3. nap  A tegnapi beszámolómban írtam, nagyon gyorsan átálltam az itteni időszámításra. Itt mindig 6 órával kevesebb van, vagy úgy is mondhatom otthonról kell hat óra, hogy ideérjen a nap. Hamar elaludtam az este, azért is mert tudtam korán kell kelni reggel. Az éjszakai vihar hangjai: villám, mennydörgés, hangrobbanások, megtették gyógyító hatásaikat. Álmomból felriadva ránéztem az órára amin 7 óra 5 perc volt. Azonnal kipattantam az ágyból, bevillant 8-kor indulunk és reggelizni is kell előtte. Gyors mosdás, öltözés, kapkodva pakoltam, esőkabát, váltó ruha, a telefont is levettem a töltőről. Akkor tudatosult bennem az óra a kezemen a magyar időt mutatja, a telón láttam, hogy 1 óra 15 van. Mosolyogtam magamban ennyit az átállásról, éjszaka van, megpróbáltam visszaaludni, ami nagyon nehezen ment. Gondoltam szívok egy cigit és iszok egy kavarós kávét az mindig segít. Egy órát mérgelődtem magamban, mikor kiderült valaki megint bezárta a széfbe a cigimet, mert megint ott volt a „no para” papír. Úgy járnak a szobámba, mint más a jó kútra. Még jó, hogy van „B” terv is, van ICOS elektromos cigim is, de bosszantóan hatott rám. Gyors reggeli után, találkoztunk az idegenvezetővel Zsuzsával. Ő 21 éve él kint és 10-en elindultunk Tulumba egy kisbusszal. Sok-sok információ elhangzott a buszban pl: A Maják időszámítás előtt 3113 augusztus 13 tól számítják a napokat, nekünk azaz a „nulladik nap” az Krisztus születése. Vagy megismertük a Maja matematika logikáját, írásjeleit. Akkora információ áradatot kaptunk, hogy napokig lógunk majd a neten, hogy utána olvassunk. Tulum egy település és egyben egy maja romváros Mexikó területén. Cancúntól 130 kilométerre délre. Minden más maja várostól eltérően Tulum közvetlenül a Karib- tengerparton épült. Nagyot sétáltunk a romok között, közben úgy éreztük az égiek is velünk vannak. Tornyosultak a felhők, de megúsztuk eső nélkül.

Mindenki elkészítette a saját fotóját és indultunk a második maja településre Cobába. Az egész maja világ egyik legnagyobb városa volt, mígnem nagy riválisa, Chichén Itzá át nem vette a vezető szerepet. Cobá egy esőerdő közepén található. 95% os páratartalom és 25 fok volt. Mintegy 70 km²-es területén több épületcsoport helyezkedik el, amelyeket „sacbék” (apró mészkőből épült út) kötnek össze egymással. 5-en biciklivel, 5-en biciklis riskával indultunk el. A három legfontosabb épületcsoport a Cobá, a Nohoch Mul és a Festmények Csoportja. A Cobá csoport a bejárathoz közel, található, legjellegzetesebb épülete egy 25 méter magas, a klasszikus korban épült piramistemplom, de találhatók itt paloták és lakóépületek is az egész maja világ egyik legmagasabb épülete, a 42 méteres Nohoch Mul piramis, amelynek tetejéről (ahova a turisták is felmászhatnak) az egész környék belátható.

A piramisig bicikliztünk, majd a bátrabbak meghódították a csúcsot. Elmondhatatlan érzés fogott el minket, talán a végtelen szabadság érzése járt át. Sokat hallottuk már azt, hogy a csúcsra fel lehet jutni, de vissza is kell térni.

A csúcson készült képek alatt el kezdett esni az eső. Kúszva, mászva, hol fenéken csúszva, de mindenki vissza ért. Újra biciklire pattantunk, de akkor már szakadt az eső, azért a fontos látnivalóknál megálltunk. Fél úton visszafelé, defektet kaptam. Az utolsó kilométereket a rázós úton végigszenvedtem. Gyors ebéd és irány a barlang. Nagyon vártam, hisz előre mondták mese szép lesz. Nekem kissé csalódás, mert többet vártam. Ragyogó tiszta, jéghideg víz, a látvány is elment, de a mi aggteleki barlangunk százszor szebb.

A haza vezető úton kitartóan szakadt a trópusi eső, este fél 7 re értünk vissza a szállásra. Elegáns vacsora, majd mindenki ágyba zuhant. Holnap a hotelban pihenünk. (Írta Mészáros Imréné, Jutka)