Azonnal ítélkező, mindentudó nép a magyar. A kivételnek számító kevesektől eltekintve a legtöbben csalhatatlannak érzik magukat, legyen szó bármiről: a főzésről, a gyereknevelésről, az autó - vagy akár az ország vezetéséről is. Néha az az érzésem, hogy annyi csodálatos képességű ember él ebben a kicsiny országban, hogy azzal a tudással a világ minden létező problémája könnyedén megoldható lenne. Aztán a burok valahol megreped, s akkor jőnek a felismerések. Mert mindenki olyan remekül tudja, hogy a másiknak mit és hogyan kellene csinálni, csak arra nincs egyetlen másodperce sem, hogy a saját életébe mélyebben beletekintsen. A gyermeknevelésben élenjáró anyuka, akinek ködös elképzelése sincs a csemetéje valódi természetéről, a csaló feleség, aki azért pletykál másról, hogy a maga bűne ki ne derüljön, vagy a beteg lelkű vezető, aki azt reméli, hogy ha szép szavak mögé bújik, akkor majd mindenki elhiszi: azok bensőjének visszatükröződései. Ahogy éveim száma növekszik, annál kevésbé értem, hogy mire jó ez? Kinek hazudnak, miért? Hogyan lehet ezzel az önámítással végigélni a napokat? Éveket? Egy életet?(Írta: Győri Andrea)