte részvétem.!! Edit Andrási Tiborné Kedves Gabika! Fogadjátok őszinte részvétem! Béla Koroknai Őszinte részvétem ! István Schmidt Isten nyugosztalja mindkettőjüket!  Fogadjátok őszinte részvétem! Angelika Karacs Szüleiteknek legyen könnyű a föld, nektek vigasztalódást kívánok mélységes gyászotokban! Erika Győri Őszinte részvétem! Makai Ildikó Isten nyugosztalja őket Zina Kotai Őszinte részvétem. Márti Török Őszinte részvétem ! Zsolt Kassai Őszinte részvétem! Lakatos Edit Békés àlmot kívánok a szüleiteknek! Őszinte részvétem! Margit Lugossy Őszinte részvétem, Isten nyugosztalja őket! Nagy Eva Ildiko Fogadjatok egyutterzesem Kis Anikó Krisztina Őszinte részvétem ... Ildiko Langne Hegedues Őszinte részvétem! Erzsébet Eszter Csóka Őszinte részvétünk! Mariann Nyiszter Őszinte részvétem. Ibolya Nagy Őszinte részvétem Krisztina Dobos Őszinte részvétem Győrfi-Borsos Szilvia Őszinte részvétem Nelli Rácz Őszinte részvétem. Andrea Korom Jaj! Oszinte reszvetunk!! Nagyon Nagy banat , de igy egyszerre! Anna Bottainé Őszinte részvétem ! Janó Csaba Őszinte részvétünk. Éva Kissné Hegedűs Őszinte részvétünk az egész családnak! Fazekasné Marika Őszinte részvétem nektek  Csombordiné Viki És Sanyi Édes Istenem! Őszinte részvétünk a családnak. Dúróné Erzsébet Érdekes egybeesés! Gabika, Dezső fogadjátok őszinte részvételünket gyászotokban! Vigasztalódást. Drága Babi néni milyen jóságos, türelmes ember voltál. Nyugodjatok békében! Éva Püski Fogadjátok őszinte részvétünket! Magdolna Asztalos Őszinte részvétem. Tamás Tódor Őszinte részvétem a családnak! István Pandur Őszinte részvétem! Kinczel Tünde Krisztina Őszinte részvétem! Éva Szilárd Kedves Gabika! Fogadjátok őszinte részvétünket! Mielőbbi megnyugvást kívánunk a Családnak! Horváth Csaba Őszinte részvétem Kerekes Róza Őszinte részvétem mindkettőtöknek. Ferenc Mihály Biró Vigasztalódást kívánok az egész családnak! Eszter Lang Veletek érzek! Pálma Szilágyi Őszinte részvétem Számadó Julianna Csilla ÕSZINTE RÉSZVÉTEM ! Krisztina Szígyártó Őszinte részvétünk. György EMánuel Tódor Őszinte részvétem! Zsuzsa Frankó Őszinte részvétem! Erika Varga Őszinte részvétem. Mária Csinószki Őszinte részvétem. Éva Simon Őszinte részvétem! Anita Miléné Bagdi Őszinte részvétem! Margit Mészáros Őszinte Részvétem. Ica Ráczné Őszinte részvétem a családnak. Karolina Majoros Bárdosné Adjon Isten a holtaknak nyugalmat -nektek vigasztalódást ! Ildikó Horváthné Baranyai Őszinte részvétem! Ida Szőke Őszinte részvétem az egész családnak!!! Szabó Béla RIP! Zita Balogh Fogadjátok őszinte részvétemet! Vigasztalódást! Csenkey Gáborné Részvétünk a Családnak! Marsi Illés Őszinte részvétem! Seres Lajos Őszinte részvétünk! Ibolya Kapitány Őszinte részvétem! Nyugodjanak békében! Ágnes DrKenyeresné Z Együtt érzek veletek. Vigasztalódást kívánok! Edit Mohácsi Alexa Józsefné Őszinte részvétem! Erika Mészárosné Hakucsák Ôszinte rèszvètem! Vigasztalòdàst kívànok! Ilona Fekete A jo Isten adjon nekik orok nyugodalmat .. Romhányi Edit Őszinte részvétem! Böbe Kelemen Őszinte részvétem az egész családnak Jutka Horváth Őszinte részvétem! Livia Bagoly Fogadjátok őszinte részvétünket! Andrea Pesti Őszinte részvétünk! Gyöngyi Varga Szabó Őszinte részvétem az egész családnak! Tünde Somogyi Őszinte részvétünk az egész családnak. György Vigh Őszinte részvétem! Molnár Tamásné Gizella Fogadjátok őszinte reszvetunket Mária Felföldyné Lévai Őszinte részvétem! Babi Nagyné Őszinte részvétem! Gyuláné Gulyás Őszinte részvétem! Tibor Perge Őszinte részvétem! Szítóné Nagy Ildikó Fogadjátok őszinte részvétünket. Nagyon sajnálom. Hajzer Imre  Őszinte részvétünk! Anna Krupinszky Őszinte részvétem! Judit Szabóné Kincses Őszinte részvétem! Alex Singleheart Őszinte részvétem, együttérzésem. Pántiné Bagi Annamária Őszinte részvétünk az egész családnak! János Gyermán Őszinte részvétem a családnak! Sándor Rózsa Részvétem. Erika Molnár Fogadjátok őszinte részvétünket! Vigasztalódást az egész családnak! Emma Szegi Őszinre részvétem! Edit Posta Lászlóné Őszinte részvétünk mindkettőtöknek! Nemeth Istvan Őszinte reszvetem Nagy Mátyásné Őszinte részvétem. Ozsváth Sándor Őszinte részvétem Mindkettőtöknek és családtagjaitoknak! Nyugodjanak békében, A.B.F.R.A.! Zoltan Varga Őszinte részvétem az egész családnak! Sajtosné Rácz Lilla Őszinte részvétem Pánya Bea Nagyon sajnálom! Őszinte részvétem! Makainé Ica Őszinte részvétem! 

Hetek óta Kerekes Laci jár a fejemben. A temetésén is ilyen vad meleg volt. Igen, 2000. július 29-én a püspökladányi temetőben nagyon sokan vettek búcsút tőle. Itt volt az összes színművészetis osztálytársa, kollégák, volt iskolatársai, barátok, tisztelők. És milyen véletlen - bár szerintem véletlenek nincsenek - az irataim rendrakása közben megtaláltam Laci apukájának egy levelét, amit anno a Püspökladányi Hírek szerkesztőségébe küldött 2000-ben. Eltettem, most megtaláltam. Ide másolom. 

"Egy apa öröme
Mi lehet egy szülőnek nagyobb öröm, ha nem az, hogy gyermeke pályáján örömet, elismerést kap. Ilyen az én örömöm, amikor a fiam szakmai elismerésben részesül.
"Jászai Mari" díjat kapott az én fiam, Kerekes Laci, Püspökladány szülöttje.
Én, az egyszerű polgár, úgy gondolom, hogy ez az elismerés a szakmában eltöltött és szerepekben nyújtott teljesítményének az elismerése. Biztos vannak hozzá hasonlóak is, de ha őt erre kitüntetettnek találták, úgy gondolom hogy megtett mindent azért, hogy e díjra érdemes legyen. Egész élete a színészet, a kultúra közvetítése, átélése, a szép cél érdekében végzi azt, amit vállalt.
A főiskola elvégzése után Zalaegerszeg, Szolnok, Nyíregyháza után a budapesti Madách Színház tagjaként teljes tehetségével végzi ma is munkáját.
Büszke lehet rá (rossz kifejezés), inkább örülhet a Karacs Ferenc Gimnázium, még akkor is, ha pályája indulásában nem sokat segített neki, hogy ilyen emberek öregbítik, növelik a gimnázium tekintélyét.
Nem elfogultság mondatja ezt velem, csak a szülői öröm.
Én nem büszke vagyok, inkább csak nagyon nagy öröm tölt el, hogy nem véletlenül választotta ezt a szakmát, amiben teljesítményt is tud felmutatni.
Lacikámnak még egy erénye van. Nem "felkent művész", egyszerű, nagyon meleg szívű ember ma is. Talán az elismerés mellett a kollégái is ezért szeretik, amit én többször megtapasztaltam.
Szeretném, ha akik ismerik és szeretik így örülnének az Ő sikerének, elismerésének.
Kerekes J."

(Írta: Csontos Gabriella, fotó: port.hu)

Vasaltál már harminc fokban? Nos, nekem tegnap sikerült. Az uram elment Debrecenbe és felcserélte a minden napos dress code-ját - ami egy fürdőnadrág volt napok óta -, fehér, vászon bermuda nadrág és ing szettre. A szekrényből kivéve azonban megállapította, hogy az ing gyűrött. Elővette nekem a vasalót és a vasaló deszkát (lásd a képen). Már ettől csorgott rólam a víz. A vasaló nekem gyerekkoromban került a látóterembe, mikor is nagymamám a faszenes vasalóját lekapta a tűzhelyről és meglengette, amitől az fújt, prüszkölt. Ma is látom magam előtt a mozdulatot. Aztán ez a múzeumi tárgynak beillő darab a konyhaszekrényem tetejéről egyik közeli ismerősöm jóvoltából a müncheni bolhapiacon végezte.
Gyerek és ifjúkorom azzal telt, hogy apukám - aki a vasútállomáson dolgozott -, egyenruhájához tartozó fehér ingjeit vasaltuk anyukámmal felváltva. Ekkor tanultam meg az ingvasalás minden csínját-bínját. Először a nyakát kellett vasalni a fonákján az ingnek, majd mindkét elejét, aztán a hátulját, végül az ujját. Nagy gyakorlatra tettem szert ez idő tájt ebben.
A következő emlékem az, mikor az uram polgármesterkedése idején kellett nap, mint nap, az ingeit vasalni. Ő ráadásul nagyon kritikus volt, és ha az ing ujján él volt, felháborodott. Hát az sem volt egy leányálom. Alig vártam, hogy vége legyen. Mindennek. A négy éves ciklusnak és a mindennapos vasalásnak.
Hál’ istennek, mikor tizenkét évig tanított, akkor az ingek, nyakkendők a szekrénybe záródtak és áttért a nyáron póló, télen garbó variációra, mert ő sem rajongott a szoros ingnyakakért, én meg ugye a vasalásért.
Mióta nyugdíjas csak vasár- és ünnepnapokon kerül elő az ingvasalás hébe-hóba. Csak most ne kellett volna, ebben a kánikulában. De azért elegáns lett, így vasalt ingben. (Írta: Csontos Gabriella)

A lakásfelújítás egyben egy kis selejtezéssel is együtt jár. Leveleket, képeslapokat, dokumentumokat olvasgatunk. 

A viharos kilenvenes év tavaszán került sor az első szabadon választott országgyűlési választásokra. Hajdú-Bihari képviselő lett Dr. Gali Ákos. 1990 őszén az önkormányzati választáson polgármesterré választották az uramat és Ákos -  akit az uram már az MDF-ből jól ismert -, ezt a levelet küldte neki.

Kedves Dezső!
Nem mondhatni, hogy elkapkodtam a gratulációt, de talán az ilyesmi nem késik el. Szóval csókollak a polgármesteri tisztség elnyerése miatt. Én már tudom, milyen hülye az, aki közhivatalt vállal, tudd meg te is, így igazságos.
Remélem belátható időn belül megihatunk egy sört, a mostani parlamenti hajsza is véget ér egyszer.
Feleségedet is üdvözlöm, mégegyszer a legjobbakat.

Üdvözlettel:

Ákos

Budapest, 1990. november 20.

A kilencvenes évek elején a gimnáziumban amerikai békeszolgálatos tanárok Jill és Michael az angol nyelv oktatását vállalták. Sok család meghívta őket, így mi is egy este vacsorára. Hoztak amerikai barátság kenyeret. Azt megettük, de megmaradt emlékbe ez a kis cetli tőlük.

Lezsák Sándor levele, melyben megköszöni az uram hozzászólását. 

Kedves Polgármester Úr!
Berettyóújfaluban találkoztunk a fórumon.
Ott Ön fölszólalt és értékes gondolatokat fejtett ki. Kimondott egy olyan mondatot, amit külön szeretnék megköszönni Önnek.
"Nem haladhatunk nagyobb léptekkel, mint amivel az ország halad."
Ezt a gondolatot példa értékűnek tartom! Sokan ugyanis - főleg önkormányzati oldalról nem hajlandók megérteni, mit jelentenek a gazdaság bajai, az ország elhanyagolt szellemi állapota és a többi tehertétel.

Megbecsüléssel üdvözli:

Lezsák Sándor

Budapest, 1994. január 24.

A rendszerváltozáskor szinte minden önkormányzatnak tanulni kellett az újfajta munkát, ezért nagyon sok tanulmányutat szerveztek polgármestereknek, jegyzőknek, önkormányzati képviselőknek. Az uram is két hétig Svájcban tanulámnyozta több társával együtt az ottani önkormányzati hétköznapokat, melynek programját Dr. Gyarmathy György és felesége Chatrin szervezett számukra 1992 októberében. Karácsonyi üdvözletében a mindenkinek elküldött körlevél mellett egy személyes üdvözlet is jött.

Kedves Dezső!

Kitűnő tolmácsolási munkádat külön is köszönjük és szeretettel kívánunk minden jót az ünnepekre és az új esztendőre!

György és Chatrin

(Írta: Csontos Gabriella)

Tegnap itt volt nálunk Sanyika és felesége Rózsika. Sanyika 73 éves unokatestvérem. Azért Sanyika, mert az anyukája - az én Lenke keresztem (apukám nővére) -, mindig így emlegette. Anyák napja tájékán eljönnek a ladányi temetőbe a szülők sírjához, és hozzánk. Nagyon örülünk ezeknek az alkalmaknak, mert ilyenkor jókat nevetünk, felemlegetjük a családi történeteket. Sanyika mesélte, hogy hozzájuk többször elengedték - már egész kicsi korában Józsikát - , a másik unokatestvéremet (apukám öccsének a gyermekét). Józsika nagyon szerette az állatokat és mivel Gyöngyösön laktak egy lakótelepen ott nem nagyon volt része állatsimogatásban, szeretgetésben. Lenke kereszték Abádszalókon laktak és háztól hordták a tejet. Sanyi kereszt fel is ültette a bicikli vázára Józsikát és mentek a kis zománcos kannával tejért. Közben beszélgettek és Józsika megkérdezte:
- Ha oda érünk, majd megfejthetjük a tehenet?
A másik emlék az volt, hogy este elalvás előtt mindig mesélni kellett Józsikának. Lenke kereszt már nagyon el volt fáradva, és kicsit gyorsítani akart a meseolvasáson, ezért három lapot hajtott a könyvben. Ekkor megszólalt Józsika:
- Micsoda értelmetlen egy mese!  (Írta: Csontos Gabriella)

Feltámad emléke közöttünk                                                                             2000. tavaszán

Negyedik éve minden április 13-án sokan vagyunk a debreceni köztemető egyik sírjánál.Itt nyugszik Koppányi István. Idejekorán szállt el a lelke közülünk, de szelleme azóta is itt van velünk. „Ki ismerte őt tudja, hogy nem könnyű megtalálni az emlékezésnek azt a formáját, amit ő is elfogadna, amiben ő is felfedezné a „civil kurázsit”. Ez az idézet abból a levélből való, amit a Szóla Rádió Alapítvány kuratóriumának tagjai írtak egy fél évvel Koppányi István halála után a barátaiknak. Ebben a levélben javasolják azt, hogy minden év április 13-án 16:00-kor találkozzanak a temetőben, hogy sírjára egy csokor virágot vigyenek, megálljanak néhány percre és emlékezzenek rá, A MÁSIK JAVASLATA AZ VOLT – Giczey Péternek, Groskáné Piránszki Irénnek, Halász Jánosnak, Szabó Tibornak és Vincze Bélának –, hogy alapítsunk díjat CIVIL – DÍJ -KOPPÁNYI ISTVÁN EMLÉKÉRE elnevezéssel. "A díj alapítói minden évben azok, akik: március 1-31. között írásban rövid indoklással javaslatot tesznek a díjazott szervezetre és ehhez lehetőségeikhez mérten saját pénzükkel hozzájárulnak (100 Ft-tól 5.000.- Ft-ig) Addig adjuk át ezt a díjat, amíg legalább öt fő jelentkezik javaslattal és anyagi hozzájárulással”. Ez évben negyedik alkalommal kerül átadásra ez a díj. Nem tudom hányónknak adatik meg majd halála után, hogy ennyi ember emlékezetében feltámadjon. Valami különleges, csodálatos képességgel kell rendelkezzen. Koppányi Istvánnak nem voltak különleges, csodálatos képességei, csak ember volt. Igazi humanista, jó ember, a szó valódi értelmében. Nagyon szeretett játszani, beszélgetni, vitázni, eszmét cserélni. Azt hiszem azért járunk el hozzá minden év április 13-án, mert szeretünk vele lenni, a társaságában tölteni az időt. Ez így volt életében és így van halálában. Mindig valami pluszt adott, valahogy egy szóval, egy gondolattal, egy ötlettel, egy mozdulattal több lett az ember a vele való találkozás után. És itt van ez a díj. Tavaly nem tudtam jelen lenni az átadásán, ezért a következő levelet küldtem el: 

Kedves Ismerősöm!
Végtelenül boldog vagyok, hogy a Koppányi István emlékére alapított civil díj ez évben is kiadásra kerül.
Tudjátok minden évben – Húsvét táján – kicsit hitetlen leszek, mert eljött az évforduló és nem tudom mennyien leszünk együtt. Aztán beszélek ezzel is, azzal is és egyre jobban megnyugszom, mert egyre biztosabban érzem együtt leszünk újra. Reménység költözik a szívembe, azt hiszem ez a feltámadás.
Minden alkalommal volt eddig egy pillanat –vagy a temetőben, vagy a díjátadón–, hogy úgy éreztem angyal száll át fölöttünk. Tudjátok ez az az érzés az emberben, mikor nyugalom, boldogság, béke honol a lelkében. Ez a mai ember számára nem sokszor adatik meg. Köszönöm Kopinak és mindannyiótoknak ezeket a pillanatokat. Minden jót kívánva szeretettel üdvözli a társaságot:

Csontos Gabriella Püspökladányból

Még a kilencvenes években történt - mikor az uram, Dr. Farkas Dezső volt a város polgármestere -, hogy egy baráti házaspár hozzá fordult segítségért. 
A barátaink hívő emberekként minden vasárnap ott vannak a misén. A családjuk nagy, hiszen egy egész padsort is megtöltenek a templomban. Nyáron történt az eset, mikor a püspökladányi Árnyas Kemping tele vendégekkel. Voltak olyan külföldiek, akik szinte az egész nyarat itt töltötték. Egy középkorú házaspár – Helén és Alois Hammer – Steierországból már évek óta ide jár. Ők is istenfélő emberek, és vasárnaponként ott vannak a templomban. Látják a nagy családot. Próbálnak velük szóba elegyedni, de mivel ők nem tudnak magyarul, a család pedig németül, így nehéz a kommunikáció. Itt lép a képbe az én drága jó uram, akit azonnal hívnak, hogy jöjjön tolmácsnak.
A Hammer házaspárral ezután mi is tartjuk a kapcsolatot telefon és levelezés útján. A kisvárosban – Garsten –, ahol élnek, az ottani templomi közösség egész évben ruhákat gyűjt, melyet Helén és kedves férje, Alois magyarországi tartózkodásukkor elhoznak Püspökladányba. A baráti család is tagja az itteni Karitasz csoportnak, ezért az osztrák adomány eljut a rászorulókhoz. Mikor Alois meghalt meglátogattuk Helént, aki férje elvesztése után egy idős otthonba költözött. 

A házukból sok mindent el kellett ajándékoznia, mert nem tudott mindent magával vinni. Így került hozzánk Alois kerékpárja és ez az Olivetti márkájú írógépe. Az uram ma is gyakran ráül a messziről jött drótszamárra. Az írógépet pedig örömmel ajándékozzuk a Bárándon található Múltunk Házában lévő Írógép gyűjteménybe. (Írta: Csontos Gabriella)

Mióta itthon vagyok NYES-en (Nyugdíj Előtti Segély) és karantén van, többször eszembe jut anyukám, aki fantasztikusan tudott spórolni. Egyedül élő nyugdíjasként minden nap főzött. És ez a főzés olyan volt, hogy a mai fenntartható fejlődés- és zöld-aktivisták is megirigyelhetnék.
Pl. a tészta levét, vagy amiben a krumplit főzte sohasem borította ki, hanem másnap abból készítette a levest. No, tegnap túrós csuszát csináltam ebédre és a tésztalevet betettem a hűtőbe. Ma köménymaglevest főztem, természetesen a tegnapi tésztalé felhasználásával. Nem is rántottam be, mert a tegnapi maradékban volt elég liszt (keményítő). Mondhatom finom lett. Ki kell próbálni! Nekem adtok igazat! (Írta: Csontos Gabriella)