Kátai Gábor (1831-1878) gyógyszerész, orvos. Tankönyveket írt és köteteket szerkesztett gyógyszerészhallgatók részére, könyvtárat rendezett, miközben másodmagával látta el az akkor 14 és félezres lakosú település gyakorló orvosa egyedül, pedig a jászkun kerület főorvosi teendőit. 1831. október 4-én született, amikor Karcagot a kolera először tizedelte meg. Az 1848-49-i szabadságharc első évében tette le a gyógyszerészsegédi vizsgát. 1857 óta az orvosi hetilap hasábjain írt figyelemreméltó cikkeket. Az orvosi egyetemet 1861-ben végezte el. Ezzel egy időben Karcagon megválasztották a Jászkun kerület főorvosává, de erről tüntetően lemondott. Inkább a karcagiak segítségével nyugat-európai tanulmányútra ment. 1878-ban hunyt el 47 évesen. Apja szegény földműves volt. Fiát földművelő életre szánta, de nagyon korán beigazolódott, hogy terveiből nem lesz semmi. Amikor a gyermek 14. életévét betöltötte, Karcag híres gyógyszerésze Hollay József éppen gyakornokot keresett. Az 1848-49-es szabadságharcot szülővárosában élte át. 1851 őszén a gyógyszerészi tanfolyam megkezdődésével Pest-Buda felé vette az útját. 1853-ban latin nyelven szerezte tudományos oklevelét. Ezt követően Hollay József özvegye visszahívta Karcagra a patika vezetőjének, de nem maradt sokáig. Végigszolgálta Törökszentmiklós, Szolnok, Tiszafüred és Szentes gyógyszertárait. 1856 őszén beiratkozott a pesti egyetemre. 1857-ben megindult az Orvosi Hetilap, amelynek szerzői gárdájához Kátai is csatlakozott. 1858. június 19-én a Természettudományi Társulat rendes tagjainak sorába választotta. 1861-ben orvosdoktorrá avatták. Ezt követően a kunok megválasztották főorvosuknak. Amikor viszont az egészségügyet sértő, az országgyűlést feloszlató rendeletet kihirdették, Kátai önként lemondott az állásról. A kunok tettének helyeslésére 2000 forintot ajánlottak fel nyugat-európai tanulmányútjára. 1861. decemberében súlyosan megbetegedett, ez a betegség vezetett később a korai halálához. 1862-ben visszatér Karcagra, ahol magángyakorlatot folytat, majd 1865-ben ismét Pestre megy, ahol megjelenik a "Növénytan különös tekintettel a gyógyszerismére" című könyve. Kátai ebben legbővebben a kininről, mint a malária gyógyszeréről ír. Kátai a Gyógyászat című folyóiratban is publikálta cikkeit. 1865-ben ő lett a Természettudományi Társulat első titkára, de 1867-ben ettől a tisztségtől is megvált. 1868 már ismét Karcagon találja. 1878-ban Szolnokra költözik. Február 24-én Kunszentmártonban sorozóbizottsági feladatokat látott el. Itt érte az agyi embólia. Február 28-án halt meg. Március 2-án temették el Karcagon, ahol ma egy szerény obeliszk őrzi emlékét. (forrás:karcag.hu)