...most éppen nem cikázik gondfelhő felettem. Talán az év végi nagy hajtás után azért,mert egy kicsit pihenéssel töltöm az időmet. Olyan dolgokra van időm, amire máskor nincs. Az év eleje mindig a terveké,a fogadalmaké.....az év vége pedig a számvetésé... volt. Ilyenkor az az ember is átgondolja az előtte álló terveket,teendőket, akinek nincs előre telve a naptára, mint például nekem. Bevallom,nagyon nehezen tudnék így élni, hogy előre tudjam,mi fog velem történni mondjuk két hónap múlva. Engem nagyon feszélyezne. Mindettől függetlenül vannak terveim. Mondjuk egy felejthetetlen nyaralás, amikor perzselően süt a nap és rá tudok hangolódni a nyárra. De ne csak januárban legyenek álmaink, hanem mindig. A lányomnak például épp most vált valóra az egyik. Péntektől hivatalosan is diplomás nagylányom lesz. Születésekor az égen olyan csillagállások jöttek létre, amely alapján biztosan állítható, hogy isteninek nevezhető védelemben volt része mindig. Talán csak megszületnie volt nehéz. De erre Ő nem emlékszik. Nézelődni is van időm. Például bevásárlóközpontban. Elnézem az embereket. A nyugdíjas öreg nénit, amint a leárazott ételek pultjánál álldogál. Mintha merő csodálkozásból nézné át a hamarosan megromló felvágottakból álló kínálatot. Láttam egy fogyatékkal élő házaspárt egy szaladgáló kisgyerekkel. Egy vak házaspár egy látó kisfiúval. Szavak keresgélik a helyüket. Borzasztó igazságtalannak éreztem a helyzetet. Nyeltem egy nagyot. Voltam a belvárosban is. Ma is még szép verőfényes idő van. Néztem a körúton kavargó fakó faleveleket, ahogy körbetáncolják az elsuhanó autókat. De az eső is szép, ahogy a szürke felhők is azok. A felhő például olyan, mint egy felfújt hópehely. Mint a borotvahab valamikor Apa arcán. Lehet jókat sétálni...beszélgetni rég nem látott ismerősökkel. Mert a séta és a beszélgetés egyaránt nagy élvezetet jelenthet, de hiba összekötni a kettőt egymással. Csak olyan baráttal szabad sétára indulni,aki pontosan osztozik veled a környék minden hangulatában, annyira, hogy egyetlen pillantás, egy megállás, vagy legfeljebb egy csöndes érintés elég ahhoz, hogy egymás tudtára adjuk: ugyanabban gyönyörködünk. Szívmelengető tavasz vendégeskedik a Cívisvárosban. (Írta: Kiss Gabriella)