Gondolom ez a cím mindenki számára világos, hiszen ember emlékezet óta nem volt ilyen, hogy április 19-én méteres hótorlaszok miatt járhatatlanok az utak Magyarországon. Már a tavalyi ősznek is igen hirtelen és ugyancsak furán lett vége, így a nyári konyha takarítása el is maradt. Úgyhogy az idén április elsején (és ez nem áprilsi tréfa, de bolond nap volt az biztos) azzal kezdtem a kikelet első napját, hogy hozzá láttam a pókhálós, poros teraszunk takarításához. Előbb örömmel, aztán körömmel - ez a nagyanyámtól vett idézet jutott eszembe, mert teljesen igaz, hogy ha időben és rendszeresen takarítasz, akkor öröm csinálni ezt a házimunkát, ha viszont elhanyagolod, elodázod, akkor dupla annyi időt vesz igénybe és keserves lesz. No, hát azért túl éltem, de legközelebb ilyet nem csinálok.Aztán jött az ünnep, a húsvét, aminek négy napja örömmel telt. Itthon volt a család. Igaz, hogy a nagy fiaink távol voltak, de az unokáimat elhozta a menyem.

        

Blanka készült is, kis kosarában tojások lapultak. Versmondás és locsolás után minden fiú kapott tőle általa díszített piros tojást. Jázikánk még nem tudja, hogy mi az a locsolkodás, de bátran tűrte, hogy a fiúk szagos vízzel permetezzék. Anyukám is kapott rózsavizet, sőt az uram húsvét hétfő reggelén a vasaláshoz használt spriccelővel locsolt meg bennünket, engem és menyemet, hogy el ne hervadjunk. Itthon voltak a bátyámék, az unokatestvérem, Csontos József Attila Békéscsabán zenetanár és vendégként a Püspökladányban tartott hangversenyen zongorázott volt tanítványával.A koncertre is elmentünk. Meghitt együttlétünk volt, felemlegettük a családi történeteket, a hálószobai nagy ágyon délután velünk aludtak el a lányok, Marci fiamék elbicikliztek a szerepi csonka toronyhoz éstermészetesen húsvét hétfőn este most is a kedves baráti házaspárnál gyűltünk össze egy kis tere-ferére és hogy közös  locsolásban részesítsenek bennünket embereink. (Írta: Csontos Gabriella) 

Ma leszedtem az összes hópehely matricát a konyha ablakról. Eddig annyiszor megcsodáltam reggel és este a fényjátékot rajtuk, de most már vége. Olyan hosszú volt ez a mostani tél... Szeretem a hideget, a havat, a zúzmarát, de mostanra már vágyom a meleg, ragyogó napsugarakra, a madárcsicsergésre. Az idei télben kétszer is nagyon betegek voltunk én is és az uram is, pedig szedtük a vitamint. Aggódunk kórházban lévő ismerőseinkért, egyre jobban értékeljük, hogy már megértünk ennyi telet. Február végén megnyílik a madarak torka, alig várom már, hogy halljam az éneküket. Kicsit depis időszak ez, amit olyan események szervezésével próbáltam elkerülni, mint pl. Veritas találkozó és a gyermekeim születésnapjának megünneplése.

                                                          

Mindegyik jól sikerült, de ezekről majd később. (írta:Csontos Gabriella)

Télen kicsit magába néz az ember. Számba veszi veszteségeit, sikereit. Már november elején megérint engem ez a hangulat. Még tavaly készült az a fotó, amit most találtam meg a telefonomon. Ezzel tudnám érzékeltetni azt, hogy mire is gondolok. A 2015-ös ladányi falinaptárat Győrfi Lajos szobrászművész alkotásai és G. Nagy Ilián versei illusztrálták.  Ez a szép kiadvány konyhánk falát díszítette egész évben. November hónaphoz Kerekes Laci síremlékét választották a szerkesztők. Egész hónapban Laci tekintete kísért. Az asztalon gyertya , az uram még reggel behozott egy utolsó szál rózsát a kertből, ami még a kora téli hidegben bimbózott. 15 éve ment el Kerekes László Jászai Mari-díjas színművész. (Írta: Csontos Gabriella)

Az első Önkormányzat megalakulása óta 25 év telt el. 1990-ben, az első szabad és demokratikus választások után Püspökladányban is megalakult az első Önkormányzat. Ennek emblematikus személyisége Dr. Farkas Dezső, a város első polgármestere. Dr. Farkas Dezső 1972-ben érettségizett a KLTE gyakorló gimnáziumában. Majd tanulmányait Németországban folytatta, és 1976-ban végzett közgazdászként. Ezt követően a Budapesti Közgazdasági Egyetemen 1980-ban szakközgazdász diplomát szerzett, és rá egy évvel a doktori címet is megkapta.
Családjával életét Hajdúszoboszlón kezdte, majd Debrecenbe költözött. A csapágy-gyár és a Hajdúsági Iparművek után a Megyei Tanács Tervosztályán dolgozott 1982-1986-ig, ahol komoly tapasztalatokra tett szert a települések gazdasági életének irányítása terén. 1987-ben szabadúszó, szellemi szabadfoglalkozású lett, elsősorban tolmácsolásból és fordításból élt. Politikai érdeklődése mindig is megvolt, de sokáig úgy gondolta, hogy belülről is meg lehet reformálni az államrendszert. A nyolcvanas évek végére azonban már a megoldást a többpártrendszerre épülő demokratikus átalakulásban látja. Lelkesen üdvözli az új társadalmi szervezetek, majd a pártok megalakulását. Farkas Dezsőt magánéletének változása - házassága Csontos Gabriellával - Püspökladányba hozta, és így itt a frissen megalakult MDF-nek Ő lett az elnöke.
Hogyan emlékszik vissza az első demokratikus választások idejére?
Előzménye volt a nemzeti kerekasztal megalakulása. Ez azt jelentette, hogy 1989-ben le kellett ülni tárgyalni az ellenzéknek és az uralkodó pártnak; az egyik oldalon ültek az MDF, SZDSZ, FIDESZ, KISGAZDAPÁRT képviselői, a másik oldalon a régi rendszer képviselői: az MSZMP, a KISZ, a szakszervezetek és a Hazafias Népfront. Meg kellett állapodni a választások időpontjában és lebonyolításának menetében, amit 1990-re tűztek ki. Ekkorra már városunkban is megalakultak az országos pártok helyi szervezetei, újságot, szórólapokat gyártottunk, gyűléseket szerveztünk, részt vettünk a tanácsüléseken. Emlékezetes akciónk volt az erdélyi magyarok megsegítésére gyűjtött segélyszállítmány megszervezése 1989. decemberében.
A mai fiatalok nem tudják, hogy mi a különbség a régi szocialista rendszer tanácsi vezetése és az önkormányzati rendszer irányítása között. Kérem, beszéljen erről!
A tanácsok beépültek a kommunista diktatórikus rendszer hierarchiájába, ami azt jelentette, hogy felülről irányították a településeket.
Az önkormányzatiság lényege pedig, hogy minden közösség szabadon, önállóan működjön és döntsön érdekeinek érvényesítésében. Ehhez pedig az államnak kötelessége biztosítani az anyagi feltételeket.
Hogyan zajlott Püspökladányban az első önkormányzati választás?
Akkoriban a választások helyi szinten is 2 fordulósak voltak. Az első fordulót 1990. szeptemberében tartották meg. Püspökladányt 10 körzetre osztották. Azok, akik a legtöbb szavazatot kapták, azok juthattak be az önkormányzati testületbe. Az első fordulóban a szavazás 3 körzetben lett érvényes és eredményes. A 2. fordulóban jutott be a körzetekből további 7 képviselő, és 9 képviselő pártlistáról került be a testületbe. Így 1990. október 14-én a 19 fős képviselő testületet megválasztották. A testületből 11 fő a jobboldali, 8 fő a baloldali gondolkodású polgárokat képviselte.
Elmondhatjuk, hogy történelmi jelentőségű az első testület megalakulása. Kik voltak a tagjai?
Baloldaliak: Dr. Pásztor János, Dr. Nagy László, Tomka Jánosné, Csizmadia Lajos és Ökrös István az MSZP jelöltjei, míg Szilágyi Lajos, Dr. Garamvölgyi György és Dr. Molnár László független jelöltként jutott be a testületbe.
A jobboldaliak pedig: Dr. Felszeghy Szabolcs, Györkei Gyula, Dr. Hódos József, Szilágyi Imre, Papp Sándor és Dr. Farkas Dezső az MDF, Kisgazda párt és Vállalkozók pártja támogatásával, Mile István, Dr. Nagy János és Szabó Ferenc az SZDSZ, Pereiné Borsos Gizella és Kardos István a FIDESZ jelöltjeiként lettek képviselők.
Hogyan történt a polgármester választás?
Akkor még a polgármestert nem közvetlenül a lakosság választotta, hanem a megalakult testületnek volt ez a feladata. Meglehetősen fonák helyzet alakult ki, mert a jobboldal volt többségben a testületben, mégis a törvény szerint a volt tanácselnök jelölhette ki a polgármester választás időpontját. Ez pedig 1990. október 24-re esett, 10 nappal a választások után. Ez az időszak azzal telt el, hogy a baloldal erős kampányt indított, hogy a jobb oldaliak közül sikerüljön meggyőzni néhány embert, hogy szavazzon a baloldal jelöltjére. Városszerte ismert volt a két jelölt: Dr. Molnár László a régi rend jelöltje volt. Mile Istvánt az ellenzék jelölte, de az utolsó pillanatban (október 23-án este) visszamondta a jelölést, mert családját annyi atrocitás érte. A polgármester-választás másnap a jelenlegi házasságkötő-teremben kezdődött el. Csizmadia Lajos tanár úr, a legidősebb megválasztott képviselő vezette le az ülést. Nyilván, részben a törvényeket betartva igyekezett irányítani, részben a hatalmon maradni akaró baloldal „ukászait” követte. Ő ült a pulpitusnál, vele szemben félkörben ültek a képviselők és a hátuk mögött a baloldali tömeg zsúfolódott, a jobboldaliak pedig kiszorultak a folyosóra. A baloldaliak fel voltak készítve, hogy Mile Istvánt a jobboldal polgármester jelöltjét támadják hozzászólásukkal. Csak arra nem készülhettek föl, hogy a jobboldal jelöltje közben megváltozott, így Dr. Felszeghy Szabolcs bejelentette új jelöltjüket: Dr. Farkas Dezsőt. A felkészített tömeg nem tudott olyan gyorsan váltani és ők így az előre megszerkesztett koreográfia alapján Mile Istvánt szidták tovább. A végén csak sor került a fő napirendi pontra is: a polgármester választásra. A titkos szavazás 10:9-re dőlt el a jobboldal javára. (Ebből kiderült, hogy egyvalakit sikerült meggyőzni a baloldalnak, máig sem tudjuk, hogy kit.) Mindenesetre én vehettem át a városvezetést, mint a demokratikus választások első polgármestere.
Hogyan indult el az első önkormányzat működése?
A működéshez pénz kellett. Nyilvánvalóan ennek egy részét az állami költségvetés biztosította, amit a törvény szerint csak működtetésre lehetett fordítani. Fejlesztésre csak az önkormányzat által kitermelt összeget lehetett felhasználni. Ez pedig a helyi adóból, vagyonértékesítésből vagy saját vállalkozásból jöhetett létre. Olykor céltámogatásra is számíthattunk az államtól. A nehézség abból adódott, hogy a működtetésre kapott pénzből nem lehetett fejlesztésre átcsoportosítani. Ahhoz viszont ragaszkodtunk, hogy a kötelezőn felül helyi adót ne vessünk ki az amúgy is elszegényedő, munkahelyeit elvesztő lakosságra. A működés egy másik forrása az államtól kapott vagyon, amiért aztán nekünk kellett felelősséget vállalni.
Feladatunk volt még mindazon szervezetek (bizottságok, intézmények, vállalatok) létrehozása, amivel az önkormányzat irányítani tudta a várost. A rendszer kialakítása egy hosszú folyamat volt és sok-sok nehézséggel járt. Sokszor éjszakába nyúló vitákon döntöttünk a város kérdéseiről. Tehettük mindezt a saját kontónkra, hiszen a képviselői tevékenységért akkor még nem járt fizetés vagy tiszteletdíj.
Melyek azok a legjelentősebb változások, amelyek az Ön polgármesteri munkás-ságának éveihez kötődnek?
Legnagyobb feladat volt az áram, a gáz, a szennyvíz-hálózat átvétele az államtól. A közművesítésnek a technológiai sorrendjét be kellett tartani. Először a szennyvíz-vezetéket letenni az utak alá, majd leburkolni azokat. A gáz-és a telefonhálózat is a ’90-es évek elején épült ki Püspökladányban. Bővült a Petőfi iskola, rendeztük a főteret, támogattuk az egyházakat, a civil szervezeteket, alapítványokat hoztunk létre a sport, a kultúra és a tehetségek támogatására, kitüntetéseket alapítottunk, stb. Egyszóval nem volt egyszerű a város életének megszervezése: ha egy valaki jól járt valamivel, ha egy valakivel jót tettünk, akkor a másik tíz megsértődött.
Fontosnak tartja-e a polgármester politikai elkötelezettségét?
Igen, mert ha a város vezetése nem „olyan színű”, mint a kormány, az több konfliktusnak a forrása lehet. Szerencsés egybeesés az, ami jelenleg is van városunkban, hogy mind a város vezetése mind az országgyűlési képviselője, mind a kormány a FIDESZ-KDNP párt elkötelezettjei. Ez erősíti a várost.
Hogyan látja a jelenlegi önkormányzati vezetés munkáját, és mit javasolna a jövőre vonatkozólag?
Én azt hiszem, hogy jó úton haladnak. Nagyon örülök annak, hogy sok minden fejlődött. Ma már nagyobbak is a lehetőségek a pályázatok révén. Nyilván nyitott szemmel kell járni, nyilván kellenek a munkatársak, akik ebben segítenek, és hát kell egy olyan többség amely a szükséges politikai döntéseket ehhez meg tudja hozni. Fontos, hogy a mindenkori vezetésnek legyenek céljai, elképzelései városunk jövőjéről. Azt szokták mondani, hogy annak a hajósnak, akinek nincs célállomása, annak minden szél rossz, mert nem tudja, hogy merre akar menni. De, akinek van egy célja az tudja, hogy ez a szél jó, a másik szél meg nem jó, és akkor azt kikerüljük, ezt meg befogjuk a vitorlánkba. Úgyhogy „jó szelet” kívánok az utódaimnak! (forrás:Püspökladányi Hirek 2015.novemberi szám, fotó:Lévai Péter)

Régen az én időmben voltak a kulturális seregszemlék, a Ki-Mit-Tud-ok. Most a tehetségkutatók, különböző versenyek, pályázatok világát éljük. A Költészet Napjához kapcsolódóan a Debreceni Zenész Klub versmegzenésítési pályázatot írt ki, aminek a döntője 2015. április 10-én volt Debrecenben a Kossuth u. 1. szám alatt. Itt jegyzem meg, hogy nekem meghatározó élményeim fűződnek ehhez a helyhez, hiszen a Veritas Irodalmi Színpad tagjaként számtalanszor mondtam verset azon a színpadon. Szóval ifjabb gyermekünk benevezett két verssel erre a megmérettetésre. Be is jutottak a döntőbe, ahol tizenkét egyéni és több taggal bíró formáció adta elő a magyar irodalom remekeit. Volt ott Vajda János, Csokonai, Ratkó József és természetesen József Attila és Ady Endre költemény is. De hallottunk kortárs alkotásokat is. No, ezzel volt a bibi. A nagyhatalmú zsűri tagjai már az első ilyen versnél kijelentették, hogy ők bizony nem szeretik Varró Dánielt. Hűű, gondoltam, a fene egye meg, hiszen a gyerek is egy Varró Dani verset hozott az Ady Endre mellé. De sebaj, a vers nagyon hangulatos és jól hangszerelt lett, így azért azt vártam, hogy ha már Varró Dánielt, mint költőt nem szeretik azért a zenét értékelik majd. Hát, nem, sőt kijelentették, hogy ilyen ronda dolgokról még énekelni is szörnyű. Hiába mondta és indokolt az én drága gyermekem - akinek azért tetszett meg ez a vers, mert egy igen kényes és kínos helyzetből szerinte egy gyönyörű szerelmi vallomás lesz a végén. Ez tetszett meg neki,a paradox helyzet, ezt próbálta zenében is kifejezni. Hát a zsűrit nem nagyon érdekelte ez, csak a felszín fogta meg, de az nagyon. Egy idő óta nem szeretem ha az egyik oldal Wass Albertezik, most meg azt veszem észre, hogy a másik oldal, meg Varró Danizik. Hát hogy van ez? Üzeni a zsűri, hogy csak olyan verset válassz, ami neki is tetszik, mert csak akkor leszel értékelve! Nem szűnt meg a vonalasság... Nem szűnt meg a tűrjük, támogatjuk... És akkor most álljon itt a vers:

Varró Dániel: Cossante a lehányt küszöbről

 
Mikor a küszöböt lehánytad, és a nedves

szivaccsal feltöröltem. Emlékszel arra, kedves?

Arra a pillanatra.

 

Mikor a küszöböt lehánytad, és a sárga

szivaccsal feltöröltem, emlékszel arra, drága?

Arra a pillanatra.

 

Lehánytad, feltöröltem. Emlékszel arra kedves?

Semmit se tartva bent, úgy tűnt, magadhoz engedsz.

Arra a pillanatra.

 

Szivaccsal feltöröltem, emlékszel arra, drága?

Magadhoz engedtél, bensődet kitárva.

Arra a pillanatra.

 

Féltél, megárt a bimbózó romantikának,

ha otthonodban a küszöbre hányni látlak

abban a pillanatban.

 

Féltél, a láng lelankad hamvadó üszökre,

ha látlak otthonodban hányni a küszöbre,

abban a pillanatban.

 

Kit otthonodban a küszöbre hányni látlak,

ahogy te, úgy kitisztult bennem a vágy irántad.

Abban a pillanatban.

 

Kit látlak otthonodban hányni a küszöbre,

bennem a szerelem is így tisztult ki szebbre.

Arra a pillanatra.


És nézzük meg, hogyan adták elő ezt a fiatalok:



S most akkor vegyük górcső alá a sorokat. Az ismétlődésen alapuló, ugyanazt az eseményt variálja, de mindig hozzátesz valamit a 8 versszakban. Ellentét feszül a versben: a lírai én megszólító beszédmódja, kérdései kedvesek, szeretettel teliek, de az ihletadó esemény ocsmány - írja egy elemző a neten. S most akkor a zeneszerző által  elgondolt helyzet, ami lehet, hogy nem az, de lehetne! Valóban nagyon rossz és csúnya dolog a hányás, de képzeljük el azt, amikor a költő várandós felesége teszi ezt. Mit érezhet ilyenkor egy költő? No, ezt fogalmazta meg szerintem Varró Dániel és énekelte el az F&F duó+ Gombos Balázs. Egyébként a nézőknek nagyon tetszett és annak azért örülök, hogy a mai internetes világban a vélemény, a vers szabadon áramlik, lélektől lélekig. Nincs szükség hozzá zsűrire. (Írta:Csontos Gabriella)

(Csak az olvassa...)

Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,

mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz.

Ha költőt kell megneveznem, elsőként biztos, hogy József Attila jut az eszembe. Olyan elementáris erővel hatottak rám versei kamaszkoromban, hogy egy órás önálló estet csináltam gimnazistaként költeményeiből a valamikori püspökladányi Kultúrházban, ami később Ifjúsági Ház lett. No, ebben az Ifjúsági Házban működött aztán a Központi Ifjúsági Klub röviden a KIK. Minden hétvégén ott gyűlt össze az a társaság, ami sokaknak talán a családját is jelentette. Ezek között a fiatalok között fogalmazódott meg egyszer, hogy legyen Költészet Napja a Klubban. Az eseményre már nem emlékszem, de a plakátot megmentettem. Harminc éve hurcolom magammal, pedig azóta négyszer költöztem, de ezt a műalkotás mindig ott volt velem. Egy ideig összetekerve lapult a szekrény mélyén. Mígnem egyszer keretet kapott s azóta ott függ a folyosónkon. Örök emlékem. (Írta: Csontos Gabriella) 

Régen voltunk igazi színházban. Igaziban, nem ám csak úgy, hogy elmegyek valami előadásra, mert van egy szabad estém. Voltunk már úgy is - mert már akkor nagyon vágytam a színház illatára -, de csak bosszankodtunk, hogy mennyire csapnivaló volt. Most olyan darabot játszottak a színpadon és azok, akiket már évek óta meg akartunk nézni. 2000-ben volt a bemutató, tehát 15 éve játszák. Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter És Rómeó és Júlia c. előadására váltottunk jegyet. Budapesten a Centrál Színházban adják elő W. Shakespeare drámáját egy részben Vámos Miklós ötlete és Mészöly Dezső fordítása alapján az előadást létrehozta Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter, Horgas Ádám- írták a színlapra. A ruhatárban nagy a tumultus, és arra leszek figyelmes, hogy egy nagy darab ember a kabátja gallérjába beszél. Nagyon meglepődöm, mert még biztonsági őrt színházban nem láttam, mármint dolgozni. Aztán megfejtődik a talány, mivel az utolsó pillanatban megérkezik Áder János köztársasági elnök feleségestől. Szóval nem minden napi előadásra vettünk jegyet. Nincs függöny, elcsendesedik a nézőtér, lassan teljesen sötét lesz. Majd hirtelen világos és a színpadon ketten állnak. Egy férfi és egy nő. Egyszerű, utcai - ma úgy mondjuk unisex - ruhában. Aztán megszólalnak és hirtelen Veronában vagyunk az utcán, vagy inkább a piacon. Húzgálom fejemben a fiókokat, hogy hol is játszódik pontosan ez a jelenet. Végül feladom, mert teljesen elragad a két ember játéka. Ketten vannak a színpadon, de a világirodalom legszebb szerelmi drámájának szinte az összes szereplőjét megelevenítik. Szinte semmi jelmez nélkül. A dadát pl. egy nagy bugyogóval jelzik. De nem is ez a lényeg, hanem a gesztus, a mozdulat, a hang, a szín, a szó... A vérbő komédiázás Rudolf Péternek megy igazán. De Nagy-Kálózy Eszter is állja a sarat, ha arról van szó. Váltogatva játszák a hol női, hol férfi szerepeket. Másfél óra tömény akció, érzelem. Sodor, sodor magával a két ember a színpadon. Nincs egy másodpercnyi kizökkenés sem. A vége tudjuk mi a történetnek, de én még ilyen belehalást a szerelembe nem láttam. Nagyon régen éreztem a katarzist, azt a klasszikusat, amikor az ember gyomra beleremeg és potyognak a könnyei miközben veri a tenyerét. Sikítani szerettem volna, kiabálni, hogy éljen,éljen, köszönöm! Úgy ahogyan Shakespeare idejében a nézők. De nagyon illetlen lett volna, meg aztán lehet a köztársasági elnököt és feleségét kísérő biztonsági őr is rám vetette volna magát. Így csak az uramat karolva, botladozva, könnyeimet nyelve örültem magamban ennek az estének. Köszönet érte ennek a két színésznek. (Írta: Csontos Gabriella, fotó:centralszinhaz.hu)  

Újabban, ha mentőt látok magamban gyorsan elmondok egy Miatyánkot, a szenvedőkért, a mentősökért, meg talán azért, hogy hálát adjak a Jó Istennek, hogy nem velünk történt a tragédia. A minap este mikor hazafelé robogtunk Karcagról Püspökladányba a Bocskai utca kenyérgyári sarkánál (ezt a ladányiak tudják hol van) két rendőrautó állt és egy mentő. Gyorsan átfutott az agyamon, hogy csak nem anyukámat ütötte el valami? Befordultunk a szerviz útra, mert egyébként hozzá igyekeztünk. Amikor kiszálltunk az autóból látjuk, hogy egy ismerős bicikli áll a járdán, nagyon megijedtünk, mert a barátaink ilyen kerékpárral hozzák-visszik a gyerekeiket az óvodába. Oda szaladtunk és valóban a nagymamát és a két unokát sodorta el egy autó a zebrán. A gyerekeket - akiknek az ijedtségen kívül nem lett semmi bajuk - az édesanyjuk nyugtatgatta, a nagyit pedig a mentősök látták el, aztán elvitték a kórházba, ahol alaposan kivizsgálták, de már itthon van és szerencsére ő is megúszta a balesetet. Erzsike mama egy szuper nagyi! Eszembe jut róla a következő történet: a főváros mellett lévő településen lakó lányáékhoz vonattal utazott s vitte az általa termelt száraz babot. A közel három órás út alatt el kezdte fosztani a babot és egy idő után a fél vagon neki segített és a babfosztás közben pedig beszélgetve szinte repült az idő. Mire Budapestre értek a bab ki volt fosztva. Ilyen nagymama ő. Régi vágású, csak úgy ég a keze alatt a munka, mindig lehet rá számítani, ha kell mesél, ha kell játszik, ha kell oviba megy az unokákért, ha kell süt-főz.  Adventben a szeretetről beszél mindenki, Erzsike nagymama a szeretet maga. Annyira önzetlenül árad belőle. Nagyon kell rá vigyázni, hogy még sokáig a közelében melegedhessünk. (Írta: Csontos Gabriella)