A Madarak és fák napján most már le kell írnom, hogy 2017 tavaszán a teraszunkon fészket rakott egy kerti rozsdafarkú pár. Szegénykék már tavaly is próbálkoztak, hevesen építetkeztek, olyan szerelmesek voltak egy hétig, hogy még! Ágat, bogat, mohát és mindenfélét hordtak a konyha ablak fölött lévő gerendára, de az mindég lehullott, nem volt elég széles, így a teraszunkat délelőtt, délután takarítani kellett. Aztán az uram csinált egy úgynevezett fecske-pelenkát, tehát oda szegelt egy szélesebb fa darabot a gerendához. De mire ezzel készen lett a rozsdafarkú párnál elmúlt a szerelem, a fészekrakó kedv. Az idén viszont visszajöttek és most már takaros mohapárnával kibélelt otthont építettek a fiókáiknak. Sajnos nagyon félénkek, így amikor kinn vagyunk a teraszon csak köröznek, szájukban bogárral, gilisztával és nem mernek berepülni a fészekbe. Bízunk benne, hogy megszokják jelenlétünket és nem halnak éhen a picik és jövőre is visszajönnek hozzánk. (Írta: Csontos Gabriella)

Bodnár Sándor Csenki Imre Néptanító-díjas nyugalmazott középiskolai tanár, Püspökladány város Díszpolgára április 14-én ünnepelte 89. születésnapját. Ebből az alkalomból köszöntöttük őt, volt tanítványai személyesen és facebook üzenetekben:

Kati Pléliné: Isten éltesse!!! Andrásné Hadházi: Nagyon szerettem Bodnár Tanár Úr földrajz óráit! Felejthetetlen, gyönyörű emlékek fűznek hozzá. Sajnálom,hogy nagyon régen találkoztunk. Amikor, 2015- ben végleg visszajöttem Püspökladányba, bemutatkoztam Tanár Úrnak, és emlékezett rám. Csodálatos érzés volt. ISTEN ÉLTESSE DRÁGA TANÁR ÚR! Andrásné Boruzs: Boldog születésnapot kívánok erőben egészségben ! Éva Pánti Sándorné: Nagyon Boldog Születésnapot Kívánok Tanár Úrnak! Lajosne Mohos: Kedvenc tanárom volt! Péterné Rácz: Sokat éljen erőben egészségben! Karacs Erzsébet: Boldog születésnapot ! Eszter Kiss: Isten éltesse Tanár Urat! Erzsébet Vaszkóné: Boldog születésnapot, erőt, egészséget kívánunk Tanár Úrnak! Klára Ráczné Kövesi: Igazi PÉLDAKÉP, mint pedagógus és mint ember. Hálás vagyok, hogy a tanítványa lehettem! Isten éltesse még köztünk sokáig jó erőben, egészségben! Bene Judit: Bodnár tanár úr is egyike a gimnázium azon tanárainak, akit mindenki szeretett. Én is többek között. Kiváló pedagógus volt, életem egyik meghatározó tanára! Nagyon-nagyon szerettük az óráit. Isten éltesse sokáig, jó egészséget kívánok én is neki! Azt hiszem minden régi ladányi gimis szeretettel gondol rá. Imádtuk az óráit, a humorát, az emberségét! Drága Bodnár tanár úr!!! Isten éltesse jó egészségben sokáig! Kövesi Béláné Margó: Isten éltesse tanár urat erőben, egészségben, szeretetben sokáig! Jánosné Török: Jó egészséget, boldog hosszú életet kívánok sok-sok szeretettel! Földrajzot tanított nekem. Imádtam! Hornyák Sándorné Juliska: Isten éltesse Tanár Ur erőben egészségben. Cilla Nemes: Boldog születésnapot és jó egészséget kívánok Tanár úr! Karacs Elekné:Nagyon boldog Születésnapot kívánok és jó egészséget! Imréné Nagy: Boldog születésnapot kívánok Tanár úrnak!! István Kardos: Én ugyan nem voltam a tanítványa, de mint pedagógus a példaképem volt! Isten éltessen Sanyi bácsi jó egészségben! Bencze Lászlóné: Szívből gratulálok és jó egészséget, minden jót kívánok a tanár úrnak ismeretlenül is: egy másik díszpolgár. Istvánné Gali: Boldog születésnapot és jó egészséget kívánok Kedves Tanár Úr!!! Négy évig voltam a tanítványa!! Imádtuk kedves humorát!! Sárosi Katalin: Boldog születésnapot kívánok! Kerekgyarto Laszlone: Isten éltesse tanár urat erőben egészségben ! Kedvenc tanárom volt ! Lajosne Mohos: Sok szeretettel köszöntöm Isten éltesse még nagyon sokáig!!! Angelika Karacs F: Egy hiteles, nagy pedagógusgeneráció emberséges, jóhumorú, nagytudású tagja Tanár Úr, akinek a földrajzóráira azért tanultunk, mert szégyelltük volna előtte, ha nem tudunk. Isten éltesse még nagyon sokáig! Éva Farkasné Gecsei: Sajnálom, hogy szegény Irénke néni nem ünnepelhetett vele!!Tanárnak, osztályfőnöknek és kollegának is fantasztikus ember volt, igaz engem minden földrajz óra előtt kihívott felelni, de ez csak a szeretet jele volt!! Darai Józsefné Eta: Isten éltesse erőben, egészségben Tanár Urat!! Márta Kathiné Bagdi: Csodálatos tanár. Isten éltesse! Erzsébet Egriné Varga: Boldog születésnapot kívánok! Isten éltesse sokáig a Tanár Urat! András Eisele: Isten éltesse! Seres Lajos: Isten éltesse TANÁR ÚR! Edit Fülöpné Béres: Isten éltesse erőben egészségben ! Monika Sztányiné Gál: De szerettem én is!! Sokszor emlegetem még!! Isten éltesse jó egészségben!! Éva Hunyadi: Isten éltesse tanár úr! 

Vanyi Laszlo És Judit:

Emese Dezsényi: Isten éltesse drága Bodnár TANÁR ÚR! Így csupa nagybetűkkel! Andrea Korom: A kedvenc tanárom volt Szerdi tanár úrral együtt ! De jókat kirándultunk vele! Azóta tudjuk Acuncion, Lima, Parana! Ko......rán lennne meg abbahagyni a feleltetest, Kő.... teles vagyok meg valakit feleltetni! De jó volt!!! Imádom! Minden létező jót kívánok neki! Nagy Ibolya: Nagyon szerencsés voltam, hogy a tanítványa lehettem. Jó egészséget kívánok TANÀR ÙR! Gál-Mohos Marianna: Isten éltesse Tanár Úr, erőben egészségben! Zsóka Lekvárné: Isten Éltesse Tanár Úr! Kovácsné Fekete Andrea: Drága Tanár úrt az isten éltesse még jó sokáig!!Legjobb,sokunk kedvence. Mária Gondáné Nádházi: Isten éltesse nagyon sokáig! Julika Tóthné: Isten éltesse még nagyon sokáig!!! Kiváló pedagógus volt!!! Andrea Korom: Jaj de jó Bodnar Tanarur 89 éves isten éltesse sokáig erőben egészségben! Lakatos Istvánné: Isten éltesse Tanár úr ,felesége Irénke néni volt az osztály főnököm tanár úr a párhuzamos osztályé.Csodálatos 4 év volt életünket meghatározta emberségük,hogy tanítványaik lehettünk,s még a gyermekeink is.szívből gratulálok. Jenőné Marsi: ISTEN ÉLTESSE TANÁR ÚR! Margit Mészáros: Boldog Születésnapot szeretettel. Pernyésné Juhász Edit: Boldog születésnapot kívánok drága Tanár úr! Jó egészséget kívánok! Márta Sebők: Annyira szerettük a humorral teli földrajz óráit! Igazi, vérbeli pedagógust kaptunk személyében anno.......Isten éltesse jó egészségben!!!BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KíVÁNOK!!! Ica Barcsai Ferencné: Jó egészséget, és méltó idős kort kívánok Tanár Úrnak, szeretettel! Julika Tóthné: Élmény volt az óráin jelen lenni!!!! Megyaszai Szilvia: Isten éltesse Tanár Urat jó egészségben, szeretetben! Zsuzsa Bodnárné: Boldog születésnapot, és sokáig tartó egészséget kívánok a Tisztelt Tanár Úrnak! Erzsébet Gasparik: Isten éltesse drága tanár urat! Magdolna Uhrin Józsefné: Köszönjük drága Tanàr urat!Családunkban Gyermekeinknek osztályfőnöke volt,nekem földrajzot tanított,egy életre!!!! Köszönjük!!!!!! Ferenc Mihály Biró: Tanárként, emberként példakép!! Somogyi József: Jó egészséget kívánok Tanár úrnak, szeretettel gratulálok neki utólag is születésnapjához!! Nem csak tanítoott, de nevelt, példát mutatott mindenben a tanuló ifjúságnak! Szítóné Nagy Ildikó: Isten éltesse TANÀR urat. Edit Szabó :Drága tanár úr, rég mentünk együtt piacra. Mária Vargáné Matolcsi: Kedves Tanár Úr, engedje meg, hogy szeretettel köszöntse ebből az alkalomból volt tanítványa, a Debreceni Egyetem Földtudományi Intézetének könyvtárosa. (Csontos Gabriella, ha nem túl nagy a kérés, adjátok át neki... )Ildikó Magyar: Micsoda nagyszerű, humoros tanár volt Sanyi bácsi. Imádtam az óráit. Anikó Tóthné Kun Gazda: Sok boldog születésnapot kívánok Tanár úrnak jó erőben, és egészségben. Sándor Kovács: Gratulálunk Tanár úr,Jó Egészséget Kívánunk. Sándorné Faragó: Gratulálok és jó egészséget kívánok Sanyi bácsinak! Nemes Erzsébet Viola: Isten éltesse Drága Tanár Úr! Ágnes DrKenyeresné Z: Nagyon sok szép emlék köt Bodnár tanár úr óráihoz, és utána mint kollegához a püspökladányi gimnáziumban. Szívből gratulálok sikeres életútjához s születésnapjához! Köszönet a szervezőknek s külön Csontos Gabriellának, hogy a volt diákok nevében köszöntötték fel, s néhány kedves képet nekünk is megmutattak! Még egyszer Isten éltesse kedves TANÁR ÚR! Szőnyiné Hornyák Éva: Drága Tanár Úr! Születésnapján nagyon nagy szeretettel köszöntöm! Karolina Majoros Bárdosné: Adjon Isten békés,egészséges esztendőket!!!!!!!!!!!! Erika Borsosné Lekvár: Amikor szünetben végigment a folyosón, csakúgy gondolt egyet, ránk mutatott, és mondott egy országot. Mindannyian tudtuk, hogy a fővárost kell mondani. Nekem Malajzia jutott. Azóta tudom: Kuala Lumpur. Bárhol hallom, tanár úr jut eszembe. Ő a PEDAGÓGUS. Sokáig jó egészséggel támogassa még a Jóisten, azt kívánom, azt kívánjuk. Jánosné Rózsa Kiss: Isten éltesse tanár urat! Szeretettel köszöntjük! Kissné Jávorszky Erika: Szeretettel köszöntöm Tanár Úrat! További jó egészséget kívánok! Győriné Hollósi Ildikó: Drága TANÁR ÚR! Sosem felejtem el , amikor földrajz órán először kihívott felelni és véletlen a Hollósi helyett Miklósi Ildikó néven szólított fel. Osztálytársaim attól a pillanattól kezdve a Miki becenevet adták nekem és 4 éven át így szólítottak. Isten éltesse Tanár Úrat erőben, egészségben! Szeretettel köszöntöm magam és édesanyám (Hollósi Mihályné, Ica) nevében is születésnapja alkalmából ! Molnárné Bihari Julianna: Életem meghatározó pedagógusa volt, nagy-nagy szeretettel gondolok rá ma is. Sok szép élménnyel lettem gazdagabb általa. Isten éltesse még nagyon sokáig, drága tanár úr! Rózsika Cseh: Én is köszöntöm kedvenc tanáromat, örülök, hogy istápoljátok! Sarolta Szilágyi: Isten éltesse sokáig erőben egészségben drága Tanár úr! Tőke Lászlóné: Isten éltesse még nagyon sokáig ! Karacs Sándorné: Nagyon boldog szülinapot és jó egészséget kívánok! Jakabné Lajtos Georgina: Kedves Tanár úr! Az egész családom nevében küldöm jókívánságainkat, nagyon sok szeretettel kívánunk boldog születésnapot! Isten éltesse Sanyi bácsit jó erőben, egészségben! Miklósné Sólyom: Drága Sanyi bácsi szeretettel köszöntöm születésnapja alkalmából, további jó egészséget kívánok. Lugossy Margit: Isten éltesse sokáig erőben, egészségben, szeretetben Tanár urat! Szabóné Edit: Isten éltesse sokáig egészségben, szeretetben a Tanár Urat! Keserű Imréné: Nagyon boldog születésnapot és jó egészséget kivánunk! Erna Oborzilné Nagy: Szeretettel köszöntöm TANÁR ÚR! Ökrös Ágnes: Drága Tanár Úr! A Jó Isten éltesse és tartsa meg még sokáig szeretetében! Erzsébet Keserűné: Áldja meg az Isten a Tanár urat és a jó tevőit! Zsófia Korponai: Nagyon Boldog Születésnapot Kívánok! Jó egészséget, és minden jót kívánok! Károly Erdei: Gratulálok tanár úrnak,és jó egészséget kívánok.  Csontos Judit Mariann: Boldog születésnapot és jó egészséget kívánok! Sajnálom,hogy a kedves felesége ezt már nem érhette meg! Marincsák Ibolya: Isten éltesse Bodnár tanár urat! Egri Balázsné: Isten éltesse tanár urat erőben, egészségben! Szeretettel gondolok rá!  Mosolygó Lajos: Gratulálok. Ida Nagy: Gratulálunk a Tanár úrnak! Ilona Tóthné Ujfaludi: Isten éltesse sokáig ! Árpád Kónya: Isten éltessen sokáig tanár úr! Sandor Szabó: Isten éltesse a tanár urat!!! Engem is tanított, élmény volt egy egy földrajz órája! Éva Nagy Jánosné: Boldog szülinapot kivánok. Gál Sándorné: Isten éltesse valóban nagyon jó pedagógus volt imádtuk. Engem is tanított. Mária Tóthné Szabó: Isten éltesse tanár Úr! Engem is tanított!! Monika Koszonits: Nagyon boldog és még sok szülinapot tanár Úr! György Gyermán: Isten éltesse tanárúr !! Gabriella Kiss : Püspökladány. Szülővárosom. Eszembe jut egy középiskola.... Bodnár Sándor Csenki Imre Néptanító-díjas nyugalmazott középiskolai tanár. Isten éltesse!! Tanár úr, most megköszönöm, hogy tanított engem.
Imréné Keserű és Keserű Imre: Kedves Tanár Úr! Boldog születésnapot és még hosszú boldog életet! Szívesen gondolok vissza az 1956-1960 közötti négy évre. Osztályfőnököm voltál, a tanárom, de nemcsak a tanananyag elsajátítására tanítottál hanem az életben való helytállásra is. Büszke is lehetsz rá, mert az osztály minden tagja tisztességes, becsületes állampolgár lett. Az öt évenként tartott osztálytalálkozókon (legutóbb az 55 éves volt) felelevenitjük a régi emlékeket: az osztályfőnöki órákat, a kirándulásokat a klubdélutánokat. Ifjúságunk legszebb évei voltak ezek. Sajnos egyre kevesebben vagyunk, sokan eltávoztak közülünk, de aki él mindenki eljött még a legutóbbi találkozóra is. A személyed iránti tisztelet és összetartozás szép példája ez. Legyél még sokáig közöttünk, hogy még sokszor találkozhassunk!
Ildikó Kissné: Most ültem a gép elé, és látom, hogy az én szeretett tanáromnak volt a születésnapja...kicsit megkésve, de nagyon-nagy szeretettel én is kívánok még egészségben eltöltött éveket, és azt, hogy még sokszor álljunk meg az utcán egy-egy találkozás alkalmával beszélgetni. Drága TANÁR ÚR/csupa nagybetűvel írva, tiszteletem jeléül/ Isten éltesse erőben, egészségben!!

Gondolom ez a cím mindenki számára világos, hiszen ember emlékezet óta nem volt ilyen, hogy április 19-én méteres hótorlaszok miatt járhatatlanok az utak Magyarországon. Már a tavalyi ősznek is igen hirtelen és ugyancsak furán lett vége, így a nyári konyha takarítása el is maradt. Úgyhogy az idén április elsején (és ez nem áprilsi tréfa, de bolond nap volt az biztos) azzal kezdtem a kikelet első napját, hogy hozzá láttam a pókhálós, poros teraszunk takarításához. Előbb örömmel, aztán körömmel - ez a nagyanyámtól vett idézet jutott eszembe, mert teljesen igaz, hogy ha időben és rendszeresen takarítasz, akkor öröm csinálni ezt a házimunkát, ha viszont elhanyagolod, elodázod, akkor dupla annyi időt vesz igénybe és keserves lesz. No, hát azért túl éltem, de legközelebb ilyet nem csinálok.Aztán jött az ünnep, a húsvét, aminek négy napja örömmel telt. Itthon volt a család. Igaz, hogy a nagy fiaink távol voltak, de az unokáimat elhozta a menyem.

        

Blanka készült is, kis kosarában tojások lapultak. Versmondás és locsolás után minden fiú kapott tőle általa díszített piros tojást. Jázikánk még nem tudja, hogy mi az a locsolkodás, de bátran tűrte, hogy a fiúk szagos vízzel permetezzék. Anyukám is kapott rózsavizet, sőt az uram húsvét hétfő reggelén a vasaláshoz használt spriccelővel locsolt meg bennünket, engem és menyemet, hogy el ne hervadjunk. Itthon voltak a bátyámék, az unokatestvérem, Csontos József Attila Békéscsabán zenetanár és vendégként a Püspökladányban tartott hangversenyen zongorázott volt tanítványával.A koncertre is elmentünk. Meghitt együttlétünk volt, felemlegettük a családi történeteket, a hálószobai nagy ágyon délután velünk aludtak el a lányok, Marci fiamék elbicikliztek a szerepi csonka toronyhoz éstermészetesen húsvét hétfőn este most is a kedves baráti házaspárnál gyűltünk össze egy kis tere-ferére és hogy közös  locsolásban részesítsenek bennünket embereink. (Írta: Csontos Gabriella) 

A születésnapokról szeretnék írni, mert ebben az évben február 16-án volt a nagyfiam 40. a kisfiam 25. éves. Bencét 20 évesen szűltem. Rettenetesen sokat híztam a terhesség alatt. Még volt Szülőotthon Püspökladányban, ott feküdtem egy hétig, bár nem volt semmi bajom - csak a súlygyarapodás - de Palkonyai főorvos úr azt a megoldást választotta, hogy beküld mentővel Debrecenbe a Klinikára. Nem volt fogadott orvosom, nem is emlékszem sem az orvos, sem a nővér nevére, akik segítettek nekem. Nem tudom, hogy bemutatkoztunk-e egymásnak.Tehát Debrecenben jött a világra Kiss Gábor Bence. Olyan sokan születtek azon a héten, hogy két ágyon három kismama feküdt. Én konkrétan két összetolt vaságy középen. Hatalmas kórterem volt, lehettünk benne vagy harmincan. A mi ágyunk az ablaknál volt, egész belül és az ajtónál volt egy mosdó. Kb. 10 métert kellett megtennem, ha meg akartam mosdani, fésülködni. Alig bírtam odáig elvánszorogni. A kisbabáinkat csak szoptatásra hozták be három óránként a kórterembe. Aztán kiosztották a nővérkék a picurkákat és ott hagytak bennünket. Nekem lila fogalmam nem volt, hogy mit kell csinálni, hogyan kell rávenni gyermekemet az evésre. Lehet nem is volt éhes, mert a csecsemő osztályon megteáztatták, mert üvöltött. Nem tudom, mindenesetre Bencém a szoptatás végére általában elaludt. Jött a nővér a hosszú gurulós kocsival, fölrakta a babákat és elvitte őket. Mi meg ott maradtunk a bizonytalanságban, hogy vajon jól csináltuk-e vagy sem gyermekeink táplálását. Azt hiszem egy hétig voltunk a Klinikán, majd hazajöttünk anyukámékhoz. A szoptatás itthon sem ment, próbáltam a cicimet kiüríteni, fejtem lelkesen, aztán a nagy nehézségek árán kinyomkodott pár cent anyatejet üvegbe töltve betettük a hűtőbe, amit egyszer véletlenül ki is borítottam. Akkor arra döntött a család, hogy cumisüveg és tápszer, mert a gyerek éhenhal.
Márton fiammal 35 évesen lettem várandós. Teljesen elfelejtettem, hogy milyen is a szülés. Előtte egy évvel volt egy vetélésem. Ezért is, és azért is, mert ennyi idősen már kicsit aggódóbb az ember, kicsit szorongtam. Az uram akkor volt Püspökladány polgármestere és épp ekkor utazott több önkormányzati képviselő társaságában a finnországi testvérvárosba, Hammelinnába. Tehát nagyon izgultunk, hogy még itthon legyen, amikor Marcika meg akar születni. Bár az uram nem akart jelen lenni személyesen a szülőszobán - akkor még nem is volt divatban az apás szülés -, pedig a szülészorvos gimnáziumi osztálytársa volt, úgyhogy akár benn is lehetett volna, de ezt inkább kihagyta. A szülőszoba előtt akarta megvárni, hogy kisfia megszülessen, de Székely doktor azt javasolta neki, hogy menjen haza, mert még nincs ott az idő és reggel jöjjön vissza. Úgyhogy én ott maradtam egyedül és reggelre ketten lettünk. Egy két ágyas szobában, kényelmes ágyon dekkoltam most is egy hétig a Klinikán, de nem azért mert valami bajunk lett volna, hanem azért, hogy édesapa megérkezzen Finnországból és hazavigyen bennünket Püspökladányba, a Damjanich utcába. Ekkor már a Klinika Bababarát Kórház volt. Éjszakára vitték csak el a babákat, egész nap ott voltak velünk. A nővérkék megtanították a kismamákat hogyan kell szoptatni a piciket. Úgyhogy én is Marcit nyolc hónapos koráig szoptattam. A két szülésem között eltelt 15 év alatt nagyon sokat változott a kórházi helyzet, gyermekeim az én bénaságaim ellenére is épek, egészségesek. (Írta: Csontos Gabriella)

Nem mindig van nekem jó kedvem. Sokszor elszontyolodom, 2016 év végén és 2017 elején többször is beteg voltam testileg-lelkileg. Ilyenkor az uram mindig vígasztal, ne keseregjek, mert nincs semmi baj, majd kilábalunk a rosszból, csak ne izguljak. Én is kerestem azt a tevékenységet, amiben megkapaszkodhatok, ami erőt adhat a továbblépéshez. Aztán megtaláltam! Egyik szombati napon a facebbokon megjelent Szabó Edit (volt gimnáziumi osztálytársam) egy bejegyzése:
" Akinek palacsinta sütés közben eszébejut, hogy
A réten rákot rág a róka,
hogy vörös farka reng belé,
a Rába-parton reggel óta
rohan egy őrült Győr felé,
rikolt a révész, heherészve
csap rossz ricsajt a parti réce,
röhög a piktor – mit tehet?
Fest szürrealista képeket. -  az bizonyára Veritas tag volt." Sokan reagáltak erre. És gondoltam: Ez az! Találkozzunk a hajdani Veritas tagokkal! Olyan sok szép élményünk volt, ott tanultam meg a szép magyar beszédet, ott találtam igaz, máig tartó barátságra és még annyi mindenre, amit azóta én már el is felejtettem. Belevetettem magam a szervezésbe, közben fotókat, régi dokumentumokat is gyűjtöttem, amikből egy diasort állítottam össze, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy majd ezt a találkozón levetítjük. Névsort írtam, aztán leveleztem, beszélgettem, telefonáltam. Olyan jó volt feleleveníteni a régi dolgokat! Már nem is éreztem, hogy nekem milyen rossz napjaim voltak. Bizonyára mindenkinek vannak, de jobb ezeket elengedni és valami új utat keresni, mégha az a múltba visz is vissza. A facebook segítségével több embert is megtaláltunk. Úton-útfélen megállítottak, érdeklődtek, tanácsot adtak, hogy kihez fordulhatok, ki tud az illetőről. A találkozó nagyon jól sikerült. Eljöttek Budapestről, Tiszapüspökiből, kaptam e-mailt Ausztráliából, Tatabányáról, Debrecenből, Egerszalókról, Szekszárdról, Pécsről, Szentendréről. Tervezem a folytatást, mert még csak most kezdődik az igazi emlékezés! (Írta:Csontos Gabriella, a fotókat Gombos Imre készítette)

Ma leszedtem az összes hópehely matricát a konyha ablakról. Eddig annyiszor megcsodáltam reggel és este a fényjátékot rajtuk, de most már vége. Olyan hosszú volt ez a mostani tél... Szeretem a hideget, a havat, a zúzmarát, de mostanra már vágyom a meleg, ragyogó napsugarakra, a madárcsicsergésre. Az idei télben kétszer is nagyon betegek voltunk én is és az uram is, pedig szedtük a vitamint. Aggódunk kórházban lévő ismerőseinkért, egyre jobban értékeljük, hogy már megértünk ennyi telet. Február végén megnyílik a madarak torka, alig várom már, hogy halljam az éneküket. Kicsit depis időszak ez, amit olyan események szervezésével próbáltam elkerülni, mint pl. Veritas találkozó és a gyermekeim születésnapjának megünneplése.

                                                          

Mindegyik jól sikerült, de ezekről majd később. (írta:Csontos Gabriella)

Egyszer régen, a bátyáméknál voltunk a tanyán. Az udvarukon volt egy kemence  - még az előző tulajdonos hagyta rájuk - és anyukám addig emlegette a finom házi kenyeret, amit még gyerek korában evett, hogy hozzá kezdtünk kenyeret sütni. Hajnalban - öt órakor - keltett bennüneket, hogy dagasszuk be a kenyeret. Aztán felváltva a sógornőmmel gyúrtuk, gyömöszköltük a tészát. Már alig éreztem a karom, de anyukám azt mondta, hogy sokáig kell csinálni. Aztán abba hagytuk szegény tészta gyűrkölészését és hagytuk pihenni. Sokáig kelesztettük. addigra a bátyám és az uram begyújtottak a kemencébe. Azon egy kicsit elvitatkozgattak, hogy most hova is huzigálják a parazsat, de hát életünkben először csinálták. A kenyerek olyan szépek lettek, hogy csak ámultunk. Még két hét múlva is finom volt minden morzsája, mert természetesen haza is hoztunk belőle. Azóta mindig figyelem a kenyérsütésről szóló híreket. Aztán ennek kapcsán a kovászt is megismertem. Rátaláltam egy régi ladányi ismerősre - Barcsainé Icára - aki aztán tökélyre fejlesztette ebbéli tudományát. Elmentem hozzá. Kaptam tőle kovászt, mindenféle tanáccsal ellátott. Itthon azóta is próbálgatom. Ica megmondta előre, hogy ez a tevénység, a kovász nevelés türelemre, alázatra tanít. Most vagyok az elején, de már meghálálta a kovászom a figyelmemet.
Az általam felélesztett kovásszal sütött kenyerem. Nagyon nem méregettem a hozzávalókat. Van benne kb. 70 dkg fehér liszt és 2 púpos evőkanál rozsliszt. Este csináltam az előtésztát, a pulton hagytam, másnap délelőtt tettem hozzá a lisztet, kb. 3 dl vizet és egy kicsit gyúrtam és félre tettem, majd amikor eszembe jutott újra gyúrtam egy kicsit. Ezt azt hiszem háromszor csináltam. Aztán betettem a hideg kamrába. Délután negyed öt körül beletettem a vaslábosba, betoltam a hideg sütőbe és 230 fokon fedő alatt elkezdtem sütni. Aztán 45 perc múlva levettem a fedőt, meglocsoltam vizzel és még sütöttem negyed óráig. Ilyen lett. Az uram megdicsért, hogy finom lett a kenyerem. Örülök. (írta:Csontos Gabriella)

A 2016-os advent december 12-e után kissé felgyorsult. A névnapom hétfőn volt és ezért azon a héten minden nap köszöntők jöttek estére, így az adventi kalendáriumunk kis feladatai megoldatlan maradtak. A következő héten pedig már a karácsonyra készülődtünk. Közben nagyon beteg lettem. Az ünnepvárásra való hangolódás lassan ment, de ennek ellenére sikerült mindent megvalósítanunk. Most felváltva jöttek a gyerekeink hozzánk az ünnepek alatt, kinek-kinek ideje, programja, egyéb elfoglaltsága szerint. A szent napon estére szép lett a karácsonyfánk, megfőtt a hallé, megjött édesanyám, aki a bejglit szállította, János és Jutka, akik pedig a finom sültet hozták az ünnepi asztalra. Vacsora után együtt álltunk a csillagszórók fényében és fújtuk a Mennyből az angyalt. A karácsonyfa alatt olyan ajándékokat találtunk, ami az bizonyítja, hogy valóban léteznek angyalok. S, hogy miért? Nem vagyok igazi sütemény készítő szakember, ezért nagyon boldog voltam, mikor az utolsó adventi vasárnapon kaptunk a szomszédból mézest, a barátnőmtől habcsókot, Jutka sógornőm pedig igazi karácsonyi stollent is tett a csomagba.
Az ajándékok között volt kancsó, aminek azért örültem, mert a névnapi vacsorák egyikén sikerült az egyikbe forró vizet tölteni, amitől annak az alja azonnal levált. A másik ajándékcsomagban pedig alufólia is volt. Ez azért furcsa, mert nem tudom hogyan tudódott ki, hogy konyhánkból épp a három napos ünnepre fogyott ki a sütés-főzés-csomagolás legfontosabb kelléke. Elmondhatatlanul boldog voltam. De kaptunk otthon készült fahéjas forró csoki keveréket, könyveket, apró csodákat. Egészségünk nem jött helyre az ünnepek alatt sem, sőt az uram - aki a téli szünet kezdetéig teljesen egészséges volt - a vakáció első napján lett náthás, de nagyon. Szilveszterre azonban úgy ahogy helyre jött és most is, immár harmadjára a füzesgyarmati fürdőben ért bennünket baráti társaságban az év vége. (írta:Csontos Gabriella)

Nagy örömünkre november végén el tudtunk menni Budapestre színházba és Marciékat is meglátogattuk. Tőlük kaptunk egy nagyon aranyos ajándékot. Interaktív adventi naptárt 2 főre. Használati utasítás is volt rajta. Íme:

A gyerekeknek egy Szabó T. Anna által írt verses adventi naptárt vittünk. Ez az idei várakozás nagyon szépen telik. Teátrumos adventnek fogom elnevezni, mert már háromszor voltunk eddig színházban. A debreceni Csokonaiban láttuk a Denevért Marciékkal, a MÜPA-ban - barátaink jóvoltából - az Elmúlik c. előadást, nemrég ugyancsak barátainkkal a nagyváradi Szigligetiben a Máli néni c. Füst Milán darabot. És még most jön a ráadás, hiszen az uram névnapi ajándéka a szolnoki színházban a Furcsa pár c. komédia lesz december 13-án. Szeretem a színházat, az illatát, a széksorait, a színpadot, a díszletet, a színészeket, a táncosokat, a sírást, a nevetést, a katarzist az előadás végén. Voltunk ám babanézőben is advent elején. Örömmel horgoltam a pici cipőcskét, mellénykét a kisleánynak, akinek gyönyörű nevet választottak szülei: Ágota Anna. Karcag és Püspökladány határán fekszik az Ágota híd, melynek legendájában szerepel a szépséges Ágota, akibe Zádor vitéz szerelmes. Ez a történet jutott a pici lányról eszembe. Természetesen unokáztunk is, sétáltunk a belvárosban. Dezső Papa olyan, mint egy igazi Mikulás - mondták a gyerekek.

A konyhai teendőket átgondolva eszembe jutott, hogy rég tervezem a kovásszal való pogácsa sütést. Meg is néztem a neten hogyan kell a kovászt csinálni. Mindent úgy tettem, ahogy ott olvastam. Rettenetes lett. Egyik kedves ismerősömtől kértem segítséget, aki örömmel vállalta a mentorálásomat ez ügyben.  Kaptam tőle kovászt is és mindent elmagyarázott, hogy hogyan süssek például kenyeret. Azóta már három cipó került ki a kezem közül. A kovászt pedig etetem (ahogy Icus mondta). (írta:Csontos Gabriella)

   

...hozzánk benézett az ősz. Szép lassan váltak meg a levelek a fák ágaitól. Voltunk temetőkben, vittünk koszorút, gyújtottunk mécsest.



A dió is naponta hullott kis adagokban, hogy ne kelljen sokat hajlongani érte egy-egy nap. Fiaink az egyik őszi hétvégén segítettek a leveleket és a diót összeszedni, közben megtárgyaltak egy-s-mást, ami csak két férfire tartozik.
A hosszú hétvégén itthon volt Lídia és Marci, pihentek, tanultak. Színházban is voltunk Debrecenben. Megnéztük Győrfi Lajos szobrászművész gyönyörű 56-os emlékművét a színház előtt és aztán a Denevér c. nagy operettet. A fiatalok egyúttal meglátogatták Farkas Papát, mi nagyszülők pedig unokáztunk is.
Három macskánk, akiknek már neve is van: Pöttyös, Bájos és KisBatman örömmel játszik a teraszon. Jól érzik magukat nálunk, buzgón idegesítik a szomszédék Morgó nevű kutyáját, szaladnak minden szélfújta levél, megdermedt bogár után.
Betakarítottunk lassan mindent, levágtuk a felesleges ágakat, behordtuk a mályvákat, a leandert, a kaktuszokat. Márton napra libát vettünk, elkészült a ház bora is. Nagyon finom lett. (írta:Csontos Gabriella)