2018. Június 22. Péntek Paulina napja van.
Kezdőlap Beköszönő Nagykunság Nagy-Sárrét Hajdúság - Hortobágy Csaba Hírek Szép Tv Zagyva Ági blogja A Farkas család blogjaMagyarországLányoknak-LegényeknekAnyáknak-ApáknakKönyv-, film- és lemezajánló Háromföldi Ki Kicsoda Asszonyok írják Fotoalbum

Szülőnek lenni
2018-06-13 19:37:23

...Nehezebb az apaság mint hittem, s nehezebb jobb emberré válni mint gondoltam volna. De a kényelmetlen út annyi varázslatot rejt, hogy arról itt hiába írnék...

Lányoknak-Legényeknek

2014-08-23 10:12:29

sarandi13_500x443.jpgEgy felhívásra lettem figyelmes az interneten, melyben egy fiatal hölgy a Kecskeméten működő Mercedes gyárhoz szerette volna eljuttatni a kérését. Itt az alkalom, kedves Szilvia! El fogjuk juttatni a kérésedet, de előbb mutatkozz be a kedves olvasóknak! Mesélj a szüleidről és az egész családodról, akik a mai napig melletted állnak!
- 1983. december 5-én születtem Püspökladányban. Egy hétfői nap volt. Szoktam is anyukámmal viccelni, hogy biztosan felsóhajtott születésem után és kijelentette: „Na, ez a hét is jól kezdődik!” Vagy: „Jól időzített a Mikulás”. Egészséges gyermekként születtem. Semmi probléma nem volt, szépen fejlődtem. Egyéves koromban, mint az átlag egyévesek, sétáltam, ha fogták a kezem, vagy ha megkapaszkodhattam valamiben. Egészen addig, míg a Berettyóújfalui – akkor még – Területi Kórház gyermekfertőző osztályára nem kerültem különböző fertőzéses megbetegedésekkel. Onnan már úgy engedtek haza, hogy mászni sem tudtam. Anyukám elmondása szerint az volt az első jel, hogy mikor öltöztetett és felállított volna, hogy a nadrágom felhúzza, egyszerűen összerogytam. A kórház semmiféle magyarázatot nem adott, felelősséget nem vállalva leírták egyszerű izomgyengeségnek. Majd később VELESZÜLETETT izomatróphiának... Szüleim megkapták a kötelező és szívet szorongató tájékoztatást, miszerint az izmok pusztulása miatt maximum 14-16 évet élhetek. Feltehetően nem lesz képes a szervezetem tovább küzdeni. Nos, mosolyogva jelentem, hogy ha a jó Isten is úgy akarja, akkor idén 31 éves leszek!

Sárándi Szilvia:
Csak egy keringő
A tücskök hegedűjére táncolnak az augusztusi égbolt csillagai.
A dallamot kilométerekre is tisztán hallani.
Mindent magával ragad a gyertyafény-keringő.
A gyümölcsfákat is táncra kérte a langyos, esti szellő.
Ha tehetném, keringőznék a világgal.
Lelkem máris messze szárnyal.
Szépen, lassan, lépésről-lépésre...
Könnyem törlöm, míg felnézek a nagy égre:
- Istenem, csak egyszer! Miért is ne lehetne?!

- Kisgyerekkorom nagy részét a gyógytornára járás töltötte ki. Heti kétszer keltünk hajnalban, hogy korán Debrecenben lehessünk, majd valamikor délutánra hazaérjünk, miután a több órás, fárasztó gyógytornán részt vettem. Talán mondanom sem kell, hogy nagyon megviselt ez a hercehurca. Aztán eljutottam arra a szintre, amikor már láthatóan többet ártott, mint használt ez a bejárás. Abbahagytuk. Ötévesen mentem először óvodába. Oda még anyukám a kerékpár csomagtartóján hordott. Kerekesszékbe kevéssel az iskolakezdés előtt kerültem. Akkor már szükséges volt, nem lehetett halogatni. Miután a pszichológiai vizsgálat bizonyította, hogy egy kevéssel még fejlettebb is vagyok pszichésen, mint az átlag hatévesek, elkezdhettem az iskolát. Itt helyben. Mindig szeretettel emlékszem vissza az iskolai évekre. Szerettek a tanárok, a gyerekek egyaránt. Mindenből megpróbáltam lehetőségeimhez mérten kivenni a részem. Az osztálybulikon ugyanúgy ott voltam, mint a vetélkedőkön, versenyeken, szakkörökön. Nem vártam el soha, hogy kivételezzenek velem, csak azért, mert más vagyok. Keményen tanultam, mert meg akartam mutatni, hogy nem vagyok butább, nem vagyok kevesebb, mint mások. Meglett az eredménye. Általában 4,5-es átlaggal zártam minden évet. Hittem benne, hogy hasznát veszem a tudásomnak. Nem úgy alakult, ahogyan azt terveztem, de erről majd később. Megpróbálom röviden összefoglalni, hogy mit jelent a családom nekem. A szüleimmel élek. Az ő támogatásuk nélkül semmire, még ennyire sem jutottam volna az életben, mint eddig. Soha nem voltunk egy tehetős család, de mégis mindig megvolt mindenünk, amire szükségünk volt. Apukám leszázalékolásáig a helyi sertéstelepen dolgozott állatgondozóként. Anyukám háztartásbeli volt, illetve engem ápol itthon. Nem tudnám nélküle elképzelni az életem... Öcsém tavaly decemberben találta meg a boldogságot, és költözött el itthonról. A mai napig mindenben számíthatok rá. Ő az én személyi sofőröm, kísérőm egy-egy koncertre, szerelőm, a legjobb testvér a világon. Csak egy szavamba kerül, és mindig úgy rendezi a dolgait, hogy segítségemre lehessen, ha szükségem van rá. Meg kell még említenem a húgomat, aki szintén sokat jelent számomra. Kölcsönösen próbálunk segíteni egymásnak. Ő abban, amiben éppen tud, legyen az akár a kedvenc vagy épp megkívánt süteményem elkészítése, vagy említhetném a frizurakészítést is, én pedig abban, amit a legszívesebben csinálok: a gyermekeire felügyelek. Keresztlányom, Orsika most lesz nyolc éves, kisöccse, Levente pedig idén lép a hatévesek világába. Ők az én legszebb elfoglaltságaim.
- Hol tanultál? Sikerült-e valamilyen szakmát elsajátítanod?
- Az általános iskola elvégzése után szerettem volna Budapestre menni egy bentlakásos intézménybe. Terveimben szerepelt a gimnázium elvégzése, majd a pszichológia szak. Sajnos, akkor anyukám úgy gondolta, hogy nem egyezik bele abba, hogy beköltözzem az intézménybe, így nem jutottam egyről a kettőre. Ma már sajnálom, hogy akkor nem voltam akaratosabb vagy legalább meggyőzőbb, mert akkor most lenne belőlem valaki. Lenne egy szakmám, ami egyben a hivatásom lenne, azt csinálhatnám, amire vágyom: segítenék másokon. Hivatalból... Pszichológusként...
- Mikor jöttél rá, hogy ugyan a sors nem volt kegyes hozzád az egészségedet illetően, de megáldott téged többféle tehetséggel is? Írsz, énekelsz és festesz!
- Valamikor a harmadik-negyedik osztály környékén kezdtem el „verseket” írni. Azok még csak rímelő sorok voltak, de mégis az első irományaim. Szerettem, ha fogalmazás volt a házi feladat. Mindig vonzott az írás, olvasás. Nem emlékszem, hogy kihagytam volna az iskolai nyolc évem alatt bármiféle irodalmi megmérettetést, legyen az mesemondó-, versmondó-, szép-olvasó verseny.
Éneklés, festés..., ezek is az iskolában indultak. Ének- és rajzszakkörre is jártam.
- Mióta írod le a gondolataidat? Mikor engedted a maguk szárnyaira a megszületett „gyermekeidet”?
- Azt szoktam mondani, hogy panaszkodj nekem, meghallgatlak, megpróbálok segíteni is, de cserébe ne kérdd, hogy én panaszkodjam neked! Nos, így indult a versírás is. Nem akartam panaszkodni, inkább kiírtam mindent magamból. A kamaszkor minden embernek elég nehéz időszak. Én sem voltam kivétel. Talán 14 éves koromban születtek az első „gyermekek”, akiket már picit a szárnyukra engedtem, és megmutattam barátnőknek, néha a családtagoknak is. Aztán rengeteget kidobtam. Ma már tudom, hogy nem lett volna szabad. Később már, felnőttként összegyűjtöttem egy kockás spirálfüzetbe. Emlékszem, járt kézről-kézre az ismerősök, barátok körében. Én pedig csak legyintettem, mikor azt jósolgatták, hogy lesz ebből még kötet is.
- Hány könyved jelent meg eddig?
- Az említett, megtépázott spirálfüzetből lett az Egy szó is elég című verses kötetem 2008-ban. Bernáth László, Tetétlen község akkori polgármestere figyelt fel a Nem vagy kevesebb c. versemre egy jótékonysági rendezvényen. Felajánlotta 100%-os segítségét, amit sok győzködés után elfogadtam. Második kötetem nyomdakészen várja a színrelépést...
- Tagja vagy-e valamelyik irodalmi vagy művészeti társaságnak?
-  Az Orosz T. Csaba által alapított Tar Sándor Irodalmi Kör tagja vagyok. Ezáltal szerveztük meg idén Debrecenben a KID-ed, ami Kortárs Irodalmi Délután volt. A „művészbarátok” gyűltek össze az Újkerti Könyvtárban, és családias hangulatban felolvastunk, énekeltünk. Reményeink szerint jövőre megismételhetjük.
- Vettél-e részt irodalmi pályázatokon, kaptál-e valamilyen elismerést az éneklés terén?
- Bevallom őszintén, nem igazán pályázok irodalmi körökben. Nem figyelem az aktuális kiírásokat, bár a barátok folyamatosan linkelik az újabb és újabb lehetőségeket. Valamiért nem szeretem a „versengést”. Az előadói tevékenységem az, amiben értem el eredményeket. Általában kisebb Ki mit tud?-okon, versenyeken indulok. Ilyen a TámaSztár, amit immáron második éve rendeztek meg idén. Ez egy kistérségi szociális intézmény „Megasztár”-ja, ahol tavaly saját vers előadásával, idén pedig Cserháti Zsuzsa Elfelejtett dalával nyertem meg az első díjat. Néhány éve az egyik kedvenc verses mesémmel, a Didergő királlyal lettem első... Nekem az a legnagyobb elismerés, ha látom, hogy elfogadnak és szeretnek az emberek. Szeretem látni egy-egy előadásom alatt a közönség szemében azt a csillogást, amit én váltok ki azzal, hogy ott vagyok, hogy értük vagyok ott, és nem feleslegesen fáradok, mert érezhető az emberek szeretete, ami mindig újult erővel tölt el. Nem csupán én adok, rengeteg jó dolgot kapok...
- Szilvikém, úgy tudom, hogy a festészet területén is tevékenykedsz. Milyen technikával készülnek a képeid? Volt-e kiállításod?
- A festészet nem más, mint hobbi. Önálló kiállításom még nem volt, nem is tervezem. Szociális intézmények kiállításán már szerepeltek, és fognak is szerepelni a képeim. Elsősorban a családtagoknak, a barátoknak festek, rajzolok. Természetes nyugtató ez. Ha képet készítek, ki tudom kapcsolni a gondolataimat. Temperát, vízfestéket használok leginkább, de karácsonyra szénkészletet kaptam, így egy ideje azzal is próbálkozom kisebb-nagyobb sikerrel. Szeretném még kipróbálni az akrilt vagy az olajat, de azt gondolom, gyakorlásnak drága mulatság lenne.Ha már a festésről beszélünk, megemlítem, hogy nálunk a karácsony, a húsvét nem múlhat el úgy, hogy nincs Szilvi által készített asztal- vagy ajtódísz. Valamit mindig ügyködnöm kell, mert csak így érzem jól magam. Tombolaajándékként is mindig saját készítésű dolgokat ajánlok fel. Picit minden tárgyban benne a lelkem parányi darabja, jut belőle mindenkinek.
- Lakóhelyeden, Biharnagybajomban milyen kulturális élet folyik? A város vezetése nyújt-e valamilyen támogatást hozzá?
- Községünk szinte minden nagyobb ünnepére felkérést kapok, legyen az vers vagy éneklés. Legközelebb a falunapon hallatom a hangom néhány dallal. Anyagi támogatást céljaim eléréséhez soha nem kértem a vezetőségtől.
- Milyen álmaid vannak még az elkövetkező években?
- Ha az álmok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket, és addig nem szabad meghalnunk, míg ezeket nem vittük véghez, akkor már értem, miért vagyok még itt. Küzdenem kell az álmaimért. Azt gondolom, nem egetverő dolgokra vágyom. Beérem apróbb álmocskákkal, mint legalább egy második kötet kiadása, ami már félig meg is van, csupán az anyagi része nem akar megadatni. Ő lesz a Pitypang üzenet, a második mérföldköve életemnek. Tervezek még verses-mesekönyvet és egy kisregényt is, amelyek alapjai már papíron várják a sorsukat.
Szeretnék dolgozni, hogy bemutathassam, hogy hasznos tagja vagyok a társadalomnak. Megmutatni, hogy képes vagyok megdolgozni a kenyeremért. Nyilván nem az építőiparra gondoltam, viszont adminisztratív, irodai munkák ellátására igenis képes lennék. Azt szeretném még, hogy mindig legyen erőm a jótékonykodáshoz. Tudjak segíteni másokon. És... jó lenne még megélni a keresztlányom esküvőjét... Azonban a legfontosabb, hogy megmaradhassak embernek az embertelenségben...
- Most pedig mondd el, hogy mit is szeretnél kérni a Mercedes gyár vezetőségétől! Úgy tudom, hogy nem is egészen csak magadra gondoltál, hanem hasonló sorsú társaid nevében szólna ez a kérés, amely reméljük, hogy nyitott fülekre talál.
- Ebben a történetben én egy parányi láncszem vagyok. Maga az ötlet nem tőlem származik. Néhány hónapja megismerkedtem egy csodálatos emberrel, aki számomra – és azt gondolom, sokunk számára – az önzetlenség két lábon járó megtestesülése. Ő nem más, mint Brandt Viktor, az Álomszállító. Soha senkiben nem láttam még annyi emberséget és elszántságot, mint benne. Annyit mindenképp tudni kell róla, hogy munkáját tekintve trolivezető Budapesten. Amikor otthagyja a volánt, akkor pedig a mozgáskorlátozott embereken segít. Rengeteg programot szervezett kerekesszékeseknek. Csak hogy néhányat megemlítsek: elvitte őket műjégpályára, voltak sárkányrepülőzni, gokartozni, de van, hogy csak gondol egyet, és néhány kerekesszékest elvisz a Margitszigetre a speciális hintára, vagy sétálni egyet, hogy kiragadja őket a falak fogságából. Ő az az ember, akinek legnagyobb vágya, hogy teljesítse a mi álmainkat. Szeretné, ha a lehető legtöbb embert - akinek nem adatott meg a járás öröme – eljuttathatna azokra a helyekre vagy programokra, ahová maguktól nem lennének képesek eljutni. Meggyőződése, hogy mindenkinek minden lehetséges, csak van, amihez segítség kell. Hála Istennek, egyre többen kezdik ezt általa megérteni, és már vannak segítői is, akik örömmel vállalják az álomszállítást. Ahhoz azonban, hogy könnyebben és hatékonyabban tudja végezni munkáját az Álomszállító, szükség lenne egy speciális emelővel ellátott kisbuszra. A kecskeméti Mercedes gyár készít ilyeneket. Viktor megkért, hogy írjak erről egy verset, és osszuk meg Facebook-on, talán célba talál. Örömmel tapasztaltuk, hogy sokan felkapták rá a fejüket, és próbálnak segíteni megosztásokkal. Bízunk benne, hogy az Álomszállító álma is valóra válik hamarosan. Nagyon boldog vagyok, hogy nem siklottál át a felhíváson, és szívből köszönöm a segítséged!
- A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánom, hogy ez a kiegyensúlyozott életszemléleted soha ne hagyjon el! Mutass példát a reménytelen embereknek! Kívánom, hogy minden álmod váljon valóra, legyen erőd, egészséged, hogy tudd megvalósítani mindazt, amire képes vagy. A Teremtő segítsen utadon!
- Nagyon szépen köszönöm! Végezetül szeretném megosztani legkedvesebb idézetem, ami egyben a mottóm is. Mécs László tollából származik: „Én tükre vagyok minden mosolyoknak, én azért élek, hogy visszamosolyogjak.” (Írta: Nagy L.Éva a teljes cikk: montazsmagazin.hu)

2014-08-15 10:03:02


2014-07-16 13:34:03

mkkbrginga3.JPGAz MKK (Műegyetemi Katolikus Közösség) nyári egyhetes biciklitúrája minden évben sok élménnyel gazdagítja résztvevőit, de 2013-ban úticélunk különösen is sokat ígérő és varázslatosan csengő volt: Erdély!
1. A „hely szellemén” kívül különlegessé és a korábbi túráinkhoz képest mássá tette utunkat, hogy:
    Átléptük biciklijeinkkel Magyarország határait, amire ugyan már négy alkalommal korábban is sor került (a történelmi határainkon belül maradva), de egy teljes túrán át végig külföldön eddig még csak egyszer, a Felvidéken jártunk (a másik három alkalommal csak rövid időre léptük át határainkat és kerestük fel pl. Kassát, Aradot, a Vendvidéket és Burgenlandot).
    Ilyen messzire Magyarországtól még sosem jutottunk el biciklivel: összesen 640 km-t tekertünk, a határainktól mindvégig távolodva, visszafelé a vonatút is 13 órán át tartott Gyergyószentmiklóstól Budapestig!
    Ilyen magas hegyeken még sosem keltünk át két keréken: az 1160 m magas Vértop-hágón (vért izzadtunk felfelé! J) a Bihar-hegységben és az 1287 m magas Bucsin-tetőn (a soha véget nem érő emelkedőivel) a Görgényi-havasokban!
    A fentiek ellenére ilyen kevés defektünk még sosem volt a biciklitúráink történetében, mindössze 1 db (!!) és az is a legvégén és nem is menet közben!
    Ilyen sokszor ágyban még sosem aludtunk biciklitúrán (általában polifómon szoktunk), amiért nagy köszönet szervezőinknek (bár polifómon is jól lehet aludni, ha az ember fáradt…)....
3. Ami a „hely szellemét” illeti, Erdély valóban különleges volt:
    Noha a korábban híresen elavult, „illatos” autóállomány már itt is szépen lecserélődött, mégis rengeteg lovas kocsival találkoztunk útközben, ami a patkók ütemes kopogásával és a természettel még összhangban tartó sebességével (akár csak a biciklin J) olyan igazán mesebeli hangulatot adott az önmagában is gyönyörű tájnak.
    A túránk során nemcsak a főúton kolompolva átkelő juhnyájakkal találkoztunk vagy a főutcákon békésen hazafelé tartó – és néha hajmeresztő helyzeteket is okozó – tehéncsordákkal, hanem szabadon legelő lovakkal is, legyen szó akár hegyi emelkedőkön a fák között bóklászó lovakról vagy a falu határában a patak felé bátran meginduló, ám az útjukat álló sátrainkat látván tanácstalanul megtorpanó ménestől, akik megfosztva így reggelijüktől, zavarukban a faágakat kezdték el rágcsálni.
    Kedves volt látni az egyik út mentén legelésző csorda pásztorát is, amint magyarul figyelmeztette teheneit, hogy „vigyázzatok, mert jönnek a biciklisek!”.
    Nagyváradot elhagyva pedig magamnak mondhattam volna – a kísérőautót aznap délelőtt vezetve –, hogy „vigyázzak, mert jönnek a kátyúk!”, ugyanis az E-jelű, nemzetközi főúton „szabályosan” szlalomoznom kellett a húsz méterenként hol itt, hol ott felmart úton. Az elején még bosszantó volt, de végül megszoktam (és egy kicsit meg is kedveltem) ezt a nem éppen veszélytelen játékot.
    Ettől a helytől nem messze, már mellékúton ugyan, de a településektől távol meghökkentő volt látni és aztán érezni, hogy az országút alattunk egyszer csak hirtelen macskakövessé vált – ki tudja milyen megfontolásból, vagy szükségből –, mindenesetre a biciklizést nem éppen kellemessé téve. De nem volt túl élvezetes pár km-rel arrébb az sem, hogy akadtak hosszabb szakaszok, illetve több település, ahol egyáltalán nem volt aszfaltozott műút, csak kavicsos vagy földút, és csak úgy szállt a por utánunk. Később szerencsére ilyen útviszonyokkal már egyáltalán nem találkoztunk, sőt, talán még jobbak voltak az utak, mint Magyarországon (sajnos), de talán a vezetőink jó útválasztásának is köszönhetően (mert a Google maps-en látható pl. az út minősége!).
    Azt is érdekes volt látni, hogy a Fekete-Körös mellett, amint az ebédünket (szendvicseinket) készítettük, majd fogyasztottuk, egyszer csak megjelent a folyó túloldalán egy teherautó, tele nagy sziklákkal, amit a közeli hegyen bányásztak (időnként hallottuk a robajt), és egyszerűen belehajtott a folyóba a sziklás rakományával, majd átkelt azon. Mindezt vagy fél tucatszor megismételve, amíg ott voltunk, és ami közben azért persze mi is megmártóztunk a vízben, nemcsak a teherautó.
    hogy érezhettem magyar vendéglátóink szeretetét és óriási nagylelkűségét Nagysármáson (a Mezőségben), ahol egy Székelyföldről származó idős néni és a lánya mindenüket adták a 20 fős éhes biciklis csapatunknak vacsorára és a másnapi reggelire;
    hogy láthattam a gazdag, magyar nyelvű „helyi könyvtárakat”: egy másik nagysármási szállásadónknál (magyar-román vegyes házaspárnál!), illetve Szovátán Böjte Csaba gyermekotthonában (ahol aludtunk), amelyek itt különösen is kincset jelentenek és amelyekre jó lenne nekünk, Magyarországon is mindig így tekintenünk;
    hogy hallhattam Simkó Zsófi vezetésével a lányok csodaszép énekét biciklizés közben (!), élő módon és gyönyörűen hirdetve népdalaink szépségét, ami még egy helyi (nem biztos, hogy magyar) kisfiút is utánunk csábított a biciklijével;
    hogy találkozhattam Budapesttől olyan távol is itthoni kedves ismerőseinkkel és gyökereinkkel, melyek ma is összekötnek minket Erdéllyel, így a Kolozsváron a minket vendégül látó, már említett Gergely Gabinkkal, a szászrégeni származású közis társunkkal, Szénás-Máthé Gáborral Marosvásárhelyen és Gyergyószentmiklóson, valamint a minden évben velünk bringatúrázó Esztergár-Kiss Domokos ükpapájának a helyiekben még élő (!) emlékével és sírjával Abrudbányán (és akinek a fia, Domi dédapja Pécs polgármestere is lett később);
    hogy megtudhattam: Nagyváradon a magyarok és a környéken élő mintegy 10 ezer szlovák, katolikusként sorsközösséget (!) alkotnak (a románok ortodox vallásúak) és a nekünk szállást adó egyetemi katolikus lelkészségen is a helyi magyarok kedvence egy szlovák lány volt, akit az atya is becézett „Szent Máriaként”;
    hogy tanúja lehettem az építész-hallgató túratársunk, Lackó-Pető Bálint „átszellemült” tiszteletadásának, amikor a sok százéves épületek köveit megérintette és régi építőikre gondolt;
    hogy átélhettem utolsó esténken, a vacsorakészítés alatt együttlétünk utolsó óráinak meghitt hangulatát a maga körül mindig jókedvet varázsoló Czimbal Barbi gitározásával és Lackó-Pető Balázs hangszer nélkül is fergeteges dobjátékával (aki amúgy zenét tanul, de már most profi).
Biciklitúránk nagy kihívásokat és szépségeket ígért, melyek valóra is váltak. A jó szervezésnek, csapatunk összetartásának és a Gondviselésnek köszönhetően a kihívások teljesíthetőek és közösségünket erősítőek voltak, Erdélyre és az ott látott, illetve átélt szépségekre pedig még sokáig fogunk emlékezni.
Már várom a következő nyári túrát, mely a helyszínét nem ismerve is – az elmúlt évek alapján – garantált élményeket ígér, érdemes csatlakozni! (forrás: teljes cikk:mkk.bme.hu/ Írta:Szabó Zoli)

2014-07-07 15:43:16

eletcelalap.jpgAz Életcél Fiataloknak Alapítvány, azzal a céllal jött létre, hogy főleg Debrecenben és környékén élő fiataloknak segítsen abban, hogy mind mentálisan, mind fizikailag, készek legyenek megfelelni a XXI. század által támasztott elvárásoknak, kihívásoknak, ily módon támogatva és elősegítve társadalmi beilleszkedésüket. Önkénteseink között megtalálható a középiskolás, az egyetemista vagy éppen már dolgozó fiatal is, akik programjaink megszervezésében, lebonyolításában, tapasztalataik megosztásában, és a fiatalok megszólításában, elérésében vesznek részt, segítenek nekünk. (forrás:eletcel.eu)

2014-06-25 16:39:58


2014-06-24 18:00:47

plakat2014.jpgIdén 7. alkalommal: HEGY - Országos Keresztény Gólyatábor 2014 augusztus 21-25., Esztergom ! Érdemes eljönni, mert az egyetemeden és karodon kívül új barátokra lelhetsz és emellett útravalót kapsz egyetemi éveidhez, a tábort szervező felsőbb éves egyetemistáktól. Minőségi programjaink (színvonalas előadások, vetélkedők, lelki program, bál) mellett megtudhatod, milyen közösségek működnek az egyetemi lelkészségeken belül és kívül, és miért jó ezeket felkeresni. Szeretettel várunk Téged is, ha ősszel kezded az egyetemet/főiskolát! Szólj barátaidnak, ismerőseidnek, és gyertek el minél többen! Tartsd velünk a kapcsolatot facebookon:www.facebook.com/HittelAzEgyetemen vagy honlapunkon, ahol jelentkezni is tudsz: http://golyatabor.egylelk.com/jelentkezes A jelentkezés július 20.-ig 12.000 Ft, augusztus 20-ig 15.000 Ft. Ne szalaszd el a lehetőséget! HEGY szervezők nevében:Németh Klára (forrás:golyatabor.egylelk.com)

2014-06-16 22:48:19

49943_dikmunka2.jpgA nyári szünetben sok tízezer diák keres nyári munkalehetőséget, és bár a diákmunkások alkalmazásának szabályai a munka jellegétől és időtartamától függően sokfélék lehetnek, a foglalkoztatók sokszor nincsenek tisztában a részletekkel - hangoztatja a BDO gazdasági tanácsadó cég közleményében.
Hagyományos munkaszerződés esetén a munkaviszony létesítésének feltétele a betöltött 16. életév, kiskorúak esetén szülői hozzájárulás is. Iskolai szünet alatt azonban már 15 éves nappali tagozatos diákok is foglalkoztathatók. A hagyományos munkaszerződés esetében az alapbérnek el kell érnie a minimálbér összegét, amely havibéres foglalkoztatás esetén 101 ezer 500 forint, óradíjas foglalkoztatásnál 584 forint óránként.
Munkaviszony esetében ki lehet használni azt a lehetőséget, hogy pályakezdőknél a munkáltatónak bruttó 100 ezer forintig 180 biztosítási napon belül nem kell megfizetnie a 28,5 százalékos adóterhet. Emellett egészen 25 éves korig a munkaviszony hosszától függetlenül a munkáltatói adóteher felét szintén elengedi a szabályozás - derül ki a tájékoztatásból.
Gyakori hiba a kései bejelentés - hangsúlyozza a közleményben Máriás Attila, a BDO Magyarország HR üzletágának vezető munkaügyi tanácsadó partnere hozzátéve: ezt a foglalkoztatónak előre, de legkésőbb a tényleges foglalkoztatás megkezdéséig meg kell tennie. A munkáltatók emellett hajlamosak elfeledkezni róla, hogy munkaviszonyban a diákok is jogosultak az éves szabadság időarányos részére, sőt a fiatal munkavállalók pótszabadságra is.
Egy másik típusú jogviszonnyal, az egyszerűsített foglalkoztatással főleg a turisztikai vagy mezőgazdasági idénymunka, illetve egyéb alkalmi munkák esetében élnek a munkáltatók. Előnye, hogy a munkavállalót nem terheli járulékfizetési kötelezettség, a munkáltató pedig - függetlenül a kifizetett munkabértől - alkalmi munka esetén napi ezer, míg idénymunka esetén napi 500 forint egységes közterhet fizet. Egyszerűsített foglalkoztatás esetében a kötelező alapbér a minimálbér 85 százalékának, garantált bérminimum esetén 87 százalékának megfelelő összeg.
Az iskolaszövetkezeteken keresztül létesített munkaviszony esetében a munkaszerződést az aktív nappali tagozatos hallgatói jogviszonnyal rendelkező diák az iskolaszövetkezettel köti meg, a munkáltató és az iskolaszövetkezet pedig polgári jogi szerződést köt. Járulékfizetési kötelezettség ebből a foglalkoztatási módból egyáltalán nem fakad, és a munkavállalónak is csak a 16 százalékos személyi jövedelemadót kell megfizetnie iskolaszövetkezeti jövedelme után. Az adóelőleget a szövetkezet vonja le, de a diáknak bevallást kell benyújtania róla a következő év május 20-áig.
Az iskolaszövetkezeti munkavállalót fogadó munkáltatónak nincsen bejelentési kötelezettsége a foglalkoztatást illetően, ám a munkaidővel kapcsolatos szabályok, a munkaidő-beosztás és munkaidő-nyilvántartás betartása egyértelműen az ő felelőssége.
A BDO közleménye felhívja a figyelmet: amennyiben a tevékenységből származó, a tárgyhavi járulékalapot képező jövedelem eléri a minimálbér 30 százalékát, 30 ezer 450 forintot, illetőleg naptári napokra annak harmincadrészét, úgy biztosítási jogviszony keletkezik, azaz be kell jelenteni.
A megbízási szerződéseket önálló tevékenységként végzett nyári munka esetén alkalmazzák a foglalkoztatók. Előnye, hogy ha a tárgyhavi járulékalapot képező jövedelem nem éri el a minimálbér 30 százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincadrészét, a jogviszony nem minősül biztosítási jogviszonynak, vagyis nem kell bejelenteni. Hátránya viszont a megbízási szerződésnek, hogy viszonylag kevés olyan foglalkoztatási lehetőség van, amelyben jogszerűen élhet ezzel a foglalkoztató.
A foglalkoztatók gyakran úgy gondolják, hogy ha 1-2 napos jogviszonyról van szó, megfelelő lehet a megbízási szerződés is, bár a jogviszony tényleges jegyei alapján munkaviszonynak minősül. Ha a munkaügyi hatóság vagy az adóhatóság megítélése szerint a megbízási szerződés munkaviszonyt leplez, azt mindkét hatóság jogosult átminősíteni - hívja fel a figyelmet a BDO Magyarország szakértője. (forrás:richpoi.com)

2014-06-12 09:51:06


2014-06-05 13:27:43


2014-05-15 12:14:19

23131_iwiw.jpg2014. június 30-án lekapcsolják a magyar közösségi oldalt – közölte az Origo Zrt. A felhasználók a nosztalgiázás után egy kattintással, digitális időkapszula igénylésével menthetik le személyes dolgaikat.
Az iWiW 12 év közszolgálat után búcsút int felhasználóinak. A világon az elsők között létrehozott közösségi honlap 2005 és 2010 között Magyarország leglátogatottabb portálja volt, a csúcsidőszakban naponta 1,5 millióan keresték fel. Berkein belül 4,7 millió adatlap és fél milliárdnyi kapcsolat kelt életre. Különböző szűrők segítségével rátalálhattunk régi barátainkra, feledésbe merült rokonokra, egykori szerelmeinkre, de újonnan létrejött ismeretségeinket is virtuális formába önthettük. Életünk fontos eseményeit folyamatosan megoszthattuk, és izgatottan tanulmányoztuk egymás közösségi hálóját. Könnyebbé vált az osztálytalálkozók, meglepetés szülinapi partik, leány- és legénybúcsúk szervezése, gyorsabban lehetett közös cél érdekében összefogni, egy-egy ügy során médiavisszhangot generálni. Dalok és versek születtek az iWiW-ről, és ufóknak néztük azokat, akik valamilyen okból még nem voltak fent rajta.
...A felhasználók 2014. június 30-ig nosztalgiázhatnak az iWiW-en, egy kattintással igényelhetnek egy digitális időkapszulát adatlapjuk, kapcsolataik, fényképeik, levelezésük mentésére, és utoljára játszhatnak még egyet: az iWiW készpénzzel és vásárlási utalványokkal díjazza a hűséget. Egy korszak lezárul, a Gépház nem küld több üzenetet, az Origo Zrt. a fenti határidő lejártával minden adatlapot megsemmisít.
(forrás:mandiner.hu)

Oldal : 123456789101112131415
1617181920212223242526


A J Á N L Ó
S__rr__tiKr__nika.jpg
www.sarretikronika.hu

A háromföld kincse
 kézműves szappanok
www.facebook.com
14463230_536225823237001_4147946727005158799_n.jpg
BRILL
Új esküvői ruhaszalon Debrecenben!
 Külsővásártér 3.sz.
Bejelentkezés: 30 412 96 33
Vadonatúj ruhák, mérsékelt árak,
 kedves kiszolgálás!
https://www.facebook.com/brillszalondebrecen/?fref=ts
www.facebook.com/riegel.cajon/

uz_v__lgy.png
www.uzvolgye.info

   talitabanner_1.jpg 

www.talita.hu

fr_120_120.gif

www.folkradio.hu


kaiser.jpg
KARCAG
menu_kaiser.jpg

palinkafozo_2db.jpg
www.palinkafoz-ust.hu


kulturpartlogo.jpg