TANÚSÁGTÉTEL ÉS FIGYELEMFELKELTÉS - Gyalogos zarándoklat a kettős állampolgárságért
Száznál több üzenetet hoz Budapestre erdélyi és partiumi magyaroktól az a gyalogos zarándoklat, amely Nagyváradról indult útnak. A kezdeményezés célja elsősorban a tanúságtétel és a figyelemfelkeltés; arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a határon túli magyarok egységesen támogatják a kettős állampolgárság bevezetését - hangsúlyozta Mátéffy Balázs, a budavári Mátyás-templom ifjúsági közösségének vezetője.A zarándokokat Varga János káplán fogadja szombaton a budavári Mátyás-templom előtt, majd szentmisén vesznek részt. A Budapestre hozott, illetve a nagyváradi püspökségre e-mailen eljuttatott üzeneteket a legfőbb közjogi méltóságokhoz, valamint a négy parlamenti párt elnökéhez továbbítják - mondta Mátéffy Balázs. A zarándokok múlt vasárnap indultak el Nagyváradról Budapestre. Váltott menetben haladtak napkeltétől napnyugtáig, naponta ötven kilométert tettek meg. A menet Biharkeresztes, Püspökladány, Kisújszállás, Szolnok, Tápióbicske és Nagytarcsa érintésével érkezik a magyar fővárosba.- olvashattuk a hvg 2004. november 26.-i számában a hírt.
A zarándokok november 21-én indultak Kolozsvárról, az erdélyi nagyvárosból Budapestre, hogy ezzel is felhívják a figyelmet a december 5-ei népszavazás fontosságára. Az erdélyi Kárpát Egyesület hat tagja kedden beszámolt a 260 kilométeres út élményeiről.A távot felváltva tették meg az akciót kezdeményező Budavári Fiatalok Közösségével. Az erdélyiek mintegy 180 kilométert gyalogoltak, a zarándoklat állomáshelyein miséken vettek részt, és találkoztak az útvonal mentén levő települések lakosságával, elöljáróival. Budapesten a politikai pártok vezetőinek, a parlament és a kormány illetékeseinek nyújtották át az erdélyiek leveleit, üzeneteit. A zarándokcsapatot az Elnöki Hivatalban is fogadták. A vállalkozó kedvű kolozsváriak korelnöke, a 76 éves Nagy Lajos elmondta: több ízben is megtapsolták a csapatot és virággal, buzdító szóval fogadták őket, útjukon nem tapasztaltak ellenséges megnyilvánulásokat.- az idézet Rostás Péter István beszámolójából való.
A Miniszterelnöki Hivatal november 29-én, hétfőn - kétnapos hezitálás után - mégis átvette azt a százoldalas levélköteget, amelyet magyar fiatalok hoztak el gyalogos zarándoklat keretében Nagyváradról Budapestre. A levelek az Erdélyben élő magyaroknak a magyarországi választókhoz szóló, a kettős állampolgársággal kapcsolatos üzeneteit tartalmazzák. Az üzenetek másolatát már korábban átvette a Magyar Köztársaság elnöke, az Országgyűlés elnöke, valamint megkapták a parlamenti pártok elnökei is. A gyalogos zarándoklat Krisztus király ünnepén indult Nagyváradról.
A nagyváradi székesegyházban november 21-én Tempfli József püspök és a szentmisére egybegyűlt hívek fogadták Mátéffy Balázst,a Mátyás-templom múzeumának igazgatóját és maroknyi csapatát, akik a magyarországi választókhoz eljuttatták az erdélyi magyarok kettős állampolgársággal kapcsolatos, a püspökségre megküldött üzeneteit.
Mi csak a szívünket és a lábunkat tudjuk felajánlani a határon túli magyarok remélhető jobb jövőjének érdekében - fogalmaztak a zarándokok, akik még aznap gyalogosan indultak Budapestre. Mátéffy Balázs elmondta: zarándoklatuk természetesen a népszavazáshoz kötődik, de útjuk elsősorban hitből fakad. Azért indulnak el, mert tudják, december 5-e Magyarországon nem csupán fordulópont, hanem kegyelmi pillanat. Tudják, hogy Mária országának egysége politika fölötti dolog.
Van, ami pénzbe kerül, mégsem pénzkérdés - mondta Dávid Ibolya a székesegyházban megtartott szentmise után. - Ahogy pénzbe kerül egy gyermek, egy öreg szülő gyógyíttatása is, mégsem ez a döntő kérdés a hozzátartozók számára. Voltak évtizedek, amikor azt mondhattuk, nem tehetünk róla, idegen hatalmak döntöttek, ma azonban nem mondhatunk ilyet. Ma nekünk kell szembenézni azokkal a honfitársainkkal, akik az elmúlt évtizedben szenvedtek magyarságukért, családjukért, kultúrájukért.
Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármesterasszonya tolmácsolta a város magyarjainak kérését Szili Katalinhoz,a Magyar Országgyűlés elnökéhez intézett üzenetében. Kérem Önt, vesse latba vitathatatlan tekintélyét, és szorgalmazza egy olyan jogszabály megalkotását, amely számunkra ennyi idő után végre a határok módosítása nélkül is biztosítaná a nemzeti újraegyesítést.
Lakatos Péter, az RMDSZ megyei elnöke a magyarországi négy párt elnökéhez intézett levelét olvasta fel: Mi nem alamizsnát kérünk. Azt szeretnénk, ha legalább kétmillió magyar állampolgár felelne igennel a december 5-ei népszavazáson...
A Volt Munkaszolgálatos Katonák Partiumi Egyesülete a következőket üzente:
Kérjük, döntsenek bölcsen! Mi, volt munkaszolgálatosok duplán szenvedtünk kisebbségi létünkért. Minden megaláztatást magyarságunk miatt kellett elviselni, és mégis helyben maradtunk, ragaszkodván őseink földjéhez, gyökereinkhez, melyekhez kötődünk, és így lesz ezután is. Apáink büszkék voltak arra, hogy a Magyar Szent Korona tagjai lehettek. A magyar nemzet csak együtt lehet életképes a XXI. század kihívásaival szemben.
A szentmise végén Tempfli József püspök átadta a püspökségre beérkezett üzeneteket Mátéffy Balázsnak és zarándoktársainak, akik a múlt szombaton érkeztek Budapestre, a Mátyás-templomban megtartott szentmisére, amelyen Mádl Dalma asszony is részt vett. Mint ismeretes, aznap a Miniszterelnöki Hivatalban még nem vették át az üzeneteket. - Kovács Ágnes tudósítása az Új ember c. lap 2004.12.03.-i számában.
Legszebb emlékeim közé tartozik ez az esemény, hiszen Püspökladányban mi és a barátaink fogadtuk ezt a maroknyi csapatot. Joó Istvántól jött a hír, hogy meg kellene szervezni Püspökladányban a zarándokok fogadását, elhelyezését. Lendvai Csaba állatorvos Sárrétudvariból a húst adta, aztán az uram megfőzte finom gulyásnak, Arnóth Sándor, mint a múzeum igazgatója a helyet biztosította a vacsorához, a Kálvin téri iskolából hoztuk az asztalokat és székeket, Csillagné Marianna pedig megszervezte, hogy ki, melyik családnál tölti majd az éjszakát. Hozzánk fiatalok jöttek, a Mátyás templom ministránsai. Marci fiunk nagy izgalommal várta őket. Vacsora után a fiúk behoztak a konyhába egy dobozt. Feltették az asztalra, s mikor kinyitották nem jutottunk szóhoz. A Szent Korona gyönyörű másolata volt, melyet a zarándokok végig magukkal vittek az úton. A gyerek, de mi is ámulva szemléltük, ma is borzongva és meghatódva gondolok arra, hogy a konyhánkban csodálhattuk meg a magyar nép szent ereklyéjét. Reggel misére mentünk, s ott az oltár előtt helyezték el a fiatalok a Szent Koronát. Évekig leveleztünk a csoport egyik fiataljával, meghívtak budapesti otthonukba, karácsonykor üdvözöljük egymást. Nagyon szép emlékem ez, hiszen akkor ott, a múzeumban, otthon nálunk, és másnap a templomban olyan katartikus erő tartott össze bennünket magyarokat, hogy azóta sem éreztem ilyen összefogást magam körül. ( a fotóalbumban több képet is találnak a 2004. évi decemberi eseményről )