A berekfürdői önkormányzat, Csikos Sándor kunkapitány és a Bereki Irodalmi Társaság hetedik alkalommal hirdeti meg a Nagykun Vers- és Prózamondó Versenyt, mely ez évben Nagy Gáspár költő emlékét idézi. A verseny 2010. április 24-én a Bod László Művelődési Házban lesz. Dr. Hajdu Lajos Berekfürdő első embere a verseny célját a következőképp fogalmazta meg:  Az a célunk, hogy minél szélesebb körben ismertessük meg a Nagykunság irodalmát. A versenyzőknek két művet kell előadniuk. A kötelező művet  a kiírók által megadott listáról kell választani, mely a  Nagykunsághoz kötődő irodalmi alkotásokat tartalmazza, valamint  egy szabadon választott verset, vagy prózát a magyar irodalomból. A versenyre április 12-ig lehet jelentkezni. A megméretésen külön versenyeznek az általános iskola alsó tagozatos és felső tagozatos tanulói, a középiskolások és a felnőttek.  A verseny a április 24-én szombaton 9.00-kor az elődöntőkkel kezdődik, majd 13 órakor a Nagy Gáspár emlékkő-avatása lesz a fürdőben lévő irodalmi sétányon, mely Győrfi Lajos, Magyar Örökség Díjas szobrászművész alkotása. Az avatás után neves szakmai zsűri előtt 14 órakor kezdődik a vers és prózamondó verseny döntője. A verseny díszvendégei: Jókai Anna, Kossuth-díjas író, dr. Görömbei András, az MTA tagja, tanszékvezető egyetemi tanár és Kalász Márton költő.

Körmendi Lajos A kilenc kínzás földjén című utirajzokat tartalmazó könyvét mutatják be 2010. március 29-én, hétfőn 17.30-kora karcagi Városi Csokonai Könyvtár olvasótermében. A kötetet bemutatja a könyv szerkesztője Sarusi Mihály író. Hozzászól: Kocsis Csaba és Rideg István. Közreműködik: Domján Sándor és Kele János a Karcagi Nagykun Református Gimnázium tanulói.

Mága Zoltán világhírű hegedűművész hangversenye lesz a karcagi Református Nagytemplomban 2010. március 26-án pénteken 18.00-kor. A belépés ingyenes.

A karcagi Déryné Művelődési és Ifjúsági Központ 2010-ben is megszervezi immáron szokásos foltvarró táborát, melyre minden kedves „foltos” barátunkat szeretettel várunk! A tábor az eddigi megszokott helyen, azaz a karcagi Szentannai Sámuel Gimnázium és Szakközépiskola Kollégiumában kerül megrendezésre, így lehetőség van arra, hogy csendes, nyugodt körülmények között, egy helyen legyen a szállás, az étkezés és a szakmai programok. Ráhangoló tábor
Időpont: 2010. július 19-20. A haladó tábort megelőzi egy 2 napos ráhangoló tábor kedvcsináló programmal, ami természetesen nem csak a kezdőknek szól, de természetesen őket is nagy szeretettel várjuk. Akik eddig részt vettek rajta tudják, hogy mennyi sok hasznos információhoz jutottak állandó előadónknak köszönhetően még azok is, akik már évek óta elmélyülten varrogatnak. Program  1-2. nap: 2010. július 19-20. (hétfő-kedd): Varrós táska gyűrűs mappából Szakmai vezető: Kacsuk Éva Haladó tábor Időpont: 2010. július 21-22-23-24. A tábor időtartama 3+1 nap, azaz 3 önálló programmal, plusz egy nap (szombat) Ötletbörze. ...

2010. március 21-én (vasárnap) 14.30 órakor„NŐKNEK SZÓL A NÓTA” címmel a karcagi nótásfiúk hagyományos, vidám, nőköszöntő műsora a karcagi Déryné Városi Művelődési és Ifjúsági Központban. Jegyek 1.500.-Ft-os áron válthatók a helyszínen.

A Tiszator Böllérfesztivál 2007-ben indult útjára. A szervezők elhatározták, hogy minden év február legvégén vagy március elején Tisza-tavi Böllérversenyt rendeznek, melyben meghívott csapatok mérik össze tudásukat és ügyességüket, bemutatják településeik, családjaik hagyományait. A rendezvény időpontja végül úgy módosult, hogy március 2. hétvégéjére került. Ez pedig 2010-ben egy hosszú hétvége első három napja: március 12-13-14. Pénteken Böllérfalva felépítése zajlik, este pedig a Csillag születik két sztárja, valamint egy színészházaspár produkciója mellett előre eszik a disznó bőrére a szerencsés 300 fő, amely helyet kap a nagysátor asztalainál. Szombaton jár csúcsra a rendezvény, ekkor vélhetően 25-30 csapat mutatja be, hogy dolgozik feléjük egy összeszokott böllércsapat. Lesznek közöttük települési csapatok, de szakmák képviselői is megjelennek: tűzoltók, mentők, rendőrök forgatják boszorkányos ügyességgel a késeket. A színpadokon, az utcákban és a portákon népzene, néptánc, valamint a sztárvendégek produkciói láthatók. Kató néni portáján pedig sztárfőzőcske lesz, és itt lehet majd akkor is kóstolóhoz jutni, ha a csapatoknál átmenetileg vagy végérvényesen elfogynának a finomságok. Apropó kóstolás: A Tiszator lényege, hogy a látogatók megízlelhessék a toros ételeket. Bár átmeneti kóstolóhiány az idén is előfordulhat, mindenki hozzájuthat legalább néhány kóstolófalathoz. (forrás:www.tiszator.eu)

címmel havilapot ad ki márciustól az Egri Főegyházmegye. A szombaton megjelenő első számban Ternyák Csaba érsek köszönti az olvasókat. A közel negyvenezer példányban megjelenő kiadvány a Heves Megyei Hírlap és az Egri Érsekség együttműködése eredményeképpen jelenik meg. Az Egyházmegyei Hírek eljut a megyei lap olvasóihoz az újság mellékleteként, illetve önálló kiadványként a főegyházmegye valamennyi plébániájára Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Jász-Nagykun-Szolnok megye területén. A kiadványnak önálló szerkesztősége van, melynek tagjai egyházi intézmények alkalmazottai és ismert keresztény közéleti személyiségek. A lap felelős szerkesztője Homa János. A kezdeményezés célja, hogy a katolikus hívők és családok jobban megismerjék az egyház életét. A Katolikus Egyház új sajtóterméke a nyomtatott formán túl a főegyházmegye honlapján is elérhető lesz (www.eger.egyhazmegye.hu), ahol emellett meg számos egyéb információt és friss híreket is találhatnak az érdeklődők. Az Egri Érsekség kiadványát, az Egyházmegyei Híreket az Egri Főegyházmegye területén, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Jász-Nagykun-Szolnok megyében is olvashatják az érdeklődők. A lap minden hónap első szombatján jelenik meg. (forrás: Egri Főegyházmegye/Magyar Kurír)

A Karcagi Szimfonikus Zenekar 40 tagú együttes, amelynek tagjai jórészt a karcagi zeneiskola volt növendékei, zeneszerető amatőrök, zenetanárok és zenét tanuló fiatalok. Fenntartója Karcag Város Önkormányzata, működtetője a Déryné Művelődési és Ifjúsági Központ és a Pro Musica Alapítvány. A zenekar hangversenyeit a Déryné Művelődési Központ dísztermében rendezi. Jelenlegi karnagya a debreceni Pazár István, aki tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte, és számos együttest vezetett.

2010. február 27-én (szombaton) 19 órakor a KARCAGI SZINFONIKUS ZENEKAR gála estet ad Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója tiszteletére a karcagi Déryné Városi Művelődési és Ifjúsági Központ II. emeleti termében. Vezényel: Pazár István Jegyek 1.500.- és 2.000.- Ft-os áron válthatók az I. emeleti irodában.

A kunok - a legtöbb nomád törzsszövetséghez hasonlóan - több törzs egymásba olvadásával alakultak néppé. Először nézzük meg, hogy kikből is állt ez a frissen létrejött törzsszövetség.
A névadó kunok neve nagyjából minden nyelvben valami olyasmit jelent, hogy fakó (magyar: kun, türk: kuman/koman, orosz: polovec, örmény: hartes). Források alapján a kunok egykor a Huang Ho (Sárga-folyó) kanyarjától keletre élhettek, több türk nép társaságában - és szintén a források szerint nesztoriánus keresztények voltak. A kitajok a 10. században azonban terjeszkedni kezdtek errefele, ezzel nyugat felé szorították a kunokat, akik viszont a tőlük nyugatra élő sári népet is távozásra kényszerítették (ekkor még mindig Belső-Ázsiában járunk). A sárik valószínűleg a szári ujgurok voltak (az ujguroknak kicsit korábban birodalmuk állt fent a térségben - ugyanakkor ne keverjük össze őket a ma Belső-Ázsiában élő ujgurokkal). A két menekülő népcsoport így érkezett el a Nyugat-szibériai-alföld déli sávjába, ahol (források szerint) már a 8. század óta élt a kipcsak törzsszövetség. Hogy itt pontosan mi történt, azt nem tudni, az viszont biztos, hogy a 11-12. századra már kialakult az a törzsszövetség, amelyet kun néven ismerünk.Ettől az időszaktól kezdve már Európa közvetlen szomszédságában éltek - és bár az Urál, és a Kaszpi-tenger közötti átjárót az úzok birtokolták, a déli és a középső Urál közötti alacsonyabb területen már ekkor átkeltek Európába, ahol kapcsolatba kerültek nem csak a volgai bolgárokkal, hanem az orosz fejedelemségekkel is. Vagyis már azelőtt Európa látóterébe kerültek, mielőtt ténylegesen megjelentek kontinensünkön. Persze ez utóbbi sem váratott sokat magára. A kitajok nyomása miatt egyre nyugatabbra kényszerültek Belső-Ázsiából a még ottmaradt törzseik is, és ahogy ilyenkor lenni szokott, a dominó kissé megborult, és ők pedig a tőlük nyugatabbra élő úzokat noszogatták meg, hogy haladjanak tovább. Az itt részletezett események a korábbi, besenyőkkel és úzokkal foglalkozó posztban is elolvashatóak. Mindennek az eredményeképpen a kunok az Irtistől a Kárpátokig terjedő sztyeppeövezet egyedüli uraivá váltak.
A kunok által uralt terület-Törzsi szervezet (a képen: Kun kőszobor Luganszk mellől) A kunok alapvetően nem álltak központi irányítás alatt. Ez amúgy sem volt igazán lehetséges, merthogy egy ekkora óriási területen akár egy kezdetleges központi hatalmat kiépíteni nem lett volna egyszerű feladat. Másrészt viszont ez a kun törzsszövetség - mint az előbb láthattuk - etnikailag sem volt egységes. A kunok alapvetően öt nagyobb szállásterület köré szerveződtek. Legkeletebbre az Irtis és az Urál között nomadizálók éltek. Ettől nyugatabbra az Urál és a Volga között élő csoportot találjuk, a legerősebb törzs - mint általában a nomádok esetén - középen, ez esetben a Dnyeper és a Volga között legeltetett, a negyedik a Dnyeper és Dnyeszter, az ötödik pedig a Dnyeszter és az Alsó-Duna között élt. A központosítás kezdeti törekvései a 12. század végén, 13. század elején kezdtek megjelenni, Köncsek kán, majd fia, Jurij "uralma" idején (bár ez az uralom hasonlatos lehetett a Géza előtti magyar fejedelmek teljes törzsszövetség feletti uralmához). Ezeket a próbálkozásokat az 1223-as Kalka folyó menti csata zárta le, ahol a kun-orosz sereg vereséget szenvedett az akkor még inkább csak terepfelmérést tartó mongoloktól. A kun törzsszövetség ekkor gyakorlatilag felbomlott, egyesek nyugat, mások délnyugat felé kezdtek el menekülni, voltak, akik meg helyben maradtak.
Kapcsolataik a környező népekkel A hatalmas területeken élő kunok a legkülönbözőbb népekkel kerültek kapcsolatba, és ennek következtében viszonylag sok forrás szól minderről. A legintenzívebb kapcsolatban az orosz fejedelemségekkel voltak természetesen, ez a kapcsolat pedig eléggé ellentmondásos volt - de korántsem csak ellenséges. Egy oroszok és kunok közötti háborúról szól például az Igor-ének, az egyik legkorábbi orosz nyelvemlék, de az 1223-as Kalka menti csatában a fejedelemségek és a kunok együtt vettek részt (és szenvedtek vereséget a mongoloktól). A kunok hol ellenséges, hol szövetséges viszonyban voltak tehát az orosz területekkel, mivel a fejedelemségek egymással is elég sokat küzdöttek, a kunok hol egyik, hol másik fejedelemség seregeiben tűntek fel zsoldosként. A kun törzsfők, és orosz fejedelmek között pedig az esetleges szövetségeket dinasztikus házasságokkal pecsételték meg rendre.

---

Hasonló volt a kunok szerepe a Balkánon is. Bizánc is szívesen fogadta fel őket zsoldosként, máskor a kunok rabolták végig az Alsó-Duna menti területeket. A kunoknak szerepük volt a 12. század végén újra függetlenné váló Bulgária létrehozásában (az Aszen családot hol kun, hol pedig vlach eredetűnek írják le), és később a havaselvi román fejedelemség megalakulásában is.
A kunok Magyarországra nézve is veszélyt jelentettek időnként, nem véletlen, hogy az erdélyi hágók környékére határvédőket telepített a központi hatalom (ekkor alakult ki a székely székek rendszere, illetve Fogarasba besenyőket telepítettek le). A 13. század elején viszont magyar részről már a terjeszkedés merült fel velük szemben, ezért hívta be II. András a német lovagrendet, hogy megtérítse (és az országba integrálja) a kunokat. A lovagrend ugyan nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (PC-ül fogalmazva), és távozásra lett bírva, de a Milkón megalapított püspökség megmaradt, és továbbra is aktív maradt egészen a tatárjárásig. Az sem véletlen, hogy a keleti felfedezőutak (Julianus útja) is ekkor indultak. 1223 után még kedvezőbbé vált a helyzet, mert a kunok ereje amúgy is megroppant, de sajnálatos módon ez mindössze 1241-ig tartott.
A bukásuk
A Kalka menti csata (1223) a kun törzsszövetség felbomlását eredményezte.  A kunokat a mongolok 1241-ig részben alávetették, részben pedig menekülésre kényszerítették, lényegében megszűntek tényezőnek lenni, de nem tűntek el. A legnagyobb csoportjuk Magyarországon települt le (erről, és magyarországi történetükről később lécci kolléga fog posztot írni), de kisebb csoportjaik a Balkánra is menekültek, és a jelek szerint az Alsó-Duna mentén viszonylag függetlenek tudtak maradni a mongoloktól, mert a 14. század elején még jelentős szerepük volt az itt kialakuló havaselvi vajdaság elitjének létrehozásában. A kunok mongolok által alávetett része pedig fontos szerepet játszott különböző népek etnogenezisében: a krími tatárok lényegében az itt élő kunok leszármazottjainak tekinthetőek, csak identitásuk változott meg. Szintén valószínűleg a kunok leszármazottjai a Moldáviában élő gagauzok (török nyelvű népcsoport), illetve egyes feltételezések szerint a Dobrudzsában élő törökök is. Nagy szerepük volt a kazahok etnogenezisében is, sőt, a kozákság kialakulásában is szerepük lehetett. Önálló etnikumként azonban ma már nem léteznek, legtovább Magyarországon maradtak fent, a 16-17. században olvadtak be végleg a magyarok közé. (forrás: történelem mindenkinek blog)