Az Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Arborétuma egy korábbi hétvégén, a megszokott madárdal helyett, éles csattanásoktól volt hangos. A számtalan mikro-hangrobbanás eredete a számos, mesterien kezelt karikás ostor pattogtatására volt visszavezethető. A karikás ostor hangját ugyanis a csapó – az ostor vége – nagy sebességű visszacsapódása okozza. A Netbojtár, e szokatlan megnevezés egy ősrégi foglalkozás nevének, és napjaink világhálós információ technikája angol elnevezése „keresztezésével” jött létre. Az ősi foglalkozás mai képviselői természetesen nem a munkamódszereikben, eszközeikben vagy netán a gondjaikra bízott legelő jószág fajtájában különböznek elődeiktől, és természetesen a munkaterületük - ahol legeltetnek - sem virtuális. Maguk által választott nevük csupán arra utal, hogy egymás közötti kapcsolattartásuk eszközének már nem a lármafát, a gémeskútra akasztott subát választották, hanem inkább az internet által biztosított információcserére alapozzák kapcsolataikat. A csapat tagjai között megtalálhatóak idős vérbeli pásztoremberek, akik sok évtizeddel ezelőtt léptek be a pásztortársadalomba, megtalálhatóak az ő közvetlen utódaik, akik napjainkban vállalják fel a legelő jószág gondozását, és találhatók közöttük a gyakorlati pásztorkodástól fizikailag távol állók is, akiket a népi ismeretek, hagyományok és szokások megismerésének igénye vonzott a virtuális csoportosulásba. Mint ahogy a korosztályban, területben is egyaránt jelentős távolságot hidal át a Netbojtár csapat. De a távolság mai korunkban nem akadályozhatja a hasonló gondolkodású emberek egymásra találását. Ha az ember kicsit utána olvas és gondol a régmúlt pásztorélet szokásainak, különösen a pásztortársadalom legalsó lépcsőfokán álló bojtárok életének, könnyen beláthatja, hogy a mai utódoknak az internet adta lehetőségek mennyivel nagyobb teret biztosítanak a kapcsolattartásra. A rendezvényen, ahol közel 40 netbojtár gyűlt össze citera, tárogató hangjainál, zömében hagyományos pásztorviseletben megjelent fiatalok ropták a táncot. A találkozó egyben módot adott az ősi pásztorszerszám a karikás ostor szerelmeseinek egy kis virtuskodásra. Szakavatott kezekben ez az ostor nem csak a jószág terelésében, de megvédésében is nagy szerephez jutott hajdanában. Ahhoz azonban, hogy ez a „lélekkel rendelkező” eszköz megszólaljon, hogy hangosan és cifrán szóljon, sok gyakorlás, nem kis tehetség és erő szükségeltetik. Már a karikások elkészítése a megfelelő bőr kiválasztása, megfonása, nyelének díszítése is komoly tudást és türelmet feltételez. A karikás hangjáról pedig a régmúltban felismerték gazdáját is. A szebbnél szebb ostorok között, mint különlegesség, előfordult láncból készített ostor is. A pásztorszerszámok díszítése mindig is virtusszámba ment a pusztai élet során. A díszítés eszközei a faragás, csont- ólom- és rézberakások voltak. A találkozón résztvevő magfaragó mester - aki szilva és barack magokból-magokba faragta műremekeit - nem mindennap látható tudással és türelemmel rendelkezik. A jól sikerült programot hagyományos hortobágyi birkapörkölt és hozzá illő nemes italok koronázták meg.A következő találkozó szervezése természetesen netfüggő rendszerben történik. Mindenki, aki érdeklődik az ősi pásztorélet szokásai után, informálódhat a neten ha a netbojtár szóra keres. /Írta:Csiha Imre, fotó: Kovács Csaba/ (forrás: ForestPress)