A karácsony elmúltával üres lett a ház, ketten maradtunk az urammal. Mint két szárnyaszegett madár vártuk az év végét. De mint kiderült az én drága jó uram gondoskodott arról, hogy pihenéssel, felüdüléssel búcsúztassuk az óévet és várjuk az újat. Megszervezte, hogy Füzesgyarmaton töltsük a 2014-es év utolsó napját. Mégpedig a gyógyfürdőben. Barátainkkal együtt érkeztünk december 31-én a helyszínre. S most akkor bemutatnám, hogy hova:
Füzesgyarmaton a régió legszebb fürdője az egykori kastély-parkban található. 1965-ben egy fúrás alkalmával 1198 m mélyen termálvizet találtak. A víz jelenlegi hőfoka 62 C-fok. Az OTH OGYFI 337/Gyf/ 2003. november 4-ével "Sárrét Gyöngye" elnevezéssel gyógyvízzé nyilvánította. A víz összes oldott ásványi anyag tartalma 1860 mg/L, nátrium-hidrogénkarbonátos típusú termál víz, amely jodidot és számottevő mennyiségben metaborsavat is tartalmaz. A termálvíz áldásos hatása főként mozgásszervi, nőgyógyászati, idegrendszeri és pajzsmirigy problémák, betegségek esetén ajánlható.
A fürdő személyzete kedves, segítőkész. A hangulat ünnepi. Illatgyertyák, karácsonyfa. Fáradt tagjainkat simogatta a gyógyvíz, a szaunában megszabadultunk minden méreganyagtól, a masszírozó hölgy kinyomkodta belőlünk a rosszat. Áldott keze van. Hajnalban a -10 fokos hidegben mi a kinti medencében ülve pezsgővel koccintottunk az új évre. Másnap a fürdő szomszédságában lévő katolikus templomban adtunk hálát az elmúlt év minden jótéteményéért.
A prédikáció az időről szólt és mi is elgondolkoztunk erről a megfoghatatlan valamiről. Délre megjött a másik baráti házaspár is. Megebédeltünk, aztán begyalogoltunk a városközpontba, ami elég kihaltnak tűnt, illetve mindenki velünk szembe jött és a fürdőbe igyekezett. Mire visszamentünk telt ház volt a medencékben. Még egyszer megmártóztunk a kellemes vízben. Mi elhatároztuk, hogy máskor is jövünk ide, hiszen a fürdő szlogenje az, hogy itt a nap is megáll pihenni.
Nem is tudtam volna jobb és kellemesebb élményt magamnak szilveszterre. Ajánlom mindenkinek! (Írta:Csontos Gabriella)

Az idei karácsonyi ünnepen nagyon elfáradtam. Az utolsó adventi vasárnap volt talán az az idő, amikor még úgy ahogy  gondtalan voltam. Reggel rohantunk ugyan a templomba misére - ideges voltam kissé, mert énekeltünk minden adventi gyertyagyújtáskor és az utolsóról sem akartam lemaradni. Mikor besiettünk a templomajtón, akkor láttam meg a kórust az oltár mellett. Meglepődtem, egyben nagyon megörültem. Az id. Csenki Imre vegyeskar énekelt ezen a vasárnapon nekünk, híveknek. Szép ajándék volt. Az ünnepekre most is hozzánk jött a család. Már szenteste heten ültünk az asztalnál, a következő napokban pedig tíz-tíz emberre terítettem. Örültem mindenkinek és minden ajándéknak. A képen látható befőttes üvegben egy finom sütemény "alkatrészei" és a papíron a receptje olvasható. Ötletes, meglepő, hasznos és kedves dolgok kerültek a karácsonyfánk alá. De a legjobb az volt, hogy együtt voltunk. Bence fiaméknál hamarost jön a harmadik gyermek, a menyem szegény nagy pocakkal hol ide ült, hol oda a lakásban. Nehéz már neki a teher, nyugtalan várakozásban telnek napjai. Marci fiam záróvizsgára készül, a nagy vendégség nem kedvezett ehhez, de próbált alkalmazkodni a helyzethez. Az unokatesóknak is vizsgaidőszak van, ők sem voltak gondtalanul boldogok. Ezért köszönet nekik, hogy mégis itt voltak velünk. Apósom jól érezte magát nálunk, azt mondta a végén, hogy nagyon hamar elszállt ez az egy hét. Nem sok időm volt elgondolkodni azon, hogy mi történt ebben az évben velünk. Minden este igen jól eső fáradsággal zuhantunk ágyba, ahol az uram Dani fia karácsonyi ajándék könyvét olvasta (Kurt Vonnegut) én pedig Fekete István Kele című kisregényét - már nem is tudom hanyadjára - lapozom felüdülés képpen. (Írta:Csontos Gabriella)
 

Újabban, ha mentőt látok magamban gyorsan elmondok egy Miatyánkot, a szenvedőkért, a mentősökért, meg talán azért, hogy hálát adjak a Jó Istennek, hogy nem velünk történt a tragédia. A minap este mikor hazafelé robogtunk Karcagról Püspökladányba a Bocskai utca kenyérgyári sarkánál (ezt a ladányiak tudják hol van) két rendőrautó állt és egy mentő. Gyorsan átfutott az agyamon, hogy csak nem anyukámat ütötte el valami? Befordultunk a szerviz útra, mert egyébként hozzá igyekeztünk. Amikor kiszálltunk az autóból látjuk, hogy egy ismerős bicikli áll a járdán, nagyon megijedtünk, mert a barátaink ilyen kerékpárral hozzák-visszik a gyerekeiket az óvodába. Oda szaladtunk és valóban a nagymamát és a két unokát sodorta el egy autó a zebrán. A gyerekeket - akiknek az ijedtségen kívül nem lett semmi bajuk - az édesanyjuk nyugtatgatta, a nagyit pedig a mentősök látták el, aztán elvitték a kórházba, ahol alaposan kivizsgálták, de már itthon van és szerencsére ő is megúszta a balesetet. Erzsike mama egy szuper nagyi! Eszembe jut róla a következő történet: a főváros mellett lévő településen lakó lányáékhoz vonattal utazott s vitte az általa termelt száraz babot. A közel három órás út alatt el kezdte fosztani a babot és egy idő után a fél vagon neki segített és a babfosztás közben pedig beszélgetve szinte repült az idő. Mire Budapestre értek a bab ki volt fosztva. Ilyen nagymama ő. Régi vágású, csak úgy ég a keze alatt a munka, mindig lehet rá számítani, ha kell mesél, ha kell játszik, ha kell oviba megy az unokákért, ha kell süt-főz.  Adventben a szeretetről beszél mindenki, Erzsike nagymama a szeretet maga. Annyira önzetlenül árad belőle. Nagyon kell rá vigyázni, hogy még sokáig a közelében melegedhessünk. (Írta: Csontos Gabriella)  

A hétvégén új lakónk lett. Az udvaron lévő kis házba ugyanis beköltözött Pöttyös, az unokahúgomék hét éves kandúrja. Én igazából kutya szimpatizáns vagyok, de minden állatot tisztelek, így a macskákat is. Az uram viszont igazi állatszelidítő! Minden idegen négy lábú azonnal a barátja lesz. Pöttyöst is ő édesgeti, aki egyelőre ki sem mozdul - csak ha a dolgát végzi -, a számára kialakított kuckóból. Anyukám is nagyon izgul, hogy vajon megszokik-e nálunk a macsek. Reggel már telefonált, hogy láttuk-e, megvan-e? A szomszédok is figyelemmel kísérik új lakótársunk mozgását. Bár még nem sokat látták, épp hogy egy-egy pillanatra mutatta meg magát. Este telefonált Bianka is, és a macska hogyléte felől érdeklődött. Mondtuk neki, hogy köszöni szépen jól van. Remélem megszokja a helyet nálunk, hiszen úgy olvastam, hogy a macska nem az emberhez, hanem a helyhez kötődik. Úgy legyen! (Írta: Csontos Gabriella)

Az uram iskolájában tegnap (2014. november 19-én) nyílt nap volt. Ez azt jelenti, hogy nyolcadikos diákokat várnak - szülőkkel vagy anélkül - a Szentannaiba, hogy bemutassák nekik az intézményt, az ott folyó tevékenységet. Az idén indult egy új szak a suliban. Élelmiszerfeldolgozó szakmát is lehet most már tanulni Karcagon a Szentannai Sámuel Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégiumban.
Az uram és a kolléganője nagy lelkesedéssel készültek erre a napra. Kellett is a lelkesedés, mert az iskolában egyenlőre csak az épület van készen, a belevaló gépeket még ezután szerzik be, hogy jövőre teljesen beindulhasson a képzés. Viszont a gyerekeknek és a szülőknek már most kellett valamit mutatni, hogy mi is lesz itt. No, hát az én drága jó uram fel is készült rendesen. Elvitt otthonról egy marék birsalma levelet, amiből otthon több liter teát főzött. A birsalma levél tea ugyanis nagyon hasznos a sokáig tartó és száraz köhögésre. Aztán felhozott még a kamrából egy üveg birsalma befőttet, egy üveg birsalma szörpöt, egy üveg birsalma lekvárt és egy üveg birspálinkát. A spájzból egy darab birsalma sajt is bekerült a csomagba. Ezenfelül a kölcsönbe kapott pálinkafőző berendezés és a 20 literes hordóban készen lévő birs cefre is az iskolában kötött ki.
A tanár kolléga otthon begyúrta a széles laskának való tésztát és bevitte a tészta készítő kis gépét is. Az egyik tiszafüredi szülő pedig hozott egy szeletelő masinát, amivel az otthon általa termelt sok zöldséget felaprították. A káposztából, a sárgarépából, az uborkából nagyon finom csalamádét csináltak a tanulók.
Volt munka, kóstoló, tanulás egyszerre. Nagyon élvezték. Ha így haladnak a dolgok, akkor az új nemzedék is megtanulja értékelni a hazai földben termett zöldséget, gyümölcsöt és fel is fogja tudni dolgozni. Nekem ez tetszik.  (Írta: Csontos Gabriella)

Elment Farkas mama. Iszonyú szenvedések után vitte el Kháron ladikja. Olyan törékeny volt már a végén. Két éve, hogy igazán beteg lett. Addig ő volt a család összefogója. Igazi nő volt. Szerette a szépet. Tudta és csinálta az ízeset, a finom ételeket, mikor hazavárta a gyerekeit, unokáit. Én a töltött káposztáját emlegetem, az uram a lekváros papucsát (ez egy sütemény) papa a lecsóit - amit annak ellenére mindig elkészített, hogy ő maga nemigazán szerette. Halk szavú, mindenkihez kedves, megértő asszony volt. A család amíg lehetett, amíg tudta ápolta. Papa erőn felül, hiszen ő maga is a 84. évét tapossa. Tudtuk, hogy vége lesz, vártuk, hogy legyen is vége a szenvedésnek, mégis váratlan volt. Most olyan üres a lelkem mikor eszembe jut. Nehéz élete volt és az utolsó útja sem volt könnyű. Megszenvedte rendesen, de mégsem panaszkodott soha. Ezt szeretném tőle megtanulni, lehet ezért volt minden, hogy minket tanítson!  (Írta: Csontos Gabriella)

Ez a "Magyarország szeretlek - Itthon vagy" szlogen nekem valahogy nagyon bejön. Szeptember végén tavaly nálunk jött össze a család, most pedig a bátyáméknál voltunk együtt. Sajnos a nagy fiaink nem tudtak eljönni, mivel Bence dolgozott, Dani pedig nyári szabadságát most tudta kivenni, így ő épp nyaralt ez időtájt. De anyukámmal, Marcival és Lídiával verőfényes napsütésben érkeztünk meg a tanyára szombat délelőtt. A fiatalok elmentek gombát szedni, az uram meg visszament Debrecenbe a menyünkért és az unokánkért.

                                                                      
János bátyám hatvanadik szülinapját ünnepeltük. Ez volt az indok, de igazából azért jöttünk össze, mert együtt lenni jó. Blanka nagyon élvezte a sok állatot, a jó levegőt. János felültette a lóra is. Olyan büszkén és ügyesen ülte a pacit, hogy még.



A fiatalokkal együtt mama is beszállt a gomba tisztításba, majd délre finom levest főzött az uram a természet bő ajándékából. Nagyon szép időben a kertben ebédeltünk 2014. szeptember 27-én vasárnap.(Írta és a képeket készítette: Csontos Gabriella)

Érdekes, hogy mindig szemembe ötlik egy-egy mondat éppen akkor, amikor éppen az foglalkoztat, amiről az a mondat szól. Családunk nehéz napokat él át, mindannyiunkat a halál gondolata foglalkoztat. Egyébként is az ősz az elmúlást sugallja. Bár nagyon szép a sárguló erdő, a kert virágai is pompáznak, akár gyönyörködhetnénk is bennük, de nekünk most sötét gondolataink vannak. És akkor tűnt szemembe a drága piarista atya megnyugtató, higgadt mondata a vele készült interjúból, mely az Átjárók címet viselő blogon olvasható:  „Isten jobb gazdája az életünknek, mint mi magunk”- beszélgetés Jelenits Istvánnal...
- És amikor ennek ellenére feltör az emberben a halálfélelem, azon az Isten hogyan tud segíteni? A kétségbeesésen?
- A Csongor és Tündében olvashatjuk, hogy "Az élni nem tudónak baj, hogy él,/ A halhatatlannak baj, hogy halni kell." Senkinek nem egyszerű a halál, a hívő embernek sem az. Nem tudjuk, hogy ez az átlépés a halálba, az élet befejezése hogyan jön el. Az sem könnyű manapság, ami sok vonatkozásban tapasztalható, vagyis hogy a természetes életet felváltotta egy mesterséges viszonyok közt zajló élet. Sok mindenben segítenek rajtunk, például kisebb betegségek nem könnyen pusztítanak el minket, meggyógyulunk és hosszabb ideig élünk, ugyanakkor azért azt is látjuk, hogy a halál felé vezető út utolsó stádiumát az orvostudomány nem mindig könnyíti meg. Sokszor megnyújtja, és mi nem szeretnénk, hogy sokáig kelljen élet és halál között vergődnünk, máskor pedig látjuk, hogy egy ember, akit mi is szeretettel igyekszünk itt tartani magunk között, leépül, emberi méltóságát is elveszíti. Bizony akkor elszorul a szívünk, és szeretnénk, ha ettől megkímélne bennünket az Úristen, vagy a saját életünk. Ezért imádkozunk, s amikor ennek az ideje eljön, kérjük, hogy adjon alázatot és bizalmat ennek a folyamatnak az elviselésére. Azt gondolom, hogy a régi ember ugyanúgy félt a haláltól, akkor is, ha hitt az örök életben. A mai embernek másfajta kapcsolata van a halállal, és szintén nem kevésbé könnyű vele a helyzete. (forrás:www.ayhanizso.blogspot.hu)