2019. December 6. Péntek Miklós napja van.
Kezdőlap Beköszönő Nagykunság Nagy-Sárrét Hajdúság - HortobágyA nap képe A Farkas család naplója Háromföldi Ki KicsodaEmlékek, történetek... Fotoalbum

Kis karácsonyi ének
2019-12-03 22:29:18

Karácsonyi koncertek Hajdúszoboszlón az adventi időszakban, több helyszínen, amelyekre a belépés ingyenes. Ezekre az alkalmakra szeretettel várnak mindenkit!

Emlékek, történetek...

2019-11-28 17:46:05


2019-11-25 07:44:44

10. nap Már a hazautazás napja. Korán ébredtem, próbáltam a csomagjaimat rendezni, mit hova pakoljak. Délelőtt a parton sétáltunk még egy nagyot, búcsúztunk mindentől, még a gyíkocska is előbújt a kövek alól.

Nem voltunk szomorúak, hisz tele élménnyel jöttünk haza. Elég volt nekünk is, feltöltődtünk. Búcsú koktélozás, gyors ebéd és jött a transzfer busz értünk. Mivel a csomagomat csak a reptéren sikerült lemérni, itt szembesültem azzal, hogy többszörösen túlsúlyos a csomagom. Mindenki rám várt, gyorsan pakoltam. Szerencsére sikerült átrendezni a bőröndöket. Mikor feladtam a csomagomat akkor jöttem rá, hogy a hosszú nadrág és a pulcsi a tornacipő is a feladott csomagokban maradt. Nem volt mit tenni, papucs rövidnadrág, póló, majd lesz valahogy, indulás haza.

A két órás várakozás alatt a kis csapat összedobta a maradék pezót és dollárcenteket, amit egy mexikói jótékonysági perselybe raktam. Nem sok, de azért jó érzés volt adakozni. A hosszú repülőút alatt csodálatos naplementét fényképeztem. Sikeresen két pokrócban átaludtam a Cancun Párizs utat. A párizsi terminálokon keresztül haladva nem mondom nem fáztam, de szedtem a lábaimat, így túléltem. Négy óra várakozás és indultam is Ferihegyre. Ott szerencsésen megérkezett a két bőrönd, meg a várva várt meleg ruhám. Gyorsan átöltöztem, mert az 5 fok a 28 fok után, kicsit rosszul esett. A lányomék már vártak a repülőtéren és velük jöttem haza. Itthon a sült kacsamáj, amit az anyukám készített és terített asztal várt. Sokszor leírtam, de életem egyik legjobb nyaralása volt. A párizsi három napot, amit az anyukám születésnapjára szerveztem, azt nagyon nehéz felülírni. Hiába egyedül utaztam, csodálatos barátokat szereztem, sokan voltatok lélekben velem, követtétek az írásaimat. Ilyenkor érzem, hogy pár mondatnak, képnek is gyógyító ereje van. Sokaknak adtam hitet, nincsenek lehetetlen álmok, akik tesznek érte azoknak valóra válik minden.

Nem egyik pillanatról a másikra, idő kérdése, én is négy éve tervezgetem, nekem most jött el az idő. Még egyszer köszönöm azoknak akik megtiszteltek azzal, hogy megnézték a napi beszámolóimat. (Írta: Mészáros Imréné, Jutka)


2019-11-24 18:26:53

9. nap Korai indulás, mert hosszú napnak néztünk elébe. Alig hagytuk el a szállodát, hatalmas trópusi zápor zúdult ránk. Másfél órás buszozás után megérkeztünk a kikötőbe, ahol kezdetét vette a szigettúra, de a nap végére érve megértitek miért írom ezt a napot a legrosszabb, rémálmaimban se jöjjön elő napnak. Az eső épp nem esett, de erős szél fújt. Több hajó várakozott a kikötőben. Egy lélekvesztőben, vagy mondhatnám ladikban zsúfolódtunk össze 21-en a személyzettel együtt. Húsz perces vízen pattogáson, mert hajókázásnak nem nevezném, lehorgonyoztunk a nyílt vizen snorkelezni. Soha nem próbáltam természetes, hogy részt akartam venni.

Aki nem jött a hajón maradt, mi csapatosan mentünk az idegenvezető után. Elmondta mindenki figyelje a sárga mentőövet, ne maradjunk le. Engem elbűvölt a látvány. Se időben se térben nem tudtam tájékozódni. Néha felnéztem, láttam oké nincs messze a mentőöv. Azt viszont nem vettem észre, hogy időközben másik csoport is ereszkedett a vízbe és én annak a csoportnak a jelzéseit figyeltem. A túravezető jött értem, hogy én a másik csoporttal úszkálok. Ezután kb fél órát el sem mozdultam mellőle. Sajnos idő előtt megszakították az úszkálást, mert megerősödött a szél és ki kellett jönni a vízből. Újabb 20 perc a lélekvesztő hajón, mire kikötöttünk egy öko szigeten. Az első madár amit megláttam az a dögkeselyű volt. Csupa natur, de engem már nem nagyon érdekelt, mert egyre jobban elhatalmasodott rajtam a tengeri betegség. Ami ezután jött az leírhatatlan. Fél óra vergődés a 1,5 2 méteres hullámokban,hogy elérjük a Contoy szigetet. A sziget természetvédelmi terület, naptejet se lehet használni, sőt cigizni sem, erre külön biztonsági emberek vigyáznak. Itt volt az ebéd. Amit partot fogtunk én leterítettem a törölközőmet a hófehér homokba és azonnal elaludtam. Arra ébredtem, hogy kész az ebéd. Gondoljátok el forgó gyomorral, csak turkáltam a maya kaja között. A sziget sztorija, hogy a wc is öko.  A túravezető elmondta: külön konténer pisilésre és külön konténer van a nagyobb problémákra. Wc papír nem használható. Tehát aki tojik, az menjen a tengerbe mossa le a popóját. Egy madárpark, kilátóval, néhány apró állat és ennyi a park látnivalója. Nem mentem inkább visszamentem a hajóra és megint aludtam 20 percet. Egyre jobban lettem, a következő szigetre hajókázva a nap is kisütött. Isla Mujeres egy kis turista paradicsom. Itt lehetett bazározni, kicsit a tengerparton sétálni. Egy óra nézelődés után visszaültünk a hajóra és indultunk vissza a kikötőbe, ahol várt minket a busz. Közben baljóslóan sötét fellegek gyülekeztek, az eső is szemerkélt. Itt megtanultam esőkabát nélkül sehova se indulok. Nagyon profi kis kabátka.10 perc se telt el mikor leszakadt az ég, de csak ömlött és ömlött,a hullámok csak jöttek-jöttek, dobálták a kis csónakot, azt néztük, mikor esik a csomagunk a vízbe. Próbált nyugtatni mindenkit a túravezető, de bevallom hősiesen, úgy majréztam mint még soha. Egy a lényeg kikötöttünk, pacalra áztunk, de én eddig se szerettem hajókázni, ezután még jobban meggondolom mikor ülök hajóra. Este 7 re értünk vissza a hotelba. A szobám ajtaja viszont a kártyával nem működött. Hívtam a szomszéd szobában lévő magyarokat, legalább had tegyem be hozzájuk a csomagom, ne vigyem már vissza a recepcióra. Elmondták, ma mind a négy magyar családot kizárták, technikai okok miatt. Ők nem jöttek velünk kirándulni,í gy már tudták mit kell csinálni. A kis elmaradhatatlan törölköző csoda várt most is. Rettenetesen hamar elaludtam a kis ágyikómban, miután bejutottam a szobámba. Csütörtökön este indulunk haza, de addig még a parton biztos lesz egy két sztori. Annyiszor akartam írni, nagyon jó ötlet a szemétgyüjtés. A kuka tetején homokban elnyomható a cigicsikk, a kiürült pohár,vagy dobozokat bele lehet állítani kis rekeszekbe.

Itt tényleg nem találkoztam szeméttel a hotel területén. Otthon is eltudnám képzelni ezt az olcsó megoldást. (Írta: Mészáros Imréné, Jutka)


2019-11-23 07:35:38

8. nap Ma a szabadprogram keretében, a hotel kis buszával elmentünk egy rövidre tervezett, de hosszúra sikeredett bevásárló körútra Playa del Carmen-ba. A Karib-tenger partján fekszik, az úgynevezett Maja Riviérán.

A turizmusból tartja el magát a város lakossága. Ezt mi is megerősítettük .Az úgynevezett” 5.utca” pezsgő hangulatába csöppentünk. Lépten nyomon árusok hada fogadott, terelgettek volna minket a boltjaikba vagy a vendéglátó helyiségekben. Az alkudozás az itt kötelező. Itt nagyon igaz, amit mond először az árus a portékájáért azt a magyar mondás szerint a felének a feléért, tehát 25% ért kell megkérni. Indulhat a licit, amit ha jól csinálunk, kevés veszteséggel, de az árus fog megnyerni. Meg mi is nyerünk, mer úgy érezzük nem vettek minket „palira”, pedig dehogy nem. Két utca sarokkal arrébb, a mi általunk lealkudott árnál is olcsóbban kaptuk volna meg ugyan azt a karkötőt. A tanuló pénzt megfizetve, más taktikával, de sikeresen bevásároltunk. Késő délután, a hotelbe visszaérve, már csak a tengerparton beszélgettünk, sztoriztunk a kis magyar csapattal. Miközben az étterem teraszán üldögéltünk, egy esküvőbe cseppentünk bele. Az örömapa és csodálatos lánya pár fotó erejéig a rendelkezésünkre álltak.

Összességében a keddi nap is aktívra sikeredett, szerdán sziget túrára indulunk, igazán mozgalmas napnak nézünk elébe. (Írta: Mészáros Imréné, Jutka)


2019-11-22 07:36:54

7. nap  Chichén Itza, a megfejthetetlen maja város a mai kirándulás első állomása. A dzsungel közepén elterülő síkság templomvárosa a maja civilizáció legnagyobb gazdasági központja volt. Kukulkán tollas kígyóisten tiszteletére emelt piramistemplom a központi része.

Sajnos ma már nem mászható. Naponta több ezer turista látogatja a központot, így megoldhatatlan a biztonságos le és följutás. A lépcsősorok mindegyikének 91 lépcsője van, és ha a főbejárat nagy lépcsőjét is beleszámítjuk, a 365-ös számot kapjuk, azaz az év napjainak számát. (Ezek a lépcsők egyébként meglehetősen kényelmetlenek, a fokok magassága nagyobb, mint a szélessége, ezért megmászni sem könnyű azokat.) Szakértők szerint ez azt bizonyítja, hogy a maják igen fejlett asztronómiai tudással bírtak. Kimagasló építészeti tudományukat pedig mi sem támasztja alá jobban, mint az, hogy minden napéjegyenlőségkor (március 21-én és szeptember 23-án) a lenyugvó nap utolsó fényei egy tekergőző kígyó, a tollas kígyó árnyékát festi a piramis lépcsőire. Ilyenkor 40 ezer ember tolong a piramis körül és várják a kígyó forma megjelenését. Az idegenvezetők már régóta ejtik ámulatba a turistákat azzal, hogy hangosan tapsolnak a piramissal szemben: a visszhang pedig sosem marad el. Egy ősi indián legenda szerint a maják tudatosan építették piramisaikat úgy, hogy hátborzongató hanghatásokat keltsenek. Mi megállapítottuk, hogy a hangzás olyan mint mikor a gyöngytyúkok kiabálnak. Egy gyors ebéd a következő program. Az étterem egy elkülönített részében volt egy maja házikó a régen használt berendezésével.

     

Ezután indultunk a tequila készítő üzembe. Elég kezdetleges módszerekkel, de annál finomabb párlatok készülnek. 5 féle párlatot kóstolhattunk. Mexikói fotópartit is tartottunk, pancsóba és kalapban. Lehetett vásárolni is, de mondhatni aranyárban mérték a párlatokat.

     

Újra buszba ültünk, egyesek már emelkedett hangulatban, indultunk Valladoid-ba, a hajdani első gyarmati kisvárost néztük meg. Késő este, 9 körül értünk vissza. A szobában újabb törölköző csoda várt. Ez is tartalmas nap volt. (Írta: Mészáros Imréné, Jutka)


2019-11-21 08:30:47

6.nap Vasárnap, lassan megtelt a hotel, a tengerparton is alakul az élet. Nincs karibi hangulat, de a moderátorokon nem múlik. Délelőtt egy nagy séta a tengerparton. Itt ismét szembesültem azzal, hogy a hotel az egy más világ. A valóságos arcot azon túl találtam. A hotel egy álarc, ami mögé bújva egy szerény ember is „királykodhat” pár napig. Azért vannak kivételek. Egyre jobban összerázódik a kis csapatunk, hasfájásig nevetünk, persze engemet mint legfiatalabbat ugratnak, de csak is a jó értelemben. Ebéd után szieszta a szobában, majd séta a kertben, meg egy kis „erezd el a hajam” is belefért a parton a „habpartin”. 

Vacsora után még beültünk egy bárba, majd fáradságra hivatkozva, feljöttem a szobába. Egyből kinyíltak az álmos szemeim, mikor kaptam az üzeneteket, hogy szeretett kisvárosomban (Püspökladányban) gázrobbanás volt. A gyomrom is összeszorult, mi van az otthoniakkal. Az anyukámnak most cseréltek új ablakot, de a hangrobbanásra és az azt követő morajlásokra, tuti nem hangszigetelt az ablak. Viszont helyén maradt nem törtek ki az ablaküvegek. A következő nap a Tequila gyárba megyünk. Biztos izgi lesz az is. (Írta: Mészáros Imréné, Jutka)


2019-11-20 08:41:58

5. nap  A legjobban várt napom is elérkezett. Már korán reggel a parton vártam a napfelkeltét. Egy Chicagóból érkezett családdal, szerencsére a férfi beszélt kicsit németül. Náluk mondták egy méteres hó van. Reggelizni siettem, közben egy ormányos medvecsaládot etettek, amit sikerült lefilmeznem. Már sokszor megcsodáltam a parkban dolgozó macsétás embereket, de most meg is örökítettem. Nagyon sok sövényt vágok, de én géppel, van mit tanulni tőlük. Reggeli után fél 9 kor indultunk a Xcaret ökológiai és archeológiai parkba. Ezt talán a Nyíregyháza-Sóstón lévő parkhoz hasonlítanám.

Van nagyon sok papagáj, jaguár-sziget, majmom sziget, többféle teknős, icike-picikétől a legnagyobbakig.
Delfinek, amikkel előre foglalt időpontban lehet úszni. Erre vágytam a legjobban. Nem csalódtam, nem tudom szavakba foglalni azt az érzést, mikor két delfin kiemelt a vízből. Viszont itt csak képeket készítenek, nincs videó, nem vagyok kicsinyes, de iszonyat drágán.

Van egy krokodil, cápák, lamantinok (tengeri tehenek), de sajnos a cápák nem nagyok! Van pár rája és kisebb cápa, amik együtt élnek. A cápákhoz egyszerre, előre megbeszélve ugrott be a két ott dolgozó, mindegyik megfogott egy-egy cápát és egymásnak háttal. Kaptak halat, meg valamilyen kocka formájú "tápot". Amikor megkapta a kaját, akkor csapott a szájával, hogy aki a parton állt, mindenki megugrott! Pedig csak 1 m-es cápa volt.

A parton ebédeltünk egy étteremben, ez is benne volt a belépő árában. A strand csodálatos, ott vannak a delfinek is lekerített részben. Kis szusszanás után elmentem a barlangúszásra. Majdnem 2 km es kanyargó barlangrendszerben, közben 5 pihenő megállókkal tarkított csordogálás volt,mert úszásnak nem lehet nevezni. Annyi látnivaló és annyi ember, hogy haladni is alig lehetett. Tényleg heringnek éreztem magamat. Onnan, vagyis a park végéből 4 óra körül indultam mivel 5 –kor kezdődött a maya kultúrműsor.  Lehet nem hiszitek,de végig azt hallottam a dobszó alatt Maya magyar, magyar. Fél órás műsor volt, de sietni kellett mert a lovasbemutató 6-kor kezdődött ez is nagyon érdekes volt. A lasszóval való lovas tánc tetszett a legjobban. Hazai vizeken ezt nálunk karikással művelik. Az esti show pedig este 19-kor kezdődött és még jó helyet is kellett keresni. 6000 ember ült a lelátón, fantasztikus érzés az” ollézást” átélni.

A show kb. 2 óra 45 perces: az első részben maja harcosok előadnak labdajátékot és tüzes labdajátékot! Illetve előadjákegy órában a történelmüket: a spanyolok bevonulásával együtt, ...rettenetesen érdekes-mindenki szó szerint: SZÁJTÁTVA figyelte!
A labdajátékról annyit, hogy tök magasan vannak a körök, amibe bele kell lőni a labdát, de kézzel nem lehet hozzáérni CSAK csípővel!!! A mi előadásunkonnégy gól is volt! Azt mondták, nem mindig sikerül gólt lőni! A tűzgolyóval játszott jégkorong meg elmondhatatlan milyen profik a játékosok. Ez volt a két ősi labdajáték bemutató.

A második rész elég spanyolos, zenés, táncos. Nekem az is nagyon tetszett, főleg a ruhák, a fénytechnika, a percre pontosan megkoreografált műsor, azok valami fantasztikusak voltak! Késő este értünk vissza a hotelba. Most mikor írom a sorokat, még mindig lázban vagyok, ma lazulás lesz. Remélem marad a jó idő és az előző nap fáradalmait is kipihenem. (Írta: Mészáros Imréné, Jutka)


2019-11-18 12:06:19

4. nap  Valóban és átvitt értelemben is ma már hiszem, hogy itt vagyok. 3 napig csak sodródtam az eseményekkel. Ma már élem is. Ma volt az első nap, hogy esernyő nélkül tudtam elhagyni a szállodai szobát. A reggelit a verőfényes napsütés aranyozta be.

A délelőttömet a tengerparton töltöttem. Igazán most volt az „én időm”. Céltalanul bolyongtam, szívtam magamba a víz és a homok jótékony hatását. A parti vendéglátó helyeken csak lézengtek az emberek. A magyar csoporttársaim is ki erre, ki arra pihengettek. Mindenki élvezte a szívet-lelket melengető napsugarakat.

Azért belefért a délelőttbe egy kb 1,5 órás környék felfedező séta is a vízben gázolva. A négy napos eső sajnos rengeteg algát kimosott a partra. A szálloda plázsa mivel minden nap géppel feltakarítják nem árulkodik, hogy probléma lenne. Ott viszont ahol nem takarítják, félméteres algakupacok vannak. Ezt mind kézi erővel, lapáttal talicskával, takarítják el. Fura a 21. században. A sétából visszatérve, egy mosolygós lánnyal elegyedtünk beszélgetésbe. Masszázst reklámozott. Mivel csak spanyolul és angolul beszélt, így aktivitiztünk megint. A lényeg megegyeztünk, hogy délután 4-re értünk jön és hárman elmegyünk kipróbáljuk. Mélyszöveti masszázst választottunk. Azt se tudtuk mi az, de gondoltuk biztos jó. Délben senki se volt éhes, de azért korgó gyomorral csak ne menjünk masszázsra, leültünk egy étterembe. Térültünk fordultunk, állítom többet ettünk, mint mikor éhesek vagyunk.

Fél négy körül megint jött a menetrendszerinti eső, kicsi, intenzív, de arra jó volt, hogy ne fájjon a szívünk, hogy zárthelyiségbe megyünk. A lányok már vártak minket. Alacsony, törékeny, mexikói lányok. 50 perc, lágy andalító zene, a tenger susogása, megnyugtatott minket. Viszont azok a csepp kezek, néha könnyeket fakasztottak a szemünkbe. Nem mai gyerekek vagyunk, de nem sokszor éltünk át ilyen kínokat. Felfrissülve sajgó testtel köszöntünk el egymástól. A tudat, hogy holnap jobb lesz, erőt adott nekünk. Most mikor írom a sorokat, már érezhetően jobb. Na és itt a reklám helye, nem azért ajánlom, hogy más is szenvedjen, hanem azért mert annyi ügyes kezű masszőr van, próbáljátok ki ti is a mélyszöveti masszázst. Kinek ajánlatos ezt kipróbálni? íme: A fokozottan terhelt, kifejezetten stresszes élethelyzetek bizony tartósan károsíthatják az izmokat, szöveteket. Ennek kialakulását viszont célszerű megelőzni. A mélyszövet masszázs központjában a feszült izmok oldása, ellazítása áll, célja az izom és kötőszövet mélyebb masszírozása. A krónikus izomfeszülés vagy sérülés következtében többnyire letapadt szövetek maradnak hátra, amelyek akadályozhatják a rendes vérkeringést, és fájdalmat, korlátozott mozgást, gyulladást okozhatnak. A speciális masszázsfogások mélyen átdolgozzák az izmokat elősegítve a gyors regenerációt és a salakanyagok távozását a szövetekből. Fontos sok vizet inni a masszázs után, mert ezzel is segíted a felszabadult toxinoktól megszabadítani a szervezeted, s ezzel a masszázs utáni fájdalomérzetet is enyhítheted. A kezelés után nem ajánlott nagyobb fizikai igénybevétel. Ma megint újabb törölköző csoda várt.

Imádom amiért ilyen kreatívak. Este mexikói vacsora estre mentünk. Mindenki a saját íz világához illő ételt kóstolt meg. Hamar visszatértünk a szobába, mert holnap lesz a leghosszabb program, későn érkezünk, de annál több élménnyel. Előzetesként annyit, várnak a delfinek, én meg várom milyen lesz velük úszni. (Írta: Mészáros Imréné, Jutka)


2019-11-17 19:37:00

3. nap  A tegnapi beszámolómban írtam, nagyon gyorsan átálltam az itteni időszámításra. Itt mindig 6 órával kevesebb van, vagy úgy is mondhatom otthonról kell hat óra, hogy ideérjen a nap. Hamar elaludtam az este, azért is mert tudtam korán kell kelni reggel. Az éjszakai vihar hangjai: villám, mennydörgés, hangrobbanások, megtették gyógyító hatásaikat. Álmomból felriadva ránéztem az órára amin 7 óra 5 perc volt. Azonnal kipattantam az ágyból, bevillant 8-kor indulunk és reggelizni is kell előtte. Gyors mosdás, öltözés, kapkodva pakoltam, esőkabát, váltó ruha, a telefont is levettem a töltőről. Akkor tudatosult bennem az óra a kezemen a magyar időt mutatja, a telón láttam, hogy 1 óra 15 van. Mosolyogtam magamban ennyit az átállásról, éjszaka van, megpróbáltam visszaaludni, ami nagyon nehezen ment. Gondoltam szívok egy cigit és iszok egy kavarós kávét az mindig segít. Egy órát mérgelődtem magamban, mikor kiderült valaki megint bezárta a széfbe a cigimet, mert megint ott volt a „no para” papír. Úgy járnak a szobámba, mint más a jó kútra. Még jó, hogy van „B” terv is, van ICOS elektromos cigim is, de bosszantóan hatott rám. Gyors reggeli után, találkoztunk az idegenvezetővel Zsuzsával. Ő 21 éve él kint és 10-en elindultunk Tulumba egy kisbusszal. Sok-sok információ elhangzott a buszban pl: A Maják időszámítás előtt 3113 augusztus 13 tól számítják a napokat, nekünk azaz a „nulladik nap” az Krisztus születése. Vagy megismertük a Maja matematika logikáját, írásjeleit. Akkora információ áradatot kaptunk, hogy napokig lógunk majd a neten, hogy utána olvassunk. Tulum egy település és egyben egy maja romváros Mexikó területén. Cancúntól 130 kilométerre délre. Minden más maja várostól eltérően Tulum közvetlenül a Karib- tengerparton épült. Nagyot sétáltunk a romok között, közben úgy éreztük az égiek is velünk vannak. Tornyosultak a felhők, de megúsztuk eső nélkül.

Mindenki elkészítette a saját fotóját és indultunk a második maja településre Cobába. Az egész maja világ egyik legnagyobb városa volt, mígnem nagy riválisa, Chichén Itzá át nem vette a vezető szerepet. Cobá egy esőerdő közepén található. 95% os páratartalom és 25 fok volt. Mintegy 70 km²-es területén több épületcsoport helyezkedik el, amelyeket „sacbék” (apró mészkőből épült út) kötnek össze egymással. 5-en biciklivel, 5-en biciklis riskával indultunk el. A három legfontosabb épületcsoport a Cobá, a Nohoch Mul és a Festmények Csoportja. A Cobá csoport a bejárathoz közel, található, legjellegzetesebb épülete egy 25 méter magas, a klasszikus korban épült piramistemplom, de találhatók itt paloták és lakóépületek is az egész maja világ egyik legmagasabb épülete, a 42 méteres Nohoch Mul piramis, amelynek tetejéről (ahova a turisták is felmászhatnak) az egész környék belátható.

A piramisig bicikliztünk, majd a bátrabbak meghódították a csúcsot. Elmondhatatlan érzés fogott el minket, talán a végtelen szabadság érzése járt át. Sokat hallottuk már azt, hogy a csúcsra fel lehet jutni, de vissza is kell térni.

A csúcson készült képek alatt el kezdett esni az eső. Kúszva, mászva, hol fenéken csúszva, de mindenki vissza ért. Újra biciklire pattantunk, de akkor már szakadt az eső, azért a fontos látnivalóknál megálltunk. Fél úton visszafelé, defektet kaptam. Az utolsó kilométereket a rázós úton végigszenvedtem. Gyors ebéd és irány a barlang. Nagyon vártam, hisz előre mondták mese szép lesz. Nekem kissé csalódás, mert többet vártam. Ragyogó tiszta, jéghideg víz, a látvány is elment, de a mi aggteleki barlangunk százszor szebb.

A haza vezető úton kitartóan szakadt a trópusi eső, este fél 7 re értünk vissza a szállásra. Elegáns vacsora, majd mindenki ágyba zuhant. Holnap a hotelban pihenünk. (Írta Mészáros Imréné, Jutka)


2019-11-18 12:04:54

2. nap: Ott fejeztem be, hogy éjfél után ágyba zuhantam. Nem tudom álmodtam-e, de az ágy kidobott reggel 6 kor. Hoppá, nekem hamar sikerült az átállás. Más küzd a hat óra eltolódással. Itt még sötét volt, mikor otthon már a déli harangszó hallatszik. Mivel a laptopomon nem működött a wifi kód, úgy döntöttem felsétálok a recepcióra. Nagy bátorság volt, mondhatom. Már lassan kelt fel a nap, de a borongós idő miatt inkább bátortalanul lépkedtem. Próbáltam megfigyelni hol kanyargott tegnap a kis golf autó. Már az első útelágazásnál bizonytalan voltam. Hallgattam a szőke női logikára. Minden zajra összeszorult a gyomrom. Nem csak én a mosómedvék is felébredtek. Barátságosak, de jobb őket távolról szeretni. A recepción, kézzel-ábbal magyaráztam mi a gond. Ebben már profi vagyok. Kiderült rossz kódot adtak, akkor csak nem én vagyok a buta. Visszasétáltam a szobámhoz, hisz túl korán volt még a reggelihez. Útközben láttam egy mosómedve családot, őzikét és pávát is.

Sajnos a pávák ki voltak kötve, mint otthon régen a kotlós tyúkok. Lesétáltam az Óceánhoz is, gondoltam megnézem a napfelkeltét. Hófehér homok, rendezett tiszta part, a végtelen víz susogása. Kicsit elérzékenyültem. Megköszöntem a jó Istennek, hogy megláthattam a Föld szebbik oldalát is.

A szobám egy mini esőerdőre néz, a fákon kolibrik fütyörésznek. Ha tudnék, hangos könyvet írnék, hogy ti is hallhassátok a gyönyörű éneküket. Reggeli után az idegenvezetővel találkoztunk. Vacsora asztalt foglaltunk, minden nap más és más nemzet ételeit kóstolunk meg. A foglalásnál egy németül beszélő srác volt. Jó érzés volt mikor megszólaltam németül és fordítottam mit mikor és hol fogunk enni. Közben előkerült a idegenvezető is, aki próbált egy golf autót keresni, de nem járt sikerrel. Így körbejártuk a központot, azután mindenki egyénileg nyakába vette a hotel kertjét. Egész nap bolyongtunk, ki erre ki arra, de mindig összefutottunk. Örömünket megkoronázva, mindig ittunk valamit. Rostost, kávét, kólát, sört, bort, B52-őt. Ki mit kért azt ivott. Nagy volt a kísértés, igen én is ittam B52-őt(”kávélikör, ír krém wisky és brendy keveréke”). Most nem vezetek, most engedtem, legyen úgy, ahogy nem szokott lenni. Ebéd előtt visszajöttem a szobába. Ragyogó tisztaság, egy törölközőből hajtogatott elefánt mosolygott az ágyamon.Tegnap hattyú volt hajtogatva. Tudtam a széfet nem zártam be, csak a cigimet pakoltam bele, semmi mást. Nagy meglepetésemre zárva volt, az általam használt kód pedig nem működött. Láttam egy lapon rá volt írva „no para” körülbelül ennyit értettem. Gyors google fordító és már tudtam is kit kell keresni, csak azt nem hogy hol. Végül megoldottuk a takarítónő segített. Jót nevetett, hogy a cigi a legfontosabb számomra. Kért és kapott is két dobozzal, mondaná Szonja barátnőm, ezzel is védi az egészségem. Délután kisütött a nap, irány a part. Kevesen voltak lent, csodálkoztam is, de gondoltam szieszta idő van. Már reggel felfedeztem a hintás bárt. Itt nem székek vannak, hanem hintán ülve kortyolhattam a rostos levemet.

Közben a felhők nagyon gyorsan tornyosultak. Mire végeztem a hintázással, akkora trópusi eső jött, hogy én ilyet gyerekkoromban láttam. Kedvemet nem elvesztve gondoltam akkor eszek egy kis levest. Láttam mexikói csirkelevest, gondoltam ezt megkóstolom. Ízre, állagra nagyon hasonlított a magyar húslevesre, de képzeljétek rizsa volt belefőzve. Egyből az anyukám jutott az eszembe, hol van az anyukám csiga tésztája. Miközben filozofáltam, láttam a medence parton a szakadó esőben akkora bulit csaptak a fiatalok, szerintem eső űző tánc volt, mert amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan elmúlt az eső. Ma egész nap hol esett, hol megállt az égi áldás. Az esernyő az nélkülözhetetlen kellék. Vacsora után közösen mentünk a színházba. Ott derült ki, hogy gyerek diszkó a ma esti program.

Az esti előadás 10-kor kezdődik. Tényleg az volt, fiatal korom zenéjére sem a gyerekek, sem a felnőttek nem táncoltak. Mivel csak az eső zuhogott, mi meg fáradtak voltunk, ezért úgy döntöttünk, lefekszünk, mert holnap hosszú nap lesz, már reggel 8-kor indulunk. Tulumba és Cobába a híres. maják hajdani városába, egy kis piramismászással kombinálva. A napot egy cenote(barlang) cseppkövei közötti úszással koronázzuk meg. Este, folytatom, remélem marad annyi erőm, hogy leírjam mi volt csütörtökön. (írta: Meszáros Imréné, Jutka)


Oldal : 12345678910


A J Á N L Ó
Különleges, egyedi tűzzománcok
www.facebook.com/judit.karaszi

Szélmalom utca 1.
Báránd 4161
(30) 190 0499
www.facebook.com/baranditej/

A háromföld kincse
 kézműves szappanok
https://www.facebook.com/search/top/?q
=h%C3%A1romf%C3%B6ld%20kincse%

14463230_536225823237001_4147946727005158799_n.jpg
BRILL Esküvői ruhaszalon 
https://www.facebook.com/brillszalondebrecen/?fref=ts
www.facebook.com/riegel.cajon/

   talitabanner_1.jpg 
www.talita.hu

S__rr__tiKr__nika.jpg
www.sarretikronika.hu

kaiser.jpg
KARCAG
menu_kaiser.jpg

palinkafozo_2db.jpg
www.palinkafoz-ust.hu