Kiss Ferenc irodalomtörténész (Kosztolányi, Nagy László és az ifjabb költőnemzedékek kutatója) Kárpátalján, Tiszapéterfalván született 1928. nov. 11-én. Debrecenben érettségizett és ott szerzett magyar – történelem szakos tanári diplomát. Az egyetemi könyvtárban dolgozott, majd két évig a magyar irodalmi tanszéken tanított. Az 1956-os forradalomban való részvétele miatt letartóztatták és bebörtönözték, emiatt sokáig nem tudott elhelyezkedni. 1962-től az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, 1984-től a szegedi tanárképző főiskola tanára. A hatvanas évek végétől a „népi” ellenzék egyik kulcsembere. Súlyos agyvérzése 1987-ben munkaképtelenné tette és élete végéig kirekesztette a közéletből is. 1999 őszén hagyott itt bennünket. Budapesten élő fia, Kiss Ferenc neves népzenésztől tudjuk, hogy apja megrázó temetése óta eltelt 12 év, s ez idő alatt gyakran érezhették tanítványai, rajongói úgy, mintha méltatlanul megfeledkeztek volna róla. Mintha szándékosan elhallgatnák. Ekkor, 2012 májusában tanítványai, Bakos István és Kiss Gy. Csaba kezdeményezésére a Bethlen Gábor Alapítvány és a Magyar Írók Szövetsége rendezett az Eötvös Kollégiumban egy emlékülést, ahol barátai, pályatársai, tanítványai és rokonai mesélték el hozzá fűződő élményeiket. Itt fogalmazódott meg egy olyan Kiss Ferenc emlékkönyv megvalósításának gondolata is, amely ezen emlékezések és munkássága megkerülhetetlen eredményeinek, értékeinek méltatása és elemzése mellett tartalmazná néhány fontos, publikálatlan írását is, mint a Napló, vagy a „Felirat”. A közel 500 oldalasra bővült, hiánypótló kordokumentumokat is tartalmazó, eddig ismeretlen képekkel illusztrált Kiss Ferenc Emlékkönyv – egy példásan szép összefogás eredményeként – idén októberben jelenik meg a Kairosz Kiadó gondozásában, az irodalmár 85. születésnapjára. A Héttorony Fesztivál és Kiss Ferenc művészeti igazgató által kiadott program szerint bemutatója november 16-án lesz a beregszászi főiskolán, ahol felavatják Rieger Tibor bronzba öntött Kiss Ferenc irodalmár portréját is. (forrás:kmmi.org.ua)

vitéz Szamosszegi Bodó Sándor (Szamosszeg, 1920 - Budapest, 2013) emlékezete. Bodó Sándor képzőművész (festő-, szobrász és éremművész)  életének 94. évében, július 23-án, Budapesten, a Szent János kórházban csendben elhunyt. Két fia az USA-ból, halála előtt néhány nappal megérkezett és meglátogatták édesapjukat a betegágyánál. Édesapjuk a szeme villanásával még tudta őket üdvözölni, de  ezt követően meghalt. Olyan akaraterő volt benne, hogy fiai megérkezését  megvárta! Bodó Sándor a Szabolcs-Szatmár-Bereg  megyei Szamosszeg községben született, gazdálkodó parasztcsalád gyermekeként. A község bírája határozott fellépéssel  – felismerve a fiatal fiúban kibontakozó művészi tehetséget  –  felhozta Budapestre, ahol az Iparművészeti Főiskolán középiskolai tanulmányok nélkül is, azonnal felvették. Itt ismerkedett meg Fábián Ilona diáktársával, aki textilművészetet tanult és összeházasodtak. A  diktatúra éveiben, a Pénzverdében dolgozva, a „Békekölcsön” díszes rajzai  közé bujtatva beírta, hogy: „Ezt sose kapjátok vissza!...” Ezt a feliratot a kinyomtatás előtt az üzem vezetője véletlenül észrevette és Bodó Sándort feljelentette. Ezért  1954-ben elítélték és az 1956. október 23-i forradalom a kőbányai  gyűjtőfogházból szabadította ki. Hazatért családjához budai lakásukba, de a november 4-i szovjet agresszió utáni napokban feleségével és 3 éves kisfiával, Sándorral, a Hanság mocsarain keresztül, félig lábbeli nélkül, az andaui hídon jutottak át sok ezer magyar társukkal együtt Ausztriába. Bécsből a baptista egyház segítségével Washingtonba kerültek, ahol Amerika magyar származású hőséről, a karcagi születésű  Fabriczy Kováts Mihály huszár ezredesről elnevezett egyházi otthonba kerültek. Itt ismerkedtek meg az amerikai Függetlenségi Háború magyar hősének emlékével.  Innen ered Karcag város iránti érdeklődésük és későbbi segítőkészségük.
Washingtonból egy különös szerencse folytán, a nyugatabbra fekvő Tennessee  állam fővárosában, Nashville-ben telepedtek le.... Sok kiállítást rendeztek és sikeresen tudták művészetüket széles körben bemutatni. Sándor  paraszt fiúként kitűnően ismerte a lovak mozgását és testalkatát, csodálatosan szép és tökéletes lovas ábrázolásai vannak. Ezért figyelme sok egyéb mellett, a huszár múzeumok felé fordult, nem csak Amerikában, hanem Nyugat-Európában is, majd végül hazánkban, Sárváron is... Fontos esemény volt, hogy Buda vára török alóli felszabadulásának 300. évfordulójára 1986-ban, Bodó Sándor egy gyönyörű ezüst és arany veretű érem-sorozatot alkotott, amelyet a jubileumi ünnepségekre, az amerikai magyarságnak, számos magyarországi  intézménynek és közéleti vezetőnek  – már aki ezt megérdemelte – ajándékozott.  Ezenkívül a világ szabadságharcos hőseiről is készített egy nyolcrészes ezüst éremsorozatot, benne a karcagi Fabriczy Kováts Mihályt is szerepeltette... Bodó Sándornak festménye van a Parlamentben, a debreceni Református Kollégiumban, és egy egész szobát tölt meg „Bodó-terem” néven a budavári Hadtörténeti Intézet és Múzeum. Történelmi festményeiből kiemelkednek: az ’56-os szabadságharcunkról, a Szent Korona Parlamentbe történő ünnepélyes átszállításáról és az egri 1552. évi ostromról szóló festményei....1991-ben Karcagon  a Kálvin-utcai általános iskolát dr. Fazekas Sándor polgármester úr kezdeményezésére Fabriczy Kovács Mihályról nevezték el és 1992-től kezdve, amerikai hősi halálának napján, minden évben emlékművénél  ünnepséget  rendeznek, amelyen a budapesti USA  nagykövetség mindig képviselteti magát. Itt  a magyar nemzeti  zászló mellett nem csak az USA nemzeti zászlóját tűzik ki, hanem a magyar Himnusz után, az USA  Himnuszát is eljátsszák. Bodó Sándorék  azonnal bekapcsolódtak ezekbe az ünnepségekbe,még amerikai tartózkodásuk idején is és az iskola kiváló tanulói részére jutalmazási lehetőséget alapítottak. A jutalom átadására távollétükben engem  bíztak meg, majd hazaköltözésük után, személyesen  is részt vettek, Ilona halála előtt ketten velem együtt, Ilona halála után, már csak Sándorral. 5-7 tanuló kitüntetésére nyílt lehetőség. Sajnos Sándor betegsége miatt, idén már csak én képviselhettem őket....Sok kitüntetése mellett legutóbb 2013. március  15-én a Parlamentben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt Polgári Tagozatát kapta meg. Élete alkonyán Bodó Sándor fontosnak tartotta, hogy sok értékes festményével, éremgyűjteményével és szobraival, felesége ifjúkorának városában Pécelen, a Pekáry-kastélyban megalapítsa,  az önkormányzat egyetértő támogatásával, a Magyar-Amerikai múzeumot. Sajnos  felavatását már nem érhette meg. Ennek befejezése a magyar társadalmi és művészi világ feladata! Családján kívül búcsúznak  a magyar és amerikai művészvilágból, akik jól ismerték, valamint szülőföldje, Szamosszeg község önkormányzata és lakossága,  Karcag város és a karcagi Kováts Mihály általános iskola tanári kara és tanulói, a Budavári Hadtörténeti Intézet és  Múzeum, és számos barátja, ismerőse. Temetéséről a hamvasztása után történik intézkedés.
A fenti megemlékezést Bodó Sándor  és  Bodó László fiaival egyetértésben barátjuk, a budapesti Hábel család írta, ebből idéztünk.(forrás:mvsz-au.com)
        

Görömbei András (Polgár, 1945. február 5. – Budapest, 2013. július 1.) Kossuth-díjas magyar irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A népi írók és a népi irodalom, valamint az összehasonlító irodalomtudomány neves tudósa. 1993 és 1995 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma: Debreceni Egyetem) oktatási rektorhelyettese, 1995 és 2003 között az egyetem Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézete igazgatója. Életpályája: 1963-ban érettségizett, majd felvették a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) Bölcsészettudományi Kar magyar–orosz szakára, ahol 1968-ban szerzett tanári diplomát, emellett elvégezte 1970-ben a német szakot is. Szintén 1970-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. Első diplomájának megszerzése után a hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium tanára lett, majd 1970-ben a KLTE modern magyar irodalom tanszékén kapott tanársegédi állást. 1975-től adjunktusként, 1981-től docensként oktatott. 1992-ben vette át egyetemi tanári kinevezését. Ugyanekkor a tanszék vezetésével is megbízták. 1993-ban megválasztották az egyetem oktatási rektorhelyettesévé, majd 1995-ben az egyetem Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézetének igazgatójává nevezték ki. Ezt a tisztségét 2003-ig töltötte be. 1989 és 1992 között a Helsinki Egyetem, 1996 és 1997 között pedig a Bécsi Egyetem vendégprofesszora volt. 1998 és 2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal, 2005-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjjal kutatott. Az egyetemen 20. századi magyar irodalomtörténetet, illetve irodalomelméletet tanít. 1978-ban védte meg az irodalomtudomány kandidátusi, 1992-ben pedig akadémiai doktori értekezését. Az MTA Debreceni Akadémiai Bizottságának, illetve 1998-ban az MTA Irodalomtudományi Bizottságának lett tagja. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben rendes tagjává választották. A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke, valamint a Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottság tagja is lett. A Nemzetközi Magyar Filológia Társaság választmányának tagja. 1992-től a Hitel című irodalmi folyóirat szerkesztője. Munkássága: Fő kutatási területei az összehasonlító irodalomtudomány és a népi írók, valamint a népi irodalom és az arra épülő mozgalom. Cikkei, tanulmányai 1967-től jelennek meg rendszeresen különböző folyóiratokban, lapokban. A népi írókkal kapcsolatban az általános publikációkon túl könyvet írt Sinka Istvánról és Csoóri Sándorról. Jelentősek a határon túli magyar irodalom feldolgozásában tett eredményei. Elsőként dolgozta fel a csehszlovákiai és a romániai magyar irodalom történetét, ennek keretében kísérletet tett a magyar irodalom egységes rendszerének kialakítására. A romániai magyar irodalom területén külön könyvet írt Sütő Andrásról. Foglalkozik még kisebbségi irodalommal is. Monográfiái jelentek meg Nagy Lászlóról és Nagy Gáspárról is. (forrás:wikipédia)

Berencsi György (a képen)  Budapesten született 1941-ben. Általános és középiskoláit Püspökladányban végezte. 1959-ben érettségizett. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerezett diplomát 1965-ben. Egyetemi tanulmányai alatt az Orvosi Biokémiai Intézetben tudományos diákkörös volt, ahol a fiatalon elhunyt Zsindely Attila vezetésével RNS nukleotid-sorrend vizsgálatokat végeztek. Az egyetem elvégzése után a Hajdú-Bihar megyei KÖJÁL vírus laboratóriumában kezdett dolgozni Madár János és Koller Miklós irányításával, ahol megtanulta a klasszikus vírusdiagnosztika alapjait. 1968-ban Farkas Elek dr. lehetővé tette számára, hogy az Országos Közegészségügyi Intézet Vírus osztályára kerüljön. Élt a lehetőséggel, és belevetette magát az influenza és enterovírus laboratóriumi vizsgálatokba. 1973-ban ösztöndíjas tanulmányút keretében a Heidelbergi Német Rákkutató Központ Viruskutató osztályára került Gerhard Sauer munkatársaként, ahol a polyomavírusokkal dolgozik. Hazatérése után 1974 novemberétől a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Mikrobiológiai Intézetében, Nász István egyetemi tanár munkatársa lett, ahol adenovírus DNS modellen megkezdik a génmanipuláció módszertani alapjainak a bevezetését Medveczky Péterrel, Szomolányi Évával, Ifj. Geck Péterrel, Palkonyai Lászlóval, Ruzsics Zsolttal, Fejér Györggyel, Kis Alexivel, Perl Andrással, Takács Máriával. Az egykori fiatal tudóscsapatból ma már szinte mindenki külföldön él és dolgozik, csak ő, és Takács Mária - aki jelenlegi utódja az OEK-ben – maradtak itthon... Az OKI-ban 1988-ban kinevezték a vírusosztály vezetőjévé. Folyamatosan tanít a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen magyar, majd német nyelven, és az ELTE felsőfokú mikrobiológus képzésében, a 80-as évek végétől kezdődően. 1988-tól 5 éven át a Magyar Mikrobiológiai Társaság főtitkára volt. 65 éves korában, 2006-ban nyugdíjba vonult. Ezután tudományos tanácsadóként dolgozott. 1994-ben neki ítélték a Manninger emlékérmet. A Fodor József emlékéremre különösen büszke volt, mert ez az egyetlen olyan kitüntetés, amit az édesapja követőjeként kapott meg épp egy emberöltővel későbben. ...1965 óta Budapesten a XIII. kerület lakója és díszpolgára volt, aki folyamatosan tartotta felvilágosító előadásait a lakosság valamint a diákok körében. Több évtizedes kimagaslóan eredményes közegészségügyért kifejtett virológiai kutatói és oktatói tevékenységéért 2001-ben a Pro Sanita emlékéremmel tüntették ki, 2005-ben Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetést kapott. Tanítványai nemzetközi hírnevű szakemberek. (forrás:ANTSZ/weborvos)

A karcagi római katolikus ótemetőben járva figyelmes lettem egy fehér márvány síremlékre. Szemlátomást régen nem látogatták, benőtte a borostyán zöldje.Egy kissé megcsinosítgattam az ágakat és, amint rövidebbre vágtam azokat, egy fiatal pap képe tűnt elő. A képet sajnos összetörték, a márvány azonban épnek látszik, és rajta a felirat is olvasható: ifj. Arady Emil, végzett papnövendék. Élt 1896-tól 1923-ig. Szüleinek egyetlen gyermeke, végzett teológus, síremlékét állíttatta a karcagi olvasóközösség, ugyanis ő volt az egykori Karcagi Hírlap szerkesztője. A könyvtárban igyekeztem megtudni róla, ki is volt ő.1896. augusztus 12-én, a Hunyad megyei Piskin született, id. Arady Emil és Szikora Mária egyedüli gyermeke. Elemi iskoláit Petrozsényban kezdte, majd vasutas édesapjának áthelyezése folytán kerültek Karcagra,ahol a 1906-tól a ref. főgimnáziumban folytatta tanulmányait. 1914-ben szerezte meg érettségi bizonyítványát.Már nyolcadik osztályos gimnazistaként elkezdett írogatni az egyik helyi lapban. A papi hívatást választva Egerben, majd Eperjesen végezte teológiai tanulmányait.Végzett papnövendékként a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem állam és jogtudományi karára iratkozott be,hogy tudományos felkészültségét szélesítse. Az írások szerint elmélyülten foglalkozott a büntetőjogi és gazdaságtani stúdiumokkal.Dr. Csorba Jenő írásából tudjuk, hogy ékesszólású volt, harcosa az igazságnak,ostorozója az eltévelyedésnek, a visszaélésnek, a bűnnek. „Világító fáklya”: amint írták róla. Vigilans írói név alatt munkálkodott, s nevének rövidített aláírásával (A.E.) zárta megjelent írásait a Ceruzaforgács című rovatban. A Karcagi Hírlap felelős szerkesztője volt. Ő lendítette fel Karcagon az újságirodalmat. Azt írták még róla, hogy egyházi szónoklatai ékes nyelvezetűek és valóságos gyöngyszemek voltak. A hazafias írót a haladás és szabadság eszméinek bajnoka jelzővel is illették. Magasra ívelő életpályáját a kor akkori legveszedelmesebb betegsége törte ketté. 1923.január 10-én, nagyon fiatalon ejtette ki kezéből a tollat, visszaadva lelkét Teremtőjének.Ne feledjük el! (Írta:Dr. Perge Judit) (forrás:karcag.plebania.hu)

2012. december 22-én szombaton adták át a polgárok javaslata alapján a Magyar Örökség díjakat a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében. Magyar Örökség díjas lett GYÖRFFY ISTVÁN néphagyomány- és tehetségmentő munkássága. Szerette azokat, akiktől tanult, szerette azokat akiket tanított. szeretetre tanította őket a néptudományon kívül, népszeretetre. Így summázta Illyés Gyula 1939-ben a Nyugat hasábjain annak a férfiúnak, Györffy Istvánnak a munkásságát, aki a hazai egyetemi oktatásban a magyar néprajz első professzora volt...A kun származását büszkén emlegető Györffy István - talán mert sejtette, hogy nincs sok ideje idelent? - elképesztő iramban dolgozott. Állandóan úton volt. 1917-ben például a moldvai csángók között kutatott, a következő esztendőben egy kis-ázsiai expedíció tagjaként járta a világot. Beberangolta Törökországot, Finnországot, Lengyelországot, mindenütt a magyar múltat kutatta. Tanulmányt írt a magyar tanya, a magyar falu ősi szerkezetéről, az alföldi kertes városokról, a jellegzetes alföldi földművelésről, a szilaj pásztorok és pákászok-halászok életéről, különböző népcsoportok, kunok, hajdúk, matyók kialakulásának körülményeiről, valamint a magyar népi hímzésekről...Közben pedig a Néprajzi Múzeumban dolgozott, megszervezte a Pázmány Péter Tudományegyetem néprajzi tanszékét. ...A nemzet fennállását - a földi világot elhagyni készülő Györffy István szerint - egy újabb ezredévre csakis olyan művelődéspolitikával lehet biztosítani, amely a néphagyományt és az európai műveltséget egyaránt fontosnak tartja, hiszen "a néphagyomány tart meg bennünket magyarnak, s a nemzetközi műveltség tesz bennünket európaivá. ..Ha azonban csak európaiságra törekszünk, lehetünk nagy műveltségű népek, de minél hamarabb megszűnünk magyarnak lenni. ...Beleolvadunk abba nagy nyugati nemzetbe, amelynek a műveltséghatását a legkönnyebben elfogadjuk. Ha pedig teljesen kivonjuk magunkat a nyugati műveltség hatása alól, akkor meg művelt és erősebb szomszédaink gázolnak hamarosan keresztül rajtunk, s úgy tűnünk el." (Írta: Lőrincz Gabriella - Magyar Nemzet)

 Móré Mihály (1924-1997) Festőművész, grafikus. Debrecenben született, itt élt és itt halt meg 1997 november 11-én. 1954-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Fónyi Géza, Kofán Károly, Szőnyi István tanítványa volt. 1955-ben visszatért Debrecenbe. A Magyar Képzőművészek Szövetségének egy időben debreceni titkára is volt. A természetelvű festészet képviselője, de sokféle műfajt és technikát művelt: olaj,szén, pasztell, kréta, tus, karcolótű és nyomólemez egyaránt szerepet kapott alkotásaiban. Életműve szorosan kapcsodik Debrecenhez és a Hajdúsághoz. Önálló alkotásnak számítanak illusztrációi versekhez, regényekhez. Gyakran felidézte a hagyományos paraszti és kézműves világot. 1951 óta számtalan egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek művei. Sok pályázati és kiállítási díjat nyert. Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a Déri Múzeumban, sőt külföldi gyűjteményekben is. A Hajdú-Bihari Grafikai Művésztelep szakmai díját róla nevezték el. (forrás:Tiszántúli képes kalendárium) 

1724. október 4-én született Fabriczi Kováts Mihály, huszárezredes, az Amerikai Lovasság (U.S. Cavalry) alapítója. A függetlenségét kikiáltó Amerikai Egyesült Államok dolgozó, földműves polgárai a brit birodalom profi katonáival találták szemben magukat, akik kíméletlenül irtották is a tegnap még civil, mára "katonává" előléptetett, tapasztalatlan amerikaiakat. Fegyverekre, de legfőképp harci tudásra volt szükség. Kováts Mihály ekkor ajánlotta fel szolgálatait Benjamin Franklinnek Franciaországban, aki örömmel elfogadta. Kováts azonnal áthajózott a tengerentúlra, majd gyors és eredményes kiképzést tartott az amerikaiaknak, akik rövid időn belül bevethetővé váltak. Természetesen Kováts maga vezette csapatát az első ütközetbe. Kováts ezt is és még számos másikat is megnyert a lengyel Pulaski tábornok barátjával karöltve, amíg Charlestonban utol nem érte őt a végzet. A britek a legjobb lázadó (azaz amerikai) csapatnak tartották az övét, ők maguk temették el Kovátsot (az ellenségüket) tisztelgésük jeleként. A lovasság bevetése és Kováts módszerével újabb lovasezredek létrehozása sikeres fordulatot hozott a függetlenségi háborúban és még sokáig meghatározta az USA történelmét. A jellegzetes trombita induló és a mindig jókor érkező felmentő segítség -a lovasezred- az western kultúra elengedhetetlen kelléke. Az Egyesült Államok szenátusa Kováts halálának napját (május 11-ét) Kováts Mihály-emléknappá nyilvánította.(forrás:richpoi.com)

1949-ben született Karcagon. 1967-ben került a híres karcagi fazekas, Kántor Sándor műhelyébe. Ebben az időszakban lépett be a budapesti Népművészek Háziipari Termelőszövetkezeté-be, ahol 1975-ig dolgozott. 1975-től a Karcagi Népművészeti Agyagipari Szövetkezet tagja lett, melynek 1976-1986 között művészeti vezetője volt. Tíz évig tanított  is,  a karcagi Szakmunkásképző Intézetben. 1986-1987-ig Kalocsán szabad szellemi foglalkozású fazekasként dolgozott. 1987-1990 között a mezőtúri Badár Balázs Emlékház és Bemutatóteremben dolgozott. 1996-tól a debreceni Kós Károly Művészeti Szakközépiskolában fazekasságot tanított. 2012. szeptember 24-én kísérték utolsó útjára pályatársak, tanítványok Karcagon a Déli temetőben. "Elsősorban a karcagi fazekas hagyományokra alapozva készítem edényeimet. Tanító mesterem Kántor Sándor volt. Jellegzetes darabjai a madaras díszítésű tálak, tányérok, étkészletek valamint a figurális használati és díszedények. A Nagykunsági Népművészek Egyesületének alapító tagja vagyok."
Kitüntetések, címek: Népművészet Ifjú Mestere 1973, Népi Iparművész 1977, Népművészet Mestere 1988. Díjak: - 1978 Országos Gerencsér Sebestyén Fazekas pályázat, I. helyezés, I. - 1979 Alföldi Fazekas Triennálé,  I. helyezés, 1979 Mongol Diploma, 1979. - 1984„Használati edények készítése a fazekas szakmában” c. pályázat NIT különdíj, - A Népi Iparművészeti Tanács nívódíjai.
Kiállítások:Karcag,Debrecen,Szolnok,Kecskemét,Budapest,Eger,Túrkeve,Berekfürdő,
Németország,Franciaország,Mongólia. (forrás: nagykunsaginepmuveszek.euoldal.hu)