Szomorú hír érkezett nemrég el hozzánk: Lukács József - mindnyájunk kedvelt és szeretett Jóska bácsija- örökre eltávozott közülünk. Hosszan tartó, nehéz betegség támadta meg Őt is - mint oly sokakat manapság. Mi, akik tudtuk ezt, nagy aggódással figyeltük küzdelmét.  Csöndes türelemmel, és méltósággal viselte terheit. Egyedül a tartása és a tekintete árulkodott néha arról, hogy rosszabbul van - szavai soha. Régóta ismertük Őt, és élveztük művészetét. Nagy igényesség, a maximumra való törekvés jellemezte mindig a munkáját. Családunkkal mi is sokat hallgattuk és élveztük művészetét. Tiszta, értékes zenét hallhattunk mindig tőle. Ez nemcsak nekünk, berekieknek volt élvezetes, hiszen nyaranta nagyon sok fürdővendég kérte és dicsérte zenéjét. Nem tudom, milyen lehet a zenészek élete - feltételezhetően nagyon nehéz, mint minden olyan emberé, akinek sok különféle emberrel kell bánni.   Bizony, többször voltam tanúja annak, hogy nyeglén, tiszteletlenül beszéltek vele, de Ő mindig higgadt és udvarias maradt.  Egyedül a szemébe ült ki ilyenkor a néma fájdalom... Még idén tavasszal is - nagy örömünkre - bizakodó volt, jobban érezte magát. Erősebbnek láttuk, és telve reményekkel. Azt hittük akkor, ez így marad. Istennek azonban más terve volt Vele, mert végül is csak magához szólítatta hűséges, megfáradt szolgáját. Drága Jóska Bácsi, köszönjük a kedvességet és figyelmet, köszönjük a sok - sok szép zenét, amivel  oly sok év alatt  minket megajándékozott.  Lelkünkben ez a zene mindig szólni fog...Küzdelmes élete után Isten adjon örök jutalmat, nyugodjon békében. Őrizze emlékét a megtartó Idő...Írta: R.G. (forrás:berekfurdo.hu)