Szentháromság vasárnapján a Felső-krisztinavárosi Keresztelő Szent János Plébánián szokásos déli miséjét tartotta Pákozdi István egyetemi lelkész, kollégiumom vezetője. Prédikációja annyira megfogott, hogy szeretném megosztani mindenkivel.
A keresztény hívők körében mindig is örök talány volt és újbóli vitákra adott okot az a látszólagos ellentmondás, hogy az általunk tisztelt isteni fölség hogyan lehet egy s ugyanakkor háromszemélyű.
Erre keresi a választ István atya a következőkben:
Bevezetésként egy indiai tanmesét hallhattunk. Egy kis faluba, ahol csak öreg vak emberek éltek, egy napon betévedt egy hatalmas elefánt. A vak indiaiak köré gyűltek s próbálták megismerni, hogy micsoda is lehet ez az élőlény. Akik az ormányát fogták meg azt mondták, hogy ez olyan, mint egy fának a törzse. Akik a fülét simogatták, azt mondták, hogy olyan, mint a legyező, amivel a rizst szokták válogatni. Volt aki a lábát karolta át, s állította, hogy olyan, mint egy hatalmas oszlop.
Ezek a vak emberek azonban nem tudtak egy valódi, reális képet alkotni az elefántról. Valahogy így vagyunk mi is Istennel. Az ember nem foghatja fel, egyszerűen képtelen arra, hogy Isten titkát meglássa vagy megértse. Néha-néha érkezik egy fénysugár, melyben úgy érezhetjük, hogy na most talán valamit láttunk belőle, az egész átfogásához és befogadásához azonban kicsik vagyunk.
Ha Rómában jár az ember, akkor megtalálhatja a Máltai Lovagok kertjének hatalmas bejáratát. Ennek kapuján a kulcslyukon keresztül bekukkantva láthatjuk a ciprusokkal teleültetett gyönyörű kertet, és azon túlnézve feltűnik a Szent Péter Bazilika kupolája.
Ehhez  a szituációhoz hasonlóan tekinthetünk mi is az isteni titkok tárházára, s ekkor a kulcslyuk maga Jézus Krisztus. Rajta keresztül kaptunk meghívást az isteni közösséghez való tartozáshoz.
Ő maga működése során egyszer sem említette a "Szentháromság" szót. Ezt később a teológia alkotta meg, mint speciális fogalmat. Jézus elkülönítve beszélt az Atyáról, a mindenható világteremtőről, önmagáról, a Fiúról, a világ megváltójáról, és a Szentlélekről, melyet majd elküld vigasztalóul, s ki útmutatónk lesz. Nem akarta megzavarni s összekeverni az emberek egyistenhitét, mindezek komplex felfogásával. Kezdetben ezért ábrázolták három angyallal az isteni személyeket.
A legjobb hasonlatot azonban, az a Sienai Szent Katalin, alkotta meg, aki se olvasni se írni nem tudott, leveleit diktálás után rögzítették, a pápa pedig később, mint első nőt fogadta az egyháztanítók soraiba.
Szerinte az Atya olyan, mint egy asztal, a Fiú rajta az eledel, s a Szentlélek a felszolgáló. Ehhez az asztalhoz hív meg bennünket az Isten háromszemélyű közössége. A mi dolgunk már csak annyi, hogy leüljünk és befogadjuk mindazt, amit számunkra készítettek elő. Isten fizesse meg.(2012. június 3.)