Dorogi Márton néptanító és néprajzi gyűjtő (1911–1980) születésének 100. évfordulója ünneplésére készül Püspökladány. A 2011-es megemlékezésekhez csatlakozik egy készülő kiadvány,melynek címe: HASZNOS MINDEN PORCIKÁJA. Dorogi Márton, Püspökladány nagy fia példamutató pedagógiai munkássága mellett hathatósan tevékenykedett vidékünk néphagyományainak megismerése, megismertetése és továbbéltetése terén. Fő kutatási területe az állattartás és az állati terméke fölhasználása, mind a gyakorlati életben, mind a díszítőművészetben. Sokan nem gondolnak arra, hogy „mutatósabb” gyűjtései mellett, mint például a szűcshímzések, mégis a legkülönlegesebb teljesítménye, hogy teljes gazdagságában föltárta az alábbi témakört: Az állati termékek mellékesebb haszonvételi formái a Hortobágyon és a Nagykunságban. Ez lesz a kis könyv alcíme is. Dorogi Márton az 1930-as évektől kezdve az 1970-es évekig folyamatosan gyűjtött a térségben ebből a témából adatokat. Illusztrálásul rajzolt és fényképezett. Sok-sok olyan tárgyat dokumentált,a melyek „léte” igazolja, hogy a vad és a szelídített állatoknak is hasznos minden porcikája. Fölismerte, hogy „Gyűjteményeink bőven őriznek ezekből, de nyersanyaguk szerzésével, megmunkálásával, alkalmazásának módjaival alig-alig foglalkozik a szakirodalom.” Ezt a hiányt igyekezett pótolni, a néma tárgyakat megszólaltatni, amíg még feledésbe nem merültek a készítésükre és használatukra vonatkozó ismeretek.Elszórtan megjelent cikkeiből valamint a hagyatékában kiadatlan maradt kézirataiból viszonylag teljes kép áll össze a készülő kis kiadványban. Megtudhatjuk, hogy milyen eljárással és milyen célra volt hasznosítható a parasztok és a pásztorok önellátásában az élő négylábúak teje, szőre; az élő szárnyasok, tojása, tolla; valamint mindenféle állat ürüléke. Majd elpusztulásuk/leölésük után mi mindenre jó a csontja, szaruja, csőre, húsa, hája, faggyúja, bőre (szőrrel vagy szőrtelenítve), és mindenféle belső része (belek, gyomor, begy, burkok, hólyagok, erek, inak).Európai viszonylatban egyedülálló Dorogi életművének ez a része, amelyben a kisipari technikáknál régebbi eljárásokat örökítette meg a tájegységünkben végzett „mélyfúrással”. Munkáiból példa a vad madarak testrészeinek hasznavehetőségére: „régen, amikor még gödény (battonya) is volt, a begyet használták dohányzacskónak. A szárcsa bőréből is csináltak dohányzacskót.” Igen széles körben alkalmazták többek közt a háziállatok szőrét. Egy túrkevei gulyás mondta el a szerzőnek: „Van nekünk egy lófark szőréből font tűtartónk. A tartója két egymásba tolható gémlábszárcsontból van. Ez a tok van befonva, meg szőrkarikákra kötött függőkkel díszítve. A tükör alatt van a falra akasztva.” Intő példa az újabb nemzedéknek, a „fogyasztói társadalomnak”, hogy becsülje meg jobban a kézműves termékeket és törekedjen jobban a takarékoskodásra. A HASZNOS MINDEN PORCIKÁJA szerény, de „sokat tudó” könyv lesz, amilyen szerény, de sokat tudó volt a szerzője is.