2019. December 12. Csütörtök Gabriella napja van.
Kezdőlap Beköszönő Nagykunság Nagy-Sárrét Hajdúság - HortobágyA nap képe A Farkas család naplója Háromföldi Ki KicsodaEmlékek, történetek... Fotoalbum

15 éves születésnap
2019-12-11 14:42:41

A karcagi Györffy István Nagykun Múzeumba 15 éves születésnapi ünnepségre és az ezzel egybekötött fotókiállításra hívja és várja a kedves érdeklődőket a Pusztai Róka Nomád Hagyományőrző Egyesület 2019. december 14-én 14:00-től.

A Farkas család naplója

2014-12-16 10:59:34

cs.jani6

Ez a "Magyarország szeretlek - Itthon vagy" szlogen nekem valahogy nagyon bejön. Szeptember végén tavaly nálunk jött össze a család, most pedig a bátyáméknál voltunk együtt. Sajnos a nagy fiaink nem tudtak eljönni, mivel Bence dolgozott, Dani pedig nyári szabadságát most tudta kivenni, így ő épp nyaralt ez időtájt. De anyukámmal, Marcival és Lídiával verőfényes napsütésben érkeztünk meg a tanyára szombat délelőtt. A fiatalok elmentek gombát szedni, az uram meg visszament Debrecenbe a menyünkért és az unokánkért.

cs.jani
                                                                      
János bátyám hatvanadik szülinapját ünnepeltük. Ez volt az indok, de igazából azért jöttünk össze, mert együtt lenni jó. Blanka nagyon élvezte a sok állatot, a jó levegőt. János felültette a lóra is. Olyan büszkén és ügyesen ülte a pacit, hogy még.

cs.jani3

Marciék nagyon sok gombát szedtek. Hazaérve Püspökladányba a szomszédékkal gomba mustrát tartottunk.

cs.jani7

Ők a ladányi határban találták ezt az óriás pöfeteget.

cs.jani8

A fiatalokkal együtt mama is beszállt a gomba tisztításba, majd délre finom levest főzött az uram a természet bő ajándékából. Nagyon szép időben a kertben ebédeltünk 2014. szeptember 27-én vasárnap.(Írta és a képeket készítette: Csontos Gabriella)

cs.jani9


2014-09-18 11:48:02

hands.jpgÉrdekes, hogy mindig szemembe ötlik egy-egy mondat éppen akkor, amikor éppen az foglalkoztat, amiről az a mondat szól. Családunk nehéz napokat él át, mindannyiunkat a halál gondolata foglalkoztat. Egyébként is az ősz az elmúlást sugallja. Bár nagyon szép a sárguló erdő, a kert virágai is pompáznak, akár gyönyörködhetnénk is bennük, de nekünk most sötét gondolataink vannak. És akkor tűnt szemembe a drága piarista atya megnyugtató, higgadt mondata a vele készült interjúból, mely az Átjárók címet viselő blogon olvasható:  „Isten jobb gazdája az életünknek, mint mi magunk”- beszélgetés Jelenits Istvánnal...
- És amikor ennek ellenére feltör az emberben a halálfélelem, azon az Isten hogyan tud segíteni? A kétségbeesésen?
- A Csongor és Tündében olvashatjuk, hogy "Az élni nem tudónak baj, hogy él,/ A halhatatlannak baj, hogy halni kell." Senkinek nem egyszerű a halál, a hívő embernek sem az. Nem tudjuk, hogy ez az átlépés a halálba, az élet befejezése hogyan jön el. Az sem könnyű manapság, ami sok vonatkozásban tapasztalható, vagyis hogy a természetes életet felváltotta egy mesterséges viszonyok közt zajló élet. Sok mindenben segítenek rajtunk, például kisebb betegségek nem könnyen pusztítanak el minket, meggyógyulunk és hosszabb ideig élünk, ugyanakkor azért azt is látjuk, hogy a halál felé vezető út utolsó stádiumát az orvostudomány nem mindig könnyíti meg. Sokszor megnyújtja, és mi nem szeretnénk, hogy sokáig kelljen élet és halál között vergődnünk, máskor pedig látjuk, hogy egy ember, akit mi is szeretettel igyekszünk itt tartani magunk között, leépül, emberi méltóságát is elveszíti. Bizony akkor elszorul a szívünk, és szeretnénk, ha ettől megkímélne bennünket az Úristen, vagy a saját életünk. Ezért imádkozunk, s amikor ennek az ideje eljön, kérjük, hogy adjon alázatot és bizalmat ennek a folyamatnak az elviselésére. Azt gondolom, hogy a régi ember ugyanúgy félt a haláltól, akkor is, ha hitt az örök életben. A mai embernek másfajta kapcsolata van a halállal, és szintén nem kevésbé könnyű vele a helyzete. (forrás:www.ayhanizso.blogspot.hu)

2014-09-11 19:16:17

K__p_096.jpgA gomba ez az ízletes, szép, formás növény végig kíséri életünket. Aranyos óvodai jel, aztán mutatós farsangi jelmez lehet. Majd felnőttként a finom gombapaprikás jut róla az eszembe. Apukám a horgászatból haza érve néha öklömnyi sziki csiperkéket borított ki a hátizsákjából. Mondta is anyukámnak, hogy na, ezt csináld meg ebédre! Halat nem fogott, de nem jött haza üres kézzel, hiszen a természet mindig megajándékozza az embert, ha szeretjük és kellő alázattal és figyelemmel vagyunk iránta. Az uram szülei Vágáshutára jártak nyaranta és ott elmulaszthatatlan program volt az erdő járás. A fiaink egymással versenyezve keresték a gombát a sűrű avarban. Milyen kellemesek voltak ezek a nyári délutánok! Márton fiunk még alig tudott járni, de már akkor velünk jött gomba keresőbe. Egyszer Rostallón - ahova biciklivel mentünk - rengeteg tinorut találtunk. Emlékszem milyen boldogok voltunk és egymás elől kapkodtuk fel az egészségesebbnél egészségesebb kalapos csodákat. Hazaérve vittük a szomszédba Mária nénihez a teli szatyrot. Ő maga elé borította az udvaron a kinti asztalra, mi leültünk a padra és lélegzetvisszafojtva vártuk, hogy mennyit hagy meg belőle. És elkezdte a vizslatást s közben mondta a magáét: - Ezt sem ismerem, ez sem jó, ez nagyon keserű, ennek nem jó az íze, ha megfő. - Szóval olyan magabiztosan és határozottan válogatta, mint egy vizsgázott gombaszakértő. Maximálisan bíztunk a tudásában, a tapasztalatában. Már nem járunk a hegyre, de a gombaszedés és a gomba étel szeretete máig megmaradt bennünk. Akár hol is járunk -így ősszel séta közben- a talajt fürkésszük, hogy hátha előbukkan véletlenül egy gombafej. És ahol egy van, ott van több is. Itt Püspökladányban már nem él Borsos Sanyi bácsi, akivel megnézettük mindig a Farkas szigetben talált gombákat. Ő is biztos pont volt ebben az értelemben az életünkben. Most Karcagon Széll Attila az, aki, népszerűsíti és tanítja is a gomba ismeretét, mert vallja, hogy ennél egészségesebb tevékenység, mint a gombaszedés nincs a világon. Jó levegőn, séta közben gyűjthetjük be a finom ebédre valót. Nem kerül semmibe és még mozgunk is. Apósom a debreceni Nagyerdőn jártában keltében szedte ezt a pár fenyő tinorut (a képen). Nekünk adta, és természetesen meg is főztem azonnal. Vacsorára is megesszük, pedig nehezen emészthető étel, de mit tegyünk ha annyira ízlik? (Írta: Csontos Gabriella)

2014-08-15 13:55:01

WP_20140812_002.jpg Megfigyeltem, hogy ilyenkor nyáron a redőnyökkel lesötétített házban van hűvös, reggelre viszont fülledt lesz a levegő benn, de az udvaron kellemes az ájer, ahogy apukám mondaná.Az uram bagoly természet, este szeret dolgozni, tenni-venni a kertben. Ekkor mondják a szomszédok, hogy Farkaséknál kezdődik az éjszakai műszak. Tegnap este is lesúrolta és lefestette első sorral a régi fa kis székeket, amit még a ház  előző idős tulajdonosai hagytak ránk. Milyen jó lesz az unokáknak! Én hajnalban szeretem a kertet. A régiségben ilyenkor gyűjtötték, szedték a lányok a harmatot, hogy szépek legyenek. Harmat még hét órakor is van, és én, lehet ilyen meggondolásból reggelente körbejárom az udvart, egy-egy virág alját kigyomlálom. séta közben megiszom a tejes kávémat, hallgatom, hogy burukkolnak a galambok (az ágyban fekve kifejezetten idegesítenek). Napfelkeltkor minden más megvilágításba kerül. Minden élesebb, kontúrosabb. Ekkor tudom átgondolni a napom, ilyenkor van egy kis időm magamra figyelni. Áldott idő ez. (Írta: Csontos Gabriella)

2014-08-15 08:03:02

WP_20140801_022.jpgNagyon vártuk már a nyaralást, az idén sok a teendő, meg lehet, hogy már öregszünk és gyorsabban fáradunk és többet kell a pihenésre szánni. No, hát eljött az idő és az uram már az indulás előtti éjszaka alig aludt valamicskét az izgalomtól. Kedden van turnusváltás a Kun Mediátor Utazási Iroda baskai üdülőhelyén. Ez nagyon jó, mert nincs nagy forgalom sem nálunk, sem a horvát autópályán. WP_20140729_005.jpg
Az idei nyár igen furcsa időjárással örvendeztetett meg bennünket. A nyolc órás út során hol verőfényes napsütésben, hol zuhogó esőben autóztunk. El is határoztuk, hogy nem sietünk a tenger felé, hanem bemegyünk Rijekába (Fiume), mert eddig mindig csak elsuhantunk mellette, felette. Kora délután érkeztünk a városba. A centrumban parkoltunk egy mélygarázsban és kisétáltunk a kikötőbe, ahol a magyar Skull Mátyás vas öntödéjében készült kikötői oszlopokhoz kötik ki még mai napig is hajóikat az ideérkezők. F__nyk__p_0029.jpgJó volt egy kicsit sétálni, megmozgatni elgémberedett izmainkat.
IMG_20140729_154527.jpgBaskára - ebbe a Krk szigeti csodás kis városba este hétre értünk. Előtte való napokban is eshetett az eső, mivel a lakókocsiban és az elősátorban minden nagyon nyirkos volt. Egyébként nagyon kellemes volt a levegő csak a közlekedéshez kellett volna gumicsizma, mivel óriási tócsákon keresztül lehetett megközelíteni a mellékhelyiségeket. Nem voltunk nagyon elkeseredve, mivel előzőleg megnéztük az időjárás előrejelzést, tehát tudtuk, hogy esős hétnek nézünk elébe. Az uram és a Szilágyi házaspár ki is mentek a tengerpartra egy kis kocsmába, hogy koccintsanak a szerencsés megérkezésünkre egy pohár finom Ozujsko sörrel. IMG_20140729_222541.jpg
Másnap ragyogó napsütésre ébredtünk és természetesen a tengerpart volt egész nap a program. Illetve délelőtt egy órácskányi fürdőzés, napozás, aztán ebéd, majd utána egy kis pihi és délután is pancsolás. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy egy-egy üdülés igazán fáradsággal is jár. Hogy miért? Először is: Gyűjtsd rá össze a pénzt! Mi és Szilviék is február óta rakosgattuk, osztottuk-szoroztuk, hogy legyen rávaló. Másodszor: Készítsd fel magad és az autód! Légy egészséges. Legyen kiváló állapotban a járgány, nehogy ott hagyjon az út szélén. Harmadszor: az izgalomtól, az egész napos autózástól fáradtan, nem a saját ágyadban térsz nyugovóra, így nem biztos, hogy el is tudsz majd aludni. De a harmadik-negyedik napon már megszoktad az új környezetet, az ágyat, és már valóban élvezheted a nyugalmat, a tengert, ami egyszerre üdít, gyógyít, simogat. Feltöltődsz természetes D vitaminnal. Rejtvényt fejtesz, olvasol, a barátaid által rég ajánlott filmeket nézel, amire alig van időd év közben. Beszélgetsz, nézelődsz, ajándékvásárláskor a szeretteidre gondolsz. Bámulod az olasz családot, ahol apuka, anyuka, nagymama és a gyerekek egész nap kinn vannak a parton, és hol az egyik, hol a másik kiabál, hogy Kiara - és a kislány fülebotját sem mozdítva tovább játszik a kavicsokkal. Lebegsz a sós vízben. Próbálsz fenn maradni a gumimatracon, mikor ezerrel jön a hullám a nyakadba és sodor a part felé. Belenézel az átlátszó, tiszta tengerbe, köveket válogatsz egy leendő ajándékhoz. Ez mind-mind Baska! IMGA0042.JPG
Most adódott alkalom arra is, hogy elmenjünk a Cres szigeti Osorba, ebbe a parányi kis városba, ahol 25 évvel ezelőtt már jártunk. Vasárnap a baskai misén adtunk hálát a jó Istennek, hogy mindezt megérhettük. Az utolsó vacsorát minden nyaraláskor egy vendéglőben költjük el. Most egy tengerre néző teraszon kaptunk helyet a Raguza nevű étteremben. A fiúk kagylót ettek mi lányok grill tálat rendeltünk. Nagyon hamar eltelt a hét, de csak ennyi volt most a jóból, hiszen mindannyiunkat sok munka vár itthon. De olyan jó volt egy kicsit kizökkenni, feltöltődni testileg-lelkileg. Szerintem erre mindenkinek kell időt szakítania, még ha fáradsággal, kuporgatással, időnként lemondással is jár egy-egy ilyen szabadság. (Írta: Csontos Gabriella)  Még több kép a Fotóalbumban a Baska mappában és a bejegyzés alatt!

2014-08-06 13:35:21

WP_20140804_036.jpg
21014 július 29-től augusztus 5-ig a horvátországi Baskán nyaraltunk. Részletesebb beszámoló később.

2014-07-22 11:53:54

kezek.jpgHideg van. Amúgy semmi bajom a hideggel, megszoktam már. Világéletemben sokat költöztünk és a családom szerette a hűvös éghajlatot. A világkörüli utak mindig nagyon izgalmasak voltak számomra. Valami újnak a felfedezése, különböző ízek, szagok, anyagok megtapasztalása. Mindent igyekeztem minél jobban magamba zárni, mert tudtam, hogy ebben áll életem értelme.
De ez a hideg most valahogy más. Magányosnak érezem magam, üresnek. Nem is üresnek, inkább elhagyatottnak. Volt bennem valami. De ami maradt, az csak maradék. Morzsák, cafatok, sebek. Semmi egész, semmi ép, semmi érték. Fölkiáltok hát, ezt érdemlem én!?
Én, aki talán jobb sorsra hivatott, hiszen alkotóm az Isten és az Ember. E két, hatalmas létező már csak gondolatban is tiszteletet érdemelne. Ha nem is magam miatt, legalább miattuk igazán szerethetnének.
Szerettek is. Megalkottak a Földből, a természetből. Megkaptam mindent. Nagy gonddal neveltek. Kicsiként jártam kézről-kézre. Fiatal koromban annyi emberrel találkoztam, hogy alig győztem befogadni a tőlük kapottakat. A fiúkkal mindig jót röhögtünk. Kemények, szilajok voltak, sokat szórakoztunk. A lányok gyöngéden érintettek, öröm volt karjuk ölelésének minden pillanata.
Hetek, hónapok, évek, s én itt vagyok. Egyedül, elárvultan, magamban a maradványokkal. És félek. Nem tudom meddig tart ez az állapot, de én ezt nem akarom. Nem akarom itt végezni. Ennek semmi értelme, ez így nem lehet jó...
És ekkor felemelt. Megszólított és kézen fogott. Hozzám jött. Talán Ő küldte? Nem tudom, de melegséget éreztem. Megfürdetett, megsimogatott. Asszonyi gyöngédséggel, emberi szeretettel. Általa új értelmet nyert életem. A kezében tartott, magához vett és azóta is Vele vagyok. És érzem, hogy ez jó...(Írta: Farkas Márton)

2014-07-14 13:21:23

F__nyk__p_0010.jpgGyermekkoromban nem hallottam róluk. A szüleim hagyományos konyhát vittek, és a boltból vásároltuk a fűszereket. Sót, borsot, paprikát, köményt. Nagyjából ennyit. Meg aztán előregyártott ételízesítőt. Egy idő után mindennek olyan lett az íze. Asszony koromtól kezdve próbálkoztam a főzéssel, mikor hogy sikerült a dolog. Egyszer aztán kezembe került Polcz Alaine szakácskönyve, amitől teljesen megváltozott a konyhához való viszonyom. Meg talán attól is, hogy az uram szeret enni, sőt az én főztömet is kedveli, és ezért egy sikertörténet minden egyes hétvégi ebédem. Ezzel szárnyakat ad nekem, no, még a net is segít, mivel annyi jó recept, fogás van rajta, hogy csak győzzed válogatni. Valahogyan így vagyok a kerttel is. Szüleim gondozták a kertet, de tőlünk gyerekektől nem várták el, hogy segítsünk, nem nagyon voltunk benne ebben a foglalatosságukban. A mostani szomszédaink viszont olyan tündérkerttel rendelkeznek, hogy szinte minden nap átmegyek hozzájuk megcsodálni valami gyönyörűséget náluk. Most épp liliom nyílik kertjükben. Nálunk nem sok látnivaló van, hacsak nem a gyümölcs fák, amik szinte ontják a termést. No nem minden évben, de ezt is jól rendezi a természet, mert hol szilva van bőven, hol birsalma.  De hogy a címben jelzett dologra visszatérjek, egy kedves karcagi ismerősömtől kaptam tavaly adventi időben különböző gyógynövény ágakat. Levendulát, zsályát, mentát. Azt mondta, hogy csak szúrjam bele a földbe és tegyek rá mindegyikre egy-egy műanyag flakont. Higgyem el meg fognak fakadni - mondta. Hitetlenkedve néztem egész télen és tavasszal a növénykéket. Aztán mikor a két tő levendula virágot hozott, a zsálya is szépen kileveledzett és olyan illatot árasztott, hogy még! megbizonyosodtam róla, hogy ezeket a növényeket is barátságból, ismerőstől kell kapja az ember, mint a régiségben, amikor nem volt még bolt sem egy-egy faluban, nemhogy nemzetközi áruházláncos mifene. A levendulát leszedtem, kis csokorba kötve a szekrényben riogatja a molyokat. A zsályával fűszerezem az ételt. A bazsalikomot a paradicsomlevesbe teszem, amitől olyan íze lesz, hogy még aki nem szereti, az is megkedveli. Nem nagy a fűszerkertem, de már hajtattam is és szaporítottam is belőle. Küldtem Budapestre egy erkélyre. Jó szívvel, szeretettel, hiszen én is úgy kaptam azokat. (Írta: Csontos Gabriella)

2014-07-07 15:20:47

budapest_image11.jpg5:30 am.
Nem fogjuk be a szeleket. (Metropol)
- Mi van? Ja, amúgy tegnap kiestek a spanyolok...
A négyes még csöndes. Új, barátságos, olyan nyugis.
- Láttam azt az embert tegnap is, könyvet olvasott. Szemüvege volt, meg őszes, ritkás haja. Biztos valami értelmiségi...
A kettes alacsony, sötét, jobban fúj a szél...(- Nem fogjuk be a szeleket.)....de legalább az újságos lány visszamosolygott...
Többen vannak, álmosak. Mikor leszállok, egy ember nagyon néz. Igen, mintha már én is láttam volna valahol. Idősebb, béka képű úr, nagy, vizenyős szemeit próbálja szűkíteni, összehúzza a szemöldökét, ráncolja a homlokát, úgy méreget. Visszanézek a szemébe, keményen, sértetten.
- Hogy mer engem így végigmérni?Ki ez?
8:30 am.
- Sokan vagyunk, le se tudok ülni. A kettes az ilyen. Nem baj, csak két megálló.
Megy a játék. Logikai. A lányok szeretik az ilyeneket. Kis műtyűröket tologatni ide-oda. Sok pont, de csillag nem jár érte, a rekordtól még messze vagyunk.
- Egyszer csak felnéz. Vizenyős tekintet, béka arc, ráncok. Mennyi lehet? Nem több 26-nál, max. 30, de akkor-se-soha-se-nem.
- Hogy vagy, sikerült felkelni? Bubu állapota nem javult, ma újabb hormonkezelést kap.
- Igen sikerült. Ez nem jó hír. Ha estig nem lesz jobb, akkor megnézem a szentendrei orvost.
Szegény Bubu. Most ő ki? Ember vagy állat? Lehet mindkettő...nézzük meg facebookon....
"...boldog vagyok, hogy ebbe a társaságba keveredtem. A főnök meghúz egy zsinórt. Most ennek a babának fogom a haját megcsinálni. Ő a külügyminiszter. A másik az még nála is kisebb, az a hadügyminiszter... " (könyv)
Érdekes, mik vannak...Elő se veszem az okos telefonom. Minek, ha nem muszáj? Nekem elveim vannak. Büszkén nézem a lesütött fejeket. Még az a nagy, kövér, kopasz fejű ember is a telefonját simogatja. Igen, biztos nagyon okos...meg olyan hivatali...biztos ügyeket intéz...
1687995..45-Unlock. Három betöltött lap. Google: kórház, Szentendre...
- Igen. Nem. Sajnos most ez van. Ja, azzal? Tudod elmentem, megvizsgálták, aztán ilyen árpa kezd rajta nőni. Le kell ragasztani. Tudod, ilyen kalóz leszek...
- Mindjárt le kell szállnom. Annak a lánynak ott elég durva a haja. Festett vörös, rikító. Amúgy eléggé rokkernek néz ki. Mindegy, biztos élvezné. Vagy nem. Újság van a kezében...
Nem fogjuk be a szeleket. (Írta: Farkas Márton, 2014.06.19. Budapest)

2014-06-13 14:09:22

bef__tt.jpgAz udvarunk közepén egy öreg cseresznyefa áll. Tavasszal, mikor virágba borul gyönyörű. A termése viszont keserű és igen picike szemű, de igen bőven van rajta mindég gyümölcs. Eleinte befőttet készítettem belőle, de azt nem igazán szereti a család. Az uram egyik nyárelőn azt gondolta, hogy lehet ebből akár lekvár is. És valóban, kimagozva és egy kis málnát hozzátéve igazán kellemes málna ízű lekvár lett belőle. A következő évben is nagyon sok cseresznyénk lett, ekkor epret tettünk hozzá a lekvár főzés alkalmával. Ez nem lett olyan finom, mivel az epernek nem volt annyira aromás íze, így jellegtelen lett maga a lekvár is. A sok gyümölcsből ekkor egy kevéske pálinka is készült, ahhoz meggy szemeket tettünk, ami ugyan jó ízt adott a finom nedűnek. Az idén eldöntöttük, hogy málnás cseresznye lekvár lesz a termés egy részéből, a nagyobb feléből pedig pálinka, hiszen kipróbáltuk, megkóstoltuk és ezeknek volt a legnagyobb keletje a családban. 2014. június 13-án, pénteken kivettem a dunsztból a 13 üveg cseresznye málna lekvárt. És még mondja valaki, hogy péntek 13. szerencsétlen nap! (Írta: Csontos Gabriella)      

Oldal : 123456789101112131415
16171819


A J Á N L Ó

Bagoly Irma nemezműves
www.facebook.com/irmanemez

Különleges, egyedi tűzzománcok
Karászi Judit
www.facebook.com/judit.karaszi

Szélmalom utca 1.
Báránd 4161
(30) 190 0499
www.facebook.com/baranditej/

A háromföld kincse
 kézműves szappanok
https://www.facebook.com/search/top/?q
=h%C3%A1romf%C3%B6ld%20kincse%

14463230_536225823237001_4147946727005158799_n.jpg
BRILL Esküvői ruhaszalon 
https://www.facebook.com/brillszalondebrecen/?fref=ts
www.facebook.com/riegel.cajon/

   talitabanner_1.jpg 
www.talita.hu

S__rr__tiKr__nika.jpg
www.sarretikronika.hu

kaiser.jpg
KARCAG
menu_kaiser.jpg

palinkafozo_2db.jpg
www.palinkafoz-ust.hu