Majd ha    hízni kezd az öreg diófa rügye
                és pattanni készül a cseresznye virága
Majd ha    felhangzik a fészkelő rigók boldog hangoskodása
Majd ha    bárány legel a friss tavaszi gyepen
Majd ha    a márciusi zászló vígan lobog játszva a széllel
Majd ha    átölelve mondhatjuk: rég voltál itthon kislányom, fiam
Majd ha    versenyt beszél az asztal körül az egész család
Majd ha    összegyűlve nevet az utcán régen látott fiatal és öreg barát
Majd ha    a szélesre tárt kertkapun a megfáradt vándor bármikor betérhet
Majd ha    a kendőzetlen arcokon szétfut a látható mosoly
Majd ha    a barkát kéztől kézbe adva kívánunk áldott, boldog húsvétot
Majd ha    a holtak száma helyett a bemondó azt közli: - megérkezett hozzánk az első gólya

Akkor        majd nőni kezd bennem a bízó lélek
                és kimondom mindenkiért: a rossz múljon el. Elfáradtunk. 
                Elege volt az emberiségnek.      

De addig    magam előtted meghajtom,
                 döntésed kétségbe nem vonom,
                 hogy ránk mérted e büntetést.
                 Ám engedj meg csak egy kérdést.
                 Nem lenne már most ez elég Uram?

Koronavírus, második hullám 2020. november (Írta: Anyóka)