Vadász Dániel magánénekes. Berettyóújfaluban született 1974 december 10-én. Foglalkozás: énekművész. Zenei tanulmányait Püspökladányban végezte klarinét szakon. A püspökladányi Karacs Ferenc Gimnáziumban érettségizett. Az énekléssel a püspökladányi Csenki Imre vegyeskarban kezdett megismerkedni.  Ezután következett a debreceni Csokonai Színház kórusa, ahol hét évig énekelt a kórusszólamon kívül operákban kisebb szerepeket. Közben a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerezett doktori címet.
A 2000-2001 évadban már címzetes magánénekesként volt a Csokonai Színház tagja. A következő évadban a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött klasszikus és modern operákra, valamint bonviván szerepekre. Már ebben az évadban vendégként énekelt a Budapesti Operettszínházban, a következő évadban pedig tagként szerződött a társulathoz.
Repertoárjában majd’ minden stílusból találhatunk.
Klasszikus operettek: Marica grófnő, A Csárdáskirálynő, A víg özvegy, Cirkuszhercegnő, A mosoly országa, Cigányszerelem.
Rendszeres fellépő a Magyar Állami Operaházban. Számos kortárs operához is hívják (Vajda: Özvegy Karnyóné, Szokolay: Vérnász). Operai repertoárján Mozart, Donizetti és Verdi művei is szerepelnek. A közelmúltban az André Chenier címszerepében mutatkozott be a Szegedi Nemzeti Színházban.
Bécs, Lipcse, München, Amszterdam, Trieszt, az Amerikai Egyesült Államok és a Távol-Kelet színházainak és koncerttermeinek állandó vendége.
Tv- és rádiófelvételek is fémjelzik pályáját. Az utóbbi időben a Virtuózok és a KlasszÓra c.műsorok producereként ismerhetjük őt. Püspökladány város Díszpolgára.

Dr. Tóth Béla  erdőmérnök (1921-2016) Fakereskedő családban született Öcsödön, 1921. április 11-én. A szarvasi középiskolai tanulmányait követően a József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán szerzett okleveles erdőmérnöki diplomát 1943-ban, Sopronban.
Szakmai munkássága a Besztercei Erdőigazgatóságnál kezdődik, majd a Zalaegerszegi Erdőfelügyelőségen folytatódik, amelyet két év (1944-45) katonai szolgálat kényszerít megtorpanásra. A világégést követően erdőgondnok Szeghalmon és Szolnokon. A frissen alakuló Szolnoki Erdőgazdaságnál először műszaki előadó, később főmérnök.
Az Erdészeti Tudományos Intézetben 1953-tól kezd el dolgozni, 1963-ban mezőgazdasági (erdészeti) kandidátusi tudományos fokozatot szerzett. 1963-tól huszonkét éven át Ő vezeti az ERTI Tiszántúli Kísérleti Állomását, Püspökladányban.
Kutatási területei sokrétűek voltak. Vizsgálta az öntözőrendszerek fásítási lehetőségeit. Kutatta a hazai kötött és szikes talajú síkvidéki tájak termőhelyi kérdéseit. Részt vett a hazai termőhely-tipológiai alapok, valamint az erdészeti termőhely-feltárási és termőhely-térképezési irányelvek megalkotásában. Több erdőgazdasági tájról monográfiaszerű leírást közölt.
Kidolgozta a tiszántúli szikes és kötött talajú termőhelyek erdészeti értékelését és erdősítési lehetőségeit. Behatóan foglalkozott a szikes talajok termőképességet növelő kérdéseivel és annak agrotechnológiai vonatkozásaival. Meghatározta a belvízzel veszélyeztetett, gazdaságtalan mezőgazdasági területek erdősítéssel való hasznosításának irányelveit.
Feltárta az alföldi nyárfatermesztés termőhelyi lehetőségeit és kidolgozta a nyár termesztés technológiáját. Közreműködött az új nyárfajták szelekciójában, az általa vezetett kutatócsoport munkájának eredményeként számos új nyárfajta állami elismertetésére került sor. Munkája segítette a fűztermesztés hazai fejlesztését. Nevéhez fűződik a szilfavésszel szemben rezisztens, kiemelkedően szárazságtűrő ’Puszta’-szil szelektálása és fajtaként való állami elismertetése.
Kutatási eredményeit számos összefoglaló jelentésben, magyar és külföldi szaklapban, valamint szakközönség előtt tartott előadások formájában adta közre. Szintetizáló műve, a Szikesek fásítása (Akadémiai Kiadó, 1972) 1976-ban nívódíjat kapott a Magyar Tudományos Akadémia Kiadói Bizottságától.
Anyanyelvén kívül németül, franciául és oroszul is beszélt. Nyelvtudását széleskörű külföldi kapcsolatokban kamatoztatta. Külföldi tanulmányútjain szerzett tapasztalatait hazai viszonyokra ültette át.
1982-ben tudományos tanácsadóként vonult nyugdíjba, de ezt követően sem csökkent szakmai aktivitása, napjainkig számos szakcikk, könyv és könyvrészlet, lektori és opponensi vélemény jelzi lankadatlan munkabírását, szakmai tenni akarását.1986-tól az Erdészeti és Faipari Egyetem címzetes egyetemi tanára.
1992-től részt vett az európai fekete nyár génmegőrzését irányító nemzetközi bizottság munkájában. Tagként segítette a Nemzetközi Nyárfa Bizottság, a Magyar Tudományos Akadémia Erdészeti Bizottság és az Alföldi-program Mezőgazdasági Tudományos Bizottság munkáját. Az MTA Debreceni Területi Bizottság Erdészeti és Vadgazdálkodási Munkabizottságnak alapító elnöke, később örökös tiszteletbeli elnöke.
Hét évtizeden át tagja az Országos Erdészeti Egyesületnek és a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének. Az egyesülettől 1977-ben vehette át a Bedő Albert díjat.
Életútját számos szakmai elismerés (Pro Silva Hungariae díj, Életfa Emlékplakett Arany Fokozata, Ember az erdőért kitüntetés, DAB Plakett ) övezte.
Munkásságának megkoronázásaként élte meg, amikor 1996-ban megszervezte a Nemzetközi Nyárfabizottság (IPC) XX. ülését Magyarországon, ahol a szervezet tiszteletbeli örökös elnökének választották.
Utolsó útjára 2016.szeptember hatodikán kísértük, a debreceni Nagyerdő évszázados tölgyfáinak árnyas lombjai alatt.
Gencsi Zoltán, az OEE Debreceni Csoportjának elnöke

Parti Nóra színművész 1974 szeptember 12-én született Püspökladányban. Férje Marton Róbert színművész, gyermekei: Regő és Matilda.
Püspökladányban a Zója Általános Iskolába járt, majd a középiskolát Debrecenben végezte.
1991 és 1993 között az Arany János Színház stúdiójának tagja volt. 1993-tól 1997-ig a Független Színpad, 1997-től 1998-ig pedig a Merlin Színház tagja volt. Közben Szarvason pedagógiai főiskolára járt, Egerben pedig elektronikus újságírást tanult. 1998-ban alapító tagja a Junion Csoportnak, 2000-től a Maladype – Találkozások Színházának tagja lett, 2006-tól 2014-ig a Bárka Színház tagja volt, 2014 óta a Kultúrbrigád társulatában játszik.
(forrás:hu.wikipedia.org/wiki/Parti_Nóra)

Karácsony Sándor 1891. január 10-én értelmiségi családba (édesapja olvasott, közéletileg aktív gazda, édesanyja református lelkész leánya) született. Egész életművében visszaköszönő élmény- és tapasztalatvilágára meghatározó volt szülőhelye, a viszonylag jómódú, bihari kisnemesi nagyközség, Földes. Itt végezte elemi iskoláját, majd a gimnázium nyolc osztályát a Debreceni Református Kollégiumban járta ki. A kiváló érettségit követően egy évet Tirolban, a közös magyar hadseregben szolgált, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarának magyar-német szakos hallgatója lett. Az egyetemen olyan tanárok formálták gondolkodását, mint Szinnyei József vagy éppen Riedl Frigyes, ezért sem meglepő, hogy a kiemelkedő nyelvérzékű diákot leginkább a nyelvészet és a pedagógia érdekelte. A világháború félbeszakította tanulmányait, egy 1914. novemberi ütközetben azonban olyan sebesüléseket szerzett, amely miatt egész életében mankóval kellett járnia. Az egyetemet csak 1918-ban fejezhette be.
Tanítói pályafutását a háború alatt kezdte meg, előbb a Mahrisch-Weisskircheni katonai középiskolában. 1918-tól egy évet Kassán tanított, ahonnan a józsefvárosi Zrínyi Miklós Főgimnáziumba került. Budapesten rendkívül intenzív iskolai, szakmai munkát és olyan aktív közösségi életet folytatott, amelyben elsősorban az ifjúságot támogatta: bekapcsolódott a protestáns Keresztyén Ifjúsági Egyesület, később a Magyar Cserkészegyesület munkájába, emellett Az Erő című ifjúsági folyóiratot is szerkesztette, majd több pedagógiai lap megjelentetésében is szerepet vállalt.
Pedagógusként, ifjúsági mozgalmak vezetőjeként, illetve később tudósként is mindig a gyermekekért dolgozott, igazi nevelő volt. Közvetlenül a háború utáni nehéz időkben nyolcadik kerületi iskolájának szegényebb gyermekeit és szüleit Földesen „nyaraltatta” és a helyi tehetősebb gazdákkal „etette” – a református községben ökumenikus istentiszteletet szervezett, de figyelt arra is, hogy a zsidó gyermekeket zsidó családoknál szállásolja el, és kóser étellel táplálja. Ugyanakkor felelősséget érzett azokért a földesi fiatalokért, akik születésük és anyagi helyzetük miatt nem részesülhettek megfelelő oktatásban: az iskolai szünetben egész nyáron át tanította a földesi parasztgyerekeket, először minden tantárgyat egyedül, majd több tanártársa is csatlakozott hozzá, a nyár végeztével pedig a tantestület leutazott, hogy a diákokat levizsgáztassa. Ez az odaadó nevelői hozzáállás miatt Sándor bácsit nem csak a budapesti gimnáziumban és a földesi „parasztgimnáziumban” szerették, hanem később egyetemen is rajongtak érte.
1927-ben a Magyar Tudományos Akadémián bevonták a magyar etimológiai szótár készítésébe. Két évvel később a filozófia, a pedagógia és a magyar nyelvészet doktorává avatták Debrecenben, újabb öt év múlva magántanári habilitációt szerzett, 1942-ben pedig a pedagógia professzorává nevezték ki. Népszerű tanár volt, tömegek előtt tarthatta óráit a Debreceni Tudományegyetemen. Az 1945-1950 közötti időszakban közéleti tevékenységét újra az ifjúsági mozgalmakban és pedagógiai szervezetekben fejtette ki, amely miatt az egyetemről 1950-ben politikai okokból nyugdíjba küldték. Két évvel később halt meg, temetése pedig „tüntetés számba menő istentisztelet volt”.
Nyelvi nevelés – társadalmi nevelés
Életének rövid áttekintéséből is kitűnik a fiatalok iránt érzett szeretete és felelősségérzete. Ez hatotta át irodalmi műveiben és tudományos írásaiban is megjelenő nevelésfilozófiai rendszerét. Pedagógiájának központjában a közösség és a nyelv volt, mindezt pedig a gyermekek szemszögéből vizsgálta.
Az oktatáspolitikára vonatkozó legfontosabb kritikája jól tükrözi mindezt. Karácsony szerint a nemzet társadalmának alsó rétegéből származó gyermekek azért küzdenek az iskolával, mert az iskola nyelve „fordításnyelv”, amely valójában nem áll összhangban gondolkodásukkal. Neveléstudományi koncepcióját A magyar nyelvtan társaslélektani alapon című könyvében alapozta meg. Véleménye szerint az emberi megértés alapja a „másik ember”, azaz a megértés és a nevelés csak közösségben, az emberek közötti érintkezésben értelmezhető. Koncepciója a nevelést a nyelvi nevelés közegébe helyezte. A nyelv a záloga, hogy létrejön-e az emberi kommunikáció (Karácsony megfogalmazásában a „társaslélektani nyelvtan”).
Ebből fakadóan a nyelvi és irodalmi nevelést társaslélektani, pszichológiai összefüggéseiben vizsgálta, és egyenesen társadalmi nevelésként tekintett pedagógiai rendszerére. Eszerint festette meg Ocsúdó magyarság című könyvében az ifjúság lelki alkatát, amelyben az ifjúság problémáinak megoldását a szabadságra nevelésben látta.
„A pedagógus nem lehet elkeseredett, megtorpant ember, mert a pedagógusnak egyetlen karizmája van: a jövőbe vetett hit optimizmusa.” (Karácsony Sándor)
Öröksége
Kiemelkedő életpályájának köszönhetően a Magyar Kultúra Napján, azaz minden év január 22-én a nevével fémjelzett díjat adnak át – sok egyéb más szakmai díj mellett – azoknak a tanítóknak, akik a gyermekek harmonikus személyiségformálásában huzamosan kiemelkedő munkát végeznek. Nevét iskolák, utcák, közösségi házak és szervezetek viselik. A Karácsony Sándor-díj
A Karácsony Sándor díjat – amelynek jutalomösszege 300 000 Ft/fő – évente, a Magyar Kultúra Napján tíz személy kaphatja. A díjazott az adományozást igazoló okiratot és plakettet kap. A plakett kerek alakú, bronzból készült, átmérője 80, vastagsága 8 milliméter. A plakett Péter Ágnes szobrászművész alkotása. Egyoldalas, Karácsony Sándor domború arcképét és a Karácsony Sándor-díj feliratot ábrázolja.
(forrás: tizperciskola.blog.hu/2016/05/30/_lelek_szerinti_professzor

Varga Éva (Komádi, 1962. október 9. –) Jászai Mari-díjas magyar színésznő. Színi tanulmányait 1981-ben kezdte a Nemzeti Színház Stúdiójában. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1983 és 1987 között végezte Horvai István osztályában. A főiskola után a debreceni Csokonai Színház társulatához került, melynek 2004-ig volt elismert és népszerű tagja. 2001-ben színházi rendezőként is megismerte a közönség. A színészet mellett tanítással is foglalkozik. 2002 és 2006 között a Pesti Magyar Színiakadémia növendékeinek oktatott színészmesterséget. Az Etüd Zeneművészeti Szakközépiskola tanára. Munkájáért hat alkalommal kapta meg Debrecen város nívódíját. Déryné-díjjal (1993), Jászai Mari-díjjal (1996) és Domján Edit-díjjal (2001) tüntették ki. Egy lánya van, Szarka Eszter Luca. (forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Varga_%C3%89va_%28sz%C3%ADnm%C5%B1v%C3%A9sz%29)

Nemes Wanda  színművész (1983. december 24. Tata) a Színház- és Filmművészeti Egyetemen a Jordán-Lukács osztályába járt, ezt követően a Nemzeti Színház, majd az Újszínház tagja lett. A színésznő ugyan Tatán született, de alföldi lánynak vallja magát. Az Új Színházban bemutatott Funtinelli boszorkány főszerepére készülve így beszél arról, hogy hogyan formálta meg Nucát, hogyan építette fel a karakterét, honnan tudja a havasi emberek gondolatát?
- Ahonnan én jöttem ugyan ilyen tiszta, őszinte, a szó szoros értelmében egyszerű, egyenes embereket ismerhettem meg. Püspökladányban nőttem fel, majd a debreceni Ady Gimnázium irodalmi-dráma tagozatán érettségiztem. A fősikolára elsőre felvettek, harmadéven már a Nemzetiben voltam gyakorlaton  a "nagyok" között, majd miután 2006-ban végeztem, Jordán Tamás igazgatása alatt szerződtettek is. Az igazgatóváltás  után Alföldi elküldött a társulattól....Rettenetes időszak volt, két és fél év szabadúszás, amikor nem tudtam  hogy mi lesz holnap.
- Mi segített át ezen a nehéz időszakon?
- Az a nagyon erős szülői háttértámogatás, amit kaptam, mind érzelmi, mind anyagi téren. Aztán a hit. Az elhivatottság  érzése. És nem utolsósorban a sport, ami mindig jelen volt az életemben.(Részlet a Magyar Krónika 2015/5. számában megjelent cikkből)
Az Új Színházban ismerkedik meg Jánosi Dávid színésszel, közös gyermekük 2016 tavaszán jött a világra. Gratulálunk és sok boldogságot kívánunk a családnak.

Dr. Zilahi Lajos nyelvész, tanár. Született Püspökladányban 1936. április 16-án. Édesapja Zilahi Lajos cipészként kereste kenyerét, édesanyja Pintér Margit a családi háztartást vezette, a gyermekeit nevelte. Fiuk a budapesti ELTE-n szerzett egyetemi oklevelet, bölcsészdiplomát, s tanár lett. Tanárkodott Ózdon az 1960-61-es tanévben, majd Kunmadarason folytatta 1961-67 között, ahol az iskola igazgatóhelyettese is volt. 1967-ben került Orosházára, s 1967-69 között szintén tanár volt, majd a Városi Tanácshoz került, s a művelődési osztály vezetője lett. Osztályvezetőként 1969 és 1990 közötti időben dolgozott a város oktatási és művelődési ügyeinek irányítójaként, majd 1990 és 1996 között ismét a katedrára lép az orosházi Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskolában, s innen vonult nyugdíjba. Házasságot 1961-ben kötött Czombos Jolánnal, aki szintén tanár. Gyermekeik: Zilahi Zoltán (1962) mérnök; Zilahi Tibor (1965) tanár. Orosházán számos kiadvány megjelentetésének kezdeményezője, támogatója és szerkesztője is volt, de igazi szakterületének a nyelvészetet tekintette. Doktori disszertációját is szülőföldje nyelvjárása bemutatásából írta. Munkás éveiben a hivatali munka mellett talált mindig helyet nyelvészeti kutatásnak és ilyen jellegű publikációknak. Kutatási területe a nyelvjárástan, a regionális köznyelviség és a nyelvművelés. Tudományos fokozata a nyelvtudomány kandidátusa (MTA 1990. ). Elismerései: Csűry Bálint Emlékérem (2004); TIT Aranykoszorús jelvény (1981.) Tagja az MTA köztestületének, a MTA Békés Megyei Tudományos Testületének, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak.(forrás:www.oroshazirok.blogstop.hu)

Csatári Bálint (Karcag, 1949. augusztus 13.) magyar geográfus, egyetemi oktató, a Nagyalföld társadalmi földrajzának kutatója. Középiskolába Berettyóújfaluban járt. A József Attila Tudományegyetem matematika-földrajz tanári szakán diplomázott, majd a földrajzi doktori iskolában szerzett doktori oklevelet 1975-ben. Ugyanebben az évben visszatért Berettyóújfaluba, ahol öt évig dolgozott középiskolai tanárként. 1984-ben a Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának kecskeméti csoportjánál helyezkedett el. 1992-2008. július 1-je közt az MTA RKK Alföldi Tudományos Intézetének választott igazgatója volt, amely tisztségben Nagy Gábor követte.[1] Jelenleg az intézetnél tudományos főmunkatárs és a Kecskeméti Tudományos Osztályának a vezetője. A Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomföldrajzi Tanszékének docense. Szakterülete a településföldrajz, a rurális térségek földrajza, mikro- és makroregionális fejlesztések. Angolul és oroszul beszél.Csatári Bálint nős, három gyermek édesapja.(forrás:wikipédia)

Nagy László Zsolt színművész 1980-ban született Püspökladányban. 2006-tól 2008-ig a Csokonai Színház stúdiósa volt, 2009-től pedig a társulat tagja. A debreceni Unokák Színháza és a KonzervArtaudrium Színházi Műhely társulatának is tagja volt. Nagy László Zsoltot a barátaival készített F.A.L. című előadás szegedi vendégjátéka közben érte a váratlan halál 2010. szeptember 13-án.2009 és 2010 között A Zöld Kígyó és a Szép Liliom, a Kőrózsa betonszív című előadásokban szerepelt. Korábban többek között a Ribillió Rómában, A macskák szerdája, az Úri muri, a Szegény Dzsoni és Árnika, A talizmán, Csattanuga Csucsu, az Oblom-off, a Krisztus-oratórium, az Egy szerelem három éjszakája és a West Side Story előadásokban nyújtott prózai és táncos alakításai révén szerette meg őt a közönség és a társulat.
Nagyon fáj…
Villám a tölgybe… Az egykori leventék hirtelen eleste a harcmezőn… „Be szép vagy be nagyon illesz leventének”… Piéta. A hegyes tőr az anyai szívben… És hogy mindez mivégre? Ereje teljében. Tegnap éjjel ezek kavarogtam bennem, és bizonyára hasonlók a társulat valamennyi szívében, ahogy futott a hír, (mert a rossz hír mindig sebesen jár).
Villámsújtotta tölgy.
„A fák életteremtő, életvédő szervezetéhez kell hasonlítania a színházban minden közösségi építménynek. Gyökér a törzsért, törzs az ágakért, ág a termésért, szerves egységben egymásért, az életért teljesítik természetadta feladatukat” – mondta egykor itt e színházban egy Színész, akit Te is követni vágytál. Most egy hatalmas ág szakadt le rólunk, irtózatos sebet ejtve rajtunk. Egy ág, melyen gyönyörű hajtások voltak, és amely virágot hozott volna, ha egy irtózatos akarat nem lép közbe tegnap este Szegeden, és le nem szakítja, mintha csak egy nádszál volna. Mert valójában az – nádszál az ember, „gondolkodó nádszál”.
Ha végignézünk az elmúlt évadokon, szinte nincs előadás, amely a Te alázatos, tehetséges és odaadó jelenlétedet nélkülözte volna. Szerepek peregnek előttünk, sok-sok arcod, mert mindben ott voltál Temagad. Kerestél, mint Parsifal lovag a Zöldkígyóban (ó, ha most egy tánccal életre kelthetnénk!), rácsodálkoztál a női világra Tóth Erzsébet versein át, táncosként bravúrokat mutattál be az Eladott mennyasszonyban, hoztad a napszámos figuráját az Úri muriban, mind-mind más, és mindben ott voltál. És most nem vagy itt. Nem látunk. Mert mi még tükör által homályosan, te talán már színről színre látsz. Hogy a Goethe-darabban a lovag monológján fogást találj, a próbafolyamat alatt belső szövegként ajánlottam Neked József Attila versét, a Nagyon fájt. Hát ez most nekünk fáj nagyon, Laci!
De Te ezzel ne törődj, vissza se nézz, menj tovább! Hisszük, hogy útban vagy hazafelé!
A Csokonai Színház társulata nevében Rideg Zsófia  (forrás:csokonaiszinhaz.hu)

 

Kóti Árpád színművész 1934. november 15-én született a Békés megyei Bucsán. Kiskunfélegyházán járt testnevelési gimnáziumba és középiskolai tanára biztatására kezdett versmondással foglalkozni. Érettségi vizsgáját követően egyszerre három intézménybe is felvételt nyert: a testnevelési főiskola, a soproni erdőmérnöki kar és a színművészeti főiskola közül az utóbbit választotta, bár saját bevallása szerint korábban színházi előadást sem látott.
A Színművészeti Főiskolát 1958-ban végezte el, osztálytársa volt Törőcsik Mari, Bodrogi Gyula, Madaras József, Margitai Ági. Első sikerét József Attila Hazám című versének elszavalásával még főiskolásként aratta tanára, Básti Lajos és osztálytársai előtt. 1958-ban a Békés megyei Jókai Színházhoz szerződött. 1960 és 1963 között az egri Gárdonyi Géza Színházban, a veszprémi Petőfi Színházban és a szolnoki Szigligeti Színházban is játszott. 1963-ban Lengyel György hívására a debreceni Csokonai Színházba szerződött, a rendező először G.B. Shaw Szent Johanna című darabjában instruálta. Az intézménynek több mint öt évtizede volt tagja, a várost és a társulatot a budapesti Nemzeti Színházért sem volt hajlandó elhagyni.
Kóti Árpád első komoly sikerét a Kapaszkodj Malvin, jön a kanyar című színdarabban a magyar hősi halott katona megformálásával aratta. Elsősorban drámai karakterszerepek alakítója, a legszebben, legtermészetesebben beszélő magyar színészek egyike. Szerepei közül kiemelkedik Csehov Ványa bácsija, Hamvai Kornél Márton partjelző fázik, Marin Drzic Dundo Maroje, valamint Tóth-Máthé Miklós Én, Károli Gáspár című darabjának címszerepe. Shakespeare Lear királyában először Edmund, majd Gloster szerepe találta meg, 75 évesen eljátszotta a címszerepet is. Nagy sikert aratott Háy János Gézagyerek című darabjának Herda Pityujaként is. Filmen is játszott, többek közt a Tűzoltó utca 25. és a Ponyvapotting című alkotásokban.
Művészetének elismeréseként megkapta a Jászai Mari-díjat (1978), az érdemes művészi (1985) és a kiváló művészi címet (2001). 1990-ben Aase-díjjal tüntették ki, 2002-ben megkapta a Pécsi Országos Színházi Találkozó díját. Két alkalommal kapott Csokonai-díjat, 2005-ben pedig Debrecen Kultúrájáért díjjal ismerték el művészeti tevékenységét. 2014-ben, Kossuth-díját átvéve így fogalmazott: "a színészet a legnehezebb pálya. Ugyanakkor játék, amelybe nem kell belehalni". 2015 áprilisában Debrecen Díszpolgára lett. Halálával a Csokonai Színházat és a magyar színjátszást is pótolhatatlan veszteség érte - írja közleményében a debreceni teátrum. (forrás:szinhaz,hu)