Újabban, ha mentőt látok magamban gyorsan elmondok egy Miatyánkot, a szenvedőkért, a mentősökért, meg talán azért, hogy hálát adjak a Jó Istennek, hogy nem velünk történt a tragédia. A minap este mikor hazafelé robogtunk Karcagról Püspökladányba a Bocskai utca kenyérgyári sarkánál (ezt a ladányiak tudják hol van) két rendőrautó állt és egy mentő. Gyorsan átfutott az agyamon, hogy csak nem anyukámat ütötte el valami? Befordultunk a szerviz útra, mert egyébként hozzá igyekeztünk. Amikor kiszálltunk az autóból látjuk, hogy egy ismerős bicikli áll a járdán, nagyon megijedtünk, mert a barátaink ilyen kerékpárral hozzák-visszik a gyerekeiket az óvodába. Oda szaladtunk és valóban a nagymamát és a két unokát sodorta el egy autó a zebrán. A gyerekeket - akiknek az ijedtségen kívül nem lett semmi bajuk - az édesanyjuk nyugtatgatta, a nagyit pedig a mentősök látták el, aztán elvitték a kórházba, ahol alaposan kivizsgálták, de már itthon van és szerencsére ő is megúszta a balesetet. Erzsike mama egy szuper nagyi! Eszembe jut róla a következő történet: a főváros mellett lévő településen lakó lányáékhoz vonattal utazott s vitte az általa termelt száraz babot. A közel három órás út alatt el kezdte fosztani a babot és egy idő után a fél vagon neki segített és a babfosztás közben pedig beszélgetve szinte repült az idő. Mire Budapestre értek a bab ki volt fosztva. Ilyen nagymama ő. Régi vágású, csak úgy ég a keze alatt a munka, mindig lehet rá számítani, ha kell mesél, ha kell játszik, ha kell oviba megy az unokákért, ha kell süt-főz.  Adventben a szeretetről beszél mindenki, Erzsike nagymama a szeretet maga. Annyira önzetlenül árad belőle. Nagyon kell rá vigyázni, hogy még sokáig a közelében melegedhessünk. (Írta: Csontos Gabriella)