A nők valószínűleg az idők kezdete óta rossz viszonyt ápolnak a korukkal. Kényelmetlenül érzik magukat, ha megkérdezik hány évesek, megmásítják a valódi számot, felháborodnak egy férfi ilyen irányú érdeklődésekor. A médiából zúdul ránk a mérhetetlen mennyiségű tanács, hogy maradj fiatal, használj szemránckrémet már húszévesen, plasztikáztass. Mint az emberek legtöbbje, gyerekoromban felnőtt akartam lenni én is, majd a húsz utáni éveket szerettem volna lassítani, mert a harminc.. az nagyon, kibírhatatlanul soknak tűnt. Annyira soknak, hogy mire elérkezett, már valóban elviselhetetlennek éreztem, s hiába a torta, a meglepetés, olyan sírást rendeztem a születésnapomon, hogy azt tanítani lehetne egy elrettentő tanfolyamon. Fordulópont lett az a nap, mert másnaptól már nem éreztem fontosnak, hogy hány év áll mögöttem. Nem volt nagy felismerés, nem volt elhatározás, csak úgy önmagától változott meg a viszonyom a korommal. Azóta nem gyötrődöm miatta. Minden szülinapon, amikor betöltöttem egy bizonyos évet, már másnaptól elkezdem mondani, - ha ilyen irányú kérdést intéznek hozzám - hogy mennyi leszek. Most április nyolcadika óta azt mondom : jövőre ötven leszek. S mire tavasszal elérkezik az új évforduló, már egészen megszokom, hogy annyi vagyok. Soha nem tagadnék le egyetlen évet sem és még szerencsés esetben az is előfordulhat, hogy azt mondják : Óh, nem is nézel ki annyinak! Ez még mindig jobban hangzik, mintha letagadok pár esztendőt, s közben látom a másik arcán a szánalmat, ami arról árulkodik, hogy milyen rosszul nézek ki a koromhoz képest. Születésünk első pillanatától öregszünk, tegyük magunkévá ezt a tényt. Értelmetlen és felesleges szomorkodni az idő múlásán, abba belenyúlni úgysem lehet. Ami persze nem jelenti azt, hogy hagyni kell, hogy az esztendők rombolása csaták nélkül nyerje meg a háborút. Csak ismerni kell a mértéket. Ne legyen a nő idő előtt öregasszony, de mondjuk negyvenen túl gondolja át a ruhatárát. Mert meglehet, hogy nevetségessé válik a legtrendibb ruhákban s az általa szexinek hitt, mindenütt nyitott szettekben. Ismerek hatvan- hetvenéves nőket, akik elképesztő érzékkel járnak farmerban és festetik akár koromfeketére a hajukat, s van előttem olyan negyvenes intő példa is, aki belül egy megkeseredett, rosszindulatú nő, aki mindenáron fiatalnak akar látszani. A legfontosabb szerintem az, hogy a külső és a belső ne álljon szöges ellentétben egymással, mert akkor valamelyik kilóg, és az nem túl elegáns. És nem is hiteles.(Írta: Győri Andrea)