Dr. Oláh Józsefné, Dr. Szász Ilona (1944–2013) Nem túl régen került szorosabb kapcsolatba a Háromfölddel, de érdemes és illő megemlékeznünk róla ezeken a lapokon, mert ő is hozzájárult vidékünk múltjának alaposabb megismeréséhez. Alföldi volt, ha nem is háromföldi. Békéscsabai. Gyermekkorában a nyári vakációkat természet közelben, népélet közelben töltötte. Rokonsága körében őrizte szlovák gyökereit, közben a magyar kultúrát is magába itta. Férjével együtt kerültek később, 1980-ban Budapestre, mint két első generációs értelmiségi, akik elsősorban társadalmi témák iránt voltak érzékenyek, politikai témákból doktoráltak. Ilona az élete során sokféle kulturális, részben pedagógusi, részben szervezői munkakört töltött be, miközben folyton tanult, állandó kíváncsiság hajtotta az ismeretei bővítésére. Szépirodalmi tevékenységet is folytatott, műfordításokat készített. Amatőr megfigyelései alapján gyermekeknek írt a cinkék életéről (Szász Ilona: Cinkekönyv avagy egy széncinke meséi. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2008.). Könyve megjelenésének évében egy újabb munka keretében ismerkedett meg velem. Együtt rendeztünk sajtó alá, és igényes kiegészítésekkel láttunk el egy békéscsabai népi szőttesminta gyűjteményt. Ilona remek munkatársnak bizonyult. Az évente rendezett Pro Natura díjas Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótáborba 2009-ben vittem magammal először, ahova akkor én már harmadszor mentem. Tudtam, hogy Ilona hasznos tagja lesz a Tábornak. Négy éven át minden július első hetében a Püspökladány melletti Farkasszigeten és a környékén volt a közös munkaterületünk, év közben pedig Budapesten készültünk a tábori feladatainkra. Dr. Tóth Albert táborvezetőtől olyan megbízást kaptunk (persze „társadalmi munkában”), hogy két háromföldi néprajzkutató, Dorogi Márton és Szűcs Sándor munkásságát vizsgáljuk, mert az ő célkitűzéseik és emberi-tudósi habitusuk a különben elsősorban természetrajzi kutatómunkát végző ifjúsági jutalomtábor szellemiségéhez illik. Ebben a témakörben kiadványokat szerkesztettünk, magunk is írtunk, előadásokat tartottunk, teljes műsorokat szerveztünk. Mindketten jelentős részt vettünk Dorogi Márton (1911–1980) halálának 30.-,majd születésének 100. évfordulója méltó megünneplésében a városában. Maradandó eredményünk, hogy összeállítottunk és sajtó alá rendeztünk egy tematikus kötetet, amelybe egyrészt a szerző már megjelent írásaiból, másrészt kéziratos gyűjtéseiből válogattunk: Dorogi Márton: Hasznos minden porcikája. Az állati termékek mellékesebb haszonvételi formái a Hortobágyon és a Nagykunságban. Dorogi Márton születésének 100. évfordulójára kiadja Püspökladány Város Önkormányzata, Püspökladány, 2011. – Kétszerzős a kiegészítő első és harmadik fejezet: Balogh Jánosné Horváth Terézia és Oláh Józsefné Szász Ilona, Dorogi Márton és a néprajz (9.–19. o.); Oláh Józsefné Szász Ilona és Balogh Jánosné Horváth Terézia, Dorogi-szótár. Szavak és kifejezések magyarázata (114.–137. o.) Ilona érdeme, hogy angol és román nyelvű kivonattal is kiegészítettük a kötetet. Szélesebb háromföldi összefogással valósult meg Szűcs Sándor (1903–1982) halálának 30.- majd születésének 110. évfordulója megyebeli ünneplése. A hatékonyabb előkészítés érdekében Ilona javaslatára alakult meg a Szűcs Sándor Emlékbizottság. Kettőnk eredménye többek közt két kiadvány létrejötte. Ilona „harcolta ki”, hogy megjelenjen Szűcs Sándor keresztfiának régi kézirata, Dorogi Farkas: Szűcs Sándor élete és munkássága. 1980-ban készült szakdolgozat, kiadja az Alföldkutatásért Alapítvány, Kisújszállás, 2012 (Szerkesztés: Balogh Jánosné Horváth Terézia és Oláh Józsefné Szász Ilona) Szűcs Sándor és Dorogi Márton barátsága. Emlékülés Szűcs Sándor halálának 30. évfordulója alkalmából Püspökladányban, 2012. július 3-án. Az ülést szervezte és a kiadványt szerkesztette Balogh Jánosné Horváth Terézia és Oláh Józsefné Szász Ilona. Kiadja az Alföldkutatásért Alapítvány, Kisújszállás, 2012. Mi ketten írtuk a fő fejezetet: „Igaz barátságnak és szíves szeretetnek tüköre” – Szűcs Sándor levelei Dorogi Mártonhoz (17–98. o.) 2012. október 26-án a nagybajomi Szűcs Sándor emlékülésen Oláh Józsefné Szász Ilona önálló előadást tartott „Szűcs Sándor kilenc népfőiskolai levelezőlapja Dorogi Mártonhoz” címmel. Kézirata megjelenés előtt áll a készülő Szűcs Sándor tanulmánykötetben. Ilona derűs, barátságos lénye és szívós kitartása sokban segítette eredményeinket a háromföldi térség értelmisége és kulturális szervei körében együttesen kialakított jó kapcsolataink révén. Élete utolsó tíz évében folyamatosan orvosi kezelés alatt állt, de nem sajnálta magát, nem volt betegségtudata. Igyekezett színes, teljes életet élni. Úgy, hogy másoknak is használjon. Tette ezt a Háromföld táján végzett tevékenységével is. Csak 2013 tavaszán esett ki a munkából, amikor nagyon súlyosra fordult betegsége. Oláh Józsefné Szász Ilona emléke nemcsak az itteni munkatársai, előadásainak hallgatói, írásainak olvasói szívében él, hanem publikációiban és szerkesztéseiben „kézzelfoghatóan” maradandó értékeket is hagyott az ittenieknek. (Írta: Balogh Jánosné Horváth Terézia - a fotó Dorogi Ágneséknál, Püspökladányban készült 2009-ben. Késztette:Sipos Szabolcs)

Almási Árpád (1928-2013) Budapesten élt és a nyolcvanas évek végétől 1996-ig rendszeresen hazajárt látogatóba Püspökladányba. Hetekig itt tartózkodott és közben kerékpárral bejárta a környező településeket is ápolva a jó szomszédságot Kedvenc helye Püspökladányban a Farkas sziget volt, amit családtagjainak is örömmel mutatott be. A várossá válást megelőző időben Budapesten megalakult a Püspökladányból elszármazottak baráti társasága, amelynek alapító tagja volt. E társaság elnöke Dr. Hegedűs János halála után – ismerve szülőföldje iránti lelkesedését – Őt választotta utódául. A politikamentes baráti összejöveteleikre minden alkalommal meghívták Püspökladány éppen aktuális vezetőit, akik beszámoltak a nyolcvan-százfős társaságnak a település fejlődéséről, a város  gondjairól-örömeiről. Ezen összejöveteleken boldogan emlékezetek vissza a régi szép időkre. Almási Árpád aktívan részt vett a Püspökladányi Kalendárium életre hívásában is. Az elszármazottak közül többen az ő bátorítására írták meg emlékeiket abba. Állandó és rendszeres olvasója volt a Püspökladányi Híreknek, amit nagy érdeklődéssel lapozgatott. 2013. november 14-én Budapesten otthonában hirtelen és váratlanul hunyt el. Egy szülőföldjéhez ragaszkodó ember ment el 85 évesen. Nyugodjon békében. (Írta: Csontos Jánosné)

Topor András (1944-1997) Képzőművész, festő. Budapesten született és ott is hunyt el. A képzőművészeti főiskolán Fónyi Géza és Barcsay Jenő volt a mestere, 1970 őszén költözött Debrecenbe a művésztelepre. 1981-től Budapesten élt. Debrecen város képzőművészeti életének meghatározó egyénisége lett. A tehetséges fiatalok Képzőművészeti Körének művésztanára volt.1974-től tagja a Magyar Képzőművészek Szövetségének. Nagy szerepe volt Püspökladány művészeti életének megteremtésében, a kisvárosban évtizedig vezette a Képzőművész kört és a nyári Alkotó táborokat. A természet, a létezés elemi jelenségei többnyire elvont formában jelennek meg festményein és tűzzománcain. Sok  önálló és csoportos kiállításon szerepelt. Több kiállításon fődíjat nyert. Művei többek között a Magyar Nemzeti Galériában és a Déri Múzeumban találhatók. Nagy pannoi Püspökladányban és Nádudvaron láthatók. (forrás:Tiszántúli képes kalendárium 1999)

Meghalt Für Lajos. Az Antall-kormány volt honvédelmi minisztere, MDF-alapítótag és egykori 56-os felkelő 2013. október 22-én, kedden hajnalban  a budapesti Honvédkórházban - tájékoztatta a Honvédelmi Minisztérium (HM) az MTI-t. Für Lajos 82 éves volt. Für Lajos Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem szakára járt, ahol 1954-ben végzett. 1956-ig a Kossuth Lajos Tudományegyetem Történeti Intézetének tanársegédje volt. 1954–1957 között tartalékos alhadnagy volt (a rangtól 1956-os tevékenysége miatt fosztották meg). 1956-ban a Debreceni Kossuth Kör és a Hajdú-Bihar Megyei Forradalmi Bizottság titkára. Közreműködött a debreceni forradalmi követelések megfogalmazásában és ő nyújtotta át őket a kormánynak. A forradalom leverése után szovjetek rövid időre internálták. Tanársegédi állását a Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1956-os szerepe miatt elveszítette és ezzel kutatói pályája derékba tört. Az 1963-as általános amnesztia után 1964–1978 között a Magyar Mezőgazdasági Múzeum tudományos főmunkatársa, majd főosztály-vezetője. 1980-ig az Írószövetség könyvtárának tudományos főmunkatársa. 1980-ban újra a Mezőgazdasági Múzeum munkatársa, ezúttal tudományos titkári tisztségben 1987-ig. 1988–1990 között az ELTE BTK középkori és kora újkori magyar történelem tanszékén docens, 1990–2000 között egyetemi tanár. A Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapító tagja volt, 1990-1994 között az Antall-, majd a Boross-kormányban töltötte be a honvédelmi miniszteri posztot. 1996-ban a második pártszakadás idején kilépett az MDF-ből (ezáltal megvált pártelnöki tisztségétől is) és független képviselőként folytatta munkáját. Bizottsági helyét az akkori rendelkezés miatt elvesztette, mert ekkor független képviselő nem lehetett bizottsági tag. 2007-ben részt vett a Jobbik által életre hívott Magyar Gárda megalapításában - írja életrajzi összefoglalójában a Wikipédia. A Honvédelmi Minisztérium saját halottjának tekinti az egykori tárcavezetőt, és osztozik a család gyászában. A volt miniszter temetését a család kérésének megfelelően szűk, családi körben rendezik majd meg - írta a HM. (forrás: Orientpress/MTI/Wikipédia)

Kiss Ferenc irodalomtörténész (Kosztolányi, Nagy László és az ifjabb költőnemzedékek kutatója) Kárpátalján, Tiszapéterfalván született 1928. nov. 11-én. Debrecenben érettségizett és ott szerzett magyar – történelem szakos tanári diplomát. Az egyetemi könyvtárban dolgozott, majd két évig a magyar irodalmi tanszéken tanított. Az 1956-os forradalomban való részvétele miatt letartóztatták és bebörtönözték, emiatt sokáig nem tudott elhelyezkedni. 1962-től az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, 1984-től a szegedi tanárképző főiskola tanára. A hatvanas évek végétől a „népi” ellenzék egyik kulcsembere. Súlyos agyvérzése 1987-ben munkaképtelenné tette és élete végéig kirekesztette a közéletből is. 1999 őszén hagyott itt bennünket. Budapesten élő fia, Kiss Ferenc neves népzenésztől tudjuk, hogy apja megrázó temetése óta eltelt 12 év, s ez idő alatt gyakran érezhették tanítványai, rajongói úgy, mintha méltatlanul megfeledkeztek volna róla. Mintha szándékosan elhallgatnák. Ekkor, 2012 májusában tanítványai, Bakos István és Kiss Gy. Csaba kezdeményezésére a Bethlen Gábor Alapítvány és a Magyar Írók Szövetsége rendezett az Eötvös Kollégiumban egy emlékülést, ahol barátai, pályatársai, tanítványai és rokonai mesélték el hozzá fűződő élményeiket. Itt fogalmazódott meg egy olyan Kiss Ferenc emlékkönyv megvalósításának gondolata is, amely ezen emlékezések és munkássága megkerülhetetlen eredményeinek, értékeinek méltatása és elemzése mellett tartalmazná néhány fontos, publikálatlan írását is, mint a Napló, vagy a „Felirat”. A közel 500 oldalasra bővült, hiánypótló kordokumentumokat is tartalmazó, eddig ismeretlen képekkel illusztrált Kiss Ferenc Emlékkönyv – egy példásan szép összefogás eredményeként – idén októberben jelenik meg a Kairosz Kiadó gondozásában, az irodalmár 85. születésnapjára. A Héttorony Fesztivál és Kiss Ferenc művészeti igazgató által kiadott program szerint bemutatója november 16-án lesz a beregszászi főiskolán, ahol felavatják Rieger Tibor bronzba öntött Kiss Ferenc irodalmár portréját is. (forrás:kmmi.org.ua)

vitéz Szamosszegi Bodó Sándor (Szamosszeg, 1920 - Budapest, 2013) emlékezete. Bodó Sándor képzőművész (festő-, szobrász és éremművész)  életének 94. évében, július 23-án, Budapesten, a Szent János kórházban csendben elhunyt. Két fia az USA-ból, halála előtt néhány nappal megérkezett és meglátogatták édesapjukat a betegágyánál. Édesapjuk a szeme villanásával még tudta őket üdvözölni, de  ezt követően meghalt. Olyan akaraterő volt benne, hogy fiai megérkezését  megvárta! Bodó Sándor a Szabolcs-Szatmár-Bereg  megyei Szamosszeg községben született, gazdálkodó parasztcsalád gyermekeként. A község bírája határozott fellépéssel  – felismerve a fiatal fiúban kibontakozó művészi tehetséget  –  felhozta Budapestre, ahol az Iparművészeti Főiskolán középiskolai tanulmányok nélkül is, azonnal felvették. Itt ismerkedett meg Fábián Ilona diáktársával, aki textilművészetet tanult és összeházasodtak. A  diktatúra éveiben, a Pénzverdében dolgozva, a „Békekölcsön” díszes rajzai  közé bujtatva beírta, hogy: „Ezt sose kapjátok vissza!...” Ezt a feliratot a kinyomtatás előtt az üzem vezetője véletlenül észrevette és Bodó Sándort feljelentette. Ezért  1954-ben elítélték és az 1956. október 23-i forradalom a kőbányai  gyűjtőfogházból szabadította ki. Hazatért családjához budai lakásukba, de a november 4-i szovjet agresszió utáni napokban feleségével és 3 éves kisfiával, Sándorral, a Hanság mocsarain keresztül, félig lábbeli nélkül, az andaui hídon jutottak át sok ezer magyar társukkal együtt Ausztriába. Bécsből a baptista egyház segítségével Washingtonba kerültek, ahol Amerika magyar származású hőséről, a karcagi születésű  Fabriczy Kováts Mihály huszár ezredesről elnevezett egyházi otthonba kerültek. Itt ismerkedtek meg az amerikai Függetlenségi Háború magyar hősének emlékével.  Innen ered Karcag város iránti érdeklődésük és későbbi segítőkészségük.
Washingtonból egy különös szerencse folytán, a nyugatabbra fekvő Tennessee  állam fővárosában, Nashville-ben telepedtek le.... Sok kiállítást rendeztek és sikeresen tudták művészetüket széles körben bemutatni. Sándor  paraszt fiúként kitűnően ismerte a lovak mozgását és testalkatát, csodálatosan szép és tökéletes lovas ábrázolásai vannak. Ezért figyelme sok egyéb mellett, a huszár múzeumok felé fordult, nem csak Amerikában, hanem Nyugat-Európában is, majd végül hazánkban, Sárváron is... Fontos esemény volt, hogy Buda vára török alóli felszabadulásának 300. évfordulójára 1986-ban, Bodó Sándor egy gyönyörű ezüst és arany veretű érem-sorozatot alkotott, amelyet a jubileumi ünnepségekre, az amerikai magyarságnak, számos magyarországi  intézménynek és közéleti vezetőnek  – már aki ezt megérdemelte – ajándékozott.  Ezenkívül a világ szabadságharcos hőseiről is készített egy nyolcrészes ezüst éremsorozatot, benne a karcagi Fabriczy Kováts Mihályt is szerepeltette... Bodó Sándornak festménye van a Parlamentben, a debreceni Református Kollégiumban, és egy egész szobát tölt meg „Bodó-terem” néven a budavári Hadtörténeti Intézet és Múzeum. Történelmi festményeiből kiemelkednek: az ’56-os szabadságharcunkról, a Szent Korona Parlamentbe történő ünnepélyes átszállításáról és az egri 1552. évi ostromról szóló festményei....1991-ben Karcagon  a Kálvin-utcai általános iskolát dr. Fazekas Sándor polgármester úr kezdeményezésére Fabriczy Kovács Mihályról nevezték el és 1992-től kezdve, amerikai hősi halálának napján, minden évben emlékművénél  ünnepséget  rendeznek, amelyen a budapesti USA  nagykövetség mindig képviselteti magát. Itt  a magyar nemzeti  zászló mellett nem csak az USA nemzeti zászlóját tűzik ki, hanem a magyar Himnusz után, az USA  Himnuszát is eljátsszák. Bodó Sándorék  azonnal bekapcsolódtak ezekbe az ünnepségekbe,még amerikai tartózkodásuk idején is és az iskola kiváló tanulói részére jutalmazási lehetőséget alapítottak. A jutalom átadására távollétükben engem  bíztak meg, majd hazaköltözésük után, személyesen  is részt vettek, Ilona halála előtt ketten velem együtt, Ilona halála után, már csak Sándorral. 5-7 tanuló kitüntetésére nyílt lehetőség. Sajnos Sándor betegsége miatt, idén már csak én képviselhettem őket....Sok kitüntetése mellett legutóbb 2013. március  15-én a Parlamentben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt Polgári Tagozatát kapta meg. Élete alkonyán Bodó Sándor fontosnak tartotta, hogy sok értékes festményével, éremgyűjteményével és szobraival, felesége ifjúkorának városában Pécelen, a Pekáry-kastélyban megalapítsa,  az önkormányzat egyetértő támogatásával, a Magyar-Amerikai múzeumot. Sajnos  felavatását már nem érhette meg. Ennek befejezése a magyar társadalmi és művészi világ feladata! Családján kívül búcsúznak  a magyar és amerikai művészvilágból, akik jól ismerték, valamint szülőföldje, Szamosszeg község önkormányzata és lakossága,  Karcag város és a karcagi Kováts Mihály általános iskola tanári kara és tanulói, a Budavári Hadtörténeti Intézet és  Múzeum, és számos barátja, ismerőse. Temetéséről a hamvasztása után történik intézkedés.
A fenti megemlékezést Bodó Sándor  és  Bodó László fiaival egyetértésben barátjuk, a budapesti Hábel család írta, ebből idéztünk.(forrás:mvsz-au.com)
        

Görömbei András (Polgár, 1945. február 5. – Budapest, 2013. július 1.) Kossuth-díjas magyar irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A népi írók és a népi irodalom, valamint az összehasonlító irodalomtudomány neves tudósa. 1993 és 1995 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma: Debreceni Egyetem) oktatási rektorhelyettese, 1995 és 2003 között az egyetem Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézete igazgatója. Életpályája: 1963-ban érettségizett, majd felvették a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) Bölcsészettudományi Kar magyar–orosz szakára, ahol 1968-ban szerzett tanári diplomát, emellett elvégezte 1970-ben a német szakot is. Szintén 1970-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. Első diplomájának megszerzése után a hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium tanára lett, majd 1970-ben a KLTE modern magyar irodalom tanszékén kapott tanársegédi állást. 1975-től adjunktusként, 1981-től docensként oktatott. 1992-ben vette át egyetemi tanári kinevezését. Ugyanekkor a tanszék vezetésével is megbízták. 1993-ban megválasztották az egyetem oktatási rektorhelyettesévé, majd 1995-ben az egyetem Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézetének igazgatójává nevezték ki. Ezt a tisztségét 2003-ig töltötte be. 1989 és 1992 között a Helsinki Egyetem, 1996 és 1997 között pedig a Bécsi Egyetem vendégprofesszora volt. 1998 és 2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal, 2005-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjjal kutatott. Az egyetemen 20. századi magyar irodalomtörténetet, illetve irodalomelméletet tanít. 1978-ban védte meg az irodalomtudomány kandidátusi, 1992-ben pedig akadémiai doktori értekezését. Az MTA Debreceni Akadémiai Bizottságának, illetve 1998-ban az MTA Irodalomtudományi Bizottságának lett tagja. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben rendes tagjává választották. A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke, valamint a Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottság tagja is lett. A Nemzetközi Magyar Filológia Társaság választmányának tagja. 1992-től a Hitel című irodalmi folyóirat szerkesztője. Munkássága: Fő kutatási területei az összehasonlító irodalomtudomány és a népi írók, valamint a népi irodalom és az arra épülő mozgalom. Cikkei, tanulmányai 1967-től jelennek meg rendszeresen különböző folyóiratokban, lapokban. A népi írókkal kapcsolatban az általános publikációkon túl könyvet írt Sinka Istvánról és Csoóri Sándorról. Jelentősek a határon túli magyar irodalom feldolgozásában tett eredményei. Elsőként dolgozta fel a csehszlovákiai és a romániai magyar irodalom történetét, ennek keretében kísérletet tett a magyar irodalom egységes rendszerének kialakítására. A romániai magyar irodalom területén külön könyvet írt Sütő Andrásról. Foglalkozik még kisebbségi irodalommal is. Monográfiái jelentek meg Nagy Lászlóról és Nagy Gáspárról is. (forrás:wikipédia)

Berencsi György (a képen)  Budapesten született 1941-ben. Általános és középiskoláit Püspökladányban végezte. 1959-ben érettségizett. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerezett diplomát 1965-ben. Egyetemi tanulmányai alatt az Orvosi Biokémiai Intézetben tudományos diákkörös volt, ahol a fiatalon elhunyt Zsindely Attila vezetésével RNS nukleotid-sorrend vizsgálatokat végeztek. Az egyetem elvégzése után a Hajdú-Bihar megyei KÖJÁL vírus laboratóriumában kezdett dolgozni Madár János és Koller Miklós irányításával, ahol megtanulta a klasszikus vírusdiagnosztika alapjait. 1968-ban Farkas Elek dr. lehetővé tette számára, hogy az Országos Közegészségügyi Intézet Vírus osztályára kerüljön. Élt a lehetőséggel, és belevetette magát az influenza és enterovírus laboratóriumi vizsgálatokba. 1973-ban ösztöndíjas tanulmányút keretében a Heidelbergi Német Rákkutató Központ Viruskutató osztályára került Gerhard Sauer munkatársaként, ahol a polyomavírusokkal dolgozik. Hazatérése után 1974 novemberétől a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Mikrobiológiai Intézetében, Nász István egyetemi tanár munkatársa lett, ahol adenovírus DNS modellen megkezdik a génmanipuláció módszertani alapjainak a bevezetését Medveczky Péterrel, Szomolányi Évával, Ifj. Geck Péterrel, Palkonyai Lászlóval, Ruzsics Zsolttal, Fejér Györggyel, Kis Alexivel, Perl Andrással, Takács Máriával. Az egykori fiatal tudóscsapatból ma már szinte mindenki külföldön él és dolgozik, csak ő, és Takács Mária - aki jelenlegi utódja az OEK-ben – maradtak itthon... Az OKI-ban 1988-ban kinevezték a vírusosztály vezetőjévé. Folyamatosan tanít a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen magyar, majd német nyelven, és az ELTE felsőfokú mikrobiológus képzésében, a 80-as évek végétől kezdődően. 1988-tól 5 éven át a Magyar Mikrobiológiai Társaság főtitkára volt. 65 éves korában, 2006-ban nyugdíjba vonult. Ezután tudományos tanácsadóként dolgozott. 1994-ben neki ítélték a Manninger emlékérmet. A Fodor József emlékéremre különösen büszke volt, mert ez az egyetlen olyan kitüntetés, amit az édesapja követőjeként kapott meg épp egy emberöltővel későbben. ...1965 óta Budapesten a XIII. kerület lakója és díszpolgára volt, aki folyamatosan tartotta felvilágosító előadásait a lakosság valamint a diákok körében. Több évtizedes kimagaslóan eredményes közegészségügyért kifejtett virológiai kutatói és oktatói tevékenységéért 2001-ben a Pro Sanita emlékéremmel tüntették ki, 2005-ben Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetést kapott. Tanítványai nemzetközi hírnevű szakemberek. (forrás:ANTSZ/weborvos)

A karcagi római katolikus ótemetőben járva figyelmes lettem egy fehér márvány síremlékre. Szemlátomást régen nem látogatták, benőtte a borostyán zöldje.Egy kissé megcsinosítgattam az ágakat és, amint rövidebbre vágtam azokat, egy fiatal pap képe tűnt elő. A képet sajnos összetörték, a márvány azonban épnek látszik, és rajta a felirat is olvasható: ifj. Arady Emil, végzett papnövendék. Élt 1896-tól 1923-ig. Szüleinek egyetlen gyermeke, végzett teológus, síremlékét állíttatta a karcagi olvasóközösség, ugyanis ő volt az egykori Karcagi Hírlap szerkesztője. A könyvtárban igyekeztem megtudni róla, ki is volt ő.1896. augusztus 12-én, a Hunyad megyei Piskin született, id. Arady Emil és Szikora Mária egyedüli gyermeke. Elemi iskoláit Petrozsényban kezdte, majd vasutas édesapjának áthelyezése folytán kerültek Karcagra,ahol a 1906-tól a ref. főgimnáziumban folytatta tanulmányait. 1914-ben szerezte meg érettségi bizonyítványát.Már nyolcadik osztályos gimnazistaként elkezdett írogatni az egyik helyi lapban. A papi hívatást választva Egerben, majd Eperjesen végezte teológiai tanulmányait.Végzett papnövendékként a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem állam és jogtudományi karára iratkozott be,hogy tudományos felkészültségét szélesítse. Az írások szerint elmélyülten foglalkozott a büntetőjogi és gazdaságtani stúdiumokkal.Dr. Csorba Jenő írásából tudjuk, hogy ékesszólású volt, harcosa az igazságnak,ostorozója az eltévelyedésnek, a visszaélésnek, a bűnnek. „Világító fáklya”: amint írták róla. Vigilans írói név alatt munkálkodott, s nevének rövidített aláírásával (A.E.) zárta megjelent írásait a Ceruzaforgács című rovatban. A Karcagi Hírlap felelős szerkesztője volt. Ő lendítette fel Karcagon az újságirodalmat. Azt írták még róla, hogy egyházi szónoklatai ékes nyelvezetűek és valóságos gyöngyszemek voltak. A hazafias írót a haladás és szabadság eszméinek bajnoka jelzővel is illették. Magasra ívelő életpályáját a kor akkori legveszedelmesebb betegsége törte ketté. 1923.január 10-én, nagyon fiatalon ejtette ki kezéből a tollat, visszaadva lelkét Teremtőjének.Ne feledjük el! (Írta:Dr. Perge Judit) (forrás:karcag.plebania.hu)