Az idén (2013) itthon nyaralunk. Az üdülésre szánt pénzt elköltöttük egy kis "építkezésre" ugyanis a kerítésünk három oszlopa ki akart dőlni, ezért azt feltétlen meg kellett csináltatni. Így van ez egy kertes háznál, mindig van valami javítani való. S mivel elfogyott a megtakarítás, maradtunk a Damjanich 10 alatt. De milyen jó, hogy itthon vagyunk! Ezen a héten (augusztus 5-11) 35-40 fok is van árnyékban. Alig élünk a hőségtől. Lehet,  hogy öregszünk és nem bírjuk a gyűrődést? A redőnyöket lehúzzuk, csak reggel és késő este nyitjuk ki az ajtókat ablakokat, így szuper hűs van a lakásban. Reggel nem kell időre ébredni, lustálkodhatunk, együtt reggelizünk, aztán az uram olvas én megnézem gyorsan, hogy mi újság a neten. Tegnap takarítottam (fitness, mivel le s fel jártam a létrán), igazán örömmel, mert kicsit le voltam maradva ez ügyben és fel volt írva a láthatatlan "meg kell csinálni" listámra. Ebéd után szieszta, olvasgatás az ágyban (régi Képmás magazinok újra lapozása). Este éledünk, locsolás a kertben (wellness), ettől felfrissül minden. Tegnap előtt leszedtük a bodzát és tegnap megfőztük belőle a lekvárt kinn a nyári konyhában. Közben finom bort iszogattunk, elkészítettem a másnapi ebédet, sütöttem kalácsot a lerben (tudja még valaki, hogy az mi?) ne menjen kárba az a kis meleg. Nagyon jó itthon! A gyerekek mindannyian már a saját programjukat élik: Daniék fesztiváloznak, Marciék épp a Balatont kerekezik körbe, Bence fiamék otthon punnyadnak, és örülnek az új lakásnak. Mi is itthon, nyugalomban, lazulva, s a szabadság végére valóban kipihenjük magunkat.(Írta: Csontos Gabriella)