2018. Augusztus 18. Szombat Ilona napja van.
Kezdőlap Beköszönő Nagykunság Nagy-Sárrét Hajdúság - HortobágyA nap képe A Farkas család naplója Háromföldi Ki Kicsoda Asszonyok írják Fotoalbum

Nemzeti ünnep
2018-08-14 20:21:15

Nádudvar - 2018. augusztus 18-án 20:00-tól az Ady téren a Mandala Dalszínház Sólyom szárnyán c. gálaműsora Varga Miklós vendégszereplésével. Majd tüzijáték

A Farkas család naplója

2013-10-09 22:28:54

gy__r__s_tusk__gomba1.jpgA szobában ülök a számítógép előtt, teljesen belefeledkeztem egy történet olvasásába. Az uram, hirtelen felugrik az újságolvasásból és megkérdezi: mit csinálsz? Valami leégett - mondom, s azonnal rohanok én is a konyhába, ugyanis vacsorára gombás rizst akartam készíteni, de közben leültem a gép elé. A rizst megfőztem, ahogyan a szakácskönyvben olvastam: "5 percig forró vízben főzzük, majd húzzuk le a tűzről, fedjük le, és bugyoláljuk be az edényt konyharuhába, ami alatt a rizs majd megpuhul, így lehet pergő rizst csinálni." A hagymát felvágtam apróra, ráöntöttem a gombát olajon megfuttattam, felöntöttem egy kis vízzel és fedő alatt úgy gondoltam, hogy egy kicsit párolom. No, ekkor kezdtem el olvasni a történetet a neten.
- Na, ezt nem kellett volna - mondta rezignáltan az uram. Kinyitottam ajtót, ablakot,  a lesült gombát kiborítottam, elkezdtem súrolni az edényt (ebben a hónapban ez már a második lábas, aminek az aljára égettem valamit). Nem tudom mi lesz a mai vacsora. Teljesen elment a kedvem mindentől. Az uram kinyitotta a hűtőt. Kérdezem tőle mit csinál? Azt mondja vacsorát. Ő nem használja a számítógépet. Így biztos, hogy eszünk ma gombás rizst. Nagyon díjazom, hogy nem kiabál és nem dühöng (elég, ha én teszem), hanem nyugodtan és teljes profizmussal megcsinálja a vacsit. (Írta: Csontos Gabriella)

2012-12-23 17:55:42

kunkereszt2.jpgA 2012-es advent olyan hamar eltelt, hogy mire észbe kaptam, már december 23-a volt. Anyósom és apósom  - két idős szülő - ez évben is hozzánk jönnek. Az ajándékokat is össze kellett készíteni, vártuk haza Marci fiunkat. Mindent összeírtunk: mi lesz a menü, mit kell bevásárolni hozzá stb. Péntekre mindennel végeztünk is, már csak a takarítás volt hátra. Szombaton a fiúk bementek Debrecenbe mamáékért, addig én porszívóztam, felmostam, ágyat húztam, s közben az jutott eszembe, hogy ezelőtt tizenöt évvel, Mama és Papa ugyanígy készülődött minden nyáron, mikor mi mentünk hozzájuk Vágáshutára nyaralni. Papa porszívózott, Mama az ebédeket tervezte. Most mi várjuk őket ugyanolyan szeretettel, mint annak idején ők minket. Nagyon boldogok vagyunk, hogy még itt vannak közöttünk. Mindennél fontosabb, hogy amikor csak lehet velünk legyenek. Reggel a templomban meghatóan szépen mondta a legkisebb Kotra fiú a verset, az asszonyok gyönyörűen énekeltek. Ma meggyújtottuk a negyedik gyertyát is az asztalon. A nagyszülők elmentek pihenni, Marci tanulni és akkor csengett a telefon. Győrfi Lajos jelentkezett be, hogy eljönne névnapot és karácsonyt köszönteni. Meglepődtünk, de nagyon megörültünk, hogy kedves vendég jön hozzánk. Pár perc múlva meg is jelent Lajos személyesen és mind a hármónknak hozott egy Ladányi keresztet. Nagyon szép adventi ajándék. Holnap szenteste. Jönnek a bátyámék, anyukám, másnap Bence fiamék Blankánkkal, Dani fiunk, majd az uram testvére a családjával. Átjönnek a szomszédék is. Jézus születésnapját együtt ünnepeljük, milyen jó, hogy megszületett. Áldott ünnep, ami elhozza hozzánk szeretteinket.

2013-10-09 22:26:28

birsalma_.jpg2012 szeptemberében a konyhánkban minden a birsalmáról szólt. Nem csak a kertünkben volt roskadásig a birsalmafa tele - igaz kukacos, de legalább bio - érett, sárga gyümölccsel, hanem még az uram szedd magad akcióban Karcagon is megkopasztott két gyümölcsfát. A tanítványai is segítettek neki. Először birsalma befőtt készült, majd birsalma lekvár - mondjuk inkább dzsem -,  végül birsalma sajt, amiből a diákok is kaptak köszönetül a segítségért. Mikor már az összes rokontól, ismerőstől összekunyeráltuk felesleges üvegeiket is, és mind tele lett, akkor az uram egy barátjával eldöntötte, hogy pálinkát főznek a maradékból. Egész hétvégén a birsalmát vagdosták, a kezükre hólyagot tört a fanyelű bicska, de hát egy ember sok mindent vállal azért az igazán különleges nedűért. Akinek csak megemlítettük, hogy mi készül, mindenki emlékezett rá, hogy valamikor megkínálták birsalma pálinkával és, hogy az milyen finom volt. Reméljük, hogy a mienk is ilyen lesz, már a második hordó is kezd tele lenni. Valami erdélyi recept alapján dolgoznak a fiúk. Egyharmadát a gyümölcsnek kompótnak főzték meg, a másik harmada sütőben sült, aszalódott, fonnyadt aranysárgára, a harmadik részt nyersen ledarálták, úgy ment a cefrébe. Tavasz óta alig volt csapadék, azt hinné az ember, hogy nem lesz termés, minden kiégett. Hát nem! Nekünk a kamránk tele lett befőttel. Van cseresznye-málna lekvár, bodzaszörp, szilvalekvár, ecetes uborka, sütőtök-alma lekvár, stb. S, hogy még el ne felejtsem a birsalmából finom ivólevet is készített az uram. Azt mondta: nincs pocséklás, minden cseppje, darabja aranyat ér. (Írta: Csontos Gabriella)

2012-08-30 08:22:14

balett_x.jpgMinden nyáron meglátogat bennünket egy ember, aki innen indult ebből a sárréti kis községből Püspökladányból, a Petri telepről, és meg sem állt a bécsi színpadokig. Ő Rácz Sándor balettművész, aki a püspökladányi zeneiskolában Herczegh László tanár úrnál tanult csellózni, aztán az anyukája észrevett egy újsághírt, amiben felvételt hirdettek az Állami Balett Intézetbe, és úgy gondolta, hogy sok gyermeke közül a legkisebb fiú odavaló. El is mentek a felvételire és csodák csodája, a balettmesterek is így gondolták ahogyan az édesanya. Felvették a kisfiút. Rácz Sándor a mozgalmas fővárosban tanult ezután. Gyermekként kellett megállnia a lábán abban a budapesti forgatagban, a művész világban. Nagyon nehéz, izgalmas időszak következett életében. Nem csak a kemény balett órákon állt helyt, de a közismereti tantárgyakból is jól teljesített. Záró dolgozatát Latinovits Zoltánról írta, bejárása volt Latinovits édesanyához. A balettintézet után felvételt nyert a Fővárosi Operett Színház tánckarába, ahonnan két év után elment egy bécsi castingra, ahol azonnal felvették az Andrew Lloyd Webber által írt Cats (Macskák) című musical egyik szerepére. Végig táncolta az összes világhírű musicalt, persze mindegyikre újra kellett felvételiznie minden táncosnak. Sándorunk állta ezeket a megmérettetéseket. Ott is maradt Bécsben, s miután „kiöregedett” a színpadról koreográfusként keresi kenyerét a császári városban, de minden évben hazajön Püspökladányba, végig látogatja a rokonokat-barátokat. Biciklivel jön, nincs jogosítványa, kocsija, mobiltelefonja, internet kapcsolata, mégis megtalálják New Yorkból is. A tehetség és a szorgalom messzire világít. Optimizmusa, munkabírása, humora fergeteges, minden alkalommal az egész család ott ül az asztal körül (anyukám is átjön hozzánk ilyenkor) és hallgatja Sanyit. Felvillanyoz bennünket, életre derít. Minden karácsonykor képeslapot kapunk tőle. Szeretete, ragaszkodása olyan megható és csodálatos, nincs még egy ilyen a barátaink között.

2012-08-21 19:57:04

baskaasztal.JPGMár a harmadik nyáron töltjük egy hetes szabadságunkat az Adria partján. Szeretjük Horvátországot. Különösen a Krk sziget gyöngyszemét: Baskát. A magyar határtól 300 km-re van ez a gyönyörű kisváros. A Zablace kempingben telepített lakókocsiban volt a szállásunk, ahol van hűtő, főzési lehetőség, így természetes, hogy előre is tudunk gondoskodni élelmezésünkről. Szóval még itthon megfőztem szinte mindent, és fagyasztott állapotban vittük a tetthelyre az ennivalót. Már jó előre összeállítottam a heti menüt. Először az első fogáson gondolkodtam, mert a családunk igen leveses, mint minden rendes magyar ember. Tavalyról maradt még két üveg finom paradicsomlé, így abból készült el az első leves. A menyemtől tanultam és én is megszerettettem családommal a cukkini krémlevest, amit a következőképpen készítek: egy kisebb fajta cukkinit, egy-két sárgarépát és burgonyát  kockára vágva megfőzök, majd hűlni hagyom és turmixgépbe téve tejszínnel dúsítva összekeverem. Teszek bele fokhagymát, és ételízesítőt. Ezután egy édes levest csináltam. Újra a kamrában talált szerzeményhez folyamodtam. A tavaly eltett birsalma befőttet, alig kellett főznöm és vanília pudinggal sűrítve igen ízletes lett. A kertünkben termett zöldborsót pici nokedlivel és békéscsabai őrölt pirospaprikával főztem meg. A savanyú krumpli leves a család kedvence, babérlevéllel, tejszínes habarással. Most citromlével és nem ecettel csináltam. Még hidegen is nagyon jó volt. Ennyi fajta levest fagyasztottam le, s most akkor térjünk rá a második fogásokra. A családunk elég húsos fajta, lehet nem a legegészségesebb, de mi szeretjük, így természetes volt, hogy vettem a karcagi hentesünknél friss sertés oldalast, amit befűszerezve sütőzacskóba téve készítettem el. A darált húst milánói alapnak gondoltam. Vettem csirke combokat és szárnyakat, amiből pörköltet, és sültet is csináltam. Csirkemell filéből ugyancsak a menyemtől tanult recept alapján nagyon finom gyümölcsös, mogyorós csirkét főztem. A csirkemellet apró kockákra vágtam, majd kacsazsíron megpároltam, zsírjára lesütöttem, hozzáadtam a mogyorót (nem sózottat), ananász és barack befőttet végül összerotyogtattam. Rizst főztem hozzá a kempingben. Barátainktól kapott zöldségfélét panírozva fagyasztottam le és vittem el Baskára. Cukkini, padlizsán, csillagtök (patisszon) amihez az előző nap megmaradt krumplipüréből burgonyakrokettet csináltam. A pénteki húsmentes napunkra is finom, ízletes ebéd sikeredett (a képen). Marci fiunk desszertnek pudingot készített, de nem maradhatott ki a heti menüből a finom nyári lecsó sem, amit az uram főzött egyik este vacsorára. Mondhatom igen otthon éreztük magunkat, hiszen finom hazai ízek, ételek kerültek asztalunkra. Utolsó este viszont vendéglőbe mentünk, ahol a helyi specialitásokat kóstoltuk meg. (Írta: Csontos Gabriella)

2012-07-15 09:47:33

baba.jpg

2012. július 15-én, vasárnap 4 óra 40 perckor megszületett az unokám, Kiss Blanka Dóra. Nagyon boldogok vagyunk. Isten hozott kedves kicsi lány erre a világra.

2013-10-09 22:33:25

szentharomsag.preview.jpgSzentháromság vasárnapján a Felső-krisztinavárosi Keresztelő Szent János Plébánián szokásos déli miséjét tartotta Pákozdi István egyetemi lelkész, kollégiumom vezetője. Prédikációja annyira megfogott, hogy szeretném megosztani mindenkivel.
A keresztény hívők körében mindig is örök talány volt és újbóli vitákra adott okot az a látszólagos ellentmondás, hogy az általunk tisztelt isteni fölség hogyan lehet egy s ugyanakkor háromszemélyű.
Erre keresi a választ István atya a következőkben:
Bevezetésként egy indiai tanmesét hallhattunk. Egy kis faluba, ahol csak öreg vak emberek éltek, egy napon betévedt egy hatalmas elefánt. A vak indiaiak köré gyűltek s próbálták megismerni, hogy micsoda is lehet ez az élőlény. Akik az ormányát fogták meg azt mondták, hogy ez olyan, mint egy fának a törzse. Akik a fülét simogatták, azt mondták, hogy olyan, mint a legyező, amivel a rizst szokták válogatni. Volt aki a lábát karolta át, s állította, hogy olyan, mint egy hatalmas oszlop.
Ezek a vak emberek azonban nem tudtak egy valódi, reális képet alkotni az elefántról. Valahogy így vagyunk mi is Istennel. Az ember nem foghatja fel, egyszerűen képtelen arra, hogy Isten titkát meglássa vagy megértse. Néha-néha érkezik egy fénysugár, melyben úgy érezhetjük, hogy na most talán valamit láttunk belőle, az egész átfogásához és befogadásához azonban kicsik vagyunk.
Ha Rómában jár az ember, akkor megtalálhatja a Máltai Lovagok kertjének hatalmas bejáratát. Ennek kapuján a kulcslyukon keresztül bekukkantva láthatjuk a ciprusokkal teleültetett gyönyörű kertet, és azon túlnézve feltűnik a Szent Péter Bazilika kupolája.
Ehhez  a szituációhoz hasonlóan tekinthetünk mi is az isteni titkok tárházára, s ekkor a kulcslyuk maga Jézus Krisztus. Rajta keresztül kaptunk meghívást az isteni közösséghez való tartozáshoz.
Ő maga működése során egyszer sem említette a "Szentháromság" szót. Ezt később a teológia alkotta meg, mint speciális fogalmat. Jézus elkülönítve beszélt az Atyáról, a mindenható világteremtőről, önmagáról, a Fiúról, a világ megváltójáról, és a Szentlélekről, melyet majd elküld vigasztalóul, s ki útmutatónk lesz. Nem akarta megzavarni s összekeverni az emberek egyistenhitét, mindezek komplex felfogásával. Kezdetben ezért ábrázolták három angyallal az isteni személyeket.
A legjobb hasonlatot azonban, az a Sienai Szent Katalin, alkotta meg, aki se olvasni se írni nem tudott, leveleit diktálás után rögzítették, a pápa pedig később, mint első nőt fogadta az egyháztanítók soraiba.
Szerinte az Atya olyan, mint egy asztal, a Fiú rajta az eledel, s a Szentlélek a felszolgáló. Ehhez az asztalhoz hív meg bennünket az Isten háromszemélyű közössége. A mi dolgunk már csak annyi, hogy leüljünk és befogadjuk mindazt, amit számunkra készítettek elő. Isten fizesse meg.(2012. június 3.)

2013-10-09 21:49:28

puspokladany_katolikus_templom_700.jpgPünkösd vasárnapján ugyanúgy keltünk fel reggel, mint minden vasárnap, hogy elmenjünk a templomba a reggel 8-as szentmisére. Nem éreztük semmivel sem többnek vagy másnak ezt a napot, mint a szokásos vasárnapokat, egészen addig míg be nem léptünk a templomba. Akkor valami elkezdődött. Pirosban pompázott a főoltár, piros rózsacsokrok díszítették a Jézus Szíve oltárt, a Máriáét pedig rózsaszín pünkösdi rózsák. Gyönyörű volt.
Tamás atya a megszokott módon kezdte a misét, de a lelkiismeret vizsgálat előtti imánál megemlítette, hogy bár ez a mai szertartás nem tűnik többnek, mint az eddigiek, reméli, hogy a prédikáció után sikerül megérteni, hogy Pünkösd egy ünnep, mégpedig a Szentlélek eljövetelének és az Egyház születésének az ünnepe. Megpróbálom plébánosunk elmélkedését hűen felidézni.
A Szentlelket tartjuk a három isteni személy közül a legmegfoghatatlanabbnak és a legkülönösebbnek. Létezésének biztosságát illetően azonban mi lenne jobb "fegyvertény", mint a saját lelkiismeretünk.
Jézus Krisztus a főparancs Isten szeretetére vonatkozó része után így folytatja: "... és szeresd felebarátodat, mint Tenmagadat! " Tehát kiemeli, hogy nagyon fontos önmagunk szeretete és elfogadása. Hogyan tudnánk a környezetünk felé közvetíteni Isten szeretetét, ha azt mi magunk se tudjuk befogadni, ha nem vagyunk kibékülve még saját magunkkal sem.
Ahhoz, hogy magunkat megértsük, hogy magunkra a kellő szeretettel tudjunk figyelni, reflektálni, nem elég a saját erőnk. Tiszta önszeretete egyedül az ártatlan gyermeknek van, ki ha felnő, s az élet terhei a vállára nehezednek, már nem tud önmagára elég szeretettel tekinteni, lelkét szürkének szegénynek látja, vagy egyáltalán nem is akar önmaga felé fordulni.
A példát a gyermekkorból vehetjük: pontosan úgy, ahogy a mondókával a kisgyermek kicsalogatja a csigát házából, hogy gyere, nézz szét, nézd a világmindenséget, hogy mi minden van körülötted, s nézd mennyien szeretnek Téged, pontosan úgy csalogatja ki a Szentlélek a mi lelkünket is, saját maga börtönéből, hogy segítsen neki visszatekinteni önmagára és a szeretetre, amellyel körülveszi az Isten ebben a világban.
A gonosz ott van, ahol ennek a csalogatásnak ellentmondunk, ahol megtagadjuk a közreműködést, és nem szeretnénk a Szentlélek kinyújtott kezét megfogni. Mi, köszönjük szépen, teljesen jól, "objektíven" látjuk magunkat innen belülről is, és ez nekünk elég.
Márpedig az ember nem viselkedhet önálló független létezőként, nem teheti meg magát saját maga istenének, hiszen ebben a világban sem általa lett minden, hanem valaki más és sokkal nagyobb által. És itt következik a hit kérdése. Hiszek-e abban, hogy van valahol egy Jóakarat, egy olyan erő, melytől minden ered és származik, s mely megalkotta világunkat és elárasztotta szeretetével? És ennek fényében elfogadom-e, hogy én is az Ő teremténye vagyok, nélküle csak por lennék, de végtelen kegyelme és szeretete által felemelt engem és ennek a világnak az urává tett.
Abban, hogy ezt meglássuk, és megértsük, abban segít a vigasztaló Szentlélek, és segítsen minket mindörökké!
Isten fizesse meg. (2012. május 27-28.)

2012-07-20 07:42:59

Farkas_Marci.jpgEbben az emléktöredékben szeretném elbeszélni első találkozásaimat a zenével, majd azt a szerelmet, amit azóta is táplálok iránta.
Nálunk valahogy nem volt annyira feltűnő jelenség ha kicsiként én dalra fakadtam. Nem tudom honnan örököltem a zenei hajlamot, mindenesetre kaptam belőle egy adagot. Régebbről csak néhány konkrétabb emlék maradt meg. Például, amikor a szomszédék nagy diófájának a tetejére felmásztam, s onnan énekeltem a "Már mi nálunk babám"-ot vagy épp, ami eszembe jutott. Odafönn nagyon szabadnak éreztem magam.
Nagymamám kicsi koromban szinte évente csinált velem egy "riportot", amikor magnószalagra rögzítettük, hogy mi történt velem abban az évben. Ezeken a felvételeken is gyakran énekelek, később gitározom. Igen a gitár. A legjobb barátom, egyszerűen nem bírok nélküle élni. Óriási ajándéknak tartom ezt a jó Istentől. 7 évesen -másodikosként - vitt el édesanyám a zenesuliba, mondván, hogy ő is tanult zongorázni, tanuljak meg én is. Nekem azonban nem nagyon tetszett ez a jövő - meg a hangszer is drága lett volna -, s mondtam neki, hogy inkább gitározni szeretnék.
Fiatal, nagyon jó fej gitártanárom lett, örökké vidám, s minden mókára kapható. Azt a bő 10 évet, amit a keze alatt töltöttem nem adnám oda semmiért. Hatalmas dolgokat éltünk át együtt. A hagyományos zenesulis FarsHangokon mindig az egyik legnagyobb látványosságot a gitáros csapat csinálta, baromkodásban is az élen jártunk ilyenkor. A városi rendezvények állandó szereplőjévé váltam, legyen az szólóban, duóban a tanárommal, vagy az egész gitárkamarás zenekarral. Élveztem a sikereket, az elismerést. Kálmán bával voltam először utca zenélni is, ami szintén nagyon nagy élmény volt. Láttam, hogy pénzt is tudok keresni egy olyan dologgal, amit nagyon szeretek csinálni.
Érettségi előtt még megpróbáltam felvételizni is zenei szakközépbe itt Budapesten. Elmentem két meghallgatásra. Rá kellett jönnöm azonban, hogy nem vagyok elég jó a zenei pályára, illetve későn kapcsoltam, s ha azt akarom, hogy felvegyenek a Műegyetemre, akkor most erről le kell tegyek. Így abbahagytam a felkészülést, viszont ez idő alatt is nagyon sokat tanultam. Hogy hogyan kell megtanulni egy zeneművet, technikailag és mentálisan is el kell merülni benne, s próbálni minél többet megjeleníteni a kottában leírt érzésekből.
A gimi utolsó éveiben beért annyira az egyik osztálytársam is gitárból, hogy közösen tudtunk zenélni. Kezdetben csak így az osztálynak, majd kezdtünk fellépni városi rendezvényeken, s amit igazán nagy dolognak tartok, hogy írtunk, írunk saját számokat is. Persze ebben nekem van nagyobb szerepem, viszont Attila nagyon sokszor ad olyan motivációt, erőt, ami nélkül nem jöhetnének létre a dalok.
De mit is jelent nekem ha gitározom, éneklek? Elvonulást, belső béketeremtést, megnyugvást, gondolataimnak érzéseimnek olyan kifejezését, amit más úton nem volnék képes.  Szeretek gyönyörködtetni én is, elbűvölni másokat a dalaimmal.
Hallgatni nagyon sokféle zenét szoktam, igyekszem kerülni a szélsőségeket. Édesapám Beatles-en nevelt fel, ők a nagyok,  aztán jött a rock korszak, majd a punk, párhuzamosan velük a csapból is a pop meg az R'n'B ömlött, nekem azok is bejöttek. Amikor alakítottunk egy kis, rövid életű zenekart a gimiben, akkor sok RedHotChiliPeppers-t hallgattam. Sokszor inkább dalok ragadnak meg, mint előadók, s a számok is csak akkor, ha kötődik hozzá valamilyen emlékem. Ha hallom, akkor mindig felidéződik bennem egy hozzá kapcsolt hangulat és életérzés.
Így a végére összefoglalásképpen pedig azt akarom leírni, hogy szerintem mi a szerepe a zenének az életben. Talán az, hogy adjon egy ritmust, vigyen egy kis színt a világba, teremtsen harmóniát, fejezzen ki hangulatokat érzéseket olyankor mikor a szavak elhallgatnak. Számomra a zene a lélek frissítő itala. (Írta:Farkas Márton)

2012-05-07 07:33:56

tavaszi_kert_210614_53158.jpgMa, 2012 május 6-án, anyák napján ketten vagyunk az urammal, mert Márton a múlt héten volt itthon - akkor megköszöntött - Bence fiamék sem jönnek haza, de telefonon hívott és boldog anyák napját kívánt. Reggel misére mentünk. Öt első áldozót ünnepeltünk és velük együtt köszöntötte Tamás Atya az édesanyákat. A Somogyi lányok gyönyörű verset mondtak, sírtam én is, nem csak a nevelő anyukájuk. Nagyon megható volt. Aztán hazajöttünk és kiültünk a kertbe reggelizni az én drága jó urammal. Csend volt, csak a madarak csiripeltek. G. Nagy Ilián verse jutott eszembe: " A rézfán fütyül a fütyülő. A mi kertünk madár-üdülő." Van itt tengelicpár, közönséges veréb, vadgalamb, zöldike, pinty, rigó és még ki tudja hányféle kétszárnyú gyönyörűség. A hangjuk pedig utolérhetetlen, másolhatatlan. Ahogy trilláznak, ahogy felelgetnek egymásnak. Van egy kis madáritatónk, odajönnek inni. Arról beszélgettünk Dezsővel, hogy jövőre már az unokánkkal együtt figyeljük a békákat, a kis gyíkot, a madarakat itt a kertben. Kell ennél több a boldogsághoz? Jut eszembe a másik G-Nagy vers! "Az én falum a legszebb falu, úgy hívják, hogy Boldogfalu.... Reggel, ha ajtónkat kinyitom, már zeng a madár-paradicsom." Itt élünk ebben a paradicsomban. Jó itt. (Írta: Csontos Gabriella)

Oldal : 123456789101112131415
161718


A J Á N L Ó
A háromföld kincse
 kézműves szappanok
www.facebook.com

14463230_536225823237001_4147946727005158799_n.jpg
BRILL
Új esküvői ruhaszalon Debrecenben!
 Külsővásártér 3.sz.
Bejelentkezés: 30 412 96 33
Vadonatúj ruhák, mérsékelt árak,
 kedves kiszolgálás!
https://www.facebook.com/brillszalondebrecen/?fref=ts
www.facebook.com/riegel.cajon/

uz_v__lgy.png
www.uzvolgye.info

   talitabanner_1.jpg 

www.talita.hu

S__rr__tiKr__nika.jpg
www.sarretikronika.hu

kaiser.jpg
KARCAG
menu_kaiser.jpg

palinkafozo_2db.jpg
www.palinkafoz-ust.hu