Szarvas József színművész Jászai Mari-Díjas Érdemes és Kiváló Művész. Debrecenben született 1958.06.05. Tagja volt a Debreceni Csokonai Színháznak 1977-83 között, majd a Vígszínházban játszott 1987-től 1997-ig, aztán a kaposvári Csiky Gergely Színház következett 1997 és 2001 között. 2001 és 2002-ben szabadúszó 2002-től a Nemzeti Színház tagja.

Az Őrségben, Viszákon létrehozta a Kaszás Attila Pajtaszínházat. KAPSZ: ahol kapsz valamit.
60. születésnapjára Könnyű neked, Szarvas Józsi címmel könyvet írt. Népszerűségét egy jó ügy szolgálatába állította már tíz éve menti az őshonos gyümölcsfákat és Tündérkertet művel Viszákon.

"Viszák, a Pajtaszínház és Galéria, az nem szakma. Nem művészeti tevékenység. Kultúra. Annak megélése, közvetítése, gazdagítása. Minden szándékom közösségemben, őshonos kulturális hagyatékunk, elengedett örökségeink értése, szeretetteljes ápolása, és - erőmből ami telik - átadása." (Szarvas József)

Galánfi András (Hajdúszoboszló, 1945. március 25. –) Kossuth-díjas magyar népművész, fafaragó iparművész. A Népművészet Mestere. A Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja (2012).
Pedagógus családban született, s maga is szülei hivatását választotta, elvégezte a debreceni Tanítóképző Főiskolát, majd Nyíregyházán a testnevelő tanári szakot, a Testnevelési Főiskolán pedig az edzői szakot s nyugalomba vonulásáig tanított. A tanítás mellett az előadói pálya is nagyon vonzotta, máig is számon tartják előadóművészként is, megalapította a Fiatalok Népművészeti Stúdióját. Az 1970-es évektől a tanítás mellett főleg fafaragással foglalkozott, köztéri gyermekjátékokat, padokat, bútorokat készített. A hagyományos fabútorok mellett elkezdett farönkökből faragni, rendkívüli érzékkel tudta megválasztani alapanyagát, a farönköt, s mesteri bútorokat (pad, szék, asztal) faragott azokból. Mintegy rátalált az ősi rönkbútor hagyományának folytatására, saját maga tervezte és kivitelezte a rönkbútorokat. 1985 óta már nemcsak népművészként, hanem fafaragó népi iparművészként is számon tartják iparművészeti szakmai körökben. A hajdúsámsoni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola dísztermét Galánfi András és Matl Péter fa domborművei díszítik. A fafaragásban ügyes gyermekek és ifjak sokat tanultak tőle főleg a nyári alkotói táborokban. 1992-ben megalapította a Nádudvari Kézműves Szakiskolát, amely európai hírűvé emelkedett, Írországból, Új-Zélandról, Walesből, finnektől, dánoktól, norvégoktól is jöttek a tanulni vágyok, méghozzá úgy, hogy semmiféle hírverést nem csaptak, csak tették a dolgukat és ennek a kisugárzása vonzotta oda az embereket.[2] Ezen iskola igazgatóhelyetteseként vonult nyugalomba 2008-ban, közben a Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpontjában működő kézműves táboroknak is egyik legjobb szakmai vezetője.
Díjak, elismerések
Király Zsiga-díj (1996)
A Népművészet Mestere díj (1997)
Pro Renovanda Cultura Hungariae (1998)
Kossuth-díj (2017)

Csikos Sándor színművész 1941-ben született Karcagon, édesapja Kisgazdapárti parlamenti képviselő volt. 1957-ben kirúgták a karcagi gimnáziumból, és a debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban érettségizett, ahol akkor nagyon élénk diákélet volt. 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1965–1969 között a Miskolci Nemzeti Színház, 1969–1972 között az Irodalmi Színpad, 1972–1974 között a debreceni Csokonai Színház, 1974–1975 között a győri Kisfaludy Színház, majd 1975–1984 között ismét a Csokonai Színház tagja. 1984–1993 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja, 1990–1993 között igazgatója. 1993 óta ismét a Csokonai Színház tagja.

1979–1984 között a debreceni Színjátszó Stúdió beszédtanára, de 1994 óta oktat a debreceni Ady Endre Gimnázium drámatagozatán is. 2009-ben DLA fokozatot szerzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

Díjai: Jászai Mari-díj (1987) Kazinczy-díj (1995) Csokonai-díj (1998) A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2004) Debrecen Kultúrájáért-díj (2007) Pro Urbe Debrecen díj (2010) Érdemes művész (2012) Debrecen díszpolgára (2016) Kiváló művész (2017) Mensáros László-díj (2017)

Cséri Lajos szobrász- és éremművész

Hajdúböszörményben született, de gyermekkorát a Sárréten töltötte. A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Béni és Pátzay Pál volt a mestere. 1953 óta minden jelentősebb hazai és külföldi éremkiállítás résztvevője. 1959-től nyugdíjazásáig különböző tisztségeket látott el a Népművelési Intézetben, a Művészeti Alapnál és a Kulturális Minisztériumban. Segítő, támogató munkálkodására sokan jó szívvel emlékeznek. Munkásságát külföldön szinte jobban ismerik, mint idehaza. Dürer-érmét Nürnbergben, Van Gogh-plakettjét Amszterdamban őrzi a múzeum. Amerikában és Japánban a legjelentősebb magángyűjtők kincsként emlegetik munkáit. Egy esztendeig New York állam Cortlandi egyetemének művészeti tanszékén portré, érem és kisplasztika készítést tanított.
Nagy Imre portrészobrát 1956-ban megmintázta. A műtermének szolgáló szuterén több lövést kapott, a fa- és üvegszilánkok megsemmisítették munkáit. Évekig foglalkoztatta az újrakezdés, s 1997-ben fölállították Sárrétudvariban a művész 5/4-es reprezentatív portrészobrát. Hajdúszoboszlón 1996-ban Szép Ernő szobrának leleplezésére került sor. 1998-ban készült el Kossuth-szobrával, március 15-én avatták Sárrétudvariban, decemberben pedig Zircen. A Millennium évében avatták József Attila-szobrát Hódmezővásárhelyen és Szent István-szobrát Bárándon. 2002-ben gyűjteményes kiállítása nyílt Budapesten a Magyarok Házában. (forrás:proarteetnaturahu.wordpress.com)

Szomorodott szívvel írom: elment Ő is, meghalt Mező Judit, már el is temették. Visszatért imádott szülei szerető öleléséhez, befogadta Őt az ezerszer áldott szeghalmi föld.
Szomorodott szív? Talán inkább örvendenem kellene, mert a sors kegyelméből 60 éven át ismerhettem, tanulhattam tőle, mert mindig barátként bánt velem, és fél évszázadot meghaladóan szellemi közelségében élhettem vele. Most még erősebb a bánat. Eltemették, de csak a testét, a lelke már mennyei magasságokban szárnyal.
Kutakodik, mert hite szerint ott is nyílnak, ott is teremnek vadvirágok. Érkezésének hírére pedig összegyűltek, köréje sereglettek mind, akik szerették és akiket szeretett.
Ott van már Borúzs Bandi bácsi, Törő Gábor, Bácsó Sándor, Kanalasné Ilonka néni, ott van B. Nagy Ferenc és Gasparikné Erzsike, Horváth Lajos, a nyíradonyi testvérpár, Vígh Sanyi is meg Mosolygó Imre, Fekete Károly, Rácz Lőrinc, valamint tarhosiak.
S énekelnek. Ki-ki kedves dalával emlékezik az együtt töltött gyönyörű szép időkre. Törő Gábor: Ha felülök a Fekete-halomra, Horváth Lajos: Nincs egyebem a rózsámnál, Vígh Sándor: Kis-Víg Miska, Fekete Károly: Angola Borbála. S, mintegy varázsütésre együtt is van a Háromföld Együttes. K. Tóth Lajos bácsi rázendít,a többiek felkapják a hangot, és hallod? – megszólal az égi Nagy Harmónia: A Sárrétjén nevelkedtem… Judit cseppet elérzékenyül, Gulyás György kissé távolról figyeli a történteket, Joób Árpád csalhatatlan szakmai fülekkel hallgatja a nótát, Szűcs Sándor meg csak úgy gyönyörködik.
Mi pedig, akik itt maradtunk, letöröljük majd a könnyeinket, és…
És énekelni fogunk! Énekelni és citerázni, a jövő heti fellépésre gyakorolni kell, mert az őszi találkozó programja még csak most körvonalazódik. Igen, énekelni és citerázni fogunk, mert Ő is ezt akarná.
(Írta: Nemes István, Biharnagybajom)(forrás: www.naplo.hu/szolaster)

A sárréti és a bihari dalok gyűjtőjének, Bencze Lászlóné, Dr. Mező Judit emlékére

Dr. Kiss Ferenc (1862-1948) lelkipásztor és tanító
Az intézményes református diakónia atyja Kenderesen született, több helyen végezte alap- és középfokú tanulmányait, majd Debrecenben tanult teológiát. Földesen, Püspökladányban és Debrecenben dolgozott lelkipásztorként, 1911-ben pedig már esperesnek is megválasztották. 1912-ben a debreceni református teológián lett a belmisszió és a lelkipásztorkodástan oktatója, ahonnan 1933-ban vonult nyugalomba. 1920-22 között kisgazdapárti programmal a nemzetgyűlés képviselője is volt. A vidék nyomorát látva cselekvésre szánta el magát és 1931-ben létrehozta az Országos Református Szeretetszövetséget. Célja a diakóniai munka országos szintű megszervezése volt. Nagyon sok családban kérdés volt a mindennapi kenyér megléte, sok volt az árva, az elhagyott öreg. Árvaházakat, öregek otthonát, fogyatékosok otthonát alapított. Az első árvaház a Borsod megyei Hejőpapiban jött létre. Az első öt évben elérte Kiss Ferenc, hogy 15 helyen 25 szeretetintézményt hozzanak létre, természetesen összefogással. Amikor meghalt, már 23 árvaház, 189 öregotthon, 3 napközi otthon, 2 nyári üdülőtábor, 1 testi fogyatékos telep, 2 szellemi fogyatékos otthon működött hazánkban. Révész Imre püspök mondta róla 1940-ben: „A magyar református egyháztörténetben a Krisztus törvényét betöltő, kizárólag önkéntes áldozatkészségnek első tervszerű, rendszeres és maradandó, nagyarányú és nagyeredményű megszervezését Kiss Ferencre bízta a minden kegyelem Ura.” Azon igyekezett, hogy a diakóniát a gyülekezeti munka szerves részévé tegye. 1948-ban hunyt el. Emlékére díjat alapítottak. A Kiss Ferenc-díj a példaértékű gyülekezeti diakóniai szolgálatért adható. Püspökladányban nevét emléktábla őrzi és a településen élnek közeli leszármazottai. (forrás: bekesireformatusok.hu )

Bakó Ilona Ferenczy Noémi-díjas textilművész Debrecenben született 1933-ban. A Csokonai Gimnáziumban érettségizett 1952-ben és ugyanabban az évben felvették az Iparművészeti Főiskola ruhatervezés szakára.
1956-1977 között a debreceni Ruhagyár tervezője volt ahol mesterlevelet szerzett. 1960-tól színházi jelmezeket tervez (Debrecen, Győr, Veszprém, Pécs, Budapest: Művész Színház, Komédium, Madách Színház, Játékszín). A Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társasága tagja. A 80-as években a kecskeméti, a szolnoki, a zsennyei művésztelepek résztvevője volt. Bartóki oldalról közelítve teremt szintézist a népművészeti hagyományokkal, szokásokkal. Így jut el a "ruhaszobrok" egyedülálló műfajához: „A népi-paraszti kultúra értékeihez fordultam, anyagokhoz, szabásmintákhoz, hiedelmekhez, szimbólumokhoz. 1977-ben volt az első kiállításom Debrecenben. Sok munkán keresztül jutottam el az emberléptékű „ruhaszobrok”-ig: a textil kiegészítve tárgyakkal, fémmel, fával, üveggel. A legutóbbi darabjaimból néha már kimaradt a textil.” Kurtág György két zeneművét textiljei ihlették (Sírkereszt, Epilógus). Bartók felfogásában – a magyar népművészet ősi szimbólumaival, témáival alkotja ruhaszobrait Bakó Ilona - mondta róla Bakonyi M. Ágnes művészettörténész. 

Demetrovics János (Püspökladány, 1946. szeptember 27. –) Széchenyi-díjas magyar matematikus, informatikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az adatbázisok, a relációs adatmodellek és a többértékű logikák.
Életpályája: 1965-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a moszkvai Lomonoszov Egyetemen. Itt szerzett matematikusdiplomát 1970-ben. Ennek megszerzése után az MTA Számítástechnikai Kutatóintézet (1973-tól MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet, MTA SZTAKI) tudományos munkatársaként kapott állást. 1974-ben főmunkatársi beosztásba került. Közben 1973-ig Moszkvában volt levelező aspiráns. 1976-ban a kutatóintézet informatikai osztály és kutatólaboratórium főosztályvezetőjévé nevezték ki, hat évre rá tudományos tanácsadói beosztásba került. Kutatóintézeti állása mellett egyetemeken tanít: 1976-ban a Kossuth Lajos Tudományegyetem Matematikai Intézetében kapott egyetemi docensi kinevezést. Itt 1981-ig tanított, amikor is átment az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának általános számítástudományi tanszékére, ahol egyetemi tanári beosztásba került. 1995-ben az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetébe kihelyezett információtudományi tanszék vezetésével bízták meg, emellett az ELTE Informatikai Karának információs rendszerek tanszékén és a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolán is tanít. 1974-ben Moszkvában védte meg a matematikai tudomány kandidátusi, 1981-ben Budapesten akadémiai doktori értekezését. Az MTA Matematikai Bizottságának, az Informatikai és Számítás-tudományi Bizottságnak lett tagja, utóbbinak több éven át elnöke volt. 1987-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben pedig rendes tagjává. Szintén 1995-ben lett az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa tagja (a kétezres évek közepéig). Emellett az Anyanyelvünk Európában Elnöki Bizottságba és a Könyvtári Bizottságba is bekerült. Számos tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja: Acta Cybernetica, Computers and Artificial Intelligence, Alkalmazott Matematikai Lapok (itt főszerkesztő-helyettes is) és Acta Mathematica Hungarica. Rövid közéleti kitérője is volt: 1993 és 1997 között a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) képviseletében a rövid ideig működő Egészségbiztosítási Önkormányzat képviselője volt.
Munkássága: Fő kutatási területe az adatbázisok, a relációs adatmodellek, az algoritmuselmélet és a többértékű logikák. Az adatbázis-kezelés területén a relációs adatbázisok problémait kutatja algebrai, logikai, kombinatorikai és diszkrét matematikai módszerekkel. Az algoritmuselmélet területén a többértékű logikák strukturális (szerkezeti) problémáit, többértékű logikák funkcionális teljességét és az informatikai alkalmazások problémáit kutatja. A relációs adatmodelleknél a tervezéssel foglalkozik, itt a funkcionális függőségek, a relációs sémák szétvágása és az általános függőségek kérdéseit vizsgálja. A számítástudomány és az információs tudomány magyarországi továbbfejlesztésének jelentős alakja. Több mint száznegyven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, ebből tíz könyv, illetve könyvfejezet. Munkáit elsősorban magyar és angol nyelven publikálja.
Családja: 1970-ben nősült, felesége Lantos Katalin (1947) matematikus, a matematikai tudományok kandidátusa. Házasságukból két fiú- és egy leánygyermek született. Legidősebb gyermeke, Demetrovics Zsolt (1971) addiktológus, PhD, habilitált egyetemi docens, az ELTE PPK Pszichológiai Intézetének igazgatója és az Addiktológiai Tanszéki Szakcsoport vezetője, másik fia Demetrovics László (1976) szociológus, míg harmadik gyermeke Judit (1980) orvos.
Díjai, elismerései: Grünwald Géza-díj (1973),Benedikt Ottó-díj (MTA SZTAKI, 1982), Akadémiai Díj (1984),     Kalmár László-díj (1990), Széchenyi-díj (megosztva, 2005), Nívódíj (Akadémiai Kiadó, 2005), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010), Vietnami Tudományos Akadémia díszdoktori címe (2010)(forrás: hu.wikipedia.org/wiki/Demetrovics)

Bay Gyula színész-író (Nagyrábé, 1926. márc. 19.– Budapest. 1994.nov. 30) Miután diplomát szerzett a Színiakadémián 1948-ban debütál színpadon. Játszott 1948–1952 között a Szegedi Nemzeti, a Budapesti Nemzeti, a Miskolci Nemzeti és a Pécsi Nemzeti Színházban. 1953-ban a kecskeméti Katona József Színházhoz, 1957-ben a fővárosban a Petőfi, ill. a Jókai Színházhoz szerződött. 1960-tól 1986-ig a Madách Színház tagja volt. Legkiemelkedőbb alakítása Petúr bán volt a Bánk bán c. drámában. Pályáját bonvivánként kezdte, majd karakterszínészként vált ismertté. Színházi rendezőként is bemutatkozott. Nyugalomba vonulása után előadóművészként lépett a közönség elé, miközben ismét verseket, elbeszéléseket írt, melyek főleg az Ezredvég c. folyóiratban jelentek meg. Egy tanulmányából tudható, hogy négy regényt írt, de önálló könyv alakban csak egy regénye és két drámája jelent meg. Könyvterjedelmű színházi írásai sem találtak kiadóra. Írói munkásságának legszebb műve Nőj nagyra fiam (1989)