2018. Június 21. Csütörtök Alajos napja van.
Kezdőlap Beköszönő Nagykunság Nagy-Sárrét Hajdúság - Hortobágy Csaba Hírek Szép Tv Zagyva Ági blogja A Farkas család blogjaMagyarországLányoknak-LegényeknekAnyáknak-ApáknakKönyv-, film- és lemezajánló Háromföldi Ki Kicsoda Asszonyok írják Fotoalbum

Szülőnek lenni
2018-06-13 19:37:23

...Nehezebb az apaság mint hittem, s nehezebb jobb emberré válni mint gondoltam volna. De a kényelmetlen út annyi varázslatot rejt, hogy arról itt hiába írnék...

Zagyva Ági blogja

2018-05-26 10:22:19

… Kora reggel orvosi rendelőben… azzal, hogy korán megyek a második vagyok, de ezért egy órát kell ülnöm, várnom és hallgatnom, hogy bejussak… ilyen a magyar egészségügy… de nem panaszkodom… Jönnek sorban a „betegek”, idősek és még idősebbek… Jellemzően a köszönést követően mindenki leül, vár és hallgat… De ekkor jön egy bácsi, aki menni is alig tud, leül mellém és vár, de nem hallgat… hanem beszél és beszél és beszél… Megtudom, hogy hány éves, mit szed, mi a baja, mikortól… meg azt is, hogy az asszony is beteg, a gyerekek meg az unokák dolgoznak… nem akarom, de megtudom… Sztorizgat, nem hallgat… és én meg csak némán bólogatok… van amit már másodjára mond el, ami engem egy cseppet sem zavar, és Őt se… és csak mondja és mondja… Olyan papakorabeli a bácsi és egyszer csak azon veszem észre magam, hogy már nem rá figyelek, csak némán bólogatok… próbálom emlékeimben felidézni a több mint tíz éve elment nagyapámat… a hangját, a gesztusait, a lelkesedését, a tanításait, azt amilyen volt… teljesen átjár a „Papaérzés”… mindezt csak az töri, meg hogy több, mint egy óra várakozás után végre bejutok…(Írta: Zagyva Ági, fotó: pixabay.com)


2018-05-14 08:10:47

Anyák napja hétvégéjén mindig megérint valami, valami megfoghatatlan, merthogy annak aki elveszítette az Édesanyját, az anyák napja teljesen másról szól… Nem a saját anyaságom jut eszembe… a buktatók, az örömpillanatok, a nehézségek és a nevetések… hanem az Anyukám, aki immáron 30 éve nincs Velem… Belegondolok, hogy milyen volt, milyen lehetett volna és milyen nem lett az életem, azzal, hogy 17 évesen elveszítettem Őt… Mennyi mindent nem élt meg Velem és mennyi mindent megélhetett volna… Ez mindig fáj… fájt 30 éve, most, és 30 év múlva is fájni fog… Anyukám nagyon keveset élt, s ezt akkor értette meg igazán az ember, amikor betöltötte azt a bizonyos életkort… a 37 évet… Hogy miért vagyok erős és miért nem sírok, és miért nem vagyok Lélekember… mert megedzett az élet… azzal mindenképp, hogy elvette Édesanyámat immáron 30 éve… A kezdetekben néha álmodtam róla… láttam csendes, szerény lényét… kerestem, kutattam, de már régóta nem látom álmaimban… Meg kellett tanulnom Anya nélkül élni… erősnek lenni, egyedül boldogulni… de soha nem felejtem el… Tudom, hogy ezekkel az érzésekkel nem vagyok egyedül, mert aki elveszítette az Édesanyját, annak az Anyák napja teljesen másról szól… és mindig megérint... immáron 30 éve…(Írta: Zagyva Ági)


2018-03-01 19:08:58

Amióta szemüveges vagyok azóta egy picikét szerencsétlennek érzem magam… merthogy amikor rajtam van, útban van, amikor meg kellene, halálra keresem, hogy akkor hol is van… és persze ilyenkor legtöbbször a fejemen van… Mivel csak közelre kell, ezért pityókásan van az orrom hegyén és idétlen fejtartással kandikálok ki a keret felett, ha valami távolit nézek… ha meg netalántán fenti manőver nem sikerül, akkor meg homályosnak látom azt a bizonyos távoli valamit… Amúgy két szemüvegem van… egy otthon, egy pedig a dolgozóban… de kellene még a boltba, a bankba, és minden olyan helyre ahová megyek, mivel a kezemet már nem tudom olyan messze tartani a szememtől, hogy el tudjam olvasni a betűt… Néha segítséget kérek vagy következtetek vagy nemes egyszerűséggel konstatálom, hogy amióta szemüveges vagyok azóta egy picikét szerencsétlennek érzem magam… vagy esetleg ezt már mondtam… lehet akkor, hogy szenilis is vagyok…(Írta: Zagyva Ági)


2018-02-13 20:57:38

Én az a spórolós fajta vagyok, no meg Zagyva fajta, de az egy másik történet… Szóval én úgy gondolom, hogy ahol tudok spórolok, és hol máshol tudnék fogni a kasszán, mint a hasunkon… magyarul a kaján… Ezért nálam elv, hogy ételt ki nem dobunk, és mindent felhasználok, nincs felesleg… igazából ételmaradék sincs, mindent megeszünk, és a cicáink is így szocializálódtak, ha netalántán konyhai maradékot kapnak értetlenül néznek rám, hogy akkor mi van… Félreértés ne essék a spórolás nem abban mutatkozik meg, hogy nem eszünk változatosan és nem eszünk húst… utóbbi amúgy is válóok nálunk, hanem olyanban, pl. hogy a más által meg nem pucolt kicsike kis krumplicskát is felhasználom, kimaradt szalonnabőrt levesbe rakom, szavatossági időre nagyon odafigyelek… Zagyva nagyanyám mondása jut mindig eszembe, hogy fillérekből lesz a forint… én meg ugyebár olyan Zagyva fajta vagyok, no de mint mondtam az egy másik történet… (Írta: Zagyva Ági)


2018-02-06 18:29:52

Megboldogult fiatalkoromban igen sokat mozogtam hosszú hajú fiatalemberek között, imádtam Őket, és imádom a mai napig… A hosszú haj egy hitvallás, egy hovatartozás, egy életérzés, a fej éke… mindaddig, amíg el nem jött a sorkatonaság ideje… Merthogy bármilyen fájó, de akkor levágták a hosszú hajat… legrosszabb esetben kopaszra…. Nem láttam a lelkükbe, de szerintem összetört…  Ilyenkor egy év maga az örökkévalóság… aztán a leszerelés után jöhetett a „visszatervezés”… Volt egy hozzám közel álló fenti traumán áteső fiatalember, aki természetellenesen hamar vissza tudta növeszteni a „lelkét”… már-már gyanúsan hamar…. Egy péntek este a Művelődési Ház mögött rákérdeztem… és csak ennyit mondott: ricinusolaj… de nem szájon át… akkor teljesen más a hatása…  hajpakolásnak… Kipróbáltam, tényleg extra gyorsan nő a haj tőle… Mondjuk van árnyékos oldala is: mézsűrűségű az állaga, borzasztó a szaga, és nagyon nehéz lemosni, de megéri… Igaz, hogy az alaptörténet már csak történelem, hisz hol van már a sorkatonaság… de szerencsére hosszú hajú fiúk ma is élnek, és köztünk járnak…(Írta: Zagyva Ági)


2018-01-10 18:59:31

A vándorsólymot választotta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a 2018-as év madarának olvastam a minap… Amúgy 1979 óta választanak „Év madarát”… tavaly a tengelic, 2016-ban pedig a haris nyerte el a címet… Utóbbit szerintem még nem láttam, de tengelicet igen… bár ebben sem vagyok 100 %-ban biztos, merthogy nem vagyok egy nagy madárszakértő, inkább az ehető fajokat ismerem… pl. csirke, kacsa, galamb…   De valamire felfigyeltem madárügyben az utóbbi időben, miközben vonatablakból kémleltem a pusztaságot... Az útszéli fák ágain megbújva rengeteg ragadozó madár gubbaszt a téli erdőben… jellegzetes mozdulatlan testhelyzetük, ahogy egybeolvadnak a környezettel olyan határtalan nyugodtságot áraszt a külvilág felé… Azt nem tudnám megmondani, hogy milyen fajta madarak, esetlegesen vándorsólymok-e, de a jelenlétük az én olvasatomban - a vonatablakból merengve - olyan magasztossá teszi a sivár téli tájat, az Alföldi rónaságot… (Írta: Zagyva Ági)


2017-12-15 17:48:52

Nyakunkon a tél, mivel nem rendelkezem eszement nagy ruhásszekrénnyel, viszont – ahogy az uram mondja – van egy-pár göncöm, az évek óta bevált rotációs rendszerben forgatom a ruhatáramat… Lustaságomat mi sem mutatja jobban, hogy a ruhák nem egyszerre kerülnek ám át egyik helyről a másikra, hanem úgy szépen lassan, ahogy felveszem őket… Így aztán előfordulhat, hogy „egyesek” hiába várnak arra, hogy színre kerüljenek, szépen a szekrény mélyén lapulnak egész szezon alatt… Így történt ez azzal a lila felsőmmel is, amit a minap viseltem… Tavalyi évben úgy ahogy a nagykönyvben, illetve fentebb meg van írva hiába várt a sorára, egész télen kárhozatra ítélve, emberi testet nem látva kellett áttelelnie a szekrény mélyén… De az idén elég korán felfedeztem, hogy: „Ni mán…. mi van Nekem!!!”  :-) úgyhogy majdnem szezonnyitóként viselhettem… Azt nem tudom megjósolni, hogy marad-e valami az idén a szekrény mélyén, hogy majd jövőre egy szösszenet témája lehessen… esetleg egy nadrág vagy egy szoknya… bár utóbbi biztos, hogy nem…. szoknyám ugyanis nincsen…(Írta:Zagyva Ági)


2017-11-21 12:34:17

Először 17 évesen találkoztam „Vele”… az osztálykiránduláson… bár már tudtam hamarabb is, hogy létezik, Anyu és Apu is szívta… Aztán ott Pécsett egy játék kedvéért kipróbáltam, de azzal szembesültem, hogy nem bírom, nem jó, köhögök, büdös… Még abban az évben elveszítettem Édesanyámat, valamihez „nyúlni” kellett, hát „Ő” ott volt: ”Az a piszkos cigaretta…” ahogy Nagyapám emlegette, mikor Anyu dohányzott, pedig Ő is, anno, el se akartam hinni, utólag már annyira utálta… Évekig titokban voltam a rabja, gondoltam én… balga gyerek, azt hiszi, hogy nem érzi a szülő… pedig mindened átjárja… Az eltelt 29 év alatt háromszor tettem le, szenvedtem, ettem, pótcselekvést kerestem, kilókat felszedtem, majd kétszer visszaszoktam… immáron tizedik éve „tiszta” vagyok, de egyszer hallottam egy okosságot és vallom, hogy aki szenvedélybeteg, az egy életre az, csak éppen egy ideig nem él vele… ezért nem merem egy slukkal sem meglopni… visszaszoknék… látszólag erős vagyok, de mégis a rabja…(Írta: Zagyva Ági)


2017-11-12 18:13:01

Tanáraim, tantárgyaim avagy köszönök mindent… Érdekes, hogy úgy alakult az életben, hogyha általános iskolai osztálytalálkozóra megy az ember jellemzően „csak” a felső tagozatos, ballagtatós osztályfőnökét hívja meg a találkozóra… így történt ez nálunk is… Az én osztályfőnököm ének-zene tantárgyat tanított, kórusvezető volt és semmit sem változott az eltelt időben… dallamos kacagása betöltötte most is az osztálytermet… Ha visszamerengek a múltba, úgy 31 év távlatában egy kis Trabbantot látok, a hangvilla szakszerű használatát, eleganciát, fegyelmet és Queen szeretetet… no meg egy csapat rosszcsont diákot, akiknek a „Hull a szilva a fáról” című magyar népdaléneket sikerült beleégetni a hangszálaiba… mint ahogy a szolmizációt és a Ma ma ma ma más beéneklést is… Jó volt látni, hogy ahogy rajtunk sem fogott az idő, úgy volt osztályfőnökünkön és egyben ének-zene tanárunkon sem… Négy év múlva újra szeretném hallani a kacagásod Lövei Ilona tanárnő és addig is minden osztálytársam nevében köszönök mindent… (Írta:Zagyva Ági)


2017-11-05 17:32:42

...az a név ami a saját neveden túl végigkísér egy életen át... már ha van, mert nem mindenkinek adatott meg ez az életben… Félreértés ne essék nem a gúnynévről beszélünk, az egy másik kategória, a becenév az amit szívesen visel az ember, ha öreg, ha fiatal… ;) Sokszor előfordult mostanság, hogy régi barátokkal beszélgetvén fogalmam sem volt, hogy kiről is van szó… Gipsz Jakab…. Ki az??? Aztán mikor előkerült a tarsolyból a beceneve egyből leesett a tantusz, hogy kiről is van szó… ezzel kellett volna kezdeni… :-) Mint általában minden Zagyvának, Nekem is Zagyó a becenevem, még általános iskolás koromban „ragadt” rám, de érdekes, hogy a pályafutása itt meg is ragadt, hisz középiskolában már nem így szólítottak… Így ha valaki Zagyónak hív – márpedig vannak egy páran még a mai napig is – akkor tudható, hogy az ismeretségünk életszakaszom mely részére tehető… De nem csak én kaptam becenevet akkor, más is… így 31 év távlatából találkozván felelevenődtek a régi becenevek… Csicsi, Rai, Rocky, Puccos, Rolya, Jeremy, Hugi, Gazdi, Baby, Topi, Pici, Sittyó… és még számtalan... amit van aki azóta nem is hallott… de most igen, merthogy mi így szólítottuk egymást… az egykori becenevén…(Írta: Zagyva Ági)


Oldal : 123456789101112131415
161718192021222324252627282930
313233


A J Á N L Ó
S__rr__tiKr__nika.jpg
www.sarretikronika.hu

A háromföld kincse
 kézműves szappanok
www.facebook.com
14463230_536225823237001_4147946727005158799_n.jpg
BRILL
Új esküvői ruhaszalon Debrecenben!
 Külsővásártér 3.sz.
Bejelentkezés: 30 412 96 33
Vadonatúj ruhák, mérsékelt árak,
 kedves kiszolgálás!
https://www.facebook.com/brillszalondebrecen/?fref=ts
www.facebook.com/riegel.cajon/

uz_v__lgy.png
www.uzvolgye.info

   talitabanner_1.jpg 

www.talita.hu

fr_120_120.gif

www.folkradio.hu


kaiser.jpg
KARCAG
menu_kaiser.jpg

palinkafozo_2db.jpg
www.palinkafoz-ust.hu


kulturpartlogo.jpg