
Megrendülten vettük a hírt, hogy az oly sokak által szeretett és tisztelt Sebestyén házaspár nincs többé. Mimike néni és Laci bácsi keze alatt generációk nőttek fel: talán nincs is a Berekben olyan középkorú felnőtt, akit ne tanítottak volna. Jól emlékszünk Mimike néni egyszerűségére, érzékeny, szelíd lényére, kedvességére. Sosem volt türelmetlen, mindig megértő, kedves tanítója volt kicsiknek – nagyoknak… Nem felejthetjük Laci bácsi határozottságát, szigorát, ahogyan diákjait nevelte. Következetes, igényes pedagógusi munkájával sok bereki gyermekből faragott tisztességes, kötelesség tudó felnőttet. Laci bácsi személye etalon volt, emberi tartása, tisztessége sokak számára követendő például szolgált, és szolgál ma is. Csöndes, szolid harmóniában élő emberek voltak, akiknek közös élete mindig példamutató volt a falu közössége számára. Ha az élet úgy hozta, mindketten szívesen kivették részüket a közéletből is. Kifogyhatatlan energiával tevékenykedtek még nyugdíjas éveikben is: kedves alakjuk megszokott színfolt volt a fürdőben, évről évre. Szerettük őket, közénk tartoztak. Tudtuk róluk: még ha el is költöztek Budapestre, a lelkükben - ők ketten - mindörökre berekiek maradtak. Kivételes kegy, igazi jutalom a Sorstól egy házaspár számára, hogy - pár nap különbséggel - egyszerre távozhattak el a földről egy más dimenzióba, afféle újkori Philemon és Baucis módjára. Kedves emléküket szívünkben örökre megőrizzük. Mimike néni, Laci bácsi – Isten velük. Őrizze emléküket a megtartó Idő…
(Írta: Dr. Hajdú Lajosné)