Megrendülten vettük a hírt, hogy az oly sokak által szeretett és tisztelt Sebestyén házaspár nincs többé. Mimike néni  és Laci bácsi keze alatt generációk nőttek fel:  talán nincs is a Berekben olyan középkorú felnőtt, akit ne tanítottak volna.   Jól emlékszünk Mimike néni egyszerűségére, érzékeny, szelíd lényére, kedvességére. Sosem volt türelmetlen,  mindig megértő, kedves tanítója volt kicsiknek – nagyoknak… Nem felejthetjük Laci bácsi határozottságát, szigorát, ahogyan diákjait nevelte. Következetes, igényes pedagógusi munkájával sok bereki gyermekből faragott tisztességes, kötelesség tudó felnőttet. Laci bácsi személye etalon volt,  emberi tartása,  tisztessége  sokak számára követendő például szolgált, és szolgál ma is. Csöndes, szolid   harmóniában élő emberek voltak,  akiknek  közös élete mindig   példamutató volt a falu közössége számára. Ha  az élet úgy hozta, mindketten szívesen kivették részüket a közéletből is. Kifogyhatatlan  energiával  tevékenykedtek még  nyugdíjas éveikben is: kedves alakjuk  megszokott  színfolt volt a fürdőben, évről évre.  Szerettük őket, közénk tartoztak. Tudtuk róluk: még ha el  is költöztek Budapestre, a  lelkükben - ők ketten - mindörökre berekiek maradtak. Kivételes kegy,  igazi  jutalom  a Sorstól egy házaspár számára, hogy  - pár nap különbséggel - egyszerre távozhattak el  a földről egy más dimenzióba, afféle újkori Philemon és Baucis módjára. Kedves emléküket szívünkben örökre megőrizzük. Mimike néni, Laci bácsi – Isten velük. Őrizze emléküket a megtartó Idő… (Írta: Dr. Hajdú Lajosné)