Minden december 6-án este elmegyünk anyukámhoz, visszük neki a kis csoki Mikulást és mostanában általában egy szatyor gyümölcsöt. Ennek örül a legjobban. A szomszédékhoz is átmegyünk, s mindig azzal kezdjük, hogy találkoztunk a Mikulással és ránk bízta a csomagot, amit át kell adnunk, mert ide küldte. Ők keseregnek, hogy nem találkoztak a Mikulással, aztán hellyel kínálnak és pálinkával, és azon filóznak, hogy nekünk mindig milyen szerencsénk van. Búcsúzáskor aztán Marika a kezünkbe nyom egy zacskó finom házi készítésű levesbe való tésztát, Rozi pedig egy saját készítésű gyönyörű mézeskalács házat, mondván talán a Mikulás hagyta itt. Mi pedig meglepődünk, örülünk és szaladunk haza az ehető és rendkívül dekoratív ajándékokkal. Karácsonykor a húslevesbe lesz tészta és reggelire megesszük a mézeskalács házikót.
Mikuláskor a gyerekeink is kapnak  tőlünk jelképes ajándékot, de soha nem december 6-án, a napján, mert már nem élnek velünk. Nekünk azonban továbbra is ilyen az ünnep, pedig már csak ketten vagyunk itthon öreg szülék. A szomszédék is megették már kenyerük javát, de szeretnek játszani, meglepetést okozni szívük teljes melegével. Szeretjük őket és ők is minket. (Írta: Csontos Gabriella)

Az uram elment ma (2013. november 10.) délidőben - mikor szépen sütött a nap - a szomszéddal gombát szedni. Tegnap hajnalban esett az eső, így azt gondolták, hogy most jött el a gombaszedés ideje. Ürmöshát felé vették az irányt é  s találtak is őzláb gombát és kerti csiperkét. Egy órácskát voltak oda és örömmel és teli szatyorral tértek haza.
A szomszédék is megnézték a szerzeményt, megállapították, hogy vannak benne öreg, lukacskás egyedek, de fiatal példányok is. Régen vágytunk már egy kis finom gombás étekre. Elhatároztam tehát,hogy rántott gomba lesz ma ebédre. Azonnal meg is tisztítottam a szép és egészséges darabokat majd bepaníroztam és kisütöttem.
Közben fotót készítettem két tojásról is. Az egyik a szomszédéktól való házi, a  másikat boltból vettem. Gondolom nem kell túl sok fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk melyik való a boltból. Sajnos a szomszédban sztrájkolnak a tyúkok, így kénytelen vagyok most üzletből venni a tojást. A rántott gomba nagyon finom lett. Tartár mártással ettük. (Írta:Csontos Gabriella)

2013. október 30-tól november 3-ig - az őszi szünet ideje alatt itt volt nálunk Farkas mama üdülni. Márton fiam is hazajött Mindenszentekre, így azonnal keresni kezdtem egy jó sütemény receptet. Természetesen a neten, mert újabban ez a legnagyobb segítségem édesség fronton. Nem volt sok időm, nem akartam a sütéssel bajlódni, meg biztosra kellett menjek. Ezt a receptet mindenkinek ajánlom, mert finom volt - a családom nagyon szerette  -, és nem volt vele sok baj. Sztracsatella sütés nélkül. Így hívják és nagyon sok helyen megtalálható a leírása. Egy liter tejben megfőztem 2 dl búzadarát. Ebből ugye tejbegríz lett, amit aztán összekevertem 2 tojás sárgájával, 10 dkg margarinnal és 2 dl kristály cukorral. Egy zacskó babapiskótát egyenként belemártogattam rumaromás tejbe, majd leraktam belőle egy sort egy jénai edény aljára. Aztán kentem rá vastagon a feldúsított tejbegrízt. Közben egy zacskó tejszínt felvertem habbá és reszeltem bele egy tábla étcsokoládét. A tejbegrízes masszára jöhetett a csokoládés tejszín, majd újra a megmártott babapiskóta és a grízes sor, végül a tejszín. Pillanatok alatt elfogyott.(Írta:Csontos Gabriella)

2013. október 23. Ez a nemzeti ünnep nagyon személyes nekem. Szüleim mesélték néha, hogy milyen volt Püspökladányban 1956 ősze. Nem sok mindent, hiszen nem vettek benne tevőlegesen részt, sem egyik oldalon, sem a másikon. Anyukám nagyon tud lelkesedni mai napig is, ezért el tudom képzelni, milyen örömmel tette ki a magyar zászlót a házunkra, mikor hallott a budapesti eseményekről, a békés felvonulásról. Aztán a következő napokban az utcabeli emberek jöttek, s mondták neki, hogy Babika! Vedd be a zászlót! Szegény anyám, hol behozta, hol kitette. Ahogyan percről perce, napról napra változott a helyzet. Hol bizakodtak, hol elkeseredtek. Pedig Püspökladányban nem is történt nagy tragédia. Aztán látták az emberek, hogy jönnek az orosz tankok és végleg bevették a nemzetiszín zászlót a házak homlokzatáról. Mindig eszembe jut ez a történet október 23-án. Ezért nagyon fontos hogy ott lobogjon a zászló a házunk falán. Este megyünk mécsessel csendesen emlékezni a pesti srácokra, a névtelen hősökre, akik meghaltak a szabadságért. Ott megyünk, ahol a tankok mentek annak idején. (Írta: Csontos Gabriella) 

2013. október 12-én szombaton reggel negyed nyolckor ültünk fel a püspökladányi állomáson a kis piros vonatra (ezt gyerekkoromban vicinek hívtuk)













 
            
Itt kerékpárra pattantunk és a szuper bicikli úton elkerekeztünk a Kastélykert Fürdőhöz, ahol megreggeliztünk  és újult erővel tovább hajtottunk Szeghalom felé. Ott a főtéren már készülődtek az Első Körös és Sárrétmenti Betakarítási Forgatag című programra. Gyorsan megbeszéltük, hogy miután elmegyünk Vésztő-Mágorra és Vésztőre, feltétlen visszajövünk ide, mert érdekesnek mutatkozott a rendezvény.














    
Háromnegyed tizenkettőkor már a Vésztő-Mágori Történelmi Emlékhelyen ebédeltünk és kis pihenő után nyeregbe szállva Vésztőre karikáztunk. Ott megnéztük az uram nagyszülői házát a Bethlen utcán, majd kibicikliztünk az állomásra, ahonnan Szeghalomra utaztunk. A vonaton aranyos jegyvizsgáló kérdezte hogy honnan jövünk és hova megyünk. Ajánlott vendéglőt, ahol finom ételt főznek és nincs messze. A szeghalmi állomási kisvendéglőt. Oda tértünk be ebédelni. A pincér kedves és figyelmes volt, a mellékhelyiség tiszta és jól felszerelt, széles étel választék. Ebéd után bementünk a városközpontba, ahol megnéztük a néptánc műsort, vettünk vásárfiát. A fél hatkor induló vonattal jöttünk haza. Háromnegyed hétre értünk Püspökladányba. Gyönyörű idő volt, itthon a Tv-ben most mondták be, hogy a Körösök mentén 28 fokos "hőség" volt.
                       
Ez így igaz. Tanúsíthatjuk. (Írta: Csontos Gabriella)

Szeptember a betakarítás hónapja. Nálunk csak a kert ad munkát, de az hál' Isten ebben az évben (2013) sokat. Pedig az időjárás igen csak megtréfált bennünket az idén. Márciusban derékig érő hó esett, a nyáron megdőltek a meleg rekordok és nagyon kevés csapadék hullott. De a természet igen bőkezű. A meggyből 25 liter bor lett, olyan finom és gyönyörű ablakos, hogy még a hozzáértők is megdicsérték. A cseresznyéből befőtt és eperrel keverve lekvár készült. A paradicsomból ivólé, a szilvából lekvár, a birsalmából befőtt és tavaly óta abból is csinálunk lekvárt, mivel a család nagyon megszerette. Igazán műbe van a nyári konyhai Salgó tűzhely, hol az egyik gyümölcsből hol a másikból rotyog, pöfög, pipál - ki hogy ismeri a kifejezést - rajta valami. Jó lenne, ha az illatát és az ízét is meg lehetne itt mutatni, így csak a képre hagyatkozva fájdítom a kedves olvasó szívét. (Írta: Csontos Gabriella)

 Az idén (2013) itthon nyaralunk. Az üdülésre szánt pénzt elköltöttük egy kis "építkezésre" ugyanis a kerítésünk három oszlopa ki akart dőlni, ezért azt feltétlen meg kellett csináltatni. Így van ez egy kertes háznál, mindig van valami javítani való. S mivel elfogyott a megtakarítás, maradtunk a Damjanich 10 alatt. De milyen jó, hogy itthon vagyunk! Ezen a héten (augusztus 5-11) 35-40 fok is van árnyékban. Alig élünk a hőségtől. Lehet,  hogy öregszünk és nem bírjuk a gyűrődést? A redőnyöket lehúzzuk, csak reggel és késő este nyitjuk ki az ajtókat ablakokat, így szuper hűs van a lakásban. Reggel nem kell időre ébredni, lustálkodhatunk, együtt reggelizünk, aztán az uram olvas én megnézem gyorsan, hogy mi újság a neten. Tegnap takarítottam (fitness, mivel le s fel jártam a létrán), igazán örömmel, mert kicsit le voltam maradva ez ügyben és fel volt írva a láthatatlan "meg kell csinálni" listámra. Ebéd után szieszta, olvasgatás az ágyban (régi Képmás magazinok újra lapozása). Este éledünk, locsolás a kertben (wellness), ettől felfrissül minden. Tegnap előtt leszedtük a bodzát és tegnap megfőztük belőle a lekvárt kinn a nyári konyhában. Közben finom bort iszogattunk, elkészítettem a másnapi ebédet, sütöttem kalácsot a lerben (tudja még valaki, hogy az mi?) ne menjen kárba az a kis meleg. Nagyon jó itthon! A gyerekek mindannyian már a saját programjukat élik: Daniék fesztiváloznak, Marciék épp a Balatont kerekezik körbe, Bence fiamék otthon punnyadnak, és örülnek az új lakásnak. Mi is itthon, nyugalomban, lazulva, s a szabadság végére valóban kipihenjük magunkat.(Írta: Csontos Gabriella)

Végre elkészült a nyári-konyhánk. Rég terveztük. Már évek óta állt az udvarunkon egy Salgó márkájú tűzhely, amit a tüzép telepről guberált az uram. Tönkre volt menve a tűztere, de egy ezermestert megkértünk, hogy újítsa fel, illetve csinálja meg használhatóra. A barátaink, a szomszédék adták össze hozzá a kályhacső darabokat. Kaptunk szatyorban, egyenként és csodák csodájára illettek  is egymásba, végül majd' 3 méter magas lett a cső. Télen üzemeltük be. Forraltunk rajta bort, sütöttünk benne gesztenyét. Tavaly szeptemberben a családi összejövetelen már azon főztünk mindent. Benn a lakásban nem volt ételszag, nem volt meleg, szóval nagyon örvendtünk neki. Az idei üdülésre szánt pénzünket a nyári konyha projektbe fektettük. Íme az eredmény! Retro stílusban, a 60-70-es éveket idézi. Sokol rádió, szódás szifon, stb. Nekünk teccik!   

A nyár már csak ilyen, hét ágra süt a napocska, mi szenvedünk tőle, a növények meg nőnek. Legalábbis eddig. Sok uborkát, tököt, patisszont, cukkinit kaptunk már ajándékba. Legutóbb az uram tanártársa adott egy halom zöldséget nekünk - amiből a képen látható-, hogy kovászos uborka lett. Nagyon hamar megérett, aztán leszűrtem, kisebb edényekbe tettem és beraktam a hűtőbe. A hétvégén csirkemájas rakott patisszont is csinálok. A cukkiniből pirítós kenyérre való krémet fogok készíteni.  Mindent megeszünk! (Írta: Csontos Gabriella)

Farkas mama nálunk nyaral. Készítettem neki egy igazi vitamin bombát. Ezt még anyukámtól tanultam, mikor a fiaim kicsik voltak. Nekik is csináltam és nagyon szerették. Maradt még pár alma a kamránkban, vettem hozzá sárgarépát, majd lereszeltem mindent a nagyobb lyukú reszelőn. Hozzáadtam egy citrom levét és mézet, találomra. Mama nagyon köszönte, ízlett neki.
(Írta:Csontos Gabriella)