Az idén (2013) itthon nyaralunk. Az üdülésre szánt pénzt elköltöttük egy kis "építkezésre" ugyanis a kerítésünk három oszlopa ki akart dőlni, ezért azt feltétlen meg kellett csináltatni. Így van ez egy kertes háznál, mindig van valami javítani való. S mivel elfogyott a megtakarítás, maradtunk a Damjanich 10 alatt. De milyen jó, hogy itthon vagyunk! Ezen a héten (augusztus 5-11) 35-40 fok is van árnyékban. Alig élünk a hőségtől. Lehet,  hogy öregszünk és nem bírjuk a gyűrődést? A redőnyöket lehúzzuk, csak reggel és késő este nyitjuk ki az ajtókat ablakokat, így szuper hűs van a lakásban. Reggel nem kell időre ébredni, lustálkodhatunk, együtt reggelizünk, aztán az uram olvas én megnézem gyorsan, hogy mi újság a neten. Tegnap takarítottam (fitness, mivel le s fel jártam a létrán), igazán örömmel, mert kicsit le voltam maradva ez ügyben és fel volt írva a láthatatlan "meg kell csinálni" listámra. Ebéd után szieszta, olvasgatás az ágyban (régi Képmás magazinok újra lapozása). Este éledünk, locsolás a kertben (wellness), ettől felfrissül minden. Tegnap előtt leszedtük a bodzát és tegnap megfőztük belőle a lekvárt kinn a nyári konyhában. Közben finom bort iszogattunk, elkészítettem a másnapi ebédet, sütöttem kalácsot a lerben (tudja még valaki, hogy az mi?) ne menjen kárba az a kis meleg. Nagyon jó itthon! A gyerekek mindannyian már a saját programjukat élik: Daniék fesztiváloznak, Marciék épp a Balatont kerekezik körbe, Bence fiamék otthon punnyadnak, és örülnek az új lakásnak. Mi is itthon, nyugalomban, lazulva, s a szabadság végére valóban kipihenjük magunkat.(Írta: Csontos Gabriella)

Végre elkészült a nyári-konyhánk. Rég terveztük. Már évek óta állt az udvarunkon egy Salgó márkájú tűzhely, amit a tüzép telepről guberált az uram. Tönkre volt menve a tűztere, de egy ezermestert megkértünk, hogy újítsa fel, illetve csinálja meg használhatóra. A barátaink, a szomszédék adták össze hozzá a kályhacső darabokat. Kaptunk szatyorban, egyenként és csodák csodájára illettek  is egymásba, végül majd' 3 méter magas lett a cső. Télen üzemeltük be. Forraltunk rajta bort, sütöttünk benne gesztenyét. Tavaly szeptemberben a családi összejövetelen már azon főztünk mindent. Benn a lakásban nem volt ételszag, nem volt meleg, szóval nagyon örvendtünk neki. Az idei üdülésre szánt pénzünket a nyári konyha projektbe fektettük. Íme az eredmény! Retro stílusban, a 60-70-es éveket idézi. Sokol rádió, szódás szifon, stb. Nekünk teccik!   

A nyár már csak ilyen, hét ágra süt a napocska, mi szenvedünk tőle, a növények meg nőnek. Legalábbis eddig. Sok uborkát, tököt, patisszont, cukkinit kaptunk már ajándékba. Legutóbb az uram tanártársa adott egy halom zöldséget nekünk - amiből a képen látható-, hogy kovászos uborka lett. Nagyon hamar megérett, aztán leszűrtem, kisebb edényekbe tettem és beraktam a hűtőbe. A hétvégén csirkemájas rakott patisszont is csinálok. A cukkiniből pirítós kenyérre való krémet fogok készíteni.  Mindent megeszünk! (Írta: Csontos Gabriella)

Farkas mama nálunk nyaral. Készítettem neki egy igazi vitamin bombát. Ezt még anyukámtól tanultam, mikor a fiaim kicsik voltak. Nekik is csináltam és nagyon szerették. Maradt még pár alma a kamránkban, vettem hozzá sárgarépát, majd lereszeltem mindent a nagyobb lyukú reszelőn. Hozzáadtam egy citrom levét és mézet, találomra. Mama nagyon köszönte, ízlett neki.
(Írta:Csontos Gabriella)

Az uram gyerekkori játszópajtásának nadapi kertjében vendégeskedtünk a minap. Kiss Feri és kedves felesége gyönyörű kertjében hatalmas cukkinik, tökök és mindenféle finom zöldség-gyümölcs nevelődik. Kaptunk is belőlük. Az egyik tököt lereszeltem és a fagyasztóba raktam. A másikból ízletes levest készítettem, kaporral megbolondítva (az is tőlük való!) A cukkiniből pedig varázslatos vacsora készült, amivel a gyerekeinket vártuk haza. A cukkinit felszeleteltem, beleforgattam fűszeres lisztbe, majd gyorsan forró olajban átsütöttem. A pulyka darált húst pörköltösen megfőztem, zsírjára pirítottam. Egy tűzállótálat kacsazsírral kikentem és felváltva a húst és a cukkini szeleteket egymásra raktam. Reszelt sajttal megszórtam és betettem a sütőbe összeszotyogni. Finom lett. (Írta:Csontos Gabriella)

2013 májusának első hétvégéje nemcsak az édesanyákról szól, hanem pénteken és szombaton a ballagó diákokról. Az uram két éve ballagott tanítványaival a Szentannai Sámuel Gimnáziumban, de az idén is fog, hiszen technikus osztályától búcsúzik. Ezek a fiatalok hat évig koptatták a Teko -ahogyan mai napig hívják Karcagon az iskolát- padjait, őrölték a tanárok idegeit. Az iskolában nagyon szép szokás honosodott meg. A ballagás előtti napokban a tanárok és a diákok is ünneplőbe mennek a suliba, mivel az utolsó órák után a tanulók énekelve elkísérik a pedagógust a tanáriszoba ajtajáig, ahol megköszönik nekik a hozzájuk való jóságot, a türelmet, az okítást, egyszóval mindent. Ebben az iskolában csak a technikusok adnak szerenádot tanáraiknak. Hozzánk is átvonatozott a társaság, a kapu előtt énekelve várták, hogy kijöjjön Tanár Úr (a képen). Természetesen én is ott álltam a kapuban és nagyon meglepődtem, mivel az osztály három férfija rózsacsokrot hozott nekem, mint a ház asszonyának. Figyelmességük, kedvességük megható volt. Otthon érezték magukat nálunk, vacsora után kisebbfajta házibuli kerekedett, aztán megcsendült a társaság és beszélgettek, "mint férfi a férfival", komoly dolgokról. Vége a gyermekkornak, ott állnak a felnőtté válás küszöbén. Tudják, hogy csak a tanulás, a becsületes munka hozza meg a kívánt eredményt. A karcagi végzős gépész technikusok az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyen olyan jól szerepeltek, hogy nem kell nekik vizsgázniuk szinte semmiből. Büszkék lehetnek rájuk a szüleik, tanáraik. Én ilyenkor elgondolkodom, hogy miért nem róluk szólnak a hírek, azokról a gyerekekről, akik tanulni, dolgozni akarnak és tudnak. Akik utánunk jönnek, és akiknek mi felnőttek amit tudtunk átadtunk.
(Írta: Csontos Gabriella)

2013. 03. 26. Az uram születésnapja. Pár nap múlva Húsvét és az időjárás telet mutat. A nagyhét hóviharral kezdődött. A mai időjárás jelentés pedig a következő: Alig melegszik 0 fok fölé a levegő, kettős fronthatás gyötri az időjárás-érzékenyeket. Borult marad az ég, folytatódik a havazás, a legkevesebb hó északon, északkeleten várható. Az erős hófúvás miatt a riasztás második fokozatát adta ki Nagykáta, Jászberény, Tiszafüred, Cegléd, Szolnok, Tiszafüred, Karcag, Kunszentmárton és Mezőtúr kistérségére kedd reggel az Országos Meteorológiai Szolgálat. Az élénk északkeleti szél több helyen lesz képes hordani a havat. Mivel a Jászságban délelőtt még erős lesz az északi, északkeleti szél, ott kell magas hótorlaszokra számítani. Az utak ennek ellenére járhatóak, elzárt falu nincs. (forrás:origo) Anyukám azt mesélte, hogy amikor ő született 1931. március 29-én olyan nagy hó volt Püspökladányban,  alig tudták eltakarítani a havat a kapu elől, hogy beengedjék a bába asszonyt. (Írta:Csontos Gabriella)

A szomszédaink nem templomjáró emberek, de istenfélők és tisztelik, sőt élik a hagyományt. Ilyenkor tavaszelőn, böjtben nem esznek nehéz ételeket, próbálják feldolgozni a télre eltett dolgokat. A krumpli már kezd csirázni - megindul-, ahogy nálunk mondják, ezért egyre több és változatos ételt készítenek belőle. Tőlük tanultam a krumplifasírt receptjét, amit aztán már tovább is fejlesztettem. A krumplit meghámozom, majd a reszelő nagyobb lyukú részén lereszelem - úgy nyersen -, aztán török bele fokhagymát, teszek bele sót, borsot ízlés szerint. Ütök bele két egész tojást. Egy kis darab szalonnát apró kockákra vágok és azt is beleteszem Két szelet kenyeret vízbe áztatok, majd kinyomkodom belőle a vizet és az is a masszába kerül, amit aztán jól összekeverek. Kerek fasírtokat formázok belőle és bő olajban kisütöm. Az én továbbfejlesztett változatom úgy néz ki, hogy a kenyér helyett kukorica lisztet teszek bele, a szalonna helyett, pedig sajtot reszelek hozzá, így akár lisztérzékeny rokonaim, ismerőseim is ehetik. Ki ne felejtsem, hogy friss (Rozi szomszédasszonyom kertjében szedett) petrezselyemzöldjét is aprítok bele. Nagyon finom feltétnek főzelék mellé, vagy vacsorára akármilyen mártogatóhoz, szószokhoz.(Írta:Csontos Gabriella)

A hétvégén 2013. március másodikán eldugdostam a hagymát a kertben. Három sor lett. Olyan gyönyörűen sütött a nap, átszaladtam a szomszédba, hogy megkérdezzem Rozit és Marikát - szerintük lehet-e már veteményezni? Mondták, hogy igen, csak jó tíz centire dugjam le a pici hagymafejeket. Olyan jó volt kinn lenni a szabadban! A levegő, a fények, már teljesen az új évszakot, a tavaszt idézik. Bújnak ki a tulipánok is, a krókuszok, amiket az ősszel dugdostam el. Anyukám csodálkozik, hogy milyen dolgokat művelek, hiszen eddig nem nagyon foglalkoztam ilyesmikkel. Nekem meg az jutott eszembe, hogy hiszen ezt láttam tőle. A virágoskert mindig az ő kezétől volt szép a Zentai utcában, ahol felnőttem. Apukám a hobbikertben megtermelt minden zöldséget, gyümölcsöt a család számára. Tehát nincs min csodálkozni. Az ember azt csinálja felnőttként, amit gyermekként otthon látott tapasztalt. Jön a tavasz, itt az ideje a kertészkedésnek. Mindenkinek ajánlom. 
(Írta: Csontos Gabriella)

A 2012-es advent olyan hamar eltelt, hogy mire észbe kaptam, már december 23-a volt. Anyósom és apósom  - két idős szülő - ez évben is hozzánk jönnek. Az ajándékokat is össze kellett készíteni, vártuk haza Marci fiunkat. Mindent összeírtunk: mi lesz a menü, mit kell bevásárolni hozzá stb. Péntekre mindennel végeztünk is, már csak a takarítás volt hátra. Szombaton a fiúk bementek Debrecenbe mamáékért, addig én porszívóztam, felmostam, ágyat húztam, s közben az jutott eszembe, hogy ezelőtt tizenöt évvel, Mama és Papa ugyanígy készülődött minden nyáron, mikor mi mentünk hozzájuk Vágáshutára nyaralni. Papa porszívózott, Mama az ebédeket tervezte. Most mi várjuk őket ugyanolyan szeretettel, mint annak idején ők minket. Nagyon boldogok vagyunk, hogy még itt vannak közöttünk. Mindennél fontosabb, hogy amikor csak lehet velünk legyenek. Reggel a templomban meghatóan szépen mondta a legkisebb Kotra fiú a verset, az asszonyok gyönyörűen énekeltek. Ma meggyújtottuk a negyedik gyertyát is az asztalon. A nagyszülők elmentek pihenni, Marci tanulni és akkor csengett a telefon. Győrfi Lajos jelentkezett be, hogy eljönne névnapot és karácsonyt köszönteni. Meglepődtünk, de nagyon megörültünk, hogy kedves vendég jön hozzánk. Pár perc múlva meg is jelent Lajos személyesen és mind a hármónknak hozott egy Ladányi keresztet. Nagyon szép adventi ajándék. Holnap szenteste. Jönnek a bátyámék, anyukám, másnap Bence fiamék Blankánkkal, Dani fiunk, majd az uram testvére a családjával. Átjönnek a szomszédék is. Jézus születésnapját együtt ünnepeljük, milyen jó, hogy megszületett. Áldott ünnep, ami elhozza hozzánk szeretteinket.