A fazekas hagyomány és dinasztia 300 éves története
Egy ősi mesterség és annak legifjabb mestere, aki az évszázados hagyományokat átvéve, de a mai elvárásoknak megfelelve alkotja kerámiáit. A múltja iránti mély tisztelet és a szakma fenntartása az elkövetkezendő nemzedéknek, ez a legfontosabb hitvallása.
Nádudvar a Hortobágy és a Sárrét határán fekvő település, amely a mindenhol megtalálható nádról és az abból kerített udvarokról kapta a nevét. Igazi hírnevét azonban a nagy hagyományoknak örvendő fazekasságának köszönheti. A nádudvari fazekasság több évszázados múltra tekint vissza, amely 1714-től a Fazekas családban apáról fiúra öröklődik.
Egyenes út vezetett a szakmához
Így tehát ifj. Fazekas István egy 300 éves fazekas dinasztia legfiatalabb generációja, aki immár 20 éve megvetette a lábát ezen a területen. Jelenleg családjában ő képviseli a jelenkori fazekas nemzedéket, mely mesterséget természetesen édesapjától vett át. Már kicsi korában betekintést kapott a szakmába, édesapjától a mesterség minden csínját-bínját személyesen tanulhatta el. Talán természetesnek mondható, hogy ő is fellépett a több évszázada kitaposott útra, hogy tudásával gazdagítsa a nádudvari fazekas kultúrát.
Amitől egyedi
Nádudvarra elsősorban a fekete kerámia jellemző. Egy rövid időszaktól eltekintve nem is készült más a településen. István dédszüleinek időszakában volt nagyjából 30-35 év, amikor elsősorban mázas kerámiák készültek. Ez az időszak alapokat teremtett a mázas cserép elterjedésének, de jelentőségük sosem lesz akkora, mint a fekete kerámiának. Egyébként van egy harmadik ága is az itteni fazekas kultúrának, ez pedig a terrakotta darabok. Tulajdonképpen az elkészítési eljárás hasonlít a fekete kerámiához. Ugyanúgy le vannak mintázva (sikálva) egy kővel, mint a feketék. A különbség az égetési eljárásban keresendő. Míg a fekete kerámia esetében a füstöt ráfojtják az edényekre – attól lesznek feketék -, addig a terrakottánál a füstöt kiengedik, amitől barnás színt kap.
Ami a készítés hagyományait illeti, elvenni abból nem szabad, hozzátenni azonban igen. Minden kornak és minden készítőnek vannak jellegzetességei, amitől beazonosíthatóvá válik. István szerint fontos a megújulás és az egyéniség. Nem csak azért, hogy a készítő stílusjegyei elkülönüljenek a másikétól, hanem azért is, mert a mai világban már nem állná meg a helyét az a tárgy, ami mondjuk 200 évvel ezelőtt nagy népszerűségnek örvendett. Van is a Fazekas dinasztiának egy bemutatóterme Nádudvaron, ahol megtekinthetőek a készítések, a forma- és stílusvilág változásai generációról generációra. Ebben a bemutatóházban a család története, néprajzi gyűjtemény illetve a legfiatalabb leszármazott, István munkái tekinthetők meg.
Akár évezredekig fenn tud maradni
„A” kategóriás termékeivel 1996-ban elnyerte a népi iparművész címet. Hazai és nemzetközi kiállítások alkalmával igyekszik megismertetni a családi hagyományokat, a saját munkáit illetve a fekete kerámia szépségeit. A külföldi fesztiválokat kifejezetten tanulságosnak látja, hiszen az emberi kapcsolatokon túl más népek hagyományaiból is tud tanulni illetve merítkezni. Érdekes összevetni a hasonlóságokat és a különbözőségeket más nemzetek fazekas kultúrájával.
Jövőbeni legfontosabb célkitűzése, hogy alkotómunkájával megfeleljen és tisztelegjen a több évszázados családi hagyományoknak. Mint mondja, nagy felelősség ez a fajta alkotómunka, hiszen az egyik legtartósabb anyag van a birtokában, amely akár évezredekig fenn tud maradni. A cseréptöredékek sok-sok emberöltő után is beszédes darabjai lehetnek egy-egy időszaknak, ezért fontosnak tartja, hogy a mai készítések is ennek a ténynek tükrében szülessenek. (J. Németh Emília - forrás:magyartermekonline.hu/hagyomany/fazekas-hagyomany-dinasztia-fekete-keramia-tortenete-nadudvar-csalad/