2024. Június 13. Csütörtök Antal, Anett napja van.
Kezdőlap Beköszönő Nagykunság Nagy-Sárrét Hajdúság - Hortobágy A hét képe Háromföldi videók Háromföldi Ki Kicsoda Emlékek, történetek, mesék... Kapcsolat Fotoalbum

Szállást keres a szent család
2023-12-23 12:33:19

Berekfürdőn, Karcagon és Püspökladányban is megelevenedtek a régi népszokások, melyben eljátszották Jézus születésének történetét.

Emlékek, történetek, mesék...

2019-11-21 08:30:47

6.nap Vasárnap, lassan megtelt a hotel, a tengerparton is alakul az élet. Nincs karibi hangulat, de a moderátorokon nem múlik. Délelőtt egy nagy séta a tengerparton. Itt ismét szembesültem azzal, hogy a hotel az egy más világ. A valóságos arcot azon túl találtam. A hotel egy álarc, ami mögé bújva egy szerény ember is „királykodhat” pár napig. Azért vannak kivételek. Egyre jobban összerázódik a kis csapatunk, hasfájásig nevetünk, persze engemet mint legfiatalabbat ugratnak, de csak is a jó értelemben. Ebéd után szieszta a szobában, majd séta a kertben, meg egy kis „erezd el a hajam” is belefért a parton a „habpartin”. 

Vacsora után még beültünk egy bárba, majd fáradságra hivatkozva, feljöttem a szobába. Egyből kinyíltak az álmos szemeim, mikor kaptam az üzeneteket, hogy szeretett kisvárosomban (Püspökladányban) gázrobbanás volt. A gyomrom is összeszorult, mi van az otthoniakkal. Az anyukámnak most cseréltek új ablakot, de a hangrobbanásra és az azt követő morajlásokra, tuti nem hangszigetelt az ablak. Viszont helyén maradt nem törtek ki az ablaküvegek. A következő nap a Tequila gyárba megyünk. Biztos izgi lesz az is. (Írta: Mészáros Imréné, Jutka)


2019-11-20 08:41:58

5. nap  A legjobban várt napom is elérkezett. Már korán reggel a parton vártam a napfelkeltét. Egy Chicagóból érkezett családdal, szerencsére a férfi beszélt kicsit németül. Náluk mondták egy méteres hó van. Reggelizni siettem, közben egy ormányos medvecsaládot etettek, amit sikerült lefilmeznem. Már sokszor megcsodáltam a parkban dolgozó macsétás embereket, de most meg is örökítettem. Nagyon sok sövényt vágok, de én géppel, van mit tanulni tőlük. Reggeli után fél 9 kor indultunk a Xcaret ökológiai és archeológiai parkba. Ezt talán a Nyíregyháza-Sóstón lévő parkhoz hasonlítanám.

Van nagyon sok papagáj, jaguár-sziget, majmom sziget, többféle teknős, icike-picikétől a legnagyobbakig.
Delfinek, amikkel előre foglalt időpontban lehet úszni. Erre vágytam a legjobban. Nem csalódtam, nem tudom szavakba foglalni azt az érzést, mikor két delfin kiemelt a vízből. Viszont itt csak képeket készítenek, nincs videó, nem vagyok kicsinyes, de iszonyat drágán.

Van egy krokodil, cápák, lamantinok (tengeri tehenek), de sajnos a cápák nem nagyok! Van pár rája és kisebb cápa, amik együtt élnek. A cápákhoz egyszerre, előre megbeszélve ugrott be a két ott dolgozó, mindegyik megfogott egy-egy cápát és egymásnak háttal. Kaptak halat, meg valamilyen kocka formájú "tápot". Amikor megkapta a kaját, akkor csapott a szájával, hogy aki a parton állt, mindenki megugrott! Pedig csak 1 m-es cápa volt.

A parton ebédeltünk egy étteremben, ez is benne volt a belépő árában. A strand csodálatos, ott vannak a delfinek is lekerített részben. Kis szusszanás után elmentem a barlangúszásra. Majdnem 2 km es kanyargó barlangrendszerben, közben 5 pihenő megállókkal tarkított csordogálás volt,mert úszásnak nem lehet nevezni. Annyi látnivaló és annyi ember, hogy haladni is alig lehetett. Tényleg heringnek éreztem magamat. Onnan, vagyis a park végéből 4 óra körül indultam mivel 5 –kor kezdődött a maya kultúrműsor.  Lehet nem hiszitek,de végig azt hallottam a dobszó alatt Maya magyar, magyar. Fél órás műsor volt, de sietni kellett mert a lovasbemutató 6-kor kezdődött ez is nagyon érdekes volt. A lasszóval való lovas tánc tetszett a legjobban. Hazai vizeken ezt nálunk karikással művelik. Az esti show pedig este 19-kor kezdődött és még jó helyet is kellett keresni. 6000 ember ült a lelátón, fantasztikus érzés az” ollézást” átélni.

A show kb. 2 óra 45 perces: az első részben maja harcosok előadnak labdajátékot és tüzes labdajátékot! Illetve előadjákegy órában a történelmüket: a spanyolok bevonulásával együtt, ...rettenetesen érdekes-mindenki szó szerint: SZÁJTÁTVA figyelte!
A labdajátékról annyit, hogy tök magasan vannak a körök, amibe bele kell lőni a labdát, de kézzel nem lehet hozzáérni CSAK csípővel!!! A mi előadásunkonnégy gól is volt! Azt mondták, nem mindig sikerül gólt lőni! A tűzgolyóval játszott jégkorong meg elmondhatatlan milyen profik a játékosok. Ez volt a két ősi labdajáték bemutató.

A második rész elég spanyolos, zenés, táncos. Nekem az is nagyon tetszett, főleg a ruhák, a fénytechnika, a percre pontosan megkoreografált műsor, azok valami fantasztikusak voltak! Késő este értünk vissza a hotelba. Most mikor írom a sorokat, még mindig lázban vagyok, ma lazulás lesz. Remélem marad a jó idő és az előző nap fáradalmait is kipihenem. (Írta: Mészáros Imréné, Jutka)


2019-11-18 12:06:19

4. nap  Valóban és átvitt értelemben is ma már hiszem, hogy itt vagyok. 3 napig csak sodródtam az eseményekkel. Ma már élem is. Ma volt az első nap, hogy esernyő nélkül tudtam elhagyni a szállodai szobát. A reggelit a verőfényes napsütés aranyozta be.

A délelőttömet a tengerparton töltöttem. Igazán most volt az „én időm”. Céltalanul bolyongtam, szívtam magamba a víz és a homok jótékony hatását. A parti vendéglátó helyeken csak lézengtek az emberek. A magyar csoporttársaim is ki erre, ki arra pihengettek. Mindenki élvezte a szívet-lelket melengető napsugarakat.

Azért belefért a délelőttbe egy kb 1,5 órás környék felfedező séta is a vízben gázolva. A négy napos eső sajnos rengeteg algát kimosott a partra. A szálloda plázsa mivel minden nap géppel feltakarítják nem árulkodik, hogy probléma lenne. Ott viszont ahol nem takarítják, félméteres algakupacok vannak. Ezt mind kézi erővel, lapáttal talicskával, takarítják el. Fura a 21. században. A sétából visszatérve, egy mosolygós lánnyal elegyedtünk beszélgetésbe. Masszázst reklámozott. Mivel csak spanyolul és angolul beszélt, így aktivitiztünk megint. A lényeg megegyeztünk, hogy délután 4-re értünk jön és hárman elmegyünk kipróbáljuk. Mélyszöveti masszázst választottunk. Azt se tudtuk mi az, de gondoltuk biztos jó. Délben senki se volt éhes, de azért korgó gyomorral csak ne menjünk masszázsra, leültünk egy étterembe. Térültünk fordultunk, állítom többet ettünk, mint mikor éhesek vagyunk.

Fél négy körül megint jött a menetrendszerinti eső, kicsi, intenzív, de arra jó volt, hogy ne fájjon a szívünk, hogy zárthelyiségbe megyünk. A lányok már vártak minket. Alacsony, törékeny, mexikói lányok. 50 perc, lágy andalító zene, a tenger susogása, megnyugtatott minket. Viszont azok a csepp kezek, néha könnyeket fakasztottak a szemünkbe. Nem mai gyerekek vagyunk, de nem sokszor éltünk át ilyen kínokat. Felfrissülve sajgó testtel köszöntünk el egymástól. A tudat, hogy holnap jobb lesz, erőt adott nekünk. Most mikor írom a sorokat, már érezhetően jobb. Na és itt a reklám helye, nem azért ajánlom, hogy más is szenvedjen, hanem azért mert annyi ügyes kezű masszőr van, próbáljátok ki ti is a mélyszöveti masszázst. Kinek ajánlatos ezt kipróbálni? íme: A fokozottan terhelt, kifejezetten stresszes élethelyzetek bizony tartósan károsíthatják az izmokat, szöveteket. Ennek kialakulását viszont célszerű megelőzni. A mélyszövet masszázs központjában a feszült izmok oldása, ellazítása áll, célja az izom és kötőszövet mélyebb masszírozása. A krónikus izomfeszülés vagy sérülés következtében többnyire letapadt szövetek maradnak hátra, amelyek akadályozhatják a rendes vérkeringést, és fájdalmat, korlátozott mozgást, gyulladást okozhatnak. A speciális masszázsfogások mélyen átdolgozzák az izmokat elősegítve a gyors regenerációt és a salakanyagok távozását a szövetekből. Fontos sok vizet inni a masszázs után, mert ezzel is segíted a felszabadult toxinoktól megszabadítani a szervezeted, s ezzel a masszázs utáni fájdalomérzetet is enyhítheted. A kezelés után nem ajánlott nagyobb fizikai igénybevétel. Ma megint újabb törölköző csoda várt.

Imádom amiért ilyen kreatívak. Este mexikói vacsora estre mentünk. Mindenki a saját íz világához illő ételt kóstolt meg. Hamar visszatértünk a szobába, mert holnap lesz a leghosszabb program, későn érkezünk, de annál több élménnyel. Előzetesként annyit, várnak a delfinek, én meg várom milyen lesz velük úszni. (Írta: Mészáros Imréné, Jutka)


2019-11-17 19:37:00

3. nap  A tegnapi beszámolómban írtam, nagyon gyorsan átálltam az itteni időszámításra. Itt mindig 6 órával kevesebb van, vagy úgy is mondhatom otthonról kell hat óra, hogy ideérjen a nap. Hamar elaludtam az este, azért is mert tudtam korán kell kelni reggel. Az éjszakai vihar hangjai: villám, mennydörgés, hangrobbanások, megtették gyógyító hatásaikat. Álmomból felriadva ránéztem az órára amin 7 óra 5 perc volt. Azonnal kipattantam az ágyból, bevillant 8-kor indulunk és reggelizni is kell előtte. Gyors mosdás, öltözés, kapkodva pakoltam, esőkabát, váltó ruha, a telefont is levettem a töltőről. Akkor tudatosult bennem az óra a kezemen a magyar időt mutatja, a telón láttam, hogy 1 óra 15 van. Mosolyogtam magamban ennyit az átállásról, éjszaka van, megpróbáltam visszaaludni, ami nagyon nehezen ment. Gondoltam szívok egy cigit és iszok egy kavarós kávét az mindig segít. Egy órát mérgelődtem magamban, mikor kiderült valaki megint bezárta a széfbe a cigimet, mert megint ott volt a „no para” papír. Úgy járnak a szobámba, mint más a jó kútra. Még jó, hogy van „B” terv is, van ICOS elektromos cigim is, de bosszantóan hatott rám. Gyors reggeli után, találkoztunk az idegenvezetővel Zsuzsával. Ő 21 éve él kint és 10-en elindultunk Tulumba egy kisbusszal. Sok-sok információ elhangzott a buszban pl: A Maják időszámítás előtt 3113 augusztus 13 tól számítják a napokat, nekünk azaz a „nulladik nap” az Krisztus születése. Vagy megismertük a Maja matematika logikáját, írásjeleit. Akkora információ áradatot kaptunk, hogy napokig lógunk majd a neten, hogy utána olvassunk. Tulum egy település és egyben egy maja romváros Mexikó területén. Cancúntól 130 kilométerre délre. Minden más maja várostól eltérően Tulum közvetlenül a Karib- tengerparton épült. Nagyot sétáltunk a romok között, közben úgy éreztük az égiek is velünk vannak. Tornyosultak a felhők, de megúsztuk eső nélkül.

Mindenki elkészítette a saját fotóját és indultunk a második maja településre Cobába. Az egész maja világ egyik legnagyobb városa volt, mígnem nagy riválisa, Chichén Itzá át nem vette a vezető szerepet. Cobá egy esőerdő közepén található. 95% os páratartalom és 25 fok volt. Mintegy 70 km²-es területén több épületcsoport helyezkedik el, amelyeket „sacbék” (apró mészkőből épült út) kötnek össze egymással. 5-en biciklivel, 5-en biciklis riskával indultunk el. A három legfontosabb épületcsoport a Cobá, a Nohoch Mul és a Festmények Csoportja. A Cobá csoport a bejárathoz közel, található, legjellegzetesebb épülete egy 25 méter magas, a klasszikus korban épült piramistemplom, de találhatók itt paloták és lakóépületek is az egész maja világ egyik legmagasabb épülete, a 42 méteres Nohoch Mul piramis, amelynek tetejéről (ahova a turisták is felmászhatnak) az egész környék belátható.

A piramisig bicikliztünk, majd a bátrabbak meghódították a csúcsot. Elmondhatatlan érzés fogott el minket, talán a végtelen szabadság érzése járt át. Sokat hallottuk már azt, hogy a csúcsra fel lehet jutni, de vissza is kell térni.

A csúcson készült képek alatt el kezdett esni az eső. Kúszva, mászva, hol fenéken csúszva, de mindenki vissza ért. Újra biciklire pattantunk, de akkor már szakadt az eső, azért a fontos látnivalóknál megálltunk. Fél úton visszafelé, defektet kaptam. Az utolsó kilométereket a rázós úton végigszenvedtem. Gyors ebéd és irány a barlang. Nagyon vártam, hisz előre mondták mese szép lesz. Nekem kissé csalódás, mert többet vártam. Ragyogó tiszta, jéghideg víz, a látvány is elment, de a mi aggteleki barlangunk százszor szebb.

A haza vezető úton kitartóan szakadt a trópusi eső, este fél 7 re értünk vissza a szállásra. Elegáns vacsora, majd mindenki ágyba zuhant. Holnap a hotelban pihenünk. (Írta Mészáros Imréné, Jutka)


2019-11-18 12:04:54

2. nap: Ott fejeztem be, hogy éjfél után ágyba zuhantam. Nem tudom álmodtam-e, de az ágy kidobott reggel 6 kor. Hoppá, nekem hamar sikerült az átállás. Más küzd a hat óra eltolódással. Itt még sötét volt, mikor otthon már a déli harangszó hallatszik. Mivel a laptopomon nem működött a wifi kód, úgy döntöttem felsétálok a recepcióra. Nagy bátorság volt, mondhatom. Már lassan kelt fel a nap, de a borongós idő miatt inkább bátortalanul lépkedtem. Próbáltam megfigyelni hol kanyargott tegnap a kis golf autó. Már az első útelágazásnál bizonytalan voltam. Hallgattam a szőke női logikára. Minden zajra összeszorult a gyomrom. Nem csak én a mosómedvék is felébredtek. Barátságosak, de jobb őket távolról szeretni. A recepción, kézzel-ábbal magyaráztam mi a gond. Ebben már profi vagyok. Kiderült rossz kódot adtak, akkor csak nem én vagyok a buta. Visszasétáltam a szobámhoz, hisz túl korán volt még a reggelihez. Útközben láttam egy mosómedve családot, őzikét és pávát is.

Sajnos a pávák ki voltak kötve, mint otthon régen a kotlós tyúkok. Lesétáltam az Óceánhoz is, gondoltam megnézem a napfelkeltét. Hófehér homok, rendezett tiszta part, a végtelen víz susogása. Kicsit elérzékenyültem. Megköszöntem a jó Istennek, hogy megláthattam a Föld szebbik oldalát is.

A szobám egy mini esőerdőre néz, a fákon kolibrik fütyörésznek. Ha tudnék, hangos könyvet írnék, hogy ti is hallhassátok a gyönyörű éneküket. Reggeli után az idegenvezetővel találkoztunk. Vacsora asztalt foglaltunk, minden nap más és más nemzet ételeit kóstolunk meg. A foglalásnál egy németül beszélő srác volt. Jó érzés volt mikor megszólaltam németül és fordítottam mit mikor és hol fogunk enni. Közben előkerült a idegenvezető is, aki próbált egy golf autót keresni, de nem járt sikerrel. Így körbejártuk a központot, azután mindenki egyénileg nyakába vette a hotel kertjét. Egész nap bolyongtunk, ki erre ki arra, de mindig összefutottunk. Örömünket megkoronázva, mindig ittunk valamit. Rostost, kávét, kólát, sört, bort, B52-őt. Ki mit kért azt ivott. Nagy volt a kísértés, igen én is ittam B52-őt(”kávélikör, ír krém wisky és brendy keveréke”). Most nem vezetek, most engedtem, legyen úgy, ahogy nem szokott lenni. Ebéd előtt visszajöttem a szobába. Ragyogó tisztaság, egy törölközőből hajtogatott elefánt mosolygott az ágyamon.Tegnap hattyú volt hajtogatva. Tudtam a széfet nem zártam be, csak a cigimet pakoltam bele, semmi mást. Nagy meglepetésemre zárva volt, az általam használt kód pedig nem működött. Láttam egy lapon rá volt írva „no para” körülbelül ennyit értettem. Gyors google fordító és már tudtam is kit kell keresni, csak azt nem hogy hol. Végül megoldottuk a takarítónő segített. Jót nevetett, hogy a cigi a legfontosabb számomra. Kért és kapott is két dobozzal, mondaná Szonja barátnőm, ezzel is védi az egészségem. Délután kisütött a nap, irány a part. Kevesen voltak lent, csodálkoztam is, de gondoltam szieszta idő van. Már reggel felfedeztem a hintás bárt. Itt nem székek vannak, hanem hintán ülve kortyolhattam a rostos levemet.

Közben a felhők nagyon gyorsan tornyosultak. Mire végeztem a hintázással, akkora trópusi eső jött, hogy én ilyet gyerekkoromban láttam. Kedvemet nem elvesztve gondoltam akkor eszek egy kis levest. Láttam mexikói csirkelevest, gondoltam ezt megkóstolom. Ízre, állagra nagyon hasonlított a magyar húslevesre, de képzeljétek rizsa volt belefőzve. Egyből az anyukám jutott az eszembe, hol van az anyukám csiga tésztája. Miközben filozofáltam, láttam a medence parton a szakadó esőben akkora bulit csaptak a fiatalok, szerintem eső űző tánc volt, mert amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan elmúlt az eső. Ma egész nap hol esett, hol megállt az égi áldás. Az esernyő az nélkülözhetetlen kellék. Vacsora után közösen mentünk a színházba. Ott derült ki, hogy gyerek diszkó a ma esti program.

Az esti előadás 10-kor kezdődik. Tényleg az volt, fiatal korom zenéjére sem a gyerekek, sem a felnőttek nem táncoltak. Mivel csak az eső zuhogott, mi meg fáradtak voltunk, ezért úgy döntöttünk, lefekszünk, mert holnap hosszú nap lesz, már reggel 8-kor indulunk. Tulumba és Cobába a híres. maják hajdani városába, egy kis piramismászással kombinálva. A napot egy cenote(barlang) cseppkövei közötti úszással koronázzuk meg. Este, folytatom, remélem marad annyi erőm, hogy leírjam mi volt csütörtökön. (írta: Meszáros Imréné, Jutka)


2019-11-14 14:45:50

Első nap. A beszámolót, kicsit visszatekintve kezdem. 2019. november 12-én hajnal 1 kor megérkezett a Skorpions Trans busza Püspökladányba, hogy elvigyen Budapestre. Székelyudvarhelyről indul minden nap, köszönet és hála nekik, hogy felvettek, fél 4 re Vecsésen voltam a benzinkútnál. Nincsenek véletlenek, pont egy Taxi tankolt, aki elvitt a repülőtérre, még a buszra se kellett várni. A becsekkolás kb. egy óra volt. Úgy éreztem most mindenki Párizsba akar utazni. 

  

2,5 óra volt az út. Ettem, aludtam, megint ettem megint aludtam. Jól kezdődik, 69 kilóval indultam, kíváncsi vagyok mi lesz ebből. Párizsban a központi reptéren valami gigantikus viszonyokat képzeljetek. Az E terminálból mire átjutottam az M terminálba, vagy egy órát kavarogtam. Gyalog, busszal, lifttel, éppen a kisvasútra nem szálltam fel. Volt 3 és fél órám, nem izgultam, tudtam meglelem. A cigi zóna a terminál két végén volt, két cigi között 800 métert sétáltam, oda-vissza. Hamar eltelt az idő. Délben indult a gép, de mire 300 ember elfoglalta a helyét az óriásmadáron, máris 20 perc késést szedtünk össze. Egy Boing 777 es repülő hatalmas a kis Lufthansához képest. 10 en ültünk egy sorban, három-három a szélen, középen a folyosón négyen ültek.

Az ablakhoz közel kaptam helyet, de két gringó kézzel lábbal magyarázták, hogy ők egymás mellett akarnak ülni. Persze én kiültem a folyosó szélére, legalább hamarabb felállhattam. A 12 órás út hamar eltelt, a felszállást egyenes adásban közvetítették a monitoron keresztül. Mindenkinek volt saját készüléke. Filmet nézhettünk, játszhattunk vagy térképen követhettük éppen hol tartunk az óceán felett. Az ebéd után hamar bealudtam, csak arra ébredtem, hogy a Bermuda háromszögben vagyunk és mindenki kapcsolja be a biztonsági övet. Egy rövid uzsonna és készültünk is a leszálláshoz. Még világos volt, bár az eső az kitartóan zuhogott a leszálláskor. A következő megpróbáltatás az országba való bejutás volt. Egyszerre érkezett 3 gép így kb 1000 ember sorban állt a vámnál a pecsétért, ami igazolja, hogy jogosan tartózkodom az országban. Az idegenvezető várt minket a kijáratnál, egy kis busszal kb.40 km-t utaztunk a hotelig. A németek már hozzá szoktattak, hogy minden lassan működik, de ezek a potyalínók 2x is túl tesznek rajtuk. Mosolyognak a recepción, mi már a fáradságtól állni is alig tudtunk. Végre kifizettük ami kell és hajnal 3 kor, itteni idő szerint este 9-kor vacsorázni indultunk. A hotelszobát 11 kor foglaltuk el, mert a papírokra wifi kódra várni kellett.

               

A Hotelban golf autókkal szállítják az embereket, csomagokat. Nagyon izgi volt, mosómedve, őzike, mind szabadon, igaz esett az eső, de sötétben is felfoghatatlan gyönyörű a kert. Éjfél után, vagyis hazai idő szerint reggel hatkor már ágyban is voltunk. A szobában egy cuki béka került, míg az erkélyajtót nyitva hagytam. Ez tanulság az ajtót mindig zárjuk be. Nekem már nem volt lelkierőm írni, de itt vagyok. Csoda! Még mindig nem hiszem el. (Írta Mészáros Imréné, Jutka)


2019-11-17 18:44:57

... egy ideje posztolgatom, hogy eladó Apukám hobbikertje, de mivel nem volt olyan nagy az érdeklődés, gondoltam írok róla egy pár sort… hátha így ráérez valaki az ízére… Előrebocsájtom, hogy a földet szeretni kell és a vele való munkát is… ez talán lehetne mottó is, de azt is mondják, hogy a hosszú élet titka a kertészkedés… no meg a galambleves… remélem, hogy mindkettőnek van alapja… Mióta az eszemet tudom van hobbikertünk, Püspökladányban a Kanális (hivatalosan Orsolya partján)… talán a hetvenes években mérték ki a Fatelítőn dolgozóknak és az azóta eltelt évek alatt már csak egy eredeti tulajdonos van: Édesapám… na ezen szeretnénk változtatni, magyarul eladni a kertet… azon egyszerű okból, hogy Ő ne dolgozzon annyit… Merthogy azt el se tudná képzelni, hogy műveletlenül, parlagon hagyva, gyomosan legyen a kert… hát milyen dolog lenne az, inkább minden évben kora tavasztól késő őszig sok munka árán rendben, szépen, gondozza… ami már nem jár azzal az élvezeti értékkel, mint régen… Mert bár a földet szeretni kell és a vele való munkát is… azért azt senki se gondolja, hogy minden megterem magától… ahhoz, hogy adjon a kert, ahhoz az embernek is adni kell… a keze munkáját, a verejtékét, az idejét, a tapasztalatát, a szeretetét… És Apukám adta, hosszú éveken át, úgyhogy pontosan eljött annak az ideje, hogy más is megismerkedjen a föld szeretetével… magyarul vevőt keres egy hobbikert Püspökladányban a Kanális (hivatalosan Orsolya partján)… Az én kapcsolatom a kerttel egy picikét hullámzóbb és ha jobban belegondolok, mint egy házi kedvenc volt jelen a családunkban születésemtől fogva… Kisgyerekként annyit jelentett számomra, hogy míg szüleim tettek-vettek, addig én a tesómmal a Kanális partján játszottam, kóboroltam, kacsáztam vagy éppen pipacsot és szarkalábat szedtem csokorba… Ahogy nagyobbacska lettem vége lett ennek a felhőtlen időszaknak és jöttek a munkás évek, kora tavasztól késő őszig… ahol is minden munkafázisból ki kellett venni a részemet, a veteményezéstől a felásásig… Eleinte még „Amerikába” dugtam a fokhagymát és a petrezselyem egyelés számomra teljes megsemmisítést jelentett de aztán csak belerázódtam a dolgokba és Apu mindig tudta, hogy mivel ösztönözzön… pl. ásásnál csokit rakott a sor végére, hogy hamarabb végezzek… Azt, hogy milyen nagy kincs is a hobbikert, csak felnőttként értettem meg igazán, mikor elkerültem a háztól és ha hazamentem legyen az helyben, vagy már más településen élve, mindig adott a kert … egy kis ezt-azt, egy kis hazait… ami, lehet, hogy nem volt olyan szép, mint a szupermarketek zöldséges pultján lévő áru, de ellenben benne volt Édesapám keze munkája, verejtéke, tapasztalata, szeretete… Nem volt olyan alkalom, hogy üres kézzel jöttem volna el otthonról és mindig volt ok, hogy kinézzünk a hobbikertbe… Mikor kicsi volt a gyermekem akkor lementünk a Kanális partjára játszani, kóborolni , kacsázni vagy éppen pipacsot és szarkalábat szedni csokorba… Hagyománnyá vált, hogy kihúzok egy gyomot látogatásaim alkalmával, amivel jelképesen hozzájárulok a hobbikertben való gazdálkodáshoz… Szép emlékek: család, munka, együttlét, szokások, gyerekkor, finomságok, szeretet … egy szóval: hobbikert, ami eladó … amit egy ideje posztolgatok, de mivel nem volt olyan nagy az érdeklődés, gondoltam írok róla egy pár sort… hátha így ráérez valaki az ízére… Megosztásokat továbbra is köszönve mottóm: „A földet szeretni kell!” (Írta: Zagyva Ági)


2019-11-09 09:00:55


2019-11-06 10:09:10

A szikrázó napsütésben szívemet marcangolja a fájdalom… Az évek jönnek, mennek és ki emlékszik már rá, hogy milyen volt négy évvel ezelőtt az ősz, vagy éppen 1992-ben… De vannak olyan események, amik örökre emlékezetessé tesznek egy időszakot, egy időpontot… Sokszor felemlegetek egy őszt, főleg akkor, mikor ilyen szép már-már természetellenesen meleg van… Ez az ősz néhány évvel középiskolás éveim befejezését követően volt és ha talán nem is ennyire volt meleg, de meleg volt… Ami miatt nem törlődik ki az emlékezetemből az bizonyára az, hogy egy olyan dologhoz kötődik, ami fájó a mai napig… Egy középiskolás osztálytársam temetése volt ezen az őszön, aki ereje teljében fiatalon hagyott itt minket… Így visszatekintve olyan gyorsan történt minden és talán így utólag időben nem is tudom pontosan elhelyezni ezt az őszt… de az érzés, a gyász, az értetlenség, a kérdés... a mai napig ott motoszkál a fejemben… Sok év telt el azóta, sok minden történt... találkozók, beszélgetések, mások elvesztése… De mikor ilyen szép az ősz és már-már természetellenesen meleg van, mindig visszagondolok arra a sok-sok évvel ezelőtti őszre és a szikrázó napsütésben szívemet marcangolja a fájdalom…(Írta Zagyva Ági)


2019-11-02 09:24:07


Oldal :123456789101112131415


A J Á N L Ó



egiangyalunkmeheszet



www.facebook.com/fenyvespanninyaralo



Kézműves tollak a Tiszából a Tiszáért

Tiszából gyűjtött kupakokból és uszadékfából készít tollakat az abádszalóki Telekes Attila, aki minden eladott darab után támogtja a Tisza megtisztítását.

Web: www.tasysdesign.hu/tollak/

YouTube: youtube.com/@madeintisza-to

Facebook: www.facebook.com/attila.telekes



ww.facebook.com/Doridadesign

www.meska.hu/shop/DoridaDesign


www.facebook.com/mazacskakeramia


www.facebook.com/palettamuhely


www.facebook.com/Illatviaszgyertya

nalashop.hu


FUSZEKLI 

www.facebook.com/Fuszekli 


Dorinette Műhelye

www.facebook.com/Dorine


talita.hu