Tegnap itt volt nálunk Sanyika és felesége Rózsika. Sanyika 73 éves unokatestvérem. Azért Sanyika, mert az anyukája - az én Lenke keresztem (apukám nővére) -, mindig így emlegette. Anyák napja tájékán eljönnek a ladányi temetőbe a szülők sírjához, és hozzánk. Nagyon örülünk ezeknek az alkalmaknak, mert ilyenkor jókat nevetünk, felemlegetjük a családi történeteket. Sanyika mesélte, hogy hozzájuk többször elengedték - már egész kicsi korában Józsikát - , a másik unokatestvéremet (apukám öccsének a gyermekét). Józsika nagyon szerette az állatokat és mivel Gyöngyösön laktak egy lakótelepen ott nem nagyon volt része állatsimogatásban, szeretgetésben. Lenke kereszték Abádszalókon laktak és háztól hordták a tejet. Sanyi kereszt fel is ültette a bicikli vázára Józsikát és mentek a kis zománcos kannával tejért. Közben beszélgettek és Józsika megkérdezte:
- Ha oda érünk, majd megfejthetjük a tehenet?
A másik emlék az volt, hogy este elalvás előtt mindig mesélni kellett Józsikának. Lenke kereszt már nagyon el volt fáradva, és kicsit gyorsítani akart a meseolvasáson, ezért három lapot hajtott a könyvben. Ekkor megszólalt Józsika:
- Micsoda értelmetlen egy mese!  (Írta: Csontos Gabriella)