2012. december 22-én szombaton adták át a polgárok javaslata alapján a Magyar Örökség díjakat a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében. Magyar Örökség díjas lett GYÖRFFY ISTVÁN néphagyomány- és tehetségmentő munkássága. Szerette azokat, akiktől tanult, szerette azokat akiket tanított. szeretetre tanította őket a néptudományon kívül, népszeretetre. Így summázta Illyés Gyula 1939-ben a Nyugat hasábjain annak a férfiúnak, Györffy Istvánnak a munkásságát, aki a hazai egyetemi oktatásban a magyar néprajz első professzora volt...A kun származását büszkén emlegető Györffy István - talán mert sejtette, hogy nincs sok ideje idelent? - elképesztő iramban dolgozott. Állandóan úton volt. 1917-ben például a moldvai csángók között kutatott, a következő esztendőben egy kis-ázsiai expedíció tagjaként járta a világot. Beberangolta Törökországot, Finnországot, Lengyelországot, mindenütt a magyar múltat kutatta. Tanulmányt írt a magyar tanya, a magyar falu ősi szerkezetéről, az alföldi kertes városokról, a jellegzetes alföldi földművelésről, a szilaj pásztorok és pákászok-halászok életéről, különböző népcsoportok, kunok, hajdúk, matyók kialakulásának körülményeiről, valamint a magyar népi hímzésekről...Közben pedig a Néprajzi Múzeumban dolgozott, megszervezte a Pázmány Péter Tudományegyetem néprajzi tanszékét. ...A nemzet fennállását - a földi világot elhagyni készülő Györffy István szerint - egy újabb ezredévre csakis olyan művelődéspolitikával lehet biztosítani, amely a néphagyományt és az európai műveltséget egyaránt fontosnak tartja, hiszen "a néphagyomány tart meg bennünket magyarnak, s a nemzetközi műveltség tesz bennünket európaivá. ..Ha azonban csak európaiságra törekszünk, lehetünk nagy műveltségű népek, de minél hamarabb megszűnünk magyarnak lenni. ...Beleolvadunk abba nagy nyugati nemzetbe, amelynek a műveltséghatását a legkönnyebben elfogadjuk. Ha pedig teljesen kivonjuk magunkat a nyugati műveltség hatása alól, akkor meg művelt és erősebb szomszédaink gázolnak hamarosan keresztül rajtunk, s úgy tűnünk el." (Írta: Lőrincz Gabriella - Magyar Nemzet)

 Móré Mihály (1924-1997) Festőművész, grafikus. Debrecenben született, itt élt és itt halt meg 1997 november 11-én. 1954-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Fónyi Géza, Kofán Károly, Szőnyi István tanítványa volt. 1955-ben visszatért Debrecenbe. A Magyar Képzőművészek Szövetségének egy időben debreceni titkára is volt. A természetelvű festészet képviselője, de sokféle műfajt és technikát művelt: olaj,szén, pasztell, kréta, tus, karcolótű és nyomólemez egyaránt szerepet kapott alkotásaiban. Életműve szorosan kapcsodik Debrecenhez és a Hajdúsághoz. Önálló alkotásnak számítanak illusztrációi versekhez, regényekhez. Gyakran felidézte a hagyományos paraszti és kézműves világot. 1951 óta számtalan egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek művei. Sok pályázati és kiállítási díjat nyert. Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a Déri Múzeumban, sőt külföldi gyűjteményekben is. A Hajdú-Bihari Grafikai Művésztelep szakmai díját róla nevezték el. (forrás:Tiszántúli képes kalendárium) 

1724. október 4-én született Fabriczi Kováts Mihály, huszárezredes, az Amerikai Lovasság (U.S. Cavalry) alapítója. A függetlenségét kikiáltó Amerikai Egyesült Államok dolgozó, földműves polgárai a brit birodalom profi katonáival találták szemben magukat, akik kíméletlenül irtották is a tegnap még civil, mára "katonává" előléptetett, tapasztalatlan amerikaiakat. Fegyverekre, de legfőképp harci tudásra volt szükség. Kováts Mihály ekkor ajánlotta fel szolgálatait Benjamin Franklinnek Franciaországban, aki örömmel elfogadta. Kováts azonnal áthajózott a tengerentúlra, majd gyors és eredményes kiképzést tartott az amerikaiaknak, akik rövid időn belül bevethetővé váltak. Természetesen Kováts maga vezette csapatát az első ütközetbe. Kováts ezt is és még számos másikat is megnyert a lengyel Pulaski tábornok barátjával karöltve, amíg Charlestonban utol nem érte őt a végzet. A britek a legjobb lázadó (azaz amerikai) csapatnak tartották az övét, ők maguk temették el Kovátsot (az ellenségüket) tisztelgésük jeleként. A lovasság bevetése és Kováts módszerével újabb lovasezredek létrehozása sikeres fordulatot hozott a függetlenségi háborúban és még sokáig meghatározta az USA történelmét. A jellegzetes trombita induló és a mindig jókor érkező felmentő segítség -a lovasezred- az western kultúra elengedhetetlen kelléke. Az Egyesült Államok szenátusa Kováts halálának napját (május 11-ét) Kováts Mihály-emléknappá nyilvánította.(forrás:richpoi.com)

1949-ben született Karcagon. 1967-ben került a híres karcagi fazekas, Kántor Sándor műhelyébe. Ebben az időszakban lépett be a budapesti Népművészek Háziipari Termelőszövetkezeté-be, ahol 1975-ig dolgozott. 1975-től a Karcagi Népművészeti Agyagipari Szövetkezet tagja lett, melynek 1976-1986 között művészeti vezetője volt. Tíz évig tanított  is,  a karcagi Szakmunkásképző Intézetben. 1986-1987-ig Kalocsán szabad szellemi foglalkozású fazekasként dolgozott. 1987-1990 között a mezőtúri Badár Balázs Emlékház és Bemutatóteremben dolgozott. 1996-tól a debreceni Kós Károly Művészeti Szakközépiskolában fazekasságot tanított. 2012. szeptember 24-én kísérték utolsó útjára pályatársak, tanítványok Karcagon a Déli temetőben. "Elsősorban a karcagi fazekas hagyományokra alapozva készítem edényeimet. Tanító mesterem Kántor Sándor volt. Jellegzetes darabjai a madaras díszítésű tálak, tányérok, étkészletek valamint a figurális használati és díszedények. A Nagykunsági Népművészek Egyesületének alapító tagja vagyok."
Kitüntetések, címek: Népművészet Ifjú Mestere 1973, Népi Iparművész 1977, Népművészet Mestere 1988. Díjak: - 1978 Országos Gerencsér Sebestyén Fazekas pályázat, I. helyezés, I. - 1979 Alföldi Fazekas Triennálé,  I. helyezés, 1979 Mongol Diploma, 1979. - 1984„Használati edények készítése a fazekas szakmában” c. pályázat NIT különdíj, - A Népi Iparművészeti Tanács nívódíjai.
Kiállítások:Karcag,Debrecen,Szolnok,Kecskemét,Budapest,Eger,Túrkeve,Berekfürdő,
Németország,Franciaország,Mongólia. (forrás: nagykunsaginepmuveszek.euoldal.hu)

Szenti Ernő (költő,grafikusművész) 1939-ben született Hódmezővásárhelyen. 1961-ben, a szegedi tanítóképző, majd a tanárképző főiskola földrajz és rajz szakának elvégzése után Kisújszállásra került. Első verseskötete 1992-ben látott napvilágot, Léghajón a mélybe címmel. Ezt 2005-ig még hat megjelent könyv követte, melyeket maga illusztrált. 2006-ban Berek Barátja Emlékplakettel tüntették ki. A Széphalom Könyvműhely gondozásában a 2007-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg A körkérdés vége című kötete, 2009-ben pedig a Nyikorgó árnyak című könyve. 2009-ben Nagykunságért-díjat kapott.
Temetése 2012. június 29-én, 14 órakor volt a kisújszállási déli temetőben.

Kecskés Gyula tanító 1901. július 12-én született Püspökladányban. Elemi iskoláit Püspökladányban és Mezőtúron, polgári iskoláit Püspökladányban végezte, tanítóképző főiskolát Debrecenben végzett. Először a helyi fiúiskolában tanított magyart, történelmet, földrajzot, kézimunkát és tornát. Majd később a helyi református egyház tanítója lett. Tanítói pályája mellett 1937. őszén átvette „A Püspökladány és vidéke” című hetilap szerkesztését, melyben főleg Ladány és környéke történeti és néprajzi ismereteinek átadása volt a fő célja. A lap 1939. szeptemberében szűnt meg. A háború után résztvett a község életének és a helyi közigazgatás újjászervezésében. Lelkész és másodlelkész hiányában 1944. november és 1945. áprilisa között a református templomban tartott istentiszteleteket. 1938-50 között a helyi iparitanonc iskolában is tanított. 1927-ben kezdte a város történetét kutatni és ez a gyűjtőmunka közel 44 évig tartott. Nagy lelkesedéssel és kitartással végezte munkáját, akárcsak a helytörténeti kutatómunkát is. Kecskés Gyula néptanító 1987. december 31-én, 87 éves korában hunyt el.(forrás:puspokladanyanno.hu)

Fabriczi Kováts Mihály (Karcag, 1724 – Charleston, Dél-Karolina, 1779. május 11.) huszárezredes, (Kazimierz Pułaskival) az Amerikai Lovasság (United States Cavalry) „alapító atyja”. Nagykunsági köznemes családból származott. Az osztrák örökösödési háborúban a jászkun huszárezred zászlósa. 1746-ban porosz szolgálatba lépett. 1752-ben zászlós, 1757-ben másodhadnagy. A hétéves háborúban az osztrákok ellen harcolt. 1761-ben kilépett a porosz hadseregből és Magyarországon keresztül Lengyelországba akart távozni. Mielőtt azonban átlépte a határt, az osztrákok elfogták és Bécsbe szállították. Mária Terézia szabadon bocsátotta és őrnaggyá nevezte ki. 1773-tól 1775-ig Szászországban élt, ahol ismét érintkezésbe lépett lengyel emigránsokkal, elsősorban Pułaski Kázmér gróffal. 1776 augusztusában Olasz- és Franciaországon keresztül Amerikába távozott. 1777-ben érkezett Bostonba. Jelentkezett az amerikai hadseregbe, és 1778-ban Washington a Pułaski-légió ezredes-parancsnokává nevezte ki. Előbb New Jersey ÉNy-i részén harcolt az angolok és az általuk felbiztatott indiánok ellen, majd Dél-Karolinába vezényelték Lincoln tábornok támogatására. Charleston ostrománál esett el, ahol szobrot is állítottak neki. (forrás:wikipédia)

Első kiállítását Hajdúnánáson rendezte 1961-ben. Ez időtől állított ki hazai és külföldi galériákban. Alkotó munkája mellett tanított rajzot, képzőművész-kört vezetett. Rajztanári diplomáját Egerben a Tanárképző Főiskolán szerezte 1956-ban, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetemen diplomázott 1980-ban Debrecenben. 1975 és 1989 között a debreceni Tanítóképző Főiskolán tanított, mint főiskolai tanár és tanszékvezető. A Művészeti Tanszéket vezette.Több nemzetközi művésztelep alapító tagja volt, így a Hajdúböszörményi Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek, a Hortobágyi Alkotótábornak. Alapítója és művészeti vezetője volt a Kárpátmedencei Magyar Festők Művésztelepének /Ajka/ 1997-től megszűnéséig 2000-ig. A Hajdúszoboszlói Cívis Nemzetközi Művésztelep alapítója és 2000-től 2006-ig művészeti vezetője volt. Részt vett a tokaji, vajai, abádszalóki, keceli, pannonhalmi, berekfürdői művésztelepek munkájában. Tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének.

Gombos Imre 1916. november 19-én született Karcagon, édesapja, Gombos Márton (1892-1978) vasúti pályamunkás volt, később üzemi altiszt, édesanyja Molnár Sára (1895-1974). Elemi iskolai tanulmányait szülővárosában végezte Gombos Imre, majd a református vallású ifjú útja magától értetődően a Karcagi Református Nagykun Gimnáziumba vezetett. Debrecenbe járt zeneiskolába 1936-37-ben, majd 1937 és 1942 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen volt bölcsész, s itt szerzett magyar-angol szakos tanári oklevelet. Tagja a Soli Deo Gloria szövetségnek 1939-től, alapító tagja és lakója a Bolyai Kollégiumnak. Györffy Istvánnak köszönhetően már diákként bekapcsolódott a falukutató mozgalomba, s csatlakozott a népi írókhoz. A háborúban zászlósként szolgált Budapesten és Kárpátalján. Tanári pályáját 1945-ben kezdte a fővárosban, a Lónyai utcai Református Gimnáziumban. A Nemzeti Parasztpárt szakértője s Nagybudapesti Választmányának póttagja volt 1945 és 1949 között. Miniszteri titkár a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, majd a Magyar Népi Művelődési Intézet titkára, igazgatója, a szövetkezeti és népi kollégiumi eszme támogatója. 1947-ben vette feleségül Török Erzsébet (1912-1973) énekművészt. Csepelen tanított 1949-től 1956-ig. Az 1956-os forradalom leverése után szabadfoglalkozású író volt két és fél évig, majd az István Gimnáziumban tanított 1958-tól 1963-ig. Ezt követően az Akadémia Kiadó felelős szerkesztője volt 1978-as nyugdíjazásáig, de még ezután is dolgozott a kiadónak egy évtizedig. Az írói pálya göröngyösségét jelzi, hogy politikai okokból (a Püski-per kapcsán) Gombos Imre 1962-ben és 1963-ban rendőri felügyelet alatt állt. (Körmendi Lajos: Az együttleges szellem)

Arnóth Sándor (Püspökladány, 1960. február 22. – Bag, 2011. március 16.) magyar politikus, Püspökladány polgármestere, országgyűlési képviselő. 1978-ban érettségizett a debreceni Landler Jenő Szakközépiskolában, vasútgépész szakon. A Bessenyei György Tanárképző Főiskolán 1983-ban általános iskolai történelem szakos tanári, Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1987-ben középiskolai történelem szakos tanár végzettséget szerzett.
1983-tól 1989-ig Püspökladányban dolgozott általános iskolai tanárként. 1989-től töltötte be a Karacs Ferenc Múzeum vezetői tisztjét. 1990-től a Püspökladány Kultúrájáért Alapítvány titkára, 1994-től a Kossuth Olvasókör és a Pulszky Társaság elnöke volt. 1994-ben lépett be a Fideszbe, ugyanettől az évben a megyei közgyűlésnek is tagja lett. 1998-ban és 2002-ben is bejutott a parlamentbe egyéni választókörzetéből. A 2006-os országgyűlési választásokon már nem jutott mandátumhoz, de az önkormányzati választáson Püspökladányban polgármesterré választották. A Fidesz a 2010-es országgyűlési választáson is őt indítja, ahol ismét parlamenti mandátumot nyert. 2011. március 16-án este fél tizenegy körül autóbalesetben vesztette életét az M3-as autópálya 42-es kilométerénél, a Pest megyei Bagnál, a fővárosból kifelé vezető oldalon, mikor gépjárműve egy, az autópályára a forgalommal szemben felhajtó autóval ütközött. A balesetben a sofőrje is életét vesztette. Özvegye Hatházy Judit biológia-technika szakos általános iskolai tanár. Három gyermekük született, Sándor, Judit és Katalin. 1998-tól 2002-ig az Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság és annak Millenniumi albizottságának tagja. 1998-tól 2006-ig a Költségvetési és pénzügyi bizottság tagja. 2008 júniusától szeptemberig a Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság tagja. 2011. október 23-án Püspökladány Város Önkormányzata posztumusz díszpolgári címre méltónak ítélte Arnóth Sándor életét és munkásságát.