Nagyon izgalmas napokat éltünk, mert két gyönyörű lány unokánkkal Budapestre mentünk, Daniék Portugáliába utaztak autóval. Mindkét esemény azért nem szokványos az életünkben. Bár mindent előre - mi is, és Daniék is - elterveztünk, azért aggódtam, hogy minden rendben legyen. Mi a lányokkal IC-re ültünk, ahol hamar eltelt a két órahossza. Blanka rejtvényt fejtett Papival, Jázi olvasott nekem.

Dani és Lilla egy-egy nap kb. 800-900 km-t haladt és közben megpihentek szép helyeken.

Mi úgy gondoltuk, hogy az utazás napján még belefér, hogy elmenjünk a Pál utcai fiúk című könyv helyszineire, mivel Blanka szeptembertől ötödikes lesz és már olvassa a Molnár Ferenc által írt kötelező olvasmányt. Szemerkélt az eső, így a Nagytemplom utcán lévő Grund-ot nem igazán tudtuk élvezni, meg a Práter utcában álló szobor kompozíciót sem. A Füvészkertet meg ki is kellett hagyni.

Kis délutáni pihenés után Blanka kívánságára felmentünk a Várba, majd a Halászbástyáról fantasztikus panoráma tárult elénk. A sok turista ott tolongott, hogy lefényképezhesse a Dunát, rajta a szebbnél-szebb hidakat, a Parlamentet, stb. és mikor besötétedett a kivilágított várost teljes pompájában. Persze, hogy a lányok is fotóztak egyfolytában. Késő este mentünk haza, busszal, metróval, villamossal. Közben a Deák téren az óriáskeréknél is fényképezkedtünk.

Másnap a Városligetbe mentünk, ahol a zenélő játszótéren és a Néprajzi Múzeum tetején ámultak a lányok. Kicsit félelmetes is volt nekem és Jázminnak, de azért csak fellépcsőztünk.

Hazafelé a kisföldalattit is kipróbáltuk. Hogy alacsonyabb, mint a Metró az biztos, mert egy kb. két méteres fiú csak hétrét görnyedve tudott utazni benne. Meglátogattuk Marci fiamékat is. Blanka és Jázmin először találkozott Matykóval, az új kis rokonnal. Még mielőtt elmentünk volna a fővárosba a rendes évi áfonya lekvárt is elkészítettük. A medencét kitakarítottuk, kilocsoltuk belőle a kertre a vizet. Jó kis edzés volt, mert most elég nagy a medencénk és vederrel kimerni, nem kis feladat volt. Gondoltuk, hogy lesz majd nagy pancsolás itthon. De nem, mert mikor hazajöttünk fürdőzésre nem volt alkalmas az idő.

Viszont Szemecske macskánk kis cicája újdonság volt, és igazán el lett kényeztetve a lányok által. Jázmin unokám lett a keresztanya, az ő javaslatára Csíkos lett a neve.

A kert most is szép volt, még így három nap kánikula után is. Sokat tanulok a kerttől, a kertben. Együtt kell vele lenni, nem szabad a virágzást, a terméshozást siettetni semmivel. A növényeknek is meg van a saját életritmusuk. A természethez, az időjáráshoz igazodva élnek, amit mi emberek már rég nem tudunk. Elfelejtettük mert van, aki három műszakban dolgozik, van aki hétvégén is, és akkor hogy a fenében alkalmazkodjon az esőhöz, a napsütéshez. Én is csak mióta nyugdíjas vagyok tehetem ezt meg. Azóta figyelem a kertet, ami oktat, gyönyörködtet. Tanít például arra, hogy nem szabad levágni a füvet eső után, mert lehet forróság jön és kiégeti az apróra vágott gyepet. Nem is nyírtuk le és most mezei katáng nő benne. Eddig még ezt a növényt nem is láttam az udvarunkon.

Egyik ismerősöm írta a képhez: „Gyerekkoromban amikor ezt a virágot meglátták az idős emberek azt mondták: jön a nyár vége.” A régiségben még beszélték a természet nyelvét, mi meg már csak az internet nyelvét ismerjük. De vissza lehet tanulni. Én próbálom, amiben segít a technika. És igénybe is veszem, mert sajnos már nem él nagymamám, nagypapám, akik elmondhatnák ezt nekem. Jaj, erről jut eszembe, hogy Csontos nagypapámról készült annak idején egy rajz, ami János bátyáméknál van, a falon. Lefotóztam, hogy majd nekünk is legyen itthon. Ugye milyen szép idős ember? Olyan méltóságteljes, nagyon aranyos bácsi. Sajnos mi nem ismerhettük, mert még mikor apukánk 17 éves volt meghalt. Csak ez a rajz maradt róla.

A lányokat hazavittük, mert két nap múlva mentek a Balatonra a családdal. Az uram pedig beteg lett. Fájt a torka, köhögött és alig élt. Ágy-nyugalom, izzadás, purgálás, fenyőrügy szirup. Én meg elmentem Matykóra vigyázni, mert a szüleinek augusztus 5-én volt a hetedik házassági évfordulója. Vittem nekik egy általam kötött párnát, és ahogy a törökök mondják azt kívántam, hogy egy párnán öregedjenek meg.

A vonat út nem volt valami felhőtlen. Illetve az előző nap sem, hiszen egy hatalmas vihar söpört végig az országon. A mi udvarunkban nem esett nagy kár, de a városban igen sok fa ága letört, megrongálódtak a tetők, stb. Budapesten szintén nagy pusztítást végzett.

A szombati gyerek ügyelet után vasárnap délelőtt elmentem a PIM-be, ahol megnéztem három kiállítást, amik az általam igen tisztelt és szeretett emberekről szólt: Cseh Tamás, Polcz Alaine és Nemes Nagy Ágnes emlékét idézték. Egyedül voltam velük. Szeretett idő volt.

83. születésnapját köszöntöttük kedves ismerősünknek, majd a bárándi templom búcsúra mentünk, ahol Máriát, a magyarok Nagyasszonyát, égi édesanyánkat ünnepeltük. Hétközben a füzesgyarmati fürdőben voltunk egy kicsit lazítani. Az alábbi fotón a megérkezés pillanata.

Augusztus 14-én barátainkkal Hajdúszoboszlón voltunk egy fergeteges L’art pour l’art Légitársaság előadáson, majd másnap elutaztam Szárra. Ott Konkoly Edit szervezett ingyenes tábort a háború miatt ide menekült családok, valamint egyszülős és nagycsaládosok gyermekeinek. Elmentem segíteni. Nagyon jó volt velük.

A hétvégére felutazott az uram is Pestre, ahol végre találkoztunk egy hét után. A gyerekeinkkel megnéztük Bukta Imre Műveljük kertjeinket című fantasztikus kiállítását. Hol meghatódtam, hol vinnyogva röhögtem. Nem hiába kiáltották ki ezt a tárlatot az év leglátogatottabb kiállításának. Pedig nem is volt olcsó a belépő.

Augusztus huszadikán a bátyámat köszöntöttük születésnapja alkalmából Álomzugban. Meglepetéssel is szolgált, mert kapott egy könyvet, amit 1927-ben adtak ki, és amiben egyik ősünk a főszereplő: A hortobágyi szent juhász, Csontos János. Ő lehetett a szépapánk.

Kicsit elfáradtam ezalatt az idő alatt, de olyan felejthetetlen élményekben volt részem, hogy azt mondom, kár lett volna bármelyiket is kihagyni az életemből. Tragikus hírek is érkeztek: meghalt Éva unokatestvérem férje Dr. Regele János és Molnár Attila, Dani anyukájának a párja. Daniék hazajöttek a szomorúságra. Augusztus utolsó hétvégéjén a baráti házaspár férfi tagjának 50. születésnapját ünnepeltük. Rekord meleg volt ebben a hónapban.

A kert az idén szépen adta ajándékait. Mindkét cseresznyefa roskadásig volt gyümölccsel, viszont a szilva mind lehullott mielőtt megérett volna. Volt sok szép salátánk. A tojásos nokedlit csak azzal ettük.

A paradicsom és paprika palánták meghálálták a gondoskodást, mert sokszor főztünk lecsót és lett ivólé, kechup is. Sajnos az idei uborka termés nagyon gyenge volt. Egyszer csináltunk kovászos uborkát és egyszer uborka salátát belőlük. A cékla és a paszuly viszont ez éven igazán szépen „teljesített”. Az elvetett sóskamag is megmutatta magát, tudtunk belőle főzni finom levest. A mángold és a petrezselyem zöldje gyönyörű. A legtermékenyebb zöldségünk idén is a komposzton kikelt tök (cukkinivel és patisszonnal párosodva) és a cukkini. Gondolkodhatok, hogy mit csináljak belőle. De már kísérleteztem és egész finom lett a tökös narancs lekvár. Csináltam főzeléket is belőle és még számtalan más variáns is fellelhető a neten, meg ismerőseimtől is kaptam inspirációt. (Írta: Csontos Gabriella)