2021. November 27. Szombat Virgil napja van.
Kezdőlap Beköszönő Nagykunság Nagy-Sárrét Hajdúság - Hortobágy A hét képe A Farkas család naplója Háromföldi Ki KicsodaEmlékek, történetek... Fotoalbum

A népművészet jegyében
2021-11-20 07:41:40

Hajdúszoboszló Élő Népművészete címmel adventi kézműves népművészeti kiállítás megnyitója 2021. november 27-én, szombaton 17:00 órától a Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtár galériájában. 

« Vissza a hírekhez
Októberi barangolásaink

2021-11-08 21:36:35

Ebben a hónapban sok születésnapos rokonunk van. A 73 éves unokabátyamat Egerben köszöntöttük. Épp a műhelyének tetejét bontották a fiával. Szabadkoztunk, hogy ha mondja, hogy dolga van nem jövünk.
- Pontosan ezért nem említettem a telefonban, mert akkor nem jöttök - replikázott Sanyi bátyám. Rózsika, a felesége finom ebéddel várt. A munkás embereknek is ízlett minden, közben jót beszélgettünk. Két recept (cukkinikrém leves és Rózsika lángosa), valamint fincsi, érett füge a fáról és szőlő a lugasról került a birtokunkba búcsúzáskor.
A következő napokban otthon az uram kicserélte az elkorhadt és tönkre ment fáit a kerítésünknek. Nem mondom, hogy szívesen és jó kedvvel, de annál szakszerűbben és alaposabban. Áldás kezeire, ahogyan a törökök mondják. Meg én.

Október 10-én Budapestre utaztunk vonattal, Dani szülinapját megünnepelni. Az uram már ingyen utazik, csak nekem kell még jegy, és így olcsóbb. A Nyugati pályaudvarra érkeztünk, majd onnan villamossal és busszal mentünk Danihoz. Mit mindjak, pazar volt. Az automatánál pillanatokon belül megvettük az én jegyemet, várakozás nélküli volt az átszállásunk és 20 perc alatt szinte a lakás előtt szálltunk le a buszról.

Megérkeztek Marciék is és a Dani konyhája pillanatokon belül egy olasz pizzériává változott.

Volt ott körtés, articsókás, magyaros, rukkolás, szarvas kolbászos és még sorolhatnám. Aztán jött a menyem "hamis" tiramisuja. Végünk volt ettől a habzsi-dőzsitől. Hazafelé is IC-vel jöttünk, de ilyen kocsiban még nem ültünk. Kerékpár szállító rész is volt benne, no de nem ez volt a legérdekesebb része, hanem a WC-je.

Olyan nagy volt, hogy talán még táncolni is lehetett volna benne. Amint bezártam az ajtót egy női hang közölte, hogy a WC foglalt. Sőt ez az utastérben is hallható volt, mint utóbb az uramtól megtudtam. Az egyik falát egy hatalmas tükör, borította, úgyhogy végignézhettem, amint elvégeztem a dolgom.  Szóval nagy élményekkel tértünk haza, meg a gyerekek csomagoltak nekünk pizzát, tiramisut, szarvas kolbászt. Nem mondom jól élünk. 

A következő utazásunk Miskolcra vezetett. A 79 éves unokanővéremék Bükkszentkereszten laknak, hozzájuk is készültünk, mikor Miskolctapolcán foglaltunk szállást. Arra nem számítottunk, hogy nem kell elmennünk Bükkszentkeresztre, csak a miskolci kórházig, hogy láthassam drága nővéremet. Éva ugyanis egy héttel előtte eltörte a lábát. Úgyhogy a Szent Ferenc kórházba mentünk, de előtte felhívtam őt, hogy van e valamire szüksége. Azt mondta, hogy mosószódát vigyek. Útközben találtunk egy boltot, ahol vettünk 2 kg mosószódát (kisebb kiszerelés nem volt). A kórház előtt fél négykor már hosszú sor állt. Ekkor kezdődött a látogatási idő. Lázmérés és a védettségi igazolvány bemutatása után végre felmehettem az emeletre, ahol a 18-as szobában megtaláltam Évát. Az eltört, megműtött lába nagyon csúnya, dagadt, vérömlenyes. Kérdezem, hogy miért volt fontos és sürgős a mosószóda?
- Hát nem akarok mosni az biztos - mondja az én örök vidám és optimista nővérem.
Nagyon meglepődtem, mikor elmondta, hogy a vizitkor a főorvos javasolta a lábfején lévő duzzanatra a mosószódát. A szobába bejött az ügyeletes orvos, akivel megkonzultáltuk, hogy mit kell csinálni. A mosószódát beletettem egy zokniba, majd rátettük a duzzadt részre, aztán egy általam kötött fuszeklit húzott Éva a lábára. Egész éjjel a lábán volt és valóban használt, a duzzanat jócskán apadt reggelre. 

Másnap a miskolctapolcai Barlangfürdőben múlattuk az időt. Azt nem mondom, hogy nagyon élveztem, de legalább be mertem menni, hiszen mióta nem dolgozom és itthon vagyok, újra előjött a klausztrofóbiám. Négy órás jegyet vettünk, gondoltam, ha nem bírom kijövök. Nagyon szépen ki van alakítva a fürdő, és bizonyára az ilyen érzésekkel küszködőkre is gondoltak, mikor egy hatalmas előteret csináltak, ahol még nincs barlang, üveg ablakokon keresztül látni az eget.

                          

Nagyon sok külföldi család, csoport volt a létesítményben, sőt püspökladányi ismerősökkel is találkoztunk. Az uram kapacitált, hogy menjek be én is a barlang belsejébe kialakított kis öblökbe, de én csak kézenfogva, a lábamon voltam hajlandó szinte az elejére bemenni, ahol nem soká azon könyörögtem, hogy forduljunk vissza. Nehéz velem jót cselekedni, de hát sajnos az idegrendszerem eléggé megviselt lett mostanában. Így én a hatalmas előcsarnokban a nyugágyon vártam, míg Dezső végig élvezi a barlang  minden parádéját. Volt ott sodró, csillag medence, meg minden. Én egy idő után kezdtem kétségbe esni, hogy mi van, ha rosszul lesz ott benn, ki fogja észre venni? Ott az előtérben két úszómester is ült fütyülővel a szájában, már épp oda akartam menni hozzájuk, mikor megjelent az uram. Remegő hangon adtam elő gondolataimat, ő meg nevetett, hogy benn annyian vannak, oly nagy a tömeg, hogy valaki csak észrevette volna, ha valami baj történik vele. A termál medence 35 fokos vizét nagyon élveztem, úgyhogy azért a négy óra hamar eltelt. Hazafelé menet végig sétáltunk a gyönyörű őszi parkon. Láttunk, mókusokat, arany halakat, pisztrángokat, különböző színű tavirózsákat. A jó levegő, a sok szépség nyugtatólag hatott háborgó és meggyötört idegeimre.

Útban haza, még beugrottunk a bátyámékhoz Létavértesre, ahol megköszöntöttük születésnapos sógornőnket, aki mint mindig most is nagyon finom ebéddel várt bennünket. 

      

Még el sem telt október és mennyi helyen voltunk! Ez a nagy szabadság kicsit furcsa számomra, hiszen közel egy éve nem nagyon tudtunk kimozdulni Ladányból. Jó, hogy vannak rokonaink, barátaink, akikhez el tudunk menni, tudunk beszélgetni, emlékezni. Ez nagyon fontos a gyászmunkában. Köszönöm a sorsnak, hogy ilyen családom van. (Írta: Csontos Gabriella)

Add a Facebook-hoz

Kommentáld a hírt!



A J Á N L Ó


www.facebook.com/palettamuhely


Megvehető

a Fonó Budai Zeneház

lemezboltjában  

Mezei Péternél,

elérhetősége: +36 30 739 0603; lemezei@gmail.com


www.facebook.com/Illatviaszgyertya



www.mediaunio.hu


FUSZEKLI 

www.facebook.com/Fuszekli 


Dorinette Műhelye

www.facebook.com/Dorine


talita.hu