Minden nyáron meglátogat bennünket egy ember, aki innen indult ebből a sárréti kis községből Püspökladányból, a Petri telepről, és meg sem állt a bécsi színpadokig. Ő Rácz Sándor balettművész, aki a püspökladányi zeneiskolában Herczegh László tanár úrnál tanult csellózni, aztán az anyukája észrevett egy újsághírt, amiben felvételt hirdettek az Állami Balett Intézetbe, és úgy gondolta, hogy sok gyermeke közül a legkisebb fiú odavaló. El is mentek a felvételire és csodák csodája, a balettmesterek is így gondolták ahogyan az édesanya. Felvették a kisfiút. Rácz Sándor a mozgalmas fővárosban tanult ezután. Gyermekként kellett megállnia a lábán abban a budapesti forgatagban, a művész világban. Nagyon nehéz, izgalmas időszak következett életében. Nem csak a kemény balett órákon állt helyt, de a közismereti tantárgyakból is jól teljesített. Záró dolgozatát Latinovits Zoltánról írta, bejárása volt Latinovits édesanyához. A balettintézet után felvételt nyert a Fővárosi Operett Színház tánckarába, ahonnan két év után elment egy bécsi castingra, ahol azonnal felvették az Andrew Lloyd Webber által írt Cats (Macskák) című musical egyik szerepére. Végig táncolta az összes világhírű musicalt, persze mindegyikre újra kellett felvételiznie minden táncosnak. Sándorunk állta ezeket a megmérettetéseket. Ott is maradt Bécsben, s miután „kiöregedett” a színpadról koreográfusként keresi kenyerét a császári városban, de minden évben hazajön Püspökladányba, végig látogatja a rokonokat-barátokat. Biciklivel jön, nincs jogosítványa, kocsija, mobiltelefonja, internet kapcsolata, mégis megtalálják New Yorkból is. A tehetség és a szorgalom messzire világít. Optimizmusa, munkabírása, humora fergeteges, minden alkalommal az egész család ott ül az asztal körül (anyukám is átjön hozzánk ilyenkor) és hallgatja Sanyit. Felvillanyoz bennünket, életre derít. Minden karácsonykor képeslapot kapunk tőle. Szeretete, ragaszkodása olyan megható és csodálatos, nincs még egy ilyen a barátaink között.