* Megújult a Karacs Ferenc Múzeum névadóját, Karacs Ferenc rézmetsző, térképész életét és munkásságát bemutató állandó kiállítás a püspökladányi kiállítóhelyen. 2015. március 6-án, 17 órától kerül sor a Karacs Ferenc Emlékszoba átadására.
* Családi napra várják a gyermekeket, családokat, felnőtteket 2015. március 7- én, szombaton 14:00-17:00 óráig. Meghívott vendég: Gasparik Mihály PhD. őslénykutató (Magyar Természettudományi Múzeum) Hazánk állatvilága az utolsó jégkorszak idején című vetítőképes előadásával. Partner még a Naik-ERTI Püspökladányi Állomása.
* Győrfi Ádám szobrászművész kiállításának megnyitója 2015. március 14-én, szombaton lesz 17:00-kor. Köszöntőt mond Dombi Imréné Püspökladány polgármestere, a tárlatot megnyitja: Prokai Gábor művészettörténész, közreműködik az F&F duó.  Az időszaki tárlat megtekinthető: 2015. március 14- május 1- ig.
* Püspökladányba érkezett a Herman Ottó munkásságát bemutató Vándortanösvény Interaktív polihisztor játszóház 2015. március 2- 12- ig, ingyenesen tekinthető meg.

Régen voltunk igazi színházban. Igaziban, nem ám csak úgy, hogy elmegyek valami előadásra, mert van egy szabad estém. Voltunk már úgy is - mert már akkor nagyon vágytam a színház illatára -, de csak bosszankodtunk, hogy mennyire csapnivaló volt. Most olyan darabot játszottak a színpadon és azok, akiket már évek óta meg akartunk nézni. 2000-ben volt a bemutató, tehát 15 éve játszák. Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter És Rómeó és Júlia c. előadására váltottunk jegyet. Budapesten a Centrál Színházban adják elő W. Shakespeare drámáját egy részben Vámos Miklós ötlete és Mészöly Dezső fordítása alapján az előadást létrehozta Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter, Horgas Ádám- írták a színlapra. A ruhatárban nagy a tumultus, és arra leszek figyelmes, hogy egy nagy darab ember a kabátja gallérjába beszél. Nagyon meglepődöm, mert még biztonsági őrt színházban nem láttam, mármint dolgozni. Aztán megfejtődik a talány, mivel az utolsó pillanatban megérkezik Áder János köztársasági elnök feleségestől. Szóval nem minden napi előadásra vettünk jegyet. Nincs függöny, elcsendesedik a nézőtér, lassan teljesen sötét lesz. Majd hirtelen világos és a színpadon ketten állnak. Egy férfi és egy nő. Egyszerű, utcai - ma úgy mondjuk unisex - ruhában. Aztán megszólalnak és hirtelen Veronában vagyunk az utcán, vagy inkább a piacon. Húzgálom fejemben a fiókokat, hogy hol is játszódik pontosan ez a jelenet. Végül feladom, mert teljesen elragad a két ember játéka. Ketten vannak a színpadon, de a világirodalom legszebb szerelmi drámájának szinte az összes szereplőjét megelevenítik. Szinte semmi jelmez nélkül. A dadát pl. egy nagy bugyogóval jelzik. De nem is ez a lényeg, hanem a gesztus, a mozdulat, a hang, a szín, a szó... A vérbő komédiázás Rudolf Péternek megy igazán. De Nagy-Kálózy Eszter is állja a sarat, ha arról van szó. Váltogatva játszák a hol női, hol férfi szerepeket. Másfél óra tömény akció, érzelem. Sodor, sodor magával a két ember a színpadon. Nincs egy másodpercnyi kizökkenés sem. A vége tudjuk mi a történetnek, de én még ilyen belehalást a szerelembe nem láttam. Nagyon régen éreztem a katarzist, azt a klasszikusat, amikor az ember gyomra beleremeg és potyognak a könnyei miközben veri a tenyerét. Sikítani szerettem volna, kiabálni, hogy éljen,éljen, köszönöm! Úgy ahogyan Shakespeare idejében a nézők. De nagyon illetlen lett volna, meg aztán lehet a köztársasági elnököt és feleségét kísérő biztonsági őr is rám vetette volna magát. Így csak az uramat karolva, botladozva, könnyeimet nyelve örültem magamban ennek az estének. Köszönet érte ennek a két színésznek. (Írta: Csontos Gabriella, fotó:centralszinhaz.hu)  

Szegény Ildikó (a képen) művészetének bemutatása a Víz világa – portrék – zöldség szobrászat 2015. március 5-én, csütörtökön 18 órától a Kossuth Lajos Művelődési Ház és Könyvtárban (Nagyrábé, Rétszentmiklósi út 2/A) A kiállítást megnyitja: Dezső Ilona Anna, író, festőművész. Közreműködik:az AISHA hastánc csoport.A kiállítás megtekinthető: 2015. április 8-ig. A zöldségkompozíciók: március 8-ig.

2015. március 5-én 17:00-től Gyógynövényekkel az egészség megőrzéséért címmel Szabó György a bükkszentkereszti füvesember (a képen) tart előadást Debrecenben a Vasutas Művelődési Házban (Faraktár u. 67.) A szervezők remélik, hogy ez az előadás is segít abban, hogy a résztvevők könnyebben eligazodjanak a különböző gyógynövények és hatásaik között. Szó lesz többek között az anyagcsere folyamatokról, az emésztőrendszerről, a szív- és érrendszer gyógynövényeiről. Gyuri bácsi tapasztalatait örömmel osztja meg a hallgatósággal. Az előadás előtt és után lehetőség lesz vásárlásra. Az előadás után, ahogy megszokhatták, Gyuri bácsi válaszol a kérdésekre. Várnak szeretettel minden debreceni és környékbeli érdeklődőt erre az előadásra. A meghívó fél a terembérlés fedezésére belépődíjat fog szedni. Jegyeket elővételben az Ezo Boltban (Piac utca 41.) vagy a helyszínen vehetnek 1.000.- Ft-os áron.

Húsvéti locsoló versmondó versenyt hirdet a Mediátor Tv! Óvodás, általános  és középiskolás korú valamint felnőtt kategóriában várják - akár csoportosan is - a férfiak jelentkezését 2015. március 20-ig. Az előadott vers lehet saját vagy népköltés, de költő által írt mű is. Jelentkezni személyesen a Kun Mediátor Utazási Irodában (Karcag,Táncsics krt.15.) telefonon: a 06-30-356-83-09-es számon, illetve e-mailben: a mediatortv@kun-mediator.hu villámposta címen. Kérik, a nevet, címet, telefonszámot megadni. Várják a kisfiúk, a legények, a bácsik, az apókák jelentkezését!

A Hortobágyi esték című előadássorozat következő alkalma 2015. február 26-án, csütörtökön 17:00-kor kezdődik, ahol Délibábos Hortobágy címmel vetítettképes előadást tart Dr. Kovács Gábor (a képen) a HNP nyugalmazott természetvédelmi őre a HNP Látogatóközpontjában (Hortobágy, Petőfi tér, 4071). Egy csésze tea és pogácsa mellett a következő kérdésekre kaphat választ a kedves érdeklődő. Látott már hajnali délibábot? Tudja azt, hogy milyen amikor elvándorolnak az épületek, vagy a horizonton nem létező tavak jelennek meg? Nos, ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolására kerül sor ezen az estén. Miden érdeklődőt szeretettel várnak! (forrás:hortobagy.hu)

A Karcagi Református Egyházközség szervezésében 2015. március 6-án, pénteken 18:00-tól a Református Nagytemplomban Karcagon  Prof.Dr. Bagdy Emőke (a képen)  pszichológus tart előadást Boldogság, egészség, lelkierő, megküzdés címmel. Belépők 1.500.- Ft-os áron válthatók a helyszínen vagy elővételben a Lelkészi Hivatalban hétfőtől csütörtökig fél 8-tól 16 óráig, pénteken fél 8-tól 13 óráig. A jegyek megvételével az előadó kérésére az első budapesti Makovecz templom építéséhez járulnak hozzá.

Hiánypótló ismeretterjesztő filmet mutat be a Duna és a Duna World Televízió a hazánkba települt kunokról. Aki kicsit foglalkozik a történelmünkkel, az tudja, hogy IV. Béla a 13. században telepítette Magyarországra a kunokat. Egy átlagos magyar tudása talán ennyiben ki is merül erről a népcsoportról. Honnan jöttek a kunok, vannak-e ma is fellelhető gyökereik? Mit adtak a történelmünkhöz és vándorlásaik során a világ kulturális örökségéhez? Mindezeket megtudhatjuk a „Keletről jött emberek-Kunok” című ismeretterjesztő filmből. Kenyeres Gyula - producer: A „Keletről jött emberek-Kunok”  elkészítésének fő oka, hogy jómagam karcagi kunként és a Kunszövetség alapító tagjaként érintett vagyok a témában. Másrészről, aki filmekkel foglalkozik, az előbb-utóbb eljut oda, hogy a felmenőiről is forgasson. A film hiánypótló alkotás is, hiszen a magyarok eleve kevés ismerettel rendelkeznek a kunokról. A kunok története azért is érdekes, mert a Magyarországon történt letelepedésük előtti korszak elég jól dokumentált, így több, tényen alapuló ismerettel is rendelkezünk róla. A kunok 1279-ben kapták meg a királytól  kollektív nemesi címet. A kollektív nemesség rendszere a kun ember számára kevesebb kötöttséggel járt, amelynek köszönhetően szabadabban is gondolkodhattak. Ma is sok híres közéleti személy vallja magát kunnak. Csak példaként említve: Csukás István író, Berecz András mesemondó, Varga Mihály és dr. Fazekas Sándor miniszterek. Közülük többen is megszólalnak majd a filmben. Számos érdekességet teszünk a 2x52 perces filmbe. Az egyik ilyen a kazahsztáni Otrar romváros, amelynek húsz négyzetkilométerén csak úgy hemzsegnek a régészeti kincsek: nyílhegyek, csontvázak, fűthető fürdők és házrészek maradványai stb. A vályogváros bizonyíték arra, hogy őseink irányítottak komoly városokat is, nem csak jurtában laktak. Ez egy óriási feltárás, amelyben akár a magyar régészek is szerepet vállalhatnának. A filmet az alábbi időpontokban sugározza a televízió: Duna World Keletről jött emberek - A kunok 2/1. 2015.02.17. 17:45. Duna World Keletről jött emberek - A kunok 2/2. 2015.02.24. 17:45. DunaTV Keletről jött emberek - A kunok 2/1. 2015.02.19. 15:30. DunaTV Keletről jött emberek - A kunok 2/2. 2015.02.26. 15:30. (forrás:gondola.hu)

Milyen régen volt - csaknem fél évszázada is már-,  amikor  a tiszteletünkre  szépen feldíszített iskolában,  malomkeréknyi virágcsokrok súlya alatt roskadozva  vonultunk végig a termeken,  miközben büszkén és boldogan énekeltük sorban az ősi diákénekeket, köztük a Gaudeamust ... Ebben a diáknótában áll ez a két sor:  „…post  iucundam iuventutem,  post molestam senectutem / nos habebit humus…”- vagyis: a bohó ifjúság és a nyűgös öregség után minket is magába fogad majd a föld… Énekeltünk,  és mi „latinos” osztály lévén tulajdonképpen értettük is a szöveget, de ugyan ki foglalkozott akkor azzal, mit is mondanak , mit üzennek valójában ezek a gondolatok?  Szépek voltunk,  fiatalok voltunk –kerek volt tehát számunkra a világ.  Ugyan ki gondolt vele, hogy  csak ezután következik  majd az igazi élet -  és csöppet sem nagybetűsen? Nem  indultunk azonban a nagy útra felvértezetlenül: a kis hímzett tarisznyában  sok dolgot kaptunk útravalónak  a hagyományos pogácsa,  pici boros flaska  és fillérke mellé. Helyet kapott itt sok más,   a szem számára láthatatlan, de fontos és értékes útravaló  is:  általános emberi értékek és követelmények - persze nekünk és a mi szintünkön megfogalmazva.  Azt, hogy az idős embereket tisztelni kell, már óvodás korunktól kezdve folytonosan hallottuk, sőt nemcsak hallottuk: szüleink, tanítóink  megkövetelték ennek külső megnyilvánításait is. Előre köszönni,  később ülőhelyünket nekik átadni –és nemcsak a járműveken-  előbb – utóbb  a szokásunkká vált.  Későbbi olvasmány-élményeimből  is az derült ki: mind az ókorban, mind pedig a későbbi korokban az idős embereket mindig nagy tisztelet övezte. A politikai és egyéb döntésekben rendre kikérték tanácsaikat – sok kultúrában volt Vének Tanácsa is.
Sajnos, a mostani korban egyáltalán nem ezt tapasztaljuk. A mi nagyszüleink, szüleink sokat szenvedtek háborúktól,   mindenféle politikai  hóbortoktól, változásoktól – és mégis embert neveltek belőlünk, ha sokszor nagyon nagy  nehézségek árán is. Mindent megtettek értünk, semmit sem sajnáltak tőlünk, csak hogy nekünk már könnyebb legyen az életünk.
Vajon mit és mennyit kapnak manapság vissza ebből a sok jóból a megöregedett,  egészségükben, erejükben már meggyengült idős emberek?  Nagyon keveset! Ha már az idős szülő nem tud úgy adni, segíteni, mint azelőtt, ráadásul még  felügyeletre, ápolásra is szorul, nagyon sok helyen egy-kettőre teherré válik a család számára. Akkor aztán beindul a szervezkedés: vajon hová lehetne  „bedugni”  szegényt a még hátralevő életére, pár évére? Elfekvő, szociális otthon….  Ráadásul bemagyarázzák nekik, hogy ott aztán igazán minden kényelmük meglesz, mindenki csak az ő gondolatukat, kérésüket lesi… Igen, meg kell mézezni azt a bizonyos madzagot!  Szegény idős ember egy ideig  talán ellenáll, hiszen neki eddig is elég volt  egy kis sarok, csak hogy a családjával maradhasson.  A masszív rábeszélések,  az erős érzelmi nyomás hatására azonban  előbb – utóbb csak megtörik az ellenállás, és már költöztetik is…
A minap láttam a Retúr c.  magyar filmet. Meg kell mondanom,  sokkoló hatással volt rám. A történet nagyon egyszerű: néhány idős ember –kihasználva, hogy ingyen utazhatnak- utolsó menedékként rendszeresen utaznak  különböző éjszakai vonatokon ,  végállomástól végállomásig. Sokféle embertípust jelenítenek meg, többféle társadalmi rétegbe tartoznak – illetve csak tartoztak, egykor… Ahogy mondani szokás: régen mindnyájan jobb napokat láttak.
Igen széles a paletta. Itt van mindjárt az egykori magyar szakos tanár, aki nemzedékeket tanított meg szépen és jól beszélni magyarul. Az ő útmutatása szerint ismerték meg a gyerekek a magyar és nemzetközi irodalmat. A pék, aki évtizedekig éjszaka kelt, hogy az emberek asztalán reggel már ott illatozhasson a mindennapi kenyér csakúgy, mint más, sokféle finomság. A hegedűművész, aki fénykorában bejárta a világot, és generációk tapsoltak neki,  ünnepelve  kiváló játékát. A katonatiszt, aki hajdan újoncok sokaságát képezte  ki a hadsereg számára. A hivatalnok, aki   már régen nem jár hivatalba- ehelyett  ellopta otthonról 4 éves kicsi unokáját, és a legnagyobb egyetértésben utazgattak együtt vele,  meg a többi sorstárssal, a bácsikkal együtt  - végállomástól végállomásig.
A közös sorsban aztán idővel a bácsik egész kis közösséggé kovácsolódtak: nemcsak egymás sorsát,  történeteit tudják már jól, hanem felismerik a gyerekes nagyzolást,  a lódításokat  is.  Mégis, a beszélgetések során újabb és újabb tragédiák derülnek ki. Sorban hangzik el: megöregedvén ki hogyan, s mennyi idő alatt csúszott le, és sodródott ebbe a marginális helyzetbe. Ott hangzik el az idős tanár szájából: nem is a fizikai nélkülözés a fájó, hanem hogy teljesen elvesztette mások megbecsülését.  Úgy érzi, semmibe veszik,   már rég leírták, és csak fölösleges teherként, kriptaszökevényként kezelik  őket. Utóbbi jelzőt gyakran emlegetve is…  A közös utazások során igazi véd- és dacszövetség alakult ki a bácsik között: még önvédelmi akciókra is készen állnak. A kelletlen utastársak  elhessegetésére kétféle módszer is van: az egyik egy befőttes üvegben hordozott, szuperérett  pálpusztai sajt. Ha ellenség közelít, mindössze le kell csavarni az üveg fedelét – a hatás garantált. A másik produktum egy gipszből gyúrt, szépen befestett, az igazihoz megtévesztésig hasonló mű fekália-kupac. Csak  idejében és ügyesen kell elhelyezni az ülésen – a hatás itt is frenetikus lesz…
Az összeszokott társasághoz az egyik egy állomáson még egy idős úr csatlakozik. Nagyon szimpatikus, így ellene nem kell bevetni egyik fegyvert sem. Elegáns fekete télikabát, szép sötét öltöny –ő még nem viseli magán a lecsúszás stigmáit. Szívesen mesél az életéről, de készséggel meghallgatja mások történeteit is. A történetek között, amelyeket elmesél, van egy nagyon izgalmas is – kész krimi!   Elmondja,  hogyan  vívott  a  b a r á t j a  valóságos küzdelmet, sőt háborút a nyikhaj, s a nyugdíjasok bosszantásában kifogyhatatlan ötletekkel dolgozó postás gyerekkel. A kezdetekkor szépen megkérte a postást, hogy a nyugdíját lehetőleg azonos időben kézbesítse számára – erre aztán elszabadult a pokol. Addig elment a postás gyerek a pimaszságban, hogy megleste:  a  b a r á t j a  mikor ment el 5 percre otthonról, hiszen így már értesítést hagyhatott teljesíthetetlen kézbesítésről. Még véletlenül sem vitte ki neki azonos időpontban nyugdíját  – már csak azért se!  Az útitársak nagy együttérzéssel hallgatták a  b a r á t  kálváriáját, hiszen így vagy úgy,  nagyon ismerős volt nekik is a jelenség: a kitolás, a pimaszság, a másik ember semmibe vétele. Csak arra voltak kíváncsiak, meddig tűrte a  b a r á t   a kiszúrásokat. Új ismerősük aztán azt is elmesélte, hogyan  vett elégtételt a  b a r á t j a a kitolásokért: egy pénzes napon behívta a kölyköt, hogy a sok szívességet méltóképp meghálálhassa neki. A postásgyerek gyanútlanul leült, s az idős úr   b a r á t j a egy odakészített, súlyos ólomkristály vázával  fejbe vágta őt, aztán kulcsra zárta a lakásajtót, és a kulcsot visszadobta a lakásba.
Az útitársak körében nagy sikert aratott ez a radikális megoldás. Nem is maga az erőszak tetszett, de egyszer már jó volt azt hallani, hogy végre csak akadt valaki, aki ellenállt, aki megfizetett a rengeteg megaláztatásért. Nem tűrt tovább: huszárosan odacsapott. Ez igen!  Nagyon tetszett a történet, és a  bácsik  lelkesedésükben nem is igen vették észre, hogy útitársuk kiment a fülkéből –bár említette, hogy nagyon megszomjazott a mesélésben, elmegy tehát és iszik valamit. Egyre csak dicsérték a belevaló   b a r á t o t, teljesen felbuzdulva.
Egyszer csak a vonat nagyot döccenve, és főleg: teljesen váratlanul megállt. A bácsik csodálkozva nézték a kinti lótást – futást. Odakinn egyre azt kiabálták: tilos leszállni a vonatról. Azután a kalauz vezetésével hivatalos emberek jöttek, és a fekete kabátos útitársukról kérdezték őket. Kiderült: a vonat alagúton haladt át, és az idegen az alagútban kiugrott a vonatból.
A bácsik csak összenéztek, majd meghatottan, elcsendesedve bámultak maguk elé. Egy pillanat alatt megértették, ki is volt a történetbeli, karakán  barát.. Lám, van hát megoldás… De valóban: ez volna a megoldás??  Kevés szó hangzott el ezután a fülkében a hátralevő úton…
Ha rajtam múlna, bizony, nagyon sokaknak bemutatnám ezt a filmet, hátha felébrednének  rég eltemetett érzések, talán felébredne a régóta szunnyadó lelkiismeret, sőt, vele egy kis szégyen is.  Egy társadalmat minősít,  ahogy az idősebb generációkkal, tehát szüleivel, nagyszüleivel, dédszüleivel  bánik. Vajon mi, magyarok milyen bizonyítványt kapnánk, ha ilyen szempontból  valaha is osztályoznának minket?(Írta: Dr. Hajdú Lajosné Rácz Gabriella)