...Advent harmadik vasárnapján

Sietsz a vonathoz, bár a havas úton nehezebb az autónak gyorsan menni, mégis sikerül. Elérjük. Felszálltok. Fontos dolgotok van, tüntetni mentek.
Igen, nem mehetnek így a dolgok tovább, mondod, és valóban. Én is így gondolom, ez a túlóra törvény nem vág össze sehogy azzal, ami Bibliában van, amit Isten gondol a munkásnak az ő béréről.
Én is tüntettem a rendszerváltás idején Szegeden. Emlékszem arra a jóleső izgalomra, ahogy szervezkedtünk, aztán plakátokat készítettünk, és kivonultunk az utcára. Aztán újra és újra átbeszéltük, újabb plakátok születtek, és valami tényleg elindult.
S emlékszem, ott volt Románia is a forradalmával, ahová néhány társunk csatlakozott. Lelkesek voltunk, és aztán egyszer csak megjelent Antal József a szegedi egyetem auditóriumában, és alig fértünk be, mindenki őt akarta látni, hallani, és ott volt egy pillanat, amikor azt éreztem, most, igen, most fel kell szólalnom, és elmondani, mi is az igazság. Aztán mégis csendben maradtam, ahogy most is, amikor itt ültél a konyhaasztalnál, és beszélgettünk, és gyertyát gyújtottunk.
Hogyan mondhatnám el neked, hogy szerintem mit kellene csinálnod, hogy ne érezd, már megint beleszólok valamibe, én, az anyád, valami olyasmibe, ami a tied, igen, ez most főképp a ti tüntetésetek.
Hogyan mondhatnám el, hogy megértsd, legalábbis meghallgasd azt a csodát, ami 1981 augusztus 17-én Medjugoreban történt. Amikor le akarták rombolni a várost, a templom előtt két fal keletkezett, és az emberek egymás kezét fogva imádkoztak, és órák teltek el így, aztán este, negyven év alatt először a kommunista vezetők megváltoztatták a döntésüket. Belgrádból, a fővárosból érkezett egy másik parancs, és a katonák félreálltak, és az emberek szabadon bemehettek a templomba, és egész éjjel folytatták az imát. És elkezdődtek a változások, és a város is megmenekült.
De találtam egy régebbi történet is Isten erejéről az Ószövetségben (2Krón.20), egy több mint kilátástalan helyzetben.
Nézd csak meg, mit is csinál ott a király, Jehosafát?
"Hatalmas tömeg jön ellened a tengeren túlról, Edomból.(...) Erre Jehosafát megijedt és elhatározta, hogy az Úrhoz fordul. Egész Júdeának böjtöt hirdetett.
(...) Így imádkozott: "Urunk, atyáink Istene! Te vagy az Isten a mennyben... A te kezedben olyan erő és hatalom van, hogy annak senki sem tud ellenállni."
Szóval először is megijed, majd az Úrhoz fordul, megvallja, hogy ki is Isten.
Aztán kicsit később bevallja, hogy valójában fogalma sincs, mit tegyen.
"Nem is tudjuk, mit kellene tennünk, csak a tekintetünk emeljük hozzád. Ezalatt egész Júda ott állt az Úr előtt ( az Úr házában az új udvar előtt) gyermekeikkel és feleségeikkel együtt."
És akkor az Úr lelke leszállt egy ifjúra, aki által üzent az Úr. "Ne féljetek, és ne rettegjetek ettől a nagy sokaságtól, mert nem nektek kell ellenük harcolni, hanem az Istennek.
(...) Ekkor Jehosafát a földig hajolt, egész Júda és Jeruzsálem lakói leborultak az Úr előtt, hogy hódoljanak előtte."
Hát igen, a király megköszöni ezt az üzenetet.
Másnap, amikor kivonulnak, a csapat élén dicsőítő csapat halad, akik folyamatosan magasztalják Istent.
S miközben magasztalják, az Úr cselekszik. Jehosafát győz, majd hálát ad. "Azt tette, ami kedves az Úr szemében."
Vagyunk így néha, hogy fogalmunk sincs mit kell tennünk, és akkor az egész harcunkat odaadhatjuk Istennek, és ha mindezt hittel tesszük, akkor megtörténhet a csoda.
Én sem tudom, hogy valóban mit lehet tenni egy törvénnyel, ami már el van fogadva, annyit azonban tudok, hogy Isten ma is ugyanaz mint Jehosafát idejében, sőt. Azóta Jézus, és vele az irgalom is még kézzelfoghatóbban itt van köztünk.
S talán többet érne néha a csend, és az ima egymás kezét fogva. Ezt Gandhi is pontosan tudta, bár ő még keresztény sem volt.
De ez már egy másik történet.
Nos, ezt szerettem volna elmondani neked Advent harmadik vasárnapján. (Írta: Konkoly Edit 2018.)