2023. December 7. Csütörtök Ambrus napja van.
Kezdőlap Beköszönő Nagykunság Nagy-Sárrét Hajdúság - Hortobágy A hét képe Háromföldi videók Háromföldi Ki Kicsoda Emlékek, történetek, mesék... Kapcsolat Fotoalbum

Testvérek
2023-11-29 13:30:58

A Gável András és Gável Gellért (a képen) Eucharist nevű zenekara ad koncertet 2023. december 15-én, pénteken 16:00-tól Nádudvaron az Ady Endre Művelődési Központban.

Háromföldi videók

2020-06-08 07:59:18

iskola.jpgJúnius első vasárnapja a pedagógusok napja. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Először is azoknak, akik engem tanítottak. Elsőként egy óvónéninek köszönöm meg, hogy a püspökladányi Bajcsy Óvodában tölthettem felhőtlen gyermek éveimet. Ő Tóthné Piroska Óvónéni. A következő egy drága tanító néni Danka Istvánné Klári néni, akitől a betűvetést és az olvasás szeretetét kaptam, majd  egy fiatalember jut eszembe: Ozsváth Sándor. A főiskola utolsó évében jött ki hozzánk tanítani és lett a mi osztályfőnökünk a püspökladányi Petőfi Sándor Általános Iskolában. Magyart tanított nekünk. Aztán megalakította a Veritas Irodalmi színpadot, ahova csak úgy tódultak a gyerekek. Verset mondtunk, beszédtechnikai gyakorlatokat bifláztunk. Az 1972-es Ki-Mit Tud-on az irodalmi színpad, színjátszó kategóriában másodikok lettünk. Egy életre meghatározta a beszédemet, nem csak azért, hogy mit mondjak, hogyan fogalmazzak,  azt is hogy hogyan mondjam a mondandómat. A gimnáziumi osztályfőnököm is magyar nyelv és irodalomból tanított bennünket. Bodnár Sándorné volt számomra a Tanárnő. Így nagybetűvel. Férje Bodnár Sándor a Tanár Úr. Kedvességük, tudásuk legjavát adó szeretetük mai napig kísér. Gyermekeim óvónénijeinek is nagyon sokat köszönhetek: Bencém Mohos Lajosné Marika óvó néni  szárnyai alatt nevelkedett, Marci fiamat Pappné Incike és Tóthné Évike óvónénik szeretgették, babusgatták ugyancsak a Bajcsy úti óvodában, aminek azóta Katica lett a neve. Marci már ekkor járt hittanra Júlia nénihez, aki játékos formában, sok-sok dallal hozta közel Istent a kis ovisokhoz. Mikor iskolába mentek úgy gondoltam, hogy tanító nénit kell választani és nem iskolát. Marcinak egy aranyos, tyúkanyós nevelőt néztem ki, még mikor Mártonkám óvodás volt. Szerencsére abba az osztályba is került. Végh Lászlóné Irmuska volt az elsős-másodikos osztályfőnöke, aztán Balázsné Nagy Évikéhez került 3.4.-ben. Úgy éreztem, hogy a gyereket szinte kézről kézre adták. Orosné Julika matematikából alapozta meg fiam tudását. A hitoktatás ekkor még nem volt kötelező az iskolákban, de Marcink életébe ekkor került kitörölhetetlenül Csillagné Lugossy Marianna hitoktató, aki máig meghatározó személyisége családunknak. Felsőben kicsit harcoltam, hogy a matematika tagozatos osztálynak a matematika tanárnő legyen az osztályfőnöke, de az iskola igazgatója győzködött, hogy higgyem el jó ofő lesz a tesi tanár is. Hát nem csalódtam. Terdik Ferencné úgy tanította a matekot, hogy nyolcadik végén az osztályból 18 gyereket egy az egyben felvettek a püspökladányi Karacs Ferenc Gimnázium matek tagozatára. Győriné Hollósi Ildikó - a testnevelő tanár -, pedig még nyolcadikban is rá tudta venni kamasz tanítványait anyáknapi műsor előadására. Szuper csaj volt, ahogy Marcikám ma is emlegeti. A gimnáziumban két tanárt kell megemlítenem a sok közül, akire Marci fiunk a mai napig számíthat. Bíróné Szabó Brigitta és Palya Tamás. Ez a két fiatal pedagógus indította el a nagybetűs élet felé. Mai napig tartják a kapcsolatot. És akkor még nem is említettem a püspökladányi zeneiskola tanárait - Bánsághy Kálmánt, Koloszár Erzsébetet, Pintér Évát és Kovácsné Csuzda Juditot - akik életre szóló élményekkel gazdagították gyermekemet. Köszönöm nekik a törődést a példaadást. Kívánok mindenkinek ilyen pedagógusokat. (Írta: Csontos Gabriella) 


2014-05-23 10:55:51

cigi2.jpgÚjdonsült fiatal ismerősünk letette a cigarettát. Nagyon dicsértük és szurkolunk neki, hogy ne is vegye többé a kezébe. Mi az urammal elég erős dohányosok voltunk. Fiatal korunkban nem volt olyan film, amiben ne cigarettázott volna a főszereplő. Apukám is nagyon erős dohányos volt. Szegény tüdőrákban halt meg és hiába tette le az utolsó időkben már nem számított semmit az állapotában. Anyukám ki nem állhatta a füstöt, a bátyám sem szokott rá, viszont én volt olyan nap, hogy egy dobozzal is elszívtam. Az uram szintén. Az ő családjukban is a férfiak dohányoztak. Az akkor, ahogyan most mondanánk trendi volt. Senki nem beszélt arról, hogy milyen káros, hogy még aki életében nem cigizett, de passzív dohányos az is tüdőrákban halhat meg. Mikor összekerültünk az urammal kamasz gyerekeinknél jelentkezett a szívom, nem szívom kérdés. Hála Istennek az én Bence fiam nem szokott rá, viszont az uram nagy fia azóta is nagy élvezettel eregeti a füstkarikákat. Harmincöt évesen, kisbabát várva gondoltam arra, hogy le kell szokjak erről a bűnös szenvedélyről. Meg is tudtam állni és nem gyújtottam rá többé. Magzatom viszont nem maradt meg, elvetéltem. Rettenetes érzés volt. Csak utólag gondolok rá, lehet azért, mert szervezetemben még benne volt a rengeteg méreg. Másodjára is teherbe estem és megszületett a kisfiunk Márton, aki egészségesen jött a világra. Az uram akkor még cigarettázott, én már ugye rég nem. A gyerek miatt tette le. Az unokák kedvéért apósom is abba hagyta. Ő 84 éves és bár oxigénpalackból frissíti beteg tüdejét napi 6 órán keresztül, de még él. Nekünk nagy baráti körünk van, de most már elmondhatom, hogy szinte senki nem cigizik. Aki igen, azt próbáljuk befolyásolni és támogatni abbéli elhatározásában, hogy hagyja abba! Nem akarok okoskodni, nagyon nehéz volt leszokni, de azért, hogy tudjunk majd örülni unokáinknak is ezt meg kell tenni. S most már azt hiszem, hogy nem is trendi, sőt van, hogy ciki. (Írta: Csontos Gabriella)

2014-03-31 15:37:42

dezs__60.jpgMég ez év elején indítottam a Dezső60 projektet. Az uram ugyanis március 26-án lett hatvan éves. Úgy terveztem, hogy ez az alkalom legyen mindenki számára emlékezetes. Baráti társaságunkban volt már két olyan születésnapi meglepetés buli, ami számomra minta volt, hiszen a titokban való készülődés olyan izgalmas pillanatokat hozott, hogy ezekre életem végéig emlékezni fogok. Például, amikor Krisztina kilopta a szekrényből Csabi mellényét, hogy annak alapján készüljön az ajándék ruhadarab, és mikor Csabi kereste, hogy hol van, Krisztina különböző történeteken törte az agyát, hogy mivel magyarázza meg a mellény eltűnését. Vagy amikor Zoli barátunk szülinapján a másik utcába parkoltunk, hogy ne vegye észre az ünnepelt már a házhoz közeledvén, hogy itt valami készül, és egy hatalmas lepedő mögé bújva vártuk, hogy mikor ér be a kertbe és ordíthatjuk el magunkat, hogy Boldog születésnapot Zoli! Szóval ezekért az apró, nem boltban vásárolható, piciny csoda-pillanatokért lett felejthetetlen a Dezső60 projekt, amiért köszönetet mondok mindenkinek, aki részt vett benne. További részletek és fotók majd később. (Írta: Csontos Gabriella)

2014-02-24 19:04:57

6403_szauna.jpgNagyon enyhe telet hagyunk magunk után. 2013 végén 2014 elején igen jó időket élünk. Már azt hittem megússzuk és nem leszünk betegek, de egy pár napja mindkettőnket ledöntött a nátha. Felváltva tüsszögünk az urammal. Nekem a torkom is fáj. Ezért éjszakára vizes zsebkendővel és puha ruhával kötöm be. Az orrunk már piros, fáj is, kidörzsölte a papírzsebkendő. Isszuk a sok gyógyteát, inhalálunk is, de csak nem akar jobb lenni a közérzetünk. A hétvégi teljes letargia után hétfőn úgy döntöttünk, hogy újabb gyógymódot vetünk be. Szaunázni megyünk. Ez nagyon jó dolog nem csak akkor, amikor meg vagyunk fázva. Karcagon, Püspökladányban több helyen lehet ennek a nem minden napi élvezetnek hódolni. Én  igazából idegenkedtem először ettől a szórakozási-egészségügyi-közösségi módtól, de az uram olyan élvezettel mesélt a finnországi  élményeiről, hogy végül is arra döntöttem, hogy ki kell próbáljam. Azóta rendszeresen járunk szaunázni. Egyedül még nem mernék beülni, mivel enyhe klausztrofóbiám van, de így kettesben nagyon jó. Itt nyugodtan tudunk beszélgetni, míg a méreg anyagot kiizzadjuk. No, a mai szaunázáskor a három 10 perces etapban három illóolajat lélegeztünk be. Borsmenta, eukaliptusz és levendula párában főztük magunkat. Nem mondom, hogy már teljesen meggyógyultunk, de nagyon jól esett ez a kellemes egy óra a szervezetünknek. Ajánlom mindenkinek.  (Írta: Csontos Gabriella)

2014-01-26 12:29:09

"Vasárnap délután, nézd, mindent elborít az a hó, / mit vártunk lent a sár helyett / Megjött a hóesés, és aki égre néz, / a szemét nem tudja nyitva tartani / Mert a hó vastagon kavarog / Végre az, az, amit akarok / Ez egyszer az, amit akarok / Eljött és vastagon kavarog."
K__p179.jpgUgye emlékeztek még erre a dalra? Hát most nagyon aktuális! 2014. január 24-én éjszaka elkezdett esni a hó és azóta is apró szemekben zuhog. Szombat reggel mindannyian sepertük, lapátoltuk a havat az udvaron, az utcán. Aztán az uram hozzáfogott a birsalma cefre kifőzéséhez. Kölcsön kértünk egy 50 literes pálinkafőző szerkezetet K__p181.jpgés azt a három kishordónyi birsalmát szép lassan átkonvertálta alszesszé. Ezt így hívják hivatalosan. Vasárnap lesz a tisztázás. A teljesen kifacsart, de szesztartalmú birsalma darabokat pedig kiborította a komposztra. Az udvari fák tele vannak madárral, ha azok megkóstolják ezt a maszlagot, hát én nem tudom mi lesz itt! No, tehát úgy néz ki, hogy a birsalma befőtt és a birsalma lekvár K__p180.jpg után lassan a birspálinka is a polcra kerül. (Írta: Csontos Gabriella)

2014-01-20 11:45:22

1546327_262263360595265_489935630_n.jpgMa (2014. január 19.) nálunk ebédelt anyukám. Ilyenkor korábban jön és az éppen aktuális fotókat megmutatom neki a számítógépen. A családot az egyik közösségi oldalon, hiszen manapság már ott látják egymást a rokonok. A hét végén ismerőseim feltettek egy csomó fotót a régi, hajdan híres Központ Ifjúsági Klubról, melynek vezetője a bátyám, Csontos János (a képen, mint Khomeini ayatollah) volt és Kincses Laci. A fotókat mutogatva egyeseknek csak a beceneve jutott eszembe (Deszka, Gronyár, Ződing, Sergó, Joda, Rozoga), aztán meg arról kezdtünk el beszélgetni, hogy már mennyien nincsenek közöttünk: Nádas Imi, Muszka Jani, Horváth Ica, Kun Sanyi, Nagy Feri, Kasza Bandi, Győri Józsi, Gasparik Anna. Ők mindannyian ott vannak a képeken. Olyan jó ez. A múltkor hallottam egy előadást Törökországról. A törökök nem csináltatnak nagy sírköveket halottaiknak, még a nevet sem írják rá. Ők állandóan beszélnek a halottaikról. Emlékeznek rájuk, emlegetik őket. Hát ezért örültem ezeknek a fotóknak, mert anyukámmal felemlegettük a múltat, emlékeztünk ezekre a felejthetetlen emberekre, akik egy időben életünk fontos részei voltak. Együtt kirándultunk, együtt farsangoltunk, együtt disznótoroztunk, vetélkedtünk, táncoltunk. A mi korosztályunknak nem a bálok, hanem ez az ifjúsági klub volt a meghatározó élmény. Anyukám is sokmindenkire emlékezett. (Írta: Csontos Gabriella)

2014-01-14 08:01:48

komat__l.jpgA fiam a budapesti Egyetemi Lelkészség egyik kollégiumában lakik. A "Cseribe" két és fél évvel ezelőtt költözött. Akkor István és felesége voltak ott a gondnokok. Kisfiuk is született a parányi gondi-lakásba. Aztán felépült a házuk és elköltöztek. 2013-ban új gondnok házaspár került a koliba. Zsuzsi, a feleség most adott életet kislányának és a kolisok felváltva viszik nekik a komatálat. Megszervezték, hogy ki, melyik nap, és mit süt-főz a gyermekágyas kismamának. Azt hittem, hogy ez a régi népszokás kiveszőben van. Hát lehet, hogy ezt is a városiaktól tanulja vissza a vidék, mint a táncházasdit?! 

2014-01-07 12:34:34

2013 vége és 2014 eleje szokatlan időjárással ajándékozott meg minket. Mint egyik ismerősöm mondta, ennek csak örülhetünk, mivel a gázóra nem pörgött eszetlenül, hiszen a december végi, január eleji hőmérséklet + 10 és + 15 fok körül mozgott. Az ünnepi étkeket (töltött káposzta, halászlé) kinn főztük az udvaron, közben Farkas mama napozott a déli verőfényben.
K__p164.jpgMárton fiam a karácsonyfa alá megépítette a kisvasútját, ami már három generáción át szolgálja a Farkas család gyermekeit.K__p172.jpg
 
2014. január 6-án gyönyörű napfelkelténk volt (igen, ott a képen nem tűz ég) és a madarak csicseregtek.
napk__pekelanap.jpgVízkeresztkor, mintha tavaszelőn lettünk volna. Tréfálkozik velünk a természet, de lesz még kutyára dér - mondják az öregek, mert „Ha vízkereszt vizet ereszt, izikedet padra rekeszd” – mondják Berettyóújfalun. Ez azt jelenti, hogy hosszú lesz a tél, ami még csak most kezdődik. No, majd meglátjuk!  (Írta:Csontos Gabriella)

2013-12-30 14:58:54

K__p167.jpgPatchwork családunk ünnepei bonyolult szervezést igényelnek. De mindig összejön a végére. Az idén is hozzánk jöttek anyósomék karácsonyozni, meg tulajdonképp az egész család, mivel mi nem tudtunk mozdulni mamáék miatt. Dani fiunk mindég nevet azon, hogy én örömködöm, mikor itthon van a család. De valóban nagy dolog is, ha ebben a rohanó világban néha találkozik a nagyszülő az unokával, sőt nálunk már a dédimama a dédunokájával. Az is nagyon jó volt az idén, hogy szinte egy hétig tartott az ünnep, így volt idő mindenkihez alkalmazkodni. No, és a legszuperebb meglepetés Márton fiunktól, hogy meglett a féléve az egyetemen, úgyhogy boldogan jött haza és finomságot készített a bátyjának és családjának. Előre elterveztük a menüsort, mindenki kedvence főtt, sült a tűzhelyen. Szokatlanul jó idő volt, így a "nyári konyhán" készült a hallé, a töltött káposzta és a kacsa is ott lett ropogós piros. Most is volt váratlan esemény, mint minden évben. Ez számomra az isteni gondviselés, mert a sok munka után mindig kapunk egy soha nem számolt ajándékot. A szent nap délutánján mikor az uram épp kitette a macskáknak szánt kipaszírozott hal darabokat a kerítés mellé, épp akkor állt meg egy fiatalember a házunk előtt. Mondta, hogy ő a mesélő ember és kérdezte bejöhet-e? Természetesen nagyon megörültünk neki, a konyhába köré ültünk és szájtátva -én bőgve- hallgattuk végig előadásában Wass Albert karácsonyi történetét. Szerintem egy angyal is ott ült közöttünk. Köszönjük Szegedi Robinak (a képen) ezt a gyönyörű ajándékot!

2013-12-22 19:23:50

csillagszem__.jpgA 7-es busz megállójában találkoztam vele másodszor. Most is lenyűgözött és újra elfogott a vágy, hogy megszólítsam. De ismét inamba szállt a bátorságom s csak álltunk szótlanul egymás mellett. Magas volt, sudár termetű. Széles vállán hatalmas szűr terült szét, gyönyörű racka bundából. Haja sötétbarna, félhosszú, sűrű és göndör. Bajsza kackiásra pödörve meredezett, s a szeme égszínkéken csillogott. Maga a csillagszemű juhász állt ott előttem. Jött a 7-es, mi felszálltunk. Lopva egyszer-egyszer rápillantottam, de nem szóltam semmit.
A Ferencziek terén kellett leszállnom, siettem a metróhoz, tovább a pályaudvarra. A pénztárnál egyszer csak ő is beállt a sorba, megörült a szívem mikor megláttam. De mire fizettem ő már megint eltűnt s én siettem a vonatomhoz. Igyekeztem minél előrébbi kocsiba szállni, mert hosszú szerelvény volt, de hirtelen megpillantottam: ott ült az egyikben. Egyértelmű, hogy abba szálltam fel, de most is csak távolabb mertem leülni. Elindultunk. A beszélgetők hangját elnyelte a zakatolás, s én is tennivalóimba temetkeztem. Egy- egy állomáson állva azonban fel-fel hangzott egy mély dudorászó bariton, vagy éppen dallamos fütyörészés ütötte meg a fülemet. Egyre jobban féltem, hogy el fogom szalasztani. Azt tanultam otthon, hogy idegenekkel ne állj szóba a vonaton, de egyszerűen annyira kíváncsi voltam erre az emberre! Egyre jobban izgatott: Honnan jöhet? Merre tarthat? Hogyan beszél? Mivel foglalkozik? Mit keres a nagyvárosban? Vettem egy nagy levegőt tehát, odamentem és megkérdeztem:
- Elnézést, leülhetek?- mutatta, hogy csak tessék. Ekkor már egy takaros fokost is szorongatott a kezében.
- Bocsánat a zavarásért, de láttam a szűrét, meg a fokosát, s megkérdezhetem, hogy mivel foglalkozik, mi járatban van?
- Zenész vagyok. Citerázom, hegedülök, furulyázom.
- Ó de nagyon jó! - kiáltottam fel - Én is zenélgetek! Ittam a szavait, mindent tudni akartam róla.
- Egyedül játszik vagy másokkal? - kérdeztem.
- Egyedül. Vásárokon, vagy a Moszkván.
- Fúú, hát az derék. Aztán amúgy hol lakik?
- Martfűn. Szolnokon szállok át.
- Értem, s otthon mivel foglalkozik? Vagy minden nap feljár zenélni?
- Áh dehogy, most is csak a diplomámat voltam leadni. Na ezen a ponton leesett az állam!
- Tényleg? És melyik egyetemen?
- A Mű-n...
- Hohó, de hát én is oda járok. Hát ez fantasztikus, és melyik karra?
- Közlekedés karon vagyok már egy ideje. És te hanyad éves vagy? Negyed? No csak vigyázz, mert még a végén téged is megfog! Ilyen ez...
Ezután már belemelegedtünk a szakmába, beszélgettünk, mint két régi jó barát, akiket összeköt egy közös dolog, egy egyetem, s ezzel együtt egy csomó minden más, ami vele jár. Aztán megkérdezem, hogy az a fene nagy, kék cefrés hordó minek van nála?
- Abban szoktam a hangszereket vinni. Meg a kis mobil kemencémet.
- A mit?
- Kemence. Kályha. Konzervdobozból csinálom, faszénnel működik. Kiállok a térre, a suba alatt a kis kemence, oszt az emberek csak níznek, hogy milyen kemíny ez a legíny, hogy bírja a mínusz tízet is. Néha meg előkapom a partfisnyélből kíszített szelelőt, megfúvom vele a tüzet, s csak csudálkoznak, hogy szikrázik a lábam közt a levegő. Jót nevet a huncutságán, s nevetek vele, mert ki hallott még ilyet?
Hát erre a furfangra is csak a magyar ember képes. Ekkor már lassított a vonat, Szolnok következett. Felálltunk, minden jót kívánva elköszönt s én visszaballagtam a helyemre.  Leülve még láttam, amint a peronon átbandukol egy másik vágányhoz s közben egy srác lekapja őt a mobiljával. A facebook-on hamarosan meg lesz osztva: legutóbb Szolnokon látták a csillagszemű juhászt. (Írta: Farkas Márton)

Oldal : 12345678910


A J Á N L Ó



egiangyalunkmeheszet



www.facebook.com/fenyvespanninyaralo



Kézműves tollak a Tiszából a Tiszáért

Tiszából gyűjtött kupakokból és uszadékfából készít tollakat az abádszalóki Telekes Attila, aki minden eladott darab után támogtja a Tisza megtisztítását.

Web: www.tasysdesign.hu/tollak/

YouTube: youtube.com/@madeintisza-to

Facebook: www.facebook.com/attila.telekes



ww.facebook.com/Doridadesign

www.meska.hu/shop/DoridaDesign


www.facebook.com/mazacskakeramia


www.facebook.com/palettamuhely


www.facebook.com/Illatviaszgyertya

nalashop.hu


FUSZEKLI 

www.facebook.com/Fuszekli 


Dorinette Műhelye

www.facebook.com/Dorine


talita.hu