Patchwork családunk ünnepei bonyolult szervezést igényelnek. De mindig összejön a végére. Az idén is hozzánk jöttek anyósomék karácsonyozni, meg tulajdonképp az egész család, mivel mi nem tudtunk mozdulni mamáék miatt. Dani fiunk mindég nevet azon, hogy én örömködöm, mikor itthon van a család. De valóban nagy dolog is, ha ebben a rohanó világban néha találkozik a nagyszülő az unokával, sőt nálunk már a dédimama a dédunokájával. Az is nagyon jó volt az idén, hogy szinte egy hétig tartott az ünnep, így volt idő mindenkihez alkalmazkodni. No, és a legszuperebb meglepetés Márton fiunktól, hogy meglett a féléve az egyetemen, úgyhogy boldogan jött haza és finomságot készített a bátyjának és családjának. Előre elterveztük a menüsort, mindenki kedvence főtt, sült a tűzhelyen. Szokatlanul jó idő volt, így a "nyári konyhán" készült a hallé, a töltött káposzta és a kacsa is ott lett ropogós piros. Most is volt váratlan esemény, mint minden évben. Ez számomra az isteni gondviselés, mert a sok munka után mindig kapunk egy soha nem számolt ajándékot. A szent nap délutánján mikor az uram épp kitette a macskáknak szánt kipaszírozott hal darabokat a kerítés mellé, épp akkor állt meg egy fiatalember a házunk előtt. Mondta, hogy ő a mesélő ember és kérdezte bejöhet-e? Természetesen nagyon megörültünk neki, a konyhába köré ültünk és szájtátva -én bőgve- hallgattuk végig előadásában Wass Albert karácsonyi történetét. Szerintem egy angyal is ott ült közöttünk. Köszönjük Szegedi Robinak (a képen) ezt a gyönyörű ajándékot!