A fiús anyák, általánosságban egy oroszlán-tigris-majom keverékéből származnak, legalábbis a tőlük látott szeretetmintákat alkalmazzák. Tulajdonukként védik a gyereküket, sajnos sokan a felnőtt férfiakat is gyermekként kezelik és elvárják, hogy ez fordítva is így legyen. A harminc - negyvenéves "gyerek" legyen engedelmes, hallgassa meg mindig anyuci véleményét, ne ellenkezzen és legyen az év minden napjában, élete végéig hálás a mamának, aki az életét áldozta csemetéjének. Ebbe az erőszakos szimbiózisba nehezen, nagy harcok árán, vagy egyáltalán nem tud belesimulni egy hétköznapi lány, a meny. Az anyósból gyakran kitör a rejtett állat, ha egy nőnemű jelenik meg imádott, agyonkényeztetett fia mellett s úgy érzi, hogy a leányzó egyszerűen meg akarja kaparintani, el szeretné venni tőle magzatát. Hatalmi harc kezdődik, hogy kit szeret jobban, ami igen könnyen és meglepően gyorsan elmérgesedhet. Lásd, anyósviccek.
A csatározások napi szinten őrlik fel minden érintett idegrendszerét, sok alapvetően jó kapcsolat ért véget azért, mert nem született egyezség, elmaradt a tisztázás és az erőviszonyok felmérése. Pedig nem törvényszerű a rossz viszony, néhány alapvetés betartásával könnyedén átlendülhetnének a vélt vagy valós problémákon
Az anyós számára fontos lecke az elfogadás. Ne kérdőjelezze meg fia döntését, ne emelje kétségbeesetten kezeit az ég felé hogy miért pont ez a lány? Nem az ő dolga, nem neki kell vele élni! Ha nem tetszik fia választottjának valamilyen külső - belső tulajdonsága, ne tegye szóvá! Szeresse a gyerekét, úgy mint addig, s bízzon annak ítélőképességében, emberismeretében. Ha nem működik a kapcsolat, az kiderül az anyós közbenjárása nélkül is, az idő okosan bánik a pink színű köddel. Egyébiránt tanuljon meg az anyós nagyon bölcsen hallgatni és örülni annak, hogy olyan férfit nevelt, aki önállóan is képes eligazodni az életlabirintusban.
A meny ne lásson azonnali ellenséget az anyósában. Egyrészt nem mindegyik egyforma, másrészt nem lehet háborúval indítani. Csak arra figyeljen, hogy a párja mennyire áll édesanyja befolyása alatt. Mert ha nagyon, akkor meneküljön, lehetőleg az esti gyorssal. Ha a férfi mindig, mindenben az anyuci útmutatásait követi vakon, akkor ott kevés az esély, hogy a jövőben éri el a metamorfózis.
A fiú pedig legyen férfi. Lásson át a mesterkedéseken, mérje fel higgadtan, hogy kinek mikor van igaza, s azt bátran merje is kimondani. Ha anyunak, akkor anyunak. Ha a párjának, akkor a párjának. De soha ne sunnyogjon, ne lavírozzon a két nő között a konfliktusok kerülgetésével, csak azért, hogy ő sértetlenül kerüljön ki a háborús övezetből.
A helyzet ritkán megoldhatatlan, de persze van, ami az. Van, amikor már késő feloldani a feszültségeket, késő az elmérgesedett helyzetet legalább alaphelyzetbe állítani. Még ilyenkor is jobb megoldás a távolságtartás, mint az állandó szitokszó-dobálás, a másik hiányosságának felemlegetése. Nem kötelező egy légtérben tartózkodni az anyós-meny-"fiúférj" triónak, de törekedni - újragondolással, jó szóval, belátással mindhármuk részéről - azért lehet rá. (Írta: Győri Andrea)