Novemberben újra felerősödött a járvány, de a család és az ismerősök zöme be van oltva, így már azért szabadabban lehet élni, bár a higiénés szabályokat továbbra is szigorúan betartjuk. 

2021. november 19.
A leander hajtása téli üzemmódban. A süni - szálló kész. Anyukám biciklije új helyen, árvácskákkal.

2021. november 25.
A "Kultúr" tele lett növénnyel. Az almafa termése miatt sírni tudnék, de zöldell még a mángold és a petrezselyem. A madáretető is helyére került.

2021. november 28.
Már tegnap este meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún. Ma a templomban énekeltünk. "Rorate caeli desuper, et nubes pluant iustum" A maszkban alig kaptam levegőt, de ahogy tudtam fújtam az éneket. Bökő Péter Atya megáldotta az adventi koszorúkat. Keresztelő is volt.

2021. november 30. "télen, nyáron rozmaringos az ablaka..." énekeljük, s az uram mondja, hogy lehet a poloskák elriasztására tették oda ezt a gyógynövényt eleink. Kipróbáljuk. Ma juhtúrós sztrapacska szalonnával, kaporral volt a második fogásunk. Ez az alkalmi dísz kicsit giccses lett, de szép fényt ad a szobában, így adventben.

2021. december 3. Voltam ma hajnali misén. Biciklivel mentem, esett az eső és elestem. Tanulság, nem kell rohanni. Türelem, csendesség, az Isten ott van veled, benned.

"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,
mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz." (J.A.)

2021. december 5. Nálunk mozijegyet hozott a Mikulás. Unokáinkkal megnéztük a Vadlovak - Hortobágyi mese c. filmet Debrecenben az Apolló Moziban. Nagyon szórakoztató és szép film. Majd elmentünk az Adventi Vásárba is. Olyan jó volt végre együtt lenni a lányokkal!

2021. december 6. Az én drága jó uramat felkérték Mikulásnak. A szakálla már teljesen olyan, de azért volt hozzá egy kis pótlás. A botját is ő maga készítette. A szemüvegét sem felejtette itthon. A gyerekek örültek, bár meg voltak kicsit szeppenve.

2021. december 11. Ferencet köszöntöttünk. Gazdaház, bárány ragu, fiatalok, gyerekek, mézeskalácsos Karcag.

2021. december 14. Tegnap esett a hó... Postán jött karácsonyi üdvözlet... Vendégeket várunk...

2021. december 19.
Adventi találka régi barátokkal... Kívánság anno... Mától mind a négy gyertya ég

2021. december 27.
Együtt Álomzugban... Debrecenben... Püspökladányban

(Írta és fotózta: Csontos Gabriella és Farkas Dániel)

Halmos Béla (1946-2013) prímás, népzenekutató 2021-ben lenne 75 éves. Az ő emléke előtt egykori munkatársai, barátai - Sebő Ferenc, Sebestyén Márta, Gryllus Dániel, Fábián Éva, Ferenczi György, Jantyik Zsolt és Jantyik Csaba - egy igazán különleges karácsonyi felvétellel tisztelegnek.
A „Szent Karácsony szép meséje” című dalban - ahol Halmos Béla egy 2010-es stúdiófelvételről énekel és hegedül - a technikának köszönhetően vele együtt énekelnek, zenélnek mindannyian. A dal szövegét Jantyik Zsolt jegyzi, a 2021-es változat zenéjét Jantyik Zsolt és Jantyik Csaba és a PG Csoport játszotta fel a Barázda stúdióban. Hangmérnök Dióssy Ákos.

Az év utolsó előtti hónapja az enyészetről, az elmúlásról szól. A Mindenszentek utáni hétvégén, szombaton ragyogó napsütés volt. Ekkor vitték el anyukám lakásából a bútorokat. Egy vidéki család örült a lehetőségnek, mi meg annak, hogy jó helyre kerül szüleim régen, nászajándékba kapott ágya, szekrénye.

A lakásban csak az iratok, fényképek, könyvek, újságok, videó kazetták maradtak, meg én, az emlékeimmel. El is tettem sokmindent, hogy majd a gyerekeimnek és az unokáimnak néha előveszem és megmutatom, hogy ebbe a régi füzetbe még dédi írta le az aforizmákat (az aforizma tömör, szellemes, általában egyetlen mondatból álló erkölcsi vagy bölcseleti tételt kifejtő mondás), ezt a terítőt én hímeztem általános iskolás koromban anyáknapjára. Anyukám eltette Bence tejfogait, amiket apukám segített neki kihúzni. Ezeket mind-mind meghagytam és nem dobtam ki. Az uram lecsiszolta az anyai nagyapja katona ládáját és abba szépen beletettem minden kincset. 

Anyukám betűket, gondolatokat gyűjtött. Naplót vezetett, sok ismerősével levelezett. De szerette a zenét is. Cseh Tamásra például nyolcvan éves kora körül csodálkozott rá. A róla készült filmet felvette videóra.

Sokszor megnézte aztán. Nem szeretek a házba menni, mert mikor belépek a lépcsőházba és felnézek, mindig szorongás fog el és eszembe jut, hogy ott várt a harmadikon, kinn az ajtó előtt. Mikor meg eljöttem tőle ott integetett, meg dobta a puszikat. Eladó a lakás. Központi fekvése miatt biztonságban érezte magát mindig, hiszen közel voltak az üzletek, az orvos, a gyógyszertár. Szeretett ott lakni, jó és segítőkész emberek voltak a szomszédai. Remélem megtalálja új gazdáját és olyan jól érzi majd magát benne, mint anyukám.

Novemberben már az ünnepre gondolunk. Tervezünk, összeírjuk a menüt, ahhoz, hogy mit kell vásárolni, takarítunk kívül-belül. Az urammal beszélgetve egyik este azt mondja nekem:
- Az idén kellene venni egy műfenyőt. Sokba kerül ugyan, de két három év és meghozza az árát, meg sokkal környezetkímélőbb is.
Teljesen kiborultam. Bár egyre jobban meggyőztem magam, hogy valóban ez a legjobb megoldás; egyrészt, szenteste napján délután az uram mire belefaragja a fenyőt a talpba, addig nem épp valami boldogságos és szeretetteljes monológ hagyja el a száját. Másrészt vettünk már gyökeres fenyőt, amit aztán kiültettünk a kertbe és nem maradt meg, és igen nehéz volt helyet is találni neki az udvaron. Aztán ott van, amikor Vízkeresztkor leszedjük a díszeket róla és agyonszúr a rengeteg tűlevél, arról nem is beszélve, hogy még ezeréves fenyő maradványok is vannak a parkettánk réseiben, amit sehogyan sem tudunk kibányászni onnan. Szóval végül beadtam a derekam, így az idén már egy „örökélet” karácsonyfát fogunk feldíszíteni, s mint a fotón látható a talppal sem lesz gond.

Olyan hamar eltelnek ezek a hónapok, hetek, napok. Mindjárt itt van december, ennek a fájdalmas és szomorú évnek az utolsó hónapja. (Írta: Csontos Gabriella)

ahogy gyerekeink mondanák, hiszen Budapestre utaztunk 2021. november 20-án, szombaton nagy kedvvel. S, hogy miért és hova? No, ezt egy kicsit messzebbről kezdem. Az uram gyerekkori játszótársa, barátja Kiss Ferenc hangépítész, „aki a magyar világzenei élet egyik megkerülhetetlen figurája, a Vízöntő együttes, a Kolinda, az Etnofon Zenei Társulás frontembere”. A Prima-díjas népzenész, elsők között vehette át 2015-ben a Makovecz-díjat, amit minden évben, a híres építész születésnapján november 20-án adnak át ünnepélyes keretek között immár tíz éve a Héttorony Fesztiválon. A fesztivál ötlete is Kiss Ferié. Tavaly a pandémia miatt elmaradt ez az ünnepi hangverseny, az idén viszont megtartották. No, erre mentünk izgatottan. A Nemzeti Táncszínházban volt a koncert, ahol az első részben Kiss Ferenc zenéjére a Duna Művészegyüttes előadásában, Appelshoffel János, Fitos Dezső, Foltin Jolán, Horváth Zsófia, Juhász Zsolt, Kocsis Enikő, Mihály Gábor koreográfiáit táncolták kirobbanó energiával a táncosok, akiknek az Etnofon Zenei Társulás húzta a talpalávalót. A második részben Kiss Feri műveit a Duna Szimfonikus Zenekar Makovecz Pál karmester vezényletével, az Etnofon Zenei Társulással és a szerzővel közösen adták elő. Nagyon szép este volt. Ferit körbevették az ismerősök, a barátok, mi is gratuláltunk és köszöntük neki az ünnepet.

S ha már itt vagyunk a székesfővárosban és a gyerekeink jóvoltából kégli is van, hát induljunk neki és szívjunk magunkba minél több élményt, ízt, hangulatot, hiszen már olyan rég volt ebben részünk. Felmentünk a Várba, ahol megcsodáltuk a Lovarda épületét, előtte a hatalmas hortobágyi csikós szoborral.

A megnyitás óta vágytam rá, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeumban megnyílt Rézbőrű volt az alkony - A magyar indiánozás nyomában című kiállítást megnézzem. A bátyám gyerekkorában falta az indián regényeket, faragott magának puskát, tomahawkot, volt fejdísze is, ha jól emlékszem. Én nem rajongtam érte nagyon akkoriban, hiszen volt, hogy engem üldöztek nagy csatakiáltások közepette az udvaron. Persze ismertem én is Karl May Winnetouját. Elcipeltem az uramat 2019-ben a drezdai Karl May Múzeumba is. Aztán felnőttként hallottam Cseh Tamás elvonulását a Bakonyba, ahol indiánokként éltek több hétig. Nem hallottam viszont Baktay Ervinről, Borvendég Deszkáss Sándorról. Hangulatos, információban gazdag kiállítás. Év végéig még látogatható.

Véletlenül akadt a szemembe a facebookon a Thália Színház egyik előadása, ami Polcz Alaine életét foglalja össze. Teljes lényeddel a címe Gubás Gabi (lenn, a képen) előadásában. Azonnal vettünk rá jegyet a neten és vasárnap este megnéztük. Én szinte minden könyvét olvastam Polcz Alainenek, úgyhogy az élettörténete ott van a lelkemben, az előadás így is nagyon hatott rám. Megrendülve, telve életörömmel léptünk ki a színházból.

(fotó:jegy.hu)

És akkor még nem is beszéltem arról, hogy vasárnap elmentünk a Felsőkrisztinavárosi Keresztelő Szent János templomba, ahol részt vettünk a Pákozdi István Atya által celebrált Krisztus király ünnepének szent miséjén. 

Gyönyörű latin nyelvű mise volt énekkarral. A templom zsúfolásig telt hívekkel. Ez az ünnep a liturgiai évkör utolsó vasárnapja, az egyházi év vége. Igen, bízunk benne, hogy magunk mögött hagyjuk a nehézségeket, a bánatot, a betegséget. Ebédre Dani hívott bennünket. Olyan finom kaját rittyentettek Lillával hogy mind a tíz ujjunkat megnyaltuk. Írom a menűt: gazdag frankfurti leves, lazac szeletek finomra sütve édesburgonyás körettel, balzsam ecetes friss salátával. Desszertnek paleo kókusz golyó. Mit mondjak?! Fejedelmi volt! Az egész hétvége! Köszönet a gyerekeinknek, Kiss Ferinek, Gubás Gabinak, Pákozdi István atyának! (Írta: Csontos Gabriella)

Ebben a hónapban sok születésnapos rokonunk van. A 73 éves unokabátyamat Egerben köszöntöttük. Épp a műhelyének tetejét bontották a fiával. Szabadkoztunk, hogy ha mondja, hogy dolga van nem jövünk.
- Pontosan ezért nem említettem a telefonban, mert akkor nem jöttök - replikázott Sanyi bátyám. Rózsika, a felesége finom ebéddel várt. A munkás embereknek is ízlett minden, közben jót beszélgettünk. Két recept (cukkinikrém leves és Rózsika lángosa), valamint fincsi, érett füge a fáról és szőlő a lugasról került a birtokunkba búcsúzáskor.
A következő napokban otthon az uram kicserélte az elkorhadt és tönkre ment fáit a kerítésünknek. Nem mondom, hogy szívesen és jó kedvvel, de annál szakszerűbben és alaposabban. Áldás kezeire, ahogyan a törökök mondják. Meg én.

Október 10-én Budapestre utaztunk vonattal, Dani szülinapját megünnepelni. Az uram már ingyen utazik, csak nekem kell még jegy, és így olcsóbb. A Nyugati pályaudvarra érkeztünk, majd onnan villamossal és busszal mentünk Danihoz. Mit mindjak, pazar volt. Az automatánál pillanatokon belül megvettük az én jegyemet, várakozás nélküli volt az átszállásunk és 20 perc alatt szinte a lakás előtt szálltunk le a buszról.

Megérkeztek Marciék is és a Dani konyhája pillanatokon belül egy olasz pizzériává változott.

Volt ott körtés, articsókás, magyaros, rukkolás, szarvas kolbászos és még sorolhatnám. Aztán jött a menyem "hamis" tiramisuja. Végünk volt ettől a habzsi-dőzsitől. Hazafelé is IC-vel jöttünk, de ilyen kocsiban még nem ültünk. Kerékpár szállító rész is volt benne, no de nem ez volt a legérdekesebb része, hanem a WC-je.

Olyan nagy volt, hogy talán még táncolni is lehetett volna benne. Amint bezártam az ajtót egy női hang közölte, hogy a WC foglalt. Sőt ez az utastérben is hallható volt, mint utóbb az uramtól megtudtam. Az egyik falát egy hatalmas tükör, borította, úgyhogy végignézhettem, amint elvégeztem a dolgom.  Szóval nagy élményekkel tértünk haza, meg a gyerekek csomagoltak nekünk pizzát, tiramisut, szarvas kolbászt. Nem mondom jól élünk. 

A következő utazásunk Miskolcra vezetett. A 79 éves unokanővéremék Bükkszentkereszten laknak, hozzájuk is készültünk, mikor Miskolctapolcán foglaltunk szállást. Arra nem számítottunk, hogy nem kell elmennünk Bükkszentkeresztre, csak a miskolci kórházig, hogy láthassam drága nővéremet. Éva ugyanis egy héttel előtte eltörte a lábát. Úgyhogy a Szent Ferenc kórházba mentünk, de előtte felhívtam őt, hogy van e valamire szüksége. Azt mondta, hogy mosószódát vigyek. Útközben találtunk egy boltot, ahol vettünk 2 kg mosószódát (kisebb kiszerelés nem volt). A kórház előtt fél négykor már hosszú sor állt. Ekkor kezdődött a látogatási idő. Lázmérés és a védettségi igazolvány bemutatása után végre felmehettem az emeletre, ahol a 18-as szobában megtaláltam Évát. Az eltört, megműtött lába nagyon csúnya, dagadt, vérömlenyes. Kérdezem, hogy miért volt fontos és sürgős a mosószóda?
- Hát nem akarok mosni az biztos - mondja az én örök vidám és optimista nővérem.
Nagyon meglepődtem, mikor elmondta, hogy a vizitkor a főorvos javasolta a lábfején lévő duzzanatra a mosószódát. A szobába bejött az ügyeletes orvos, akivel megkonzultáltuk, hogy mit kell csinálni. A mosószódát beletettem egy zokniba, majd rátettük a duzzadt részre, aztán egy általam kötött fuszeklit húzott Éva a lábára. Egész éjjel a lábán volt és valóban használt, a duzzanat jócskán apadt reggelre. 

Másnap a miskolctapolcai Barlangfürdőben múlattuk az időt. Azt nem mondom, hogy nagyon élveztem, de legalább be mertem menni, hiszen mióta nem dolgozom és itthon vagyok, újra előjött a klausztrofóbiám. Négy órás jegyet vettünk, gondoltam, ha nem bírom kijövök. Nagyon szépen ki van alakítva a fürdő, és bizonyára az ilyen érzésekkel küszködőkre is gondoltak, mikor egy hatalmas előteret csináltak, ahol még nincs barlang, üveg ablakokon keresztül látni az eget.

Nagyon sok külföldi család, csoport volt a létesítményben, sőt püspökladányi ismerősökkel is találkoztunk. Az uram kapacitált, hogy menjek be én is a barlang belsejébe kialakított kis öblökbe, de én csak kézenfogva, a lábamon voltam hajlandó szinte az elejére bemenni, ahol nem soká azon könyörögtem, hogy forduljunk vissza. Nehéz velem jót cselekedni, de hát sajnos az idegrendszerem eléggé megviselt lett mostanában. Így én a hatalmas előcsarnokban a nyugágyon vártam, míg Dezső végig élvezi a barlang  minden parádéját. Volt ott sodró, csillag medence, meg minden. Én egy idő után kezdtem kétségbe esni, hogy mi van, ha rosszul lesz ott benn, ki fogja észre venni? Ott az előtérben két úszómester is ült fütyülővel a szájában, már épp oda akartam menni hozzájuk, mikor megjelent az uram. Remegő hangon adtam elő gondolataimat, ő meg nevetett, hogy benn annyian vannak, oly nagy a tömeg, hogy valaki csak észrevette volna, ha valami baj történik vele. A termál medence 35 fokos vizét nagyon élveztem, úgyhogy azért a négy óra hamar eltelt. Hazafelé menet végig sétáltunk a gyönyörű őszi parkon. Láttunk, mókusokat, arany halakat, pisztrángokat, különböző színű tavirózsákat. A jó levegő, a sok szépség nyugtatólag hatott háborgó és meggyötört idegeimre.

Útban haza, még beugrottunk a bátyámékhoz Létavértesre, ahol megköszöntöttük születésnapos sógornőnket, aki mint mindig most is nagyon finom ebéddel várt bennünket. 

Még el sem telt október és mennyi helyen voltunk! Ez a nagy szabadság kicsit furcsa számomra, hiszen közel egy éve nem nagyon tudtunk kimozdulni Ladányból. Jó, hogy vannak rokonaink, barátaink, akikhez el tudunk menni, tudunk beszélgetni, emlékezni. Ez nagyon fontos a gyászmunkában. Köszönöm a sorsnak, hogy ilyen családom van. (Írta: Csontos Gabriella)

Árvák lettünk... 2021. augusztus 8-án elhunyt Prof. Dr Farkas Dezső egyetemi tanár az uram édesapja. 2021. augusztus 9-én pedig örökre megpihent az én anyukám is.

Apósom szálfa termetű, nagyon kritikus, szinte fájdalomig őszinte ember volt. A borsodi kis faluból, Hejőkürtről szegény családból küzdötte fel magát az egyetemi katedráig. Nagyon szerette a természetet - főleg a növényeket -, szépen rajzolt, nagyon okos ember volt. Ezt minden alkalommal elmondták nekem a volt püspökladányi főiskolai osztálytársai. Életének 92. évében hunyt el.

Anyukám 1931-ben látta meg a napvilágot itt, Püspökladányban. Szülőföldjét utolsó leheletéig rajongásig szerette. Munkájára, otthonára, családjára figyelő, gondoskodó édesanya, nagymama, dédi volt. Valóban őrizte a családi tűzhelyet. A rokonok, a nagycsalád az ő asztalánál jött össze. De régi iskolatársaival, barátaival is halálukig tartotta a kapcsolatot. Nagy természetjáró volt, ezt családtagjaiba is bele nevelte. Senkit nem bántó, mindenkit megértő személyisége példa lehet számunkra.

Mindketten nagy harcosok voltak. Apósomat sok veszteség érte, de mindig fel tudott állni, le tudta küzdeni a nehézségeket. Anyukám örök optimista volt és mindig mosolygott. Soha nem láttam elkeseredettnek.
Szép és hosszú életükben végig kísérhették gyermekeik, unokáik életének alakulását és anyukám megérhette dédunokái születését is.
Köszönjük, hogy eddig velünk voltak. (Írta: Csontos Gabriella)

Édes Éva Judit Őszinte részvétem. Sárközi Erzsébet Őszinte részvétem nektek! Zsolt Kiss Fogadják őszinte részvétem! Bak-Csiha Sára Őszinte részvétünk! Nemes Erzsébet Viola Gabi! Fogadjátok őszinte részvétem! Nagy-Fekete Zsuzsanna Őszinte részvétem, vigasztalódást kívánok! László Varga részvétünk. Edit Nagy Öszinte részvétünk a családnak. Péterné Rácz Őszinte részvétem nektek! Szekrényesiné Fekete Tündi Őszinte részvétem! Molnár Istvánné Mari Őszinte részvétem! Imre Tamás Őszinte részvétem Nektek! István Kardos Fogadjátok őszinte részvétünket! Igen, ezután nem fognak kislányomnak és kisfiamnak szólítani! Éva Sólyom Őszinte részvétem Éva Vass Kenyeresné Fogadjátok őszinte részvétem! Ildikó Sárköziné Pataki Őszinte részvétem! Nyugodjanak békében. Klári Sáriné Részvétem a családnak. Vigasztalódást kívánok. Ötvös-Varga Krisztina Őszinte részvétem. Melinda Oborzil Részvétem. Lajosné Kocsis Őszinte részvétünk az egész családnak! Irén Ferencziné Vigasztalódást kívánok! Irmus Biróné Őszinte részvétem, sok erőt kívànok a dupla csapás  lviseléséhez! Mónika Bóné Istvánné Makai Őszinte részvétem! Mátyás-Schwarcz Petra Őszinte részvétem! László Kiss Őszinte részvétem Julika Tóthné Őszinte részvétem a családnak..Lászlóné Csizmadia Őszinte részvétem! Piroska Tegze A közös gyászhoz őszinte részvétünk,vigasztalódhat kívánunk. Kisné Fekete Margit Őszinte részvétünk! Pernyésné Juhász Edit Őszinte részvétem! Júlia Bojtorné Füleki Őszinte részvétem! Balint Valeria Őszinte részvétem a családnak! Betty Gün Őszinte reszvetem. Viktória Adél Bagdány Beke Őszinte részvétünk. Gyuláné Nemes Őszinte részvétem! Anna Ráczné Nyirkos Fogadjátok őszinte részvétünket! Cilla Nemes Drága Gabi és Dezső, fogadjátok őszinte részvétem Juli Oros Őszinte részvétem! Éva Csiháné Fogadjátok őszinte részvétünket! Csilla Kupás Őszinte részvétem Molnár-Mersitz Ágnes Őszinte részvétem mindkettőtöknek! Edit Karai Részvétem nektek ! Földesi-Szabó László Részvétem a Családnak! Zsóka Lekvárné Őszinte részvétem a családnak! Marika Szilágyiné Őszinte részvétem mindkettőtöknek Kun Ibolya Drágáim! Egy csapást is nehéz elviselni, de ilyen hirtelen egyszerre két legkedvesebbet elveszíteni.!!...őszinte részvétünk, erősítsétek egymást, vigasztalódást az egész családnak! Ágnes  Korényné Őszinte részvétem Sarolta Szilágyi Őszinte részvétem! Edina Magyari Gabriella Aranyné Mile Őszinte részvétem mindkettőtöknek Tímea Nagy Őszinte részvétem Gabi néni! János Galsi Őszinte részvétem. Judit Kissné Jánosi Őszinte részvétem! Marika Szabóné Vincze Őszinte részvétem. Éva Lakatosné Őszinte részvétem a csalådnak! Júlia Bartha Őszinte részvétem. Piroska Kroppné Oszinte reszvetem Szilvia Imre-Erdős Őszinte részvétem! Mária Gondáné Nádházi Mélységes gyászotokban együtt érzünk! Krisztina Kissné Balla Őszinte részvétünk! Vigasztalódást kívánunk az egész családnak! Soós Kálmánné Őszinte részvétünk  Ferenczy Zsolt Béke legyen velük! Együttérzésünk! Károlyné Gali Őszinte részvétem. Melinda Földesi-Nagy Őszinte részvétem! Erika Burzuk Őszinte részvétem. Virág Darabosné Biró Őszinte részvétem! Anita Perge Őszinte részvétem Hodosán Róza Fogadjátok részvétem ezekben a nehéz napokban. Igen, árvák lettetek, véglegesen. Nehéz, nagyon. Csontos Erzsébet Őszinte részvétem ! Lajos Szabó Őszinte részvétünk! Szabó Mária Bereczné Őszinte részvétem.!! Edit Andrási Tiborné Kedves Gabika! Fogadjátok őszinte részvétem! Béla Koroknai Őszinte részvétem ! István Schmidt Isten nyugosztalja mindkettőjüket!  Fogadjátok őszinte részvétem! Angelika Karacs Szüleiteknek legyen könnyű a föld, nektek vigasztalódást kívánok mélységes gyászotokban! Erika Győri Őszinte részvétem! Makai Ildikó Isten nyugosztalja őket Zina Kotai Őszinte részvétem. Márti Török Őszinte részvétem ! Zsolt Kassai Őszinte részvétem! Lakatos Edit Békés àlmot kívánok a szüleiteknek! Őszinte részvétem! Margit Lugossy Őszinte részvétem, Isten nyugosztalja őket! Nagy Eva Ildiko Fogadjatok egyutterzesem Kis Anikó Krisztina Őszinte részvétem ... Ildiko Langne Hegedues Őszinte részvétem! Erzsébet Eszter Csóka Őszinte részvétünk! Mariann Nyiszter Őszinte részvétem. Ibolya Nagy Őszinte részvétem Krisztina Dobos Őszinte részvétem Győrfi-Borsos Szilvia Őszinte részvétem Nelli Rácz Őszinte részvétem. Andrea Korom Jaj! Oszinte reszvetunk!! Nagyon Nagy banat , de igy egyszerre! Anna Bottainé Őszinte részvétem ! Janó Csaba Őszinte részvétünk. Éva Kissné Hegedűs Őszinte részvétünk az egész családnak! Fazekasné Marika Őszinte részvétem nektek  Csombordiné Viki És Sanyi Édes Istenem! Őszinte részvétünk a családnak. Dúróné Erzsébet Érdekes egybeesés! Gabika, Dezső fogadjátok őszinte részvételünket gyászotokban! Vigasztalódást. Drága Babi néni milyen jóságos, türelmes ember voltál. Nyugodjatok békében! Éva Püski Fogadjátok őszinte részvétünket! Magdolna Asztalos Őszinte részvétem. Tamás Tódor Őszinte részvétem a családnak! István Pandur Őszinte részvétem! Kinczel Tünde Krisztina Őszinte részvétem! Éva Szilárd Kedves Gabika! Fogadjátok őszinte részvétünket! Mielőbbi megnyugvást kívánunk a Családnak! Horváth Csaba Őszinte részvétem Kerekes Róza Őszinte részvétem mindkettőtöknek. Ferenc Mihály Biró Vigasztalódást kívánok az egész családnak! Eszter Lang Veletek érzek! Pálma Szilágyi Őszinte részvétem Számadó Julianna Csilla ÕSZINTE RÉSZVÉTEM ! Krisztina Szígyártó Őszinte részvétünk. György EMánuel Tódor Őszinte részvétem! Zsuzsa Frankó Őszinte részvétem! Erika Varga Őszinte részvétem. Mária Csinószki Őszinte részvétem. Éva Simon Őszinte részvétem! Anita Miléné Bagdi Őszinte részvétem! Margit Mészáros Őszinte Részvétem. Ica Ráczné Őszinte részvétem a családnak. Karolina Majoros Bárdosné Adjon Isten a holtaknak nyugalmat -nektek vigasztalódást ! Ildikó Horváthné Baranyai Őszinte részvétem! Ida Szőke Őszinte részvétem az egész családnak!!! Szabó Béla RIP! Zita Balogh Fogadjátok őszinte részvétemet! Vigasztalódást! Csenkey Gáborné Részvétünk a Családnak! Marsi Illés Őszinte részvétem! Seres Lajos Őszinte részvétünk! Ibolya Kapitány Őszinte részvétem! Nyugodjanak békében! Ágnes DrKenyeresné Z Együtt érzek veletek. Vigasztalódást kívánok! Edit Mohácsi Alexa Józsefné Őszinte részvétem! Erika Mészárosné Hakucsák Ôszinte rèszvètem! Vigasztalòdàst kívànok! Ilona Fekete A jo Isten adjon nekik orok nyugodalmat .. Romhányi Edit Őszinte részvétem! Böbe Kelemen Őszinte részvétem az egész családnak Jutka Horváth Őszinte részvétem! Livia Bagoly Fogadjátok őszinte részvétünket! Andrea Pesti Őszinte részvétünk! Gyöngyi Varga Szabó Őszinte részvétem az egész családnak! Tünde Somogyi Őszinte részvétünk az egész családnak. György Vigh Őszinte részvétem! Molnár Tamásné Gizella Fogadjátok őszinte reszvetunket Mária Felföldyné Lévai Őszinte részvétem! Babi Nagyné Őszinte részvétem! Gyuláné Gulyás Őszinte részvétem! Tibor Perge Őszinte részvétem! Szítóné Nagy Ildikó Fogadjátok őszinte részvétünket. Nagyon sajnálom. Hajzer Imre  Őszinte részvétünk! Anna Krupinszky Őszinte részvétem! Judit Szabóné Kincses Őszinte részvétem! Alex Singleheart Őszinte részvétem, együttérzésem. Pántiné Bagi Annamária Őszinte részvétünk az egész családnak! János Gyermán Őszinte részvétem a családnak! Sándor Rózsa Részvétem. Erika Molnár Fogadjátok őszinte részvétünket! Vigasztalódást az egész családnak! Emma Szegi Őszinre részvétem! Edit Posta Lászlóné Őszinte részvétünk mindkettőtöknek! Nemeth Istvan Őszinte reszvetem Nagy Mátyásné Őszinte részvétem. Ozsváth Sándor Őszinte részvétem Mindkettőtöknek és családtagjaitoknak! Nyugodjanak békében, A.B.F.R.A.! Zoltan Varga Őszinte részvétem az egész családnak! Sajtosné Rácz Lilla Őszinte részvétem Pánya Bea Nagyon sajnálom! Őszinte részvétem! Makainé Ica Őszinte részvétem! 

Hetek óta Kerekes Laci jár a fejemben. A temetésén is ilyen vad meleg volt. Igen, 2000. július 29-én a püspökladányi temetőben nagyon sokan vettek búcsút tőle. Itt volt az összes színművészetis osztálytársa, kollégák, volt iskolatársai, barátok, tisztelők. És milyen véletlen - bár szerintem véletlenek nincsenek - az irataim rendrakása közben megtaláltam Laci apukájának egy levelét, amit anno a Püspökladányi Hírek szerkesztőségébe küldött 2000-ben. Eltettem, most megtaláltam. Ide másolom. 

"Egy apa öröme
Mi lehet egy szülőnek nagyobb öröm, ha nem az, hogy gyermeke pályáján örömet, elismerést kap. Ilyen az én örömöm, amikor a fiam szakmai elismerésben részesül.
"Jászai Mari" díjat kapott az én fiam, Kerekes Laci, Püspökladány szülöttje.
Én, az egyszerű polgár, úgy gondolom, hogy ez az elismerés a szakmában eltöltött és szerepekben nyújtott teljesítményének az elismerése. Biztos vannak hozzá hasonlóak is, de ha őt erre kitüntetettnek találták, úgy gondolom hogy megtett mindent azért, hogy e díjra érdemes legyen. Egész élete a színészet, a kultúra közvetítése, átélése, a szép cél érdekében végzi azt, amit vállalt.
A főiskola elvégzése után Zalaegerszeg, Szolnok, Nyíregyháza után a budapesti Madách Színház tagjaként teljes tehetségével végzi ma is munkáját.
Büszke lehet rá (rossz kifejezés), inkább örülhet a Karacs Ferenc Gimnázium, még akkor is, ha pályája indulásában nem sokat segített neki, hogy ilyen emberek öregbítik, növelik a gimnázium tekintélyét.
Nem elfogultság mondatja ezt velem, csak a szülői öröm.
Én nem büszke vagyok, inkább csak nagyon nagy öröm tölt el, hogy nem véletlenül választotta ezt a szakmát, amiben teljesítményt is tud felmutatni.
Lacikámnak még egy erénye van. Nem "felkent művész", egyszerű, nagyon meleg szívű ember ma is. Talán az elismerés mellett a kollégái is ezért szeretik, amit én többször megtapasztaltam.
Szeretném, ha akik ismerik és szeretik így örülnének az Ő sikerének, elismerésének.
Kerekes J."

(Írta: Csontos Gabriella, fotó: port.hu)

Vasaltál már harminc fokban? Nos, nekem tegnap sikerült. Az uram elment Debrecenbe és felcserélte a minden napos dress code-ját - ami egy fürdőnadrág volt napok óta -, fehér, vászon bermuda nadrág és ing szettre. A szekrényből kivéve azonban megállapította, hogy az ing gyűrött. Elővette nekem a vasalót és a vasaló deszkát (lásd a képen). Már ettől csorgott rólam a víz. A vasaló nekem gyerekkoromban került a látóterembe, mikor is nagymamám a faszenes vasalóját lekapta a tűzhelyről és meglengette, amitől az fújt, prüszkölt. Ma is látom magam előtt a mozdulatot. Aztán ez a múzeumi tárgynak beillő darab a konyhaszekrényem tetejéről egyik közeli ismerősöm jóvoltából a müncheni bolhapiacon végezte.
Gyerek és ifjúkorom azzal telt, hogy apukám - aki a vasútállomáson dolgozott -, egyenruhájához tartozó fehér ingjeit vasaltuk anyukámmal felváltva. Ekkor tanultam meg az ingvasalás minden csínját-bínját. Először a nyakát kellett vasalni a fonákján az ingnek, majd mindkét elejét, aztán a hátulját, végül az ujját. Nagy gyakorlatra tettem szert ez idő tájt ebben.
A következő emlékem az, mikor az uram polgármesterkedése idején kellett nap, mint nap, az ingeit vasalni. Ő ráadásul nagyon kritikus volt, és ha az ing ujján él volt, felháborodott. Hát az sem volt egy leányálom. Alig vártam, hogy vége legyen. Mindennek. A négy éves ciklusnak és a mindennapos vasalásnak.
Hál’ istennek, mikor tizenkét évig tanított, akkor az ingek, nyakkendők a szekrénybe záródtak és áttért a nyáron póló, télen garbó variációra, mert ő sem rajongott a szoros ingnyakakért, én meg ugye a vasalásért.
Mióta nyugdíjas csak vasár- és ünnepnapokon kerül elő az ingvasalás hébe-hóba. Csak most ne kellett volna, ebben a kánikulában. De azért elegáns lett, így vasalt ingben. (Írta: Csontos Gabriella)

A pandémia miatt három év után, végre újra a tengerhez mehettünk nyaralni barátainkkal. Még 2020 januárjában foglaltuk a szállást, s az év szeptember elsején szerettünk volna indulni. Aztán ettől a naptól kezdve lezárták a magyar határt a koronavírus járvány miatt. Szerencsénkre a befizetett pénzünk nem veszett el, mert a szállásadónál át lehetett ütemezni az időpontot. Így lett, hogy 2021 június 20-tól 30-ig kértük a foglalást. Végre eljött és igaz, hogy már nagyon vártuk, de annyi minden közbejött, hogy azt hittem már sosem érzem a nagy sós víz halszagú illatát. Munkanélküliség, szüleink biztonságba helyezése, vakbél műtét, védettségi igazolás, mind-mind, váratlan és megoldásra váró feladat volt az utazás előtt. Aztán az elbizonytalanodás, hogy nem lesz e valami baj. Az elhatalmasodó depresszióm egyre jobban beborított. Az indulás előtti nap már sehova sem akartam menni. Az uram határozottsága, Bence fiam komoly aggodalma billentett ki a mély érzelmi hullámvölgyből.

Menni kell, eltávolodni a mindennapok egyhangúságától. Elkezdtem ugyan a pakolást, de egy idő után abbahagytam és csak bámultam magam elé és ok nélkül sírtam. Az uram mindent szépen berakott a bőröndbe, a táskákba. Június 19-én, szombaton indultunk el. Először a Balatonig mentünk. Én szinte végig aludtam. Az úton csak két kisebb torlódás volt. A forróság miatt azonnal a partra mentünk, a víz zavaros volt, de kellemesen hűsített.

Az EB 2020-as magyar-francia meccset sokan a parti étterem teraszán nézték, így azonnal megtudtuk mi is, hogy egy nullra vezetünk. Barátaink szíves vendéglátása után, vasárnap reggel indultunk el a határ felé. A több bizonytalan és sokféle civil információ miatt kicsit aggódtam, hogy mi lesz, de teljesen simán, a személyigazolványunk bemutatása után mehettünk át Horvátországba. Kétszer álltunk meg útközben (Karlovacnál és Zadarnál), majd Splitbe érve volt egy órányi időnk sétálni a kompolás előtt.

Eddig 1000 km van mögöttünk. Zadar után szinte csak egyedül száguldtunk az autópályán. A spliti kikötőben már megcsapott bennünket a jellegzetes döglötthaltenger illat keveréke. A kompon a felső szintre navigálták autónkat, én az ülés alá bukva éltem túl e kockázatos manővert.

Két órás kompon való ringatózás után megérkeztünk Stari Gradba, ahonnan még 9 km volt Jelsa. A végső úticélunk aztán feladta a leckét a gps-nek és nekünk is. 50 percnyi keresgélés, telefonálgatás után találtuk meg a még 2020 januárjában lefoglalt apartmant. A szállásadónk mesélte, hogy az önkormányzatban annak idején nem tudtak megegyezni az utca nevekben a képviselők, ezért vannak számok a nevek helyett. Mi a 803-ast kerestük, és végül valahogy rátaláltunk. Este aztán belevetettük magunkat a jelsai éjszakai életbe, ami igen élénk volt, majd vacsora után álomra hajtottuk fejünket.
Másnap reggelre elromlott a klíma az apartmanban, az autó kipufogó tartó lemeze leszakadt, de az égszín kék, tiszta tenger, a napfény, a virágzó leanderek, növények kárpótoltak bennünket.

Teljes a csend, még a kabócák sem ciripelnek. Előszezon van, a járvány miatt is kevés még a vendég. Az utca egyik oldala közvetlen a tengerre néz, kristály tiszta vízben lubickolhatunk, mondhatni az utcán napozunk, mellettünk jönnek-mennek a járókelők. Az uram észreveszi, hogy az egyik ház garázsában, mintha egy autószerelő dolgozna. Megkérdezi, hogy meg tudná e csinálni a mi autónkat is? A mester a villamossági bajok tudója, de ad egy közeli címet, ahol segíteni tudnak nekünk. A partról hazafelé mentünkben aztán meg is találjuk a fiatalembert, aki másnap reggel tízre várja a beteg járművet, amit 2 perc alatt meg is javít és nem kér érte pénzt. Egy hideg Ozujsko-t azért elfogad tőlünk. Jelsától pár kilométerre van egy pici falu, Pitve a neve. Egyik nap elautóztunk oda. Sajnos a pandémia miatt olyan, mintha egy kihalt település lenne. A virágos konoba teljesen üres.

Vrboska már zajosabb, ott ebédeltünk, a kert helyiségben szinte csak mi voltunk. Kedves kiszolgálás, hatalmas adag és finom ételek. Este nagy sétát tettünk Jelsában. A nap végére majd' 14 ezer lépés volt a lábunkban.

Ezen az estén játszottak a horvátok a skótokkal. Szinte minden vendéglátó egységben a Tv-t nézték az emberek. 3:1-re győztek a horvátok. Nagy volt az öröm. A klímát is megjavították, úgyhogy most már minden jó. Olvasunk, rejtvényt fejtünk, fürdünk, napozunk, összedobunk egy gyors ebédet (ma pl. mangold leves pirított bagett darabokkal, kukorica darás túrógombóc narancs és áfonya lekvárral).

Este vacsira kagylós rizottó, görög dinnye, majd, foci EB 2020 német-magyar meccs. Egy kávézó teraszán - hátunk mögött egy német házaspárral -, izgultuk végig a mérkőzést. Szép volt, bár döntetlen lett, de igazán derekasan helytálltunk. Megható volt a végén a közös Himnusz éneklés, a kölcsönös köszönet.
Bojanic Bad, no ez aztán megríkatott. Nyugodtan megreggeliztünk, majd autóba ülve elindultunk a sziget egyik útján, Pitve-n túlra. Addig nem is volt semmi bajom, mert már ismertük azt az utat. Viszont a sziget legrégebbi kis faluja után valami horrorisztikus út következett, mint ahogyan az egyik közösségi oldal I love Horvátország csoportban olvastam "fonott kalács" lett az uram karja vezetés közben olyan kanyargós hegyi úton mentünk. És még ezután jött a fekete leves. Egy olyan másfél km-es alagút, amiben csak egy autó fér el, lámpa szabályozza az átkelést. Hát ott elszakadt a cérna. Sajnos az idegeim kicsit tönkrementek az utóbbi időben, így mikor az uram látta, hogy itt több kettőnél a helyzet egy kis falu felé vette az irányt és a parton azonnal kért a vendéglőben nekem egy sligovicát, gyógyszer gyanánt. A Bojanic bad partján viszont kiszellőztettem a fejem. A víz valami fantasztikus kellemes volt és még szivárványt is láttunk.

Visszafelé Zoli videózott, én rettegtem, de túl éltem a pánikot. Este borfesztivál volt a jelsai parkban. Szilvi és Zoli elmentek megnézni, mi lepihentünk. Aztán másnap együtt is lesétáltunk és megkóstoltuk mi is a finom borokat.

Másik kirándulásunk: Gego. Ez volt a neve annak a helynek, ahova "lementünk" fürdeni Hvar felé félúton. Mit mondjak? Nem alföldi embernek való. Én már megint nyüszítettem félelmemben. Azt hittem az alagútnál nem lesz rosszabb, de volt. Az amúgy is félelmetes főútról letérve, egy szűk, egy autónyi, meredek nyiladékon át értünk egy magán parkolóba, ahol már volt vagy 15 autó. Az uram és Szilviék is nyugtatgattak, hogy ezek is csak lejöttek és csak felmennek valahogyan. A szakadékban lévő Gego nevezetű konoba teraszán mi hölgyek azonnal kértünk két pálinkovacot.

A vendéglő tulajdonos csodálkozott a rémült arcunkon és azt mondta mosolyogva, hogy ez egy autósztráda.
Hvarban fényesre és csúszósra koptatott utca kövek, ragyogó napsütés, sötét kék tenger és szemtelen verebek fogadtak minket. A szárnyas apróságot Szilvi etette, Zolinak a kezéből vitte el a falatot a szemfüles madárka.

Alig vártam, hogy haza érjünk és még másnap is a túra izgalmait pihentük. Vasárnap este misére mentünk. Sokan vannak a templomban, mindenkin maszk. Az atya a drogokról prédikált, mindenkihez odament a padhoz, úgy áldoztatott.

Az utolsó nap délelőtt bejártuk Jelsa zeg-zugos utcáit, felmentünk a városka hegyen álló templomához.
Vettünk az egyik kapu aljban egy kedves úrtól házi készítésű olíva olajat, bort, mandarin lekvárt. Este elsétáltunk az egyik kempinghez, aminek most készült el a fürdő része (homokkal van feltöltve). A helyiek egész nap készültek a horvát-spanyol meccsre, de sajnos csúnyán kikaptak, így olyan csendes volt az esti Jelsa, mint egy temető. De csak egy darabig, mert az óváros kis terén székek sorakoztak, amik hamarost megteltek kíváncsi emberekkel. Ukrajnából jött csodálatos és nagyon tehetséges táncosokat láthattunk és a helyi felnőtt, amatőr táncegyüttest.

Utolsó napon leautóztunk Stari Gradba, ahol megvettük a másnapi komp jegyet, bóklásztunk a szűk kis utcákban. Hangulatos és nagyon eredeti kis ajándék boltok kirakatait néztük végig. Sajnos nem tudtunk beülni sehova sem, mert sehol nem volt kártyás fizetési lehetőség, készpénzünk meg nem volt.
Este a szokásos "utolsó vacsorát" költöttük el a NONO nevű konobában.

Hosszú volt az út hazafelé, de napfénnyel, élményekkel feltöltődve tértünk haza. A Balatonnál újra megálltunk, mert vezetni hosszú 1000 km - t egyvégtében, még annak is, aki szeret a volánnál ülni. Nagyon hiányzott ez a kikapcsolódás már nekünk. Hálát adunk a jó istennek, hogy megadatott.
(Írta: Csontos Gabriella, Fotók: Szilágyi Zoltán, Csontos Gabriella)