A május nálunk - bár gondolom másnál is - az anyák napjával kezdődik és a gyereknappal fejeződik be. Ekkor van nálunk a szezon-nyitó, mármint a kerti létünk ekkor indul. Ilyenkor ugyanis már reggel a teraszon iszom a kávét, az uram késő estig pocol a rettenetesen ronda és szétnyűtt, de a számára legkényelmesebb kertiszékben. Anyáknapja környékén jönnek az unokatestvéreim szüleik sírjához, ekkor nálunk ebédelnek, közben megbeszéljük a két családban történt eseményeket, kinek milyen az egészségi állapota, mi van a gyerekekkel, stb. (A fotókon: a baldachin alatt F.D. A jobb oldali képen Danival)
Május a Dezső napról is szól. Most épp két hétig vártuk a vendégeket, mert mindenkinek sok a dolga, elintézni valója, mindenki rohan-szalad, de mindenkivel szeretnénk találkozni, szót váltani, kertben ülni. Mindenki szeretne eljönni, és ez olyan jó, hogy ebben a mai rohanó világban még szánunk egymásra valódi időt, nem csak a facen, hanem élőben! Bár én azt is nagyon szeretem, ha a közösségi portálon köszöntjük egymást, mert amikor figyelmeztetnek, hogy ennek és ennek az ismerősömnek szülinapja van, akkor egy pillanatra beugrik az arc, a tekintet és rágondolás van. Mikor, hol és miképp találkoztunk utoljára. Szóval ez is nagyon jó, de még jobb, amikor itt vannak a kertünkben a gyermekeink, az unokáink, a rokonaink, drága anyukám, a szomszédaink, a barátaink, az uram kollégái. Május végén egy szomorú hír is ért bennünket. Meghalt egy régi ismerősünk. Megdöbbentő, hirtelen halál. A temetésére mentem Debrecenbe. Gyereknap közeledvén egyúttal a gyerekeinkhez is beszaladtam, vittem két kiló epret nekik, mert szerintem most ennél jobb ajándékot ki sem tudtam volna találni. Aztán gyalog elsétáltam a temetőbe. Végig gondoltam azokat a pillanatokat, amikor együtt voltunk Árpáddal. A népzenei találkozókon, Vágáshután. A temetésen nagyon sokan voltak. Megejtően szép búcsú volt. Az evangélikus lelkész azt mondta beszédében, hogy Árpád azt üzeni: "Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. "(Filippi 4,6-7.) A temetésen ott voltak az unokái, a kicsik játszódtak, a nagyobbak sírtak, szomorkodtak. Annyira szép és emberi volt! Köszönöm neked Árpád életedet-halálodat.(írta: Csontos Gabriella)

Hűvös, szeles, esős Pünkösd volt a 2016. évi.  Bár már sokszor invitáltak bennünket, de az idén jutottunk el először erre a szép ünnepre Sárospatakra. Árpád-házi Szent Erzsébet Sárospatak szülötte. A város évente visszatérő eseménye az 1231-ben elhunyt, majd 1235 Pünkösdjén szentté avatott királylányra való emlékezés a Pünkösdi Szent Erzsébet Ünnep. A misztériumjáték során az alábbi eseményeket elevenítették fel: I. Leánykérés – a sárospataki Rákóczi várnál, II. Erzsébet búcsúja a keresztes hadjáratba induló férjétől, Lajostól – Makovecz tér, III. Erzsébet a szegények szolgálatának szenteli életét – Hild tér, IV. Szentté avatás – Bazilika. Erzsébet azok közé a szentek közé tartozik, akiknek sugárzása nem csökken, fénye minden kor minden emberének világít. (forrás:sarospatak.hu) Vendéglátóink Révész Kornél és felesége Sólyom Enikő (a jobb oldali képen) - a sárospataki Art-Ért Művészeti Iskola tanárai - a szekeret, mely a kis Erzsébetet Eisenachba vitte az idén is nagy gonddal diszítették. Sőt már azt is láttuk, hogy Révész Kornél (a bal oldali képen) kapitány urunk a csizmáját miként tisztítja fényesre, hogy a menet élén büszke, szép lován jól mutasson.

A misztérium játék gondolata sok-sok évvel ezelőtt született a patakiakban. Fel is kell eleveníteni és a mai kor emberéhez közelebbi is kell vinni a történelmi alakok életét, példáját. Az egyháznak is figyelni kell arra, hogy szentjeiket megismertessék az emberekkel. Az ilyen események megmozgatják a helyieket, egyre jobban magukénak érzik így a várost, személyes ismeretségbe kerülnek a főszereplővel. 
Aztán szeretett férjét elbúcsúztatja (a lenti képen), aki háborúba megy, majd a következő jelenetben hálát ad az égnek, hogy legalább drága testét visszakaphatta és eltemethette. Királyi koronáját, palástját letette és a szegényeknek, betegeknek szentelte ezután életét. Huszonnégy éves korában halt meg, de addigi életében annyi jót és figyelemreméltót cselekedett, hogy szentként emlegették. A negyedik jelenet már a szentté avatás szertartását idézte. Borongós, esős időben jártuk végig Árpádházi Szent Erzsébet rövid életének legemlékezetesebb mozzanatait. Korhű ruhákban, fegyverekkel felvértezve vonultak a lovasok, a zászlóforgatók, a dobosok, a lovagok, a gazdagok, a szegények. Sajnos az utolsó jelenet megvalósítása nem sikerült eléggé, mivel az időjárás is közbe szólt, a hangosítás is elromlott, így a katarzis elmaradt. Talán jobb lenne, ha ez a jelenet a templomban zajlódna le, hiszen akkor nem keveredne a vásári kompánia a Szent Erzsébet misztérium játék résztvevőivel, nézőivel.
Társaságunkban megfogalmazódott, hogy jövőre mi is felöltözünk korhű ruhákba és úgy veszünk részt a felvonuláson. Tisztelegve ezzel az előtt a fiatal asszony előtt, aki kora uralkodói családjaiból kiemelkedve olyan mintát, életeszményt adott, amely ma is követésre méltó. (írta: Csontos Gabriella)

Tavaly év végén elütötte egy autó Pöttyöst, a befogadott macskánkat. Nagyon sajnáltam, pedig én igazából kutyás ember vagyok, a cicákat nem szeretem, szerettem. Pöttyös az uramat fogadta el, rám nem is hederített, hiába szólongattam, aztán decemberben már odajött az ölembe. Épp hogy egymásba szerettünk és már nem is volt. Januárban megfigyeltem, hogy a kisházhoz - Pöttyös helyére - jár egy falka macsek. Két fekete-fehér foltos és három teljesen fekete. Minden nap tettünk ki nekik ennivalót. Jöttek is, de egy idő óta csak egy fehér mellényes fekete cica ragaszkodik a helyhez. Az uramtól már nem tart, ha kinn dolgozik a kertben nem szalad el tőle, hanem tisztes távolból ül és figyeli, hogy mit tüsténkedik. Ha engem meglát szalad, de a múltkor le tudtam fényképezni, mert csak a veteményes közepéig ment, ott lefeküdt s kivárta, hogy csináljak róla egy sztárfotót. A pofija fekete és fehér, olyan mint Batman, s mivel nem tudom a nemét, ezért így hívjuk magunk között. (Írta: Csontos Gabriella)

2016-ban igen rövid volt a farsangi idő és korán volt húsvét ünnepe is. Anyukám és az én drága jó uram március végén ünneplik a születésnapjukat, így húsvétkor újra együtt volt családunk. Készültünk most is, előre megterveztük a menűsort, melyik nap mit eszünk, mikor mit főzünk, szép sorban. Szombaton este feltettem a sonkát főni és úgy gondoltuk, hogy a sonkalé lesz az alapja a finom bablevesnek, amit majd vasárnap tálalunk fel. Húsvét első napján viszont olyan ragyogó napsütésre ébredtünk, hogy az uram mise után gyorsan megtisztította a zöldségeket, beleaprította a sonkalébe és azonnal kiment az udvarra, hogy a  fűszernövényeket - amit egy idő óta gondosan gyűjt és vásárol - elültesse. Miután már félig kész volt a kerti munkával bejött a konyhába, hogy megnézze a levest. A lábas fölé hajolt, jól megkavarta és megkóstolta, majd  azt kérdezi tőlem, hogy hol van a levesből a bab?
- Hát tudom én? - kérdezem s nézek rá meredt szemekkel. a gyerekek is kacagtak, hogy a bablevesből csak a legfontosabb maradt ki majdnem, de még időben észrevettük és pótoltuk a hiányt. Szóval izgalmas perceket töltöttünk a tűzhely mellett, de a legjobb és a legszebb idő az udvaron ért bennünket. Lehoztuk a padlásról a kölcsönbe kapott libikókát, csúzdát.
Felkerültek a fára a hinták, megtaláltuk a műanyag kismotort is. A lányok - Blanka, Lilla és Luca - tojás, nyuszi és csibe keresésbe kezdtek, majd miután mindet megtalálták a fűben, a fa és bokor alatt természetesen a játékokra vetették magukat. A férfiak fél szemmel figyelték őket, de közben tudtak pálinkázni, beszélgetni. A hölgyek benn, a lakásban vitték a szót. Az én karomban Jázmin unokám elaludt a jó levegőn. No, ilyenkor szeretném megállítani az időt! Azért írom le, mert fotókat nem készítettünk, de szerintem mindenki elraktározta a szívében ezt a napot.
Húsvét hétfő délutánján régi szokás szerint egy baráti házaspárnál gyűltünk össze, hogy a fiúk megocsoljanak bennünket lányokat, asszonyokat. Kikérdeztük egymást, hogy mi történt az elmúlt egy évben a gyerekeinkkel. Hol tanulnak, melyiknek mikor lesz az esküvője, kinek mi a búja, öröme. Másnap csináltam képeket a kertről. Tojások díszítik nálunk mindig a diófát húsvétkor és a fűszerkertünk olyan, mint egy arborétum. Minden növény tövében kis táblácskára fel van írva a neve. Már nyílik a pitypang, készülhet belőle majd a szörp és a méz. Üvegbe zárjuk a tavaszi napsütést! (Írta: Csontos Gabriella)

Eszembe jutott, hogy anyukám minden Húsvét előtt nem csak a lakást takarította ki, hanem neki esett a virágoskertnek, hogy ha jönnek a locsolkodók szépet lássanak már az udvaron is. Anyósomék a tavaszi ünnepre már felköltöztek a zempléni kis faluban lévő házukba, hogy elkezdjék a hatalmas udvart rendbetenni, a ház előtti virágoskertet ráncba szedni. Ha ezt felemlegetjük az urammal mindig arra a megállapításra jutunk, hogy a kert az élet meghosszabbítását szolgálta a szüleinknek. Bár apósomék házához hatalmas udvar tartozott, amiben a fűnyírás is több napig tartott, anyukámék pedig a házhoz tartozó veteményesen kívül egy hobbi kerttel is büszkélkedhettek. Mindez annyit jelentett számunkra, hogy sokszor kérték a segítségünket, amit mi immel-ámmal teljesítettünk, pedig volt más bajunk és problémánk is és egyébként sem volt valami nagy ándungunk a dologhoz. Ezt átgondolva a mi udvarunkon tenyérnyi a veteményes, parányi sáv lesz a fűszeres. A mi kis kertünk olyan, mint egy kis játszótér, ahol éppen annyi a dolgunk, amitől egészségesen elfáradunk. Egyenlőre bírunk is vele, sőt egyre jobban szórakoztat és edz bennünket. Az ásás utáni napon kinn főztem az ebédet a Salgó tűzhelyes nyári konyhán. Paprikás krumpli volt fodros tésztával. Az uram kitisztította a madáritatót.
A fűszerkertben már van levendula - két fajta is - rozmaring, menta, citromfű és egy olyan növény, amit tavaly hoztam Horvátországból. Azt hittem akkor, hogy levendula, hiszen ezüstös, keskeny levelei arra engedtek következtetni. Egész télen gyönyörűen virított. Most megsodorva és megszagolva levelét arra jöttem rá, hogy nem levendula, hiszen teljesen olyan illata van, mint a currynek.
A közösségi portálon megosztottam a növény fotóját és kértem segítséget a beazonosításához. Jöttek is a kommentek és az uram volt tanítványa, a ma már országos hírű kutató biológus  - és többek is megerősítették - fejtette meg számomra a talányos növény eredetét. Curry nevelődik az udvarunkon. No, aztán kaptam még aznap két másik különlegességet: citrom illatú kakukkfüvet és tárkony töveket ajándékba. Tehát gyarapodik a fűszerkertem. Végezetül ajánlok egy dalt Kiss Ferenc barátunktól, aki felsorolja szinte az összes gyógy- és fűszernövényt ebben a szerzeményében. (Írta: Csontos Gabriella)
           

Rég írtam, de nehéz időket élek.  A 2015. év szépen és tragikusan ért véget, hiszen itthon voltak a gyermekeink, együtt volt a család, mint mindig. Egy hétvégi reggelen azonban hiába kerestem Pöttyöst, a befogadott cicánkat nem jött elő  még délben sem. A szomszédék vették észre kimeredt holtestét az út mentén. Éjszaka elütötte egy autó. Az uram és a szomszéd Pista megadta neki a végtisztességet és eltemette a kert végébe. Egy évig élt nálunk és megismerte a boldog macskák életét, szabadon, szeretve, jó koszton volt tartva. Napokig gyászoltam.
December elején sok barátunk jött hozzánk vendégségbe és hoztak kedves ajándékokat a névnapomra. Kaptam majd egy kiló diót, meg mindenféle házi készítésű finomságot. Jézus közelgő születésnapjára való tekintettel mézeskalács betlehemet, amit meg kellett ígérnünk, hogy karácsonykor meg is eszünk majd. Nagyon finom volt Mária, József és a három királyok.
Legutoljára a szamarat ettem meg. Karácsony előtt ügyet intézni Debrecenbe kellett mennünk és a kellemetlenség mellett az volt a legnagyobb boldogságunk, hogy Blankánkkal sétálhattunk az ünnepi díszbe öltözött főtéren. Dezső Papival a rénszarvas szánra is felültek. 2016 januárjában arra döntöttem, menyemmel megbeszélve, hogy minden héten egyszer egy unokás napot tartok. Blankával ez a nap csak a miénk. Voltunk a Dalidón, amit felhőtlenül élveztünk. A farsang kezdetén megrendezett vidám programon magunk készítette koronával a fején elmélyülten festett az unokám. Voltunk a Csokonai Színházban egy zenés mese előadáson. Megnéztük Jancsi és Juliska történetét a Vojtina Bábszínházban. Egy másik alkalommal elmentünk a barátnőmhöz, akit megköszöntöttünk 60. születésnapján.  Az egyik februári napon csak úgy sétáltunk, pedig szemerkélt az eső.
           
Az e havi családi napunkon, amikor a fiaim születésnapját ünnepeltük, illetve most már Jázmin unokámét is - mivel ő is ebben a hónapban jött a világra -, olyan öröm ért, amit sosem fogok elfelejteni. Nehéz helyzetünkre való tekintettel az öt tagú család nagy ajándékot adott nekem.  (Írta: Csontos Gabriella)

Télen kicsit magába néz az ember. Számba veszi veszteségeit, sikereit. Már november elején megérint engem ez a hangulat. Még tavaly készült az a fotó, amit most találtam meg a telefonomon. Ezzel tudnám érzékeltetni azt, hogy mire is gondolok. A 2015-ös ladányi falinaptárat Győrfi Lajos szobrászművész alkotásai és G. Nagy Ilián versei illusztrálták.  Ez a szép kiadvány konyhánk falát díszítette egész évben. November hónaphoz Kerekes Laci síremlékét választották a szerkesztők. Egész hónapban Laci tekintete kísért. Az asztalon gyertya , az uram még reggel behozott egy utolsó szál rózsát a kertből, ami még a kora téli hidegben bimbózott. 15 éve ment el Kerekes László Jászai Mari-díjas színművész. (Írta: Csontos Gabriella)

Az első Önkormányzat megalakulása óta 25 év telt el. 1990-ben, az első szabad és demokratikus választások után Püspökladányban is megalakult az első Önkormányzat. Ennek emblematikus személyisége Dr. Farkas Dezső, a város első polgármestere. Dr. Farkas Dezső 1972-ben érettségizett a KLTE gyakorló gimnáziumában. Majd tanulmányait Németországban folytatta, és 1976-ban végzett közgazdászként. Ezt követően a Budapesti Közgazdasági Egyetemen 1980-ban szakközgazdász diplomát szerzett, és rá egy évvel a doktori címet is megkapta.
Családjával életét Hajdúszoboszlón kezdte, majd Debrecenbe költözött. A csapágy-gyár és a Hajdúsági Iparművek után a Megyei Tanács Tervosztályán dolgozott 1982-1986-ig, ahol komoly tapasztalatokra tett szert a települések gazdasági életének irányítása terén. 1987-ben szabadúszó, szellemi szabadfoglalkozású lett, elsősorban tolmácsolásból és fordításból élt. Politikai érdeklődése mindig is megvolt, de sokáig úgy gondolta, hogy belülről is meg lehet reformálni az államrendszert. A nyolcvanas évek végére azonban már a megoldást a többpártrendszerre épülő demokratikus átalakulásban látja. Lelkesen üdvözli az új társadalmi szervezetek, majd a pártok megalakulását. Farkas Dezsőt magánéletének változása - házassága Csontos Gabriellával - Püspökladányba hozta, és így itt a frissen megalakult MDF-nek Ő lett az elnöke.
Hogyan emlékszik vissza az első demokratikus választások idejére?
Előzménye volt a nemzeti kerekasztal megalakulása. Ez azt jelentette, hogy 1989-ben le kellett ülni tárgyalni az ellenzéknek és az uralkodó pártnak; az egyik oldalon ültek az MDF, SZDSZ, FIDESZ, KISGAZDAPÁRT képviselői, a másik oldalon a régi rendszer képviselői: az MSZMP, a KISZ, a szakszervezetek és a Hazafias Népfront. Meg kellett állapodni a választások időpontjában és lebonyolításának menetében, amit 1990-re tűztek ki. Ekkorra már városunkban is megalakultak az országos pártok helyi szervezetei, újságot, szórólapokat gyártottunk, gyűléseket szerveztünk, részt vettünk a tanácsüléseken. Emlékezetes akciónk volt az erdélyi magyarok megsegítésére gyűjtött segélyszállítmány megszervezése 1989. decemberében.
A mai fiatalok nem tudják, hogy mi a különbség a régi szocialista rendszer tanácsi vezetése és az önkormányzati rendszer irányítása között. Kérem, beszéljen erről!
A tanácsok beépültek a kommunista diktatórikus rendszer hierarchiájába, ami azt jelentette, hogy felülről irányították a településeket.
Az önkormányzatiság lényege pedig, hogy minden közösség szabadon, önállóan működjön és döntsön érdekeinek érvényesítésében. Ehhez pedig az államnak kötelessége biztosítani az anyagi feltételeket.
Hogyan zajlott Püspökladányban az első önkormányzati választás?
Akkoriban a választások helyi szinten is 2 fordulósak voltak. Az első fordulót 1990. szeptemberében tartották meg. Püspökladányt 10 körzetre osztották. Azok, akik a legtöbb szavazatot kapták, azok juthattak be az önkormányzati testületbe. Az első fordulóban a szavazás 3 körzetben lett érvényes és eredményes. A 2. fordulóban jutott be a körzetekből további 7 képviselő, és 9 képviselő pártlistáról került be a testületbe. Így 1990. október 14-én a 19 fős képviselő testületet megválasztották. A testületből 11 fő a jobboldali, 8 fő a baloldali gondolkodású polgárokat képviselte.
Elmondhatjuk, hogy történelmi jelentőségű az első testület megalakulása. Kik voltak a tagjai?
Baloldaliak: Dr. Pásztor János, Dr. Nagy László, Tomka Jánosné, Csizmadia Lajos és Ökrös István az MSZP jelöltjei, míg Szilágyi Lajos, Dr. Garamvölgyi György és Dr. Molnár László független jelöltként jutott be a testületbe.
A jobboldaliak pedig: Dr. Felszeghy Szabolcs, Györkei Gyula, Dr. Hódos József, Szilágyi Imre, Papp Sándor és Dr. Farkas Dezső az MDF, Kisgazda párt és Vállalkozók pártja támogatásával, Mile István, Dr. Nagy János és Szabó Ferenc az SZDSZ, Pereiné Borsos Gizella és Kardos István a FIDESZ jelöltjeiként lettek képviselők.
Hogyan történt a polgármester választás?
Akkor még a polgármestert nem közvetlenül a lakosság választotta, hanem a megalakult testületnek volt ez a feladata. Meglehetősen fonák helyzet alakult ki, mert a jobboldal volt többségben a testületben, mégis a törvény szerint a volt tanácselnök jelölhette ki a polgármester választás időpontját. Ez pedig 1990. október 24-re esett, 10 nappal a választások után. Ez az időszak azzal telt el, hogy a baloldal erős kampányt indított, hogy a jobb oldaliak közül sikerüljön meggyőzni néhány embert, hogy szavazzon a baloldal jelöltjére. Városszerte ismert volt a két jelölt: Dr. Molnár László a régi rend jelöltje volt. Mile Istvánt az ellenzék jelölte, de az utolsó pillanatban (október 23-án este) visszamondta a jelölést, mert családját annyi atrocitás érte. A polgármester-választás másnap a jelenlegi házasságkötő-teremben kezdődött el. Csizmadia Lajos tanár úr, a legidősebb megválasztott képviselő vezette le az ülést. Nyilván, részben a törvényeket betartva igyekezett irányítani, részben a hatalmon maradni akaró baloldal „ukászait” követte. Ő ült a pulpitusnál, vele szemben félkörben ültek a képviselők és a hátuk mögött a baloldali tömeg zsúfolódott, a jobboldaliak pedig kiszorultak a folyosóra. A baloldaliak fel voltak készítve, hogy Mile Istvánt a jobboldal polgármester jelöltjét támadják hozzászólásukkal. Csak arra nem készülhettek föl, hogy a jobboldal jelöltje közben megváltozott, így Dr. Felszeghy Szabolcs bejelentette új jelöltjüket: Dr. Farkas Dezsőt. A felkészített tömeg nem tudott olyan gyorsan váltani és ők így az előre megszerkesztett koreográfia alapján Mile Istvánt szidták tovább. A végén csak sor került a fő napirendi pontra is: a polgármester választásra. A titkos szavazás 10:9-re dőlt el a jobboldal javára. (Ebből kiderült, hogy egyvalakit sikerült meggyőzni a baloldalnak, máig sem tudjuk, hogy kit.) Mindenesetre én vehettem át a városvezetést, mint a demokratikus választások első polgármestere.
Hogyan indult el az első önkormányzat működése?
A működéshez pénz kellett. Nyilvánvalóan ennek egy részét az állami költségvetés biztosította, amit a törvény szerint csak működtetésre lehetett fordítani. Fejlesztésre csak az önkormányzat által kitermelt összeget lehetett felhasználni. Ez pedig a helyi adóból, vagyonértékesítésből vagy saját vállalkozásból jöhetett létre. Olykor céltámogatásra is számíthattunk az államtól. A nehézség abból adódott, hogy a működtetésre kapott pénzből nem lehetett fejlesztésre átcsoportosítani. Ahhoz viszont ragaszkodtunk, hogy a kötelezőn felül helyi adót ne vessünk ki az amúgy is elszegényedő, munkahelyeit elvesztő lakosságra. A működés egy másik forrása az államtól kapott vagyon, amiért aztán nekünk kellett felelősséget vállalni.
Feladatunk volt még mindazon szervezetek (bizottságok, intézmények, vállalatok) létrehozása, amivel az önkormányzat irányítani tudta a várost. A rendszer kialakítása egy hosszú folyamat volt és sok-sok nehézséggel járt. Sokszor éjszakába nyúló vitákon döntöttünk a város kérdéseiről. Tehettük mindezt a saját kontónkra, hiszen a képviselői tevékenységért akkor még nem járt fizetés vagy tiszteletdíj.
Melyek azok a legjelentősebb változások, amelyek az Ön polgármesteri munkás-ságának éveihez kötődnek?
Legnagyobb feladat volt az áram, a gáz, a szennyvíz-hálózat átvétele az államtól. A közművesítésnek a technológiai sorrendjét be kellett tartani. Először a szennyvíz-vezetéket letenni az utak alá, majd leburkolni azokat. A gáz-és a telefonhálózat is a ’90-es évek elején épült ki Püspökladányban. Bővült a Petőfi iskola, rendeztük a főteret, támogattuk az egyházakat, a civil szervezeteket, alapítványokat hoztunk létre a sport, a kultúra és a tehetségek támogatására, kitüntetéseket alapítottunk, stb. Egyszóval nem volt egyszerű a város életének megszervezése: ha egy valaki jól járt valamivel, ha egy valakivel jót tettünk, akkor a másik tíz megsértődött.
Fontosnak tartja-e a polgármester politikai elkötelezettségét?
Igen, mert ha a város vezetése nem „olyan színű”, mint a kormány, az több konfliktusnak a forrása lehet. Szerencsés egybeesés az, ami jelenleg is van városunkban, hogy mind a város vezetése mind az országgyűlési képviselője, mind a kormány a FIDESZ-KDNP párt elkötelezettjei. Ez erősíti a várost.
Hogyan látja a jelenlegi önkormányzati vezetés munkáját, és mit javasolna a jövőre vonatkozólag?
Én azt hiszem, hogy jó úton haladnak. Nagyon örülök annak, hogy sok minden fejlődött. Ma már nagyobbak is a lehetőségek a pályázatok révén. Nyilván nyitott szemmel kell járni, nyilván kellenek a munkatársak, akik ebben segítenek, és hát kell egy olyan többség amely a szükséges politikai döntéseket ehhez meg tudja hozni. Fontos, hogy a mindenkori vezetésnek legyenek céljai, elképzelései városunk jövőjéről. Azt szokták mondani, hogy annak a hajósnak, akinek nincs célállomása, annak minden szél rossz, mert nem tudja, hogy merre akar menni. De, akinek van egy célja az tudja, hogy ez a szél jó, a másik szél meg nem jó, és akkor azt kikerüljük, ezt meg befogjuk a vitorlánkba. Úgyhogy „jó szelet” kívánok az utódaimnak! (forrás:Püspökladányi Hirek 2015.novemberi szám, fotó:Lévai Péter)