Meghívó a nyílt napunkra, hogy élőben tapasztalhasd meg a lényegét a Debreceni Biodoboz rendszernek. Gyere el! Beszélgessünk, hogy a kérdéseidre választ kaphass! A Pásztortáska Baráti Kör 2013. Szeptember 5.- e óta Közösség Által Támogatott Mezőgazdálkodási formában működő civil szervezet. Ismerd meg, hogyan működik egy önkéntes alapon szerveződött közösség a fenntarthatóság jegyében. Helyszín: Debrecen, Külsővásártér 3 – Ganga Baráti Kör Ashramjának udvarán Időpont: 2015. Február 5. (csütörtök) 16 óra 30 perc. Elérhetőségeink: www.biodoboz.hu, www.facebook.com/biodoboz

A fegyencek földjén címmel Szabó Miklós idegenvezető, hivatásos világjáró tart előadással egybekötött ételkóstolót a Karácsony Sándor Közösségi Házban Földesen 2015. február 5-én (csütörtökön) 18:00 órától. Részvételi hozzájárulás: 500 Ft, mely az ételkóstoló árát is tartalmazza. Részvételi szándékát kérjük előzetesen jelezze 2015. február 3-ig a KSKH irodájában vagy a +36-30/598-8915 telefonszámon.

Őszintén szólva  eleinte ódzkodtam tőle, amikor az internet berobbant  az életembe.. Nem csoda, hiszen a mi generációnk  régen, a  fatengelyes világban még óriási golyós számológépen tanult számolni, és  a régi ABC-s könyvből olvasni. Nekünk ezek, no meg  a könyvek, illetve a világ, a  környezetünk megfigyelése jelentették az ismeretszerzés forrásait. Tv sem volt, sem okos telefon - még a nem okos is  csak ritka  helyre volt  bevezetve. Mielőtt azonban bárki is elkezdene sajnálni, sietek leszögezni: nagyon szép és tartalmas gyerekkorunk volt. Mi még tudtunk játszani egymással órákon át, míg csak esteledvén kit - kit haza nem hívott az édesanyja. Rengeteg játékot ismertünk, csak úgy repült az idő! Igazából persze én sosem szerettem a zajos játékokat -  sokkal szívesebben olvastam. Mivel saját, otthoni kis könyvtárunknak hamar a végére értem, már 8-9 éves koromban buzgó könyvtár-moly lettem. Emlékszem, mekkora büszkeség töltött el, amikor idővel már édesanyám számára is én vittem haza az olvasni valót - méghozzá a Megyei Könyvtárból. Nagyon szerettem a könyvtárak hangulatát, csöndjét - elbűvölt a könyvek végeláthatatlan sora. Rengeteget olvastam tehát, és néha bizony még az ajánlott  korhatárt  is át- átléptem. Kicsit fáj a szívem, ha visszagondolok: milyen boldog idők is voltak, amikor a könyvek ára még sokkal elérhetőbb volt. Így sokszor egyszerre több könyvvel is gazdagodhattam. Otthon aztán szinte szertartás-számba ment, amikor szétraktam az asztalon új kincseimet, majd  pedig egyenként átlapoztam őket. Azóta is nagyon szeretem az  új könyvek illatát.
Az internet térhódításait aztán emiatt sem néztem eleinte jó szemmel. Bántott is, bosszantott is, hogy  amíg én az egész  addigi életemet jószerivel  átolvastam - sokszor a pihenés óráit is meglopva- és akkor jön ez az izé, 1-2 kattintás, és minden információ tálcán érkezik. Minek akkor hát a könyv, minek olvasni?
Eleinte bizony féltettem gyermekeimet is, hogy nem olvasnak majd eleget, nem szerzik meg a szükséges szókincset, műveltséget a könyvekből, nem színesedik és gazdagodik a beszédstílusuk, mert betolakodott életünkbe az internet. Nem tesznek majd szert biztos helyesírásra sem talán - ennek köszönhetően. Azóta persze már elmondhatom: szerencsére a félelmem alaptalan volt, Az idők során persze megváltozott a véleményem, hiszen alapvető: ahhoz, hogy valamit a neten megkeressünk, ismeretekre van szükség. Nem hiábavaló szokás tehát az olvasás, semmivel nem pótolható. Mára aztán már megbékéltem, sőt megtanultam élvezni is az internet áldásait , hiszen nap mint nap használom.  Mi tagadás, eleinte néhány dolog azért csaknem érthetetlen volt a számomra - például nehezen barátkoztam meg a virtualitás fogalmával. Talán ha annak idején több sci-fit olvasok, valamivel könnyebb lett volna ezt megérteni, de ez a műfaj  eléggé távol áll az én érdeklődési körömtől. Az internetes szokásokról  több hasznos információt kaptam gyermekeimtől is - így tudtam például meg, hogy a neten a törölt dolgok bizony nincsenek, és soha nem is lesznek valóban kiradírozva. Felelősség tehát, hogy mit közlünk. mit írunk le.
Nagyon könnyű lett a kapcsolat-tartás is a nekem fontos és kedves emberekkel, barátokkal, a családom tagjaival, sőt később már az unokáimmal is. Külön öröm, hogy egykori kedves osztálytársaim  így szintén elérhető közelségben vannak. Aztán meg  - mivel sajnos az ember egyre feledékenyebb, ahogy múlik az idő- ,egy -egy idézet, verssor szerzőjét vagy pontos szövegét  valóban gyorsan meg tudom keresni, pár kattintással.Egy aggályom van csupán:, az internet jóvoltából  mindenkire, tehát a mostani gyerekekre is szűretlenül zúdul a rengeteg információ, lehetőség . Jól tudjuk, hogy manapság már a kisiskolások is mennyire sok időt  töltenek a számítógép  előtt - de vajon  akad-e, aki megtanítja őket okosan válogatni?  A jót, a hasznosat elválasztani a rossztól, a  károstól ?  Hiszen a gyerekek (is) nagyon  kíváncsiak - ami természetes-, csakhogy  a legtöbb felnőttnek manapság  nincs sem elég ideje, sem pedig türelme  velük foglalkozni.
Néha bizony furcsállom, , hogy egyesek mi mindent megosztanak a világgal, a nyilvánossággal, hiszen "verba volant - scripta manent" (a szó elszáll, az írás megmarad). No, de lelkük rajta - ízlés dolga, ez már valóban magánügy. Én mindenesetre csupán  annyira engedem be az életembe a netet, amennyire jónak látom - vagyis csak módjával.  Így használom tehát a mindennapokban a csodahálót.(Írta:Dr. Hajdú Lajosné Rácz Gabriella)

...címmel Kovács Erzsi emlékest Debrecenben a Lovarda Színpadán. A Debreceni Magyar Dal és Nóta Színház Egyesület szervezésében 2015. február 1-én vasárnap, 16 órai kezdettel Kovács Erzsi emlékére szól a dal. Fellépnek: Aradszky László, Tilinger Attila, Siliga Miklós, Orosz Nelly. Jegyek elővételben kaphatók 30/6342844

2014. december 5-6-án zajlott a Nemzetközi Bartók Zongoraverseny döntője. Az Óbudai Társaskör méltó színhelye volt ennek a csodálatos eseménynek. Az országból 52 zeneiskola képviseltette magát és voltak versenyzők a határon túliról is. A két napos rendezvény egy hatalmas Bartók ünnepséggé vált. Gyönyörködhettünk a szebbnél-szebb Bartók művekben és a gyerekek lenyűgöző előadásában. Felemelő érzés volt, hogy a karcagi Erkel Ferenc zeneiskolából növendékem,Tóth Luca is bemutathatta műsorát a sok tehetséges fiatal között. Lucának - mivel kis városból érkeztünk - sok szokatlan körülménnyel is meg kellett birkóznia (szigorú szervezési menetrend, kivetítők, hangfelvétel, hosszú várakozás…). Nagyon jól vette az akadályokat, sikerült egy szép előadással megkoronáznia a hosszú, lelkes és sok munkával járó felkészülési folyamatot. Nagyon nagy elismerés illeti a tanítványomat ezért a szép eredményért! Írta: Zbiskó Zolátnné (forrás: altisk-karcag.hu)

Csenki Sándor (1920, Püspökladány – 1945, Dunapataj) A 70 évvel ezelőtt, 1945. január 19-én elhunyt cigánykutatóra és folkloristára emlékezünk. Csenki Sándort a nyelvek iránti érdeklődése és a községben élő cigányokkal való megismerkedése vezette a cigányfolklór kutatásához. Ebben a munkájában a véletlen segítette. Járt a szülői házhoz egy idős cigányasszony, Mari néni. Mesékkel, cigánydalokkal szórakoztatta a családot. Egyszer Mari néni megkérdezte Sándortól:
- Mit tanul a fiatalúr?
- Latin nyelvet – válaszolta Csenki Sándor.
- Á, miért nem tanul cigányul? Az az igazi anyanyelv! – felelte a cigányasszony.
Így a 15 fiatalember nekilátott a cigány szokások, mesék, balladák, dalok szövegének összegyűjtéséhez. Füzetekbe írta cigány nyelven a meséket, a dalok szövegét. Később Imre testvérével együtt gyűjtötték az adatokat. A cigányok énekeit Imre lekottázta, Sándor pedig a szövegeket írta le cigány nyelven. Kodály Zoltán, miután tudomást szerzett ezekről az öntevékeny, igen értékes gyűjtésekről, további munkára biztatta a fiatalokat. 1939-1943 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-francia szakán szerzett tanári oklevelet. 1940-től tagja volt a Cigány Tudós Társaságnak. 1942-ben Erdélybe utaztak, és ott is sikerült – igen izgalmas körülmények között – az ottani cigányság körében gyűjtőmunkát végezniük. Egy régi fonográffal sok mindent rögzítettek. Legfontosabb munkája a Kodály Zoltán Emlékkönyvben jelent meg „Népdalgyűjtés a magyarországi cigányok között” címmel. A nagy cigánykutató a második világháború áldozata lett, 1945. január 19-én halt meg Dunapatajon. Gyűjtéseit „Bazsarózsa – 99 cigány népdal” címmel Csenki Imre és Pászti Miklós adta ki 1955-ben. Csenki Sándor kéziratos füzeteit a püspökladányi Karacs Ferenc Múzeum őrzi. (forrás:facebook.com/Karacs-Ferenc-Múzeum-Tagintézmény)

Január 22-ét – a Himnusz születésnapját – a legújabb kori történelem avatta a Magyar Kultúra Napjává. Ez az a nap, amikor főhajtással emlékezhetünk meg legfontosabb közös kincsünkről, amely megkülönböztet bennünket más népektől. Szűkebb pátriánkban, a Nagysárréten is ünnepi programokkal emlékeznek e jeles napon.
Püspökladány
 
Kaba

Földes

A Magyar Kultúra Napját 1989 óta ünnepeljük, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban január 22-én fejezte be a Himnusz kéziratát. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket. A Nagykunságban is számtalan ünnepséggel tisztelegnek ennek a napnak az emlékére.

Karcag


Berekfürdő


Kisújszállás 


Kunszentmárton

Makoldi Sándor festőművész (a képen) 2015-ben 70 éves. 1945-ben a háború forgatagában Bajorországban született ugyan, de Debrecenben élte le éveit – anyai ágon ide kötődve. Ősei, az ákosi Makoldiak is Debrecenben éltek már ekkor – a Hortobággyal is kapcsolatba kerülve – apja, nagyapja állatorvos lévén. Budapesten folytatta tanulmányait a Képzőművészeti Gimnázium festő szakán, ahonnan hosszú úton (Egerben tanári diplomát, Debrecenben néprajzos képesítést szerezve) tért vissza a cívisvárosba, ahol betiltották első, bemutatkozó kiállítását 1972-ben. 1974-től a Debreceni Tanítóképző Főiskola tanára lett, végig a Művészeti Tanszéken tanított, majd onnan vonult nyugdíjba docensként. Számtalan önálló kiállítása volt azóta, de a régió közös kiállításain is többnyire részt vesz. Az utóbbi időben önálló kiállításai mellett (mint pedagógus) a tanítványokkal közös szereplések és a családi tárlatok is gyakoriak. Művészeti írásai mellett néprajzzal és pedagógia-elmélettel is foglalkozik a szerves vizuális örökség szempontjából, melyeket könyvekben, folyóiratokban publikál. 1977-től tagja a MAOE festő tagozatának, és 1991-től a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének. Festészete tükrözi elméleti munkásságának eredményeit. A kezdetben akadémista és szürrealista táblaképek a szocializmusban a XX. századra jellemző dinamikus, expresszív-nonfiguratív alkotásokká váltak, a nyugatra fordulás időszakára viszont már kialakult a magyarság hagyományaiba illeszkedő jelkép-festészete. A magyar nemzeti hagyományok továbbvitele erősen kolorista, szimbolikus képvilágban, mára anyanyelvi szintű képírásban teljesedett ki. A régi mesterek – mennyezők – filozófiáját vallja.  Az immáron több évtizede felvállalt magyar hagyományok tudatos továbbvitele mellett a hasonló vizuális törekvések ösztönzését hivatásos néprajzkutatóként is ügyének tartja. Debrecenben kis csoport gyűlik e törekvések köré (MAG), amatőr és hivatásos alkotókból. Csoportos kiállításai gyermekeivel, tanítványaival, kollégáival, a magyar festészet új irányát jelölik, vidéken is elérhető egyetemességét bizonyítják. A tárlatok szakmai díjai mellett Debrecentől megkapta a Csokonai-díjat, a megyétől a Bocskai-díjat, országos szinten a Magyar Művészetért díjat. 2015. január 21-én, a Magyar Kultúra napjának előestéjén 17:00-kor nyílik Debrecenben újabb műveiből jubileumi tárlata, a DMK Belvárosi Galériájában (Kossuth u. 1.) A kiállítást megnyitja: Pap Gábor művészettörténész.
A tárlat megtekinthető: 2015.01.21-2015.02.28-ig.(forrás:debrecenimuvkozpont.hu)
Még több Hajdúsági ünnepi program:
Balmazújváros

Hajdúböszörmény

Debrecen

Hajdúhadház

Hajdúböszörmény