Szomorodott szívvel írom: elment Ő is, meghalt Mező Judit, már el is temették. Visszatért imádott szülei szerető öleléséhez, befogadta Őt az ezerszer áldott szeghalmi föld.
Szomorodott szív? Talán inkább örvendenem kellene, mert a sors kegyelméből 60 éven át ismerhettem, tanulhattam tőle, mert mindig barátként bánt velem, és fél évszázadot meghaladóan szellemi közelségében élhettem vele. Most még erősebb a bánat. Eltemették, de csak a testét, a lelke már mennyei magasságokban szárnyal.
Kutakodik, mert hite szerint ott is nyílnak, ott is teremnek vadvirágok. Érkezésének hírére pedig összegyűltek, köréje sereglettek mind, akik szerették és akiket szeretett.
Ott van már Borúzs Bandi bácsi, Törő Gábor, Bácsó Sándor, Kanalasné Ilonka néni, ott van B. Nagy Ferenc és Gasparikné Erzsike, Horváth Lajos, a nyíradonyi testvérpár, Vígh Sanyi is meg Mosolygó Imre, Fekete Károly, Rácz Lőrinc, valamint tarhosiak.
S énekelnek. Ki-ki kedves dalával emlékezik az együtt töltött gyönyörű szép időkre. Törő Gábor: Ha felülök a Fekete-halomra, Horváth Lajos: Nincs egyebem a rózsámnál, Vígh Sándor: Kis-Víg Miska, Fekete Károly: Angola Borbála. S, mintegy varázsütésre együtt is van a Háromföld Együttes. K. Tóth Lajos bácsi rázendít,a többiek felkapják a hangot, és hallod? – megszólal az égi Nagy Harmónia: A Sárrétjén nevelkedtem… Judit cseppet elérzékenyül, Gulyás György kissé távolról figyeli a történteket, Joób Árpád csalhatatlan szakmai fülekkel hallgatja a nótát, Szűcs Sándor meg csak úgy gyönyörködik.
Mi pedig, akik itt maradtunk, letöröljük majd a könnyeinket, és…
És énekelni fogunk! Énekelni és citerázni, a jövő heti fellépésre gyakorolni kell, mert az őszi találkozó programja még csak most körvonalazódik. Igen, énekelni és citerázni fogunk, mert Ő is ezt akarná.
(Írta: Nemes István, Biharnagybajom)(forrás: www.naplo.hu/szolaster)