A végével kezdem. Képzésen voltam a szentendrei Skanzenben és amikor hazajöttem és bementem a munkahelyemre a múzeum vezetője azt kérdezte hogy milyen volt? Mesélj! És én mondtam és mondtam. A jó példákat, a szuper módszereket, a kipróbált és sikeres rendezvényeket. Aztán itthon, az uramnak az emberekről meséltem, akiket erre a képzésre összesodort a szél az ország minden tájáról.

Elsőként a saját kolléganőmet, Tündét említettem, aki az összevont intézmény könyvtárában dolgozik, akit ugyan ismerek, de azt most tudtam meg róla, hogy tizennyolc évesen került szülővárosomba. Álmomban sem gondoltam volna, hogy nem püspökladányi, mert olyan odaadással beszél az ittlakókról, az olvasókról - főleg a gyerekekről -, hogy az mindenképp tükrözi azt, hogy szeret itt élni. A gyönyörű nevű faluból, Isztimérről Judit jött, aki mint egy tyúkanyó gyűjti össze a faluban élőket, de otthon is gondja van: négy gyermek nagynénijeként. Réka, aki siófoki lány, kutya-macska és egyáltalán mindenféle állat barátja, gyönyörűen rajzol és lelkesen meséli, hogy még vasárnap délután is kinyitja a Kálmán Imre emlékházat, ha csoport jön. Ági, a gyermelyi kolléganő, aki már aktivistaként nagyon sokat tett a települése jobbá tételéért egy lelkes társaság tagjaként. Most az önkormányzatnál dolgozik és az egyik előadó példaként állította elénk a gyermelyi honlapot, amin látszik a pezsgő kulturális élet. Természetesen Ági hathatós közreműködése révén. Éva, aki Körmendről jött és szinte minden témáról eszébe jutott valami. Vagy jó, vagy rossz, de az mindig tovább lendítette a beszéd kerekét. A játékmester Tibort sem felejtsem ki a sorból, aki iszonyú sok tapasztalattal a háta mögött Mártély közművelődését koordinálja.

Már a második este magaköré gyűjtötte a csoport játékos kedvű tagjait, akikből kitört a homo ludens. Piliscséven dolgozik a halk szavú Kata, akitől azt kérdezte az egyik előadó, hogy tizenöt évi munka után honnan meríti az erőt? Én a reggeli beszélgetésünkből gondolatban azonnal rávágtam magamban, hogy a családjából. Három gyermek édesanyja és a férje is hasonló területen dolgozik. Ugyan csak három gyermekes anyuka Gabi, akiből ezt senki nem nézte ki, hiszen olyan törékeny, kislányos alkat. Ő Türjén teszi a dolgát. Nehéz körülmények között, mert az egyetlen közösségi térben - a művelődési ház épületében - a polgármesteri hivatal működik ideiglenesen. A fantasztikus frizurájú Attila tősgyökeres pestiként Iváncsán tesz a közért, de mindig van nagyvárosi példája is. Edit Szegedről jött és saját bevalllása szerint is örök mozgó, nyüzsgő alkat. Valóban mindig van mondanivalója és mivel civil szervezetben dolgozik, mindig más szemszögből világít rá a dolgokra.

Nagy Petra Eszter is kulturális közfoglalkoztatott a csendesebb fajtából. Könyvtárosként lehet hogy talán ez a jó, mert elmélyült, teljes valójában odafigyelő munkatársként tud a legjobban hatással lenni az emberekre. Judittól - aki Pécsről jött - azt tanultam, hogy ha mindenkit meg szeretnék ismerni, akkor mindig máshova kell üljek az étkezések alatt. Nagyon jó ötlet! Melindával együtt utaztunk Budapestig. A kitelepítésekről én eddig csak olvastam és egy gyönyörű táncjátékot (Foltin Jolán - Kiss Ferenc: Elmúlik) láttam. Most megélt, máig ható családtörténetet hallottam tőle olyan részletekkel, amit mindketten megkönnyeztünk. És akkor még mindenkit nem is soroltam. Fantasztikus társaság, pedig az előadókról nem is beszéltem. Szárnyakat kaptam. (Írta: Csontos Gabriella)

Olyan volt ez a két nap, mint a filmekben, úgy is éreztem magam, egyrészről, mintha egy filmet láttam volna, melyben én vagyok a főszereplő, másrészről, mintha filmet forgattunk volna, melyben ugyancsak én vagyok a központi alak. Nagyon furcsa érzések kavarogtak/kavarognak bennem. Az én drága jó uram meglepett egy csodás estével, amikor is gyógyvízben, pezsgővel a kezemben ihattam az egészségemre vele kettesben.

Vacsorára finom étkek kerültek az asztalra, meg persze volt rózsacsokor, torta, csók. Reggel olyan csend vett körül, mint még soha. Sütött a nap a fák között. Újra csobbantunk a medencében, ahol csak mi voltunk és jó volt ugyan, de azonnal haza akartam menni, a zajba, a munkába, az enyéim közé. Az uram csak csendesített, hogy várjak még, "despacito" van! Értsem meg. Aztán csak hazamentünk és mikor bementem a lakásba, mint a fimekben, ott voltak a szeretteim -kicsik és nagyok- és énekelték, hogy boldog, boldog, boldog születésnapot!

Anyukám, akinek köszönhetem, hogy e földre szálltam a legfiatalabb dédunokájával.

És akkor még kaptam egy füzetet: Összegyűjtött írások egy élet margójára címmel. No, hát bőgtem nagyon és azóta is ellágyulok, ha erre a két napra gondolok. Köszönöm mindenkinek! (Írta: Csontos Gabriella)

Holnap lesz a temetése. Furcsa ez, mert soha nem jutott eszembe, hogy meg fog halni. Pedig tolószékben ült már tizennyolc éve. Olyan energikus, életerős ember volt még abban a nyomorult székben is. Csontos! Mindig így szólított. És annyira jó volt, hogy mindig tudtam, hogy őszinte lesz, kemény és igazságos. Nyers volt, de nála humánusabb embert nem sokat ismertem. A kertjébe öröm volt csak benézni is. Virágait szívvel nevelte. Lányait is így. Aztán megszületett az unokája, akinek ő csak Tati volt. Ő aztán igazán elvarázsolta, neki mindent lehetett. Olyan jó, hogy megadatott neki ez a boldogság, hogy nagyszülő lehetett. Köszönet érte a családjának és köszönet neki, hogy igazi családfő volt élete végéig. Hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem a nehéz időkben, hogy családjaink segítették egymást bajban, örömben. Isten veled Gyula! (Írta: Csontos Gabriella)

Az idén betöltöm a hatvanadik életévemet, így szülinapi ajándékként arra gyűjtöttünk, hogy elmehessünk Horvátországba a nyáron. Szombati napon indultunk, ami azért nem bizonyult jó választásnak, mert ilyenkor van turnusváltás a hotelekben, apartmanokban és ebben az időben hatalmas kocsisorok alakulnak ki a határnál, az autópálya kapuknál, a hegymeneteknél.

De azért tartottuk az előre elképzelt utazási időt. Trogir közelében Seget donjiban, egy piciny faluban volt a szállásunk. A tengerpart közel, az apartman klimatizált. Minden adott, hogy csodálatos napjaink legyenek.

A terv az volt, hogy nem csak a parton sütteti - ki bronzbarnára, ki rákvörösre- magát, hanem ha már eljöttünk ilyen messze, megnézzük a viszonylag közeli látnivalókat is. Elsőként Splitbe mentünk el. A kora esti indulás nagyon alklamasnak bizonyult, mert a szieszta után megélénkülnek az utcák, a piacok és az időjárás is emberibb ilyenkor már. A Diocletiánus palota maga a csoda.

"Split városa 1105-ben magyar uralom alatt volt, amikor Kálmán király hadjárata során, katonai beavatkozás nélkül diplomáciai úton megegyezett a várossal. Kálmán ünnepélyes bevonulást (adventus) tartott Splitben, amelyekhez hasonlóra került sor más dalmáciai városokban az 1105. évi hadjárat során. Könyves Kálmán halálát követően, 1116-ban Velence foglalta el a várost. 1124-ben II. István rövid időre ismét uralma alá vonta, de 1125-ben újra Velencéé lett, egészen 1136-ig, amikor II. Béla hadjáratát követően közel harminc évig újra magyar fennhatóság alá került Split. 1167-ben Bizánc szerezte meg a III. István magyar királlyal folytatott harcok során. Miután Manuel bizánci császár elhunyt, 1180-ban III. Béla magyar uralkodó visszafoglalta a korábban magyar fennhatóság alatt lévő dalmáciai területeket. 1200 körül a város érseke Imre király korábbi nevelője, Perugiai Bernát lett. Itt szállt tengerre 1217-ben Szentföldre menvén II. András király. Ide menekült 1242-ben IV. Béla a tatárok elől, itt a székesegyházban vannak eltemetve lányai, Katalin és Margit. Az Árpád-korban Split fontos szerepet töltött be a magyar uralkodók számára." Ezeket az információkat előtte, és most utána olvastam el a netről, mivel ilyen részletesen nem tanultuk az iskolában, hogy nekünk magyaroknak milyen kapcsolatunk is van/volt Dalmáciával. Split egyébként Horvátország második legnagyobb városa. Kutya, macska, halszag, bazár, parfűmillat és a nyelvek kavalkádja. Hajók, matrózok, utasok jönnek-mennek. Utcazenészek, élőszobrok, akrobaták csinálják a parádét.

Lassan, nyugodtan hömpölyög a tömeg a pálmafák alatt. Kézenfoga járkál a nyolcvanév körüli házaspár, a fiatal lányok, fiúk. Anya, apa, gyeremkekkel, van ahol a nagymama és a nagypapa is ott van. Alig hallani hangos szót, mintha nem csak a tengerben, de a boldogságban is úsznának itt az emberek. Szeretem a déli életritmust. Senki nem siet, mindenre van idő. És nem csak a túristák ilyenek, hanem az őslakosok is. Talán azért, mert itt a természethez igazodik az élet, a munka. A napsütés - ami néha elviselhetetlen - a tenger adta lehetőségek miatt a dolgozók nem maguk szabják meg a munkaidőt, hanem akkor dolgoznak, amikor lehet, amikor az idő engedi.

A tenger hol méltóságteljesen hullámzik, hol haragosan tajtékzik. Hozza a sok hordalékot, hínárt, szemetet a partra. Kivet minden oda nem valót, mert csak a tiszta, átlátszó vizet tartja meg medrében.
Két nap pihi után Dubrovnik volt a következő úticél. Régi magyar nevén Raguza. Az Adria gyöngyszemének nevezett várost korábban a délszláv Athénnek is nevezték. Itt az óvárosban annyian vannak a nap minden órájában, hogy a városkaput néha lezárják mert kitehetik a megtelt táblát. Pánik betegségemet leküzde, az uram kezét szorongatva araszoltam a bejárat felé, ahol aztán a tér több utcájára szétszóródott a tömeg.

Kimenvén a nagy vízhez megcsapott bennünket a friss tengeri szél illata. A sziklákról fiatalok ugráltak a mélybe, a parton bulimeccset játszottak kigyúrt testű ifjak, nagy volt az élet, de a tengerre pillantva megállt körülöttünk az idő.

A következő alkalommal Primosten és Rogoznyica volt a felfedezni való hely. Primosten Dalmácia egyik ékköve. Piciny szigeten városfallal körülvett hegytetőn templom magasodik. A város bejárata előtt pedig egy szobor. Szamáron ülő asszony férjével. A szamár Dalmácia jellegzetes állata. 

Rogoznyicában a halászhajók épp bejöttek a nyílt tengerről friss rakományaikkal. A szemünk előtt válogatták, mosták, osztályozták és adták el a "tenger gyümölcseit". Itt is este kezdődik az élet. Forr, pezseg a bazár, ahol házikészítésű olíva olaj, szappan, pálinka, bor, ékszer és rengeteg minden vár gazdára.

Trogirban egyre melegebb lett, és ekkor gondoltuk azt, hogy elmegyünk Bosznia-Hercegovinába, "...mely Európának kulturálisan egyedülálló területe, mivel történelmét négy valláshoz tartozó nép: római katolikusok, muszlimok, ortodoxok és zsidók alakították. Bosznia-Hercegovina a túlnyomóan keresztény Európa egyik olyan országa, amely területén őshonos muszlim népnek (a bosnyákoknak) ad otthont."
Azért váltottunk útlevelet, hogy eljussunk a mai Európa egyik legnagyobb és leglátogatottabb Mária kegyhelyére, Medjugorjéba.

Ez egy boszniai kis falu, többségében horvátok által lakva. Negyven fok volt és csak a templomhoz mentünk el, melynek környékén és magában a templomban is nagyon sok zarándok volt. Egyetértek Katona István atyával, aki ezt írja:
"Hiszek Medjugorjéban, mert amikor kiszálltam az autóból szinte „vágni lehetett” a imádság és a szentség levegőjét. Olyan természetfeletti atmoszféra vett körül, hogy úgy éreztem ez már nem is a föld, hanem az ég."
A hegyről iszonyatosan kanyargós úton jutottunk el Mostárba, melynek fő látványossága az Öreg híd az UNESCO kulturális örökségéhez tartozik.

"A polgárháborúban lerombolt, majd (a magyar honvédség közreműködésével) újból felépített hidat 2004. július 23-án avatták fel és azóta ismét régi alakjában látható. A város etnikailag még mindig megosztott. A bosnyákoknak és a horvátoknak külön egyetemük és labdarúgó csapatuk is van. A turisták által is sűrűn látogatott Mostarban nyáron nagyon meleg van, hiszen ez Bosznia-Hercegovina legmagasabb hőmérsékletű városa: forró napokon akár 45 °C-ot is mérhetnek."
Az öreg hídon átgyalogolva már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, ha nem ihatok egy pohár finom sört. A többiek is hozzám hasonló módon el voltak gyötörve, így a legközelebbi kiskocsma teraszán foglaltunk helyet.

Az uram megkérte a pincért, hogy a fejére szinte rásült sapkáját hagy tegye már be egy félórára az italhűtőbe. A vendégek és a felszolgálók is díjazták e remek ötletet ebben a nagy kánikulában.
Későn értünk haza Trogirba. Szállásadóink nagyon csodálkoztak, hogy ebben a rendkívüli időjárásban megtettük ezt a nagy utat. Hazafelé Zadarnál álltunk meg, mert feltétlen meg kellett hallgatni a viziorgonát a tengerparton és be kellett pillantani ebbe a csodálatos városba, ha csak egy pár órára is.

Köszönöm az én drága jó uramnak és fiatal barátainknak ezt az igazán élményekkel teli szülinapi ajándékot 2017-ben, mikor is betöltöm a hatvanat. (Írta:Csontos Gabriella)

Már nyár van, de még a tavaszról akarok írni. Április 30-án az urammal kettesben átbicikliztünk Nádudvarra. Aranyló repce mezők mellett kerekeztünk. Jó volt kettesben. A saját tempónkban, madarakat lesve, beszélgetve gurultunk.

Nádudvar olyan kihalt volt, mintha evakuálták volna a várost. A főtéri parkban pihentünk meg, elfogyasztottuk az otthonról hozott szendvicset (még jó, hogy gondoltam rá, mivel semmi nem volt nyitva, ahol ehettünk volna egy normális ebédet). Visszafelé az út mentén a fűben feküdve néztük a kék eget. Olyan romantikus volt és megállt az idő.
Május végén az idei Dezső nap is egy hétig tartott, rokonok, barátok voltak vendégeink.

Pünkösdkor az idén is Sárospatakra mentünk és most, - mint ahogy már rég készültünk rá - be is öltöztünk és úgy vettünk részt a Szent Erzsébet életét bemutató egy órás útvonalon. Hét ágra sütött a nap, meleg volt a jelmez, hosszú volt az út, de ha belegondolok, hogy Szent Erzsébetet négy éves korában elvitték szüleitől német honba, idegenek közé, majd 20 évesen három gyermekével özvegyen maradt, akkor az én kis szenvedésem eltörpül az övé mögött. Barátaink most is a kis Erzsébet utazásához való szekeret díszítették. Gyönyörű pajzsok készültek Enikő keze alatt.

Június végén hittantáboroztunk Berekfürdőn. Ez valóban az utolsó volt részünkről. 18 alkalommal kísértük a gyerekeket különböző helyekre, sok szép élménnyel gazdagodtunk mindig. (Írta: Csontos Gabriella)

Munkám során sokat utazom. Ismerkedem szűkebb hazámmal. Busszal megyek Hajdúszoboszlóra, közben érintjük Nádudvart, ahol a buszpályaudvarral átellenben egy gyönyörűen felújított házon ez a felírat áll: Kincsesház, helytörténeti gyűjtemény. Az épületben a hortobágyi és hajdúsági táj múltjával, földrajzával, Nádudvar néprajzával, környezeti problémáival ismerkedhetnek meg játékos formában a látogatók.
A NÁDUDVARI KINCSESHÁZ az önkormányzat tulajdonában lévő egykori fürdőház épületében működik a Kossuth tér 5. szám alatt. A házat a Kövy Sándor Általános Iskola tanárai és tanítói működtetik, a működés feltételeit a nádudvari Közgyűjteményi Alapítvány szervezeti kerete biztosítja.
Nádudvar híres még a fekete kerámiáit készítő fazekasságról, melyet a Fazekas dinasztia nemzedékről nemzedékre hagyományoz a városban.

S még mindig fekete kerámia! Hajdúszoboszlón irány a Hajdúszoboszlói Fazekasház, melyet egy alapítvány működtet. A Hajdúszoboszlói Fazekasház Fazekas Istvánnak, a népművészet mesterének 1976-ban megnyitott múzeuma, ahol népi környezetben mutatta be saját alkotásait, 2007-ben bekövetkezett haláláig. Ezt követően a ház gazdátlanná vált. A múzeum megnyitásának 40. évfordulóján, 2016-ban, a ház újra kitárta kapuit, hogy tovább szolgálja a magyar népművészetet.

„Kézbe illő hagyomány” című állandó, és „Madárka, madárka” című időszaki kiállítással várja látogatóit. Az érdeklődők bemutatók és foglalkozások keretében ismerkedhetnek a fazekassággal, kipróbálhatják az agyagformálást és a korongozást is.

A másik helyszín melyet meglátogatok Hajdúszoboszlón a Bocskai István Múzeum, melynek nem rég felújított tereiben interaktív lehetőségek nyílnak. Épp múzeumpedagógiai foglalkozás zajlik. A múzeum udvarán kocsi kiállítás, a mellette lévő épületben a Nemzetközi Modern Múzeum anyaga található.

A következő napon Berettyóújfaluba visz az autóbusz. Az út során az első település Sárrétudvari. Költő Nagy Imre, a verselő napszámos faluja. Nevét művelődési intézmény őrzi. Életéről, költészetéről a Bihari Múzeum munkatársai 2016-ban kiadványt készítettek Mezeivirágok címmel.

Biharnagybajom, ahol Szűcs Sándor, a "háromföld" tudósának emlékét őrzik. A Szűcs Sándor emlékházat 1982 körül helyezték védelem alá a Községi Tanács kezdeményezésére. A ház rendbetételében és berendezésében a civil szervezetek tagjai és az utcabeliek nagyon segítőkészek voltak. Volt, aki fizikai munkát vállalt, és volt, aki karnist, székeket, imakönyvet stb. ajánlott fel. Az első, úgynevezett kemencés szobába került a művelődési ház gyékényből és háziszőttesből készült kiállítása, néhány tárggyal kiegészítve. A konyhában a kenyérsütés eszközeit gyűjtötték össze konyhai használati tárgyakkal együtt. A belső két szoba berendezése is korhű. Nyaranta táborozóktól hangos a porta.

Következik Nagyrábé, mely a Hajdú-Biharban egyetlen francia mintára épült kastélyáról híres. Maguk, a francia történelemben nem egyszer fontos szerepet játszó Echerolles család tagjai építtették. De Nagyrábén található Ványai Gusztáv Mezőgazdasági hagyományok gyűjteménye is, mely ugyancsak érdekes látnivalókat kínál. Ezen felül a Művelődési Ház parkjában álló tájház az itt élő emberek egykori életvitelébe nyújt betekintést.

Bihartorda a rózsák faluja. A főutcán lévő házak előtt színes rózsabokrok százai virítanak.

A rendszerváltozás idején nagy ívű turisztikai programmal induló Bakonszeg következik. Az eldugott kis településen erről tanuskodnak a falusi vendéglátó helyek és a Remete tó. Bessenyei György, a bihari remete földje. 

Utam végén megérkezem Berettyóújfaluba. A busz befut a pályaudvarra, ahol Győrfi Lajos szobrászművész Kádár vitéz c. lovas szobra fogadja a megérkezőt.

A Bihari Múzeum 2014-ben elnyerte az Év Muzeuma címet. Nem véletlenül. Gyűjteménye bemutatja a bihari parasztpolgárok, iparosok életét, a büszke bihari emberek múltját. A városban pezsgő kulturális élet zajlik, melyet a Bihari Kulturális Központ koordinál. (Írta: Csontos Gabriella)

Május, talán a legszebb hónap az évben, de bánatos a lelkem. Előző bejegyzésemben örvendtem a rozsdafarkú családnak. Most arról számolhatok be, hogy sajnos a macskák tettek róla, hogy árván maradjon a fészek. A szülők egy idő óta nem jönnek etetni a fiókákat, úgyhogy azok is elpusztulhattak. Szomorú vagyok, de hát ez a természet rendje. A növényeink burjánzanak a kertben. Főleg a gyógynövények. Szedtünk útifüvet, fenyőrügyet, amikből szirupot csinálunk télire. 

Már több üveg szárított tárkonyom van és tele kertem zsályával... szerelemnek lángjával.

Az orgonák is ontották virágaikat. Márton a határból hozott Lídiánknak csokrot.

A karácsonyi ajándékba kapott színházjeggyel május 19-én megnéztük Szabó Balázs Apám ablakából az ég c. elődását.
Hittel teli ember énekelte meg apja sorsát, akinek élete hamar, ideje korán beteljesedett. Tartást, dallamot, gyökeret és szárnyat adott ez az ember a fiának. Mintát. Nyomot. Az APA, a fickós fiatalember, aki baráti ugratások szereplője, a monoton városi életet élő munkás, az örömös, vidéki otthon lakója, aki együtt pecázik a fiával. Elment, de itt maradt a gyermek lelkében, szívében, agyában, mozdulataiban, életének minden fontos pillanata, amit ez az ember rövid életében végigcsinált. Írhatnám még, hogy a táncosok irtó profi módon és hatalmas lelkesedéssel, örömmel játszották, táncolták végig az előadást. A bábos lány is nagyon a helyén volt. A MOM színpada szerintem kicsi ennek a műnek, a díszlet (aluminium, mozgatható fotelok és keret) annyira nem tetszett, mert ez a darab megérdemelt volna egy ötletesebb és anyagában más hátteret is. Könnyezve, de ugyan akkor ujjongó szívvel jöttem ki az előadásról. (Írta: Csontos Gabriella)

A Madarak és fák napján most már le kell írnom, hogy 2017 tavaszán a teraszunkon fészket rakott egy kerti rozsdafarkú pár. Szegénykék már tavaly is próbálkoztak, hevesen építetkeztek, olyan szerelmesek voltak egy hétig, hogy még! Ágat, bogat, mohát és mindenfélét hordtak a konyha ablak fölött lévő gerendára, de az mindég lehullott, nem volt elég széles, így a teraszunkat délelőtt, délután takarítani kellett. Aztán az uram csinált egy úgynevezett fecske-pelenkát, tehát oda szegelt egy szélesebb fa darabot a gerendához. De mire ezzel készen lett a rozsdafarkú párnál elmúlt a szerelem, a fészekrakó kedv. Az idén viszont visszajöttek és most már takaros mohapárnával kibélelt otthont építettek a fiókáiknak. Sajnos nagyon félénkek, így amikor kinn vagyunk a teraszon csak köröznek, szájukban bogárral, gilisztával és nem mernek berepülni a fészekbe. Bízunk benne, hogy megszokják jelenlétünket és nem halnak éhen a picik és jövőre is visszajönnek hozzánk. (Írta: Csontos Gabriella)

Bodnár Sándor Csenki Imre Néptanító-díjas nyugalmazott középiskolai tanár, Püspökladány város Díszpolgára április 14-én ünnepelte 89. születésnapját. Ebből az alkalomból köszöntöttük őt, volt tanítványai személyesen és facebook üzenetekben:

Kati Pléliné: Isten éltesse!!! Andrásné Hadházi: Nagyon szerettem Bodnár Tanár Úr földrajz óráit! Felejthetetlen, gyönyörű emlékek fűznek hozzá. Sajnálom,hogy nagyon régen találkoztunk. Amikor, 2015- ben végleg visszajöttem Püspökladányba, bemutatkoztam Tanár Úrnak, és emlékezett rám. Csodálatos érzés volt. ISTEN ÉLTESSE DRÁGA TANÁR ÚR! Andrásné Boruzs: Boldog születésnapot kívánok erőben egészségben ! Éva Pánti Sándorné: Nagyon Boldog Születésnapot Kívánok Tanár Úrnak! Lajosne Mohos: Kedvenc tanárom volt! Péterné Rácz: Sokat éljen erőben egészségben! Karacs Erzsébet: Boldog születésnapot ! Eszter Kiss: Isten éltesse Tanár Urat! Erzsébet Vaszkóné: Boldog születésnapot, erőt, egészséget kívánunk Tanár Úrnak! Klára Ráczné Kövesi: Igazi PÉLDAKÉP, mint pedagógus és mint ember. Hálás vagyok, hogy a tanítványa lehettem! Isten éltesse még köztünk sokáig jó erőben, egészségben! Bene Judit: Bodnár tanár úr is egyike a gimnázium azon tanárainak, akit mindenki szeretett. Én is többek között. Kiváló pedagógus volt, életem egyik meghatározó tanára! Nagyon-nagyon szerettük az óráit. Isten éltesse sokáig, jó egészséget kívánok én is neki! Azt hiszem minden régi ladányi gimis szeretettel gondol rá. Imádtuk az óráit, a humorát, az emberségét! Drága Bodnár tanár úr!!! Isten éltesse jó egészségben sokáig! Kövesi Béláné Margó: Isten éltesse tanár urat erőben, egészségben, szeretetben sokáig! Jánosné Török: Jó egészséget, boldog hosszú életet kívánok sok-sok szeretettel! Földrajzot tanított nekem. Imádtam! Hornyák Sándorné Juliska: Isten éltesse Tanár Ur erőben egészségben. Cilla Nemes: Boldog születésnapot és jó egészséget kívánok Tanár úr! Karacs Elekné:Nagyon boldog Születésnapot kívánok és jó egészséget! Imréné Nagy: Boldog születésnapot kívánok Tanár úrnak!! István Kardos: Én ugyan nem voltam a tanítványa, de mint pedagógus a példaképem volt! Isten éltessen Sanyi bácsi jó egészségben! Bencze Lászlóné: Szívből gratulálok és jó egészséget, minden jót kívánok a tanár úrnak ismeretlenül is: egy másik díszpolgár. Istvánné Gali: Boldog születésnapot és jó egészséget kívánok Kedves Tanár Úr!!! Négy évig voltam a tanítványa!! Imádtuk kedves humorát!! Sárosi Katalin: Boldog születésnapot kívánok! Kerekgyarto Laszlone: Isten éltesse tanár urat erőben egészségben ! Kedvenc tanárom volt ! Lajosne Mohos: Sok szeretettel köszöntöm Isten éltesse még nagyon sokáig!!! Angelika Karacs F: Egy hiteles, nagy pedagógusgeneráció emberséges, jóhumorú, nagytudású tagja Tanár Úr, akinek a földrajzóráira azért tanultunk, mert szégyelltük volna előtte, ha nem tudunk. Isten éltesse még nagyon sokáig! Éva Farkasné Gecsei: Sajnálom, hogy szegény Irénke néni nem ünnepelhetett vele!!Tanárnak, osztályfőnöknek és kollegának is fantasztikus ember volt, igaz engem minden földrajz óra előtt kihívott felelni, de ez csak a szeretet jele volt!! Darai Józsefné Eta: Isten éltesse erőben, egészségben Tanár Urat!! Márta Kathiné Bagdi: Csodálatos tanár. Isten éltesse! Erzsébet Egriné Varga: Boldog születésnapot kívánok! Isten éltesse sokáig a Tanár Urat! András Eisele: Isten éltesse! Seres Lajos: Isten éltesse TANÁR ÚR! Edit Fülöpné Béres: Isten éltesse erőben egészségben ! Monika Sztányiné Gál: De szerettem én is!! Sokszor emlegetem még!! Isten éltesse jó egészségben!! Éva Hunyadi: Isten éltesse tanár úr! 

Vanyi Laszlo És Judit:

Emese Dezsényi: Isten éltesse drága Bodnár TANÁR ÚR! Így csupa nagybetűkkel! Andrea Korom: A kedvenc tanárom volt Szerdi tanár úrral együtt ! De jókat kirándultunk vele! Azóta tudjuk Acuncion, Lima, Parana! Ko......rán lennne meg abbahagyni a feleltetest, Kő.... teles vagyok meg valakit feleltetni! De jó volt!!! Imádom! Minden létező jót kívánok neki! Nagy Ibolya: Nagyon szerencsés voltam, hogy a tanítványa lehettem. Jó egészséget kívánok TANÀR ÙR! Gál-Mohos Marianna: Isten éltesse Tanár Úr, erőben egészségben! Zsóka Lekvárné: Isten Éltesse Tanár Úr! Kovácsné Fekete Andrea: Drága Tanár úrt az isten éltesse még jó sokáig!!Legjobb,sokunk kedvence. Mária Gondáné Nádházi: Isten éltesse nagyon sokáig! Julika Tóthné: Isten éltesse még nagyon sokáig!!! Kiváló pedagógus volt!!! Andrea Korom: Jaj de jó Bodnar Tanarur 89 éves isten éltesse sokáig erőben egészségben! Lakatos Istvánné: Isten éltesse Tanár úr ,felesége Irénke néni volt az osztály főnököm tanár úr a párhuzamos osztályé.Csodálatos 4 év volt életünket meghatározta emberségük,hogy tanítványaik lehettünk,s még a gyermekeink is.szívből gratulálok. Jenőné Marsi: ISTEN ÉLTESSE TANÁR ÚR! Margit Mészáros: Boldog Születésnapot szeretettel. Pernyésné Juhász Edit: Boldog születésnapot kívánok drága Tanár úr! Jó egészséget kívánok! Márta Sebők: Annyira szerettük a humorral teli földrajz óráit! Igazi, vérbeli pedagógust kaptunk személyében anno.......Isten éltesse jó egészségben!!!BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KíVÁNOK!!! Ica Barcsai Ferencné: Jó egészséget, és méltó idős kort kívánok Tanár Úrnak, szeretettel! Julika Tóthné: Élmény volt az óráin jelen lenni!!!! Megyaszai Szilvia: Isten éltesse Tanár Urat jó egészségben, szeretetben! Zsuzsa Bodnárné: Boldog születésnapot, és sokáig tartó egészséget kívánok a Tisztelt Tanár Úrnak! Erzsébet Gasparik: Isten éltesse drága tanár urat! Magdolna Uhrin Józsefné: Köszönjük drága Tanàr urat!Családunkban Gyermekeinknek osztályfőnöke volt,nekem földrajzot tanított,egy életre!!!! Köszönjük!!!!!! Ferenc Mihály Biró: Tanárként, emberként példakép!! Somogyi József: Jó egészséget kívánok Tanár úrnak, szeretettel gratulálok neki utólag is születésnapjához!! Nem csak tanítoott, de nevelt, példát mutatott mindenben a tanuló ifjúságnak! Szítóné Nagy Ildikó: Isten éltesse TANÀR urat. Edit Szabó :Drága tanár úr, rég mentünk együtt piacra. Mária Vargáné Matolcsi: Kedves Tanár Úr, engedje meg, hogy szeretettel köszöntse ebből az alkalomból volt tanítványa, a Debreceni Egyetem Földtudományi Intézetének könyvtárosa. (Csontos Gabriella, ha nem túl nagy a kérés, adjátok át neki... )Ildikó Magyar: Micsoda nagyszerű, humoros tanár volt Sanyi bácsi. Imádtam az óráit. Anikó Tóthné Kun Gazda: Sok boldog születésnapot kívánok Tanár úrnak jó erőben, és egészségben. Sándor Kovács: Gratulálunk Tanár úr,Jó Egészséget Kívánunk. Sándorné Faragó: Gratulálok és jó egészséget kívánok Sanyi bácsinak! Nemes Erzsébet Viola: Isten éltesse Drága Tanár Úr! Ágnes DrKenyeresné Z: Nagyon sok szép emlék köt Bodnár tanár úr óráihoz, és utána mint kollegához a püspökladányi gimnáziumban. Szívből gratulálok sikeres életútjához s születésnapjához! Köszönet a szervezőknek s külön Csontos Gabriellának, hogy a volt diákok nevében köszöntötték fel, s néhány kedves képet nekünk is megmutattak! Még egyszer Isten éltesse kedves TANÁR ÚR! Szőnyiné Hornyák Éva: Drága Tanár Úr! Születésnapján nagyon nagy szeretettel köszöntöm! Karolina Majoros Bárdosné: Adjon Isten békés,egészséges esztendőket!!!!!!!!!!!! Erika Borsosné Lekvár: Amikor szünetben végigment a folyosón, csakúgy gondolt egyet, ránk mutatott, és mondott egy országot. Mindannyian tudtuk, hogy a fővárost kell mondani. Nekem Malajzia jutott. Azóta tudom: Kuala Lumpur. Bárhol hallom, tanár úr jut eszembe. Ő a PEDAGÓGUS. Sokáig jó egészséggel támogassa még a Jóisten, azt kívánom, azt kívánjuk. Jánosné Rózsa Kiss: Isten éltesse tanár urat! Szeretettel köszöntjük! Kissné Jávorszky Erika: Szeretettel köszöntöm Tanár Úrat! További jó egészséget kívánok! Győriné Hollósi Ildikó: Drága TANÁR ÚR! Sosem felejtem el , amikor földrajz órán először kihívott felelni és véletlen a Hollósi helyett Miklósi Ildikó néven szólított fel. Osztálytársaim attól a pillanattól kezdve a Miki becenevet adták nekem és 4 éven át így szólítottak. Isten éltesse Tanár Úrat erőben, egészségben! Szeretettel köszöntöm magam és édesanyám (Hollósi Mihályné, Ica) nevében is születésnapja alkalmából ! Molnárné Bihari Julianna: Életem meghatározó pedagógusa volt, nagy-nagy szeretettel gondolok rá ma is. Sok szép élménnyel lettem gazdagabb általa. Isten éltesse még nagyon sokáig, drága tanár úr! Rózsika Cseh: Én is köszöntöm kedvenc tanáromat, örülök, hogy istápoljátok! Sarolta Szilágyi: Isten éltesse sokáig erőben egészségben drága Tanár úr! Tőke Lászlóné: Isten éltesse még nagyon sokáig ! Karacs Sándorné: Nagyon boldog szülinapot és jó egészséget kívánok! Jakabné Lajtos Georgina: Kedves Tanár úr! Az egész családom nevében küldöm jókívánságainkat, nagyon sok szeretettel kívánunk boldog születésnapot! Isten éltesse Sanyi bácsit jó erőben, egészségben! Miklósné Sólyom: Drága Sanyi bácsi szeretettel köszöntöm születésnapja alkalmából, további jó egészséget kívánok. Lugossy Margit: Isten éltesse sokáig erőben, egészségben, szeretetben Tanár urat! Szabóné Edit: Isten éltesse sokáig egészségben, szeretetben a Tanár Urat! Keserű Imréné: Nagyon boldog születésnapot és jó egészséget kivánunk! Erna Oborzilné Nagy: Szeretettel köszöntöm TANÁR ÚR! Ökrös Ágnes: Drága Tanár Úr! A Jó Isten éltesse és tartsa meg még sokáig szeretetében! Erzsébet Keserűné: Áldja meg az Isten a Tanár urat és a jó tevőit! Zsófia Korponai: Nagyon Boldog Születésnapot Kívánok! Jó egészséget, és minden jót kívánok! Károly Erdei: Gratulálok tanár úrnak,és jó egészséget kívánok.  Csontos Judit Mariann: Boldog születésnapot és jó egészséget kívánok! Sajnálom,hogy a kedves felesége ezt már nem érhette meg! Marincsák Ibolya: Isten éltesse Bodnár tanár urat! Egri Balázsné: Isten éltesse tanár urat erőben, egészségben! Szeretettel gondolok rá!  Mosolygó Lajos: Gratulálok. Ida Nagy: Gratulálunk a Tanár úrnak! Ilona Tóthné Ujfaludi: Isten éltesse sokáig ! Árpád Kónya: Isten éltessen sokáig tanár úr! Sandor Szabó: Isten éltesse a tanár urat!!! Engem is tanított, élmény volt egy egy földrajz órája! Éva Nagy Jánosné: Boldog szülinapot kivánok. Gál Sándorné: Isten éltesse valóban nagyon jó pedagógus volt imádtuk. Engem is tanított. Mária Tóthné Szabó: Isten éltesse tanár Úr! Engem is tanított!! Monika Koszonits: Nagyon boldog és még sok szülinapot tanár Úr! György Gyermán: Isten éltesse tanárúr !! Gabriella Kiss : Püspökladány. Szülővárosom. Eszembe jut egy középiskola.... Bodnár Sándor Csenki Imre Néptanító-díjas nyugalmazott középiskolai tanár. Isten éltesse!! Tanár úr, most megköszönöm, hogy tanított engem.
Imréné Keserű és Keserű Imre: Kedves Tanár Úr! Boldog születésnapot és még hosszú boldog életet! Szívesen gondolok vissza az 1956-1960 közötti négy évre. Osztályfőnököm voltál, a tanárom, de nemcsak a tanananyag elsajátítására tanítottál hanem az életben való helytállásra is. Büszke is lehetsz rá, mert az osztály minden tagja tisztességes, becsületes állampolgár lett. Az öt évenként tartott osztálytalálkozókon (legutóbb az 55 éves volt) felelevenitjük a régi emlékeket: az osztályfőnöki órákat, a kirándulásokat a klubdélutánokat. Ifjúságunk legszebb évei voltak ezek. Sajnos egyre kevesebben vagyunk, sokan eltávoztak közülünk, de aki él mindenki eljött még a legutóbbi találkozóra is. A személyed iránti tisztelet és összetartozás szép példája ez. Legyél még sokáig közöttünk, hogy még sokszor találkozhassunk!
Ildikó Kissné: Most ültem a gép elé, és látom, hogy az én szeretett tanáromnak volt a születésnapja...kicsit megkésve, de nagyon-nagy szeretettel én is kívánok még egészségben eltöltött éveket, és azt, hogy még sokszor álljunk meg az utcán egy-egy találkozás alkalmával beszélgetni. Drága TANÁR ÚR/csupa nagybetűvel írva, tiszteletem jeléül/ Isten éltesse erőben, egészségben!!

Gondolom ez a cím mindenki számára világos, hiszen ember emlékezet óta nem volt ilyen, hogy április 19-én méteres hótorlaszok miatt járhatatlanok az utak Magyarországon. Már a tavalyi ősznek is igen hirtelen és ugyancsak furán lett vége, így a nyári konyha takarítása el is maradt. Úgyhogy az idén április elsején (és ez nem áprilsi tréfa, de bolond nap volt az biztos) azzal kezdtem a kikelet első napját, hogy hozzá láttam a pókhálós, poros teraszunk takarításához. Előbb örömmel, aztán körömmel - ez a nagyanyámtól vett idézet jutott eszembe, mert teljesen igaz, hogy ha időben és rendszeresen takarítasz, akkor öröm csinálni ezt a házimunkát, ha viszont elhanyagolod, elodázod, akkor dupla annyi időt vesz igénybe és keserves lesz. No, hát azért túl éltem, de legközelebb ilyet nem csinálok.Aztán jött az ünnep, a húsvét, aminek négy napja örömmel telt. Itthon volt a család. Igaz, hogy a nagy fiaink távol voltak, de az unokáimat elhozta a menyem.

Blanka készült is, kis kosarában tojások lapultak. Versmondás és locsolás után minden fiú kapott tőle általa díszített piros tojást. Jázikánk még nem tudja, hogy mi az a locsolkodás, de bátran tűrte, hogy a fiúk szagos vízzel permetezzék. Anyukám is kapott rózsavizet, sőt az uram húsvét hétfő reggelén a vasaláshoz használt spriccelővel locsolt meg bennünket, engem és menyemet, hogy el ne hervadjunk. Itthon voltak a bátyámék, az unokatestvérem, Csontos József Attila Békéscsabán zenetanár és vendégként a Püspökladányban tartott hangversenyen zongorázott volt tanítványával.A koncertre is elmentünk. Meghitt együttlétünk volt, felemlegettük a családi történeteket, a hálószobai nagy ágyon délután velünk aludtak el a lányok, Marci fiamék elbicikliztek a szerepi csonka toronyhoz éstermészetesen húsvét hétfőn este most is a kedves baráti házaspárnál gyűltünk össze egy kis tere-ferére és hogy közös  locsolásban részesítsenek bennünket embereink. (Írta: Csontos Gabriella)