Tegnap itt volt nálunk Sanyika és felesége Rózsika. Sanyika 73 éves unokatestvérem. Azért Sanyika, mert az anyukája - az én Lenke keresztem (apukám nővére) -, mindig így emlegette. Anyák napja tájékán eljönnek a ladányi temetőbe a szülők sírjához, és hozzánk. Nagyon örülünk ezeknek az alkalmaknak, mert ilyenkor jókat nevetünk, felemlegetjük a családi történeteket. Sanyika mesélte, hogy hozzájuk többször elengedték - már egész kicsi korában Józsikát - , a másik unokatestvéremet (apukám öccsének a gyermekét). Józsika nagyon szerette az állatokat és mivel Gyöngyösön laktak egy lakótelepen ott nem nagyon volt része állatsimogatásban, szeretgetésben. Lenke kereszték Abádszalókon laktak és háztól hordták a tejet. Sanyi kereszt fel is ültette a bicikli vázára Józsikát és mentek a kis zománcos kannával tejért. Közben beszélgettek és Józsika megkérdezte:
- Ha oda érünk, majd megfejthetjük a tehenet?
A másik emlék az volt, hogy este elalvás előtt mindig mesélni kellett Józsikának. Lenke kereszt már nagyon el volt fáradva, és kicsit gyorsítani akart a meseolvasáson, ezért három lapot hajtott a könyvben. Ekkor megszólalt Józsika:
- Micsoda értelmetlen egy mese!  (Írta: Csontos Gabriella)

Feltámad emléke közöttünk                                                                             2000. tavaszán

Negyedik éve minden április 13-án sokan vagyunk a debreceni köztemető egyik sírjánál.Itt nyugszik Koppányi István. Idejekorán szállt el a lelke közülünk, de szelleme azóta is itt van velünk. „Ki ismerte őt tudja, hogy nem könnyű megtalálni az emlékezésnek azt a formáját, amit ő is elfogadna, amiben ő is felfedezné a „civil kurázsit”. Ez az idézet abból a levélből való, amit a Szóla Rádió Alapítvány kuratóriumának tagjai írtak egy fél évvel Koppányi István halála után a barátaiknak. Ebben a levélben javasolják azt, hogy minden év április 13-án 16:00-kor találkozzanak a temetőben, hogy sírjára egy csokor virágot vigyenek, megálljanak néhány percre és emlékezzenek rá, A MÁSIK JAVASLATA AZ VOLT – Giczey Péternek, Groskáné Piránszki Irénnek, Halász Jánosnak, Szabó Tibornak és Vincze Bélának –, hogy alapítsunk díjat CIVIL – DÍJ -KOPPÁNYI ISTVÁN EMLÉKÉRE elnevezéssel. "A díj alapítói minden évben azok, akik: március 1-31. között írásban rövid indoklással javaslatot tesznek a díjazott szervezetre és ehhez lehetőségeikhez mérten saját pénzükkel hozzájárulnak (100 Ft-tól 5.000.- Ft-ig) Addig adjuk át ezt a díjat, amíg legalább öt fő jelentkezik javaslattal és anyagi hozzájárulással”. Ez évben negyedik alkalommal kerül átadásra ez a díj. Nem tudom hányónknak adatik meg majd halála után, hogy ennyi ember emlékezetében feltámadjon. Valami különleges, csodálatos képességgel kell rendelkezzen. Koppányi Istvánnak nem voltak különleges, csodálatos képességei, csak ember volt. Igazi humanista, jó ember, a szó valódi értelmében. Nagyon szeretett játszani, beszélgetni, vitázni, eszmét cserélni. Azt hiszem azért járunk el hozzá minden év április 13-án, mert szeretünk vele lenni, a társaságában tölteni az időt. Ez így volt életében és így van halálában. Mindig valami pluszt adott, valahogy egy szóval, egy gondolattal, egy ötlettel, egy mozdulattal több lett az ember a vele való találkozás után. És itt van ez a díj. Tavaly nem tudtam jelen lenni az átadásán, ezért a következő levelet küldtem el: 

Kedves Ismerősöm!
Végtelenül boldog vagyok, hogy a Koppányi István emlékére alapított civil díj ez évben is kiadásra kerül.
Tudjátok minden évben – Húsvét táján – kicsit hitetlen leszek, mert eljött az évforduló és nem tudom mennyien leszünk együtt. Aztán beszélek ezzel is, azzal is és egyre jobban megnyugszom, mert egyre biztosabban érzem együtt leszünk újra. Reménység költözik a szívembe, azt hiszem ez a feltámadás.
Minden alkalommal volt eddig egy pillanat –vagy a temetőben, vagy a díjátadón–, hogy úgy éreztem angyal száll át fölöttünk. Tudjátok ez az az érzés az emberben, mikor nyugalom, boldogság, béke honol a lelkében. Ez a mai ember számára nem sokszor adatik meg. Köszönöm Kopinak és mindannyiótoknak ezeket a pillanatokat. Minden jót kívánva szeretettel üdvözli a társaságot:

Csontos Gabriella Püspökladányból

Még a kilencvenes években történt - mikor az uram, Dr. Farkas Dezső volt a város polgármestere -, hogy egy baráti házaspár hozzá fordult segítségért. 
A barátaink hívő emberekként minden vasárnap ott vannak a misén. A családjuk nagy, hiszen egy egész padsort is megtöltenek a templomban. Nyáron történt az eset, mikor a püspökladányi Árnyas Kemping tele vendégekkel. Voltak olyan külföldiek, akik szinte az egész nyarat itt töltötték. Egy középkorú házaspár – Helén és Alois Hammer – Steierországból már évek óta ide jár. Ők is istenfélő emberek, és vasárnaponként ott vannak a templomban. Látják a nagy családot. Próbálnak velük szóba elegyedni, de mivel ők nem tudnak magyarul, a család pedig németül, így nehéz a kommunikáció. Itt lép a képbe az én drága jó uram, akit azonnal hívnak, hogy jöjjön tolmácsnak.
A Hammer házaspárral ezután mi is tartjuk a kapcsolatot telefon és levelezés útján. A kisvárosban – Garsten –, ahol élnek, az ottani templomi közösség egész évben ruhákat gyűjt, melyet Helén és kedves férje, Alois magyarországi tartózkodásukkor elhoznak Püspökladányba. A baráti család is tagja az itteni Karitasz csoportnak, ezért az osztrák adomány eljut a rászorulókhoz. Mikor Alois meghalt meglátogattuk Helént, aki férje elvesztése után egy idős otthonba költözött. 

A házukból sok mindent el kellett ajándékoznia, mert nem tudott mindent magával vinni. Így került hozzánk Alois kerékpárja és ez az Olivetti márkájú írógépe. Az uram ma is gyakran ráül a messziről jött drótszamárra. Az írógépet pedig örömmel ajándékozzuk a Bárándon található Múltunk Házában lévő Írógép gyűjteménybe. (Írta: Csontos Gabriella)

Mióta itthon vagyok NYES-en (Nyugdíj Előtti Segély) és karantén van, többször eszembe jut anyukám, aki fantasztikusan tudott spórolni. Egyedül élő nyugdíjasként minden nap főzött. És ez a főzés olyan volt, hogy a mai fenntartható fejlődés- és zöld-aktivisták is megirigyelhetnék.
Pl. a tészta levét, vagy amiben a krumplit főzte sohasem borította ki, hanem másnap abból készítette a levest. No, tegnap túrós csuszát csináltam ebédre és a tésztalevet betettem a hűtőbe. Ma köménymaglevest főztem, természetesen a tegnapi tésztalé felhasználásával. Nem is rántottam be, mert a tegnapi maradékban volt elég liszt (keményítő). Mondhatom finom lett. Ki kell próbálni! Nekem adtok igazat! (Írta: Csontos Gabriella)

2020. tavasza óta rendszeres hasi görcseim voltak. Próbáltam kiiktatni étrendemből a zsíros ételeket, de csaknem szüntek meg a panaszaim. A házi orvosom elküldött hasi ultrahangra, ahol megállapították, hogy epeköveim vannak és azok okozzák ezeket a fájdalmakat. Az ultrahangos orvos, a házi orvos és a belgyógyász szakorvos is mielőbbi műtétet javasolt. Beutalót kaptam Debrecenbe, a Kenézy Gyula Kórházba. A kórház parkolójában felállított sátorban mérték a lázam és fertőtlenítőt spricceltek a kezemre. Egész gyorsan haladt a sor.

Ott, 2020. augusztus 4-én találkoztam Dr. Sass Tamással, aki ugyancsak megerősítette a leletek alapján, hogy ez a probléma bizony műtétre vár. Augusztus 19-én újra a Kenézyben voltam, ahol elvégezték a műtét előtti szükséges vizsgálatokat és az altató orvossal is találkoztam. Augusztus 24-én reggel megjelentem a műtétre, amit még aznap sikeresen meg is ejtettek rajtam, majd másnap, mivel semmi komplikáció nem lépett fel haza engedtek. A beavatkozás során eltávolították az epehólyagomat - benne a zavart okozó kövekkel, tehát már nem vagyok epés, ahogyan itt vidéken mondják. 

Köszönet Dr. Sass Tamásnak, az altató orvosnak (bemutatkozott mielőtt elaltatott volna, de csak arra emlékszem, hogy Renátának hívják), az ápolóknak és minden ott dolgozónak a lelkiismeretes és szakszerű munkájáért. Nekem csak jó tapasztalataim vannak a hazai egészségügyi ellátással kapcsolatosan. Minden pontosan, precízen, olajozottan működött, nem kellett sokat várni, az időpontokat betartották.
A bátyám hozott haza a kórházból. Itthon, az én drága jó uram gondozta édesanyámat és engem.

Cukkini fasírt burgonyapürével és sóska mártással

Főzte és felszolgálta a diétás ennivalót, haláltmegvető bátorsággal - bár irtózik a tűtől -, beadta nekem tíz alkalommal is a véralvadásgátló injekciókat. Már egész jól vagyok. Hát így telt az augusztus hónapom. (Írta: Csontos Gabriella)

Az uram - Dr. Farkas Dezső (a képen) - két éve nyugdijas, s úgy gondolta, hogy most jött el az ideje, hogy átnézze azt a hatalmas papírdoboznyi irathalmazt, ami még a polgármestersége idejéről való. A Karacs Ferenc Múzeum vezetőjével, Győrfi Lajossal megbeszélte, hogy ezeket az emlékeket a múzeumnak adományozza, ahol majd lehetőség lesz a rendszerváltozás után érdeklődőknek azokba betekinteni. 1990-1994 között volt Püspökladány város polgármestere, így van elég levél, fogalmazvány, hivatalos irat, amit át kell néznie. Ezek között a papírok között talált több névtelen levelet is, melyek közül kettőt szeretnék megosztani most, így az önkormányzati választások előtt. Lehet, most már a vicc kategórába sorolandók ezek az irományok, de annak idején - harminc évvel ezelőtt - véresen komoly szándékok húzódtak meg mögötte.

Első levél

"polgármester úr!
megdöbbenve értesültünk a szovjet hősiemlékmű meggyalázásáról püspökladányba. ha 1991 julius 20.ig nem állítsák helyre az emlékművet akor önt és néhány vezetőt a szélsőségesek közzül megfogunk ölni
n.t.b."

Második levél

"Dr. Farkas Dezső
Polgármester úr

Tisztelt Polgármester úr.
Az idősek napja alkalmával igen nagy lehangolva halgattuk önt. Hogy kijelentete hogy a választáson nem indul. Mi pedig a (nyugdijasok) igen nagyra becsülve önt. Amit tett a Városért és az emberekért.
Bizonyitotta az is hogy tavaly az idősek és az egyedül élőknek 500 frtos Vásárlási utalványt adott (Karácsonyra). De ez az idén elmaradt, pedig vártuk volna. A jóségért köszönet illeti önt. A kaszát üresen kellett volna átadni az utódnak, és (ezt még megteheti). Nagyon sajnáljuk önt hogy nem indult a választáson, vagy az is lehet hogy ön elfáradt. Továbi jóegészséget és a munkájához sok sikert kívánunk.
Elnézést a sima feladásért."

Bodnár Sándor (1928-2019)

"Emberkém, nem halok meg ott,
nagy víz borít rám fény-síkot,
nem vész el egy cseppem se, nem,
csak nem lát többé senkisem.” (Weöres Sándor)

Dancs Bertalanné Julika: Drága Tanár Úr! Köszönöm, hogy olyan pedagógus voltál amilyen a diákok álma! Sokan példát vehetnek rólad! Tiszta szívemből kívánok csendes pihenést! Magam és Krisztina lányom nevében. Keserű Zsófia: Drága Tanár Úr! Nyugodjon békében, az Úr megadta amit kértünk , rövid csendes távozást. Szívünkben örökké él Irénke nénivel együtt. Dembrovszkiné Karacs Mária: Nyugodjon békében. Fülöpné Béres Edit: :( Tőkéné Erzsike: Nyugodjon békében!
Katona Lajosné: Istenem!Nagyon sajnálom,nagyon szerettük a kedves osztályfőnökünk volt,Irénke nénivel együtt. Nyugodjon békében! Kiss Lászlóné: Tanar ur On volt az az ember aki megtanított arra nem kell utazni egen foldon csak vedd kezedbe a terkepet es bejarod az egesz vilagot.Foldrajz szeretetet ontol tanultam Kedves Tanar Ur. Karacs Elekné: Nyugodjon békében! Sipos János:Mindent köszönünk Tanár Úr!

Dezsényi Emese: Isten nyugosztalja! Mohos Lajosné:  Ő volt a TANÁR ÙR csupa nagy betűvel! Nyugodjon bèkèben! Uhrin Józsefné Magdolna: Megrendülten,őszinte részvéttel búcsúzom egykori Tanáromtól, Gyermekeink Attila és Annamària szeretett és kedvelt osztályfőnökétöl!......adj nevet, gyönyörű nevet,párnát a pusztulásnak.....(Pilinszky)

Magyariné Rózsa: Nyugodjon békében. Faragó Erika: Nyugodjon békében! Tóth Istvánné: Drága TANÁR ÚR! Emléke és jósága örökre szívünkben él. Nyugodjon békében. Vargáné Matolcsi Mária: Nyugodjon békében! Köszönöm Gabi, hogy megosztottad! Kiss Mária:  Nyugodjon békében Tanár Úr!
Gali Károlyné:  Egy Igaz Emberrel megint kevesebb! Emlékét megőrzöm. Gál-Mohos Marianna: Dràga Tanàr Úr! Nyugodjon békében!!! Bába Márta Brigitta: Elment a Drága EMBER! Végtelenül jó ember volt! Csak tisztelni lehetett, mert tisztelte a diákot! Szuper humorérzékkel! Nyugodjon békében!!
Bene Judit: Drága Tanár Úr! Nyugodjon békében. Szerettük, tiszteltük azért amilyen volt, ahogy tanított. Nekem ő volt az egyik kedvenc tanárom a gimiben. Számomra ő volt az igazi tanár! Kardos István:  Megrendülten olvasom a szomorú hírt, néhány hete láttalak a Kossuth utcán, örültem, hogy felépültél. Nyugodj békében Sanyi bácsi, egy igazi tanár voltál, sokunk példaképe! Czirják László:  Drága Tanár Úr! Nyugodjon békében! Őzse Ibolya:  Drága TANÁR ÚR! Nyugodjon békében! Hornyák Sándorné Juliska: Nyugodjon békében drága TANÁR UR ! Jakab Éva Enikő:  Nyugodjon békében, vendégem volt a tanár úr!
Török Márti:  Szerettünk Tanár Úr.Nyugodjon békében! Szítóné Nagy Ildikó: Drága Tanár Úr! Példakép! A TANÁR! Nyugodjon békében! A mai napig tudom a fővárosokat! Bene Judit: Mennyien szerettük!!! Gyújtsunk ma mindannyian egy gyertyát otthon érte. Biró Ferenc Mihály: Számomra Ő volt a Tanár Úr! A gimnáziumban nekem földrajzot tanított, imádtuk stílusát, emberségét, minden szavát! Külön örülök, hogy még életében emléktáblát állítottunk életpályája tiszteletére, nagy megtiszteltetés volt, hogy meghívásomra megtekintette a vasúttörténeti kiállításomat és meggyőződhetett róla, hogy a földrajz tanítása nem múlt el nyomtalanul! https://www.youtube.com/watch?v=7k1cZuXQppA Karacsné Mezei Ilona: Nyugodjék békében! Emléke szívünkben örökké megmarad!
Biró Ferenc Mihály: https://www.youtube.com/watch?v=mkI2y-bwyA0

Lakatos Edit: Dràga Tanàr úr! Legyen könnyű Neki a föld! Nagyon jó ember volt! Oborzilné Nagy Erna: Osztályfőnökünk volt, s még a szüleimet is tanította.. Gyerekként nem gondoltam, hogy milyen meghatározó lesz számomra a személyisége.. Igazi pedagógus volt, kitartó, optimista, realista, aki soha nem vetítette át a gyerekekre a problémáit, pedig felnőttként tudtuk meg, hogy volt neki bőven.. Minden tiszteletem az övé! Nyugodjon békében, kedves Tanár Úr, Püspökladány diákjai sokáig megőrzik emlékét!!! Bartané Marika: Drága Tanár Úr! Ön fent is ragyogni fog! Köszönök mindent!! / Varga Mária /
Tőke Lászlóné: Nyugodjon békében ,legyen neki könnyű a föld ! Galiné Margó: Béke poraira. Mindig jó szívvel emlékszem rá.  Vadász Irén: Megrendülten vettem tudomásul, hogy elment Ö. A Tanár úr, aki szinte minden tanítványát név szerint ismert, aki ha találkoztam vele mindig szívélyesen üdvözölt, váltottunk néhány kedves szót. Hiányozni fog Tanár Úr! Emlékét szívünkben megőrizzük! Nyugodjon békében!

Dúróné Erzsébet: Isten nyugosztalja kedves Tanár úr! Nemes Cilla: A gyermekeimet tanította, ők is mindig szeretettel emlegetik. Igazi TANÁR volt. Nyugodjon békében... Tóth Zoltán: Nyugodjon békében! Koloszár Erzsébet: Csendes pihenést! Bene Edit: Drága Tanár Úr! Nagyon kedves pedagógus volt! Nyugodjon békében! Szabóné Nagy Margit: A Jóisten segítse odaát... Dancs Bertalanné Julika: Volt egyszer nem is olyan rég egy tanár, BODNÁR SÁNDOR  Őt lemásolni nem lehet ! köszönet mindenért Drága Tanár Úr !Vigyázzanak rá angyalok ! Fizessék meg a jóságát amit mi már nem tudunk meghálálni ! Baginé Ibolya: Isten nyugosztalja. Borsosné Marsi Magdi: Emléke örökre a szívemben fog élni. Angyalok segítsék az útját! Erdei Ferenc: Nyugodjon békében Jánosi Józsefné: Nyugodjon békében. Magyar Éva: Nyugodjon békében! Nagy Imréné: Nyugodjon békében! Varga László: Isten veled Tanár úr. Szilágyiné Magyar Csilla: Nyugodjon békében. Csontosné Edit: Nyugodjon békében! Raczne Jolika: Nyugodjon békében BODNÁR SÁNDOR Tanár Úr sok Püspökladány-i tanuloja szívében tovább él. Kiss Lajosné: Tanár úr ! Nyugodjon békében! Kerekesné Sanyó Irma: Nyugodjon békében Tanár Úr. :'( Rácz Péterné:  Nyugodjon békében a Tanár úr! Stupinczky Erzsébet: Nyugodjon békében! 

Sárosi Katalin

Dezsényi Emese: Isten nyugosztalja! :) Szabó Ági: Ohhhh de nagyon sajnalom :(
Zsuzsanna Mária: Emléke legyen áldott, tisztelettel gondolunk mindig Rá! Csendes pihenést Tanár úr!
Jenei László: Nyugodjon békében! Soha el nem felejtjük! :( Szigeti Zsuzsa: Emléke legyen áldott, és örök! Erdődiné Suba Anikó: Nyugodjon békében Tanár Úr! Jámborné Erika: Nyugodjon békében Tanár úr! Inczéné Emi: Nyugodjon békében tanár úr. Epresné Nagy Ilona: Edit Nyugodjon békében tanár úr.
Varga Zoltán: Nyugodjon békében! Károly Sárosi: ISTEN nyugosztalja! Adjon Neki pihenést,megnyugvást a ladányi Föld! :( Keserü Judit: A legendák soha nem halnak meg. Bodnár Tanár Úr már életében legenda volt és az is marad. Szeretettel őrzöm emlékét. Nyugodjon békében.
Tóthné Julika: Ő egy igazi TANÁR volt !! Nyugodjon békében!! Ráczné Kövesi Klára: Köszönöm Istennek, hogy ismerhettem, az osztályába járhattam. Emlékét megőrizzük. "A szeretet soha el nem múlik." (Pál 1.kor. 13:8)

Pető Zsigmondné Inci: Szívemben örökké élni fog! Mindig keresni fogom hajlott hátával, hogy egy pár kedves emberi szót váltsunk egymással! Nyugodjon békében Tanár úr! :( Nyírő Gizella: A legjobban tisztelt és szeretett Tanárom volt! Általa kedveltem meg a földrajzot, s nyertem középiskolai földrajzversenyt negyedikben, amikor már nem is tanultuk a tantárgyat! Legyen könnyű a föld, Drága Tanár Úr! Korom Andrea: A legendák soha nem halnak meg....Bodnár Tanár Úr már életében legenda volt és az is marad, mi régi tanítványai tudjuk, hogy miért! Én minden gimnazistának ilyen tanárokat kívánok! Sok szeretettel őrzöm emlékét! Mar 40 éve! Nyugodjon békében. Nagyon örülök, hogy ilyen szép kort megért! Gyarmati Lajos: Utolsó találkozásaink egyikén mondta, "Akárhány éves is az ember, még egy-két évet szeretne kapni a sorstól." Nem kapott többet. Nekem és nagyon sokunknak soha nem felejthető. Kunne Vura Terézia: Soha nem felejtjük el.-:( Isten nyugosztalja. Sas Ferencné: KEDVES TANÁR ÚR! A RÉG SOK SZÉP EMLÉKEKKEL BÚCSÚZOK...NYUGODJON BÉKÉBEN...Bartos Zoltánné Éva: Augusztusra terveztük, hogy elvisszük egy rokona sírjához, Hajdúböszörménybe. Ez volt a kérése..:( nem tudtuk teljesíteni :( Török Ildikó: Nyugodjon békében! Cziczásné Icus: Emlékét megőrizzük! Gal Sandorne: Nyugodjon békében. Marsi Jenőné: Nyugodjon békében, Tanár úr! Dezsényi Emese: Istenem, de szerettük! :(
Kovács Sándorné Marika: Tanár úr ! Nyugodjon békében! Egriné Varga Erzsébet: Nyugodjon békében! Zagyváné Gulyás Judit: Drága Sanyi bácsi! Legyen könnyű a föld! Nyugodjon békében! 
Somogyi József: Kedves Sanyi bácsi, Tanár úr ! Nyugodjon békében. Földesinè Piri: Nyugodjon békében, áldott jó és kedves ember volt! Faragó Sándorné: Sanyi bácsi,Tanár úr! Nyugodjon békében! Szívünkben örökké él! Egri Balázsné: Nyugodjon békében drága Tanár úr! Nàdhàzi Babi: Dràga Tanar ur! Nyugodjon Bekeben! Kovács Sándor: Részvétünk!Nyugodjon Békében! Pap Éva: Nyugodjon békében Tanár Úr!!! Ködöböcz Imréné: Sokunk kedvence volt a tanár úr! Nyugodjon békében! A családnak őszinte részvétem! 

Bene Judit: Asunción.... Paraguay... hányszor hangzott el nála. Hányan vagyunk, akik tőle tanultuk meg a világ fővárosait? Teréz Nagyné Fülöp: És tudjuk is!  Drága Sanyi bácsi, sose felejtünk el...

Szítóné Nagy Ildikó: Drága Tanár Úr! Példakép! A TANÁR! Nyugodjon békében! A mai napig tudom a fővárosokat! Bene Judit: Én is...Mohos Lajosne: Szítóné Nagy Ildikó Èn is! Katona Lajosné: Igen! Álmomból felébredve is tudom! " Emlékeztek? Mindig ezzel indította a földrajz órát! " Kuala Lumpur, Kvezon Sziti!" Kedves humora, embersége, a diákok szeretete jellemezte! Igazi TANÁR volt csupa nagybetűvel. Azok az osztálykirándulások! Minden mai diáknak ilyen pedagógust kívánok! Nyugodjon békében drága tanár úr!

Rácz Icus: Nyugodjon békében. Mészáros Attiláné: Nyugodjon békében! Darainé Incike: Drága Tanár úr! De sok gyereket tanított, nevelt szépre, jóra, becsūletre igaz hittel. Béke poraira! Bottainé Anna: Nyugodjon békében Tanár úr! Csuhai Judit: Isten nyugosztalja! Nàdhàzi Babi: Dràga Tanar ur! Nyugodjon Bekeben! Darai Józsefné Eta: Nyugodjon békében drága Tanár úr! Kiss Irén: Nyugodjon békében Tanár Úr. Sok emlékem van. Felesége volt az osztályfőnököm. Nagyon jó emberek voltak. Soha nem felejtem őket ! Rácz Nelli: Nyugodjon békében Tanár úr! Gasparik Erzsébet: A Karacsos Öregdiákok Egyesületének elnöksége nevében fejezem ki mély megrendülesünket és szomorúságunkat tanár úr halálhírére! Az egyesület megőrzi és továbbadja emlékét a következő nemzedéknek, hiszen kivételes egyéniség volt! Büszke lehet rá mindenki, akit tanított, de az is, aki csak ismerte! Gyászoljuk. Vadász Dániel: Csodálatos ember, nagyszerű Tanár volt Bodnár Sándor Tanár úr. Nyugodjon békében. Tőkésné Szűcs Ildikó: Nyugodjon bèkèben!  András Eisele: 1959.-ben érettségiztem. Nagyon sok emlékem van róla! Nyugodjon békében. Seres Lajos: Nyugodj békében TANÁR ÚR!!!  Rózsayné Erzsébet: Nyugodjék békében!Legyen Neki könnyű a föld. Gondáné Nádházi Mária: Nyugodjon békében. Pilispusztai Károly: Részvétem. Szabó Dánielné: Nyugodjon békében Bodnár TANÁR ÚR! Fekete Béláné: Nyugodjon békében. Kassainé Sánta Ilona:  Nyugodjon békében ,Ő a volt tanítványai emlékeiben mindig él. Boros Edit:  Nyugodjon békében drága Tanár Úr! Nagy Józsefné: Nyugodjon békében! Tanár úr! Lakatos Istvánné: Osztályfőnököm is tanárom is volt feleségével együtt ... felejthetetlenné tették a gimnáziumi éveimet...nyugodjanak békében. Demeter Zsófia: Szegényebb lennék, ha nem találkoztam volna vele az életemben. Emlékeinkben tovább él. Kiss Hajnalka: Öszinte részvétem! Nyugodjék békében! Magyar Ildikó:  A legjobb. Fodorné Szabó Mária: Engem is tanított, nagyon szerettem tanár urat! Szerdiné Éva: Megrendülten búcsúzom kedves Kollégámtól! Nyugodj békében, Sándor! "Az igaznak emlékezete áldott" (Példabeszédek 10:7) Kiss Gabriella: Tanár Úr...
Az álmok mindig egy Tanítóval kezdődnek, aki hitt benned, aki noszogatott, ösztökélt és fölsegített a következő lépcsőfokra. Színtiszta jóság volt...Eszembe jut egy középiskola, egy tanterem. Egy osztály, és Tanár Úr. Megelevenedik sok régi emlék, elmosódott képek új színeket nyernek...régi szavak szólnak elő a csendből..százszor és ezerszer. Kovácsné Kun Ágota: Nyugodjon békében TANÁR ÚR! Szép emlékeinkben tovább él!  Csizmadia Lászlóné: Nem voltam a diákja, de mindig jó volt találkozni vele az utcán! TANÁR ÚR nyugodjék békében! Erdei Margó: Nyugodjon békében! Erdélyiné Ungvári Mária: Mindíg jó szívvel emlékezem rá ! Nagyon jó tanár volt a feleségével együtt. Az óráin a figyelmünket mindig ébren tartotta. Az érettségi találkozóinkon mindíg részt vett. Nemrég még üzenetet váltottunk. Nyugodjon békében ! Zagyva Sándorné: NYugodjon békében !!!.Tanár úr !! Füleki László: Nyugodj békében kedves Sanyi bácsi! Emléked élni fog. Borbély Pál: Isten nyugosztalja, nagyon jó ember volt!
Jávorszki-Kóti Valéria: Nyugodjon békében!

Györi Andrea: Elment egy EMBER....(Tanár úr, mindent köszönünk) Bodnár Sándor tanár úr órái legendásan jó hangulatúak, ugyanakkor rendkívül hatékonyak voltak. A kiváló humorérzékű pedagógus dolgozatírás közben úgy pattant fel a székéből és futott a terem végébe, hogy a gyanútlan puskázók is csak nevetni tudtak csúfos lebukásukon, nem beszélve a szorgalmas többségről. Mindemellett szakmailag is utolérhetetlen érdemekkel rendelkezett, aki az ő diákja volt, az bizony a mai napig tudja, hogy Malaysia fővárosa Kuala Lumpur.
Fodor Júlia: Nyugodjon békében Tanár úr. Ilyésné Magdi: Nyugodjon békében Tanár úr. Tóthné Fekete Anikó: Drága Tanár Úr! Isten nyugosztalja! Borbély Pál: Isten nyugosztalja, nagyon jó ember volt! Kiss Hajnalka: Őszinte részvétem! Nyugodjék békében! Papp László: Nyugodjon békében! Polgári Ilona: Pihenjen békében! Engem is tanított! Mandula Istvánné: Nyugodgjon békében. Nagy Enikő: Nagyon fog hiányozni! Földesi Zsuzsa: Drága Tanár Úr! Emlékét megőrízzük !

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként."
                                       Juhász Gyula

Cseh Tamás-Bereményi Géza: Tanár Úr

Rendhagyó ez a köszöntő Bodnár Tanár Úr születésnapján, aki oly sok mindent megélt: „fejemben egy verkli jár / mely verkli így muzsikál / túléltem mindeneket / féldecis rezsimeket” – mondhatná ő is Bereményi szavaival. A hetvenes évek szűk levegőjében voltam gimnazista itt, a Karacsban. Osztályfőnököm Bodnár Tanárnő volt. A földrajzot Tanár Úr tanította nekünk. Nem szerettem az akkori iskola hangulatát. Nem éreztem jól magam itt. Folyton lázadtam, jártattam a számat. Bevezették A világnézetünk alapjai c. tantárgyat, amit Kircsi Károly tanított az osztálynak, aztán egyszer csak arról suttogtak, hogy Kircsi Tanár Úr nyomtalanul eltűnt. A Sárospataki Diák Napokon a szabadtéri színpadon hallottam Cseh Tamást énekelni. Olyanokat dalolt, hogy „ felejteni kell! a régi iskolákat, tanári tébolydákat, az összes tévhitet.” S ebben az ideglelős korban, hangulatban a mi nemzedékünket így érintette meg a történelem, így – „s hogy néhány hírfoszlányt hoz fülünkbe a szél” –, innen-onnan, akár a szomszéd nagyfiútól, aki történetet mesél a nem is olyan távoli múltról, akkor, amikor nem szabadna beszélni, mert ’56 után az idő végképp „hályog alatt” van, s nem lehet tudni, hogy ki a barát, ki az ellenség.
            Tanárnő és Tanár úr is sok mindent tudott és megélt. Próbáltak megvédeni bennünket, nem beszéltek az ötvenes évekbeli élményeikről, de jelezték, hogy nem szabad és nem kell feltétlen hősnek lenni. Túl kell élni, tanítani kell, tanulni kell, tenni a dolgunkat, a katedrán, az iskolapadban.
            Bodnár tanárnő nekem soha nem volt Irénke néni, tanár néni. Soha sem volt negédes, kivételező, szubjektív. Először egyébként azt hittem, hogy nincs is szíve, hiszen szigorú, igazságos és alig mosolygós ember mutatkozott be nekünk elsős korunkban. Aztán a négy év alatt rájöttem, hogy nemhogy szíve, de arany szíve van. Hogy tűzbe megy és vitába száll tanítványaiért, nem előttünk, hanem a tanáriban.

            Tanár Úr mosolygós, szelíd, vicces volt, épp Tanárnő ellentéte.
Akit tanított Bodnár Tanár Úr az bizonyára sosem felejti el, hogy hol van Asuncion, Paraguay fővárosa. És a földrajz szakkör kirándulásait sem. Bulgáriában voltam velük. Neszebár és a szárnyashajós kirándulás máig ható élmény számomra.

              Már felnőtt koromban többször is vendégeskedtem náluk, nagy fiamat büszkén vittem hozzájuk, aki József Attila verset mondott nekik. Kisebb fiunk, Márton pedig Tanár Úr segítségével írt meg egy 56-os történelmi pályázatot. A rendszerváltozás idején Tanár Úrral családom is kapcsolatba került, hiszen a bátyám sokszor felkérte, hogy a Farkas szigetben táborozó gyermekeknek tartson rendhagyó földrajz, vagy biológia órát. Évekig járta az erdőt a diákokkal. Az uram is kikérte mindig a véleményét. A köztiszteletben álló - már nyugdíjba vonult- pedagógusnak ő adhatta át - szinte az elsők között - az abban időben alapított Csenki Imre Néptanítói-díjat. S aztán nem csak, mint politikus, hanem mint magánember is sokat beszélgetett vele, velük. A Bodnár házaspárral. Tanárnőhöz már a temetőbe járunk, de Tanár Úr itt van közöttünk. Nem csak mi látogatjuk őt rendszeresen, volt tanítványai egymásnak adják a Kálvin téri kapu kilincsét. S nem csak nekem, de sokunknak ő a minta: hivatástudatban, emberi kapcsolatokban.
              Hűséges típus, elvhű a saját elvéhez és értékrendjéhez.
Most már azt gondolom – idézve Bereményi Gézát és Cseh Tamást szabadon - „érezze mindig, hogy ezen túl igaza lesz, igaza volt Önnek Tanár Úr!„

              Mindenben! Köszönöm, és Isten éltesse születése napján!

(Írta: Csontos Gabriella, fotó: Sipos János)

A munkámból kifolyólag egy éve sokat utazom. A tömegközlekedést nagyon nehéz volt megszoknom. Több mint tíz évig egyedül dolgoztam egy helyiségben, ezért teljesen elszoktam az emberek közelségétől, a sokaságtól. Szorongtam, pánikba estem a buszon, a vonaton, a villamoson. A metró szóba sem jöhetett. A távolsági buszra úgy szálltam fel, hogy lehetőleg minél nagyobb tér legyen előttem, tehát vagy az első ülések egyikére pályázatam, vagy a hátsó ajtónál lévőket igyekeztem elfoglalni. Azért próbálom megtalálni mindig a szépet, a csodálnivalot, hogy le tudjam győzni lelkem és agyam rémségeit. S általában sikerül is.
Berettyóújfaluba menet az aszfalt állapota valami rettenetes, de az égbolt minden évszakban itt a legszebb. Olyan felhő kombinációk képződnek, amik festővászonra kívánkoznak. Van egy gémeskút is a pusztán és nincs más, ami a szemembe ötlene. Az ég, mint egy kupola borul a tájra. A megyei utazásaimat hamar megszoktam, bár ezeken az alkalmakon szembesülök a magyar valósággal. Elhanyagolt ruhájú emberek, kialvatlan fiatalok, kórházba utazó, vagy onnan távozó betegek.
A fővárosi utazásokat már nehezebben viselem.
Az automata ajtó záródástól is a frász jött rám. A mozgólépcső látványától is rosszul lettem. Budapestre míg jó idő volt a camping biciklimet is vittem a vonatra és a főváros legforgalmasabb útjain szlalomoztam a járókelők között. Aztán tavaly augusztusban elestem és nagyon megütöttem a térdemet. Sokáig fájt és kénytelen voltam erőt venni magamon és leszálltam a mélybe. Lementem a mozgólépcsőn a föld alá. Az emberek szemébe nézve, kapaszkodót keresve próbáltam legyűrni félelmemet.
Sikerült, és most már - ha nem is minden aggodalom nélkül - de metrón utazom. Nehéz azonban a szemeket keresni, mert mindenki - fiatal és öreg -, a mobiltelefonját bámulja. A föld felett is sokan mobiloznak, van aki a biciklijén, menet közben kommunikál. A járdák rágógumi foltokkal tarkítottak, kutyapisitől bűzlenek. A Kálvin téri aluljáróban élő hajléktalanok látványa elkeserít. Nem tudom, hogy ezeknek az embereknek hol vannak a családtagjaik, hol vannak a barátaik? Jó hazajönni és annak örülök, hogy kialakuló pánik betegségemet mindenféle gyógyszer és egyéb kémiai szer nélkül legyőztem. (Írta: Csontos Gabriella, fotó:pixabay)

A végével kezdem. Képzésen voltam a szentendrei Skanzenben és amikor hazajöttem és bementem a munkahelyemre a múzeum vezetője azt kérdezte hogy milyen volt? Mesélj! És én mondtam és mondtam. A jó példákat, a szuper módszereket, a kipróbált és sikeres rendezvényeket. Aztán itthon, az uramnak az emberekről meséltem, akiket erre a képzésre összesodort a szél az ország minden tájáról.

Elsőként a saját kolléganőmet, Tündét említettem, aki az összevont intézmény könyvtárában dolgozik, akit ugyan ismerek, de azt most tudtam meg róla, hogy tizennyolc évesen került szülővárosomba. Álmomban sem gondoltam volna, hogy nem püspökladányi, mert olyan odaadással beszél az ittlakókról, az olvasókról - főleg a gyerekekről -, hogy az mindenképp tükrözi azt, hogy szeret itt élni. A gyönyörű nevű faluból, Isztimérről Judit jött, aki mint egy tyúkanyó gyűjti össze a faluban élőket, de otthon is gondja van: négy gyermek nagynénijeként. Réka, aki siófoki lány, kutya-macska és egyáltalán mindenféle állat barátja, gyönyörűen rajzol és lelkesen meséli, hogy még vasárnap délután is kinyitja a Kálmán Imre emlékházat, ha csoport jön. Ági, a gyermelyi kolléganő, aki már aktivistaként nagyon sokat tett a települése jobbá tételéért egy lelkes társaság tagjaként. Most az önkormányzatnál dolgozik és az egyik előadó példaként állította elénk a gyermelyi honlapot, amin látszik a pezsgő kulturális élet. Természetesen Ági hathatós közreműködése révén. Éva, aki Körmendről jött és szinte minden témáról eszébe jutott valami. Vagy jó, vagy rossz, de az mindig tovább lendítette a beszéd kerekét. A játékmester Tibort sem felejtsem ki a sorból, aki iszonyú sok tapasztalattal a háta mögött Mártély közművelődését koordinálja.

Már a második este magaköré gyűjtötte a csoport játékos kedvű tagjait, akikből kitört a homo ludens. Piliscséven dolgozik a halk szavú Kata, akitől azt kérdezte az egyik előadó, hogy tizenöt évi munka után honnan meríti az erőt? Én a reggeli beszélgetésünkből gondolatban azonnal rávágtam magamban, hogy a családjából. Három gyermek édesanyja és a férje is hasonló területen dolgozik. Ugyan csak három gyermekes anyuka Gabi, akiből ezt senki nem nézte ki, hiszen olyan törékeny, kislányos alkat. Ő Türjén teszi a dolgát. Nehéz körülmények között, mert az egyetlen közösségi térben - a művelődési ház épületében - a polgármesteri hivatal működik ideiglenesen. A fantasztikus frizurájú Attila tősgyökeres pestiként Iváncsán tesz a közért, de mindig van nagyvárosi példája is. Edit Szegedről jött és saját bevalllása szerint is örök mozgó, nyüzsgő alkat. Valóban mindig van mondanivalója és mivel civil szervezetben dolgozik, mindig más szemszögből világít rá a dolgokra.

Nagy Petra Eszter is kulturális közfoglalkoztatott a csendesebb fajtából. Könyvtárosként lehet hogy talán ez a jó, mert elmélyült, teljes valójában odafigyelő munkatársként tud a legjobban hatással lenni az emberekre. Judittól - aki Pécsről jött - azt tanultam, hogy ha mindenkit meg szeretnék ismerni, akkor mindig máshova kell üljek az étkezések alatt. Nagyon jó ötlet! Melindával együtt utaztunk Budapestig. A kitelepítésekről én eddig csak olvastam és egy gyönyörű táncjátékot (Foltin Jolán - Kiss Ferenc: Elmúlik) láttam. Most megélt, máig ható családtörténetet hallottam tőle olyan részletekkel, amit mindketten megkönnyeztünk. És akkor még mindenkit nem is soroltam. Fantasztikus társaság, pedig az előadókról nem is beszéltem. Szárnyakat kaptam. (Írta: Csontos Gabriella)