A 2011-es advent kezdetét, szinte észre sem vettem. Olyan rohanás az életünk, hogy nem is tudtam adventi koszorút készíteni, csak egy üvegtányérra tettem három lila, és egy rózsaszínű gyertyát.  Ez került az asztalra. A takarítást is csak nagyon lassan végeztem. Először a hálószobát, aztán a konyhát, és a többit. Közbejött, hogy advent harmadik vasárnapján is dolgoznom kellett. Már égett mind a négy gyertya, de csak nem volt igazi adventi hangulatom. Aztán december 20-án reggel rorátéra mentem. Fél hatkor már készülődtem, és mikor kiléptem az ajtón, akkor éreztem, hogy jön az ünnep felém. Tökéletes csend volt az utcán, éjszaka leesett egy kicsi hó, éppen csak betakarta a járdát, az utat, az árkokat. A lámpák ragyogtak, a templomban félhomály volt. Nem voltunk sokan, de talán épp ettől volt meghitt a hajnali mise. Bizonyára csak mi értünk rá ezen a kora reggeli órán, akik ott voltunk Isten házában. Tamás atya prédikációja egyszerre volt felhőtlenül vidám és elgondolkodtató. Ági néni gyönyörűen énekelt. Egész nap ebben éltem. Ment is a munka, mint a karikacsapás. Másnap pedig hazajött Marci. Az uram megvette a karácsonyfát. Szép ezüstfenyő. A helyét is megtaláltuk már, az idén máshova kerül, mint eddig. Nem soká itt lesznek a nagyszülők, eljön a szent este, amikor megszületik a kis Jézus, s együtt lesz a család. (Írta:Csontos Gabriella)