Ószabó István költő 1952. április 23. (Balmazújváros) Életem egyetlen,- írja magáról Ószabó István - mindent eldöntő szerencséje talán, hogy oda születtem, ahol gyermekkorom eltelt: ez a Duna keleti partja felőli kis ország, az alföldi sík; ebből is szülőföldemhez, a Hortobágyhoz köt minden. Mintha csak ennyi volna Magyarország: gyarmat a hazán belül; közepetájt a Tisza folyik. A fehér szikföld, a Puszta: – idejétmúlt, (anakronizmus, mondhatják). Számomra, maga a jelenidejű túlvilág. Visszatértem, megkerestem a tisztást, a régi áldozóhelyet, amit még nem foglaltak le, hogy ott templomot, zárdát emeljenek. Vissza, hogy jelképesen, valahol bennem, szavaimban, újra keremetnek tekintsem; s e keremetben fölhangzó „háladaloknak” verseimet. Irodalmi folyóiratban Ratkó József előszavával jelentek meg első versei 1972-ben. Juhász Ferenc írta róla: „Ószabó István, mint a népmese harmata lángol és fénylik ifjúsága gyönyörében. Az édes, édes hazát keresi mindig, hogy ott énekeljen zengő tisztasággal az anyanyelv és az anyaföld szívének magzathordozó húsában, a Kivágyódás Magzataként.” A TORONYKALAPOS FIÚ című első könyve 1982-ben jelent meg. A Partium irodalmi, művészeti folyóirat alapító főszerkesztője. Volt Debrecen város művészeti ösztöndíjasa. Kétszer kapott Móricz Zsigmond-ösztöndíjat. 1989-ben elsőként kapta meg a Kelet-magyarországi unitárius szórvány alkotói által alapított Balázs Ferenc-díjat. Költeményei Megsiratott versek címmel jelentek meg legutóbb a Felsőmagyarország Kiadó gondozásában. 2016-ban Az Istenem, Istenem kél a nap c. művében látszólag műfajt váltott. Elsősorban életrajzi elemekből álló írását (mely része egyhosszabb műnek) úgy színezi át a költészet, hogy miközben ugyanazmarad, mégis más lesz. Spirituális valóság. Lelki önéletrajz. Talán lírai vallomás-regény ez. Ámenda. Az önéletírás szívhangjai. Debrecenben él.
Művei:
Anyagyász  (kiadatlan első kötet)
A toronykalapos fiú /1982
A vak géniusz /1985
Résztvevők  /199o
Pusztavég   /1996
Mentem alkonyégtájt   /1997
Kegyes monarcha  (monodráma) 1997
Állok szülőföldemen   /2003
Déva felé  (monodráma)  2004
Jászolnak, bölcsőnek  (karácsonyi versek) /2008
A hold koporsóját viszem  (próza)
Megsiratott versek
Istenem, Istenem kél a nap (2016)

Dobson Tibor dandártábornok 1959.április 19-én, Karcagon született. Nős, két gyermek édesapja. 1981-ben a Kossuth Lajos Katonai Főiskola Tábori tüzér (pedagógia) Szakán,1994-ben az ELTE-BTK Pedagógiai Szakán,2002-ben pedig a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola Kommunikáció Szakán szerzett diplomát. Az elmúlt három évtizedben számos hazai és külföldi szakmai tanfolyamot is elvégzett. 1981 és 1989 között katonaként parancsnoki, majd főiskolai oktatói beosztást töltött be. 1989-től a fővárosban különböző tűzoltósági, polgári védelmi, katasztrófavédelmi parancsnoki, illetve vezetői posztokat látott el. 1996 és 2008 között a BM Tűzoltóság Országos Parancsnokságára, majd a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságára nevezték ki fontos vezetői tisztségekbe, egyben e szervezetek szóvivője is volt. 2009. augusztus 1-től a Fővárosi Tűzoltó Parancsnokság kommunikációs és jogi főosztály vezetője, 2010. június 4-től pedig tűzoltási és mentési parancsnokhelyettes volt. 2010. október 15-től a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Hivatalának vezetője. Dobson Tibor dandártábornok 2012 -től  a katasztrófavédelem, a rendőrség, a szakszolgálatok, a vámőrség és a büntetés-végrehajtás személyi állományából álló, az Országgyűlés által tavaly létrehozott Magyar Rendvédelmi Kar (MRK) 50 fős közgyűlésének elnöke lett. Szakmai munkája, szolgálata mellett kezdettől fogva végez karitatív tevékenységet – többek között alapítója volt az 1990-es évek elején a Magyar Vöröskereszt kiváló önkéntes speciális kutató-mentő egységeinek. Kitüntetései:    HSZÉ bronz, illetve ezüst fokozat (1984, 1989), BM Dísztőr (2002), Pest Megye Katasztrófavédelméért Díj (2003), MTI Év szóvivője (2006),  BM Szent Flórián Érdemjel (2006),  Pest Megye Katasztrófavédelméért Díj (2007), Rendészeti Kommunikációért Díj (2009).

Kabai Domokos Lajos (1951. Kaba) újságiró, média szakember  "Az emberben nem csupán a saját tudása testesül meg, hanem azoké is, akik valaha tanították, és segítőkészen dolgoztak együtt vele"Már kabai általános iskolás korában novellákkal próbálkozott. Másodikos debreceni gimnazista, amikor másodmagával „elintézi” hogy a Hajdú-bihari Naplóban saját rovatuk legyen a diákoknak. Két év múlva a lap újságíró gyakornokként alkalmazza. 1977-ben a TV Híradó debreceni tudósítója lett, majd négy évre rá Matúz Józsefné főszerkesztő rábízta a szerkesztőség tudósítói osztályának vezetését. 1986 és 1989 között minisztériumi sajtófőnök. 1993-ban másodmagával Teleschola néven televíziós magániskolát alapít, ahol majdnem húsz év alatt több százan szereztek államilag elismert bizonyítványt. 1994-től nyolc éven át a MÁV kommunikációs vezetője volt. Több egyetemen tanított pr-ismereteket, forgatókönyv- és szövegíróként rendszeresen közreműködik természetfilmek készítésében. A Press & pr, A médiatevékenység, a szervezeti és az üzleti kommunikáció alapjai című szakkönyvét sok felsőfokú tanulmányokat folytató diák forgatja. Nyugdijasként az Echo Tv vitaműsorában látható és rendszeresen publikál a saját, „Bekiáltás” nevű blogjában. (forrás: dunavolgyipeter.hu )
Saját könyvei: Press - A nyomtatott és az elektronikus újságírás elmélete, gyakorlata, Press & pr - A médiatevékenység, a szervezeti és az üzleti kommunikáció alapjai, A lovaglás alapjai. Pályaíve: Hajdú-bihari Napló (újságíró),Magyar Televízió Híradó (szerkesztő-riporter, adásszerkesztő, műsorvezető),Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, Minisztérium (sajtófőnök),Heti Budapest (főszerkesztő),Üzlet (vezető szerkesztő),Vasutas Hírlap (főszerkesztő),MÁV Rt. (kommunikációs igazgató). Oktatás: Teleschola Televíziós Iskola (alapító ügyvezető, médiaismeret, televíziós dramaturgia, szerkesztői gyakorlat vezetőtanár); Corvinus Egyetem, Debreceni Egyetem, Budapesti Gazdasági Főiskola, felső fokú OKJ-s képzések (médiaismeret, pr-gyakorlat oktató); orosz nyelvoktatás. Közösségi tevékenysége: Magyar Lovas Kör (alapító elnök); Nemzeti Média Kerekasztal (ügyvivő); Magyar PR Szövetség (etikai bizottság elnöke); társasházi közösségi munka. Nyelvismerete: orosz, francia, angol.

Szilágyi Árpád (Debrecen, 1972. január 5. –) a Magyar Rádió programszerkesztője, rádiós újságíró, műsorvezető, újmédia szakértő. A Modem Idők c. rádiós produkció elindítója (1995), amely 2006 és 2013 között Netidők címmel volt hallható a Petőfi Rádióban.
Máig büszke arra, hogy a szakmai alapokat gimnazista korában, az iskolarádió megszervezésével és üzemeltetésével, valamint a Diákújságírók Országos Egyesületében szerezte Püspökladányban és Budapesten 1988 és 1991 között.
A Magyar Rádiónál riporterként kezdte a pályáját 1991 végén a Gordiusz c. ismeretterjesztő műsorban. 1993 és 1999 között az újraindított Reggeli csúcs műsorvezetője volt a Petőfi adónál, 1995-től három éven át pedig a Szocio-műhely szerkesztőjeként dolgozott. 1995 óta napjainkig jelentkezik a Netidők c. műsora (eredeti címe: MODEM IDŐK), amely a digitális világról szól. Szintén 1995-ben részt vett az első rádiós weboldal (Petőfi Online Magazin) elindításában. A Kossuth rádióban a Radar c. könnyűzenei műsort vezette, illetve a Digitális c. adást szerkesztette-vezette.
1999-től másfél évig főszerkesztője volt a GameStar c. lapnak, 2005-ben közreműködött a Duna TV weboldalának újratervezésében, 2006-tól a T-Online PR menedzsere volt, utána pedig a Magyar RTL Televízió online üzletágvezetőjeként a tartalomszolgáltatás fejlesztésével foglalkozott 2008 végéig.
2010 decemberétől újra a Magyar Rádió alkalmazottja programszerkesztőként, hozzá tartozik a Petőfi adó prózai tartalomszolgáltatása.

Bellon Tibor (1941-2002) etnográfus 1941. január 1-én született Nyíradonyban. Szülei: Bellon Mihály és Gyarmati Anna. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom valamint néprajz szakon tanult (1959-1964). 1969-ben szerezte meg doktori címét. 1991-ben a néprajztudomány kandidátusa, 1994-ben pedig docense lett. 1964 és 1994 között a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum igazgatója volt. 1994-től egészen haláláig a múzeum munkatársa maradt. Nevéhez fűződik a karcagi muzeális gyűjteménynek a Bagdy - Papp kúriába való költöztetése 1968-ban, a "Nagykunsági Krónika" című állandó kiállítás megszervezése, a névadó Györffy István etnográfus munkásságát bemutató állandó kiállítás megrendezése. Szerepe volt a nagykunsági tájház berendezésében is 1984-ben. A Jász - Nagykun - Szolnok megyei etnográfiai kutatások egyik szervezőjeként és szellemi irányítójaként meghatározó részt vállalt az 1970-es években a Szolnok Megyei Néprajzi Atlasz, valamint a Szolnok megye népművészete című kötet megvalósításában. A szegedi József Attila Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének tanára volt. 1998-tól 2002-ben bekövetkezett haláláig a tanszék vezetője is volt. Kutatási területe a paraszti mezőgazdasági termelés üzemszervezeti formáinak történeti alakulása, amely jellegzetesen nagykunsági kötődésű. A termelés és az életmód összefüggése. A parasztság tárgyi ellátottsága, innovációs törekvések, az ártéri gazdálkodás tradícionális formái. Számos egyesületnek volt tagja és viselt tisztséget. 1970-től a Magyar Néprajzi Társaság tagja (főtitkár, 1994-1997), 1999-től az MTA néprajzi titkára. 1977-ben Szolnok Megyéért díjjal tüntették ki, amelyet más helyi és szakmai elismerés követett:  Magyar Néprajzi Társaság "Érdemes tag"-ja (1978), Tájkutató Díj (1985), Móra Ferenc-díj (1992),  Nagykunságért-díj (1995). Karcag város vezetése 2000-ben a város díszpolgárává választotta. Fontosabb művei: Karcag város gazdálkodása (1973.); Karcagi várostörténeti tanulmányok (1974.); Karcagi Krónika. Fejezetek a város legújabb kori történetéből (1976.); Nagykunság. Szolnok megye népművészete (1987.); Beklen (1996.); Tárgyalkotó népművészet (1998.); A magyar szürkemarha (2001.). A Tisza néprajza című munkája 2003-ban posztumusz jelent meg. 2002. szeptember 26-án hunyt el. Karcagon helyezték örök nyugalomra. (forrás: Szegedi egyetemi almanach. Szeged, 1996.)

Szabó Sebestyén László színművész 1991. december 21-én született Debrecenben. Édesanyja Szentgyörgyi Rozi előadóművész, édesapja Szabó László Béla költő. 2011-ben végzett az Ady Endre Gimnázium dráma tagozatán, és felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Egyetem színművész szakára, Bagossy László, Rába Roland és Pelsőczy Réka osztályába. Gyakorlati éveit az Örkény Isván Színházban és a Nemzeti Színházban töltötte.  Színművész diplomáját 2016-ban vette át. Jelenlegi szerepei a Nemzeti Színházban: Részegek (2016) - Matthias, CYRANO DE BERGERAC (2016), Csongor és Tünde (2016) - Dimitri (forrás:nemzetiszinhaz.hu)

Mihalkó Gyula kalapkészítő mester (1949-2016) Balmazújvárosban, kalapos dinasztia tagjaként született. A Mihalkó-féle hortobágyi pásztorkalap merinói bárány gyapjából, kézzel készített, egyedi formájú, a viselő foglalkozását jelző hortobágyi pásztorkalap. A balmazújvárosi Mihalkó család tagjai a 19. század derekától – öt generációjuk 11 kalaposmestere – foglalkoznak kalapkészítéssel.
Az édesapja műhelyében „csapta meg a gyapjú illata”, ott ismerkedett meg a mesterséggel. Első kalapját 15 évesen készítette el saját főjére. Mihalkó János nagyapa után nemcsak fia, hanem az unokája is az ősi mesterség rabjává vált.
Középiskolai tanulmányai befejeztével a BIOGAL Gyógyszergyárban helyezkedett el. A katonaság után a Nagyhegyesi Termelő Szövetkezetben dolgozott, közben elvégezte a gépipari technikumot is. Munka mellett nagybátyja, Mihalkó Zoltán kalapos mester műhelyében segédkezett.
Mihalkó Gyula és fia 1997-ben nyitották meg saját kalapos műhelyüket Balmazújvároson. A pásztor- és viseleti kalapokat hagyományosan, az 1880-as évektől alkalmazott kézi technikával készítik. 1999-től Népi iparművész.
2003-ban a Népművészet Mestere címet a hortobágyi pásztorkalapok és a hagyományos paraszti kalapok készítéséért kapta meg. Azóta számos díj és elismerés birtokosa: Hagyományőrző-díj, Király Zsiga-díj, Kölcsey Ferenc-díj, Gránátalma-díj, Balmazújváros Város Kultúrájáért-díj, Szidor Kati emlékérem.
A hortobágyi pásztorok hagyományos kalapjait, a naptól, hidegtől és esőtől védő fejfedőt, ma már egyedül a Mihalkó család készíti az országban. Az idén a Mihalkó-féle hortobágyi pásztorkalapot felvették a Magyar Értéktárba.
Mihalkó Gyula bejárta míves kalapjaival a legrangosabb sokadalmakat, kiállítási helyszíneket. Nem hiányozhatott a Kézművesek Ünnepéről és a hortobágyi Hídi Vásárról sem. Ezreknek mondta mosolyogva egy-egy sikeres kalapválasztást követően: „Kalap szakadjon, a gazda maradjon!” Hordják egyedi kalapjait itthon és szerte a világban. Balmazújváros messze földön híres „nagykövete”.

Bodnár Vivien szinművész (1975. február 12. Karcag) Gimnáziumi tanulmányait a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán végezte. Ezt követően egy évig a Békés Megyei Jókai Színház stúdiójában tanult, majd 1994–1997-ig a Nemzeti Színiakadémia Művészeti Szakközépiskolában képezte tovább magát, ahol Kőváry Katalin és Hámori Ildikó osztályába járt. 1997-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Egyetem operett-musical szakára, amelyet Léner Péter és Szirtes Tamás irányítása alatt 2001-ben végzett el. Miután lediplomázott, a Vörösmarty Színház szerződtette, 2006-tól pedig a Veszprémi Petőfi Színház társulati tagja volt.
A közszolgálati csatornákon több műsorban is feltűnt: egyebek mellett a Kulisszatitkok adásait vezette, illetve az István, a király 25. évfordulója alkalmából megrendezett A Társulat című szereposztó show-ban is láthatta a közönség. 2009-ben Magadat vállalni kell! címmel szólóalbumot jelentetett meg, továbbá közreműködött Koltay Gergely Őrizz meg engem című lemezén, valamint a Diótörő és Egérkirály dalait tartalmazó CD-n is. Az ő fészereplésével mutatták be Csíksomlyón a  Napbaöltözött leány c. rockoperát. Nagy sikert aratott a debreceni Csokonai Szinházban a Tűzrőlpattant Tündérország c. mese musicalben. Mostanában Bodnár Vivien, az Édes Anna musical főszereplője, "Vizyné" bőrébe bújva kápráztatja el gyönyörű hangjával és játékával az előadások látogatóit. Díjai: Neményi Lili Sanzonverseny – Első helyezett (1999, 2000)

Székely György (Püspökladány, 1926. október 2.) Széchenyi-díjas magyar orvos, hisztológus, neurobiológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az ember anatómiája, az agy szerkezete és organizáció kialakulása. 1981 és 1986 között a Debreceni Orvostudományi Egyetem tudományos rektorhelyettese.
Életpályája
1946-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karán. Itt szerzett orvosdiplomát 1952-ben (ekkor már a kar különvált az egyetemtől). Ennek megszerzése után a Pécsi Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézetében kapott tanársegédi állást. 1962-től adjunktusként, 1966-tól egyetemi docensként dolgozott. 1972-ben vette át egyetemi tanári kinevezését. 1975-ben átment a Debreceni Orvostudományi Egyetemre (ma a Debreceni Egyetem része), ahol az Anatómiai Intézet (később Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet) igazgatójává nevezték ki. 1981 és 1986 között az egyetem tudományos rektorhelyetteseként dolgozott. Az intézetet 1994-ig vezette. 1997-ben professor emeritusi címet kapott. Emellett 1991–1992-ben a Debreceni Universtitas igazgatótanácsának igazgatója volt. Magyarországi állásai mellett összesen két és fél évet töltött különböző hollandiai és amerikai egyetemeken.
1964-ben védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1971-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Neurobiológiai Bizottságának lett tagja, majd Debrecenbe történt áttérése után a Debreceni Akadémiai Bizottságba is bekerült. 1985-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban pedig rendes tagjává (a Biológiai Tudományok Osztályába osztották be). 1990-ben a londoni Európai Akadémia (Academia Europaea) is felvette tagjai sorába. Akadémiai tisztségei mellett 1987 és 1991 között a Magyar Anatómusok és Hisztológusok Társasága elnöke volt. Emellett a Magyar Idegtudományi Társaság, a Nemzetközi Agykutatási Szervezet, a Nemzetközi Neuroetológiai Társaság és a Nemzetközi Fejlődéstani Biológusok Társasága tagja. Az Acta Biologica, az Acta Morphologica, a Journal of Comparative Neurology és a Concepts in Neuroscience szerkesztőbizottságába is bekerült.
Munkássága
Fő kutatási területe az ember anatómiája, az agy szerkezete és organizáció kialakulása.
Nevéhez fűződik a gerincvelő és az agytörzs szerkezetének részletes leírása. Új szempontok szerint csoportosította az agyidegek magvait, ehhez összehasonlító (komparatív) idegszövettani (neurohisztológiai) vizsgálatokat vett alapul. Szintén idegszövettani kutatásai során mennyiségi paraméterek segítségével különböző működésű idegsejtek nyúlványelágazódásait mintázatát jellemezte. Ennek segítségével meghatározta az ezeken végződő szinapszisok számát. Emellett megállapította, hogy az idegi organizáció (szervezet) kialakulásának alapvető tényezőinek egyike az idegsejtek nyúlványelágazódásainak mintázata. Ez az idegműködés megkezdésével folyamatosan történik onorganizációs mechanizmusok alapján.
Díjai, elismerései
    Akadémiai Díj (1970)
    Szent-Györgyi Albert-díj (1992)
    Went István-emlékérem (1993)
    Pekár Mihály-emlékérem (1994)
    Széchenyi-díj (1996) – A neuroembryológia és a neurohisztológia kutatása terén elért kiemelkedő eredményeiért.
    Arany János Közalapítvány Nagydíja (2003)  (forrás:wikipedia.org)

Vadász Dániel magánénekes. Berettyóújfaluban született 1974 december 10-én. Foglalkozás: énekművész. Zenei tanulmányait Püspökladányban végezte klarinét szakon. A püspökladányi Karacs Ferenc Gimnáziumban érettségizett. Az énekléssel a püspökladányi Csenki Imre vegyeskarban kezdett megismerkedni.  Ezután következett a debreceni Csokonai Színház kórusa, ahol hét évig énekelt a kórusszólamon kívül operákban kisebb szerepeket. Közben a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerezett doktori címet.
A 2000-2001 évadban már címzetes magánénekesként volt a Csokonai Színház tagja. A következő évadban a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött klasszikus és modern operákra, valamint bonviván szerepekre. Már ebben az évadban vendégként énekelt a Budapesti Operettszínházban, a következő évadban pedig tagként szerződött a társulathoz.
Repertoárjában majd’ minden stílusból találhatunk.
Klasszikus operettek: Marica grófnő, A Csárdáskirálynő, A víg özvegy, Cirkuszhercegnő, A mosoly országa, Cigányszerelem.
Rendszeres fellépő a Magyar Állami Operaházban. Számos kortárs operához is hívják (Vajda: Özvegy Karnyóné, Szokolay: Vérnász). Operai repertoárján Mozart, Donizetti és Verdi művei is szerepelnek. A közelmúltban az André Chenier címszerepében mutatkozott be a Szegedi Nemzeti Színházban.
Bécs, Lipcse, München, Amszterdam, Trieszt, az Amerikai Egyesült Államok és a Távol-Kelet színházainak és koncerttermeinek állandó vendége.
Tv- és rádiófelvételek is fémjelzik pályáját. Az utóbbi időben a Virtuózok és a KlasszÓra c.műsorok producereként ismerhetjük őt. Püspökladány város Díszpolgára.