Azzal kezdődött, hogy szeptember elsejével lezárták a magyar határt, tehát se ki, se be, illetve, ha ki, akkor vissza csak hivatalos tesztet csináltatva, két hét karaténban töltött napok után léphetünk ki majd az utcára. Nekünk január óta volt foglalásunk Horvátország egyik szigetére. Azt át tudtuk jövőre helyezni, hála istennek. Szeptember végére esküvőre voltunk hivatalosak a villányi borvidéken egy kis faluba és azt gondoltuk, ha már úgyis elmegyünk oda, miért ne mennénk hamarabb, hogy azért az idén is meglegyen a pihenésünk. A "maradj itthon" szlogent magunkévá téve szeptember 21-én elmentünk Villányba. Gyönyörű napsütéses időben, a szüreti munkák kellős közepébe csöppentünk. Finom borok, étkek.

Elbicikliztünk Siklósra, ahol megidéztük a tenkes kapitányát. Aztán bementünk Malkocs bej dzsámijába (ott meg Can Yaman jutott eszembe).
A várban finom borkóstolóban volt részünk Borosné Tihanyi Györgyi sommelier és a villányi borászok jóvoltából.

Pécsen sétáltunk a Zsolnay negyedben, bekukkantottunk a Bóbita bábszínház kiállítására, megnéztük Csontváry gyönyörű képeit.

Az esküvőre már családunk minden tagja megérkezett. Marci mankóval (focizás közben elszakadt az inszalagja) Lídia szandálban (eltört a kislába ujja).

A szeretartás egy patak parton volt. Szép környezetben, megható és vidám anyakönyvezetői beszéddel. Boldog örömszülőkkel és ifjú párral.

S ha már ilyen messzire elmentünk nem hagyhattuk ki a Balatont sem. Az uram még a vízbe is bemerészkedett, de igazán csak a látvány miatt ültünk kinn a parton. (Írta: Csontos Gabriella)

2020. tavasza óta rendszeres hasi görcseim voltak. Próbáltam kiiktatni étrendemből a zsíros ételeket, de csaknem szüntek meg a panaszaim. A házi orvosom elküldött hasi ultrahangra, ahol megállapították, hogy epeköveim vannak és azok okozzák ezeket a fájdalmakat. Az ultrahangos orvos, a házi orvos és a belgyógyász szakorvos is mielőbbi műtétet javasolt. Beutalót kaptam Debrecenbe, a Kenézy Gyula Kórházba. A kórház parkolójában felállított sátorban mérték a lázam és fertőtlenítőt spricceltek a kezemre. Egész gyorsan haladt a sor.

Ott, 2020. augusztus 4-én találkoztam Dr. Sass Tamással, aki ugyancsak megerősítette a leletek alapján, hogy ez a probléma bizony műtétre vár. Augusztus 19-én újra a Kenézyben voltam, ahol elvégezték a műtét előtti szükséges vizsgálatokat és az altató orvossal is találkoztam. Augusztus 24-én reggel megjelentem a műtétre, amit még aznap sikeresen meg is ejtettek rajtam, majd másnap, mivel semmi komplikáció nem lépett fel haza engedtek. A beavatkozás során eltávolították az epehólyagomat - benne a zavart okozó kövekkel, tehát már nem vagyok epés, ahogyan itt vidéken mondják. 

Köszönet Dr. Sass Tamásnak, az altató orvosnak (bemutatkozott mielőtt elaltatott volna, de csak arra emlékszem, hogy Renátának hívják), az ápolóknak és minden ott dolgozónak a lelkiismeretes és szakszerű munkájáért. Nekem csak jó tapasztalataim vannak a hazai egészségügyi ellátással kapcsolatosan. Minden pontosan, precízen, olajozottan működött, nem kellett sokat várni, az időpontokat betartották.
A bátyám hozott haza a kórházból. Itthon, az én drága jó uram gondozta édesanyámat és engem.

Cukkini fasírt burgonyapürével és sóska mártással

Főzte és felszolgálta a diétás ennivalót, haláltmegvető bátorsággal - bár irtózik a tűtől -, beadta nekem tíz alkalommal is a véralvadásgátló injekciókat. Már egész jól vagyok. Hát így telt az augusztus hónapom. (Írta: Csontos Gabriella)

Ezen a nyáron annyi minden más volt, mint eddig. A vírus beköltözött a mindennapjainkba. Nem félünk, betartjuk a szabályokat, de van egy 89 éves anyukám és két drága unokánk, akik Debrecenben laknak. Már augusztus elején emelkedtek az eset számok Hajdú-Biharban. Sőt, Blankánkat beírattuk egy kukta táborba is, ami ugyancsak lehetett volna egy veszélyforrás. Ettől függetlenül augusztus 9-én megérkeztek hozzánk a lányok és izgatottan készültünk a másnapi táborkezdésre. Reggel el is mentünk a helyszínre, ahol az én volt első osztályos, máskor igen bátor unokám keserves sírásba kezdett. Az ismeretlen felnőttek, gyerekek sokasága megrémísztette a több hónapja a harmadik emeleten, szűk családi körben élő gyereket. Haza is jöttünk és elhatároztuk, hogy itthon valósítjuk meg azt a kukta tábort. Azonnal hozzá is kezdtünk.

Első receptünk a tejbegríz volt, melyet Blanka készített el, majd gyöngy betűkkel le is írta azt.
Minden nap olvastunk, számoltunk, írtunk. Jázmin addig elfoglalta magát, hiszen otthon is az a szabály, hogy nem zavarja a nővérét tanulás közben.

Voltunk biciklizni, játszótéren és dédivel minden nap zenét hallgattak a hintaágyon.

Számomra legemlékezetesebb jelenete ezeknek az unokás napoknak az volt, mikor mindkét lány torkaszakadtából énekelte az udvaron a "Virágéknál ég a világ" c. gyerekdalt és közben a színes krétákkal hatalmas, színpompás krétaport szórtak egymásra. Nagyon élvezték, én meg majd megpukkadtam a méregtől. Aztán halkan, csendben megbeszéltük, hogy mi a gondom, hogy bevisszük a lakásba a port, a piszkot. Dezső Papi slaggal lemosta a betont, eltüntetve a szivárványszínű "alkotást". Utólag visszagondolva erre, azt hiszem, hogy nem is hallottam még ilyen gondtalan, felszabadult nevetést tőlük. Talán a sok hetes bezártságtól szabadították meg a lelküket. 

Most is volt búcsú buli, csak Zoli nem tudott eljönni, de Szilvi barátnőnk hozott játékokat, amin Blanka és Jázmin - és mi is - nagyon jól elszórakoztunk. (Írta: Csontos Gabriella)

... Álomzugban. A 2020-as évünk nem kezdődött valami jól családunkban. Perforált vakbél, kórház, műtét, görcsök, vizsgálatok, majd a vírus miatt karantén. Személyesen alig találkozott a család, így nem csoda hát, hogy nagyon vártuk július utolsó hétvégéjét, mikor is a bátyám Álomzugba hívott bennünket.

Szekerezős, piknik-kosaras, szabadtéri programot szerveztek nekünk, de sajnos az idő közbe szólt. A tanya zöld füvét, piros cserepes tetejét, a sógornőm veteményes kertjét sűrű eső áztatta szombat reggelre, így János bátyám a "b" terv mellett döntött. Kocsival indultunk el, és elsőként Létavértesen a pincesor elején található Barna féle pálinkafőző műhelyt látogattuk meg, ahol az én drága jó uram hosszas eszmecserét folytatott a tulajdonossal a cefre állagáról, tulajdonságáról, egyáltalán a pálinkafőzés titkairól.

Ezután  hangulatos erdei úton mentünk tovább, néha megálltunk, mert az erdőben hatalmas őzláb gombák integettek felénk.

Majd Álmosdra érve a Kölcsey házban vezetett körbe bennünket egy fiatalember. A falu határában megcsodáltuk Győrfi Lajos szobrászművész barátunk szép alkotását, mely a győztes álmosdi csatára emlékezteti az arra járót.

Ekkor már nagyon éhesek voltunk és hazafelé vettük az irányt, hogy elfogyasszuk a Jutka sógornőm által készített finom ebédet. Áldás kezeire! 

Délután meg kellett mozgatni Szikrázót, hogy el ne lustuljon. Menyem, Lídia vállalkozott erre a feladatra.

Este még egy kis játék is belefért. Nagyon jó volt együtt lenni, beszélgetni, enni-inni, kicsit kikapcsolódni. 

(Írta és fotózta: Csontos Gabriella)

Nyolc éves lett az első szülött unokánk 2020. július 15-én. Anyukám emlegette mindig így Bence fiamat, hogy elsőszülött. No, hát az ő kislányát ünnepeltük, aki pedig a mi elsőszülöttünk. A szülinapi ajándék az volt, hogy elmentünk vele, és a hugával Szilávásváradra, a Szalajka völgybe.

Nagy élmény volt nekik és nekünk is. Rég nem gyalogoltunk ennyit, pedig felfelé kisvasúttal mentünk, ahol természetesen betartottunk minden szabályt. 

Csak lefelé volt lábbusz. Van is izomlázunk rendesen. Azért választottuk a bükki tájat, mert a korona vírus még most is szedi áldozatait és úgy gondoltuk, hogy a szabad levegő és a séta nem árthat ebben a járványos időszakban. A lányok is nagyon örültek, hogy végre kimozdulhattak a négy fal közül, hiszen a karantén idejét nagyon komolyan vették a szülők és mi is.

Nem mentek sehova. Blanka online tanult - mint minden gyerek - úgy is kapta meg a bizonyítványát. Az első osztályt szép eredménnyel zárta. Büszke vagyok rá és a szüleire - főleg az édesanyjára -, köszönet tanítóinak, akik sokat tettek azért, hogy ez a bizonyítvány ilyen dícséretes lett.
Visszatérve a kirándulásra, azért is volt jó, mert a kisvasutazás, a dámszarvas etetés, a barlang visszhangja, a kalandparkos levegő akrobatika, mind-mind olyan izgalom volt számukra, amit azt gondolom, hogy nem felejtenek el, és több gigabájtnyi élményt raktároztak el memóriájukban.

A napba még egy villám-rokonlátogatás is belefért, hiszen beugrottunk Egerbe, az unokatestvéremékhez is. 

(Írta: Csontos Gabriella)  

2009-ben, tehát 11 éve már egyszer körbe tekertük a Tisza tavat. Ez már akkor is nagyon nagy teljesítmény volt a részünkről. Barátaink is szerették volna megtenni ezt és már több éve tervben volt ez a projekt velük. A Tisza tavi kerékpár út teljessé tétele viszont már egyre aktuálisabbá tette e gondolatot, amit 2020. június 16-án meg is valósítottunk. Közeli ismerőseink tanácsára nem hétvégén, hanem hétköznap vágtunk neki a távnak. Szombat vasárnap ugyanis nagyon zsúfolt az út. Sajnos az időjárást nem tudtuk befolyásolni, így szemerkélő esőben, de annál nagyobb kedvvel indultunk el sarudi szállásunkról.

Kiskörére igen hamar megérkeztünk, ahol sajnos nincs normálisan jelölve, illetve kitáblázva a kerékpár út folytatása, így simán bekarikáztunk az erőmű egyik területére, ahol a portás igazított útba bennünket. Valószinűleg valamit félre érthettünk, mert már a település központja felé közeledtünk, mikor is megkérdeztünk egy fiatalembert, hogy erre van-e a gát felé vezető bicikli út. Az illető helyeselt, hogy igen-igen, menjünk csak egyesen ezen az úton tovább. Amikor egyre gyanúsabbá vált a dolog újra megkérdeztünk embereket, akik vissza irányítottak bennünket, úgyhogy egy félórás csalingázás után tértünk a helyes irányba. 

A Kiskörei Vízlépcsőnél  megnéztük Közép-Európa legnagyobb ökológiai folyosóját (hallépcsőjét). Majd Abádszalókon a Panoráma Étteremben ebédeltünk és pihentettük fáradt lábainkat.

Ezután következett a fekete leves: Tiszafüredig izzó napsütésben, kopár és kietlen gáton vezet az út. Ekkor én kezdtem visszasírni a szemerkélő esőt No, itt már igen csüggedten nyomtuk a pedált, bár Zoli barátunk próbált lelket verni belénk, hogy már a fele utat megtettük.

Poroszlót elérve rátértünk a vadi új kerékpár útra, ami valóban nagyon jó, hiszen tizenegy évvel ezelőtt még a forgalmas úton, autók között kellett bringázni. Sajnos a hidak melletti függő utak vasráccsal le voltak zárva, mert ugyan készen vannak már, de a hivatalos átadás csak 2020. június 20-án lesz. Ekkor már hatalmas, sötét fellegek éktelenkedtek a tó fölött.

Nagyon igyekeztünk, hogy mielőbb haza érjünk, de sajnos Poroszló után elkapott bennünket egy hatalmas zuhé. Kb. kilenc kilométert szakadó esőben tettünk meg Sarudig, de megcsináltuk! Összesen 71 km-t kerekeztünk a Tisza tó körül. (Írta: Csontos Gabriella)

2020. április 19. Karantén 17 - házi National Geographic Channel - A macskák csodálatos élete. www.facebook.com/gabriellamarianna.csontos A füvet levágtam a kertben, a magnólia fán kinyíltak a bimbók.

2020.április 22. Karantén 18 - A föld napján hálát adok minden életért.

2020. április 25. Karantén 19 - Egy kis Én idő nekem. Esti mese a lányoknak. A velünk szemben lévő hotel és étterem is zárva több mint egy hónapja. Nincs vendég, de a remény, hogy lesz, az él. Szépítik, újítják.

2020. április 27. Karantén 20 - Az uram felújította a műhelyét és katonás rendet vágott benne. Az elnyílott virág mellett valami gyom nőtt, de oly dús, hogy nincs szívem egyelőre kikapálni.

2020.április 30. Karantén 21 - A nyári konyhánk dísze. Egy hónapja főzök a családnak. Tegnap leszedtem a sóskát a kertben. Finom levest készítettem belőle. Gyermekkoromban nem szerettem. Milyen érdekesen alakul az ember ízlése, ahogy öregszik. A menyem sósan csinálja, mi édesen (vaníliás cukorral, citrommal) szeretjük. Fickó cicánk egeret fogott.

2020. május 2. Karantén 22 – Anyák napjára www.facebook.com/gabriellamarianna.csontos

2020. május 4. Karantén 23 - Rég volt ilyen szép ünnepem. A gyerekeim sütöttek-főztek. Áldás kezeikre! Az unokáim verset mondtak. Én meg bőgtem, mint a záporeső.

2020. május 7. Karantén 24 - Lassan kinyit a természet gyógyszertára. Gyógy-és fűszer növények virágoznak a kertben, az erdőkben. Ha most rászánunk egy kis időt, télen megóvnak bennünket a betegségektől. Énekelek is, mert gyönyörű a labdarózsánk.

2020. május 9. Karantén 25 - Az uram a szomszéddal elment a hátárba kamilla rétet keresni. Találtak, de haza kellett sietniük, mert mentünk az unokáinkért. Ma kimenet a 80 éves szomszéd és hozott egy nagy szatyor kamillát nekünk. Áldás kezeire! Blanka és Jázmin nagyon jól érzik magukat nálunk. Ettől mi is kivirulunk.
 

2020. május 13. Karantén 26 - Barátaink tegnap vettek egy használt kisautót. Kell a munkába járásukhoz. Ittunk a jó vételre és a balesetmentes közlekedésre. Egyébként monoton napjaim vannak. Rossz az idő, nézem a kedvenc sorozatomat.

2020. május 16. Karantén vége - Végre eljöttek a testvéremék és Marci fiamék hozzánk. Anyukám nagyon boldog volt. Ma is Farkas Márton készített finomságot ebédre.

(Írta: Csontos Gabriella)

2020. március 19. (Kert) karantén: Kiültettem a nőnapra kapott virágokat, az uram permetezi a fákat.

2020. március 20. (Kert) karantén 2 - tegnap ástam ((még ma is fogok :))

2020. március 21. Tegnap a gyerekeimnek raktam egy kosárba befőtteket, lekvárokat, fenyőrügy szirupot, tojást. A fiam Gábor Bence Kiss érte jött, kitettem a kapu elé a kosarat, ő betette a kocsiba, intettünk egymásnak és elment. Felelős magatartás, értük, értünk, a családért.

2020. március 22. (Kert) karantén 3 - Fickó cicánk sem kódorog. A kis széket az uram lefestette, a kert felásva, a törött, selejt deszkák összerakva.
Valaki kérdezte, hogy karanténban vagyunk? Nem hivatalos, hanem önkéntes karanténban vagyunk, mert óvjuk egymást. A családtagjainkkal, a barátainkkal a csodálatos technika adta lehetőségekkel tartjuk a kapcsolatot.

2020. március 23. (Kert) karantén 4 - Tegnap már hideg volt és fújt a szél, így csak egy kicsit sétáltunk a kertben ebéd előtt anyukámmal. Ebéd után lebontottunk egy régi pulóvert, mert újrahasznosítom.
"UNATKOZIK? KÖSSE LE MAGÁT!"

2020. március 24. Karantén 5 - Tegnap megijedtünk kicsit a hótól, nem is hoztam el hozzánk anyukámat. Inkább nála fodrászkodtunk. Szerintem jó lett a frizurája.

2020. március 26. Karantén 6 - a héten már nem hoztam el anyukámat hozzánk. Várjuk a jobb időt, viszont én, mint egy keleti harcos megyek hozzá biciklivel a kihalt utcán. A lépcsőházában tacepaó olvasható a járványról és a teendőkről.

2020. március 29. Karantén 7 - Anyukám ma lett 89 éves. Csak hárman ünnepeltük, a család többi tagja virtuálisan volt jelen, de telefonon, messengeren kapta az üdvözleteket.

2020. március 31. Karantén 8 - Még ezután jön a neheze, de én bízom benne, hogy menni fog. Nagyon köszönöm a Damjanich utcai kisbolt vásárlóinak a fegyelmezettségét, a Bocskai 120 D/2-es lépcsőház lakóinak az anyukámra való odafigyelését. Köszönöm Keserűné Rácz Judit-nak, Zoltán Szilágyi, Edina Szilágyi-Boros és Juli Oros (Oros Étterem) valamint a Baptista Tevékeny Szeretet Misszió püspökladányi munkatársainak a munkáját, segítségét. "Maradunk otthon, otthon maradunk... "

2020. április 3. Karantén 9 - Tavaszi nagy takarítás. Mikor dolgoztunk egy rémálom volt. Egy hétvégén meg kellett csinálni. Most ráérünk. A húsvéti asztal is készül: Cili Nyiri valamint Marianna Csillag és családja gyönyörű hímes tojásaival.

2020. április 5. Karantén 10 - virágvasárnap. Tegnap elbúcsúzott Berekfürdő Község Dr. Hajdú Lajostól. Megrendítő volt az utolsó útja. Ezért a nagykunsági üdülőfaluért élt-halt.

2020. április 7. Karantén 11 - Nagyhét - Megsütöttem életem első kovászos kalácsát. Hála a kovászért Ica Barcsai Ferencnének A kis sárgabarack fánknak lefagytak a virágai, de szép tojásokkal kárpótoltuk. Kövesi Béláné Margó kertünkről készített festményét is megkaptuk. Köszönet érte. A kocsink elromlott.

2020. április 8. Karantén - 12 - Nagyhét - pitypang mézet csináltam. Anyukámtól tanultam. Épp elfogyott a tavalyi fenyőrügy szirupunk, most ez lesz a gyógyszerünk Isten patikájából. A piros szívet most tettem ki az ablakunkba.

2020. április 11. Karantén 13 - a Költészet napjára. Köszönöm anyukámnak, a magyar nyelv és irodalom tanáraimnak - D. Szabó Lajosnénak, Sándor Ozsváth, Bodnár Sándornénak -, hogy megszerettették velem a szép szót. Egy időben a J. A. kötet mellett minden róla szóló könyvet megvettem. A karácsonyi kaktuszunknak még egy bimbója nyílik. Közel a feltámadás!

2020. április 13. Karantén 14 - Koppányi István (1954-1996) népművelő, "örökös civil" emlékére. Ezen a napon sokszor összegyűltünk a sírjánál. Most itt emlékezzünk. (Giczey Péter, Imre Hideg, Szabó Tibor, Edit Jenei, Mária Katona, Béla Vincze, Dremak Edit, Rozi Szentgyörgyi). A cseresznyefánk virágzik és zsong-bong. Az uram most is meg fog locsolni engem és anyukámat - karantén ide vagy oda -, ezért kap festett tojást.

2020. április 15. Karantén 15 - Tied, enyém, mienk - már egy hónapja csak a fényképeken látom a fiainkat. Nyomaszt bennünket, hogy elmaradnak az ölelések, a beszélgetések, a kávézások, a vendégségek, az utazások, a húsvéti családi találkozások, a közös étkezések. Veszteségek, még ha csak időlegesek is. Van video chat, volt virtuális locsolkodás, de nehéz, nagyon nehéz ez. Most értem meg igazán az anyákat, akik a háborúból várták haza gyermekeiket. Borzalmas érzés lehetett.

2020. április 17. (Kert) karantén - Idill

November és december igen sűrű, eseményekben gazdag hónapok, azt hiszem nem csak nálunk, hanem mindenki számára, akár egyedül, akár családban él. Szokatlanul meleg idő van. November elején a temetőket látogattuk: Vésztőn, ahol megcsináltattuk a nagyszülők megsüllyedt sírját -, Debrecenben, ahol kitaláltuk hogyan tesszük rendbe a sírok környékét. Itthon apukámhoz jutottunk csak el. Ilyenkor hazajönnek az unokatestvéreim is (Budapestről, Egerből), aminek nagyon örülök, hiszen oly ritkán találkozunk. November 16-án a Partiumi Réven voltunk a Magyar Szórvány Napján. Meghitt istentisztelet, emléktáblaavatás, fergeteges néptáncos műsor, finom menű a szeretet vendégségen. Azt hiszem oda még visszamegyünk, mert nagyon romantikus és szép kiránduló hely.  2019. november 18-a emlékezetes lesz a püspökladányiak számára. Gázrobbanás történt a város határában.

Félelmetes volt. Egy hét múlva Budapestre mentünk a gyerekeinkhez. Ízletes vacsorát főztek, aminek szinte minden falatja elfogyott. Este színházba mentünk, a Mondjad Atikám című előadásra. 

Felkavaró, de valami "eszmélet"-len jó volt. Másnap megnéztük Dani fiunk lakását, ami felújítás alatt áll. Elég lassan halad a munka, de reméljük még ebben az évben kész lesz.
És már december elején vagyunk, mikor is anyukámmal elmentünk Debrecenbe és Létavértesre. 

A nagy utazás előtt fodrásznál voltunk anyukámmal. Szépnek kell lennünk, visszük a Mikulás ajándékát. A nagy városban szeretetteljes fogadtatás Bence fiamék részéről, majd a tanyán, a bátyáméknál ebéd.

Anyukám nagyon elfáradt, de a sok élmény mindenért kárpótolja. Kicsit be is dagadt a lába, ezért orvosnál is voltunk. December 22-én karácsonyi koncertre megyünk, aztán szenteste együtt lesz a család.

(Írta: Csontos Gabriella)

Rég írtam a nyár eseményeiről és már az ősz is eljött. Blanka és Jázmin unokánk most is nálunk voltak egy hétig. Ekkor szervízben volt az autónk, így vonattal mentünk a lányokért. Nagy élmény volt nekik és nekünk is. A hét alatt sátrat vertünk az udvaron, most is bejártuk a város játszótereit biciklivel és strandoltunk Füzesgyarmaton. 

Augusztus első tíz napjában Berlinben nyaraltunk. Szokatlan volt ez, hiszen mi nyáron a tengerpart szerelmesei vagyunk. A világváros nagy sokk volt számunkra. Az uram ott járt egyetemre, ezért egyfajta nosztalgia út volt neki. Iszonyú sokat sétáltunk, bicikliztünk, tömegközlekedtünk, a megapolisz szinte beszippantott bennünket. Rommá fotóztuk magunkat és az 500.- Ft-os szelfibot tönkre ment a kezünkben. Szép volt, jó volt, de örömmel tértünk haza. Ahogyan Ady írja:

"Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbúsong s lehull a porba, Amelyből vétetett." 
Szeptember elseje nagy nap volt nagyobbik unokánk életében. Iskolás lett. 

Az én születésnapomra Márton fiam szép meglepetése (Szabó Balázs és Vecsei H. Miklós Szívárnyék c. Pilinszky műsora Zsámbékon) és egy gyulai wellness kikapcsolódás tette fel a koronát.

Október 13-án pedig az uram gyermekének, Farkas Dánielnek 40. születésnapját ünnepeltük Magyarszombatfán a Kosbor Panzióban. Ott volt a család apraja-nagyja. Jó buli volt. (Írta:Csontos Gabriella)