Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus. Karcagon született, pszichológiai diplomáját az ELTE-n szerezte. Dolgozott a karcagi Kátai Gábor Kórházban is és ebben az időben sokszor szerepelt a helyi Mediátor Tv-ben. Rendszeresen tart előadásokat, a közösségi médiában kilencvenezer követője van. Fő kutatási területe a generációk által átörökített traumák és fájdalmak működése és kezelése. 2018-ban jelent meg ebben a témában írt könyve, melynek címe Örökölt sors.

Ferenczy Zsolt képzőművész (1970, Berettyóújfalu) Az MKE festő szakán végzett 2000-ben, mestere Tölg-Molnár Zoltán volt. Ugyanitt 2008-ban DLA-fokozatot szerzett, 2019-ben habilitált. Jelenleg az egri EKE Vizuális Művészeti Intézetének egyetemi docense. Elsősorban festményeket, rajzokat és installációkat készít. Egyéni tárlatait 2010 és 2017 között Budapesten és Debrecenben mutatta be. Fontosabb díjai: Herman Ottó Múzeum díja (2018), Budapest Galéria bécsi alkotói ösztöndíja (2011), Római Magyar Akadémia ösztöndíja (2007), FKSE-díj (2006), Barcsay-díj (2006), Glatz Oszkár-díj (2000), Amadeus alkotói ösztöndíj (1999). Művei megtalálhatók a Luciano Benetton Gyűjteményben, a St. Gallen Városi Gyűjteményben, az indiai Vyom Art Centerben, a debreceni MODEM-ben és a Déri Múzeumban, valamint a Miskolci Galéria és Művészeti Múzeumban.

Fekvő varjú, 2019
tus, akril, dobozkarton ...

Nyéki Imre sportoló Szerepi földműves család második gyermekekét született 1928-ban. Az elemi iskolát Szerepen végezte, és már itthon megtanult úszni a két nagy vályogvető gödör vizében, bár focizni is nagyon szeretett. 15 évesen felkerült Budapestre, ahol előbb napszámosként dolgozott, és vasárnapon-
ként eljárt a „Csaszi”-ba, az ingyen uszodába. Itt figyelt fel rá egy edző, aki bátorította, nevelte, elindította a versenysport felé. Már 1945-ben megismerik a nevét a budapesti, majd országos versenyek alkalmával. Közben tanul, dolgozik és naponta kétszer edz, hogy eredményes sportoló lehessen.
A kemény edzésnek, kitartásnak, lemondásnak köszönhetően egyre jobbak az eredményei.
Aktív sportolóként bejárta egész Európát, nevét és eredményeit mindenütt ismerték. Úszónak
éppen olyan híres, mint Puskás Öcsi labdarúgónak – írják róla a korabeli újságok. Barátai is
sportolók: Székely Éva, Csikány József. A nagy karrier nem tette feledékennyé: rendszeresen
hazajárt Szerepre a szüleihez, ha tehette, itthon pihent. 1950-ben megnősült, egy év múlva
megszületett egyetlen gyermeke: Judit. Az aktív sportolást 1958-ban hagyta abba, és a
vendéglátásban-kereskedelemben dolgozott. Magánéletének nagy tragédiája volt, hogy lánya
egy autóbalesetben elhunyt.
Szülei is elköltöztek Szerepről, így csak egy-egy lakodalom vagy temetés alkalmával jött újra
haza. 1988-ban ment nyugdíjba és a megszaporodott szabadidő újra az úszás felé irányította.
Az olimpiai ezüst, a 9 világbajnoki, a 4 európai arany, a 30 magyar bajnoki győztese szenior
úszóként újra edz, és versenyekre készül.
Szeniorként 12 nemzetközi versenyen vett részt, ezek nagy részét meg is nyerte. A „Magyarország örökös úszóbajnoka” cím büszke viselője 1995-ben hunyt el. Halála után a Budapesten lévő Kondorosi úti uszoda – Dr. Csikány József, „Magyarország örökös úszóbajnoka”, egyben Nyéki Imre jó barátja és sporttársa javaslatára – 1997-től Nyéki Imre nevét viseli és nemzetközi senior úszóversenyt rendeznek emlékére. Szerep község díszpolgára. (Forrás: szerep.hu)

Parti József szűcsmester 1925. február 11-én született Nagyrábén. Öt testvérével együtt parasztcsaládban nőtt fel, és már egészen fiatalon, nyolcéves korában, édesapja irányítása alatt megismerkedett a nyúl- és a báránybőr kikészítésével. A rábéi elemi iskola után, 1937-ben, Hódmezővásárhelyre szegődött szűcsinasnak.  Tehetségét mutatja, hogy másodéves az ottani mesterével, Teleki Béla szűcsmesterrel együtt elkészített hímzett subája a lipcsei kiállításon (1938) aranyérmet nyert. Eztán a szűcs-segéd évek következtek: 1942-ben Kunszentmártonba került, ahol több mester mellett is segéd volt, egészen 1946 novemberéig. Ekkor tette le mestervizsgáját, 21 évesen, a szegedi Ipari Kamaránál. 1948-ban Nagyrábén váltotta ki az ipart, itt dolgozott 1953-ig.
Ezt követően Budapestre került, majd a forradalom után ismét Kunszentmártonba, ahol iparosként dolgozott. 1968-tól készítettek műhelyében hímzett subákat, irhakabátokat, mellényeket: kunsági, bihari motívumokkal, saját ötletekkel gazdagítva a díszítést. Országszerte híressé és elismertté vált: az 1968-as téli olimpián a magyar csapat az ő üzemében készített fehér bundában jelent meg.
Számtalan elismerés, díj kísérte munkáját. A Pécsi Bőripari Kiállításon 1978-ban aranyérmet nyert. 1980-ban megkapta a Budapesti Nemzetközi Vásár nagydíját. 1985-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát adták át neki.

 1996. szeptember 2-án halt meg Kunszentmártonban. Az általa alapított üzemet Parti Szőrme Kft. néven ma unokája működteti tovább. Parti József munkássága, és az általa alapított üzem része a magyar örökségnek, múzeum őrzi Kunszentmártonban az emlékét. Ízig-vérig Nagyrábéiként meghódította mesterségével és szaktudásával a nagyvilágot. Legyünk rá büszkék, büszkébbek! (Írta: Balogh Gyula)

Soós Imre (1930. február 12. – Budapest, 1957. június 20.) Jászai Mari-díjas magyar színész.
Balmazújvárosi nyolcgyermekes szegényparaszti családból indult útjára. Egyik nagyszülője analfabéta volt, de ő maga kitűnően tanult az elemi iskolában. 1947 tavaszán a Szabad Nép hirdetésére jelentkezett a Színművészeti Főiskolára: a Horváth Árpád Kollégiumba munkás- és parasztfiatalok jelentkezését várták. A felvételi vizsgán azonnal felfigyeltek az őstehetségre. 1950-ben a Ludas Matyi megformálásáért a Karlovy Vary-i filmfesztiválon a legjobb férfialakítás díját kapta. A főiskola elvégzése (1952) után előbb vidéki színháznál kellett játszania, ezért három évadot a debreceni Csokonai Színházban töltött. 1955-től a Madách Színház művésze lett. Vámos László rendező 1954-ben ráosztotta Rómeó szerepét, s ez a karakterformálás indította el színpadi karrierjét. 1954-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki. 1955-től, amikor már a Madáchban játszott, egyre rosszabb idegállapotba került. 1957. június 20-án öngyilkossága[2] vetett véget színészi pályafutásának. Felesége, dr. Perjési Hedvig orvosnő, akivel közös sírban nyugszik a Farkasréti temetőben, ugyanaznap távozott az élők sorából.

Miskolci Nagy András (?-1612) Báthory Gábor erdélyi fejdelem bizalmasa, tanácsosa, „mezei” hadainak generálisa, Bajom várának kapitánya, a második hajdúfelkelés vezetője, a Bocskai által letelepített hajdúk főkapitánya. Kiemelkedő, a bajomi népi emlékezetben legendásként élő várkapitány. Vezetése alatt éli a hajdúság virágkorát, válik országos jelentőségű hadi és politikai tényezővé.
Győrfi Lajos szobrászművész által bronzból elkészített mellszobrának avatására (a képen) 2008-ban került sor a biharnagybajomi református templom kertjében.

(forrás: www.biharnagybajom.hu/ertektar)

Schell Judit színésznő Debrecenben született 1973. április 16–án. Jászai Mari-díjas, Érdemes művész.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1995-ben végezte el Kapás Dezső és Horvai István osztályában. A főiskola után a Radnóti Miklós Színház művészeként kezdte a pályát, ahol 8 évet töltött el. 2003-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött. 2012 óta a Thália Színház tagja, 2018-tól a színház művészeti vezetője. (Bővebben:www.schelljudit.hu)

Váradi Szabolcs segédrendező, rendező 1970. február 5-én született, Karcagon. Szakmai életútjáról idézzük őt: "Az amatőr színház (Yorick KHT) irányából harmadszorra felvettek a főiskolára. Közben egy évad a kecskeméti Katona József Színházban. Marton László színészosztályából kirostálódva kerültem Kaposvárra 1994-ben, mint segédrendező. Azóta itt.
Fontosabb munkáim:
"...nyáron napszám, a NASA-nál vagyok n-dimenziós feketelyuk elemző, ami akad kérem"
'94 óta rengeteg rendező mellett a szakmány csiszolása, a napi rutin idegörleményébe szórva.

Ezek mellett néha megtalálnak apró-cseprő rímbeszedendő színdarab-korrekciókkal. Néhány éve Varga István mélybedobott az újságírás sötétverem kútvízébe, annak unoka-hozadéka egy honlap tartalmi szerkesztése.

Én magam több rendezésen vagyok túl. Az első 2000–ben az általam íródott „Lúdas Matyi” volt. Ezt követte 2003–ban a „Rosencrantz és Guildenstern halott” című Tom Stoppard mű a stúdióban. 2005-ben a „Bűvös erdő”-t, 2006-ban a „Hókirálynő”-t, 2012 "Holnemvoltfa" c. darabot, 2015 "A sötétben látó tündér"-t és 2019-ben újra a „Hókirálynő”-t rendezhettem meg.

Ezek mellett írással is foglalkozom. Jelentem meg már verseimmel pl. az ÉS-ben, valamint írtam dalszövegeket mesedarabokhoz: (Karaván Művészeti Alapítvány előadásai) „A kisfiú és az oroszlánok”, „Kis mukk története”,  "A pokoli puncs-pancs" a budapesti Pinceszínházban. Együtt írtam Znamenák Istvánnal az általa rendezett „’56 szilánkjai Kaposváron” című ’56-os film forgatókönyvét. Mikor írok az, elődöm (Várady Szabolcs) tisztelete okán Váradi R. Szabolcsként jegyeztetem magam."

Szűcs Sándor etnográfus, író, múzeumigazgató, a Sárrét tudósa. 1903. október 23-án született Biharnagybajomban, kisnemesi családban. Elemi iskoláit Bajomban, a polgárit magántanulóként végezte, majd Debrecenben tanult a kereskedelmi középiskolában, később különbözetivel letette a gimnáziumi érettségit is, majd beiratkozott a debreceni tudományegyetemre, ahol elvégezte a földrajz-történelem szakot. Tanulmányait 1930-ban fejezte be.
1930-1935 között a debreceni Egyetemi Földrajzi Intézetében Milleker Rezső professzor mellett volt gyakornok. Az 1930-as években megismerkedett Györffy Istvánnal is, kihez élete végéig szoros kapcsolat fűzte.
1946-1949 között ő szervezte meg a Sárréti Népfőiskolát, melynek igazgatója is lett Bihartordán, annak megszűnése után pedig a szülői háznál gazdálkodott.
1952-től 1963-ig, nyugdíjba vonulásáig a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum igazgatója lett.
Nyugdíjas éveit szülőfalujában töltötte.
1982. augusztus 2-án Debrecenben érte a halál.
A "három föld" - Sárrét, Kunság, és a Hajdúság - krónikása, az Alföld régi életformáinak (különösen a pásztorok és a pákászok életének), hiedelmeinek néprajzi megörökítője volt.
Gyűjtéseit pályakezdésekor tudományos igényű feldolgozásokban, tanulmányokban adta közre.
Első fontosabb tanulmánya 1933-ban a Debreceni Szemlében jelent meg "A gyékény feldolgozása és eszközei a biharmegyei Sárréten" címen.
Később szemléletet váltva gyűjtött anyagát irodalmi igényű, az egyszerű olvasó számára is élvezetet nyújtó apró történetekké formálta.

Főbb művei

    A régi Sárrét világa (Budapest, 1942)
    Pusztai krónika. Rajzok a régi Alföld életéből (Budapest, 1946)
    Pusztai szabadok (Budapest, 1957)
    Békési históriák (Gyula, 1959)
    Szól a duda, verbuválnak (Budapest, 1962)
    Betyárok, pandúrok és egyéb régi hírességek (Budapest, 1969)
    Régi magyar vízivilág (Budapest, 1977)
    Tudományos disputa (Békéscsaba, 1980)

Jámbor József  színész, rendező, műfordító. (Karcag, 1963. október 26.)
1989-ben szerzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen magyar–népművelés szakos bölcsészdiplomát, azóta a debreceni Csokonai Színház tagja. 1997-ben fejezte be tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.
Fontosabb rendezései: Csodálatos vadállatok (Zsámbék), Tanítványok (Debrecen) és a Gyaloggalopp.
Doktori disszertációját 2012-ben Misima Jukio színháza elméletben és gyakorlatban címmel védte meg a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Sokoldalú művész: nemcsak színészként dolgozik, de rendezőként, íróként, dramaturgként, zeneszerzőként, fordítóként is. Japán-magyar tiszteletbeli jószolgálati tevékenységet folytat, és 2004 óta kulturális nagykövetként közvetít a két nép között. (forrás: wikipédia, csokonaiszinhaz.hu/jambor-jozsef/)