Parti Nóra színművész 1974 szeptember 12-én született Püspökladányban. Férje Marton Róbert színművész, gyermekei: Regő és Matilda.
Püspökladányban a Zója Általános Iskolába járt, majd a középiskolát Debrecenben végezte.
1991 és 1993 között az Arany János Színház stúdiójának tagja volt. 1993-tól 1997-ig a Független Színpad, 1997-től 1998-ig pedig a Merlin Színház tagja volt. Közben Szarvason pedagógiai főiskolára járt, Egerben pedig elektronikus újságírást tanult. 1998-ban alapító tagja a Junion Csoportnak, 2000-től a Maladype – Találkozások Színházának tagja lett, 2006-tól 2014-ig a Bárka Színház tagja volt, 2014 óta a Kultúrbrigád társulatában játszik.
(forrás:hu.wikipedia.org/wiki/Parti_Nóra)

Karácsony Sándor 1891. január 10-én értelmiségi családba (édesapja olvasott, közéletileg aktív gazda, édesanyja református lelkész leánya) született. Egész életművében visszaköszönő élmény- és tapasztalatvilágára meghatározó volt szülőhelye, a viszonylag jómódú, bihari kisnemesi nagyközség, Földes. Itt végezte elemi iskoláját, majd a gimnázium nyolc osztályát a Debreceni Református Kollégiumban járta ki. A kiváló érettségit követően egy évet Tirolban, a közös magyar hadseregben szolgált, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarának magyar-német szakos hallgatója lett. Az egyetemen olyan tanárok formálták gondolkodását, mint Szinnyei József vagy éppen Riedl Frigyes, ezért sem meglepő, hogy a kiemelkedő nyelvérzékű diákot leginkább a nyelvészet és a pedagógia érdekelte. A világháború félbeszakította tanulmányait, egy 1914. novemberi ütközetben azonban olyan sebesüléseket szerzett, amely miatt egész életében mankóval kellett járnia. Az egyetemet csak 1918-ban fejezhette be.
Tanítói pályafutását a háború alatt kezdte meg, előbb a Mahrisch-Weisskircheni katonai középiskolában. 1918-tól egy évet Kassán tanított, ahonnan a józsefvárosi Zrínyi Miklós Főgimnáziumba került. Budapesten rendkívül intenzív iskolai, szakmai munkát és olyan aktív közösségi életet folytatott, amelyben elsősorban az ifjúságot támogatta: bekapcsolódott a protestáns Keresztyén Ifjúsági Egyesület, később a Magyar Cserkészegyesület munkájába, emellett Az Erő című ifjúsági folyóiratot is szerkesztette, majd több pedagógiai lap megjelentetésében is szerepet vállalt.
Pedagógusként, ifjúsági mozgalmak vezetőjeként, illetve később tudósként is mindig a gyermekekért dolgozott, igazi nevelő volt. Közvetlenül a háború utáni nehéz időkben nyolcadik kerületi iskolájának szegényebb gyermekeit és szüleit Földesen „nyaraltatta” és a helyi tehetősebb gazdákkal „etette” – a református községben ökumenikus istentiszteletet szervezett, de figyelt arra is, hogy a zsidó gyermekeket zsidó családoknál szállásolja el, és kóser étellel táplálja. Ugyanakkor felelősséget érzett azokért a földesi fiatalokért, akik születésük és anyagi helyzetük miatt nem részesülhettek megfelelő oktatásban: az iskolai szünetben egész nyáron át tanította a földesi parasztgyerekeket, először minden tantárgyat egyedül, majd több tanártársa is csatlakozott hozzá, a nyár végeztével pedig a tantestület leutazott, hogy a diákokat levizsgáztassa. Ez az odaadó nevelői hozzáállás miatt Sándor bácsit nem csak a budapesti gimnáziumban és a földesi „parasztgimnáziumban” szerették, hanem később egyetemen is rajongtak érte.
1927-ben a Magyar Tudományos Akadémián bevonták a magyar etimológiai szótár készítésébe. Két évvel később a filozófia, a pedagógia és a magyar nyelvészet doktorává avatták Debrecenben, újabb öt év múlva magántanári habilitációt szerzett, 1942-ben pedig a pedagógia professzorává nevezték ki. Népszerű tanár volt, tömegek előtt tarthatta óráit a Debreceni Tudományegyetemen. Az 1945-1950 közötti időszakban közéleti tevékenységét újra az ifjúsági mozgalmakban és pedagógiai szervezetekben fejtette ki, amely miatt az egyetemről 1950-ben politikai okokból nyugdíjba küldték. Két évvel később halt meg, temetése pedig „tüntetés számba menő istentisztelet volt”.
Nyelvi nevelés – társadalmi nevelés
Életének rövid áttekintéséből is kitűnik a fiatalok iránt érzett szeretete és felelősségérzete. Ez hatotta át irodalmi műveiben és tudományos írásaiban is megjelenő nevelésfilozófiai rendszerét. Pedagógiájának központjában a közösség és a nyelv volt, mindezt pedig a gyermekek szemszögéből vizsgálta.
Az oktatáspolitikára vonatkozó legfontosabb kritikája jól tükrözi mindezt. Karácsony szerint a nemzet társadalmának alsó rétegéből származó gyermekek azért küzdenek az iskolával, mert az iskola nyelve „fordításnyelv”, amely valójában nem áll összhangban gondolkodásukkal. Neveléstudományi koncepcióját A magyar nyelvtan társaslélektani alapon című könyvében alapozta meg. Véleménye szerint az emberi megértés alapja a „másik ember”, azaz a megértés és a nevelés csak közösségben, az emberek közötti érintkezésben értelmezhető. Koncepciója a nevelést a nyelvi nevelés közegébe helyezte. A nyelv a záloga, hogy létrejön-e az emberi kommunikáció (Karácsony megfogalmazásában a „társaslélektani nyelvtan”).
Ebből fakadóan a nyelvi és irodalmi nevelést társaslélektani, pszichológiai összefüggéseiben vizsgálta, és egyenesen társadalmi nevelésként tekintett pedagógiai rendszerére. Eszerint festette meg Ocsúdó magyarság című könyvében az ifjúság lelki alkatát, amelyben az ifjúság problémáinak megoldását a szabadságra nevelésben látta.
„A pedagógus nem lehet elkeseredett, megtorpant ember, mert a pedagógusnak egyetlen karizmája van: a jövőbe vetett hit optimizmusa.” (Karácsony Sándor)
Öröksége
Kiemelkedő életpályájának köszönhetően a Magyar Kultúra Napján, azaz minden év január 22-én a nevével fémjelzett díjat adnak át – sok egyéb más szakmai díj mellett – azoknak a tanítóknak, akik a gyermekek harmonikus személyiségformálásában huzamosan kiemelkedő munkát végeznek. Nevét iskolák, utcák, közösségi házak és szervezetek viselik. A Karácsony Sándor-díj
A Karácsony Sándor díjat – amelynek jutalomösszege 300 000 Ft/fő – évente, a Magyar Kultúra Napján tíz személy kaphatja. A díjazott az adományozást igazoló okiratot és plakettet kap. A plakett kerek alakú, bronzból készült, átmérője 80, vastagsága 8 milliméter. A plakett Péter Ágnes szobrászművész alkotása. Egyoldalas, Karácsony Sándor domború arcképét és a Karácsony Sándor-díj feliratot ábrázolja.
(forrás: tizperciskola.blog.hu/2016/05/30/_lelek_szerinti_professzor