Honnan jöttünk, kik vagyunk mi, magyarok? Milyen kultúrát, műveltséget hoztunk magunkkal Keletről, amit ma is vállalhatunk, őrizhetünk, és továbbadhatunk a következő nemzedékeknek? E sokakakat érdeklő kérdésekről a Magyarok Szövetsége szervezésében rendkívül értékes és érdekes konferenciasorozat indult Debrecenben, mely 2012. május 5-én Miskolcon, később majd Veszprémben és Győrött folytatódik. A nyitórendezvényt „Szkítiából kijöttekről…” címmel március közepén tartották a debreceni Centrum Hotel konferenciatermében. „A Kárpát-medencében példa nélküli esemény célja, hogy minél szélesebb körben ismerhessük meg a magyar nemzet igaz eredetét, szerves kultúrájának, műveltségének gyökereit” – olvashattuk a meghívóban. Szinte borítékolni lehetett a nagy érdeklődést, hiszen előzetesen is közel háromszáz levélbeli akkreditáció érkezett! ...
„Történelmi idők kátyúit kerülgettük. Utaztunk térben és időben, kifigurázva a mások által rosszakaratúan ránk kényszerített ellehetetlenítést…  Két teljes nap, előadásról-előadásra, mintegy értelmezve a régi-rossz rendszert, hitvány tanaival együtt, és éltetni azt a nagy egészet, a bonthatatlant, amiben értelmet nyerhet emberléptékű önmagunk. A mindenség megfoghatatlan léptékével vagyunk-e mérhetők? Vagy mérhetetlenül földhözragadtakká lettünk, s csak a csillagokkal kacérkodik önazonosságunk? A mérték bennünk van, ugyanúgy, ahogyan a mindenség is mi magunk vagyunk. Csak mernünk kell a mindenséggel mérni önmagunkat!”
Ha van vegytiszta civil kezdeményezés, a debreceni rendezvény az volt! Egy fillér állami vagy önkormányzati támogatás nélkül, csupán helybéli képzőművészek alkotásainak felajánlásaiból, illetve magánszemélyek pénz- és természetbeni adományaiból sikerült a Hajdú-bihari Magyarok Szövetségének előteremteni az - e konferencia megrendezéséhez is nélkülözhetetlen - anyagiakat. (A záróbeszélgetésen egy magát megnevezni nem kívánó személy pl. egymillió forintot ajánlott fel Tóth Gyula további kutatásainak támogatására!) Botos Csaba főszervező – a konferencia ellenzőitől érkezett különböző vádaskodásokra utalva – így fogalmazott: „Az önmagáért való igazság nem lehet senki vagy semmi ellen. Csak a hazugság az, ami valami ellen való!”  Írta: Ozsváth Sándor művelődéstörténész (forrás:polusonline)