2016. augusztus 21. vasárnap E nap délelőttjén elbúcsúzott bajtársaitól Adorján Csaba, mert őt is elszólította munkája. Papp József vitte haza, aki villámlátogatást tett a huszároknál. A közös reggeli után vasárnap lévén egyen-ketten istentiszteletre, mások misére mentek, de a többség a lovak mellett, a kocsma teraszán készült az esti programra. Lovas Bálintnak ugyan nagyon fáj a lába, de igen várja már az esti táncházat. A Felszállott a páva c. népzenei versenyből ismert híres Bekecs Táncegyüttes és zenészeik jönnek Nyárádsellyére, hogy együtt múlassák az időt a hajdú-bihariakkal és a helyiekkel. Gyakoroltak is a hortobágyi táncosok. Bálint ebéd után a hegedűt is nyűtte rendesen.

Vacsora után est fél tízkor csak úgy özönlöttek az emberek a művelődési otthonba Nyárádsellyén. Kicsik és nagyok, gyerekek és öregek, csecsemők és aggastyánok, nők és férfiak, lányok legények. Vasárnap volt, ÜNNEP. A Bekecs Táncegyüttes műsora előtt Csontos János hagyományőrző huszár százados a túra vezetője mondott köszönetet a nyárádsellyeiek szeretetteljes vendéglátását, majd kezdetét vette az egy órás műsor. Először a helyi gyerekek táncoltak, aztán Juhász Bálint a legfiatalabb huszár járta a hajdúsági verbunkot a színpadon.

A Bekecs Együttes nem hiába nyerte meg a népzenei vetélkedő különdíját. Műsorukat viharos tapssal jutalmazta a nyárádsellyei közönség. A színpadi produkciók után táncház vette kezdetét, mely hajnalig tartott. (Cs. G.)

2016. augusztus 20. szombat  Hosszú volt a tegnap esti mulatozás, így gyorsan és sokat kellett aludni a debreceni huszároknak. Szombat reggel Szent István napján a mikházi  1600-as években épült katolikus templomban is az ünnepi szentmisére készülődtek.

A lovak és az emberek is ideális helyen tudtak pihenni. Nincs annál szebb és jobb, mint a dombtetőn lévő mezei virágos mezőn legelhet a ló, feküdhet az ember. Janka István  huszártárs kedves felesége, Mónika komaasszonyával  és lányai segítségével  egy kecskegidát áldozott és dolgozott fel ebédre. Pontosan egy órakor Bodnár Dániel eredeti hortobágyi csikós ruhába öltözve bemutatót tartott a mikházi vendéglátó család és barátaik tiszteletére. Étkezés után felnyergeltek s most Juhász Imre fia, Bálint is nyeregbe ült.

A helyiek elmondása szerint 7 km hosszú a mai táv. A cél Nyárádselye. Most már minden ló a lábán teszi meg az utat. Nyárádselyén az alpolgármester és Fülöp Attila vállalkozó fogadta a csapatot. A község a Bekecs tető aljában fekszik, egy piciny magyarlakta település. Világháborús emlékmű, református és katolikus templomuk van.

A lovak két helyre lettek beszállásolva.  A falu régi óvodájának az udvarára nagyobb részük, Noémi, Zsuzsi és Soma lova, és ők is a Fülöp Attiláék házában vendégeskednek. Magyarországról is jöttek látogatók a csapathoz: Papp József  - aki a túra támogatója - csak egy napra jött, hogy megnézze lányát, Bernit és lovukat Dollárt. Felesége Enikő finom süteményt küldött a társaságbak.

Megérkeztek ezen estén a Hortobágyi kilenc lyukú  együttes táncosai is. Finom babgulyás volt a vacsora, melyet a művelődési otthonban fogyasztott el a társaság. A megérkezés örömére most is sokáig nótáztak a helyiekkel  a huszárok. A hétvégét Nyárádselyén  töltötték és mivel a falu egy katlanban fekszik nem volt térerő, nem volt kapcsolat a külvilággal, de olyan ellátásban és különleges eseményekben volt részük, hogy nem felejtik el soha az ott töltött napokat.(Cs.G.)

2016- augusztus 19. péntek A nap úgy  kezdődött, hogy Berni lovának a lába nagyon fájt. A Zichy udvarházban zajló lovastáboros gyerekek mind köréje gyűltek, simogatták, szeretgették. Berni is próbálta ápolni, de ehhez állatorvos, gyógyszer kell.

Jött is Noémi a csapat lódoktora és már készítette is elő az injekciót. Dollár, viszont egyáltalán nem örült ennek. Félt,  reszketett minden tagja. Dani és Jani a két hortobágyi legény speciális  módszert alkalmazott, hogy a ló megnyugodjon, illetve elviselje a szurit. Berni is próbált erős maradni, de látszott rajta, hogy  nagyon sajnálja kedvencét.  Megtörtént  az injekció beadása, de végül arra döntöttek, hogy Juhász Imre Ráró  nevű lova és Dollár lószállítóban utazik tovább a következő táborhelyre a gyalogos huszárokkal együtt.  Autóval egész hamar átértek Mikházára Janka István és felesége Mónika házához. A  két lovat kiengedték a lószállítóból azok örömmel legelték a friss, harmatos füvet. Négylábú barát is akadt nekik azonnal egy kutya személyében.  Janka István  mikházi gazdálkodó, huszártárs udvarán a lugasban foglaltak helyet. Került áfonya pálinka, bor, orda, sajt az asztalra. Berni az egyik huszár csákóját varrta meg, a házigazda bemutatta szaxofonos  tudományát. Mivel a Nyárád a falun keresztül folyik a lovakat levitték itatni és a lábukat megáztatni a hűs folyóvízben.

A lovasok hírrel voltak, hogy nem soká megérkeznek  a Janka tanyára. A gazda fia, a kis Pisti quadra pattant és mutatta az utat.

Mikháza fölött, gyönyörű helyen  van a Janka Tanya. Azonnal neki láttak a lovak helyének kialakításához, a fiatalok a quaddal ismerkedtek.

A lovasok, mint ahogyan Bíró Zsuzsiék megjósolták, kb. hét óra alatt tették meg a 34 km. Mint elmondták két alkalommal álltak meg pihenni és nagyon kellemes időben (nem volt nagyon meleg, az eső sem esett), jó hangulatban telt az út Vajdaszentiványról, Mikházra.

Noémi és Zsuzsi nem először teszik meg ezt az utat. Minden év októberében itt pihennek meg és mennek fel ünnepelni, emlékezni a Bekecs tetőre. A huszárok örömmel nyergeltek le, de Bodnár Dani még vagy két óra hosszat nevelte, fárasztotta Buga nevű lovát, aki nem jól viselkedett az út során. Majd lementek itatni a Nyárádra. A házigazdák  hatalmas tábortüzet raktak, hogy vacsora és sötétedés után köréje gyűlve múlassák az időt.

Juhász Imre családja is megérkezett.  Most is előkerült a foci és ha nem is vérre, de győzelemre ment a harc a két csapat között. Megjöttek a torboszlói kopjások is, Mónika isteni finom gulyást készített, amit jó ízűen fogyasztottak, majd előkerültek a zeneszerszámok (tangóharmonika, szaxofon, hegedű) és messzire elhallatszott a katona nóta. (Cs.G.)

 

2016. augusztus 18. csütörtök A debreceni huszárok két napra vertek tanyát a vajdaszentiványi  Zichy udvarházban. Juhász Imre, a túra strázsamestere reggeli tornát vezényelt, csukló mozdulatokat kellett végeznie a csapatnak. Majd reggeliztek és a délelőtt folyamán csendes pihenőt tartottak. Ruhát mostak, cipőt, csizmát takarítottak, stb.

Ebéd előtt lószemlét  rendelt el a strázsamester úr. Ez abból állt, hogy a lovak gazdáikkal együtt felvonultak Juhász Imre elé, be kellett állniuk négy szalma bála közé, ott meg kellett mondani a ló nevét és a saját nevet.  A strázsamester véleményezte a ló egészségi állapotát, vasalását,  súlyát. Minden lovat alkalmasnak talált a túra további folytatására.

Délután háromkor elindultak  Sáromberkére, ahol emléktáblát és kopjafát állítottak a Nagy Háborúban elesettek emlékére. Lóháton vonult be a huszárcsapat Sáromberkére, ahol már várták őket több településről is a Mátyás huszárok. Többek között Gernyeszegről, Mezőpanitról. A megjelenteket Siklódi Csongor alpolgármester köszöntötte. Csontos János huszár hagyományőrző százados emléklapot adott át azoknak az embereknek, akik a legtöbbet segítettek ezen szép ünnepség és emlékhely létrehozásában. A magyarországi Kokadról is eljött Menyhárt Dániel és felesége, erre a szép ünnepségre. Az eseményt megtisztelte jelenlétével  Kelemen Attila  RMDSZ-es országgyűlési képviselő is. A kopjafát és az emléktáblát  Csontos János és Kozma Mónika, a Megyei Tanács Elnökének kabinetfőnöke leplezte le.

A visszafelé vezető úton megálltak Marossárpatakán, ahol bementek a Miholcsa  József szobrászművész, huszár hagyományőrző alezredes által készített szoborparkba. 

A művész az erdélyi fejedelmeket mintázta meg, de van a parkban első és második világháborús emlékmű is. A nap már lement a maga járásán, a huszárok megelégedve a jól elvégzett feladat után dalolva tértek vissza  főhadiszállásukra. Szentgyörgyi Zsolt elbúcsúzott ezen az estén huszártársaitól, mert munkája visszaszólította Nagybányára, így nélküle indulnak holnap tovább. (Cs.G.)

2016. augusztus 17. szerda A nomád tábort szétbontották Nagynyulason és elindultak a 27 km-es útra. A célállomás ezúttal Vajdaszentivány,. Zichy udvarház, ahol spanyol lovasiskola megteremtésén dolgoznak.Ezen a településen  többen is otthon érzik magukat, mert például Dr. Vargha Noémi itt állatorvos, Bíró Zsuzsi nagyszülei élnek itt. Hála a jó égnek gyönyörű az idő, bár a csapat egyre fáradtabb, a lovakkal is van baj. Nem kis teljesítmény van mögöttük. A lovak közül Adorján Csaba állatát – mivel lesántult – le kellett a hegyről vezetni és lószállítóval elvinni Vajdaszentiványba. Dr. Vargha Noémi mint már említettük a faluban praktizál, tehát a lovak minden baját  ellátta. Volt amelyiknek injekciót adott, volt  olyan, amely csak kenőcsös ellátásban részesült általa.

Mikor valahova megérkeznek a huszárok mindig a lovaikat látják el először. A kimelegedett állatokat vízzel lemossák vagy lóbalzsammal bekenik a hátukat, mert azok is épp úgy kimelegszenek, leizzadnak, mint az emberek.  Itatják őket, szénát raknak eléjük. Aztán  jöhet a zuhanyozás és az ebéd.  Szerdán, a túra hatodik napján, kb. 150 km-rel a hátuk mögött ezek a drága magyar legények – főleg a fiatalabbja, de akadt idősebb is – lelkesen rúgták a bőrt a Zichy kastély udvarán.  Két-két  csizma volt a kapu.

Vajdaszentiványban Jankovits Ferenc lovászmester  (a baldali képen Adorján Ritával) fogadta a csoportot. Vendéglátóik a Zichy kastély felújítója, értékmentője Szentgyörgyi István és édesanyja, Ana asszony (a jobb oldali képen Ana asszony Csontos Jánossal).

A vacsora előtt a vajdaszentiványi néptánc csoport meglepetés műsorral kedveskedett a magyar huszároknak. Lovas Bálint, a 63 éves Debreceni  Hajdú Táncegyüttes vezetője szakmai szemmel nézte a bemutatót és nagyon megdicsérte a táncosokat.

Meghívta őket a Debrecenben két évente megrendezésre kerülő Szomszédolás nevű Nemzetközi Néptánc Fesztiválra.(Cs.G.)

2016. augusztus 17. kedd
A krónikás és a nagyérdemű csak azt látja, hogy a huszárok  miként parádéznak lovaikkal Besztercén, Somkeréken, Bethlenben, Árpástetőn, Magyardécsén, Szépkenyerűszentmártonban, Kékesen, Szentmátéban.
De mi munka rejlik egy-egy ilyen  felvonulásban, tiszteletadásban?! Elöször is, hogy a ló mindent megcsináljon a gazdájának, amit az kér,  olyan viszonyban kell lennie az emberrel, hogy ez menjen minden alkalommal. Feltétel nélküli szeretetet, alázatot követel mindkettőtől.
Ezek az emberek  hobbiból tartják  lovaikat, félszavakból, mozdulatokból értik egymást, ezért van az, hogy ilyen alkalomkor  - ami szokatlan embernek, lónak – fegyelmezettek, ügyesek. Az ilyen túrák idején, amikor együtt fekszik és kel a huszár a kedvencével talán jobban feltölti az emberi test akkumulátorát, mint egy wellness hétvége. Kiszakadni a hétköznapok taposómalmából, együtt lélegezni a lóval, kipróbálni, hogy mit bír el az emberi természet ilyen körülmények között. Feszegetni a határokat – mind türelemben, mind fizikai erőnlétben.
Erről is szól a Gróf Tisza István Lovas Emléktúra. Meg arról, hogy hogyan tud a 20 éves és a 60 éven felüli ember együtt élni két hétig egymásra  utalva jóban-rosszban. Hogyan segíti egymást a volt mezőpaniti polgármester, és a nádudvari lovasoktató?  S hogyan segíti egymást az erdélyi és az anyaországi és hogyan a román ember? Az út során rengeteg jó szándékú, segítőkész emberrel találkoztak eddig.
Nagynyulason például egy román család telkén szállásolták el magukat.  Kaptak lucernát, széket, asztalt, kanalat, s milyen jó, hogy szót is tudnak érteni vele.

2016. augusztus 16. kedd. Szinte egész éjszaka esett az eső, hol sűrűn, hol kevésbé. A lovak teljesen eláztak, az emberek is.  Mindenki didergett, de kedves vendéglátóik gondoskodtak róluk.  A lovasok Végh Levente vezetésével Újős felé vették az irányt. A lószállítók és a személyautók is elindultak. Az idő javult. Mezőszentmihályon keresztül vezetett az út, ahol a túra vezetője Csontos János román emberek segítségével megtalálta a falu állatorvosát Dr. Major Vincét, akivel most találkoztak életükben először.  Ilyen a szerencse, a gondviselés ki, minek mondja.

Csontos János érdeklődik

Megtapasztalhatták azt, hogy milyen az erdélyi vendégszeretet. Doktor Úr azonnal intézkedett, az udvarán helyet biztosított a lovaknak, háza teraszán a lovasoknak. Kedves felesége, Marianna azonnal terített és egy fél óra alatt gazdag asztalt varázsoltak a megfáradt huszárok elé. 

A képen Dr. Major Vince mezőszentmihályi állatorvos

A nap süt, van friss sarjú a lovaknak, amit Horváth Csaba és Kovács János azonnal oda villázott a lovak elé.

A képen: Kovács János

A falatozás előtt köszönték meg Végh Levente, valamint Dr. Major Vince és felesége segítségét. 

 

A képen balról jobbra: Bodnár Dániel, Csontos János, Lovas Bálint és  Végh Levente

Ezen a napon  búcsúzott el a csapattól Dr. Csontos Izabella, aki eddig lovon tette meg a távot, valamint Papp József és felesége Enikő, akik  mindenben rendelkezésére álltak a csapatnak. Hol autót vezettek, hol lovat etettek, itattak, tereltek, tették amit kell.  Köszönet érte! Nagynyulason nomád tábort vernek a huszárok, maguk gondoskodnak élelmezésükről. Remélhetőleg az idő is kegyeibe fogadja őket.   A Gróf Tisza István Lovas emléktúra Beszterce-Naszód megyében az RMDSZ és a Bethlen Gábor Alap támogatásával  valósult meg.(Cs.G.)

 

2016. augusztus 15. hétfő

II. József látogatása idején a szentmártoniak kenyérrel és sóval fogadták. Szép lehetett a kenyér, mert azóta így hívják a települést: Szépkenyerűszentmárton.

A képen Papp József és kedves felesége, a túra autós segítői

Az egyházközség a héten kapta vissza szépen felújított templomát. A munkálatok alatt a gyülekezeti  ház udvarán újonnan épült helyiségben folytak az istentiszteletek.

Szépkenyerűszentmárton felújított református temploma

A nőszövetség  tagjai szolgálták fel a huszároknak a reggelit, aminek elköltése után  a lovasok felnyergeltek és útra  készen álltak a szépkenyerűszentmártoniak elé. Orbán Tibor lelkész úr imával engedte útjára a debreceni huszárokat. Egy asszony verssel búcsúzott a vitézektől, majd elénekelték  nemzeti imádságunkat. Most is kaptak huszár gps-t egy ifjú legényember személyében.  Úttalan utakon mentek tovább, a lószállítók és a személyautók is.

A következő település Kékes  nem volt ugyan a túraútvonalban, de az ottani református gyülekezet nagyon várta a debreceni legényeket. Nem csak  azért, hogy végigvonuljanak a falun, hanem azért, hogy álljanak meg, mégha csak egy órácskára is. Nagyon meleg az idő, hétágra süt a nap, úgyhogy mindenkinek jólesett a kis pihenés. Itt is gyűltek az emberek a templomhoz. Megérkeztek  Szentmátéból a lovasok, hogy majd átvezessék a csoportot falujukba. Miután felálltak szép hadrendbe a templomkertben Juhász Imre parancsnok megadta az engedélyt a lóról való leszállásra. A kékesi emberek dalbafogtak, olyan katonadal csokrot fújtak el, hogy még! Lovas Bálint, a Hajdús Táncegyüttes igazgatója is elcsodálkozott rajta.

Szabó Gábor  megcsodálja a kékesiek által hozott huszáros képet

Pálinkával, borral, ásványvízzel ,  jó szóval, szép énekekkel hálálták meg azt, hogy megálltak Kékesen a huszárok. Gyönyörűen felújított t templomukban mutatkoztak be a huszárok a falubelieknek. Tiszteletes Úr pedig a következő szavakkal köszönte meg a látogatást:

Köszönjük ezt a lelki üzemanyagot, melyet  hoztak nekünk. Elég lesz  50 évre,de azt  kérjük, hogy jöjjenek minden évben, sok szeretettel várjuk Önöket!

Kékes lelkipásztora Gáspár Károly megköszöni a huszárok látogatását

Így búcsúztak a Kékesiektől, de már jött a hír, hogy Mezőveresegyházon (ez a következő falu) is várják őket. Virággal, frissítővel, terített azstallal. az idő viszont készülődött, rendkívül meleg volt, A férfiak, a lányokat megsütötte a nap, kicsit leégett az arcuk, a karjuk. a lovakat Kékes határában a gulyakútnál meg is kellett itatni. Mire elértek Mezőveresegyházra  leszakadt az ég.  

Az előőrsnek szánt  személyautókat és lószállítókat végigverte az eső, Szentmátéban is szakadt, az emberek behúzódtak az iskolába, mindenki ahova tudott, de nem tágítottak. Vártak rendületlenül.  Mire megjöttek a huszárok kitisztult az ég, a nap kisütött és rámosolygott a szentmátéiakra és a debreceni huszárokra!

Szentmáté főterén

Kotfas Ilona és kedves férje Tibor koordinálta az ottani vendéglátást. Családoknál laktak a lovasok, de a vacsora és a reggeli náluk zajlott.  Éjszaka a szentmátéiak bált rendeztek, ahova az egész társaságot meginvitálták. A csoport nagy része inkább nyugovóra tért, viszont a „kemény mag” elment a Kultúrba és hajnalig ropta a táncot. A Gróf Tisza István Lovas emléktúra Beszterce-Naszód megyében az RMDSZ és a Bethlen Gábor Alap támogatásával  valósult meg.(Cs.G.)

 

2016. 08.13. vasárnap
A Gróf Tisza István  lovas emléktúra résztvevőire Magyardécsén virradt. A tábor egy nagyon alkalmas helyen volt, ami mind a lovaknak, mind a huszároknak paradicsomi állapotokat biztosított. Bíró Zsuzsi kényesztette is a lovakat, almát adott nekik, de nem ám egészben, hanem szeletelve. Inni friss forrás vizet ihattak négy lábú barátaik.
A Martonos házaspár és lányuk, Zita, valamint segítőik hurkát, kolbászt  és  zöldséget tálaltak reggelire. De már a nagy üstben készítették az ebédet is a décseiek. Reggeli  után a dísz egyenruha igazítása, a csizma kivikszolása következett, hiszen elegánsan, énekszóval, díszmenetben vonultak végig Magyardécsén a debreceni huszárok. Istentiszteletre voltak hivatalosak. Fekete János a magyardécsei református lelkész nem először köszöntötte a falu templomában őket.
2009-ben már jártak itt, akkor a templomkertben lévő első világháborús emlékmű felújításához adtak támogatást.
Az istentisztelet végén Csontos János huszárhagyományőrző, százados kapott szót, aki megköszönte a magyardécsei lakosságnak  a szívélyes vendéglátást. Emléklapot adott át Dr. Vargha Noéminek a csapat állatorvosának, és Szentgyörgyi Zsoltnak. Bodnár Dániel – aki a túra egyik  támogatója - meglepetés ajándékot kapott. Fekete János lelkész úr köszönő oklevélben részesült, ő pedig minden huszárnak igével ellátott emléklapot nyújtott át.  A Himnusz eléneklése után a templom előtt együtt fújták a Kossuth nótát és első világháborús énekeket. Kettes sorban dalolva tértek vissza a táborhelyre, ahol már a kész ebéd várta őket.  A gulyás elfogyasztása után megköszönték a Martonos házaspár és barátaik kedves vendéglátását.
A falu román nemzetiségű alpolgármestere is köszönetét fejezte ki a huszárok látogatásáért és arra kérte őket, hogy jöjjenek  máskor is. Ebéd után Bodnár Dániel csikós bemutatót tartott, melyet Juhász Imre strázsamester kommentált. 
Ezután felnyergelték lovaikat és a faluban kapott lovas vezetővel az élen elindultak a hegyeken át Szépkenyerűszentmártonba. E gyönyörű településen a száz éves, üresen álló parókiában szállásolta el őket Orbán Tibor és Kolumbán Annamária lelkészházaspár. A lovak a romos iskolaépület udvarán kaptak helyet. A szentmártoniak a harangozójukkal az élen elmentek friss szénát kaszálni az állatoknak, az asszonyok kemencében készítették a vacsorára valót. A lelkész úr elment, hogy „harangozzon”  - ez annyit tett, hogy beszólt minden házhoz, hogy nem soká jönnek a huszárok! Nyolc órára össze is gyűlt a nép és Juhász Imre alelnök úr és Csontos János elnök úr bemutatta az egyenruhát és a hozzátartozó felszerelést: kardot, tölténytáskát, stb. Szépkenyerűszentmárton a hegyek között egy völgyben fekszik, nincs lehetőség telefonálni,  ezért elég nehéz volt a lovasokkal tartani a kapcsolatot. De a Polgármesteri Hivatal előtt egy parányi helyen volt térerő és már azt üzenték, hogy látják a templomtornyot és ereszkednek le a szőlősben. Egy kislány lélekszakadva  futott s jelentette: Megjöttek!
Egy néni verssel  és virággal köszöntötte a huszárokat, vacsora után, a zenés presbiteri találkozón zengett a gyülekezeti ház a katonanótáktólA Gróf Tisza István Lovas emléktúra Beszterce-Naszód megyében az RMDSZ és a Bethlen Gábor Alap támogatásával  valósult meg.(Cs.G.)

2016. augusztus 14. szombat
Somkeréken ébredt a csapat és finom túrós puliszka reggeli után a falu gyönyörű fatornyos református templomát nézte meg .
A templomkertben lévő I. Világháborús emlékműnél fotózkodtak, majd a lelkész  úr mondta el a huszároknak a templom történetét.
Ezek után Csontos János  huszárhagyományőrző százados mutatta be név szerint a huszárokat a jelenlévő helyieknek. A lélek tápláléka után a lovakat szedték rendbe, felkészítve őket a hosszú és izgalmas útra.
Somkerék lakossága is búcsúztatta a debreceni huszárokat, akik a Beszterce-Bethlen-Dés-Kolozsvár rendkívül forgalmas közútján lovagoltak egy darabig. Aztán letértek egy földútra, mely már biztonságosabbnak tűnt.  Bethlen városába beérve a csapat kapott egy önkéntes autós felvezetőt, akivel sikeresen beértek  a városközpontba.
Finom ebédet készítettek számukra, azt elfogyasztva újra lóra ültek  és az autók között elindultak , hogy fellovagoljanak a hegyek ölelte Árpástóra. Ott már órák óta, a falu apraja-nagyja  várta a huszárokat. Csontos János  másfél  órán keresztül beszélt, elmondta az egyesület  történetét, a Gróf Tisza István emléktúra történelmi hátterét, a hortobágyi  ló – a nóniusz – hazánkba kerülésének meséjét. Mikor megérkeztek a huszárok  a nép velük együtt az első világháborús emlékmű elé gyűlt, ahol elénekelték a magyar Himnuszt.
Csontos János százados itt is felsorolta a huszárok nevét, foglalkozását. A gyerekek átadták virágaikat, átvonultak a falu Kultúrházába, ott szeretetvendégségben volt részük. Megköszönve a kedves vendéglátást, újra lóra kaptak és neki a kaptatónak. Magyardécse határában piros-fehér-zöld zászlóval díszített kocsi várta őket. A község főterén a tiszteletadás és bemutatkozás után a lovasok elindultak a falu egyik utcáján. Útközben egy magyardécsei  pedagógus házaspár pálinkával és kaláccsal kínálta őket. Vacsorára töltött káposztával várta Martonos Tamás és kedves családja, valamint barátaik a magyarokat.  Vacsora után a merészebb hölgy huszárok és a férfiak lovaikkal együtt hajtották álomra fejüket a szabad ég alatt. A Gróf Tisza István Lovas emléktúra Beszterce-Naszód megyében az RMDSZ és a Bethlen Gábor Alap támogatásával  valósult meg. (Cs.G.)