2023. Január 30. Hétfő Marcella napja van.
Kezdőlap Beköszönő Nagykunság Nagy-Sárrét Hajdúság - Hortobágy A hét képe A Farkas család naplója Háromföldi Ki KicsodaEmlékek, történetek... Kapcsolat Fotoalbum

2023 január
2023-01-30 07:44:18

Az újévet immár kilencedik alkalommal köszöntöttük együtt barátainkkal. Voltak ideges-nyugodt, gondterhelt-vidám szilvesztereink.(...) ez a mostani évbúcsú nagyon jóra sikeredett...

A Farkas család naplója

2022-12-01 10:25:57

Ez a szerelem hónapja és az esküvőké. Marci fiamék is haza jöttek, mert a volt gimnáziumi osztálytársának – akivel együtt zenéltek anno -, május 6-án volt a lakodalma Debrecenben. Gyermekeinket indulás előtt - a mama biciklijénél -, le is fényképeztem, mert olyan szépek.

Ezen a hétvégén Daniék Lisszabonban múlatták az időt.

Mi kicsit kókadtak voltunk, gondolom a tavaszi fáradság ütött ki rajtunk. Nekem fáj a térdem, próbálom tornával és mozgással valahogy rendbe hozni. Az uram már jobban van, neki szerintem használt a fürdőbeli gyógykezelés. Finom marhapörköltet főzött a nyári konyhában egy nagy kondérral, mert a gyerekek azt kívánták. Csomagoltunk is nekik belőle.
A következő héten meglátogatott bennünket kedves barátnénk, akivel én a püspökladányi zeneiskolába jártam együtt zongora órákra, az uram meg Berlinben az egyetemi kollégiumban ismerkedett össze vele (milyen kicsi a világ!). Azóta is tartjuk a kapcsolatot, ha nem is sűrűn, de egy évben egyszer találkozunk. A facebookon Mangold nevű magazin oldalt (www.facebook.com/Mangold) alapított és működtet, onnan vettük a bátorságot tavaly, és ültettünk mi is a kertbe ebből a növényből. Most személyesen is megtanácskoztuk ennek a páratlan herbáriának a tulajdonságait, felhasználhatóságát, stb.

       

Május első hetében füvet vágtunk, eltakarítottuk a hervadt tulipánokat, nefelejcseket, orgonákat. Eztán kezd virítani a büdöske, a nőszirom, a különleges sárga liliomfélénk. Este és reggel még nagyon hideg van, de napközen hétágra süt a napocska. Harminckét éve vettük ezt a kertes házat és ebben az évben szinte minden héten a kertünkből tettem virágot a vázáinkba. Ez nagyon nagy dolog nekem.

  

Május következő hétvégéjén (13-án, pénteken, ez nekünk igen bejött!) Létavértesre mentünk a bátyámékhoz, aki már tavaly óta szervezi számunkra a Heit birtokon való látogatást. Heit Lóránd és családja a régi magyar szőlőfajták népszerűsítését tűzte zászlajára. A családi birtok évről-évre bővül: napjainkban közel 5 hektárnyi területen művelik a finom bornak valót. Főként királyleánykát, ottonel muskotályt, zöld veltelinit, kadarkát és nem utolsó sorban piros bakatort, melyet a család elsőként 2013 májusában “örökített” vissza érmelléki szülőföldjére, Bihardiószegre.

     

Ezen a hétvégén megérezte a menyem, hogy a szíve alatt hordott kisbaba megmozdult.

Nagyon sűrű programunk volt májusban. A pandémia enyhülése miatt mostanra időzítettünk minden rokonlátogatást. Bükkszentkereszten unokanővéremékhez mentünk el. Az ősszel eltört a lába, de nagy akaraterővel bír és szinte ugyan úgy éli az életét, mint a baleset előtt. Minden nap főz, kertészkedik. A férjével együtt már behordták a téli tüzelőt az udvarra. Csodálom munkabírását, élet örömét.

  

S, ha már az ország északi részén voltunk, beugrottunk Egerbe, az apai unokatestvéremékhez is. Kaptunk lestyánt és gyönyörű pünkösdi rózsát a kertjükből. A lestyánt felaprítottam és sóval összekeverve üvegbe raktam, tetejére olíva olajat öntöttem. Így tartósítottam.

Május harmadik hétvégéje izgalmasra sikerült a család több tagja számára is. Dani párjának, Szász Lilla fotográfusnak kiállítása nyílt Dunaújvárosban, melyre Marci fiamék és barátaik is elmentek.

    

A ladányi Hektográf Nyomdában pedig elkészült Farkas Papa élettörténete, melyet ő maga vetett annak idején papírra. Kiegészítettük az anyai és az apai családfával, mert az is megvolt, hiszen Mártonnak elsős gimis korában ez volt az egyik osztályfőnöki órára a feladat. Kérdezzék meg nagyszüleiket a felmenőikről. Milyen szerencse, hogy még akkor élt nagymama, nagypapa és el tudták mesélni a családi kapcsolatokat. Ajánlom a családoknak, mert egyszer kíváncsi lesz mindenki elődeire.
A másik kiadvány a debreceni Kapitális Nyomdában készült. Egy évig szerkesztették az uram és a volt gimnáziumi osztálytársai. Ötven éve érettségiztek és úgy gondolták, hogy egy jubileumi könyvet állítanak össze, amiben mindenki leírta önéletrajzát, a tanáraikról is megemlékeztek és rengeteg fotó, írásos emlék is belekerült ebbe az ízlésesen és szépen megcsinált kötetbe. Az illusztrációkat és a borítón lévő rajzot László Ákos grafikus készítette. Az ötletadó Soós Csaba Zoltán volt, a szerkesztést Ferencz Rezső végezte, de egy tíz tagú bizottság segítette a munkájukat. A kibertérben napi szinten rengeteg villámposta röpködött, összeszámolták, hogy ez alatt az egy év alatt háromezerkettőszáz e-mail született, de konzultáltak weben és személyesen is. Mindkettő nagy érték az utókor számára.

    

Május utolsó hétvégéjén családi napot tartottuk, Dezsőt és Jázmin unokánkat köszöntöttük névnapjukon, meg az összes gyerekünket párostul, a gyereknapon. Több év után végre itt voltak a gyerekeink, unokáink, a sógornőmék, a legkisebb fiukkal. Régen volt ilyen nagy családi összejövetel nálunk, talán 2019-ben. Szombatra hidegfront érkezett, de még épp ki tudtunk ülni a kertbe. Kik Budapestről, kik Debrecenből érkeztek. Már délre kész voltunk minden előkészülettel és egy pohár sör mellett vártunk türelmesen az urammal.

   

Aztán benépesült a kert, a terasz. Sokat kacagtunk, nagyon jó volt végre felszabadultan örülni egymásnak és együtt lenni. (Írta: Csontos Gabriella)


2022-05-11 19:57:13

2022 április 3-án voltak az országgyűlési választások hazánkban. Marci fiamék hazajöttek erre a hétvégére, mindketten átjelentkeztek és itthon szavaztak. Reggel esett a hó és gyönyörű fehérség lepte el a házat, a kertet. Furcsa világ van manapság. Télen meleg van, tavasszal esik a hó. 

    

Április 6-án elment Pákozdi István kedves atyánk, aki tíz évig volt része és meghatározó személyisége életünknek. Tudtunk betegségéről, nem volt váratlan halála, de mégis. 2021 novemberében találkoztunk vele, mosolygós arca ma is itt van előttem. Sokat fohászkodtam érte és most őt kérem, hogy imádkozzon érettünk ott fenn, ahol már nincs betegség, fájdalom, kín, szenvedés.

Ez évben április 10-én volt virágvasárnap. Ekkorra időzítettem a benti takarítást, mert a nyári konyhát és a teraszt már lepókhálóztam, kimeszeltem (rettenetes csíkos lett az első sor, aztán hengerrel próbálkoztam, az már valamivel szebb lett). Életemben másodjára csináltam ezt a műveletet, nincs benne nagy gyakorlatom, de kész lett.

A templomban is „nagytakarítottunk”. Van gondnokunk Györkei Vilma, de karácsony és húsvét előtt a gyülekezet segít, mert hatalmas területet kell portalanítani, sepregetni, felmosni. Én az ablak tisztítást csináltam Gyurka Edittel. A gondviselés tett bennünket egymás mellé. Ági néni (Edit anyukája) is itt szorgoskodott velünk még pár éve, de ő is, és az én anyukám is tavaly elköltözött az égi hazába. Takarítás közben emlékeztünk rájuk, elmondtuk egymásnak hogyan gondoztuk őket, milyen tapasztalataink voltak eközben, hogyan fogyott egyre jobban életük gyertyája. Szerintem a régiségben is így volt, hogy egymást segítették a gyászmunkában és átadták egymásnak a hagyományokat, a megélt tudást. Közben megtisztultak a templom bejárati ajtó üvegei is.

   

Marci fiamék elköltöznek az albérletből, mert sikerült venniük egy lakást. Mielőbb szeretnének a sajátjukban lenni, tehát sürgős telefon jött, én azonnal ültem vonatra és robogtam Budapestre, hogy segédkezzek a pakolásban, a takarításban.

  

Marci tesója Dani és párja, Lilla segített a hurcolkodásban és a nászasszonyom, valamint a menyem húga is. Meg Gombos Balázs, a ladányi koma. Ilyenkor gondolom én, hogy felbecsülhetetlen az értéke a családi és baráti kapcsolatoknak.
Bolondos április szokták mondani és lehet, hogy az időjárás miatt, de az uramnak megfájdult a dereka. Elment a reumatológushoz, aki 15 alkalmas kezelést írt fel neki a gyógyfürdőbe. Úgyhogy most szép szorgalmasan jár vízi tornára, masszázsra, elektromos kezelésre, stb. Az ünnepek alatt viszont volt egy kis pihenése. Az idei tavaszi szünetben végre itt voltak - két év kihagyás után -, két napig az unokáink. A leánykákkal első nap - még szép időben -, kibicikliztünk a Farkas szigetbe. Nekünk kicsit szokatlan volt a kerékpározás, de azért bírtuk, sőt az uram az edzős játszótéren, még kar erősítésbe is kezdett.

   

Jázmin pitypangot szedett, Blanka Dezső Papival kártyázott.

   

Nagyszombaton a szülők is megérkeztek. Együtt ebédeltünk nagy örömömre.

Húsvét ünnepén Budapestre utaztunk, hogy most már az uram is szemügyre vehesse azt a lakást. Jöttek a nászuramék is. Az apatárs megszentelte az ételeket és úgy ültünk az ünnepi asztalhoz. Boldogan vettük tudomásul, hogy gyermekeink saját fészket raknak. Másnap Daniék is megjelentek háztűznézőbe. Batyus bulik voltak, mindenki hozott valami saját készítést, rengeteg finomságot ettünk.

Az ünnepek után tovább folytak a gyógyfürdőbeli kezelések, egyre jobban bírja már a kerti munkákat is az uram. Elvetette a sóskát, a céklát. Megcsinálta a garázskapu villanyvezetékét, csinált az új ruternek kis polcot, mivel üvegszálas kábelre váltott a szolgáltatónk és kicserélték a régi szerkezetet. Szóval igen hatékony napjai vannak. Újra jött egy segélykérés Marciéktól, mert most már mindent elhoztak az „albiból” és az új lakás úgy néz ki, mint ahol bomba robbant. A W.C. tartály is felmondta a szolgálatot, de a fiam ki tudta cserélni. (Ügyes a gyerek, van rengeteg szerszáma, úgyhogy minden kis szerelést meg tud csinálni. Apja fia!) Szóval vonatra fel és már hipp-hopp Budapesten voltam. Buszra ültem és egy negyed óra alatt megérkeztem a Csömörire. Marci a buszmegállóban várt, ugyanis nagyon izgult, hogy menni fog e nekem a tömegközlekedés egyedül. (Kicsit pánikos és tömegiszonyos vagyok) De ment, sőt este bebuszoztam a belvárosba a Képíró utcába, ahol Dani fiunk párjával, Szász Lilla fotóművésszel volt egy nyilvános beszélgetés a Foton Galériában. Nagyon élveztem.

Április 30-án eljöttek a bátyámék Létavértesről, az unokatestvéreink Budapestről és Egerből és innen a szemközti lakótelepről a másod unokatestvérünk párostul.

Együtt ebédeltünk, beszélgettünk. Elmentünk a sírokhoz, este pedig mise volt a templomban anyáink emlékére. (Írta: Csontos Gabriella)


2022-04-22 14:20:41

Ebben a hónapban ünnepeljük az én drága jó uram születésnapját. Dániel és Lilla két napra elláttak bennünket mindenféle földi jóval és még torta is volt, meg tüzijáték. 

Háború dúl Ukrajnában. Az égen repülők szállnak és elviszik a figyelmem a rügyező faágról. Döbbenten nézzük a híreket, olvassuk a felhívásokat. Teljesen hatása alá kerülök. Eszembe jut, hogy 89-ben a romániai események idején gyűjtöttünk tartós élelmiszert a város több pontján, segély szállítmányt indítottunk Erdélybe, a városon keresztül mentek az akkor nem régiben megalakított Magyar Máltai Szeretetszolgálat autói, buszai.  

https://youtu.be/-yNS6iqyWA8


Aztán a kilencvenes években a délszláv háború idején gondoltunk a vajdasági férfiakra, akik a behívó elől menekültek Magyarországra. Most meg anyák, gyerekek, idősek jönnek épp összekapkodott holmijukkal. A családom minden tagja segít valamilyen formában. A nagyfiunk barátnője tolmácsol a Keletiben, Dani személyszállítást vállal, a menyem a munkahelyére vitte a tisztálkodó szereket, törülközőket, meg amit még kértek. A bátyám huszártársával Hosszúmezőre vitt segély szállítmányt a debreceni huszárok nevében


(https://www.haon.hu/helyi-kozelet/2022/03/a-hajdu-bihari-huszarbanderium-is-segiti-az-ukrajnai-menekulteket?fbclid=IwAR2tLzQRDrUY7YdaOxkCMRcWU_R59RIFB6Ne03E_x8GA2q8EFs8J142JxM0É)

én meg a nemzeti ünnep alatt összeszedtem, amit nélkülözni tudunk, mivel a szomszéd településre érkezett nyolcvan ukrán menekült, és Báránd polgármestere a facebookon kért segítséget. Soha nem gondoltam volna, hogy a menyem nagymamájának féltve őrzött, patyolat tollpárnái, anyukám szinte teljesen új cipője, a fiam egyetemista korában hordott téli kabátja valaha egy embert boldoggá tesz majd. De így történt.

   

Március elején meglátogatott bennünket két barátném, akikkel a találkozót a járvány miatt már háromszor halasztottuk el. Nagyon örültem az itt létüknek.

A hosszú hétvégén Marci fiamék voltak nálunk. Az autóbeálló bejáratához kellett a segítsége. Az apjával ügyesen meg is oldották.
                                        

Gyulán, kedves városunkban töltöttünk három napot, így ünnepeltünk, mi kettesben. Gyönyörű, tavaszi időnk volt. Még egykori püspökladányi ismerőssel és aranyos párjával is találkoztunk. Voltunk kézműves sör és gyulai kolbász kóstolón, áztattuk magunkat a gyógyvízben és meglátogattuk Békéscsabán az unokatestvéremet is. 

  

A legnagyobb öröm pedig ugyan csak ebben a hónapban ért bennünket, hiszen az élet madara fészket rakott családunknál. Marci és Lídia kisbabát várnak!

(Írta: Csontos Gabriella)


2022-12-01 10:26:53

 

A 2022-es év kifejezetten jól indult. Kezd csitulni a járvány, lehet társaságba menni, utazni. Mi is elmentünk januárban – a karácsonyra ajándékba kapott – színházjeggyel a Csíksomlyói Passió c. előadásra a Nemzeti Színházba.

 

Meg kell mondjam, hogy nekem nem jön be ez a „modern színjátszás”, nem tetszett az előadás, lehet azért, mert én még láttam anno a Kerényi féle rendezést a Várszínházban. Akkor revelációként hatott rám, most inkább idegesített a színészek kóborgása a színpadon. Az uramnak tetszett, de neki nem volt összehasonlítási alapja. Az előadás előtt Dani fiunkhoz mentünk vacsorázni. Finomat ettünk, mint mindig.

 

Február a születés- és névnapok hónapja nálunk. Kedves barátnénkat – aki sajnos törött kézzel ünnepelt az idén – Debrecenben köszöntöttük férjének meghívására egy fincsi vacsora alkalmával.

 

Marci szülinapját, Lídia és Lilla névnapját itthon ültük meg. Családi fotók nézegetésével és nagy társasjátékozással telt az esténk.

      

Nagyfiaméknál Jázmin unokánk töltötte a hetedik életévét, Bence 45 éves lett. Istenem, hogy telik az idő! Egy év után végre eljöttek hozzánk, nagy örömünkre. Beszámoltak a bizonyítványokról, az edzésekről. A férfiak kölcsönösen megnézték és kipróbálták az új autókat, mivel a fiamék is, és mi is lecseréltük a régit. Még tart a maskara! Jázinkat ezúttal farsangi maszkban fotóztam.

 

Sajnos az enyhe idő, a kicsit lazábbra vett korlátozás megtette nálunk a hatást és február végére covidosok lettünk mindketten. Elmaradtak a baráti látogatások; Karcagra mentünk volna és hozzánk sem tudtak eljönni barátaink, és nem tudtuk megnézni a Csokonai Színház előadását sem. Olvastam valahol a neten, hogy az USA-ban a járvány idején mindenféle kormányzati szolgáltatást nyújtanak a korona vírusos, karanténban lévő betegeknek. Nálunk ez úgy működik, hogy vannak jó szomszédaink, barátaink, akik azonnal segítségünkre siettek.

Bevásároltak, kérdeznek, tanácsot adnak, érdeklődnek hogylétünk felől. Néhány napja vagyunk csak elesettek és ez lassan majd el is múlik rólunk, viszont az orosz-ukrán háború, mely épp most tört ki, soha nem törlődik a lelkekből.  (Írta: Csontos Gabriella)

 


2022-01-11 14:26:00

Azt mondja a családom, hogy én csak jó dolgokat osztok meg a facen. Igen! Valóban csak az örömteli eseményekről tudósitok. De vannak azért nekem is kellemetlen élményeim, egészségügyi gondjaim, fogyatékosságaim. Most erről egy pár mondatot. Az utóbbi két három évben egyre hangosabban kezdtem el beszélni -bár eddig sem voltam egy halk szavú ember-, és azt figyelte meg a családom, hogy többször visszakérdezek: tessék?

Előbb csak tréfálkoztak velem, idézték a közismert színdarabból való mondatot: hosszú!
Egyre többször vettem észre magamon, hogy ha valakivel beszélgetek, akkor nem a szemébe nézek, hanem a száját figyelem és onnan próbálom leolvasni, hogy mit mond. Ez azért már egy kicsit megijesztett. Elmentem hallás vizsgálatra, itt Püspökladányban. Megállapították, hogy középfokú halláskárosodásom van. Nem akartam elhinni, elmentem Debrecenbe is, egy ugyan ilyen vizsgálatra. Ott is ezt állapították meg. Tv nézés közben már olyan hangerőt használtam, hogy ha bérházban laknánk a szomszéd is velünk együtt élvezné a kép nélküli műsort. És azt is meg kell említenem, hogy az egyre gyorsabb közbeszéd is csak rontott a helyzetemen. Közfoglalkoztatottként két megyében utaztam különböző múzeumokba és havonta egyszer Budapestre is kellett mennem. Az utca moraja nagyon zavart, ugyan így a busz és a vonat zaja is. Az értekezleteken nem értettem tisztán az előadót, a hozzászólásokról nem is beszélve. Egyre kényelmetlenebbül éreztem magam, de még mindig segített a szájról való olvasási technika. És akkor beütött a covid! Ekkor már nem dolgoztam, viszont a hallásom semmit nem javult, sőt, mivel mindenki maszkot hord ezért a szájról olvasás is megszűnt számomra. Teljesen kétségbe estem, mivel egyre többször kellett ügyet intéznem és már nagyon kellemetlen volt számomra, hogy mindenütt - a boltban, a bankban, a postán- többször visszakérdeztem: tessék??? A családom is kezdett valóban aggódni, hiszen a közlekedésben is nagyon fontos ma már a jó hallás az elektromos autók és biciklik, motorok korában, amik hangtalanul suhannak el az ember mellett.

Végre rászántam magam és elmentem újra egy hallás centrumba Karcagra, ahol igen alaposan megvizsgált az audiológus. Ő az, aki a vizsgálat során meghatározza a halláskárosodás típusát és megállapítja a halláscsökkenés mértékét. A vizsgálat előtt felvette a kórelőzményt: kikérdezett a panasz jellegéről, a korábbi, valamint családban előfordult betegségekről. Hol dolgoztam, milyen munkát végeztem, stb. Arra jöttünk rá közösen, hogy a munkámból adódó fejhallgatóval végzett tevékenység ludas a süketségemben. Sajnos a halló idegek elhalásáról van szó, ami visszafordíthatatlan folyamat.

Aztán jöttek a különböző mérő eszközökkel végzett feladatok, melyből pontosan meg tudta határozni, hogy mely magasságú és mélységű hangokat nem hallok tisztán. A vizsgálat végén különböző hallókészülékeket ajánlott, melyet próbahordással lehet és ajánlott is kipróbálni, hiszen a hallókészülékkel való élés teljes életmódváltást jelent. Fantasztikus élmény volt, hogy az addig összefolyó, halandzsa szöveg egyszerre hallható, érthető, felfogható lett számomra. A környezetemben egyre többen kérdeznek vissza beszélgetésünk során, hogy tessék? A hallókészülék miatt én teljesen normális hangnemben beszélek. Tehát egyre több hasonló korú ember szenved halláskárosodásban. A mai zajos világban és a fülhallgatók, headsetek korában nem is csoda ez. Én örülök - a családom is -, hogy van erre megoldás. (Írta: Csontos Gabriella)


2022-01-21 10:17:40

Mint tudjuk legfontosabb testrészünk a lábunk. Azon hordozzuk nap, mint nap testünket. Azon állunk. Ezért gondoltam, hogy alapítok egy díjat a lábra, mely a legbiztosabb alap és a legnagyobb szüksége van arra, hogy megbecsüljük. Január még a tél közepe, így igen fontos, hogy melegen tartsuk. Én meg szeretek fuszekliket gyártani, ezért teljesen természetes volt számomra, hogy a díj egy általam kötött gyapjú zokni lesz.

A www.haromfold.hu honlapon közlöm majd annak a három személynek a nevét és szakmai önéletrajzát, akik 2022-ben elsőként kapják az általam alapított és készített Fuszekli-díjat.

Ez egy teljesen civil és szubjektív kitüntetés. Elismerésem jeléül adom minden év januárjában annak a három embernek, akik számomra a kultúra, az önzetlenség és a szakmaiság szerelmesei, megvalósítói, megtestesítői a három földön: a Nagykunságban, a Nagy-Sárréten, és a Hajdúság-Hortobágyon.

Díjazottak:

Nagykunság:
Bartha Júlia orientalista, etnográfus
Karcag

Nagy-Sárrét:
Szabó Irma közművelődési szakember
Földes

Hajdúság-Hortobágy:
Tiszai Zsuzsa néptánc pedagógus, koreográfus
Debrecen


2021-12-30 07:29:01

Novemberben újra felerősödött a járvány, de a család és az ismerősök zöme be van oltva, így már azért szabadabban lehet élni, bár a higiénés szabályokat továbbra is szigorúan betartjuk. 

2021. november 19.
A leander hajtása téli üzemmódban. A süni - szálló kész. Anyukám biciklije új helyen, árvácskákkal.

  

2021. november 25.
A "Kultúr" tele lett növénnyel. Az almafa termése miatt sírni tudnék, de zöldell még a mángold és a petrezselyem. A madáretető is helyére került.

 

2021. november 28.
Már tegnap este meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún. Ma a templomban énekeltünk. "Rorate caeli desuper, et nubes pluant iustum" A maszkban alig kaptam levegőt, de ahogy tudtam fújtam az éneket. Bökő Péter Atya megáldotta az adventi koszorúkat. Keresztelő is volt.

2021. november 30. "télen, nyáron rozmaringos az ablaka..." énekeljük, s az uram mondja, hogy lehet a poloskák elriasztására tették oda ezt a gyógynövényt eleink. Kipróbáljuk. Ma juhtúrós sztrapacska szalonnával, kaporral volt a második fogásunk. Ez az alkalmi dísz kicsit giccses lett, de szép fényt ad a szobában, így adventben.

        

2021. december 3. Voltam ma hajnali misén. Biciklivel mentem, esett az eső és elestem. Tanulság, nem kell rohanni. Türelem, csendesség, az Isten ott van veled, benned.

"Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,
mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidőz
a tigris meg a szelid őz." (J.A.)

2021. december 5. Nálunk mozijegyet hozott a Mikulás. Unokáinkkal megnéztük a Vadlovak - Hortobágyi mese c. filmet Debrecenben az Apolló Moziban. Nagyon szórakoztató és szép film. Majd elmentünk az Adventi Vásárba is. Olyan jó volt végre együtt lenni a lányokkal!

  

2021. december 6. Az én drága jó uramat felkérték Mikulásnak. A szakálla már teljesen olyan, de azért volt hozzá egy kis pótlás. A botját is ő maga készítette. A szemüvegét sem felejtette itthon. A gyerekek örültek, bár meg voltak kicsit szeppenve.

  

2021. december 11. Ferencet köszöntöttünk. Gazdaház, bárány ragu, fiatalok, gyerekek, mézeskalácsos Karcag.

 

2021. december 14. Tegnap esett a hó... Postán jött karácsonyi üdvözlet... Vendégeket várunk...

 

2021. december 19.
Adventi találka régi barátokkal... Kívánság anno... Mától mind a négy gyertya ég

 

2021. december 27.
Együtt Álomzugban... Debrecenben... Püspökladányban

 

(Írta és fotózta: Csontos Gabriella és Farkas Dániel)


2021-12-30 07:35:57

Halmos Béla (1946-2013) prímás, népzenekutató 2021-ben lenne 75 éves. Az ő emléke előtt egykori munkatársai, barátai - Sebő Ferenc, Sebestyén Márta, Gryllus Dániel, Fábián Éva, Ferenczi György, Jantyik Zsolt és Jantyik Csaba - egy igazán különleges karácsonyi felvétellel tisztelegnek.
A „Szent Karácsony szép meséje” című dalban - ahol Halmos Béla egy 2010-es stúdiófelvételről énekel és hegedül - a technikának köszönhetően vele együtt énekelnek, zenélnek mindannyian. A dal szövegét Jantyik Zsolt jegyzi, a 2021-es változat zenéjét Jantyik Zsolt és Jantyik Csaba és a PG Csoport játszotta fel a Barázda stúdióban. Hangmérnök Dióssy Ákos.


2021-11-29 09:55:22

Az év utolsó előtti hónapja az enyészetről, az elmúlásról szól. A Mindenszentek utáni hétvégén, szombaton ragyogó napsütés volt. Ekkor vitték el anyukám lakásából a bútorokat. Egy vidéki család örült a lehetőségnek, mi meg annak, hogy jó helyre kerül szüleim régen, nászajándékba kapott ágya, szekrénye.

      

A lakásban csak az iratok, fényképek, könyvek, újságok, videó kazetták maradtak, meg én, az emlékeimmel. El is tettem sokmindent, hogy majd a gyerekeimnek és az unokáimnak néha előveszem és megmutatom, hogy ebbe a régi füzetbe még dédi írta le az aforizmákat (az aforizma tömör, szellemes, általában egyetlen mondatból álló erkölcsi vagy bölcseleti tételt kifejtő mondás), ezt a terítőt én hímeztem általános iskolás koromban anyáknapjára. Anyukám eltette Bence tejfogait, amiket apukám segített neki kihúzni. Ezeket mind-mind meghagytam és nem dobtam ki. Az uram lecsiszolta az anyai nagyapja katona ládáját és abba szépen beletettem minden kincset. 

   

   

Anyukám betűket, gondolatokat gyűjtött. Naplót vezetett, sok ismerősével levelezett. De szerette a zenét is. Cseh Tamásra például nyolcvan éves kora körül csodálkozott rá. A róla készült filmet felvette videóra.

    

Sokszor megnézte aztán. Nem szeretek a házba menni, mert mikor belépek a lépcsőházba és felnézek, mindig szorongás fog el és eszembe jut, hogy ott várt a harmadikon, kinn az ajtó előtt. Mikor meg eljöttem tőle ott integetett, meg dobta a puszikat. Eladó a lakás. Központi fekvése miatt biztonságban érezte magát mindig, hiszen közel voltak az üzletek, az orvos, a gyógyszertár. Szeretett ott lakni, jó és segítőkész emberek voltak a szomszédai. Remélem megtalálja új gazdáját és olyan jól érzi majd magát benne, mint anyukám.

Novemberben már az ünnepre gondolunk. Tervezünk, összeírjuk a menüt, ahhoz, hogy mit kell vásárolni, takarítunk kívül-belül. Az urammal beszélgetve egyik este azt mondja nekem:
- Az idén kellene venni egy műfenyőt. Sokba kerül ugyan, de két három év és meghozza az árát, meg sokkal környezetkímélőbb is.
Teljesen kiborultam. Bár egyre jobban meggyőztem magam, hogy valóban ez a legjobb megoldás; egyrészt, szenteste napján délután az uram mire belefaragja a fenyőt a talpba, addig nem épp valami boldogságos és szeretetteljes monológ hagyja el a száját. Másrészt vettünk már gyökeres fenyőt, amit aztán kiültettünk a kertbe és nem maradt meg, és igen nehéz volt helyet is találni neki az udvaron. Aztán ott van, amikor Vízkeresztkor leszedjük a díszeket róla és agyonszúr a rengeteg tűlevél, arról nem is beszélve, hogy még ezeréves fenyő maradványok is vannak a parkettánk réseiben, amit sehogyan sem tudunk kibányászni onnan. Szóval végül beadtam a derekam, így az idén már egy „örökélet” karácsonyfát fogunk feldíszíteni, s mint a fotón látható a talppal sem lesz gond.


Olyan hamar eltelnek ezek a hónapok, hetek, napok. Mindjárt itt van december, ennek a fájdalmas és szomorú évnek az utolsó hónapja. (Írta: Csontos Gabriella)


2022-06-07 20:39:50

ahogy gyerekeink mondanák, hiszen Budapestre utaztunk 2021. november 20-án, szombaton nagy kedvvel. S, hogy miért és hova? No, ezt egy kicsit messzebbről kezdem. Az uram gyerekkori játszótársa, barátja Kiss Ferenc hangépítész, „aki a magyar világzenei élet egyik megkerülhetetlen figurája, a Vízöntő együttes, a Kolinda, az Etnofon Zenei Társulás frontembere”. A Prima-díjas népzenész, elsők között vehette át 2015-ben a Makovecz-díjat, amit minden évben, a híres építész születésnapján november 20-án adnak át ünnepélyes keretek között immár tíz éve a Héttorony Fesztiválon. A fesztivál ötlete is Kiss Ferié. Tavaly a pandémia miatt elmaradt ez az ünnepi hangverseny, az idén viszont megtartották. No, erre mentünk izgatottan. A Nemzeti Táncszínházban volt a koncert, ahol az első részben Kiss Ferenc zenéjére a Duna Művészegyüttes előadásában, Appelshoffel János, Fitos Dezső, Foltin Jolán, Horváth Zsófia, Juhász Zsolt, Kocsis Enikő, Mihály Gábor koreográfiáit táncolták kirobbanó energiával a táncosok, akiknek az Etnofon Zenei Társulás húzta a talpalávalót. A második részben Kiss Feri műveit a Duna Szimfonikus Zenekar Makovecz Pál karmester vezényletével, az Etnofon Zenei Társulással és a szerzővel közösen adták elő. Nagyon szép este volt. Ferit körbevették az ismerősök, a barátok, mi is gratuláltunk és köszöntük neki az ünnepet.

S ha már itt vagyunk a székesfővárosban és a gyerekeink jóvoltából kégli is van, hát induljunk neki és szívjunk magunkba minél több élményt, ízt, hangulatot, hiszen már olyan rég volt ebben részünk. Felmentünk a Várba, ahol megcsodáltuk a Lovarda épületét, előtte a hatalmas hortobágyi csikós szoborral.

    

A megnyitás óta vágytam rá, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeumban megnyílt Rézbőrű volt az alkony - A magyar indiánozás nyomában című kiállítást megnézzem. A bátyám gyerekkorában falta az indián regényeket, faragott magának puskát, tomahawkot, volt fejdísze is, ha jól emlékszem. Én nem rajongtam érte nagyon akkoriban, hiszen volt, hogy engem üldöztek nagy csatakiáltások közepette az udvaron. Persze ismertem én is Karl May Winnetouját. Elcipeltem az uramat 2019-ben a drezdai Karl May Múzeumba is. Aztán felnőttként hallottam Cseh Tamás elvonulását a Bakonyba, ahol indiánokként éltek több hétig. Nem hallottam viszont Baktay Ervinről, Borvendég Deszkáss Sándorról. Hangulatos, információban gazdag kiállítás. Év végéig még látogatható.

    

Véletlenül akadt a szemembe a facebookon a Thália Színház egyik előadása, ami Polcz Alaine életét foglalja össze. Teljes lényeddel a címe Gubás Gabi (lenn, a képen) előadásában. Azonnal vettünk rá jegyet a neten és vasárnap este megnéztük. Én szinte minden könyvét olvastam Polcz Alainenek, úgyhogy az élettörténete ott van a lelkemben, az előadás így is nagyon hatott rám. Megrendülve, telve életörömmel léptünk ki a színházból.

(fotó:jegy.hu)

És akkor még nem is beszéltem arról, hogy vasárnap elmentünk a Felsőkrisztinavárosi Keresztelő Szent János templomba, ahol részt vettünk a Pákozdi István Atya által celebrált Krisztus király ünnepének szent miséjén. 

Gyönyörű latin nyelvű mise volt énekkarral. A templom zsúfolásig telt hívekkel. Ez az ünnep a liturgiai évkör utolsó vasárnapja, az egyházi év vége. Igen, bízunk benne, hogy magunk mögött hagyjuk a nehézségeket, a bánatot, a betegséget. Ebédre Dani hívott bennünket. Olyan finom kaját rittyentettek Lillával hogy mind a tíz ujjunkat megnyaltuk. Írom a menűt: gazdag frankfurti leves, lazac szeletek finomra sütve édesburgonyás körettel, balzsam ecetes friss salátával. Desszertnek paleo kókusz golyó. Mit mondjak?! Fejedelmi volt! Az egész hétvége! Köszönet a gyerekeinknek, Kiss Ferinek, Gubás Gabinak, Pákozdi István atyának! (Írta: Csontos Gabriella)


Oldal : 123456789101112131415
1617181920212223


A J Á N L Ó


Kézműves tollak a Tiszából a Tiszáért

Tiszából gyűjtött kupakokból és uszadékfából készít tollakat az abádszalóki Telekes Attila, aki minden eladott darab után támogtja a Tisza megtisztítását.

Web: www.tasysdesign.hu/tollak/

YouTube: youtube.com/@madeintisza-to

Facebook: www.facebook.com/attila.telekes


Szertatásvezető, Ceremóniamester, Konferanszié, Műsorvezető, Hangulatfelelős

gombostibor.com

www.szivunkbenmaradsz.hu


Aki most érettségire készül és remeg a matematika szó hallatán is,annak ajánlom Nagy Éva online matek kurzusait.

www.facebook.com/nagy.eva.798



ww.facebook.com/Doridadesign

www.meska.hu/shop/DoridaDesign


www.facebook.com/mazacskakeramia


www.facebook.com/palettamuhely


www.facebook.com/Illatviaszgyertya

nalashop.hu


FUSZEKLI 

www.facebook.com/Fuszekli 


Dorinette Műhelye

www.facebook.com/Dorine


talita.hu